életmód címkéhez tartozó bejegyzések
vagy-vagy
Hozzászólás
Az a helyzet, hogy ha egyszer mondtál át, akkor nem mondhatsz bét – tudom, hogy nem ez az idézet, ez egy kifacsart közmondás. Az idézet az, hogy “beszédetek legyen igen, igen, nem, nem”, a Máté evangéliumából. (Kell a névelő, most nem magyarázom el, miért.)
Ha te valaminek tartottad magad és azt teljes szívvel hirdetted magadról, onnan szólaltál meg, kiélvezted az előnyeit, akkor utána nem mehetsz át simán abba, hogy “ó, engem csak átvertek, és igazából nem is vagyok én olyan, csak azt hittem, hogy…”, “rávett a társadalmi nyomás”, még úgy se, hogy “igen, de megvannak a hátrányai”.
Ilyen például az anyaság. Nem rendelt áru a TEMU-ról, amit visszaküldesz, mert nem PONT olyan, mint képzelted. Ha voltál boldog, büszke anya, akinek gratuláltak a gyerekeihez, ha felvetted a családi pótlékot, ha az volt az identitásod, hogy akarod a gyereket, és milyen jól vagytok együtt, egy család vagytok, akkor, ha utóbb összeomlasz és konfliktusaid kezdődnek, nem mehetsz át oda, hogy de minket átvert a társadalom meg a patriarchátus, és szülesztenek, csak rábeszéltek, és nem tudtuk, mit vállalunk.
Bővebben…bizonyosságok (1.)
Első bizonyosság: a “kell a szénhidrát” szöveget azok mondják, akik túleszik
…és ők idegenkednek a paleósoktól, ketósoktól is. Annyira, hogy aggódó tanácsokat hullajtanak jártukban-keltükben. Azért állítják, hogy veszélyes az alacsony szénhidráttartalmú étrend, mert 1. fogalmuk sincs, miről beszélnek (tápanyagtartalom, emberi anatómia), 2. meg akarják magyarázni, miért nem táplálkoznak ésszerűen, tudatosan. Ha nem sikerül megmagyarázniuk, akkor így kiáltanak fel: ami jó az egyik embernek, az nem jó a másiknak, mindenkinek más válik be – pedig egy faj vagyunk, egyforma a fogazatunk, a szerveink, nagyon hasonló a biokémiánk, és az őseink (őskori) életmódja sem tudott nagyon különböző lenni.
Attól lesz különböző a biokémia, hogy van, aki hamar tönkreteszi a sajátját. Ezt betegségnek nevezzük. Onnan már nem beszélhetsz arról, mi az egészséges (azaz: épséget kímélő), mert bajban vagy. Csak arról, hogyan mászol ki a gödörből.
Bővebben…a tárgyak tucatjai… százai… ezrei!
A tárgyak, a tárgyak! Már írtam róluk, ironikusat, önterápiázót, és még azokat, amelyeket majd ajánl az algoritmus (három kapcsolódó posztot). Most van az, hogy nincs mese, szembe kell néznem a problémával: elleptek. Főleg amióta itt van gyerekkori otthonom maradéka újabb dobozokban. A másodikos és a nyolcadikos írásfüzetem, dolgozataim…
Itthon vagyok, mert pihennem kell, és expedíciókat folytatok: egymásba kapcsolódó, bonyolult, többcélú túrákat. Háromezer lépés is összejön ilyenekből. Hol a ragasztó. Az ezüst ajándékzsinór. Az a papírtasak, amelybe az összes képeslapot és szép borítékot gyűjtöm. A csipesz, a sebbenzin. Tízezer feletti értékű bélyeget találok összesen, időtállóakat (belföld). egészen vékonyra reszelem manikűrgéppel (forgó csiszolóval) a problémás lábkörmömet.
