Ezúttal a friss kommentbeli tartalom miatt emelem ki. Szóljatok hozzá!
Amikor a bájos arcú, derékig érő, szőke hajú Judit tizenhárom évesen meglátta Ferit, a jóképű, nagy nőcsábász hírében álló önkéntes rendőrt a művelődési ház előtt, nagyot dobbant a szíve, és tudta: eldőlt a sorsa örökre.
Mindig a nő választ, régi igazság ez. Bővebben…
… és mi isszuk a szavait, nyilván, hogy az állam a házasságot tartja fontosnak, ezért az élettársi kapcsolat ne a családjogi törvényrészben szerepeljen, hanem a kötelmi jogban. És hogy keresztény szempontból az együttélés szerepeltetése a törvényben “ránézésre is rossz, hogy olyan, mintha ez a két együttélési forma egyenlő lenne.” Mindenki úgy él, ahogy akar, de az állam a házasságot támogatja, a többi magánügy. Zárt ajtók mögött, ha kérhetem, felőlem csináljanak, amit akarnak, de ne lássam… Bővebben…
Ez a legbékésebb változat. És borzasztóan bűntudatkeltő. Mert látod, hogy mindenki szereti, neked meg bajod van vele. Bővebben…
Jaj, jaj. Zsuzskára gondolok, aki korán kel, és itt megint nem volt jó kis 6.40-es, avagy 55-ös bejegyzés, mert én újabban elalszom este a gyerekekkel, és meg kell mondjam, sokkal jobban érzem így magam.
De lehet, hogy ez az én vízióm, és Zsuzska egyáltalán nem kel korán, ha korán kel is, nem ő olvas, és mindegy neki, hogy fél hétkor vagy kilenckor van-e új bejegyzés, mindez csak az én parám, és a szorongásom, hogy nem írtam meg azt, amit szerettem volna, egy fiktív Zsuzskában ölt alakot. Mennyi ilyen víziónk van másokról! Bővebben…
A feminán meg máshol is lapozgathatunk ilyen galériákat, és szörnyülködhetünk a maszkszerűen merev arcokon, aszimmetrikus melleken, meg hogy Donatella Versace nem képes méltósággal megöregedni.
Az a helyzet, hogy a fiatal test a szép. Szörnyű, de főleg azért, mert valóban. Bővebben…
A pocakos hónapok a legboldogabb időszak egy nő életében. Bővebben…
archív interjú 2012 októberéből — féléves volt a blog
Ne haragudjon, öt percem van, a kicsi beszart, a kutya nyüszög, összetört az eperdzsem, már a serpenyőben a hús és ma még csak négy bejegyzést tudtam írni…
De szép ápolt a körme. Bővebben…
Nekem, és nem csak nekem nagyon elegem van már Hoffmann Rózsából. Meg is osztottam egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot a facebookon, a Hálózat a Tanszabadságért kérte ki magának, hogy Hoffmann Rózsa szerint „az előző évtizedben sulykolt nevelésfilozófia egyik rejtett csapdája az, hogy a pedagógus csupán tanítson, okítson, a többi nem az ő dolga.”
www.commmunity.eu/2012/10/11/aki-hazudik-ne-szonokoljon-erkolcsrol/
(Azért három m, mert Méltóságot Mindenkinek Mozgalom.)
A tesóm erre odaírja nekem: Bővebben…
Zuhog is, csöpög is, szemerkél meg szitál (lent Bel-Budán nyálka, idefenn patetikus angol romantika ez is, köddel), de ma mégsem értem be az ovis tartozások rendezésével, edzőtermi futással (röpke hat kilométer), szaunával (dörzsszivacs! nem felejtettem otthon!), banki ügyintézéssel, csekkbefizetéssel (lakbér, Magyar Narancs-előfizetés), a páros kolbásszal, borjúcombbal, töpörtyűvel (Balogi húsboltja, csakis), az ötmagos kenyérrel és a tejszínnel, na meg a kétszer vajas kunkori kiflikkel (mindezeket a zsíros élelmiszereket már a kicsivel szereztem be, aki gumicsizmában és más rajzfilmkellékekben jókedvűen jött követhetetlen utamon). Olyan rég jártam a világban, nem volt mindez elég, rámugrott (hátulról!) egy Esterházy torta is. Bővebben…
Én a gyerekruháknak — nem titkoltam itt se — megszállottja vagyok. A minőségi, letisztult, ízléses cuccokért hajtóvadászatot folytatok, és szégyentelenül sokat költök e rögeszmémre.
