elvont, szemüveges

Mai bejegyzésünk témája, kedves olvasók, az az újabb keletű döbbenetem:

Hogy tudniillik én azt hittem, de nem csak szórványosan, hanem évekig, sőt, létállapotként, hogy ez az egész, ami nekem oly otthonos: könyvek, versek, szófajok, gondolatok, ez inkább kínos, de legalábbis mellékes, nem visz a dolgok lényegéhez közel.

Ezt szűrtem le abból, ahogy családtagjaim, barátaim, tanáraim reagáltak a lusta szombat délutánokra, a szakválasztásomra, a rengeteg naplómra. Kifejezetten gúnyolták, hogy olvasok, másrészt nem ismerték, nem értették, semmibe vették. Nem is tudtam nagyon az engem érdeklő dolgokról, művekről és gondolatokról beszélgetni senkivel kamaszként, és ez pótolhatatlan veszteség. Mindenki úgy volt vele, hogy hát jó, jó, olvass csak, de azért ez nem az élet.

Most jövök csak rá, hogy ami annyira elválaszt sokaktól és rokonává tesz másoknak, mint azt a blog ékesen megmutatta, az úgynevezett kritikus úgynevezett gondolkodás, a fürgeség és mohóság e téren, a kérlelhetetlen minőségigény, az élet teljességének igénye, nagyon is ebből az alkatból, múltból, élményekből származik.

Ó, nem elvont, nem avítt, nem könyvszagú. Érezni, érteni tanít. Thorvaldsen-szobrokat nézek, megrendülök Antigonén, ezredszer hallgatom meg Jarrettet, a háromkezű, kétagyú zsenit, és sejteni kezdem, hogyan lenne jó élni.

Az nem lehet, hogy valaki mélyen megismeri mondjuk A vadkacsát (végignéztem Ascher próbáit), és akkor nem kezd el komolyan gondolkodni a saját életén is, a hasonlóságokon. Hogy akkor ez nem köszön vissza az értékítéleteiben és választásaiban. Ne bökje ki a szemét az élethazugság, a romboló titok, a játszma.

Vagy nézek egy fotósorozatot mai magyar lakásbelsőkről, ahogy a tévé, a politúrozott asztal, a csipketerítő, az otthagyott szemüveg, a minden. Nem lehet, hogy ne lássam az embert, a társadalmi kérdéseket, a kínos részleteket, és a saját életemre, erre a szobára ne ehhez képest gondoljak.

És nekem, lévén nem valódi értelmiségi a családom, nem kellett hoznom a műveltséget, nem volt kipipálandó a lista, nem volt kötelező operába járni, Párizsban múzeumozni és Dosztojevszkijt ismerni. Én olvashattam, tájékozódhattam valódi belső indíttatásból, szenvedéllyel, esetlegesen egyébként, és nem eleget; Zolát olvastam sokat, Stendhalt kevesebbet, meg ilyenek. Nem figyelte, nem tudta senki, csodálatos belső világ volt. Ma is az, már sokkal boldogabb, szabadabb, tudatosabb, és meg tudom osztani többekkel is az élményt.

Azt gondolom, akibe ezek gyönyörteljesen beleáradnak, az lényegileg lesz más ember, mint akibe nem. Kételye, öröme is több lesz. Az nem alkuszik meg, az nem verhető át olyan egyszerűen, teszem azt, nem megy MLM ügynöknek, az levonja a következtetéseket, az meg-megáll néha. Az jobban szenved, ha nem tud szólni ahhoz, akivel él, az idegenkedik az automatizmusokból, annak támadnak új gondolatai, az talán nem ragad bele a kibírhatatlanba.

Amellett, hogy magyarul tudni, szövegeket átlátni és felidézni tudni, gondolatokkal rendelkezhetni, önmagunkat megérteni, kifejezni meglepő, pragmatikus előnyökkel is jár, úgy hiszem, akinek tápláléka a szó, a szín, az közelebb van önmagához, érzékenyebb, áradóbb, bőségesebb és jó eséllyel boldogabb is. Megtart a verssor.

205 thoughts on “elvont, szemüveges

  1. Én is az a folyton olvasó kisgyerek voltam, de nekem azért hiányzott volna némi útmutatás, mit érdemes elolvasni. Nem volt olyan jó, hogy a könyvtár teljes állománya a rendelkezésre állt mindenféle iránytű nélkül. Jó, mondjuk így felfedeztem A Mester és Margaritát tizenegynéhány évesen, a könyvtáros néni aggódott is, hogy nem nekem való, és azóta is benne van nálam a top10-ben, 2-3 évente újraolvasom.
    Jártam fél évig egy olyan fősulira, ami amúgy egyébként idő- és pénzpazarlás volt, azt az egy filozófia tárgyat kivéve, ahol nagyon sokat beszélgettünk a kritikus és értő olvasásról. Ott döbbentem rá először, hogy amit leírnak, az nem feltétlenül úgy van. Attól, mert valakinek könyve, cikke jeleneik meg, még nincs automatikusan igaza. Hogy ez nekem mekkora döbbenet volt, el nem tudom mondani (pedig most mennyire evidensen hangzik)

    Kedvelés

    • Milyen igazad van, újra kéne olvasni, már több mint 2 éve nem. Én csak 18 évesen kaparintottam kézbe, de ugyanilyen aggódások mellett. És majd megfulladtam a gyönyörűségtől közben, hogy milyen tökéletes.

      Kedvelés

      • Engem is érdekelne, hogy mi tetszett nektek A Mester és Margaritában? Nekem szinte kínszenvedés volt végigolvasni.
        Én Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését olvasom újra néhány évente 17 éves korom óta.

        Kedvelés

      • Én ötször futottam neki A Mesternek, hatodjára az egyik kedvenc könyvem lett. Bármi megtörténhet. Ami nem tetszik, azt én félrebaszom, tapasztalatom szerint mindenkinek jobb így. Pont nem érdekel, mennyire a világirodalom remeke egyébként az adott mű mások szerint.

        Kedvelés

      • előbb láttam a 80-as években Kaposvárott (legjobb magyar színházi korszak ever), mintsem olvastam volna… huhhh, elképesztően jó volt! aztán a könyv is

        Kedvelés

      • Jo. (egyjoszo) En szerettem a M es M-et. Hat, hogy valakinek miert tetszik egy konyv azt rajottem nem erdemes magyarazni. Ha neked nem tetszett az teljesen rendben van. Majd beszelgetunk olyanrol ami mindkettonknek tetszett. (ha nem velem, hat valaki massal) Nekem is vannak konyvek amelyek nem igazan tetszettek masok meg bolondultak erte. Ilyen ez. 🙂

        Kedvelés

      • Köszi, de valami gondolatra, érvre gondoltam.
        Gondolom itt is úgy áll a dolog mint a művészet értésénél.
        Ha az embernek nincs megfelelő kultúrája hozzá, nem érti meg.
        Mi világirodalmat nagyon keveset tanultunk, csak szórakozásból olvastam .

        Kedvelés

      • Igen, pontosan, erre celoztam. A muveszet, zene, irodalom, kepzom. ertekelese nem csak az izlesen, lelki beallitottsagon, ismereten stb mulik. Nem tudom mikor olvastad az M&M-et en regen. 17/18 eves korom korul, igaz akkor kapasbol ketszer. Nehez megmagyarazni, egyszeruen a hatasa ala kerultem. Most ugyanezt kerdezik tolem Saramagoval kapcsolatban (van aki kiakad tole), hogy miert tetszik nekem annyira, nehez megmagyarazni. Az irodalommal ugy vagyok, hogy nem csak akkor tetszik ha az objektive erdekes, tartalmas vagy eredeti, hanem akkor az igazi, ha magabaolvaszt az iras, reszese lehetek. Az M&M egyszeruen elragadta a kepzeletem es lehet, hogy tudnek konkret okokat felsorolni, de ahhoz gondolkodnom kellene, hogy pontosan megfogalmazzam oket. Most viszont mennem kell. 😉

        Kedvelés

      • Nálam az van ,hogy szeretek morális következtetést,lényeget levonni egy könyvkaland után. Ez a köny engem is szédített csak nem értettem meg az értelmét.Harminc körül olvastam. Még belenézek…

        Kedvelés

      • Nekem hasonló élmény Haruki Murakami. Kétszerre futottam neki, és nagyon jónak találom, de többek frászt kapnak, émelyítőnek és zavarónak találják.

        Kedvelés

      • Én szeretem Murakami Harukit. Nem minden könyvét, az egyiket félretettem húsz oldal után. Túl rövid az élet…

        Kedvelés

      • A Mester és Margaritával nekem az volt a gondom, hogy túl fiatalon fogtam neki, emiatt nem értettem, nem kötött le – lehet, ha most olvasnám már tetszene. A Bűn és bűnhődés sem jött be, amikor olvastam, kb. 17 évesen, engem irritált Raszkolnyikov, meg az akkor számomra hülyeségnek tűnő gondolatai, úgy voltam vele, hogy menne el valami rendes munkára, ne ilyen baromságokon agyalna, majd helyrejönne az élete. Jajj, de kis keményvonalas voltam én akkoriban!

        Kedvelés

      • Éppen a hétvégén beszéltem két egyetemi barátnőmmel.
        Úgy emlékeznek rám mint akinek elvei voltak.
        Szerencsére most már röhögök magamon. Rájuk kérdeztem ,hogy tényleg azt én mondtam ?

        Gyerekkoromban nem szerettem a kalandos, mesés könyveket: indianos könyvek, Verne . Nem engedtem szárnyalni a fantáziámat. Koravén voltam.
        Aztán később még olvastam meséket. Néhány kalandregenyt 🙂

        Kedvelés

      • Húsz évesen olvastam. Szerettem. De olyan régen volt. A hangulata magával ragadott. Újra kellene olvasnom.

