nagyon unatkozom

Nagyon unatkozom, lakberendezek. Olvastam a feng shuiról, lecserélem a fekete bőrgarnitúrát, ha visszajöttünk a vitorlázásból, és csináltatok egy kis oltárt is a gazdasági sarokba, kristálymozaik lesz, a teteje kovácsoltvas, de ilyen letisztult. Mondjuk már nem trendi a minimalizmus sajnos.

Nagyon unatkozom, lefogyok. Spinningre járok, kondigépek, az olyan szexi, ha a nő emelgeti a súlyokat, utána jacuzzi és koktélozás, egyszer élünk, ne hibázzunk.

Á, ez függőség, inkább szcientológus leszek. Nagyon érdekes, mindenki támadja őket, de az nem igaz, egyáltalán nem drága az OT3 szint, ezt csak a beavatottak érthetik.

Nagyon unatkozom, borász leszek. A többiek igyák csak a szart, én tudom, milyen az igazi bor. Drága.

Megcsináltattam a mellemet tavaly, ha két évet várok, mehet bele a négyszázhúsz köbcenti is, meglátjuk. És rózsaszín mellbimbót választottam, az szexi.

Nagyon unatkozom, védem a környezetet. Mindent külön dobok, az energiaitalos dobozokat, még a bonbon celofánját, a körömlakkos üvegeket, a megunt márványkaspóimat is, de tényleg. Nálam nagyobb zöldet te nem láttál. Csináltattam ilyen egyedi pólót is, amin tudom hirdetni a szelektív hulladékgyűjtést, mert társadalmi felelősséget is érzek, ezüstszínű a póló, hogy felfigyeljenek rá, meg jól is néz ki. A kocsim is hibrid. Az egyik kocsim. A másikat most nem használom, a Peti Saabot akar helyette. Költözünk, a természet közelébe, meséltem már? De ott megy az autópálya, meg se vettük volna különben, mert fel kell érni melóba legfeljebb negyven perc alatt, drága az időnk nagyon.

Paleolit diétát kezdtem, tényleg jó, meséljek róla? Marcipánt is tudok. Közölte a receptemet a legforgalmasabb paleóblog. Mert az úgy van, de ezt sehol nem fogod olvasni, mert ezt eltitkolják, mert a gyógyszergyárak… de én tudom.

Nagyon unatkozom, szüljek gyereket? Fiút szüljek? És mi legyen a neve, feltettem a szavazást a facebookra, nyomj egy lájkot is, apám szerint ne legyen Levente Olivér, ha arra szavaznál, megköszönném, az majd meggyőzi. Most ilyen ősmagyar irányba tájékozódunk, jópofa különben, a Peti felvette a sámánvallást, ez sokkal jobb, nyitottabb, nagyon utáltam a Paulay Ede utcába menni, nem volt sose parkolóhely.

Fontos vagyok. Nem is: igényes. Nekem aztán nem lesz akármilyen a hajam, a diétám, a körömmatricám, a jegygyűrűm, a karrierem. Lány lett, Letícia Vanília. Nem, végül nem ősmagyar, összevesztem velük, azt mondták, a Peti bajusz nélkül nem lehet vezér. Úgy volt, mert már annyira elismerték, hogy már vezér lett majdnem, kapott bónuszt is, meg fizették az etelközi repjegyét is. Hét vezér van, mind bajuszos. De én nem akartam. Vanília? Igen, engedélyt kellett kérnünk, bizottság, hogy ezek miket nem kérdeztek, mennyit bonyolították az életünket, az anyjuk ‘csáját.

