kívül, belül

Szóval, ahogy a tegnapiban írtam, nem hiszek abban, hogy érdemben meg lehet mondani másoknak, merra az arra.

Mert az kívülről jön, nem lesz jó rád. A lényeg belül van.

Bővebben…

miért viszolygunk a szüleink szexualitásától?

Kemény ez a fotó, ugye? 2008 tavasza, elég vizesen és még többet hízva várom második gyerekemet, az egyetlen lányt, szüleim házának teraszán. A hajam viszont milyen sok és fényes volt! (már másik fotó van)

Mi nagyon kúlok voltunk Jánossal, mezítlábasak, világnak háti gyerekkel nekivágók, otthon szültük a gyereket (Babadávidot), meg minden. A testeink is nagyon szerették egymást, nem volt szépelgés. És volt egy okos fiam, aki ekkoriban kezdte az iskolát, és kapta meg tőlem a Testünk működése című könyvet.

Kismamák körében lelkesülten írtam már akkor is arról, hogy nem szabad álszent módon viszonyulni a gyerekek kérdéseihez, mindenre válaszolni kell, a szex magától értetődő, szégyentelen része az életnek.

Minden másban nyitott, képzett és alter ismerősök azonnal ugrottak: Bővebben…

felsülsz az ágyban

Ez is olyasmi, amitől homályos gyanakvás tölt el. Nem is tudom pontosan, miért, azzal a gyomortáji nyüszögéssel évek óta megőrülök a beszédmódtól, ahogyan a félig egészségügyi-életmódos, félig kaján-bulváros médiatartalmak az impotenciát kezelik.

És ilyen képeket raknak mellé a stockból:

Képernyőfotó 2015-05-20 - 21.42.17

talán ha néhány ruhadarabot levettetek volna, azt a párnát is elengdné a leány, ha kikapcsolnátok a naplementés borítójú cédét, meg ha nem lenne ilyen iszonyatosan steril ez a szoba…?

Bővebben…

miért ciki?

tavaly tavaszi

Tegnap elhatároztam, hogy szakítok a megszokott mozgásformákkal. Mármint annyiban, hogy tegnap mást csinálok. Most épp gyönyörködöm ebben a mondatban. A posztot kedden kora délután, mindjárt a másféle sport után kezdtem el, szerdára szántam, tehát akkor még kamu és előregondolkodás a tegnap használata, de azóta már nem: most, szerda nulla óra negyvenkor, teljesen más gondolatok közepette írom bele ezt a mondatot, amikor már tényleg tegnap a tegnap, meg a sportja neki, mert már ma van, értitek.

Szóval mondom (tegnap), hogy ma nem lesz se terem (sok volt a hétfői, vennem kell új bérletet), se otthoni torna (nyűgös), se futás (az vasárnap volt), az ausztrál lovaspóló meg aztán végképp szóba se jöhet, ám kalkuláljuk bele, hogy gyönyörű az idő. Bővebben…

ön gyilkos?

Az olvasó vendégposztja.

Olyan érdekes, hogy az emberek mindig mindenhez olyan jól értenek. A leginkább persze olyan témákban megy az észosztás, amiben a legkevesebb tapasztalatuk van. Tudjátok, aki sosem tanított vagy gyógyított, az tudja a legjobban, hogyan kell. Nálam meg valahogy úgy van ez, hogy minél többet látok egy problémából, valószínűleg annál többet tudok róla beszélni, de annál kevésbé tudom a megoldást. És van az a téma, amiben sajnos többszörösen is érintett vagyok, de egyáltalán nem tudok róla beszélni, csak nagyon ritkán, és csak annak az egy-két embernek, akinek szerintem érdemes.

A minap szembejött egy feliratos kép a facebookon, amit akkor rögtön el is rejtettem, most pedig már nem találom, így nem tudom pontosan idézni. Valami olyasmi volt a lényeg, hogy a statisztikák alapján te is része vagy egy potenciális öngyilkos közvetlen környezetének, ezért tartsd nyitva a szemed, hogy megelőzhesd. Mert ez ilyen egyszerű, ugye? Bővebben…

lebutított világ

Az miért van, hogy gyerekeinknek, jogfolytonosan még a nagyobbacskáknak is valami tompított világot szánunk? Őzikéset, jézuskásat, méhecskés-virágosat? Nem akarjuk terhelni őket.

Minket leköt a devizahitel, a HPV-szűrés, az iskola előtt grasszáló exhibicionista, a gázai övezet, a házasságunk ordító kudarca.

Őnekik arról mesélünk, hogy a nyuszi hozza, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy a testvéreknek szeretniük kell egymást, hogy Mátyás igazságos volt, hogy csak akkor halsz meg, ha már nagyon öreg leszel, hogy a pap bácsi szereti a gyerekeket, hogy a főzelék szomorú, ha nem eszik meg, hogy apa elutazott, de majd jön, hogy a tanár néni tudja jól, és szót kell fogadni, hogy a szorgalomnak meglesz a gyümölcse, s hogy akinek tűhegyes a ceruzája, az sokra viszi. Bővebben…