        Kedvelés

      • Hát én azt szavakba öntetni nem tudom, milyen csodálatos képekkel van tele! A buszra felszálló, jegyet lyukasztó macska; az olajat kiöntő Annuska, a folyó partján szentképpel a kebelén ragadt költő, nem magyarázhatom el, ha neked nem tetszik, én odavagyok érte. Az a rengeteg geg, áthallás, irónia, egyszerűen remekmű.

        Kedvelés

      • Esonek! Zsuzska valasza annyira frappans, hogy nincs mit hozzatennei. Pedig most mar idom is lenne. Ha lesz idod es kedved olvasd el ujra. Amugy szerintem moralis konkluzio is lesz a vegen, biztos vagyok benne.

        Kedvelés

    • sokszínűség, személyiség, ízlésvilág és egy még: mikor kapta az ember a kezébe az adott művet, éppen hol jár (mármint nyitottságban, személyiségfejlődésben, érzékenységben)

      anna karenina kattanásom van, én azt szoktam újra olvasni, és megnézni a sophie marceau -féle filmet, (amit végigbőgök biztos, ami biztos)

      Kedvelés

  2. Én is érzem, hogy amit annak idején kínnak éltem meg, az ma inkább többlet. Hogy annyi mindent kipróbáltam, annyit keresgettem. Engem még a beszédem, kiejtésem miatt is gúnyoltak otthon, mert jórészt a könyvekből tanultam szépen, magyarul. És azt mondták: furcsán beszélek…
    Nehéz útmutató nélkül, bele is vesztem néha a labirintusokba.
    Ugyanakkor a saját kamasz gyerekeimen látom, hogy hiába mutatnék utat, nekik az nem kell. Mennek a maguk feje után. Sőt, amit én mondok, azt csakazértse.

    Kedvelés

      • Létezik ilyen? Sok időd van olvasni Nekem sosincs.
        A Varázshegy nagyon tetszett anno. Ezt el KELL olvasnom !

        Kedvelés

      • Hát mostanában én is leginkább budin ülve olvasok (pszt!), meg mindenhol, ahol adódik lehetőség. De az egy fix pont.
        József nekem még mindig nagy kaland (utoljára vagy két éve olvastam, a második születése után, előtte míg veszélyeztetve feküdtem az elsővel.) Urristen, az már akkor majdnem három éve volt, ideje lesz elővenni 🙂
        Elsőre viszont az első ötven oldal küzdelmes lesz valószínűleg. De ha a Varázshegy tetszett, esélyes a József.

        Kedvelés

      • Én a villamoson szoktam olvasni mert otthon iskolai feladatokat látok el mióta iskolás az egy , de több mint kettő 😀

        Kedvelés

      • Buddenbrook ház!! A mézről mindig eszembe jut.
        16 évesen olvastam először, és ha újra olvasom, emlékszem egész élesen az akkori önmagamra, az akkori érzésekre, érzelmekre, gondolatokra. (ez így van minden könyv újraolvasásakor )

        Kedvelés

      • citromszínű bugyit viselő lány jut eszembe a citromról 😀

        Bekábítóztam ma a bloggal.Holnaptól megvonás 😦

        Kedvelés

      • Nekem majdnem mindegyik, bár József és testvéreivel még nem jutottam dűlőre. 2-3 évente nekifutok, egyszer talán befejezem.

        Kedvelés

  3. Én elég későn jöttem rá, hogy mennyire is fontos az irodalom befogadása és mennyi mindent lehet belőle tanulni. Pedig lett volna valaki, akitől sokat tanulhattam volna erről. Egyetértek, hogy érzékennyé, elfogadóvá és befogadóvá tesz az irodalom és más művészeti ágak is. Köszönöm, hogy ilyen jól megfogalmaztad ezeket. Remélem sokan elgondolkoznak rajta.

    Kedvelés

    • De jó hogy ezt írod, Pisti!
      Én is ismerek olyan férfit, aki felnőtt fejjel fedezte fel az irodalmat, és nagyon élvezi, a világ azon oldalának a felfedezését.

      Kedvelés

    • Igen, tényleg jó, hogy ezt írod. Némi reménnyel tölt el.
      A 18 éves fiam teljesen hülyeségnek tartja a szépirodalmat. Ő, aki 4 évesen ismerte az összes betűt, 5 évesen már ebéd utáni mesét olvasott fel az oviban a társainak és kb 15 éves koráig mindenevő volt könyvileg. Olvasni most is olvas, de leginkább a most menő fantasy regényeket. Nagy részét angolul.
      Én meg aggódom.
      Pontosan az általad említett művészetek által nyújtott plusz, az érzékenység, a be- és elfogadóképesség hiányát látom rajta.

      Kedvelés

      • Szerintem ez változhat. Nekem is volt korszakom, amikor szinte csak fantasyt meg ponyvát olvastam, pedig előtte nem, aztán elmúlt. Nem lettem hülyébb tőle (remélem), és szerintem a befogadóképességem sem látta kárát. Az meg, hogy angolul olvas, hát még plusz jó.

        Kedvelés

      • Én sem aggódnék! Nekem is sok vicik-vacak ment be a szememen keresztül, de elmúlt. Most már a kezembe sem tudnám fogni a fantasyt, csak a klasszikusokat.

        Kedvelés

      • Az angolnak én is örülök. 🙂 Nagyon is. és még büszke is vagyok rá.
        Bárkinek simán elújságolom, hogy mégnem 17 évesen felsőfokúja volt.
        Ráadásul úgy, hogy még tanfolyamra se járt, a suliban sem volt angol, mert német tagozatos osztályba járt. Egyszerűen csak valahogy a fejébe szállt a tudás. 🙂

        Kedvelés

      • Nyüssz… Én még most is sok fantasyt meg sci-fit olvasok… Nem köt le igazán a hardcore szépirodalom, de sztem ettől még nem torzul el annyira az ember személyisége…

        Kedvelés

      • Nem, dehogy, nem torzul el. Nem is erre gondoltam.
        Valaha gondoltad, vagy hangoztattad azt például, hogy az irodalom hülyeség?

        Megismerkedett egy lánnyal, aki rajong a művészetekért. A különböző építészeti stílusokról beszélt neki, majd valami beszólás után kerek-perec lebunkózta a fiamat. Ő meg nemhogy elgondolkodott volna ezen, még jót nevetett is rajta. “Hát a templom az templom, a bejárat meg bejárat. Nem mindegy, hogy milyen??”

        Aggódom érte, mert valahogy úgy érzem sokat veszít ezzel a hozzáállással.
        De mostanában sok mindenen aggaszt, ami a gyerekeimmel kapcsolatos és egyre inkább érzem úgy, hogy nincs befolyásom a dolgokra.

        Kedvelés

      • szerintem a gyerekekkel kapcsolatban ez a legnagyobb tanulság. hogy nincs befolyásunk a dolgokra. nem könnyű elfogadni. de ha könyvek és olvasó emberek közt nő fel, az sztem hosszútávon példát mutat (legfeljebb majd ellenpéldának kezeli)

        Kedvelés

      • Eltűnt, amit válaszoltam. :/
        A lényeg a lényeg, nem gondolom, hogy torzulna a személyisége, dehogy. Csak az aggaszt, hogy hülyeségnek tartja az irodalmat, a művészeteket általában.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy ez afféle kamaszkori elhajlás, és később majd más lesz. Ennyi idős fejjel az ember könnyen mondja azt bármire, hogy hülyeség, később, ahogy érik és tapasztal, egyre árnyaltabbá válik a gondolkodása.

        Kedvelés

      • Ezen én most dobtam egy hátast. Mármint a 18 éves gyerekeden. Ki nem nézném belőled, hogy nagykorú fiad van. Hány évesen szültél, ha nem vagyok nagyon indiszkrét? (Határozottan emlékszem rád a blogszülinapról 🙂 )

        Kedvelés

      • Igen, jó lett volna.
        Bár meglehetőst zavarban voltam, nem hiszem, hogy egy élmény lettem volna. 🙂

        Kedvelés

      • Én Game of Thrones első olvasásakor nem bírtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy mennyi időt elvesztegettem középszerű filmekre és könyvekre, amikor ilyen is van. Zseniálisan van megírva, nem pusztán a cselekményre gondolok, hanem a karakterek sokféleségére, összetettségére, a leírásokra, tájakra, ruhákra, kajákra, mindenre.

        Kedvelés

      • Hmm… A karakterek lehet, hogy jol vannak megirva, (kritikusok szerint is ezaz eros pontja es ezzel reszben egyet is ertek, bar igen sok karaktert a valos “tortenelmi arckepcsarnokbol vett” es formazta tovabb, ugyesen szose rola) de nekem pl. olyan erzetem volt, hogy hasonlit egy elhuzott szappanoperahoz telezsufolva a mai vonzo cselekmennyel (sex, gyilok-keves ellenpontozas eteren, meseelemek stb..) hatasos valoban, ennek ellenere en halalosan untam, nyelvezeteben semmi extra. De tudom, hogy sokan rajonganak erte, majd egyszer szeretnem meginterjuvolni nehany baratomat, hogy ok miert? Tenyleg erdekel.
        Ui.: az persze lehet, hogy en annyira viszolygok minden nyers, eroszakos cselekmenytol, hogy egyszeruen tul sok volt es elnyomott minden elvezetet.
        “A vaksag” is durva, kegyetlen de megis kisimult a lelekem tole.

        Kedvelés

      • Nem gáz, nem klikkesedünk. Kinek-kinek a maga kedvence.

        Coming out: utálom a Gyűrűk urát. Évtizedek alatt se tudtam rávenni magam, hogy végigolvassam. A filmeket láttam, de a könyvnek akárhányszor futok neki, megöl az unalom. Mester és Margaritát nem olvastam, mert annyian ajnározták előttem, hogy tuti csalódás lenne a túl magasra tett léc miatt.