Nagyon felkészültem a szeretetteljes kapcsolatra, tudatosan, olvastam a teljes kismama-szakirodalmat, meg angolul is, ami itthon nincs, rendeltem az Amazonon, meg jógázni jártam a Rózsakertbe, meditáltam, voltam watsun, de ezen a továbbfejlesztett fajtán, ez már aerowatsu és egyben magzatiállapot-hipnózis. Meg jártunk embrionális kapcsolatépítésre is, iszonyú érdekes volt, egyszer nagyon összevesztem vele, de elaludt közben, csak arra kezdett újra mocorogni, amikor hazafelé beszálltam a kocsiba, és az övterelő, de az a nagyon drága, gyermeke biztonsága, minden, beakadt a köldökékszerembe. Be is gyulladt, ki kellett venni, de ilyenkor úgyis megváltozik a köldök formája, majd megcsináltatom olyan szexi keskenyre, ha lefogytam. Igen, most otthon tornázom, meg a heti négy spinning és cellulit-masszázs. Nem cellulitisz, mert nem gyulladás. Na, lényeg a lényeg, egy nagy albumba jegyeztem fel napról napra a várandósság eseményeit, mindenből tettem el, a tesztek, a laborok eredményei, a karszalag, a kis hajából egy tincs. Nem volt sok haja, nem. Jaj, maradt azért. Meg benne vannak az ultrahangképek is cédémellékleten, másoltam belőle tizennégyet, azt kapták a nagyszülők, a keresztszülők meg a főnököm is karira, az ötdimenziós ultrahangképet megcsináltam fotosoppal egy kicsit jobb felbontásban, úgy, hogy nyitva legyen a szeme. Éjjel mindig így machináltam ezekkel, a Peti meg aludt, tök profi vagyok.

Az én gyerekem születése szenzáció, nem olyan, mint bárki másé. Az enyém emlékezetes lesz. Arra a magánklinikára mentünk, tudod, mi megy az állami kórházakban, fúj. Itt meg delux szobát kapsz, a sziklákra néz, van wifi és friss a nyelvhal, sehol egy proli, és számla mindenről, az utolsó tapaszról is, meg adtak kameraállványt, a Peti vágta a filmet, felirat, minden, kis hercegnő. Nagyon hamar gyógyult, igen. Már be volt fizetve a hüvelyszűkítő műtét, de jobb így, így megmaradt eredeti állapotában, én szeretem az ilyen természetes dolgokat, illóolajok, natúrkozmetikumok, ilyesmi. Vani, így hívjuk, most lett egyéves, nyitottunk neki luxemburgi bankszámlát, ez volt a meglepetés, meg kapott egy ugrálóvárat, meg egy kétméteres, de tényleg kétméteres cuki plüssmajmot, Münchenből hozattuk, tudod, szeretem a majmokat, Balin mindig így a vállunkon ugráltak. Meg kapott Vani egy fehérarany karláncot is. Kis nő, ha látnád, hogy illegeti magát, anyja lánya. Három tortája is volt, levendulás-mascarponés, agavé-gránátalma meg egy rebarbarás, Vani szereti a különleges ízeket. Paleó volt mindhárom torta, és lefotóztam, és föltettem a blogra, a facebookra és a twitterre, és nem szégyellem magam egy kicsit se. Ja, ugyanazokat hívtuk meg, akiket az esküvőre, a meghívó dizájnja is harmonizál az esküvői meghívóéval, szeretem az ilyen csendes harmóniákat. Kibéreltük az Angela Garden különtermét, százötven fős, meg ugyanaz a zenekar, csak lecserélték az énekest, nagy muri volt, örült a Vani, képzelheted. A Ricsi eljött megint, Új-Zélandról, képzeld, tudod, mi szépen szakítottunk, jóban vagyunk, szkájpolunk rendesen, persze semmi erotika, ő segített a fotosoppal is. Azért az új cicimet megmutattam, de úgyis aludt a Peti. Amit nem tudunk, az nem fáj, nem igaz?

Hordozom Vanit, mert voltunk ilyen Intelligencia a jövőben: hogyan neveljük a jövő vezérigazgatóit? előadáson, és a hurcibálás jót tesz az agyfejlődésének, de nem olyan rongyban, igen, ez a Baby Björn a legjobb. A legjobb az, amire nem telik másnak, bírom a dizájnt. Megcsináltattam a személyes horoszkópját, még a születése előtt, és nagyon igaz, látom, hogy alakul a kis élete, hogy fontos neki a dinamika meg a zene, és nagyon szereti a sárgát. Én hiszek benne, spirituális beállítottságú vagyok nagyon, most a kabbala izgatja a fantáziámat, születésiszám-misztika kéne, kár, hogy már volt a szülinapja. Voltam vele sorselemzésen, névelemzésen is, van saját ásványa, virágja és zenéje, meg néhány szót már tud angolul is. Most úszni voltunk, azt mondta Klarissza, lehet belőle élsportoló is akár, mert harmonikus a mozgása, ő meg tudja ezt ítélni már ilyen kicsi korban. Szóval megyünk mindenfelé, nem penészedem otthon. Mindjárt megyünk műtermi fotózásra, én is szoktam, de a Lehel profi. Nem, nem szokott sírni a kocsiban. Nézegeti magát, az anyósülés hátára tetettünk egy nagy tükröt, az leköti, elvan, szereti a csillogó dolgokat, van egy ilyen földig érő napsárga szaténruhája, meg hajpánt hozzá, rajta egy nagy liliom selyemből, az is sárga, mindenki megcsodálja. Kezd már nőni a kis haja, igen.