Sokáig kikerültem az elhagyott tárgyakat, elvágtattam vagy elhevertem mellettük, rájuk se néztem, csak felidegesednék! más dolgom van!, de most megfogadtam: élhető viszonyokat teremtek. Egyáltalán, ideje megválni Lőrinc általános iskolai röpdolgozataitól (!). Most tűvé teszek egyik-másik becses kincsért minden négyzetmétert. És jön velük minden, elveszettnek hitt személyi, az eredeti, profi papírvágó ollóm!, király mini varrókészlet, megkezdett naplók és regény-jegyzetfüzetek, ötszáz euró (!).
Elképesztő méretek vannak itt, és tárgyakból özön. Ami értelmet ad minden félórának: megtisztogatom, új használatba helyezem mindazt, ami szép, hasznos. Semmi ne legyen céltalan – ami az, az megy adományba, szemétbe. Új tanítványaim kapnak egy-egy füzetet, annyi, de annyi megmaradt. Bizony, a negyedikes olyan vonalazásút kap, ami neki való életkorilag. Én adom az alapanyagot, Juli gyárt. Jaj, olyan ez a lány, mint én voltam. Csak ő hibátlan. De ahogy alkot, ragaszt, amilyen ötletei vannak!
Én is gyártok. Kidobásra ítélt (mert elavult) turistatérképbe, NatGeo naptárba, címlapba vagy János-féle, A0-s stencilezett területrendezési tervekbe csomagolom a saját, tanári füzeteimet. Vagy csomagolópapírból vágok ki zebrát.
“csökkenteni KELL a húsfogyasztást”
Végtelenül türelmesen újra elmondom:
- ne parancsolgassatok felnőtt embereknek a személyes életükkel kapcsolatban, ne akarjatok bűntudatot kelteni és csúsztatásokkal győzködni, mert ki lesztek röhögve,
- nem igaz, hogy a növényi (vagy túlnyomórészt növényi) étrend egészségesebb – ez sunyi hazugság, amelyet mögöttes (politikai, kultúrharcos) céllal sulykolnak, egészségre és klímára hivatkozva,
Miért írok ilyeneket? Mert az ájtatos, “független” média egyre áthatóbban, egyre sunyibban sulykolja az ideológiát, morális felkentséggel és “tudományos alapon”. Témái egymással összefüggenek, torzítják a tényeket és a jó élethez szükséges információk terjedését. Én pedig kimondom az elhallgatott tényeket.
Erre a cikkre reagálok:
https://telex.hu/eletmod/2025/08/12/tenyek-izekre-szedve-hus-husfogyasztas-kampany-magyarorszag
A mostani cikkben már nem is leplezi a vegán propagandát, évek óta sejtettük, hogy erre tart, lassan ki foga mondani. Schwab doktor mesterséges sztározása sem véletlen ugyanitt.
Ennek is Ács Bori a szerzője, évek óta liszt, cukor, gyorskaja szerepel a témái között, de nem átall egészségről és környezetről papolni. Lehetőleg otthon csináld a krémest, a csipszet és a kekszet, matass vele sokat:
Bővebben…Védett: az idő múlásáról, a nünükéimről, a kontraszelekcióról, a kortárs írófejedelmekről és mindenféle másról
az én esztétikám
sok képpel
Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én esztétikám.
Petőfi Sándor levele Arany Jánosnak
Minek tagadjam: erős örömet szerez a normára fittyet hányni. Ún. “leszarni”.
Általános rajongás valami celebért: én nem. Nem utálom, nem szidom, hanem nem érdekel. Nem érzek FOMO-t.
Két négyzetméteres tévék, böszme autó, most cserélte újra: én bringázom; egész ifjúkoromban olvastam és írtam. “Húgom elvont”, értsd, nem tévén és meccsen nőtt föl.
Nem szólok, csak létezem a kis amish stílusomban. Okostelefonom sem volt 2021-ig (de jó is volt). Na de a fejemhez vágják normatívék, mit írjak, hogy viselkedjek, kit nem szabad bírálni, mit sportolhatok, hogy nézzek ki. Nem bírják, hogy nem kérek a normatív csomagból. Gúnyolnak: én miért nem. És én nem. Nem dacból, hanem eleve nem.
