Mert az pompás hatalomgyakorlási módszer!
Nem tetszik a pofája? Zavarja a köreidet? Irigyled?
Nagyon egyszerűen lejárathatod Bővebben…
dobálózzunk diagnózisokkal
52
történelem címkéhez tartozó bejegyzések
miért nem viselkedsz racionálisan?
Azt hihetnénk, sőt, hihetnők, hogy a dolog nem bonyolult: az emberek általában tudják, mi a jó nekik, mi válik javukra hosszú és rövid távon, és azt csinálják. Vagy legalábbis olyasmit. A többi, a sok kudarc, önsorsrontás csak üzemzavar, tudatlanság, balszerencse, kórság. Nosza, mondjuk meg nekik, mi a jó, mit tegyenek, segítsünk, ha nincs hozzá erejük.
Csakhogy ha szétnézünk, egyéni és társadalmi szinten is azt látjuk, hogy az emberek olyasmiket cselekszenek, úgy döntenek, hogy az nem válik a javukra, sehogy sem. Bővebben…
édes erdély
Nem leszek népszerű most. Nekem nem megy le a torkomon édes Erdély. Egyre kevésbé.
Rá fogok erre baszni, hogy szóba hozom. Mert ezt elég sokan így gondoljuk, tudjuk mi, amit tudunk, de csak úgy hallgatólagosan. Ki nem élezni, pont mint a kövérségről és a kövérek öncsalásáról szóló vitákban. Inkább nem mondjuk, nehogy megsértsük azokat, akiknek ez érzelmi, sőt identitásbeli kérdés.
De ha nem szólunk, azt hiszik, rendben van így.
Hogy miért negyven fölött jövök rá, hogy jaj, nem, nem, soha, az érdekes. Kimaradt valahogy. Bölcsész voltam, nem is buta, mégsem lett semmilyen történelem- és eszmeértelmező készségem, kritikám. Úgy hallgattam előadásokat a népi írókról, mélymagyarok és hígmagyarok ellentétéről. Magyarázták kocsmaasztaloknál a már nem tökéletes fogsorúak, hogy micsoda szemétség. Bővebben…
…hörc men, tú
Márminthogy a patriarchátus. Patriarchy hurts men, too. A férfiaknak sem jó a régi szereposztás. Bővebben…
de hát már öreg ember
Ahogy dolgoztam A lányom nélkül soha lányának a fordításán, szóval, a Nélkülem sohán, belém döbbent az antifeminista értelmezés, annak a logikának a csűrés-csavarása, amelyet annyira kiismertem: a luvnya nem elég, hogy elszedte a gyereket a szerető apjától, és összevissza hazudozott róla, még világhírű és gazdag is lett.
Betty Mahmoody, az anya nem csak kijutott Iránból, és új életet kezdett, Bővebben…
de basszus, én már
Ismeritek ezt, hogy “én már”? Bővebben…
elvettétek azt a szép világot
Jaj, istenem, tényleg vannak ilyen emberek, hát nem hiszem el.
Ezek a kevéssé műveltek, ám nagyon sértettek azt hiszik, hogy volt valaha egy aranyló múlt, amikor még egyben voltak a családok, rend volt a világban, a férfiak védelmeztek, bátrak és hősiesek voltak, a nők hálásan csodálták őket, és nem volt kecmec a szexszel, szültek szépen, nem mászkálhattak egyedül, nem volt itten öntudat, női orgazmus, igények, karrier, még mit nem. Persze, néha hisztiztek egy kicsit, de hát kaptak egy sallert, aztán jól volt.
Hazajöttek a bátor férfiak a hadifogságból, a koncentrációs táborból nagy hősiesen, de otthon várta őket a hűséges asszony, a meleg öl és a finom vacsora… édes istenem… Bővebben…
gondosan fésült öntudat
Mindenkinek van egy, illetve több nagyapja, és ezek a nagyapák itt voltak, ha nem épp máshol, amikor bejöttek az oroszok, és el is mesélik. Bővebben…
bűntudatos
melléknevek sorozat 2.
hirlandónak
Ne becsüljük le a bűntudat szerepét a jellem formálódásában. A bűntudat hasznos jószág ám, az abszurd példaképekkel együtt. Kordában tartja a gyereklelket. Szorongó, megfelelni vágyó, sok mindenre rávehető, szeretetéhes emberek tömegei… kitűnő diktatúra-alapanyag.
