sport címkéhez tartozó bejegyzések

te is lehetsz bombanő

Közzétéve Szerző:
290

2013 tavaszi írás. Milyen érdekes most újraolvasni. A gurukról írottakat fenntartom, de azóta, ugyebár, nekivágtam futócipőmben a hegynek. És igen, időigényes az életvitelszerű sport, és van veszélye annak, ha az élet közepe lesz. De az valahogy elfelejtődött, hogy a mozgás mekkora öröm, a célok megvalósítása micsoda önbecsülést, sőt, szárnyakat ad, és hogy mennyivel jobb könnyű testben élni. Valamint a jövő iránti felelősség (milyen életem lesz hetven évesen, és milyen lesz ez a gyerekeimnek) sem szerepelt akkor még a gondolataimban.

Én a bujaságról szeretnék írni a hét főbűn sorozatban, de azt nem illik most, Nagyhéten… Nekem ez akkora tabu, miért?

Ezúttal egy, el sem hiszitek: JELENSÉGet veszek górcső alá, amellyel SZOCIALIZÁCIÓNK során mindannyian találkozunk, és amelynek — döbbenetes, de — RENDSZEROKAI vannak. Bővebben… →

önmagamat legyőzni

Közzétéve Szerző:
7

edzésről edzésre meg azért jó még (az izmok, formák, a bőr tónusa, az állóképesség javulása, az adernalin- dopaminlöket és az anyagcsere felpörgése az, amiről most nem írok),

önmagamat legyőzni, túl a határaimon azért jó, mert ott nem lehet hazudni.

Ezt a posztot 2012 őszén írtam.

Nekivágok az emelkedőnek, ráállok a futópadra, megfogom a súlyzót, és ott nincs kecmec: vagy bírom, vagy nem. Bővebben… →

futok — három és fél kilométer

Közzétéve Szerző:
12

Futokfutokfutok.

Futópadon futok: nézem a testépítőket meg a testépítés helyett ásványvízzel csevegőket, a számok bűvölete, sebesség, az emelkedő szöge, lépések és kilométer, kényszeres késztetések: kilenc és fél fölé nyomni az átlagsebességet! két százalékos lejtő! és hatvan percen túl tartani, az már valami, bár ez szokás szerint “na, csak húsz percet, bemelegítek”-nek indult, már vége a body art órának, mire lejövök, remeg mindenem. Bővebben… →

a fiammal

Közzétéve Szerző:
6

, a tízévessel, aki itt néha felbukkan a fejlécben, és ma (nektek már tegnap) van a névnapja, remekül lehet

  • futni az erdőben holdfényben
  • palacsintát sütni, de ha kérem, ne csöpögtesse szét és ha már, ne tizennégy darab dizájnos új-zélandi tarajossül-mintájú papírszalvétát használjon a feltörlésre-szétkenésre, akkor világgá megy, Bővebben… →

úszni

Közzétéve Szerző:
2

Hogy utáltam kamaszként! A pusztuló testek látványát, a visszhangos zúgást, az egésznek a szagát, a kontaktlencsés víziszonyt.

A futást is így szerettem meg, Ernő bácsi ellenében, felnőttként.

Tavaly ilyenkor már jó volt. Ősszel, hullott platánlevelek között.

Milyen egyszerű: törülköző, papucs, hasítok Johannával az oviba, erdőben kanyargunk. Könnyű reggeli (Villa Bagatelle), aztán kétórás úszójegy. Fényes, feszes a bőr, működnek az ízületek, ezerötszáz tempó, tapintatlan gyorsúszók közt lavírozás. Káprázik az ezüst, most fuldokló legyecskéket mentek, rigó-mobiltelefon másfél órán át, nem veszi fel senki.

Amiről a két bombázó diskurál, talán nem egész véletlenül telepedtek a kezdődő vízilabdaedzés mellé (én is mindjárt átmegyek a túloldalra, de addig is) minden hossznál elcsípek egy mondatot:

Vagy újra összejövök a Petivel.

Ilyen zöld sarut, a Zarából.

… nem jön a Szigetre.

És az ötvenes barátnők:

Már átültettem a leandert.

Nem, ez hétnapos kúra.

Milyen fantasztikus program ez nekünk őszig!

Te, a Sztankay, amikor még…

Én csak tempózok, felhajt az erő, feszül a vállam, nem is olyan erős a hátam, jó…