miért nem viselkedsz racionálisan?

Azt hihetnénk, sőt, hihetnők, hogy a dolog nem bonyolult: az emberek általában tudják, mi a jó nekik, mi válik javukra hosszú és rövid távon, és azt csinálják. Vagy legalábbis olyasmit. A többi, a sok kudarc, önsorsrontás csak üzemzavar, tudatlanság, balszerencse, kórság. Nosza, mondjuk meg nekik, mi a jó, mit tegyenek, segítsünk, ha nincs hozzá erejük.

Csakhogy ha szétnézünk, egyéni és társadalmi szinten is azt látjuk, hogy az emberek olyasmiket cselekszenek, úgy döntenek, hogy az nem válik a javukra, sehogy sem.

Sőt, olyan is van, hogy ehhez az improduktív vagy kártékony magatartáshoz eszement energiákat is elhasználnak. Mert az egy magyarázat lehetne, hogy az értelmes cselekvéshez több erő kell, de sajnos, nincs elég. Írok azért példát erre is.

Jó lenne valami taxonómia, de inkább csak úgy merengek példákon, amikor az emberek nem racionálisan cselekszenek.

Energiatakarékosság. Ilyen is van: takaréklángon élni könnyebb. Vannak, akik kiszálltak. Testben még itt vannak, de azt akarják, hogy hagyják őket békén. Olyanná teszik magukat, akiktől senki nem vár komoly teljesítményt. Jaj, sajnos, én nem tudok, nem értek hozzá, egy magamfajta egyszerű ember?, én sose voltam ügyes. Nem szeretem a feltűnést. Én csak egy melós vagyok. Mit is várnál egy alkoholistától? Beteg, idős ember vagyok.

Jé, de akkor ez előnyös nekik, mégiscsak. Nem kell semmit csinálni, felmentést kapnak az élet nevű tantárgyból. Különösen akkor hasznos stratégia, ha van közönség ahhoz, hogy nekik mennyire rossz, és találnak valakit, aki biztosítja nekik mindazt, amit ők, sajnos, nem tudnak elvégezni.

Hagyomány, minták, népszokások. Apám is ilyen volt, gyűjtögette a sok szart a kertjében, de szörnyű volt, de azért én se dobom ki az autógumit. Neki is magas vérnyomása volt. A mi családunkban nem szokás válni. (!)

Elvek, morál. Ennek lényege, hogy annak nemes a lelke, aki szív. Szar nekem, de lagalább jó ember vagyok, amazokkal ellentétben. Neki magasztos szempontjai vannak, és szembeállítja a saját javát a helyes cselekvéssel. És nem jár jutalom érte, belebukik, de legalább szarul érezte magát. Egy rendes ember nem csinál ilyet. Ez nem helyes, megver az isten. Az özvegy, aki díszes temetésre költi az összes félretett pénzét, majd éhezik.

Nem helyes, de túlélnél vele! Már nem is él, nem kell neki az a kabát! Akkor sem.

Nem csak kenyérrel él az ember. A pénz nem minden, én nem vagyok anyagias. Nem fogok kuncsorogni, nem akarok senkinek lekötelezve lenni. Jehova tanúja vagyok, nem fogadhatom el a vérátömlesztést. Az abortusz bűn. Ne gyűjtsetek kincseket a földön.

Ryan közlegény megmentése: van egy pont a filmben, amikor közlegény meg van már mentve, és hazamehetnének egész sokan, a legkisebb emberveszteséggel. De nem mennek, szolidaritásból. Nem hagyhatom ott a bajtársam.

Éhezünk és fázunk, átlőve oldalunk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk! Gyanúsan elhaló hangon mindez. Nyomorgó nemzetnek amúgy sem telik már öntudatra, rímekre. Ne merj különbözni, labancok kezét nyalni! Köszönjük, Sándor. Kicsit se zavarjon, hogy béke és erős ország 1867-tól, független Magyarország pedig Trianon után lett.

Csoportnyomás, igazodás. Tudták, hogy jön a háború, de maradt a szomszéd, meg a sógor is, vártak, mire is mindenkit vagonba tereltek. Aki túlélte vagy elmenekült, azt mondja, bűntudata van.

És persze le kell mondani egyéni előnyökről a közjó érdekében. Amely közjó nem szokott megvalósulni. Akkor keressünk hibásokat, nehogy kiderüljön, hogy nagyrészt a boldogtalanságból származó frusztráció az oka annak, hogy egész népen nem jutnak egyről a kettőre.

