önmagamat legyőzni

edzésről edzésre meg azért jó még (az izmok, formák, a bőr tónusa, az állóképesség javulása, az adernalin- dopaminlöket és az anyagcsere felpörgése az, amiről most nem írok),

önmagamat legyőzni, túl a határaimon azért jó, mert ott nem lehet hazudni.

Ezt a posztot 2012 őszén írtam.

Nekivágok az emelkedőnek, ráállok a futópadra, megfogom a súlyzót, és ott nincs kecmec: vagy bírom, vagy nem. Ha nem bírom, pedig azt hittem, az nagyon rossz érzés.

El lehet maszatolni az életet otthon, hogy kötődően nevelek, keresem a legjobbat az én kicsimnek (leginkább a fórumon), lelkesedni, hogy kiteljesedtem az anyaságban, meg jó lenne egy harmadik. El lehet tagadni, hogy akkor mi ez a nagy üresség mégis. Nem kell okvetlen szembenézni azzal, hogy kínzó a hiány, és egyre több a pótcselekvés. Meg a nagy fórumos egyetértésben bele lehet süppedni az észrevétlen, lassan betonná keményedő és riasztóan anyagias-szerzős értékrendbe, a közös rendelésekkor meg lehet magyarázni, hogy ez a tökéletesen fölösleges újabb tárgy voltaképpen nagyon megérte. Lehet unottan kattintgatni, kétszáz forintokat alkudni, lehet sodródni, ugyanarra vágyni, mint háromezer másik anya, pletykálni, reflexből leszólni másokat, utálni valami homályos okból valakit, erről privizni, és már el is telt a nap.

És nincs időm, mert beszoktatás van, meg most a konyhát mosom fel, és őszi ovis nadrágért megyek a Hádába, meg át kell néznem a negyedéves bevallás előtt a férjem számlatömbjét, valamint mindezekről valami időn túli időben igen sokat írok a Kesergős topikba (hadd röhögjön a dunaújvárosi sógornőm is, aki sose bírt).

Ebből a cseppfolyós életből kiszakadni, szembenézni, megkapargatni a dolgaim odakozmált alját, és akkor is megteremteni az időt, ha nincs — ezek az első lépések.

Aztán szilárd, autonóm tömböket helyezni a nap és az élet minél több pontjára. Meditáció. Étkezés. Futás. Nem könnyű.

Azért ilyen sok a magyarázat a cseppfolyós létre, mert az értékrendünk nem engedi, hogy rendszeresen ennyire nyilvánvalóan gyerekmentes tevékenységre szakítsunk időt: az otthoni semmi biztonságosabb. És félünk ettől az egésztől. A kövérségtől, a kudarctól, a nyilvánvaló tényektől, önmagunktól. Talán ezért megyünk inkább babaklubba, turiba, ringatóra is: önmagunk elől.

De a lejtő alján egyedül vagyok. És nem bírom, és mégis nekivágok. És három nappal később is nekivágok, mégis, akkor is, azért is, és akkor se bírom, de kicsit kevésbé “na, én ezt nem” élmény.

És ha kitartó vagyok, akkor egyszer csak majd bírom, és még később büszke vagyok. Mert nincs maszatolás, ideológiagyártás: a lejtő szöge annyi fok, a futópad sebessége amannyi, a súlyzó meg emennyi kiló — és lehet már több is akár, mert azt élem át, hogy erős vagyok. És egyre erősebb.

És ha erős vagyok, egyre erősebb, akkor már nem haragszom, nem vagyok üres, és nem irigykedem többé. Amúgy meg jár az agyam folyton a lejtőn, padon, súlyzóval: tisztító, nagyon különös, áldott tudatállapot ez. Egyre kevésbé tudom elkenni a valóságot azzal, hogy annnyi dolgom van, és a gyerekeknek az kell, hogy én ott legyek nekik, meg hogy a férjem (ez most nem az enyém épp) csak fáradt mostanában, az a baj. Elkezd az ember tisztán látni, leveti a rétegeket, a maga és mások elvárásait, rosszindulatát, és akkor hőerőműnyi energia szabadul fel.

7 thoughts on “önmagamat legyőzni

  1. Köszönöm, ezt most nagyon jókor olvastam. És még elolvasom sokszor , újra-újra. Jó hogy Te ilyen erős tudsz lenni, de én is az leszek. Lépek, lépnem kell, saját magam érdekében.

  2. Nem emlékszem már, ki írta, de bevésődött, hogy a fizikai erőkifejtés okozta fájdalom idővel önbecsüléssé szelídül. (Persze attól még, hogy ezt én is megtapasztaltam nem egyszer, simán vannak passzív időszakaim – nem is kerek olyankor semmi…)

  3. Ez igen! Ez nagyon ott van! Ezt imádom!!!!! Tényleg így működik. Először erőből, aztán már az erő élvezetéből. De jó most ebbe belegondolni. És úgy érzem, hogy képes vagyok… Be fogok indulni hamarosan 🙂

  4. hát nem igaz, hogy muszáj mindig régi posztokba pofátlankodnom, ami tök ciki, ellenben ettől akkor is hátast dobtam. hogy már megint pontosan azt olvasom, amit magamban megfogalmaztam. bár éppen nem futok, mert azt nem szeretek, kétszer próbáltam a környéket, de az az érzésem támadt, hogy a wesselényi utcát nem teljesen erre tervezték.

    “És ha erős vagyok, egyre erősebb, akkor már nem haragszom, nem vagyok üres, és nem irigykedem többé.”

    na ez üt.
    úgy konkrétan is, mert én meg bokszolok, és abban meg az van, hogy erős vagyok, és győztes is, akkor is, ha éppen kapok két akkora nagy frászt, hogy a fal adja a másikat /tegnap/. és legyőzöd önmagad, és még azt a húsz fekvőtámaszt.
    hihetetlenül lehet ebből az írásból erőt meríteni, és ajánlgatnám sokaknak, hogy találják meg azt a mozgást, amitől jó lesz, és nem kínkeserves kötelesség, hanem valami, ami csak a tiéd, és felszabadít. amúgy bár nem egy nagy gondolati-, hanem csak sportblog, de a témában ugyanezt közvetíti, nagyszerűen:
    pilates.blog.hu

    tényleg megpróbálok most már csak az újakba írni, de úgy látszik, még mindig találok itt meglepetést, ami eddig elkerülte a figyelmem, és muszáj 🙂

  5. Ez most megfogott. 14 évesen szartam a gyógytornára, nem segített, csak emlékeztetett rá, hogy a fejem tetejére állhatok, akkor is mozgáskorlátozott maradok. Aztán jött egy hatásos műtét és nem volt kifogásom, meg kellett tanulnom újra járni. A elejétől, összerogyva, fájdalomtól kicsurgott könnyel. Megtanultam járni, edzőterembe járok, ahol bámulnak, de én felszegem a fejem és legyaloglom a 40 percet, akármilyen keserves. Az első 5 percben legszívesebben megsemmisülnék, de valahogy összeszedem magam, hogy ne érdekeljenek mások, vagy, hogy olyasmit igyekszem megvalósítani, amire a testem nem hajlandó. Nem vagyok dühös a testemre. Becsülöm a szívósságát, a rugalmasságát, a törhetetlenségét. Szeretem, hogy mindig erőn felül teljesít.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s