Vagy a nőiesség normái. Húúú. Csinos, ápolt, igényes. Micsoda szavak, ennyi erővel a homlokodra írhatnád: VIDÉKI VAGYOK, A TESTEM A VALUTÁM, TÖBBET TUDOK A GÉLLAKKRÓL, MINT ANTON PAVLOVICS CSEHOVRÓL. Annyira periferiális, hogy nem mernek natúrak lenni. És hajlandóak az egészséges testük miatt átszorongani az életüket.
Miből következtetitek, hogy szívesen néznék ki úgy, mint ti? Hogy én nem tudok valamit, és keresgélek? Nem akarok senkit megbántani, de rút. Kár a gőzért.
Borzadok a megcsináltságtól. A hamisságtól. Másik poszt, akkoriban még nem tudtam ilyen biztosan.
Bővebben…Ugye engem lelki szadisták a külsőmmel próbáltak megalázni, magam és a belső igazságom ellen fordítani, pedig 2015-re világos volt, hogy olyan attitűdre, értékrendre leltem, ami hosszú távon is öröm és működik. Nem akarok én másokra hasonlítani. Ez nagyon, nagyon dühítette őket. És ők nagyon küszködnek a testükkel. Voltam én minden, “egybederék, alkoholháj, széles, lapos tepsisegg, elefántiázis, cölöptérd, alig 168 centi, tömzsi x-láb, kihullott haj, felkopaszodás, ijesztő arc, bő hatvanas”. Szurkáltak, hogy mások bezzeg milyen szépek… Én nem akartam a hasonlítgatást, nem érdekelt, de akikre mondták, hogy szépek, azokat én csúfnak és antisportolónak látom.
negyvenkilenc éves lettem én
Csodálatos volt a születésnapom! Köszönöm a köszöntéseket és mindazt, amit küldtetek!
Mondom magamnak a hétvégén: ezt a napot emlékezetessé tesszük!
Bővebben…leckék életem ötödik évtizedében
A szokásos bug: kimegy az utolsó előtti, hiányosságokkal teli változat, csak most meg se találtam a végső verziót. Érdemes újraolvasni! Bocsánat.
Milyen rohadt naiv voltam évtizedeken át!
Az vagyok, aki lettem, most már végképp – és ezt nem bánom. Semmivel kapcsolatban nem érzek szégyent már – viszont önszeretetet sem élek át a libus értelemben: “hú, de jó, radikálisan imádom magam”. Az ilyesmi mindig hamis. Nincsenek különösebb érzelmeim az énemmel kapcsolatban, csak otthon vagyok benne. Sem költözködő, sem hajléktalan nem vagyok. És akarni sem kell: ez a viszonyulás egyszerűen megtörtént. Sokat segített a megbékélésben, hogy láttam százával, mások milyen gyarlóak, buták, csúnyák, és mégse szoronganak, szégyenkeznek, magyarázkodnak. (Sőt, önfeledtek. Na, az nekem nem megy.)
Ez a rendben levés sima, nyugodt, vállrántós érzés. Nem azt csinálom, hogy nem nézek oda (ez volt sok évig, így volt elfogadható), mert már odanézek, és nem bántják a szemem-szívem a semleges jellemzőim – ó, hogy pironkodtam miattuk! egy lábujj formája! egy felnevetés! egy elbaszott érzelmi zűr! a köldököm! a bőröm! És nem úgy pironkodtam, hogy bárcsak ilyen meg ilyen lenne. A nyolcvanas-kilencvenes években, amikor formálódtam, nagyon kevés kép volt körülöttünk, és nem volt szokás a testünket idegenek képeihez méregetni. Nem is tettem később sem, csak ámultam a nagyon izmos nőkön (és közéjük tartozónak éreztem magam).
A semleges jellemzők az extrém szorongásom, gátlásosságom miatt akasztottak ki. Most már a hibák sem zavarnak: ez vagyok én, kész. Ha beteg lennék, az se szégyen volna, hanem szenvedés. Nem hivatkozom rá, nevetséges.