Kompenzáció, visszacsapás. Az egyszeri lakótelepi polgár és az ő lottóötöse. Most aztán megveszem ezt, elmegyek oda. Fél év, és eltapsolja, nem tanította meg senki befektetni. Ebül szerzett jószág. Mehet tovább a verkli, az úgyis ismerős. (Ez létezik, úgy értem, tipikus? Vagy csak mítosz?)

Tudom, hogy nem jó, de másképp meg elviselhetetlen. A szer megvéd. Drog, alkohol, xanax, bántalmazó kapcsolat.

Félelem a bizonytalantól. Biztos állás, fix jövedelem, elsivárosodó lélek, aki aztán már nem is gondol semmi többre-jobbra. Rossz házasság. Ilyen az élet. Mindenkinél vannak hullámvölgyek.

Önigazolás ezek után. Nem lehet másképp, ha én nem mertem megcsinálni. Szívjanak a többiek is. Lobster kedvenc fordulata. Gyanakvás, fumigálás: akinek sikerült, az becstelen, lopta, csak szerencséje volt.

Mi magyarok mindig is pesszimisták voltunk. Tanult tehetetlenség. Stockholm-szindróma: az ember megszereti, ami ismerős, akkor is, ha rossz neki, és arra neheztel, aki kimozdítaná onnan.

Az igény, hogy igazam legyen. Van egy negatív mantra, talán örökölt, talán védekezésül kialakított: nekem nem sikerül. Nem érdemes nyaralót venni, csak a macera van vele. Feleség mégis akar nyaralót, vagy örököl egyet. És onnantól a férj nem azt akarja, hogy ne legyen macera, hogy ékvezzék, hanem azt, hogy az eredeti koncepciójára igazolást nyerjen. Ehhez generál helyzeteket. Amikor tényleg úgy alakul, baromi elégedett. Megmondtam.

A különbözés vágya. Mindegy, milyen áron: kitűnni, nyomot hagyni, szerepelni, akár destruktívan, deviánsan is. Ők másznak fel hidakra, végzik ki az osztálytársaikat, űznek veszélyes hobbit, hajtanak gyors és használnak szereket.

Te mikor, miért nem cselekszel irracionálisan? Miket mondasz magadnak? Lehet, hogy ami racionálisnak tűnik, amihez erőt kéne venned magadon, az nem is olyan jó? Lehet, hogy így előnyösebb?

26 thoughts on “miért nem viselkedsz racionálisan?

  1. Az is megér egy misét, ahogy reagálnak. Egészen elképesztő látni, hogy senki nem meri azt mondani, hogy nem racionálisan cselekszik. Pedig az is jó szokott lenni, és alapvetően nincs is benne semmi bűn

  2. “Az egyszeri lakótelepi polgár és az ő lottóötöse. Most aztán megveszem ezt, elmegyek oda. Fél év, és eltapsolja, nem tanította meg senki befektetni. Ebül szerzett jószág. Mehet tovább a verkli, az úgyis ismerős. (Ez létezik, úgy értem, tipikus? Vagy csak mítosz?)”

    Hát, nekem ismerős, csak én nem lottón nyertem, hanem örököltem, de pontosan ez történt. Lazán eltapsoltam mindent és még azon felül is. Depressziós voltam és jó ötletnek tűnt megvalósítanom néhány álmomat. Biztos lehetett volna másképp is, okosabban, de akkoriban nem sokat gondolkodtam. Olyan jól esett.

    És még most sem tudom, hogy hogy kellett volna, mit lehetett volna. Az is para, hogy mit csinálnék, ha kapnék egy második esélyt. Remélem azt, ami nekem, akkor a legjobb.

  3. Az ember alapvetően irracionális.

    -szerelmes lesz
    -hazaszeret
    -lojális a munkaadójához
    -gyereket nevel
    -önként és lelkesen megy háborúba
    -koncerten csápol

    A fentiek egyike sem tűnik semennyire sem racionálisan megmagyarázhatónak. Aki ezek helyett racionálisan cselekszik, azt hülyének nézik.

    • Esetleg érzelmi többletük van ezeknek? Mindegyiknek. Én irracionálison azt értem, hogy nincs előnye, csak rombol, vagy főleg rombol. Nem azt, hogy nem kocka viselkedés, vagy elvszerű. Lehet elvszerű, de ne kamu legyen, és ne kelljen belehalni (pl. hazaszeretet).

      • Rómeó és Júlia szerelmét racionális és értelmes dolog volt?
        Az érzelmi többletek pont azért kellenek, mert racionálisan nem éri meg valamit csinálni, de szükség van rá a léthez, pártalálás – szerelem, utódnemzés – vágy, vagy felnevelés – szeretet.