Kedvencem eredetileg a Benetton, de kezdek elpártolni, annyi a flitteres, feliratos, öncélúan scoobydoo-s és kiskutyás holmi. Továbbá az ESPRIT, a ZARA és újabban az Okaïdi. Azt vettem észre, minél nívósabb egy márka, annál kisebb a különbség a fiús és a lányos holmik között. Bővebben…
Elment az Erzsi ma reggel, és elvitte a gyereket is. Én nem értem a nőket. Bővebben…
Első gyerekes koromban olyan elemi és közvetlen viszonyban voltam a fiammal, hogy kifordítottam az agyamat-lelkemet neki: amit gondoltam, de a legkószábbat is, a szándékaimat és ötleteimet azonnal elmondtam. Mindent megbeszéltem vele. Őszinte voltam, partnernek tekintettem. Hm.
Például: Felvesszük a cipőt, jó? Most fürödni megyünk. Kapsz új pelust!
Ezekre ugyan milyen választ vártam? Bővebben…
Ez a teszt nem ígér olyasmit, amit a COSMO, tehát nem leszel a végén Tüzes vadmacska, Lányregényhős meg Jégkirálynő. Bővebben…
Mit várok, várnék én a szüleimtől? Hogy szeressenek. Hogyan szeressenek? Mit jelent szeretni? Bővebben…
Szabálytalan kritika, egyszerre Az ajtó című Szabó Magda-regényről és adaptációjáról, Szabó István filmjéről.
Úgy ismerem, úgy szeretem Szabó Magdát, mint önmagamat és úgy is van bajom vele, éppúgy. Rajtakapom folyton és elszégyellem magam. Bővebben…
Ezek amúgy mostanában az én meg nem jelent, magazinba szánt írásaim.
Néhány éve (ez a kilencvenes évek azért) olvastam egy cikket az egyik népszerű, fényes borítójú női magazinban. Most, hogy nem ugyanannak a szerkesztőnek küldöm a cikket (másik lapba), a nevén nevezem: a COSMOPOLITAN volt az. A trendi élet egyéb kellékei mellett azt tanácsolta a hosszú írás, hogy ha baj van, üljünk repülőre, keressük fel ezt meg azt a franciaországi klinikát, ahol kíméletesen és száz százalékos biztonsággal, gyógyszerrel végzik el a terhességmegszakítást. Bővebben…
Tulajdonképpen én a sokkon, hogy bírni kell, átestem már két éve. Mindez néhány nappal az esküvőnk után történt. Ez a szöveg akkor született. Milyen kis békés voltam én akkor.
Beteg a férjem. Nagyon beteg. Bővebben…
Tanultam én ezt még magyar szakos koromban: áthallgattam a szociológiára, Lakatos László tartott Érvelési stratégiák kurzust. De szép is volt.
Ezeknek latin nevük is van, a klasszikus retorika fogalmai, én megint elszubjektívkedem. Lesz viszont taxonómia és izgalmas példák. Bővebben…
Csak ülök és nézek.
http://www.melegpar.hu/reparativ
A videóban elismerik, hogy a szexuális orientáció megváltoztatása nem lehetséges. Ennek ellenkezőjét állítva depresszióba és öngyilkosságba taszították azokat, akik vállalták a terápiát, hogy “igaz keresztények” lehessenek. Azt is elmondják, hogy ez alatt az időszak alatt egyetlenegy olyan személlyel sem találkoztak, akinek sikerült volna megváltoztatnia szexuális orientációját.
Nem lehetne a társadalmat elküldeni egy terápiára, hogy legyenek már normálisabbak?
Az egy embertípus, aki… — kezdték a diákjaim a röhögésbe fulladó felsorolást a hetedik óra utáni nyugalomban. Aki fényre sötétedő szemüveget hord, aki makramét rak a Lada ülésére, aki kólásflakonba teát tölt, és más színű kupakot tesz rá. Könyvet is akartak írni az embertípusokról. Csitítottam őket: nem szép dolog általánosítani, külsőségek miatt lenézni valakit. De be kellett látnom: aki nem dob ki semmit, az tényleg egy embertípus. Fölényemet némileg csökkenti, hogy magam is közéjük tartozom. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 