Viszont amit végigcsináltam, amiatt az egészségem igenis teljesítmény. Nemet mondtam az oltásra, kőkeményen edzettem, hogy izomzatot építsek (akkor, amikor mindenki irritálódott ettől, nekem pedig le kellett szarni, mit szól az, akinek fogalma sincs, és aztán a sorozatráfüggős-kovászos járványévekben is); nem hagytam a gerincemet, tartásomat eltorzulni. Az meg ízlés dolga, hogy nem nyúltam körmömhöz, szemöldökömhöz. (Van, amihez igen, és az úgy jó.) És nem vesz el az életemből napi tíz, harminc, száz perceket a hajam, bőröm javítgatása.
Egészen tavalyig komoly bánat volt az öregedés. Most már beléptem egy olyan korszakba, hogy pont ez illik hozzám, nincs hiányérzetem, nem fáj, hanem természetes. Valójában mindennel, amit élek, akarok, azt érzem, hogy meghekkeltem a rendszert. És hogy most egy másik korszak jön.
Nem kell átnarrálnom magamban életem sztorijait. Nem félek. Titkaim sem nagyon vannak, csak egy belső bástyám. Bárkinek a szemébe tudok nézni. Régebben én szégyelltem magam – azért, amit mások vétettek.
Vannak gyarlóságaim. De ez magánügy: lényemmel, a jósággal nem tartozom másoknak. Korrekt vagyok. A kíméletlen, öngyötrő vizslatás teljesen elmúlt.
Vagy kifele igazodik az ember, mások normáit figyeli, vagy önlényegű. Nem mondhatnám, hogy én az egyiket választottam. Nem érdekel, mi a következmény, mert ez nem döntés, hanem lassú, spontán kiforrás, és nem én akartam, hanem nem lehet másképp.
Nem szoktam szándékosan múltat feldolgozni, sorra venni sztorikat. Amire nem akarok gondolni, az nem véletlen. Jó helyen van az ott. Nem nyitom ki a dobozt. A veszteségeim vannak benne, egyes nehéz évek. Amikor fájt, amikor buta voltam, túl adakozó. Áldozat. Ezeket az emlékeket nem szeretem.
Kúlnak kell lenni
Bővebben…Védett: káosz
mi az, ami az élelmiszernél is drágább?
Hét százalékkal drágult februárban az élelmiszer, márciusban még durvább drágulás van. Volt 40 és 80 százalékos kereskedelmi árrés is alapélelmiszerek esetén – ezt most rendeletileg korlátozzák. Közben ragály pusztítja a vágóállatokat.
Minden nagyon drága.
Ami ennél is drágább: az egészséged, az életéveid, a tiszta agyad.
Én nem látlak téged, nem tudom, mit esztek. Nem tudom, erről ki dönt, mi a norma nálatok. Azt sem, mi az akadálya, hogy jobb legyen. és azt sem, milyen az ízlésed, van-e betegséged, mire telik anyagilag.
Azt látom, mi megy a médiában az élelmiszerekkel és az “egészséges” táplálkozással kapcsolatban.
És az elborzasztó.
Bővebben…Védett: meg kell tanulnom világosan és tömören írni!!!
Védett: neked mi az addikciód?
Védett: “tizenöt évvel később” rovatunkból: vizsgáljuk meg mármost a kötődő nevelést is!
Védett: a tárgyak és én
“mindegy, mit, csak mozogj” – miért kamu ez?
Ma megint szigorú leszek. A címbeli mondat jól hangzó, ártalmatlannak tűnő, ám súlyos tévedés az én normáim szerint. Általában ezzel nyugtatjuk magunkat, amikor nincs időnk (vagy kedvünk) valódi sporthoz, esetleg elillant a “megmutatom a Gerle Évának!” jellegű sportbuzgalom. Arra is alkalmas, hogy feltűnés nélkül visszatérj a korábbi lustaságba, esetleg megbélyegezz olyanokat, akik nem álltak le, nem ragozzák az edzést, csak fejlődnek.