        A hazaszeretet is éppen ilyen. Most takaréklángon ég, kicsit lobogtatják pl. a sportolók amikor gyorsan úsznak, de alapvetően a célja, hogy ne legyél racionálisan gondolkodó “sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.

        Mert ugye racionálisan az én életem számomra kb. végtelenszer annyit ér, mint a haza becsülete, de érzelmi többlettel (hazaszeretet) a legtöbb ember rávehető a haza védelmére, még ha nem is annyira jó dolog a meghalás a hazáért.

        • Na de az a fajta hazaszeretet manipuláció. Politikai érdek az egyénit szembehelyezni a közösségi előnnyel. Békében, progresszív társadalmakban a köznemk akkor jó, ha az egyének összességének jó. Petőfi nagy manipulátor volt, és az ilyen nekibuzdulásaink (Rákóczi, Dózsa, 48, 1918, 1956) mindig elbuktak. Lassan ideírhatom 1989-et is.

          Azt hiszem, nem úgy értem a racionálist, hogy szabálykövető, érzelemmentes, józan észre hallgató. Hanem úgy, hogy megéri, van belőle előnye, a javára válik. Igen, Romeo és Júlia szerelme mindenképpen ilyen: akkora érzelmi ajándék volt, hogy megérte. Halálostul. Van, hogy a halál is megéri, de nem akkor, ha ehhez vágóhídra visznek fiatalokat, százezrével, mert akkor embertelenség és manipuláció. A érzelmi előny is előny, csak az önsorsrontás nem előny, vagy a múló mámor után a függés és a leépülés, pl. alkoholizmus.

          Romeo és Júlia nem döntött – a sztori a szerelem ellenállhatatlanságáról szól, és arról, hogy így is megéri. Az elején nem tudták, hogy kettős halál lesz belőle, ők szökni akartak, és Romeo gyilkossága nélkül is megszökhettek volna.

          És milyen szép tragédiát írtak belőlük! 🙂 Már csak ezért is megérte.

          • Petőfi az nagy szent tehén, bár újabban egyre többször merik megkritizálni.

            Amióta egyszer azt olvastam, hogy a Rómeó és Júlia nem több két nagyon fiatal ember egymásra kattanásánál, az beoltott a sztori befogadása ellen. Amikor gimiben tanultuk, akkor se fogott meg, most meg aztán pláne immúnis lettem rá.

            Kevés olyan szitut tudok elképzelni, amikor a halál megéri, és abban a szerelem nem szerepel.

            • Jó lenne a szent tehenet is először olvasni, érteni, kontextusba helyezni, esztétikailag, a maga korában, aktuális célokra fel nem használva, és utána bírálni. Sokan csak azért utasítják el a kortárs színházat, Alföldit, Esterházyt, hogy ne “kelljen” megnézni, elolvasni. És iszonyú okosak, magabiztosak, egyáltalán nem szégyellik, hogy fogalmuk sincs, fitogtatják a löttyös jólértesültséget. Eléggé nem értem, viszont megvetem az ilyet.

          • Lassan egy platformon leszünk? 🙂

            A költők/művészek alapvető célja a manipuláció, ebből élnek, ettől híresek.
            Rómeóék pont jó példák erre, hasonló nevekkel találkozhatsz bármelyik bűnügyi rovatban, ahol Kalányos Rómeó szerelemféltésből életellenes bűncselekményt követett el Oláh Princessza ellen.
            Gyerekkorunktól tanuljuk az indulatkezelést, hogy ne ragadjon el a hév, hogy értelmes döntéseket hozzunk. Akinek ez nem megy, mert nem tanulta, vagy alkatilag képtelen rá, azt az érzelmei vezérlik és kerül jellemzően kisebb-nagyobb balhékba, legyen az egy féltékeny ember, vagy egy kopasz szkinhed.
            A szerelem ellenállható, hormonok okozzák, alapvető, zsigeri működésünk, valójában a bennünk élő ősember veszi át a teremtő ember felett az uralmat.
            De üzletnek nem rosszak az érzelmekre építő műalkotások….

            El tudunk majd egyszer jutni arra a felismerésre, hogy az érzelmek nem mások, mint a közösség rációja.
            Egy leegyszerűsített példa:
            Nekem személyesen nem éri meg gyereket nevelni, mert ahelyett, hogy magamra költeném a költségeit, kisebb lakásom lehetne, ahol minden szoba az enyém, stb… hurcolok egy fiatalt edzésre, meghallgatom az egyelőre félig béna harmonikázását, etetem, ügyeletre viszem ha beteg és még aggódom is érte.