        Kedvelés

      • A gyuruk ura nekem is uncsi es hervaszto volt, de azert elolvastam. A rola keszult filmek es a jelenlegi folytatasok detto. Elmegy az eletkedvem toluk. :-))

        Kedvelés

  4. Rainer Maria Rilke: Archaikus Apolló-torzó

    Nem ismerhettük hallatlan fejét,
    melyben szeme almái értek. Ám a
    csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
    melybe mintegy visszacsavarva ég

    nézése. Különben nem hintene
    melle káprázatot s a csöndes ágyék
    íves mosollyal, mely remegve lágy még,
    a nemző középig nem intene.

    Különben csak torzult és suta kő
    lenne, lecsapott vállal meredő,
    nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

    s nem törnék át mindenütt busa fények,
    mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
    mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

    (Tóth Árpád fordítása)

    Én a blog előtt nem értettem ezt sem.

    Nagy dolgot csinálsz, Éva.

    Kedvelés

      • Az nálad mit jelent?
        Nemtom, lehet, hogy túl közhelyes ez a vers, túl ismert, vagy a nemző középpel van baj? 🙂
        Nekem mindig tetszett a vers, szerettem a ritmusát, a képeit, de sose értettem át igazán. És a bloggal kapcsolatban volt sok más között ilyen élményem is, hogy egy írás/alkotás ilyen felrázó legyen. Remélem, ez nem sértő vagy ilyesmi.

        Kedvelés

  5. Amúgy meg én ilyen kis vidéki zseni voltam, könyvmoly, kitűnő tanuló, csiszolatlan gyémánt, azt hittem, én aztán rengeteget olvasok. De az én családom még csak elméletben sem volt értelmiségi, első generációs vagyok, a könyveken kívül más lehetőség nemigen volt, abból se rendes házikönyvtár, csak ami csurrant. Középiskolában lett kicsit tágabb a horizont, de nem volt senki, aki az ötletszerű tágítási kísérleteimet igazgatta volna, magamtól és minden támogatás nélkül kezdtem gitárt, zongorát, népdalt, magánéneket tanulni, színjátszózni, könyvtárban tölteni a kolis szilenciumokat. Ráadásul gimnáziumban lett volna inkább a helyem, de nekem közgazdasági szakközépbe kellett mennem. Anyám az ilyen extra próbálkozásaimat következetesen úgy kommentálta, hogy nincs kitartásom, mindenbe csak belekapok, semmiben nem mélyedek el, mindent feladok. Nem vádolom, de ez a program jól be is égett. Sokmindenbe belekaptam, sokmindent feladtam. Még mindig felszínes a műveltségem, próbálok foltozgatni.
    Az irodalmi szövegek értésével kapcsolatban van egy katartikus átkattanásom, amikor egy Tolsztoj-szemináriumról jövet egész este bőgtem, akkor tört be az életembe, hogy nincs egyértelmű igazság, hogy úgy mondjam, ott nyílt meg a sáv. Nagyon fájt, köszönöm, G. tanár úr.
    Felfedezek, csipegetek részben ínyenc, részben kötelező jelleggel, szerencsére a férjem ebben abszolút partner, bár ugyancsak szerencsére nem hivatásszerűen. Irodalom, film, színház, zene, építészet, iparművészet oké. A festészet és szobrászat egyelőre csukott könyv előttem. De ez még változhat, Asher Lev pl. jelentős mérföldkő volt e téren. Jó ez!

    Kedvelés

    • “Anyám az ilyen extra próbálkozásaimat következetesen úgy kommentálta, hogy nincs kitartásom, mindenbe csak belekapok, semmiben nem mélyedek el, mindent feladok.”
      Ezt én is mindig megkapom. Mert sokféle érdekel, de csak egy bizonyos szintig, van, hogy csak az alapok, aztán jön a következ. Van azért egy-két rögzült tematika, ami állandóan ott lebeg bennem, de ezeket is háttérbe szorítja, ha jön az új lelkesedés.
      Én sokáig azt hittem, hogy ez hiba, hogy ettől valami mindenre képtelen selejt vagyok, és elnyomtam inkább az újabb meg újabb érdeklődést, “úgyse vagyok elég kitartó”. Aztán jött egy önismereti(bb) időszak, és annak a közepében szembe jött és kivirágzott ez a blog itt. Az önelfogadással, az értő befelé figyeléssel ez is leülepedett bennem, már nem bánom, szeretem, hogy tudok egy picit a szobafestésről, a html kódokról, és képszerkesztés közben néha angol nyelvtant hallgatok. Ami fontos, az majd kicsiszolódik.

      Kedvelés

    • Tyű, ezt szóról szóra írhattam volna én is.
      Én is folyton azt hallgattam a sokrétű érdeklődésem és az állandó tapogatózás miatt, hogy nem vagyok kitartó. És nálam is beégett.
      Milyen súlyuk volt azoknak a kamaszkorbeli szavaknak. Cipeljük még most is.

      Kedvelés

  6. De jo, hogy ezt irtad. En ilyen osszefuggesben nem gondolkodtam az olvasasrol, ugyanakkor mindig erzetem, hogy milyen intenziv formalo ereje van. Szamomra az olvasas nem egyszeruen ismeretszerzes vagy izgalmas idotoltes volt, nem pusztan menekules a csaladi pokolbol, de egy olyan ter egy masik vilag ahova nem ert el a valosag keze, nem nyulhatott utanam senki ahol onmagam lehettem jo tarsasagban. Nekem gyakran eletszerubb volt mint a valosag. Tobbet formalt, fejleszetett rajtam mint a tanarok, szuleim (utobbiakat nem volt nehez tulszarnyalni eteren) ismeroseim egyuttveve. Nyolc eves koromtol valahogy sikerult olyan konyveket valasztanom ( nem tudom az okat) amit ki sem akart adni a konyvtaros mondvan, kicsi vagyok meg, ezek tul bonyolult konyvek. De mindig megszereztem oket es ertettem is (sok felnottel ellentetben). Most ez hianyzik nagyon, hogy nem tudok eleget magyarul olvasni (online nem szeretek, kell a papir, az illat) Csak egy-egy konyv negyed evente. Nyolc ev szukolkodest nehez lesz bepotolni. Itt keves a minosegi irodalom, marmint amit meg is lehet a konyvesboltban venni, bestseller persze van dogivel, ritkan akad koztuk jo is.

    Kedvelés

      • De tudnek, csak nem szeretek ugy olvasni, (azert persze olykor neten is) a szemem sem birja. De mar nem sokaig tart ez az allapot. Angolul olvasok alatalaban es nem rossz, de nem is ugyanaz.

        Kedvelés

      • Szoktam, neha azt is. De teny, hogy ritkan, most meg mar minek? Ugy is megyek haza. 🙂

        Kedvelés

      • A vegere ment volna, csak a Kindle-hez szolok hozza. En is ehezem a kortars magyar irodalmat, de az oszk-n keresztul bepotoltam MIkszath hianyomat .Kindlle-re toltve, nem bantam meg. Ajandeknak meg mindig konyvet kerek otthonrol, de ez nem eleg persze. Amikor otthon voltam beiratkoztam a fiok Szabo Ervinbe 1800ert harom honapra es potoltam egyre csak.

        Kedvelés

      • Erre megoldás egy e-olvasó e-tintával; nem rombolja a szemet és ma már szinte minden elérhető e-könyvként. Nekem Kindle van, ajánlom is mindenkinek, rengeteg előnye van,

        Kedvelés

      • nem fogod megbánni 🙂 és nagyon szívesen küldök át majd neked mélben könyveket, ha szeretnéd

        Kedvelés

      • Mar nem fer az utolso bejegyzesed ala Zsuzska, ezert a jo eg tudja hol bukkan majd fel ismetelt koszonetem. Mindegy, csak bukkanjon. Koszi. 🙂

        Kedvelés

  7. Számomra is mindennapi élmény volt a gúny, a csúfolás, azért mert olvastam – az osztálytársaim állandóan kiröhögtek, és hiába vágytam nagyon erősen arra, hogy megosszam az olvasmányélményeimet valakivel, ha elkezdtem mondani, hogy “olvastam egy jó könyvet…” már kapásból legyintettek és lehurrogtak. Anyámat is zavarta, hogy olyan sokat olvasok, mert arra az időre elhúzódtam, nem voltam kéznél, hogy segítsek a munkában. Naponta megtörtént, hogy bent olvasok a szobámban, belemerülök a könyvbe, és hallom, hogy a nevemet kiabálja, türelmetlenül, idegesen, rohanok ki, a papucsot alig tudom felvenni, lötyög a lábamon, és ott a tajtékzó anya, hogy gyere ide, fogd meg, emeld fel, vidd ki, hozd be, már megint olvasol, te lusta dög, olyan vagy, mint az a másik lusta dög, az apád.

    A legrosszabb az volt, hogy egyedül voltam az olvasottakkal és nagyon hamar megszoktam, hogy erről ne beszéljek, ne is említsem. A könyveim voltak az én titkaim. Összeolvastam tücsköt-bogarat, Jókait párhuzamosan a Romana-regényekkel (ez vajon milyen hatással volt a pszichoszexuális fejlődésemre?) Széchenyi Zsigmondot, és egyéb vadásztörténeteket, a Csillagok háborúját könyvváltozatban, Móriczot és George Sand-t. És persze mindent, ami kötelező volt. Talán jó lett volna, ha valaki neveli az ízlésemet, és nekem való könyveket ad a kezembe, mert sok vacakot is elolvastam, és sok mindent akkor nem is értettem az elolvasottak közül (például az Effie Briestet -14 évesen nem esett le, hogy Effie megcsalta a férjét), de igazából úgy gondolom, így is inkább hasznomra váltak. Eseménytelen életem volt, de a könyveknek hála nagyon sok más életet is megéltem és megismertem olyan érzéseket, amik engem elkerültek – ilyen élmények és gondolatok birtokában tényleg nehéz vaknak maradni önmagunkra és a világra, lehetetlen nem belegondolni, nem reflektálni.