Természetesen nem én írom elő, hogy mennyit eddz. Ez nem is érdekel. Én arról az érvről beszélek, hogy “mindegy, mit sportolsz, a fajta nem számít, csak valami legyen”. Az érveimre azért is érdemes hallgatni, arra mármint, ahogy ÁLTALÁBAN írok a dolgok logikájáról, mert le tudom írni azt a felszólító módú igét, hogy eddz.
Azt mondod, te elég aktív vagy? Jössz-mész, napi 8-10 ezer lépésed van, leviszed a kutyát és a szemetet, lift helyett lépcsőzöl, előbb kiszállsz a kocsiból, és sétálsz két sarkot? Az csak annyi, hogy nem haltál meg. Bővebben…
mi a jó?
Ez a jó, Bővebben…
ostobaságok… (5.): aki mellékvágányra tévedt
A sorozat megértéséhez tartsd szem előtt: ez nem az egyes embereket bírálata, nem is a konkrét viselkedéseké. Az a gond, ahogy mindezt a média belénk plántálja, és hogy ezzel kapcsolatban nem vagyunk kritikusak. Ez van a három pont helyén: a hosszú cím az, hogy ostobaságok, amelyeket az internet vésett belénk.
Szó szerint ismételgetjük mások nézeteit, magyarázatait, pedig nem csak versengő értelmezések léteznek, hanem előfordulhat, hogy nem is létezik, amiről mint tényről beszélünk. El kell tudni választani a valóságot a percepcióktól, és a média értelmezését is a sajátunktól.
Az értelmezéseket, kereteket a korszellem teremti, majd törli el: az új trend felülírja a régit, eltünteti, de van olyan, hogy élesen bírálja, és onnantól ciki lesz azt gondolni, ami korábban megingathatatlannak tűnt.
Nincs gond a sokféleséggel. Természetesen vannak (legyenek, nyugodtan lehetnek) olyan emberek, akik, teszem azt, nem akarnak gyereket, vagy szívesebben élnek egy cicával, esetleg valami furát szeretnek a szexben. A gond azzal van, hogy aki egy kis csoport tagja, nem szereti azt, hogy a többségnek létezik nyomásgyakorló, kényszerítő, valóságformáló ereje. A mindenhol jelen lévő média, a közösségi médiában pedig a kommentelők véleménye, a megjelenés, a láthatóság és a híréhség egy sor új, ritka jelenséget normalizál, vonzóvá tesz.
Úgynevezett kisebbségi csoportok ismételgetik az egymástól átvett, végső soron pedig amerikai eredetű mondatokat, ők láthatatlanok, a társadalom pedig előítéletes, nem értik meg őket, de igenis ők is értékesek. Ezekhez a sulykolt konzervszövegekhez igazodik aztán az egyes ember,, ezeket a mondatokat ismétli ő is, ha “ki kell állni valakik mellett” (szimpatikusan ítélkezni).
Így lett alapértelmezett a liberális médiában, hogy mindenkit el kell fogadni, és mindenki az, aminek érzi magát, az az ő igazi énje.
Ezért van, hogy olyan sokan kiállnak büszkén, hogy ők Ilyenek, miközben mindenki más Olyan. Bővebben…
schwab richárdról
Én nem vagyok szakember. Csak felhasználóként tájékozódtam és írtam meg a saját, partikuláris és spontánul kialakuló életmódváltásomat: hogyan találtam utakat, a hajlamaim szerinti megoldásokat. Ezt osztottam meg, viszont nem mostanában kezdem, hanem tíz éve – és ezekre a beszámolókra sokan lettek kíváncsiak. Mindez spontánul alakult: sem guruskodni, sem mozgalmat szervezni nem volt célom.
Edzeni akartam főleg és kipróbálni új utakat. Viszont én alkatilag képtelen vagyok beosztást követni, előírásokat betartani, külső tekintélynek szót fogadni, engedélyt kérni. Csak a szempontok a fontosak, azokról mesélek. Nem is bírom a gurukat.
Azért írok a doktorról, mert sokan kérdezték, szerintem ő “jókat mond-e”. Nem azért írok róla, mert majd én is megmondom, avagy én mondom meg helyette, hogyan kell élni.
