utcagyerekek

Én úgy szeretem, hogy ilyen kis maszatosak. Hogy annyira esetleges, mit csinálnak, mi van rajtuk. Johanna a nadrágom övét köti Jakab mellkasára, úgy sétáltatja, mert Jakab most kutya. Általában sem lehet tudni, jelmezben vannak-e vagy ez komoly. A térdük: egymást felülíró karcolások, horzsolások emlékkönyve, nyár-kronológia. Bandáznak estig a szomszéd lányokkal. Alszik a kicsi hétig, tíz előtt még bevásárolunk, suhanunk a hűs, koraőszi éjszakában, kerülgetem a sünöket. Kinek a cipője ez rajtad, fiam? Két méter magas tornyot építenek fakockából, székről. Leeszik a paradicsomot, a petrezselymet. A habverő tálam hiába keresem, hopp, úszik a kádban, benne két pingponglabda. Detektívként követem a nyomokat. Pelusok az ágyon, takarók a padlón: azt játszották, Jakab csecsemő. Eltűntek a kertben. Máshoz támad kedvük hirtelen. Vége a mesének, most a könyv alagút. És olyanokat mondanak, csak nézek: a kutyafáját a kutyának! Gyík!, szalad be Johanna. A krumpliskosárból kipaterolták a lakókat, hónapok múlva számíthatok a megtalálásukra, a helyükön egy kocka dupló, az ikeás rénszarvas-sütikiszúró, fokhagymagerezd, egy kulcscsomó, egy szegfűfej, szürreális tárgyözön: ajándék, nekem, mert játékból születésnapom van. Az érettségiztető blúzom jól mutat ám Dörmi mackón. De kitől is kérném számon: ők már ugrálnak a kint hagyott matracon. Kiskanállal meregetik a kutya táljából a vizet, úgy locsolják a petúniát. Hát a plüsshóembert ki akasztotta fel a hintára? Vagy öngyilkos lett?

11 thoughts on “utcagyerekek

  1. Itt is :). Imádom hogy megjelennek pörgős szoknyában, ráhúzott fürdőruhában, új bugyiban, szekrény mélyéről előbányászott téli mellényben, függöny a fátyluk, hogy koszosak, kócosak :). A majd’ 1 éves együtt eszi az uborkát a kutyákkal, soha nem tudom hogy egyet esznek-e közösen, vagy van mindenkinek sajátja :D. A lányok szólnak az anyáméknak/anyóséknak/tesóméknak/bárkinek, hogy nem kell elvenni Andortól ami a szájában van, ha lenyeli akkor majd kikakálja, ha meg nem tudja lenyelni, akkor ki fogja úgyis köpni. És különben is, evett már fenyőkérget, és nem lett tőle baja, ne nyúljon senki az ő testvérük szájába. Én meg csak ülök a kávémmal a teraszon, és nagyon tetszik amit látok, hallok :).

    Kedvelés

  2. nálunk most elsősorban a mesehősök a slágerek,azoknak a bőrébe bújunk…akikről mesélünk,meg akiket a színházban látunk.és tök jó,hogy mindent felhasznál amit csak talál.mama,ez nekem kell!-és viszi:)
    és nem semmi mi kosz le tud jönni este:)
    látom napközben a tiszta gyerekeket,és nem értem mit csinálnak,hogy ilyen tiszták maradnak…és az enyém meztelen egész nap,és nem értem minek adnak mások nagykabátot a gyerekre 35fokban…
    és olyan jó néha hasonló gyerekekkel találkozni,egy szempillantás alatt megérik egymást,az agyonféltettel,agyonpátyolgatottal meg nem tudnak egymással mit kezdeni…

    Kedvelés

  3. Nekünk volt ezelőtt tizenöt évvel már Zuglóban egy Letícia Vaníliánk, aki rózsaszín ruhácskában nézte a játszótéren egy szál sáros bugyiban sarazó Helgagucit, és anyukája szólt nekem, hogy ne engedjem az én gyerekemet dagonyázni, mert akkor az övének is kedve lesz, viszont rajta szép ruha van. (Nem mondtam ki, amit gondoltam, hogy vazzeg, vedd le róla, te ostoba tehén, mert akkor még nem voltam ennyire agresszív nonkonformista, hanem volt rajtam valami halvány máza a civilizációnak. Szóval már nem emlékszem, mit válaszoltam, de elmentek hamar 🙂

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: a reggel | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.