    Kedvelés

    • Én is folyton olvastam. Éjjel zseblámpával a takaró alatt is. Szép idők jöttek, mikor már “legálisan” is bármennyit, bármikor.

      Kedvelés

      • Naja. Szerencsere az en szuleim orultek neki. Gondolom legalabb a kikupalas terhe ezzel lekerult a vallukrol. 😉

        Kedvelés

      • Nekem a lányom olvas. Sokat, hihetetlenül sokat. És egy idő után aggasztó, mert úgy látom, a könyveibe menekül, szinte nem lehet elérni….
        Pedig én is olvastam, paplan alatt, hajnalig, most is minden nap, de van egy szint, ami már túlzásnak tűnik, nekem is. Szóval megértem, hiszen és is ezt csináltam, mégis aggaszt a dolog.
        A másik problémám a mit adjak a kezébe. Sajnos sok klasszikus nem jön be neki (remélem, még) túl lassú, vontatott(pl Jókai, én rajongtam érte ennyi idősen). 12 éves amúgy, nem olyan nagy még. A pöttyös-csíkos könyveken harmadik elejére átrágta magát (könyvtárban, kb az egész polcot), Gárdonyi megvolt másodikban., Merle tavaly. Mikszáth és Móricz jöhet. Bronte még korai. Levette Orwel Állatfarmját a polcról, de nem neki való, nem értette.
        Szóval ha erre vannak ötletek, azt szívesen hallgatom 🙂

        Kedvelés

      • nem tudom, jó-e, de hogy leállítani nem érdemes, az biztos. én is a könyvekbe menekültem anno, a gondok később jöttek, de nem a könyvek miatt, hanem mert a problémákat, amik elől menekülés volt nem tudtam feldolgozni.

        Kedvelés

      • Leállítani eszemben sincs, de amikor még nem egészen 10 évesen csak ült a kanapé mögött és olvasott, az ijesztő volt.Kizárta a világot, menekült a könyveibe. Most nem ennyire rossz a helyzet, de mintha csúszna visszafelé.

        Kedvelés

      • Imádtam 10 évesen a Gyűrűk urát, még az írásokat is megtanultam belőle.

        Kedvelés

      • Nekem Békés Pál könyvei nagyon tetszenek, bár lehet, hogy kisebbeknek valók.

        Kedvelés

      • Óigen, az telitalálat lesz.
        Érdemes a Pagony honlapján szétnézni, koroszály szerint is lehet válogatni, és kigyűjtik a minőségi irodalmat a modernekből.

        Kedvelés

      • Nekem az exem mindig sír, hogy a lányunk nem szeret olvasni (pedig de, csak nem folyton-folyvást), milyen dolog ez, mikor mi könyvmolyok voltunk az ő korában. Hiába mondom neki, hogy te hülye, nekünk nem volt más opciónk, azért olvastunk, egyikünk szülei sem voltak a pedagógia nagymesterei (finoman szólva), és folyton betegek is voltunk, a könyvek világa volt nekünk az egérút, hát nem örülsz neki, hogy a lányodnak nincs mi elől menekülnie? És nem érti.

        Kedvelés

  8. Magam is észrevettem,hogy amilyen módon megérint egy gondolat,vagy egy olvasmárny,az annyira személyes,hogy mások számára értelmezhetetlen.Lehet ez akár egy hétköznapi élmény,egy gesztus,még akkor is,ha nem magamat fedeztem fel benne,vagy még hasonlóságot sem érzek,de egy pillanatra átéltem a helyzetet.Nem értik,miért kell ezen vagy azon megrendülni.

    Kedvelés

  9. Gyerekként én is nagy olvasós voltam, aztán kamaszként, középiskolásként elvitt a bandázás, felénk sem volt divat a könyvélményekről beszélgetni, a kötelezőket sem olvastam, vagy csak nagyon elvétve. Majd felvettek az egyetemre, magyar alapszakra (!), amit inkább megúsztam, mint elvégeztem, kényelmetlenül is érzem magam, hogy úgy szereztem diplomát, hogy a primér olvasmányok 70%-át nem vettem a kezembe. Olcsó önfelmentés, tudom, de sokszor úgy érzem, hogy ez a rendszer szégyene is, nem csak az enyém.

    Irigykedve és szégyellősen nézem azokat (itt is), akik csípőből egy klasszikustól vett idézettel reagálnak bármilyen helyzetre, témára, szeretnék én is szellemesebb és műveltebb lenni, ugyanakkor tudom, hogy ez egyedül rajtam múlik. Nincs rá időm, ezt mondom, pedig találnék rá, csak akkor meg az van, hogy fáradtnak érzem magam a magvas gondolatokhoz és a katartikus művekhez… Mindig csak a kifogások, nevetséges, pedig már e-book olvasót is vettem, szóval már arra se foghatom, hogy a könyvet cipelni kell.

    Rajta vagyok, hogy máshogy legyen, inspiráltok.

    (Ezt a Rilkét meg külön köszönöm.)

    Kedvelés

  10. Alig vártam,hogy megtanuljak olvasni szomjaztam a tudásra.
    A testvéremet aki két évvel volt nagyobb nem érdekelte az olvasás, hiába könyörögtem hogy olvasson nekem mesét.
    Aztán mikor elkezdtem olvasni nagyon gyorsan haladtam, másodikos koromban már komoly regényeknél tartottam.
    Nálunk a család nem szégyenített meg az olvasásért , nem nevettek ki. Első generációs értelmiségiek voltak ,igyekeztek
    fejlődni szellemileg amennyire lehetett nehéz anyagi körülményeik között harom gyermekkel.
    De egyszer csúnyán megszégyenültem hetedikes koromban fizikaórán amikor a pad alatt olvastam azistenrabjait .
    A tanár észrevett, elvette a konyvet és hangosan mondta a címet.
    Nekem ez elég volt 😦

    Kedvelés

    • Az en batyam annyira edes kolok volt. Harom evvel idosebb nalam es allandoan ragtam a fulet, hogy olvasson nekem es meg is tette es mindig minden nap es a “meg egy utolsot jo?”napi szinten husszor hangzott el. Annyira faradt volt az olvasastol, mindig ellagyulok ha ez eszembe jut. Amikor en megtanultam olvasni az nagy boldogsag volt,(gondolom neki is) fuggetlenseg, szabadsag… rekord sebesseggel tanultam meg folyekonyan olvasni.Az r-betu kiejtesere is tesom tanitott meg, 6 eves koromig raccsoltam es o annyira buszke volt, hogy neki sikerult megtanitania engem. Persze sokat verekedtunk is en allandoan koslattam utana el is fiusodtam nagyon. Bocs, elkanyarodtam.

      Kedvelés

      • Hát én újra és újra visszatérek ide. Bőgésközeli állapotba kerültem tőle. o.O

        Igaz elég szar napokat élek. Nagyjából bármin sírva tudnék fakadni..

        Kedvelés

      • Jajaj..tavaly en is igy voltam. Bogtem is folyton. De elmulik ez is. Nekem nincs itt ilyen piros szivem amit kuldhetnek…(?) De kuldok, csak nem laccik itt.

        Kedvelés

      • Örülök, hogy ilyen kellemes volt a bátyád.
        Azért az enyém is szerzett örömet nekem csak nem amikor kértem…Ő egy olyan ember aki csak lexikonokat olvas.Szépirodalmat sosem.
        Fotózik. Zenél. Ezekkel , meg barkácsolással szokott kedveskedni 🙂

        Kedvelés

      • Azert fura ez, mert tesom amugy nem szeretett olvasni es most sem nagyon olvas feltekeny is volt ram nagyon, tehat elvileg bosszut allhatott volna azzal, hogy nem olvas, de olvasott. Halas vagyok neki, mert a szuleim nem igen olvastak, anyukam enekelgetett altatodalt ilyesmiket, de olvasni azt nem. Tesom adta a zsengkori kulturat nekem.
        Ma viszont mar konyorognom kell neki, hogy valamit megjavitson vagy ilyesmi. Nagy kutyauto lett. 😉

        Kedvelés

  11. Mindig olvastam, mióta az eszemet tudom. Pici koromban kérdezgettem melyik betű mi, mert untam, hogy sorba kell állnom a könyveimmel, és várni, hogy valaki “rámérjen”
    6 évesen kívülről tudtam a János vitéz nagy részét.
    Én sem kaptam útmutatást, azt olvastam, ami volt. Talán emiatt van, hogy ma is minden érdekel a fantasztikus irodalmat leszámítva.
    Régen villanyoltás után, paplan alatt, nappal regényeimet tankönyvborítóba bujtatva. Megvolt a varázsa.
    Az én külön életem. Kárpótlás sok mindenért. Kicsit talán menekülés.
    Amit én sete-sután mondok és érzek, azt az írok kereken megfogalmazzák.
    A mai napig az éjjeliszekrényemen 3-4 könyv, nem tudom mihez lesz kedvem este:)
    Férjem elvitt vásárolgatni néhány hete. Ő imád, én nem.
    Végigtrappolt cipő-ruha -ékszerbolt után (még egy görkorival is megpróbálkozott:) ) lemondóan sóhajtott és kikötöttünk a könyvesboltban. Ott már nem kellett noszogatnia 🙂

    Kedvelés

  12. Ezek az összefüggések, ezek a régi értelmetlen dolgok, amik most nyernek értelmet…. nagy téma ez most nálunk, most érnek be az akkor elítélt és leszólt dolgok! Volt értelmük, kellettek, most hasznosulnak.
    Köszi! ❤