Dr. Schwab gasztroenterológus belgyógyász, és például ilyeneket mond:
https://444.hu/2024/09/16/dr-schwab-vs-schobert
Ilyen médiaközegben mondja:
A doktorra ilyen reakció is van:
Nekem eleinte Schwab egy sima, egyelőre (átmenetileg) óvatos vegánnak tűnt, aki nem meri kategorikusan megtiltani a húst, de azért céloz rá. Ekként lett a nyurga, bringás doki ennek a médiának a kedvence: ők az avokádó lattét megvédik Viktortól, de aki kellően öntelt és középkorú, az sörözik és vastag húsokat grillez; borízű. A bringája elektromos (Szily – hogy nem szégyelli?). A munkamegosztás jegyében a kis szorgalmas női munkatársaik, a tetovált, furcsán alternatív zsurnállányok hajlandóak a marhafingtól és a klímától rettegni, etikus vegánkodni, nonmonogámiáról, tudatos gyerektelenségről hadoválni, elnevezési kényszerrel.
Ezt az értékrendet én nem kedvelem, mert művi, városi, ellentétes az élettel és nem egyenes: azért hangoztatják ezeket, mert baloskodnak, ami azt jelenti, hogy mímelik és érdekalapon csinálják a baloldaliságot (liberalizmust). Az életmódi döntéseiket ideológiailag hozzák. A klímarettegtetés is ennek eszköze (“Donald és Viktor nem csinálja, akkor mi igen”); a tücsökevésen, az alternatív fehérjéken ők nem gúnyolódnak, mert azon a disznóvágó fideszesek szoktak. Ugyanakkor szó nélkül hagyják a kapitalizmus lényegét, a túlfogyasztást, a természettől való eltávolodást, az áruk, élelmiszerek agyonfekldolgozását, a materializmust, a pornót (mert nem valódi baloldaliak).
Majd ha lesz egy estétek, kedves újságírók, amikor nem valami képernyőt bámultok, akkor megbeszéljük.
A médiának ebben a szegmensében lett sztár Schwab Richárd is.
Már vagy tíz éve a bél–agy kapcsolat, a bélflóra az egész világon a vezető téma az életmódtanácsadásban. Schwab Richárd ennek az irányzatnak a hazai arca, erről beszél a legtöbbet. Jó látni, hogy nem látványember a média új kedvence, és nem is ad el fura élelmiszereket, tornamódszert, hanem orvos (bár én a fehérköpeny-tiszteletet is kritikusan szemlélem).
Mindenesetre progresszív, okos, illetve médiaképes: nem kellemetlen hallgatni, nem lesz tőle rögtön dühös az ember.
Azt hangsúlyozza, hogy együnk sok feldolgozatlan zöldséget és legyen gazdag, eleven bélflóránk. Ez fontos, és ugyan alapvető információ, nagyon is kell sulykolni az átlag magyarnak. Minden jó, ami nem gyorskaja, pékáru, üldögélés, bonyolult recept.
Miről beszél még Shwab?
Ostorozza a túlfeldolgozott élelmiszereket, nagyon helyesen.
A vörös hús sem jó, a szalámi még kevésbé. A vörös húsra (négylábúaké) az étrendem kialakításában én úgy tekintek, mint a legmagasabb minőségű fehérje forrására. a tetejébe még ízletes is. Az elégséges és jól hasznosuló fehérje nagyon fontos, és általában keveset fogyasztunk belőle – ezt még nem hallottam Schwabtól.
Vas, B12 is a vörös húsban van, illetve ezekből szívódik fel jól. Ezt se mondja. Nőknek nagyon fontos a jód, a szelén, a vas! (Pajzsmirigy, rendszeres vérzés.)
A kalóriacsökkentés a hosszú élet titka – egyetértünk, főleg ahhoz képest sok az evés, amennyit a mai városi ember mozog.
Beszél még a túl sok szénhidrátról, vércukorról, cukorbetegségről. Ez fontos nekem is, rendszeresen mérem az ébredési vércukromat.