Kicsit sem zavar, hogy a Föld nem állt meg forogni, és másnak is született már gyereke a világtörténelemben, és más gyereknek nem saját ásvány, de egy szelet torta se jut soha: ez itt az ÉN gyerekem, az én játékszerem. Nagyon unatkoznék, ha csak úgy lenne egy gyerekem, rohangálna simán, nőne, mint a dudva.

51 thoughts on “nagyon unatkozom

  1. Tegnap este néztem ismétlésben egy “irreality show-t” Arra gondoltam, akikről szól, tudják-e, hogy eléjük állít görbe tükröt? Biztos lesz olyan dila, aki majd nem érti, hogy közvetve az íráshoz szóltam hozzá, de az csak mentse tovább a világot. Egészen addig míg meg nem dugják végre.

    • Kedves László!
      A szívem csücske vagy amúgy, de ha nálam kommentelsz, mostantól vedd le a kalapod. Te nem ismered az olvasóimat. Egy dila sem olvas, és ha itt, ITT is a “meg nem dugják végre” sírnivaló hímsoviniszta szart olvasom, akkor bezárom a blogot és elmegyek konzervgyárba dolgozni. Jól gondold meg.

  2. Mikor bejöttem köszöntem, le is vettem a kalapom, de még senki nem volt itt. Rossz emberként, cikkeidet olvasva ismerőseimet vélem felfedezni, s az bátorít hímsoviniszta megnyilvánulásokra. Ha nem akadályozna szörnyű derékfájásom az elmélyült blogolásban, akkor “most magamat is kigúnyolnám” a férfiak kapuzárási pánikjáról írt írásommal. A dugást is átvitt értelemben kell érteni.

    • Nem, nekem nem elég, semmire sem válasz, ha magadat is kigúnyolod. Akármilyen átvitt, nem a szó, hanem a mentalitás sértő: a férfi egy odavágott, fölényes megmondja a nőnek, hogyan ne legyen röhejes.

      • A tervezett írásomban azért benne lenne az is, hogy milyen az amikor a nő mondja a férfinak: ne légy röhejes.

  3. És a folytatás?

    Helen Doron, óvoda, iskola, különórák, brájtoni középiskola, egyetem (hol is?)

    Második generáció?

    Netán harmadik?

    Tutko

  4. Csendes harmóniák… Hát ez üt, mint a kettőhúsz. Én egy ilyet sem ismerek élőben, de mondjátok meg őszintén, az én kis szűkös akolmeleg szubkultúrámon kívül tényleg vannak ilyenek? Mert ez nekem egyelőre inkább szépirodalom 🙂
    Na jó, itt belül is vannak érdekes lények, de az nem annyira egzotikus, mint a BabyBjörn.

    • Én ismerek ilyent, annyival rosszabb a helyzet, hogy akit én ismerek, annak sokszor nem futja kajára, de márkás ruhákban jár, mert mást nem hajlandó felvenni, legújabb generációs telefon-kütyűje van, legutolsó modell autója, ez mind hitelből és a postaládájából folynak ki “Mesaj important” feliratú levelek. És persze akárkivel nem áll szóba, csak a hasonszőrűekkel. Ennek nagymamám úgy mondta vót, hogy “Betyár, de lejár!”.

  5. Nemigen járok utcára 🙂
    Szabolcska Mihály pedig tényleg egyáltalán nem gáz, ez talán az egyetlen, amiben vitatkoznék Karinthyval, ha módom lenne rá.
    Nem facebookozom, csak hetente egyszer megyek fel, hogy csekkoljam a gyerekeim aktivitását. Jóóó duma, mi?
    Az utóbbi öt évben négy olyan esküvőn voltam, ami bevallottan egymillió forintnál többe került. (Úristen. Nekünk annak idején a legdurvább tétel a 680,- Ft felszolgálási díj volt 🙂 És mind a négy véget is ért. Nem szépen, csúnyán. Na jó, az enyém is, de fajlagosan azért jobban jöttem ki a húsz évre…

    • Tetszik ez a költségvetés. 😀 A válás nem teszi ám értelmetlenné az egész házasságot, csak akkor, ha azt gondoljuk, sírig kell húzni, na, akkor kudarc a válás, de az együtt töltött évek, az is kudarc? HA nem válsz el időben, az egész megkeseredik.

