Első gyerekes koromban olyan elemi és közvetlen viszonyban voltam a fiammal, hogy kifordítottam az agyamat-lelkemet neki: amit gondoltam, de a legkószábbat is, a szándékaimat és ötleteimet azonnal elmondtam. Mindent megbeszéltem vele. Őszinte voltam, partnernek tekintettem. Hm.
Például: Felvesszük a cipőt, jó? Most fürödni megyünk. Kapsz új pelust!
Ezekre ugyan milyen választ vártam? Bővebben…
Ez az érvelés ellepi a sajtót, a politikai életet. Hogy tudniillik: vannak gyerekek, akiknek meg kellene születniük, de sajnos nem születnek meg. Minden kutatás ezt mutatja: a magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint ahány végül megszületik. Hát ki fogja itt eltartani húsz, ötven év múlva az inaktívakat, kétezerötvenre alig hétmillióan leszünk, szörnyű.
Most ebből a politika nagy hazugságát emelném ki. Bővebben…
F. M-nak, a műfajért hálával
Azért szeretem a szkájpot, mert így bármikor beszélhetek Anyuval. Bővebben…
Jaj, itt vagyok. Elsodort az életem a blog mellől.
Jakab extrém sírós mostanában, nem játszanak el már olyan jól egyáltalán, taknyosak, nem viselik jól, hogy írok. Nyomom itt a blogon az életmódmagazinná stilizált hétköznapjainkat, de eléggé gyászos a helyzet.* Gyűlnek az érthetetlen tárgyak, fél pár zoknik, sőt, minden fél zokniból kettő is van, mert özvegyük ugyanabban a fiókban zokog, de a családegyesítésig nem jutok el mentálisan. Bővebben…
2012. szeptemberi poszt. Tájfutó edzésre nem járt.
bárcsak erre járna Vekerdy Tamás
Hát persze, hogy hazudik.
Mondjuk nekem többnyire azzal jön: elfelejtette, nem tudta, nem is azt mondtam, nem is mondtam semmit. De hazudott is. Nem járt edzésre, hanem helyette beült a könyvesboltba olvasni. Minden kedden és csütörtökön.
De bizony hogy minél merevebb, formálisabb, uniformizálóbb és hazugabb elvárások béklyójában él otthon és iskolában, minél jobb nevelést akarok neki adni, minél gondosabban követem, mikor mit csinál, minél többet aggódom, hogy minden lecke és tornazsák meglegyen, sose nézzen lövöldözőseket és feküdjön le fogmosás nélkül, annál szélesebbre nyílik a különbség a should (aminek lennie kellene) és a bare infinitive (ami van) között, és ezért annál jobban fog hazudni. Bővebben…
2012 őszén írtam, élt még János
anyósom meghalt közben
Igen, tudom. Bő két évtizedig minden keservemre megkaptam végső tromfként a legkedvesebb barátaimtól és hírneves szakemberektől is, hogy az ötvenhat, hatvannyolc, avagy hetvennégy éves anyám már nem fog megváltozni.
Álompihenést terveztünk szeptemberre, ha már nyáron nem jutott nyaralás. A Fertő-tóhoz, tandembiciklivel és vonattal, négy nap, három szálláshely a nyugati parton.
Ismerős a táj. És voltunk már tandemmel is. A tandembicikli a mi esküvői járművünk.
fel van virá-goooz-va
Épp két éve itt volt az esküvőnk, Fertőrákoson. A galamberegetős kép a fejlécben ennek az épületnek az erkélyét ábrázolja. Bővebben…
2012. szeptemberi bejegyzés, sokan megbántódtak rajta
már nem így néz ki a piros szoba sem
Ma rendet rakott az én kisfiam az ágya végébe illeszthető kicsiny szekrényében, némi ráhatásra, volt veszekedés is.