    Kedvelés

  13. Azon gondolkozom, olvasva a kommenteket, hogy hogyan vált a tudás menekülő útjává sokaknak, akik az elnyomás és a szenvedés elől bújtak bele a könyvekbe?
    Nagyon emlékeztet néhány nemzet sorsára, akiknek más módja nem lévén, okosodnak, hogy védjék magukat.
    Én fát vágtam, és szenet talicskáztam az olvasásért cserébe. Ez volt a feladatom, ha háborítatlanul olvasni akartam a kazánházban, tüzeltem, és kuporogtam a fahasábok tetején, melegben, csendben. Anyám szeretett olvasni, rengeteg könyve volt, de neki sosem a tudás, hanem inkább a kikapcsolódás volt a célja, viszont ez épp elég volt ahhoz, hogy ne piszkáljon miatta. Apám, az rámoltotta esténként a villanyt, szó nélkül, csak benyúlt a résnyire nyitott ajtón akkor azt hittem azért, mert a gyereknek időben feküdnie kell. Most már tudom, hogy azért, mert az irigység és az ismeretlen hatalomtól való félelemre az agresszióval válaszolt, hát konkrétan elsötétítette a szobát, ha már a baszogatás és megszégyenítés nem tántorított el az olvasástól. Ez a makacsság, hajthatatlanság olyan keménnyé tette egyébként, hogy élete felénél kettétört. De ez az ő sztorija.
    Az enyém az, hogy tölcsérként keresem és nyelem el a tudást, képzések, könyvek, filmek és állandó agyalás, fejtegetés formájában. Annyira szimplán és arcba ordítóan sivár volt a valóság, hogy megtanultam csakis a mögöttessel törődni. Ez egyébként végigkísér, sokszor kell figyelmeztetnem magam arra, még most is, hogy már én uralom a valóságot, és nem azzal tudok segíteni magamon, ha megkeresem a menekülési útvonalat, hanem ha változtatok.
    Hatalmas mechanizmussá tud válni az, hogy elbújsz, elmenekülsz, gyakorlati inkompetenciát szellemi kompetenciára váltasz.

    Kedvelés

    • Ismerek itt egy pasast, akarhova megy, fut busz uatan a szemet le nem veszi a konyvrol. Mindig olvas es cigizik. Soha nem lattam konyv nelkul. Olyan mintha nem akarna tudomast venni a korulotte levo vilagrol. Fuggo. Erdekes jelenseg.

      Kedvelés

      • A múltkor egy hármasikres babkocsit toló apukát láttam, aki a gyerekek “sétáltatása”, vagy inkább altatási kísérlete közben olvasott.

        Kedvelés

    • Irigylem, hogy tölcsér tudsz lenni. Nekem valahogy már nem marad a tudás a fejemben, pedig annyi minden érdekel.
      Mindig is sokat is olvastam. Illetve egy időszak – elég hosszú időszak – kimaradt. Nagyon jó volt újra belemerülni felnőtt könyvekbe. Egyébként, édesanyádhoz hasonlóan, régebben én is csak szórakozásként olvastam. Most is gyakran elragad a történet, úgyhogy többször szoktam elolvasni egy könyvet, hogy észrevegyem amiről valójában szól (ha sikerül egyáltalán), vagy hogy egy-egy mondat szépsége fölött ne sikoljak (húú bakker ezt hogy kell írni?? olyan hülye szó, mint a csuklani 🙂 ) el.
      Nekem senki nem tanította hogyan kell értőn olvasni, nem beszélgetett velem senki könyvek, filmek, történetek mélyéről. Most sem hiszem, hogy menne, vagy csak nagyon nehezen. Rendkívül műveletlennek érzem magam emiatt.

      A blog nekem ebből a szempontból is sokat ad.

      Kedvelés

      • Velem sem beszélgettek erről, kivéve az irodalomtanáraimat, akikből kétszer is szerencséset fogtam ki. Talán másnak ők az előíró gondolkozás hirdetői lennének, nekem viszont már az is maga volt az öröm, hogy valakivel lehetett beszélgetni egy vers mélyebb mondanivalójáról, vagy ha valaki kifejtette egy könyvbéli jelenet szimbolikus voltát, amiből aztán saját gondokra, vagy nagyobb társadalmi jelenségekre is következtethettem.
        Ugyanakkor, az irodalom oktatás eléggé specifikus a művek szempontjából, szóval rengeteg könyv és film csakis a saját olvasatomban nyert értelmet. Ez szerintem nem baj, bár saját világom lett, sajátos jelrendszerrel.

        Kedvelés

      • Szerintem sem baj, sőt. Nekem ez nagyon hiányzik magamból.
        Sajnos nem volt jó irodalomtanárom.
        Sem szerencsés, sem szerencsétlen. 😉 Fontos lett volna a vezetés legalább az elején, hogy megtanítson a dolgok mögé látni.

        Így viszont felnőttkoromra lettek nagy aha élmények. pl itt a blogon.
        Ez is valami. 🙂

        Kedvelés

    • ez most megérintett. az első, ami a férjemben kiborított az volt, hogy zavarta a lámpa fénye a tévézésben. és az is zavarta, hogy olvasok, és addig sem ő a középpont. és aztán lett a külön ágy, külön szoba.

      Kedvelés

  14. Szerencsére soha, sehol nem tapasztaltam olyat, hogy megvetés vagy gúny tárgya lett volna az olvasás. Nagy mákom volt, most már látom. Nálunk szerencsére mindkét szülő könyvbuzi, és elszánt támogatói az ún. értelmes beszélgetéseknek. Nagyon sok könyvet ők adtak a kezembe, mind kitűnő választás volt, főleg apám tudott tuti jókat adni. Nálunk az is mindennapos volt, hogy beszélgettünk könyvekről, filmekről (anyámmal hányszor vesztünk össze a Ház a sziklák alatton, te jó ég), meg bármiről, és felnőve látom, hogy ez is ritkaság. Van hibájuk ezer, de hogy a tudást és az olvasást, az érdeklődést a világ iránt és az önálló gondolkodást nagyon sokra tartják, és nekünk is ezt adták tovább, azért nem lehetek eléggé hálás.

    Kedvelés

      • A filmről vitáztunk (könyvben nem olvastam). Anyámnak az volt a véleménye, hogy Teri születetten gonosz, szerintem meg megkeserítette az élet és a reménytelenség. Ez vagy húsz éve volt, azóta nem is láttam a filmet, lehet, most már másként gondolnám, újra kellene néznem.

        Kedvelés

      • Én nemrég láttam a filmet azért is kérdeztelek.
        Nekem drámainak tűnt a Teri sorsa. Azt láttam hogy a fizikai szépség hiánya megvonja az esélyt a nőtől hogy társra találjon ,vagy egyáltalán értékelve legyen.
        Előítéletek vannak ma is a kűlsővel kapcsolatosan.

        Kedvelés

      • Anyám a rókás jelentet hozta mindig, hogy de milyen gonosz az a nő. Én inkább azt láttam benne, ahogy a róka üldözése és a többiek uszítása a róka után egyrészről az egy életnyi mellőzöttség, “észre nem vevés” keltette indulat levezetése a részéről egy, az adott helyzetben még nála is nyomorultabb lényen, másrészről pedig annak bizonyítása, hogy ő is hasznos és jó, plusz végre jutott neki is egy kis figyelem. De az is eszembe jutott (bár ez végképp spekuláció), hogy a róka egy szép állat, ő pedig gyűlöli a szépet (Zsuzsát), ami ő soha nem lehet, és szimbolikusan a vetélytársát akarja elpusztítani.

        Kedvelés

      • Milyen jó az a film! Van benne minden. Szerintem sem eredendően gonosz, én nem hiszek abban, hogy van ilyen ember. Gondoljatok arra a jelenetre, mikor öngyilkos akar lenni, majd utána az esőben minden cuccával együtt kirakják a házból! Ez azért engem is megkeserítene.

        Kedvelés

      • Lehet igaz,hogy rossz volt. Be kellett volna látnia ,hol a helye.
        Lehetett volna akkor szerető és szeretett lény.

        Kedvelés

      • Szerintem sem gonosz. Számkivetett, akit férjhez adni nem tudnak, az apja úgy csapja ki a holmijával együtt, ahogy a kutyát sem. Egyszerű parasztlány, valahogy el akarja érni a céljait, hát ennyi telik tőle és így. Nincs tudatában azt hiszem, csak a saját nyomorult sorsára koncentrál. Hogy jobbá tegye. Dunyasa jut eszembe róla, A szibériai borbélyból.

        Kedvelés

      • Esőnek: El kellett volna fogadnia, hol a helye? Mert hol a helye? Az esőben, egyedül? Te képes lennél zokszó és lelki torzulás nélkül elfogadni azt a helyet, amit neki kínált/determinált a külseje? Küzdött, ahogy tudott. Így tudott.

        Kedvelés

      • divamacskának,
        a gondolatmenetem egy kicsit önreflexió is volt, mert én sem voltam egy csinos lány és fájt a szívem ha nem választottak engem a fiuk. Hiúsg is van meg szeretetigény is.
        Tehát át tudom érezni mit jelent a deterninált külső.
        Ellenben tudom hogy a külső hátrányait pótolni lehet mással.Szeretettel nevelte a gyereket, és az ragaszkodott is volna hozzá.
        Erre mondtam, hogy kellett volna tudnia hol a helye. Nem az esőben hanem a családban mint nővér, mert a férfitől se lehetett elvárni hogy őt válassza csak emberségből…
        Egyébként nekem is volt fájdalmas lemondásom egy emberről aki lelki társam volt, de jó érzésből valakik iránt lemondtam( nem volt amugy választásom csak a belső megélésre értem a lemondást) és mégis boldog tudtam lenni utána mert a lelkiismeretem rendben volt.