Hagyjunk ki néha étkezést, ne ugrasszuk fel az inzulint – szintén fontos. Időszakos böjt, hosszabb böjt, sokat taglaltam. Nincs terv, szabály, de általában úgy alakul mostanában is, hogy délelőtt csak kávézom.
Aludjunk eleget, cirkadián ritmus. Ne ragadjunk éjszakáig mesterséges ingerek előtt:
Ne igyunk alkoholt, keveset se, mondja még Schwab, mert árt a bélflórának, nincs biztonságos mennyisége. Igen. Én azért néha szoktam, helyzettől függ. Bulikban nem tartózkodom tőle, és/mert nem is vezetek. Ez havi egy-két alkalommal jelent két-öt egység alkoholt. Nem vitatom, hogy egészségtelen. Elfogadom, hogy káros, csak ilyen az életem. Schwab hangsúlyozza, hogy több tényező hat: egy elzsírosodott májú embernek a tetejébe az alkohol igazán nem hiányzik.
A doktor biciklizik is a városban – rokon lélek. Bringázni hasznos, könnyű. Önkénteskedünk is a lányommal. Önmagában a bringa nem elég sportnak, de a semminél több.
Miről nem beszél?
Az izommennyiség és annak megőrzése nekem hiányzik, nem hangsúlyozza a kemény sportot. Azt hiszem, főleg arról beszél, amiket ő csinál a saját életében.
Amikor én az izmokat hangsúlyozom, egyáltalán nem a kinézetről, látványos fotókról van szó: a pompás alak csak mellékhatás. Nem is fogyásról. Az ízületi bajok és a csontritkulás megelőzéseként, illetve a szarkopénia ellen, hosszú távon fontos a nagy arányú izomzat fenntartása, és ez melós, az egész életmódunk ellentétes vele. Szerintem a doktor nem komálja “a gyúrósokat”, de ezt meg kellene tőle kérdezni. Ti hallottátok őt az izomról beszélni?
Az izomépítéshez és -megőrzéshez szükséges fehérjét be kell vinni. A növényi fehérje gyenge, nem teljes értékű, nem szívódik fel jól. Jaj, ne kezdjétek, hogy növényből is meg lehet oldani… ember nem komplettál, a vegánok se, mert bonyolult, nem finom, költséges. Erről se volt szó Schwab podcastjaiban (de egészítsetek ki, ha nem figyeltem). Növényt nem bírál a fehérje miatt.
Aki képes megenni annyi babot, lencsét, quinoát, amennyiben elegendő a fehérje, az 1. túl sok kalóriát visz be, és vele túl sok szénhidrátot, ami azt is jelenti, hogy SOHA nem fog beleférni a csoki, a datolya, a szőlő, 2. fingani fog, 3. a térfogat miatt nagy hasa lesz, kitágulnak a belei, 4. hiányérzete lesz, mert ezek nem finomak. De sok sikert!
Diana Ridgers instaoldaláról
Tekintélyes szénhidrát árán lesz meg a fingatós aligfehérje. Erre csak az állati élelmiszer a megoldás.
Nem számolgatok, de az álláspontom az, hogy a szénhidrát akkor is szénhidrát, ha zöldségből származik, és nem csak a cukor, a keményítő a gond. Mindből vércukor lesz. Nem jó a szénhidráttúlsúly, bármiből is legyen.
Szóval nekem a doktor túl növényi.
Szerintem kis térfogatú, kalóriasűrű ételekeket jó enni, mert nagyon nagy hasa lesz annak, aki agyonpakolja rosttal, nagy térfogattal. Ugyanakkor kell a zöld leveles zöldség és a keresztesvirágúak, naponta. Kéne erjesztett zöldségeket is enni, de én el szoktam felejteni.
Fehérjéből 2 gramm per sovány testtömegkilogramm kell naponta. Magas izomtömeggel ez elég sok állatevést jelent (140 gramm), és drága is. Alperes a blogján rendszeresen arról értekezik, hogy lazacot, staeket vacsorázik. (Viszont mennyi mindenre nem költünk!) Ne aggódj a vesém miatt, azt is nézetem, pompás.