Nem lesz ez se enciklopédikus írás, csak egy vetületet szeretnék megírni.
Én úgy olvastam gyerekként a Szentek életét, mártírhalálról, kitartásról, önfeláldozásról, szegénységről, mint más az Ivanhoe-t meg a Nyomkeresőt. Bővebben…
invokáció
Közbevetés
A tizenhárom éves blog első posztja. Nem volt olyan hónap, hogy ne jelent volna Egyszer volt egy nyolcnapos szünet, 2014 augusztusában, amikor aljas kavarásba kezdtek a korábbi rajongók. De már elmúlt, mindenki megkapta, amit a habitusa, tettei érdemeltek. És nem tőlem. Lett tagság, jelszavas rendszer, minden más mellékes, alkalmi munka. Kiismertem az embereket: a blog virul, lesz, mindörökké.
Itt érdemes olvasni az irodalmias megzuhanást (őszinte, mélyre hasító döbbenet volt, hogy emberek ilyen kavarásra képesek), meg alatta a kommententeket. Én már nem sajnáltatom magam nyilvánosan, nem osztok meg alkotói, személyes válságot.
Személyesen meg annyit tennék hozzá, hogy habár a szele se érint annak a viharnak, amiben állsz, mégis inkább nem osztom, nem terjesztem a bejegyzéseid, hiába van, amit rendszeresen újraolvasok, és naponta erőt ad és reményt és túlélést. Félek attól, hogy azok közül, akik általam jönnének ide, nem-e lesz olyan, aki bánt téged. Így hiába szeretném a világnak kikürtölni, hogy milyen egy remek hely ez, eldugom, rejtegetem, hogy csak az enyém legyen a fénye.
Szóval én önző vagyok. És vajon mennyire önzőség egy mezei olvasónak azt kérnie, hogy maradjon a blogger, mert nektárt csepegtet, még akkor is, ha tudja (sejti), hogy ezzel milyen járulékos terhek vállalására is kéri? (Krucifixes a mondatszerkezet, de tőlem csak ennyi telik:).)
Az eredeti poszt, 2012. április 16. (akkor még semmit nem tudtam a bogírásról, elemi szerkesztői tudnivalókat, formátumokat, technikai és tartalmi eszközöket sem. Mindent egyedül csináltam):
Gyűljetek körém, ti mind, játszani fogunk, kis piros széketeket idehúzom, ülj csak le, magyar Líra, te is, reménytelen Apahiány, és gyere csak, tékozló Életöröm, és te is, dühöngő Közlésvágy, meg aztán dühödt (nem dühös) Igazságérzet, gyere te is, sötét Kétségbeesés, meg a váratlanul élvezett Harmincas Éveim és a kisöcsétek, az űrmagányú Kamaszkor, hát te? te túlkoros vagy, narancssárga Töltőtollam, tudod, ma már senki sem ír kézzel levelet, gyertek, csüccs, most játszunk, blogot játszunk, cirkalmas, tűhegyes vagy parféként (parfait!) olvadó jelzőimmel megírjuk együtt a színházi függöny pompás porát, megírjuk, mitől jó az aranygaluska, számot adunk a hó végi ezresből vett hajdani rózsákról (csoportos rózsa, húsz statiszta); megírjuk a választási csalást és meg a comb belső felén a csíkokat, elmeséljük, milyen, amikor belénk szeret a nős főnök, kapisgáljuk majd azt is, milyen sok a kevés, és milyen harmadik feleségnek lenni, aztán azt is, mit gondolunk a szomorú válási, de még inkább a szomorú együttmaradási statisztikákról, meg még az otthon született Jakabot és Johannát is megírjuk, bizony, előbányásszuk a régi naplókat, különös tekintettel egy csíkos, vaskos kötetre, tán csak azt nem írjuk meg, miért beteg a magyar futball, mindenesetre már most sajnáljuk, hogy nem kezdtük el előbb,
de előtte mondjuk el együtt:
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris és a szelid őz.
csak az olvassa. én szóltam 