        Nehéz ügy.És emberek vagyunk, de nem beszélek én se alaptalanul,és nem torzultam lelkileg 🙂

        Kedvelés

      • Esőnek: Azt hiszem, vannak emberek, akik képesek ilyenfajta belenyugvásra, mások meg nem, még a pusztulásuk árán sem. A saját lemondásod szerintem nem ugyanaz, mint itt a filmben, mert gondolom te nem azzal a gondolattal mondtál le arról a valakiről, hogy most örökre lemondtál minden férfiról, és bizonyára nem is így volt. Ennek a nőnek nem véletlenül lett rögeszméje pont a néhai nővére férje, ha róla lemondana, lemondana arról, hogy valaha férjhez megy, családja lesz. Én megértem, hogy nem nyugodott bele a megtűrt, ronda rokon vénlány szerepébe, hogy nem fogadta el ezt a sorsot.

        Kedvelés

  15. Én is jelentkezek a folyton olvasók táborába. Gyerekként is állandóan olvastam, egész nyári szüneteket el tudtam tölteni az udvar egyik sarkában egy-egy könyvvel. Gimiben mindig elolvastam az összes kötelező és ajánlott irodalmat is. A magyartanárunk azt mondta, hogy aki magyarból is felvételizik, annak az ajánlott is kötelező. Az egyetemi évek alatt sajnos nem maradt kapacitásom arra, hogy elég szépirodalmat olvassak a szakirodalom mellett, de azóta igyekszem bepótolni. Azt vettem észre, hogy az olvasás egyfajta menekülés is nálam. Amikor összejönnek a problémák, gondok, akkor szinte mindenütt és mindig olvasok, buszon, villamoson, otthon a kanapén hajnalig.

    Kedvelés

    • Én onnan tudtam, hogy nagy a baj, hogy nem olvastam. Amikor újra elkezdtem olvasni, a költözés után jóval, akkor éreztem azt, hogy kezdek talpra állni. Most pedig már olvasok ismét, minden nap.

      Kedvelés

  16. Megtart a verssor, igen. Kamaszkorom legmélyén csak verssorok vannak és feketeség. A fájdalmaimnak kerestem hangot, alakot, és magamat találtam meg, szó-mágiában születtem újra. Első szerelmemmel pilinszkyül beszéltünk, másodikkal rilkéül németül, egyetemi jóbarátommal sziszül és józsefattilául, és most feltolul mindezeknek a hangulata.

    Milyen jó, hogy erről írtál, írtok. Mert jó lenne, ha nem halnának meg továbbra se a szavak, s ha nem veszne ki bennem szép lassan az igény az olvasásra, egy-egy új műben való világfelfedezésre.

    Most inkább gyerekkönyveket vadászunk, gyerekverseket skandálunk (Varró Danit, igen!)

    És az előző bejegyzésen lamentálok még magamban, mikor rájövök itt hirtelen arra, hogy a kommunikációban is fontos kötés lehet ez a közös szenvedély, ami a hétköznapokban háttérbe szorult.

    Amúgy én képtelen vagyok nagy mennyiségeket olvasni, mert minden szót megrágok. Olvastam sokfélét, de szerencsére nincs a homlokomon a lista, hogy mi mindent nem, mert biztosan visszavonnák a diplomámat. De az egy másik történet.

    Kedvelés

      • Dehogynem, dehogynem:) épp te írtad múltkor az egyik kedvencemet, hogyaszongya “de nem velem, de nem velem”. Filós allűr volt az egyetemen Szilágyi Domokost Szisznek emlegetni, engem meg elkapott a nosztalgia.

        Kedvelés

      • Határok

        Határokon járok örökké,
        mindig csak a határokon;
        ami inneni, ami elérhető:
        végül is fájni kezd,
        fájni, hogy megtudjam az odaátot,
        s hazudom is, hogy megtudom,
        vár a határokon
        a szent hazugság, a remény,
        vár – várom, várjuk mindannyian,
        itt, a határokon;
        tágul a határ, követem,
        indulok, megyek – tágul a határ,
        így lesz átléphetetlen,
        így leszek egyre gazdagabb,
        s annál sóvárabb, minél gazdagabb.
        Határokon járok örökké,
        örökké hazudom
        magamnak is, nektek is
        – mindenkinek! -:
        hogy átlépem majd, magammal viszem
        szomorú poggyászként a Földet, -:
        megvámolják majd, mert van, van határ,
        amelyen át nem engedik
        poggyászomnak gyilkos felét,
        őrült felét, képmutató felét,
        hullafoltos felét, zimankós,
        havakkal könnyező, halállal
        teljes felét, és elválik, igen,
        elválik a hazugság a reménytől,
        millió-éves házasság után,
        s addig is, addig is,
        járom a határt, járva járom,
        s minél könnyebb poggyásszal lépek át majd,
        annál mélyebb nyomokat hagyok a talajban.

        Kedvelés

  17. “Ez nem az élet”, hát dehogynem, ahogy az utolsó sorokban írod is. Miért, mi más az élet, ha nem az, hogy más sorsokat is megismer az ember, és közben gyönyörködik?
    Tízéves korom óta csupán 6 hónap telt el úgy, hogy nem volt könyvtárjegyem, és mindig egyszerre olvasok három könyvet (minden lelkiállapotra mást). “De manapság már senki nem olvas könyvet!” – mondta legjobb barátnőm múltkor, jól meg is sértődtem.

    Kedvelés

  18. Nekem az volt nagy élmény, mikor rájöttem tizenvalahány évesen a gimiben, hogy az olvasmányaim által többet élek, mint az, akinek csak a saját élete van. Egy ideig még emlékeztem rá, hogy ezt a motívumot vagy azt az emberi sorsot ebből és ebből a könyvből ismerem. Viszont mikor sok felnőttel beszélgettem egyetemen, és rájöttem, hogy ezt is értem, meg az is ismerős, már nem tudtam megnevezni, hogy honnan ismerem. Addigra már olyan mennyiségű élettapasztalat épült be a szépirodalom olvasása által, hogy nem mindig tudtam szétválasztani, hogy ezt én tapasztaltam, vagy csak olvastam.

    Kedvelés

    • Most hogy mondod, még az is érdekes, hogy viszont is igaz: ahogy többet élek és tanulok, egyre gazdagabbak a művek is, pl. most nagyon érdekes a gender-szempont, előtte meg a kötődő nevelés mint értelmezési keret, és ahogy ezek egymásra rakódnak, és ahogy a nagy művek még nagyobbak lesznek azáltal, hogy én többet tudok (mások meg durván lelepleződnek, érvényüket vesztik). Nagyon izgi.

      Kedvelés

      • Bizony, bizony. Most olvasom másodszor a Jadviga párnáját, és most végre értem. Minden kis utalással tudok mit kezdeni, anno csak a sztori kötött le.

        Kedvelés

      • Én Vámos Miklós Anya csak egy van könyvével voltam így. 30 évesen már anyaként egészen más volt olvasni mint 20 éves egyetemistaként. Nagyon ledöbbentem, hogy mennyivel másként értelmeztem!

        Kedvelés

  19. Én most nem olvasok de amiket eddig olvastam és éreztem azok minden nap itt vannak, azok nélkül nem menne semmi.Vannak olyan pillanatok amikböl egyértelmű egy-egy dolog és olyankor jó.De a ház berendezése…csipketerítöstül is mind ebböl épülnek, kopott karfájú szék és régi játékok, bennük van minden.Tudom hogy még rengeteget szeretnék olvasni, eljön még az is.A pasit aki az utcán folyton olvas-én imádom.Az ilyen embereket egyszerűen jó nézni, egy külön könyv, rengeteg sztorit találtam már ki ilyen reggelente látott fazonokról.Legutóbbi élményem,mikor találkoztam a növel, akiröl egy novellát olvastam, annyira tetszett hogy kimásoltam(15évesen)és most megjött. Elképesztö volt mikor rájöttem hogy Ö az és hogy mennyire kifejezte az a 30sor.Még mindíg megvan a hülye felnött garázsomban egy hülye karton dobozban.

    Kedvelés

    • Hat, en inkabb “sajnalom” azt a pasit, marha ugyaarrol beszelunk. Bar lathatoan o nem erzi rosszul magat ettol, de en ezt nem valami szent oruletnek latom, hanem egyfajta fuggesnek, potcselekvesnek. Szamomra ez nem az olvasas szeretetet mutatja. Valogatas nelkul olvas, mindegy mit. Ezt en nem tudnam elkepzelni.

      Kedvelés

  20. Helyzet: állásinterjú, interjúztató utolsó pontként bedobja a miahobbija-kérdést – nem mondom, hogy váratlanul ér, de mindig zavarba hoz, az “olvasok” mindenkitől elhangzik, akinek fogalma sincs, mit mondjon, nekem az olvasás meg életmód, még csak nem is hobbi, azt sem tudom, hogy érek rá ennyit dolgozni mellette. szóval inkább a festést meg az önkéntességet mondom ilyenkor, és még igaz is. az interjúztató mosolyogva jegyzetel, és én hamarosan mehetek is az új szénbányába.
    Néhány éve az egyik (akkor még) barátnőm megjegyzése mélységesen megdöbbentett: arról beszélgettünk, mit adhatunk majd a gyerekeinknek, ha majd esetleg lennének, mi a legfontosabb, amit adhatunk nekik, és én megemlítettem a műveltséget, azaz inkább úgy mondanám, hogy a könyvek, a zene, a kultúra szeretetét, azt a nyitottságot, aminek köszönhetően beáramlik az életedbe mindaz a csoda, szépség, erő, sorolhatnám, amit én nélkülözhetetlennek tartok a saját életemben – erre a reakció az volt, hogy ő nem ragaszkodna ugyanehhez, hiszen úgy látja, hogy a műveltség elszigeteltséghez vezet, a legtöbb olvasott, elmélyedni képes ember magányos, ahogy én is, és ez olyan szomorú. Akkor még röhögtem, mármint hogy illedelmesen vitatkoztam vele 🙂 , cserélődtek a boldogság-receptek, a barátság azonban hamarosan beszakadt végleg (aminek szintén köze van a témához, az viszont már más történet). De.
    Ezekben az időkben kezdtem alaposabban körüljárni a saját, hm, népművelő (nevezzükígy) elképzeléseimet, hogy felmérjem, vajon mire és hogyan lehetnék képes ezen téren. Leegyszerűsítve ez valahogy úgy néz ki, hogy ha nem is ennyire direktben, de könyvekkel üldözök többnyire hátrányos helyzetű fiatalkákat, akik azonban kitartóan futnak előlem 🙂 , legalábbis a többség. Én nem állok neki sírni, hogy mert csak az a _csúnya_ internet meg a valóvilág, odaveszünk, jajajaj (bocs, pont tegnap hallgattam végig egy előadást, amiben ez vagy egytucatszor hangzott el), mert oka van annak, hogy ha – akár – a fiatalok tömegével fordulnak el bizonyos tevékenységektől, tartalmaktól, és mivel nagyon érdekel, hogy mi lehet az, kérdezek. És valóban, a válaszokból nekem sokszor az derül ki, hogy szerintük is, a könyvszagúság magányossá tesz, olvasni magányos sport, amikor nem kapcsolódsz a többiekhez, akkor éppen nem látnak, és te sem látod őket: másik irányba figyelés, nagyon mozgékony nem-mozgás. Szokatlan, furcsa. Mint egy elvont szemüveges. 😉
    Holott pont ez lenne a lényeg, úgy értem, meghallani egy hangot a zenében, megragadni egy képet a versben, érteni tanulni. Máshogy, gazdagabban kapcsolódni. A világhoz, a többiekhez, meg magamhoz is. Ezt volna jó odaadni!