emitt, a bal szélen
Vitriolos kalviatúrám ennek apropóján ma azt a jelenséget illeti, hogy sok pedagógus, óvónő és napközis azzal köti le a gyerekeket, hogy kézműveskednek. Ez a hobbijuk nekik, gyerekeknek való alkotómunkát vadásznak, találnak is, és akkor be kell vinni krumplit, gombot, papírpoharat, vécépapírgurigát, mert ők alkotnak, ez pedagógia. Van Praktika magazinjuk a pedagógusoknak, meg az ÉVÁból is ellesnek ezt-azt, és végül hazahozza a gyerek azt a fonallal körberagasztott, technokolragacsos, mosolygó arcú izét, amit álló délután kidugott nyelvvel készített. Bővebben…
Mi tagadás, nem vagyok egy flájlédi:
Azt a sok nekibuzdulást nézni, amellyel a rossz lelkiismeretű, öngyűlölettel kínlódó anyák nekiállnak egy új, ezúttal más anyagból faragott kanállal (flájlédi!) az embernek nem való kásahegynek…! Ahogy a sok másra is használhatandó energiát e rendszerek betanulására, iktatására, végrehajtására fordítják, egymást “motiválják”, “megosztják a tapasztalataikat” a többi kupis anyukával, óvatosan selejtezgetnek a férjük lomjai között, és fájdalmas bizonyítékokra bukkantak, és végül ez az egész megint csak egy szokásos, de kicsivel fájóbb kudarc… Döbbenet. Bővebben…
TIZENkét éve még így
2012. szeptember, nosztalgia
Ó, azok a fényes nyári napok! Hát tizene nyolcig is aludtunk, ha nem fél kilencig, és arra ébredtem, hogy Bővebben…
Ha anya vagy, és nem a gyerekeiddel töltöd az időd, egyetlen mentséged van: Bővebben…
Mostanában szeretjük, olvassuk: Bővebben…
Hadd örüljenek: a zseniális Sven Nordquist legszebb könyve, az egész egyetlen kép oldalakká hasogatva, játék, filozófia, világmindenség
(egyáltalán, ezek a matektanárból lett zsenik: én négyet tudok. Ti?),
midőn az est, e lágyan takaró
meg a Benetton nem bír magával augusztusban, hát én bírjak?: tavasszal kinézett lepkés cipő, igaz, két számmal nagyobb, 30 százalékos áron,
és még egy DUPLO “tűzautó”, ez is a lyánynak, komoly lángcsóvával. Eleinte szekerce is volt, gondolom, majd meglesz a mosóporos dobozban november körül.
Nagycsaládos vagyok: három gyerek, hát papírom is van róla a Gázművektől. Nem vagyok nagycsaládos? Akkor mi ez az iszonyú lárma? Bővebben…
Azért itt már tartunk. Nem ütjük meg. Azt nem. Olvastuk, megbeszéltük a fórumon, elítéltük az olyanokat: azt nem.
Vagy csak nagyon ritkán.
Nem ütöm meg, nem, vagy csak sátoros ünnepen, de minden mást csinálok vele. Bővebben…
Én úgy szeretem, hogy ilyen kis maszatosak. Hogy annyira esetleges, mit csinálnak, mi van rajtuk. Johanna a nadrágom övét köti Jakab mellkasára, úgy sétáltatja, mert Jakab most kutya. Általában sem lehet tudni, jelmezben vannak-e vagy ez komoly. Bővebben…
A gyerekek folyamatosan megfigyelnek és utánoznak minket, mondhatni, ez az alapértelmezett működésük. Rémisztő, ahogy Gazsi bácsi egyetlen látogatása után használni kezdik, hogy basszus, meg ahogy lecsapják a játékukat, mint én a mosogatószivacsot: ebből elég volt, mondja a négyéves, ebbőj eég ‘olt, ismétli a kétéves. (És vigyorognak.)
Megtanulják tőlünk, hogyan viszonyuljanak úgy általában a világhoz, Bővebben…
Nagyon unatkozom, lakberendezek. Olvastam a feng shuiról, lecserélem a fekete bőrgarnitúrát, ha visszajöttünk a vitorlázásból, és csináltatok egy kis oltárt is a gazdasági sarokba, kristálymozaik lesz, a teteje kovácsoltvas, de ilyen letisztult. Mondjuk már nem trendi a minimalizmus sajnos. Bővebben…
A gyerek nem eszik.
Akkor kreatívan. Virslibe spagettiszál, lucernacsíra a haja, koktélparadicsom a feje. Sajtszeletből kiselefánt, virágkiszúróval sonkaszelet. Retekegér, pont egy hónapos, szegfűszeg a szeme. Berreg a villán a falat. Nézd, milyen finom! Ha ezt megeszed, lesz fagyi.
Nem eszi meg. Bővebben…
Mit csinál Patrik, Ilonka néni?
Jaj, megebédelt, és most van a mese.
De tényleg, mit csinál Patrik? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 