            Érzelmek nélkül max, törvénnyel lehetne erre rávenni, de az emberi fajnak alapvető érdeke, hogy ne haljon ki utódok nélkül, ezért vannak bennünk gyereknevelésre irányuló pozitív érzelmek. Azon fajtársainknak akikben nincs ilyen érzelem, nem szokott gyereke lenni, így eltűnnek a homo sapiensek közül…

            • Én nem érzem, hogy valaha is nagyon vitáztam volna veled. Az lehet, hogy te gyakran csóválod a fejed, vagy szeretnél helyretenni, nem tudhatom.

              A művészet pont nem erről szól. Úgy tűnsz, mint akinek valami keserves suliban erőltették az irodalmat, művészetet, de ő nem és nem. Megmaradt mindig kötelező, terhes feladatnak. Sok ilyen embert ismerek, később is csak gagyit fogyasztanak, vagy fantasyt, aztán olyanná is válnak. Én nem nagyon kedvelem a műveletlenségből fakadó művészetellenességet.

              Ez viszont egy irodalomra, műalkotásokra fogékony blog. Én nem tudok nem ilyen lenni. Nem menő, inkább kínos a művészetértelmezésed. És a szerelemképed is.

              Laci, ne haragudj, Júliát nem Romeo ölte meg, és nem is féltékenységből ölt, hanem bandaháború volt, utána meg félreértésen alapuló, kettős öngyilkosság.
              Még ha ismernéd pontosan a cselekményt, akkor sem kellene cigányoznod.

              Te is eltűnsz a homo sapiensek közül. És nagyon sokan, akik gyereket vállalnak, nem valami sikerült vérvonalat örökítenek tovább, esetleg kifejezetten tragikus a gyerekvállalásuk. Szerintem bízzuk rájuk a döntést. Amúgy hiába szeretne valaki gyereket, ha nincs olyan a közelében, akivel nem esztelen vállalkozás.
              De az igaz, hogy az érzelem, lelki gazdagodás miatt megéri. Te viszont nem a racionális, hanem az önző, lusta, anyagias viselkedésről beszélsz.

              • Volt egy rettenetes irodalomtanárom általánosban és egy még gonoszabb a gimiben, plusz még van egy “mérnöki” attitűdöm, így az irodalommal a viszonyom borítékolható.
                Azért vagyok itt, mert szeretem figyelni az embereket, a viselkedésüket. Érdekel, hogy ez a faj, ami sokkal intelligensebb, mint bármi más a földön, hogyan tudja magát és az élőhelyét pusztítani ilyen intenzitással, hogy mi motiválja az embereket, hogy miket tartanak értéknek.
                Nem minden cikked érdekel, de az emberi viselkedés/értékek elemzésével foglalkozók igen, és mivel sokat gondolkozom ezeken a dolgokon, viszonylag stabil és helytálló véleményem van róluk, akkor is, ha ez értékeknek vagy sztereotípiáknak ellentmondónak tűnhet.
                Amiket az ilyen helyeken tanulok, azokat – gyakran elrettentő példaként használva- hasznosítani szoktam a döntéseim előkészületeinél 🙂

                • Természetesen kedvező véleménnyel vagy magadról (“helytálló vélemény”), korábban ugyanilyen önelégülten írtál arról, hogy te nem veszel részt abban, amiben mások, ti jól csináljátok, máshogy éltek.
                  Rendben van, ha valakinek van önbizalma, de ez durván önigazoló.
                  Hát pedig nekem minden írásom irodalmi módon intellektuális. Megdöbbent, mennyire élből elutasítod és leegyszerűsíted a dolgokat. Ha nem olvasol széporpdalmat, akkor csak közhelyekig vagy cinizmusig jutsz. Itt nem csak nem fitogtatandó az antiintellektuális, tudatlanul becsmérlő viselkedés, de elég kínos és diszfunkcionális is. Felnőtt ember vagy, ledolgozhattad volna a hátrányt, szerintem nem mentség a rossz tanár vagy a mérnökség. Találhattál volna számos műben örömet, és az a minimum, hogy nem teszel magabiztos állításokat olyasmiről (alapvető művekről, klasszikusokról beszélünk), amelyeket nem ismersz.
                  A gyereknek mit mondasz? Tanuljon, legyen ötös, vagy hogy?