    Kedvelés

    • Bizony, bizony. Én szívesebben olvastatnék kamaszokkal róluk szóló, nekik szóló könyveket (mint ahogy annak idején nekem írták a Piknik sorozatot) az iskolai kötelezők mellett, néha helyett. Madáchcsal nem tudnak mit kezdeni, legalábbis nem minden típusú iskolában, de olyan könyveket forgatnának, amikben magukra ismernek. Sajna még nincs kamasz gyerekem, ezért nem vagyok képben.

      Kedvelés

      • Piknik könyvek, igen, Adrian Mole is ebben a sorozatban jelent meg először, na én azt úgy imádtam, hogy még angolul is majdnem értem 😀

        Kedvelés

      • egyik egyetemi tanárom mondogatta folyton az iskolai kötelezők kapcsán, hogy (akár ugyanazoktól a szerzőktől, de) a kevés de hosszú regényeket érdemes volna több ám rövidebb olvasmányokkal helyettesíteni, a tanulók könnyebben figyelnek oda rá, hamarjában meg lehet beszélni, amikor még friss az élmény. nem ám Egri csillagokkal átkínlódott nyári szünetek! (ha van még ilyen, én sem tudom)

        Kedvelés

      • Egri csillagok épp most, a hatodikos gyerekemnek, Nem nyári szünetben, hanem év közben, kisebb etapokban, folyamatosan beszélik át. Mondjuk szerintem attól még hosszú.
        Az ötödikes gyerekemnek meg Tüskevár. Elnézést kérek a rajongóktól, de dögunalmas nekem is, a gyereknek is. Tudom, a tájleírás fontos, de… hát nem. A Pál utcait mindketten szerették, az kalandos, fordulatos, még ha szegény nemecsek meg is hal benne.
        Jó volna a kánont újraírni, azt gondolom. Annyi jó regény van.

        Kedvelés

      • Mit szeretnek olvasni a gyerekeid? A fiam is hasonlo koru-hetedikes.
        Mondjatok valami vonzo c-eket, hatha megszeretne az olvasast 🙂
        O most a Koszivu ember fiait adagolja maganak kenyszeresen.

        Kedvelés

      • A fiam nem szeret olvasni, az Egy ropi naplója sorozaton kívül nem tudok mást felmutatni, amit hajlandó lett volna. A nagylányom sokat olvas, szereti a Lufi-sorozatot Balázs Ágnestől, az Időfutárt, meg sok-sok kutyás könyvet.

        Kedvelés

      • Kösz nemem ezek is jók lesznek a fiamnak :)Itt információnk sincs hogy mit kellene olvasni…Szórvány…

        Kedvelés

      • Böszörményi Gyula könyvek? A Gergő/Zsófi sorozat. Gondolom most az a cél, hogy egyáltalán megszeresse az olvasást, a belemerülést egy történetbe. Erre sztem jók még a Harry Potterek is.
        Amiből tanulhat is a Hawking házaspár (Stephen és Lucy) két George és a….. (nemtudom mi – bocs) könyve, az univerzumról, csillagászatról. Fordulatos, regényes.
        Szabó Árpád – Trójai háború. Görög mitológia, szintén regényes, fordulatos.
        Hunyadi József – Kék hegyek kapitánya (Zrínyiről)

        Mindegyiket 1-2 nap alatt letudták.
        Nekem is van egy hetedikesem is. Ezeket korábban olvasta, de a 13 évbe simán beleférnek.
        Most meg okostelefonozás van lefekvéskor, és ágy alatt porosodó könyv. 😦

        Kedvelés

      • erre én válaszoltam, de valahova nagyon eltűnt: van Egri csillagok, a hatodikos gyerekem nyögi épp. Az ötödikes meg a Tüskevár miatt szenved, mert unalmas. Bezzeg a Pál utcai, az tele volt kalanddal meg fordulattal!

        Kedvelés

      • Én olyan voltam, hogy mindent, még a kekszek összetevőit is élvezettel olvastam (horvátul, szlovákul és románul), de az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai, és a Tüskevár igen megfeküdték a gyomromat. Azóta se vettem őket a kezembe. Néha próbálkoztam Fekete Istvánnal, mert a férjem kedvenc írója, és rengeteg könyvünk van tőle, de ami unalmas, az unalmas.

        Kedvelés

      • Gyöngyi ezt szinte szóról szóra én is írhattam volna! Szerintem az is a baj ezekkel a kötelezőkkel, hogy nem annyi idős korban kellene olvastatni, hanem később. Ráadásul a Tüskevár, Téli berek, Egri csillagok mind olyan témájúak, ami egy fiút általában jobban érdekel, mint egy 10-12 éves lányt.

        Kedvelés

      • Egri csillagok, Tüskevár, A kőszívű ember fiai – kamaszkorom legtöbbet forgatott könyvei. Olyan szinten beleéltem magam, milyen lenne várat védeni, vadkacsát lőni, jégen farkassal harcolni, hogy szinte ott voltam.

        Kedvelés

    • Jaaaj ezt láttam én is az ismerőseimnél mert hogy a férjem barátjának a családjáról van szó.

      Mikor újrarendezték a lakást a feleség csak a design-os könyveket hagyta meg az új polcon. Az anyanyelvén is kidobott számos könyvet amelyekből én egy párat megtartottam 😀

      Tényleg a Pármai kolostor bestseller ???

      Kedvelés

      • Azt nemtom, mer’ nem olvastam a Parmai kolostort. Itt most a Shantaram (amugy angolul nem rossz) Meg a zafon konyvei a bestek: shadow of the wind es folytatasi. En most ezeket osmerem mint bestsellerek. Magyar forditasuk is letezik. Meg persze a Tronok harca, amit en egy rakas szemetnek tartok (olvastam 1 kotetet, bocs ha ezzel most megbantok valakit, tudom, hogy sokan rajinganak erte.)

        Kedvelés

    • Tv elott ulni vagy a neten logni folyton, hatha valami akkor az igazan maganyossa tesz. Olvasasi elmenyeket legalabb meg lehet osztani, kivancsi es erto fuleknek, lehet vitazni is akar. Nem lehet, hogy ez csak kifogas es az emberek szeretnek a gyengebb ellenallas fele menni? Arrol sincs szo, hogy aki konyvet olvas tagadja meg a net altal kinalt lehetosegeket vagy dobja ki a tevejet. Engem elszomorit ez a jelenseg es milyen jo, hogy akad valaki aki futkoraszik konyvekkel a gyerekek utan.

      Kedvelés

  21. Különös gondolatokat hozott elő belőlem ez az írás. Nálunk a családban szilárd volt az a nézet, hogy akinek nincs sok könyve a lakásban, azzal valami baj van. Gyerekként ezt természetesen én is kötelezően elfogadtam, noha nem olvastam kiemelkedően sokat. Leginkább a történelmi könyveket és regényeket szerettem, ahogy ma is. De egyre ritkábban sajnos. Az általánosban szerettem verset és mesét tanulni, mindig nyertem is a versenyeken. Ha jobban meggondolom, általánostól gimnáziumig nem is indultam olyan versenyen, amit nem nyertem meg. Utáltak is miatta.
    A másik gondolat, mely részben OFF.
    Ettől függetlenül nem kis mértékben voltam kiközösítve az általános iskola 6 évében. Meglepő, az öltözködésem miatt. Nem jártam sportcipőben és lógós pólóban mint mindenki akkoriban. Volt bőrcipőm, szövetnadrágom, ingem. Néha még zakóm is. Szerettem így járni, még fésűm is volt és mertem használni. 7 évesen kiáltottak ki az osztály buzijának. A lányok, nem a fiúk. De nem változtattam ezen a szokásomon, így 6 éven át cikiztek, piszkáltak. Ez bizony alapvetően határozta meg a lányokhoz való hozzáállásomat, amin csak a gimi utolsó éveiben tudtam felülkerekedni, de máig hat. Nem is szívesen beszélek erről. Megváltás volt gimibe menni.
    Az egész világ úgy működik, mint a gyerek játéka, ahol a kockát a négyzet alakú lyukba lehet csak bedugni. A henger vagy kívül marad, vagy megsérül.
    Nem gyógyítja azokat a sebeket, hogy az igényes öltözködés 30 évesen már megengedett sőt bizonyos helyzetekben elvárt erény, és a beosztottjaim kineveztek az e poszton valaha legjobban öltözött főnöknek.
    Amúgy nem lettem homoszexuális, de jó filmnek tartom a Teljes napfogyatkozást. Bár sokak szerint ez a kettő egyszerre nem lehetséges.