      Szabolcska Mihály: költő. Amúgy nem gáz, de az Így írtok ti 1912-es. 1907-ben szabad-e betörni új időknek új dalaival, meg Babits levelei Iris koszorújából, Kosztolányi első kötetein is túlvagyunk. Karinthyval ne vitázzunk, így, ebben a kontextusban és a korabeli irodalmi vitákat tekintve kínos Szabolcska Mihály, az előző század, sőt, néhol simán Petőfi hangja, meg a Hit, remény, szeretet kötetcím.

  6. Haha, rohogni fogsz Tutko, de taliztam Londonban a brájtoni lánnyal 😀
    Nagyon várom a folytatást, nekem szinte minden bekezdésben beugrott egy ember, nagyon jót nevettem. És elszégyelltem magam, hogy csak úgy szaladgál a gyerek, meg nő…

  7. hát ez q jó 😀
    én ma voltam watsun, elindultam ezek szerint a lejtőn? 🙂
    Vaníliának csakis vaníliasárga lehet a ruhája, ugye? Ugye.
    Helendoron előtt ötnyelvű magánbölcsi a Bimbó úton!

    Szabolcska modellt állt az olyan felejthetetlen sorokhoz, mint “Legelő kicsiny birkáktól / Tanultam a versírást”, ami eszünkbe jut egy másik posztot olvasván p. á. úrról csípőből, legyünk ezért hálásak a költőnek.

  8. 1. nagyon jót röhögtem, kétszer elolvastam, zseniálisan eltalált stílus!
    aztán beszélgettem erről másokkal is és erre jutottunk:
    2. az újgazdagokat PC fikázni/ róluk általánosítani, a cigányokat nem?
    3. ez az “érték nélküliség” vagy felszínes értékrend szerintem nem csak ezt a gazdag budai réteget jellemzi, hanem a fókusz többmillió nézőjét is, vagyis olyan rétegeket is, akik sokkal kevesebből finanszírozzák az értéknélküliséget és az ald*iban veszik az akciós kakukkos órát.

    • Csakhogy engem nem néz le a cigány, sem a hajléktalan, de még kezit csókolommal is köszön és tartja a biciklit, míg beteszem a gyereket. Ezek meg félmilliókat keresnek kezdő korukban. Lehet, hogy nem vagyok PC, most csak simán lendületesen vitriolos, ami az ellentmondásokat illeti bárki viselkedésében — ez esik jól. Meg nyilván irigy is vagyok a kőgazdagokra. Akik lenéznek. Szedem utánuk a Dunhill-csikkeket, amit a kocsiból hajigálnak ki, van seb is a karomon ám.

      A cigányokat nem PC, hanem teljesen általános fikázni, a PC meg nem trendi.

      Szóval ez egy típus, aki pótcselekszik, feléli a jövőt és iszonyúan odavan a gyerekéért. Van egy modell amúgy, mondjuk öt elem igaz rá, nagyon sokat bántott, mószerolt az egyik munkahelyemen, talán féltékenységből.

      • Még az is eszembe jutott mosogatás közben (leáztak a körömmatricáim!), hogy be is zárhatnám a boltot, ha nem fikázhatnék. A PC ebben annyi, hogy igyekszem az amúgy erőseket kifigurázni. Sokszor van benne önkritika is ám.