                • A sok gondolkodásból logikailag nem következik, hogy a kialakított vélemény stabil és helytálló. Egy percre ugyanannyit gondolkodó ember juthat tökéletesen más véleményre akkor is, ha a forrásanyag, amiből dolgozik, pontosan ugyanaz. Vajon lehetséges-e egyébként két különböző embernek pontosan ugyanolyan és ugyanannyi forrásanyagból kiindulni? Létezik-e két tökéletesen ugyanolyan ember? Még két együtt felnövő testvér, még az ikrek szocializációja is különbözik egymástól, nem lehet hajszálra ugyanolyan. Hogyan lehet tehát biztosra venni, hogy a sok gondolkodás helytálló véleményhez vezet? Hogyan bizonyítható?

                  Szerintem a nagyon nagy magabiztosság, a soha önmagunkban nem kételkedés veszélyes, és eléggé pofára lehet esni belőle. Valamint, szerintem Hitler is nagyon sokat gondolkodott.

                • Ez az “én megmondtam” bölcsesség. Pont úgy viselkednek az emberek, ahogy megfigyelte, várja. Mindig pont úgy alakul, hogy igaza lesz. Nem csak önkényesen szelektál hozzá, hanem nagy erőkkel generál is olyan helyzeteket, hogy neki legyen igaza. És erre használ engem is, akinek a posztjait nem nagyon érti.

              • Van az az Einsteinnek (is es meg sokan masoknak is) tulajdonított idézet, hogy ha ugyanazt csinálod ujra es ujra miért varod hogy valami mas legyen az eredmény. Ugye, vagy valami hasonló. Es hogy ez micsoda őrültség, insanity, totál irracionális viselkedés.
                Oszt megis. Jönnek, jönnek ugyanazokkal a kepletekkel (mérnök agy, hatalom által kioltott hazaszeretet, a szerelem nem éri meg es az irracionális dolog ((wtf, az érzelem nem irracionális hanem nem racionális, de meg ez sem teljesen igaz)) stb stb) es várják hogy majd egyszer mas lesz az eredmény.
                ….

        • “kicsit lobogtatják pl. a sportolók amikor gyorsan úsznak”
          Szerintem csak kis részben úsznak hazaszeretetből, az egyéni számok nagyon magányosak. A befektetett munka, az elégedettség, a hírnév vágya, a rang, a dicsőség miatt úsznak. És pénzért. Ahogy mi is dolgozunk, nem kárhoztatom őket érte. Csak be van vonva az egész ilyen közösségi meg hazafias mázzal.
          Mondjuk én a celebeket, tévés sztárokat sem kárhoztatom, ha a fanyalgók ott lennének, nyilván ugyanezt csinálnák, vagy még jobban.

        • “érzelmi többlettel (hazaszeretet) a legtöbb ember rávehető a haza védelmére”
          Szerinted akit kihajtottak a frontra, az hazaszeretetből ment?
          Biztos voltak céltalan, nem szerelmes, dolgozni nem nagyon szerető fiatalok, akiknek bulinak tűnt. De őket is, mindenkit az állami erőszakmonopólium hajtotta ki. Ha megszökött, vagy megtagadta a parancsot, statáriálisan agyonlőtték, vagy elvitték kényszermunkára.A hadsereg nem demokratikus és nem lelkesedésből működik.
          A hazaszeretet a propaganda része volt, vagy kompenzáslásképp hangoztatták azok, akik túlélték, esetleg azok, akik sokakat megöltek, és ki is tüntették őket.
          A többiek a tömegsírban hallgattak.
          Voltak zsoldosok, nekik ez volt a foglalkozásuk, igen hatékonyak voltak, ők a pénzért csinálták.
          Riasztó, hogy ennyire magabiztos állításokat teszel.

  4. Ha a kedvenc filmjeimről van szó, akkor irracionális vagyok. Szeretnék is Ryan témában tenni egy kiegészítést. 🙂
    Csak Ryan mehetett volna haza. A többiek elkísérik a főhadiszállásra, aztán valamelyik alakulathoz küldik őket a frontra vissza.
    Egyébként a forgatókönyv egyik legkevésbé valóságos fordulata ez. Ha az volt a parancs, hogy mentsék ki, akkor nem számít mit gondol, vagy vél helyesnek, megy és kész.
    De a példa attól még helytálló, és a háborús filmekben gyakran ábrázolt. Csak szerintem a való életben ritkán fordul elő a katonák életében, nagyon erős dolog a parancs, főleg egy háborús helyzetben.

      • Van történelmi alapja a dolognak, a Niland brothers. Csak ott Fred megmentésére nem volt akció, hazaküldték ő meg hazajött és katonai rendőrként szolgált New Yorkban. Nem oscar gyanús történet így eredetiben.
        Kellett nekik szerintem is. Nekik mindig kell ilyesmi.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s