    Kedvelés

    • > Nálunk a családban szilárd volt az a nézet, hogy akinek nincs sok könyve a lakásban, azzal valami baj van.

      Ez mondjuk eléggé kirekesztő, elitista hozzáállásnak tűnik. Nekem is fura, ha valakinek nincsenek könyvei meg szeretem őket (és annyira jó érzés, hogy az utóbbi néhány hónapban végre megengedtem magamnak, hogy vegyek újabbakat), de teljesen megértem, ha mondjuk valaki inkább kölcsönöz vagy e-bookjai vannak mert nem szereti, hogy foglalják a helyet.

      > Nem gyógyítja azokat a sebeket, hogy az igényes öltözködés 30 évesen már megengedett sőt bizonyos helyzetekben elvárt erény

      Ez mondjuk nem „igényes öltözködés”, csak konzervatív. Mármint úgy értem, hogy nagyon sokféle „igényes öltözködés” képzelhető el, és ugyanúgy, ahogy a részükről nem volt elfogadható viselkedés az, hogy kiközösítettek az öltözködésük miatt, úgy nem jogos az sem, hogy lenézően nyilatkozz az övékről.

      Kedvelés

      • vagyis nem is lenéző ez, inkább az, hogy a te öltözködési stílusodat ezzel a mondattal öntudatlanul kinevezted Az Igényes Öltözködésnek, ami nekem elég ellentmondásos.

        Kedvelés

      • Van ebben valami amit írsz, kicsit önismereti tréning is ez a blog. Ezt az Igényes Öltözködést mások mondják rólam, mint arra utaltam is. Persze jogosan vetődik fel az a kérdés, ki jogosult eldönteni, mi igényes és mi nem? Nem kis részben szubjektív dolog ez.
        A konzervatívról annyit, ha ismernél, ezt nem írtad volna. 🙂

        Kedvelés

    • Az egyértelműség kedvéért kiegészítem, ma nem gondolom, hogy baj van azzal akinek nincs sok könyv a polcain. De gyerekként ez volt a minta, hát akkor elfogadtam.
      Amúgy is, az antikváriumba betérő “1 méter piros sort kérek” nagyon is létező jelenség, így hiteles csak akkor lehet, ha ismerjük is az embert magát.

      Kedvelés

  22. Te hasonlítasz az öcsémhez 🙂 Ő is mindig kicsípte magát.
    Meg az apukám.
    Az öcsém hihetetlenül szégyellős volt de lehengerelt a humora 😀
    A nagyon vicces fogalmazásait más kellett felolvassa az iskolában 😀

    Kedvelés

  23. Kamaszkoromban többször érzékeltették velem, hogy én a kedvenc tevékenységemhez, az olvasáshoz, túl buta vagyok, és túl alacsony hozzá az értelmi intelligenciám. Ez elültette bennem, hogy féljek a nagy művektől, mert úgysem érteném őket, és hogy tartózkodjam a kortárstól, mert számomra szokatlan formanyelve bonyolult, és ehhez túl buta vagyok, a tartalma pedig nem érthető számomra, mert nem tapasztaltam alapvető emberi érzéseket, így ki vagyok zárva ebből a világból. Évekig nem mertem ilyesmit olvasni, amikor igen, akkor órákig szorongtam és sírtam utána, illetve dühös voltam, mert kevésnek éreztem magam, illetve sajnáltam magam, amiért érzelmileg ilyen képtelen vagyok, lám, ez nemcsak az emberi kapcsolatokból, de még a művészetek élvezetéből is kizár.

    Aztán elolvastam Nabokov Lolitáját (azt sem mertem évekig, bár ezt inkább tisztán tematikai okok miatt), amelyet rendszeresen és durván félreértenek, és rájöttem, hogy de hiszen én ezt értem! Azóta többször is elolvastam, angolul is, külföldi egyetemek előadásait hallgattam meg róla, túl vagyok sok cikken és tanulmányon – és ahogy rájöttem, hogy nem vagyok én sem képtelen, viszont szorongó és gyáva igen, szép lassan elkezdtem olvasgatni, felbátorodva ezen a sikeren. Tétován, de olvasok már kortársat (Szvoren Edinát ennek a blognak köszönhetem), és rengeteg tervem van a nyárra olvasnivalók tekintetében. Szerintem alapvetően jó ízlésem van (ez beképzelten hangozhat, de tényleg így érzem), és széles az érdeklődési köröm, valamint rengeteg pótolnivalóm van.

    A lendületet némiképp visszafogja az, hogy sokszor még mindig gyenge az elemzőkészségem, mert azért meglátszik rajta az a pár év, és… a kérdésem az, hogy hogyan lehet ezen segíteni, fejleszteni? Persze, olvasással, figyeléssel – viszont ez nem mindig segít, talán nem jól figyelek, de konkrét hiányos készségekkel kapcsolatban nem veszek észre változást, pl. a szimbólumértelmezésem alapvetően szegényes, illetve hiába teszek fel kérdéseket magamnak az olvasmánnyal kapcsolatban, nem jutok egyről a kettőre. Segítséggel megy valamennyire, viszont egyedül volna az igazi.

    Kedvelés

    • Öh… Nem biztos, hogy ezzel itt mindenki egyetért, de talán, ha nem görcsölnél, nem lenne jobb? Ha csak olvasod és élvezed a történetet, és hagyod, hogy vigyen magával, és az olvasottakról eszedbe jusson bármi – az nem elég? Bár én ilyen szempontból nagy ösztönös lény vagyok, és arra figyelek, hogy amit olvasok, az essen jól úgy általában.

      Kedvelés

      • Lehet, hogy igazad van – képes vagyok túl sokat szorongani sok mindenen, ezen is. Annyira komolyan veszem a tudatosnak akart olvasást, hogy túllövök a célon, és az ellenkezőjét érem el vele. Mepróbálom. 🙂

        Kedvelés

  24. amikor gyerek voltam, en is konyvmoly voltam ,ez azota sem sokat javult, csak az idom lett kevesebb. Nalunk volt otthon a polcon egy sor piros konyv, jokai, mikszath, ilyesmik, annak eleg hamar a vegere ertem. asszem elolvastam ami kellett, nagyjabol akkor amikor kellett. altalanos iskolas voltam amikor kikutattam anyu szekrenyebol az eldugott stephen kinget, meg is artott par evre. Mindig olvastam amikor csak lehetett. Eleg sokszor ki voltak ram akadva, mert keptelen vagyok lerakni a koyvet, ha erdekel, akkor inkabb nem alszom. Neha ram szoltak amikor mondjuk nyaralaskor is a szobaban ultem, vagy a busz ablakan at nem a hegysegeket bamultam hanem a konyvemet, de alapvetoen tamogattak hogy olvassak. A ferjem viszont elegge zokon vette. Merthogy az olvasas maganyos tevekenyseg. ugyhogy akkor egy idore abbahagytam, de nem adtam fel. most mar ujra olvashatok, csak oda kell figyelnem hogy reggel fel birjak kelni es ne tunjek el minden este a szobamban egy konyvvel. kisbaba mellett pedig megvaltas volt az ebook. kb egy eve elo se vettem, mert most mar ujra olvashatok lampafenynel. korszakaim vannak hogy mikor mit szeretek, bar most elegge leragadtam Kingnel es terry pratchettnel, de nyitott vagyok mas stilusra is. A sci-fi, meg vampirok, meg fantasy sosem hozott igazan lazba.

    Kedvelés

  25. Nyaranta feltúrtam a nagynéném szocreál könyvszekrényét (fényes, politúros bútor, ma is megvan), kiszedtem a Szép versektől kezdve a Bumeráng című kisregényen át a Thackeray-t is, és olvastam. Ott volt a Fürge ujjak könyve, pár Ludas Matyi évkönyv, és egy Hahota is, húsvéti kiadás.
    A Bumerángot Urbán Ernő írta, szerintem senki nem tudja, ki ő, de nekem nagyon beégett az a könyv. Egy szerelmi háromszög története, a vamp nő megcsalja a szerencsétlen urát a macsó sunabubussal. A macsó úgy játszott a nő testén, mint egy mesterhegedűn, amit addig nem használtak, valahogy így írta le a kapcsolat egy aspektusát a szerző. A nagynéném azt mondta, ne azt olvasd, tele van káromkodással! Ha megyek látogatóba, megint előkeresem.
    Kicsit off voltam, bocs. Egyébként a szüleim akkor vették észre, hogy tudok olvasni, amikor a temetőben azt mondtam, Itt nyugszik Tóth Ferenc és Neje Kelemen Mária.

    Kedvelés

  26. Visszajelzés: a mozgólépcső is megtart | csak az olvassa — én szóltam

  27. Éva leányom! Törölted a hozzászólásomat, mert nem egyezett a véleményeddel? A szabad vélemény és közlés nyilvánítás általad is hangoztatott elve Nálad mégsem érvényes? Most akkor ki a “nem valódi értelmiségi”? Mindenki felé nyitott vagy, csak szüleid felé nem igazán! Mindezek ellenére boldog születésnapot kivánok: Apád

    Kedvelés

    • Nem töröltem, sőt, bizalommal beengedtelek. Valami paranoid izé…? Vagy nézzem a spamek között? Mert arról nem én döntök, az rendszeralgoritmus, mit rak oda.
      Mondjuk gondolkodom, hogy ha erősködsz, erőből tolod, akkor tiltalak.
      Boldog születésnapot nem valami ellenére kívánunk. Nem baj, ha nem kívánsz, de ne játszd el az érző szívű embert, aki a rossz lányának is kíván. Mert nem vagyok rossz.
      Ez az én valóságom. Próbáld megérteni, Ne vitázz. Ne sértődj meg. Ne gúnyold.
      Te is megírhatod a sajátodat. De ne az enyémet támadd.

      Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.