      • Nem vitatnám el a fikázás jogát, (főleg, ha így brillírozol! 🙂 ) egyszerűen csak az elveiddel tűnt ellentmondónak ez az általánosítás.
        Az újgazdagok lenéző értékmentes életmódját még gyerekkoromból ismerem: Szeged egyetlen olyan ált.iskolájába jártam értelmiségi gyerekként, ahol angolt tanítottak. Ide 50%-ban kőgazdag gyerekek jártak, akiket anyukájuk és a tanítónők a tenyerükön hordoztak. És voltunk mi, a többiek, akiket lehetett ütni (a tanároknak is), meg akiktől el lehetett venni a már odaítélt nyilvános elismerést, mert ha Melinda kapott, Sanyikának, az öccsének is kapnia kell (ugyan tök érdemtelenül), és persze tőlem vették el, mert a szüleim nem tolták a jattot, és nem rohangáltak be kétnaponta.
        Nade. Lenézésből van nekem mindenféle más élményem is. A barátnőmet azért kergették meg rendszeresen a cigány iskolatársai Dunaújvároson, mert túl fehér a bőre, és kék a szeme. Az öccsének is ezért vették el a biciklijét (jó ideig nem is lett neki másik). Nekem eladja a cigány szomszédom a másik szomszédom pincerekeszét egy tízesért, aztán felnyom nála, hogy elfoglaltam a pincéjét, és kihajítottam a cuccait (amit ő adott el valszeg). Amikor visszakérem a tízesemet, azt ordibálja nekem meg az öltönyös férjemnek a gangon, hogy nem tudjuk, hogy a cigányokat nem szabad ám diszkriminálni? Aztán a szomszéd kisboltostól naponta vesz el a másik házunkbéli cigány egy db hagymát. Csak úgy. Nincs rá szüksége (ő egy összegben csengette ki a félmillás kazánrészletet, mi 3 éves részletre…), de ha elkapják, esetleg megszorongatják az arcátlanságáért, akkor ő a szegény segélyből élő rokkantnyugdíjas, aki rászorul a hagymára, a gonosz boltos meg nem ad neki. Vagy amikor a zsidó nyári táborban, az ott meghívott vendégként tanító, igen tehetséges és nagy elismerésnek örvendő barátnőmnek azt mondja valaki, hogy téged is a zsidók emeltek fel.
        Asszem mindezekben az a közös, hogy Ő MEGTEHETI: elveheti, lealázhat stb. Ha én tenném, az diszkrimináció.
        Amúgy nincs semmi bajom a zsidókkal vagy a cigányokkal általában, de pár ilyen csikket én is kaptam már – tőlük.

      • Nem, Andus, ezeket nem cigányoktól és zsidóktól kaptad.

        Nem kell fennakadni, jaj, rég nem kell fennakadni azon, ha valaki buta, és mellékes, hogy mire hivatkozik. Szegény dolgozó ember, felneveltem öt gyereket, beteg nyugdíjas, cigány, mindegy: szar a szöveg, tunya, “kismagyar”, érzelmileg zsarol, fenyeget.

        Lopni nem szabad. Ennyi.

        Az én elveim? Az én elveim: ütni, rúgni, kiröhögni a hatalmast, a talmit. Mert ő erős — a mástól elvettből. És megérteni azt, akit nem szokás, lehajolni, belegondolni. Nem csak a szimpatikusat. Ahogy a bántalmazott nő egy idő után idegbeteg gyerekbántalmazó tud lenni, mondhatni, szükségszerű, de legalábbis érthető velejárója ez a helyzetének, úgy a gyilkosságok, gárdamasírozások, uszító szólamok és diszkriminatív ítéletek (összesen 34 év letöltendő a 100 ezres kárt okozó autórongálókra) után nem csodálkozom, ha frusztráltak a cigányok és egy nap lángba borul az ország. A csúnya cigányok meg a rendes cigányok is frusztráltak.

        Nincsenek hősök, szimpatikus nyomorgók, esedező tiszta szívek, akik épp olyanok, mint mi, csak kenyérre se futja. Nem olyanok. Emberek vannak, szimptómák, reakciók.

        Ne várjunk el morális érzéket attól, akinek az egész szocializációja az akárhogy-túlélés.

        Törvénybetartást, azt várjunk, nyugodtan kérjük számon rajta is, nem diszkrimináció.

        És ha nem tudjuk, mi van, akkor hallgassunk. Tájékozódjunk a primer reakcióinkon, öt ismerősünkön túl: értsük meg a jelenséget, vitázzunk, latolgassunk. Addig nincsenek szólamok, dumák.

  9. Visszajelzés: tolonganak az újságírók | csak az olvassa

  10. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

    • Dettó, zseniális.