Napi 6-8 tojás és állatból/húsból 25-40 deka egy étkezésre, a legegyszerűbb elkészítési módját választom (serpenyő, grill). Ma lazac volt. A hétvégén szarvaspörköltet ettem.
Ezekről nincs szó a doktornál. Nem lehet egészségtelen “a hús”, mert akkor az ember elemi biológiai szükségleteire nincs válasz. Az is egy álprobléma (Schobertnek ezt mondja is), hogy mindenből bió kéne. Sokan ezt kifogásként használják: ha a biozöldség drága, akkor oké a Tuc keksz dobozos-cukros kávéval tízóraira.
Nekem egy kicsit túl mesélős, ahogy Schwab fogalmaz. Én értem, csak nem sok a veleje. Szerintem amikor az InfoRádiónak beszélt a bélflóra gazdagításáról kb. két éve, ott a fűnyírás, fűtelepítés (baktériumtörzsek) metaforáit a műsorvezető sem értette.
Nem disszonáns hang tehát, csak hiányérzetem van. És nincsen benne semmi újdonság: itt a blogon a nyers zöldség, bélflóra, fermentálás, jó bacik tanítást rágtuk 2015-től, főleg Sue és Liv kommentelők szavait ittuk.
Nem vagyok orvos, sem tanácsadó. Mégis, aki jó életet, sportos testet, szép szövetarányokat akart, az itt és a könyvben már mindent megtalált.
Aki azóta se csinálja, annak nem új guru kell, hanem egy jó seggberúgás. Vagy anyagcserebetegség. Vagy engedje el a témát. Podcastoktól nem leszel egészséges.
Ne olvass! Itt se. Hanem eddz!
A szuperegészségről minden lényeges információ benne van a ketós könyvben. Több zöldséget eszünk térfogatra (de alacsony szénhidrátút), mint mást. Viszont sok zsírt eszünk, és elég fehérjét. Sokat mozgunk. Nekem a mozgás nagyobb hangsúlyú, nem csak városi bringa, és célom a magas izomtömeg megszerzése, megőrzése.
Enyhét és intenzívet is edzek. Életmódváltáshoz érdemes sokat, napi egy-két órát is.
A megállapodottaknak már elég heti kétszer fél óra magas pulzusú tevékenység, és mellé heti három-négy negyven perces kettes zónás mozgás. Ezen felül lehet a mozgásszervet is karban tartani: mozgástartományt növelni, nyújtani, tartást javítani.
Ha úgy élek, ahogy írtam, virulok. Annyira virulok, amennyire sikerül úgy élnem.
Az elmúlt éveimben bekonzervatívodtam: a letelepedett családos élet, a párkapcsolat hozott több evést, élvetegséget, lustább napokat, szabadidőnkben filmet, színházat. De mindkettőnknek fontos a sport, és szeretünk úgy kinézni, ahogy 2020-21-ben.
De szép is volt a fiatalság! Most egymást cukkoljuk, rugdossuk, együtt röhögjük ki magunkat, amikor egy Haagen-Dazs megint ránk veti magát. Aztán meg együtt futunk, túrázunk hosszút.
kötelező szűrővizsgálatok???
Kérdés érkezett e-mailben, amelyre a blogger válaszol rovatban kezdtem írni, de a terjedelem miatt ez önálló és nyilvános poszt lett.
Kérdés:
Néhány hete lábra kapott a hír, hogy jövő januártól kötelezővé tesznek több szűrővizsgálatot is (újakat, merthogy eddig is voltak kötelezőek), nagy összegű (húszezertől akár ötmillió forintig), ismétlődő (amíg az illető részt nem vesz) pénzbírság terhe mellett, és olyan rémisztgetések is vannak, hogy ezt majd leveszik a bankszámláról, ráterhelik lakásra, autóra stb., ha valaki továbbra sem vesz részt és nem fizeti ki a büntetést.
csak az olvassa. én szóltam 