Futokfutokfutok.
Futópadon futok: nézem a testépítőket meg a testépítés helyett ásványvízzel csevegőket, a számok bűvölete, sebesség, az emelkedő szöge, lépések és kilométer, kényszeres késztetések: kilenc és fél fölé nyomni az átlagsebességet! két százalékos lejtő! és hatvan percen túl tartani, az már valami, bár ez szokás szerint “na, csak húsz percet, bemelegítek”-nek indult, már vége a body art órának, mire lejövök, remeg mindenem. Megyek szaunázni, tán még a tenyészbikák előtt sikerül, mert őket nem lehet elviselni, én nem tudom, a bomló szteroidnak van-e ilyen szaga, vagy a tetoválás izzad így. Á, a tesóm, ő nem bűzhödt, eszünk egy Vapiano-salátát? Most ment el Voksán Virág. Tiramisu lesz belőle, persze, veszek egy szendvicset és két makaront a lánynak, és száguldok az oviba.
Igen sokat futottam teremben, aztán kinéztem az ablakon egy szép tavaszi napon, hogy jé, én hol lakom. Erdőn futok, holdfényben.
Gimiben utáltam futni, mint minden normális ember.
a másik Deák Bill Gyulánál van
Most futok.
Számolom a lépteimet, ez már automatikus, le van töltve az alkalmazás (nem, nem az intelligens futócipő kütyüje iPaddel: az elmém számol). És hihetetlenül meditatív: átbillenek négyezer előtt valamikor egy agypucoló bármeddigbe, anyósomra is szeretettel gondolok olyankor.
Free Run, ez ez intelligens cipő, a free azt jelenti, hogy nem kell bele zokni, és nincs beteg módon alátámasztva: én ebben hiszek, jók az ízületeim, mosógépben mosom, egy fehér van terembe, egy fekete talajra, újszerűek, nincs cipőnyelv, az csak nyomná a domború rüsztömet.
A nagylábujjam fölfele néz, és a minden lépésnél feszegetés szétszedi a körmöt rajta, szégyellem magam a narancssárga sarumban.
Hosszú léptekkel futok, erősen, bele a világba.
Tele van velem az erdő.
Csordultig telek oxigénnel.
Reccsen a faág és a műanyag palack az avar alatt.
Csak kijön az ígéret, hogy kilométerenként egy bejegyzés: volt ez négy is, és menstruálok, és a fiam nyafogott, ő rémregényt írna, ne fussunk tovább (azért eljött velem), én meg nem bírom abbahagyni. És még három kilométer bicikli is volt, tejért, oda-vissza, az idióta kutyával, aki érkezéskor lelkesen összehányja az előszobát, szerencsére föl is eszi, én addig nem nézek oda, megírom ezt a bejegyzést.
csak az olvassa. én szóltam 
Szinte már le se kéne írnom, de futok én is… 🙂
KedvelésKedvelés
Édes istenem, Judit nagyon beteg azóta, gondoljunk rá!
KedvelésKedvelés
Vannak buta emberek, akik nem hiszik el, hogy nem való egy egy “divatos” illat hozzájuk. Főleg nem vödörszámra. Ezektől az erős szagú tusfürdőktől lesz igazá kanszag utánuk a zuhanyzóban.
KedvelésKedvelés
Nem, nem, ezekkel én nem zuhanyzom együtt (érted), még előtte jönnek a szaunába, az izzadságuknak van valami fura, mesterséges, egyben elviselhetetlen szaga.
KedvelésKedvelés
Nyolc évig futottam, próbáltam magam rábeszélni, hogy én ezt élvezem. Minden másodpercét utáltam. Egy jó pillanat volt benne, amikor végre vége volt a napi adagnak. Most olyan gyorsan gyaloglok, amennyire csak tudok, kora tavasztól késő őszig mezítláb, nekem próbálnának eladni maszáj cipőt 🙂 A km ugyanannyi, közben rendesen földelem magam minden lépésnél, néha átcsap persze futásba, de nincs az az érzésem, ha gyaloglok, hogy hú, nekem most futnom kéne… Azért egy kicsit irigylem még mindig azokat, akik élvezik a futást. Mikor súlyproblémáim vannak, abba kéne egy kis időre hagyni a “gyorsmenést” is, de nem bírom, addiktív, ismeritek az érzést ti, futók! Ha bárki kérdezi, azt mondom, hogy ááá, sétálok kora reggel egy kicsit a dombon.
KedvelésKedvelés
A tetoválásnak tuti nincs szaga…legalábbis, a nőinek. 😀 Biztosan a szteroidtól rohadnak szegények. 😦
Újra futsz? De jó! Free Runod van, wow! Én csak nézegetem őket. Mire esetleg futópadra állhatok, sajnos, kijön vmi újabb csodaság. Legalább van időm a gyűjtögetésre. (Lenne, ha nem kerülne minden orvos, gyógyszer, táp, sarlatán annyiba, amennyibe.) és olcsóbban is megkapom. (Persze, ha emberi időszámításon belül mehetnék végre futni. Miért kerülök egyre távolabb ettől?)
És miért megint a teremben futsz?
Oké, gimiben én sem szerettem futni. Addigra már fel voltam mentve, ízületeim tropára mentek a gyermekkori túlterheléstől. de még előtte, imádtam, általános alsó tagozatában mindig küldtek versenyekre. Rövidtávon béna voltam, de a hosszú táv, az bejött.
Kutya mit vétett már megint? (Még a hányás előtt leidiótáztad… 😀 )
KedvelésKedvelés
Ó, Teve, én rendszeresen vizualizállak, hogy meggyógyulsz. Biztos nem jól csinálom.
Az idióta az eposzi jelző. Mindent föleszik, desszertnek az adókártyámat és legóemberek fejét, és szökik.
KedvelésKedvelés
Dehogynem, csak a jó munkához idő kell. 😉
(Botox, a süket fehér boxerem zoknikat evett kölyökként. Ezt akkor vettük észre, amikor kihányta. Egyszerre egy párat, tehát 2 darabot…Mi van ezekkel? 😮 )
KedvelésKedvelés
Na hat most sokmindenben megvilagosodtam 🙂 pl hogy miert van ket eve hosszaban vegigrepedve a bal huvelykujjam korme. Hogy intelligens a futocipom (irja a talpan hogy konnektalhatom iPhone-nal) de azt nem tudom hogy kell. Hogy fujjdeszemet vagyok, hogy ebben megyek bevasarolni is, ha cipelni kell. Am ehhez kell zokni, az elozohoz nem kellett . Gimiben en is gyuloltem futni, sot azt is hittem, rosszul leszek tole. 43 evesen kezdtem el 🙂 mint a gorkorizast.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: reggeli rutin | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: az élet értelmei | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: az elhízott kolléganő | csak az olvassa. én szóltam.