      Még az a kedvencem, amikor a típus – zsírleszívás után – a női önismereti tréning meditációs csoportjában/intimtornán elkezdi mondani a csapat leghúsosabb, önbizalomhiányos nőjének: “Zsófia, te az én szememben egy IGAZI NŐ vagy, csupa nagybetűvel. A telt nő gusztusos, erotikus, a termékenység és az őserő szimbóluma. Bizonyára megtalálod majd te is az igazit, aki ÚGY SZERET, AHOGY VAGY. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetlek”. Aztán lenyom egy jó ezoterikus papnő-képzést, elvégzi az esszénus mesterkurzust, egy hétvége alatt sámán lesz, és közben ki van bukva, mert Peti anyja a katolikus esküvőt forszírozza…

      • …meg hát Peti is annyira úgy szereti, ahogy van, hogy simán hagyja, hogy a mutterja döntsön az esküvőjük felől. A közös hullámhossz is adott.

  11. Visszajelzés: pozitívan gondolkodom | csak az olvassa

  12. Ezt most olvastam, a “horoszkópját még a születése előtt”! Ez mekkora!
    Én is ismerek ilyet, játszótérről, de nem a kőgazdag fajtából. Olyanokkal én itt, a város peremén nem érintkezem.
    Az a jó, hogy majd tudja finanszírozni a gyerek pszichológusát is, amikor egyetem helyett oda fog járni.

  13. háhá, pontosan tudom, kiről írtad!
    épp be akar perelni, mert a swarovski kristálycsillárt amit a hat éves Letícia választott öt centivel beljebb szerelték mint az ajtótengely!
    dráma van.

  14. Kihagytad a köldökvér levételét ötszázezerért! Követelem!
    Meg az újszülött fotózását, bazi nagy horgolt virággal a kopasz fején, elvégre lány.

      • természetgyógyász, borostyánlánc a kis fogak miatt, saját facebook-profil az újszülöttnek, ahol a gyerek nevében ír, Seychelle-szigetek szülinapra, művészi Disney-freskó a gyerekszobába, neves rendszám a kocsira, víz alatti fotók a babaúszásról, gipszstukkók az egész házban, műkandalló, fogékszer, hajhosszabbítás
        Bocs, ha valakit megbántok, de nekem ezek is ilyen kategória.

      • Első fogból medál az aranyláncra, baba jacuzzi, baba angolóra, első éves szülinapi bulira bohóc, 3 torta, babajelmez, ajándéktenger és amelyik felnőtt meghívott nem jön el, nem_a_barátunnk_többé! Magánóvoda, évente családi album fotózás, kertész és szakács és bejárónő/bébiszitter. Mert 2 gyerek mellett ki tud főzni? Ja és minden bébiszitter hülye, rosszul cserél pelenkát, nem jól tartja a gyereket, nem jó a kisugárzása, csúnyán nézett az a perszóna, amikor Ferike tiszta erőből a karjába harapott, jó, hogy vérzett, de hát csak játszásiból csinálta. Hát miért nem lehet egy megbízható nőt találni, amíg ő elugrana 6-8 órára wellnesselni a spa-ba szerdán? Heh?

      • ” csúnyán nézett az a perszóna, amikor Ferike tiszta erőből a karjába harapott,”
        Hehe, én ezt hallottam élőben, annyi volt a különbség, hogy Ferike nem a karjába, hanem az arcába harapott, persze ezt anyuka mosolyogva nem értette, mert “olyan kis cuki különben, egyébként is véletlen volt, csak puszit akart adni, nem tehet róla szegény, hogy ilyenre sikeredett a kedveskedése.”

  15. Érdekes egy jelenségkör a fent ábrázolt életvitel. Évek óta tanulmányozom:) no nem hobbiból, de mára már puszta szórakozássá vált (kényszerűségből??). 6. éve ennek a körnek gályázok naphosszat. Luxusipar, aranyélet, hyaluron a kézfejbe!, magánovi, utána szigorúan britanicca, felporszívózás a ház körül is (nem vicc!), 3 hűtő telis-tele, évente nespresso-gép csere (az új szebb!), hát nem borzasztó, hogy…-mondatok, nem tetszik a kezemen ez a piros lakk, olyan fura..vastag. Több már eszembe se jut, igyekszem akkor és ott elfelejteni:) ezek mind nem az én gondom. Örülök, hogy nem kell ennyi fárasztó hülyeséggel foglalkoznom! Boldog vagyok így is, nem kicsit, nagyon!

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.