Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Ellenség lettem, ellenségek lettünk.
Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…
fogok-e még tudni? Annyira kitenni magam a másiknak? Nem nézni ilyen felnőtt tudatossággal őt és mindent, nem csak eldönteni, mi válik hasznomra. Nem merülni szügyig abba, hogy nem kötelező szívni, és én döntök. Néha kockázatot vállalni.
Vagy most már mindig gyanakszom?
aranygaluskát sütnék, ködben bicikliznék, érteném a függöny porát, tiszta lenne a szívem, jaj istenem.
Ezt írtam az ifjúságsirató levelemben a művész úrnak. Ezek itt az én megcsalatott, mellőzött, kaotikus, magányos huszonéveim. Bővebben…
Mi legyen ennek a címe? Paradigma. Az eszköz maga. Csak ésszel kell!!! A fejed tetejére állhatsz. Az elveszett ártatlanság. Szirénének.
Azt mondják, nem a telefonnal van a gond, mit sírok, hanem az emberrel, aki használja.
Meg azt is mondják, aki korrekt és figyelmes, az az lesz autóban is, a másik meg gyalogosként is bunkó, nem az eszköz teszi.
Azt is mondják, nem azon múlik, hogy férfi-e vagy nő, van ilyen is, olyan is mindkét nem tagjai között.
Anyák napja ön, és ezen a blogon nem annyira virágok lesznek, inkább kérdések,mert még mindig abban hiszek, hogy a szembenézés megtisztít.
Az egyik barátnőm, amikor már gyerekre vágyott, azt mondta: most érzem úgy, hogy felelősséget tudok vállalni egy kis lényért. Mivel pszichológus, tudatosan fogalmazott.
Így éreztük-e? Bővebben…
Utáltunk gyereknek lenni, és olvastuk Alice Millert is. Harapófogó szorít: ahogy keserűen neheztelünk anyánkra és félünk, hogy majd ránk is így. Mi nem és nem követjük el ugyanazokat a hibákat! Mi megmutatjuk. Sokba, jaj, de sokba kerül ez a megmutatás. Bővebben…
Hát nem tudom, de nekem ez mindig gyanús volt. Aki maximalistának mondja magát. Bedőlünk neki. Egy kicsit irigyeljük. Amiért erős, sugárzó, ő hajtja nagyon, ő mindent elér, nem lankad, nem puding, hanem csinálja. Neki van hivatása, ügye, projektje, célja. Bővebben…
Modor Tibinek, nagyrabecsülésem jeléül
Micsoda áldás ez, korunk jelképe, a mosolygós témobilreklámokon is látjuk, ahogy boldogan csevegnek a szeretteikkel, megkönnyíti az életet, könnyen szervezhetővé a hétköznapokat, elérhetővé teszi a másikat, zsebben is elfér!
Én nem tudom, öregszem-e, vagy mi van, ahogy az évek telnek, bennem megint csak nyüszög valami: jaj, ne. Ne csörögj, és főleg ne rám. Ne hazudd, hogy ez olyan egyszerű és praktikus. Bővebben…
— avagy a segédigék: can, to be able to —
Tudom, az álom mit jelenthet.
Tudom, mik a cseh tévtanok.
Tudom, hogy Róma sosem enged.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?
Nehéz ezt megírni. Régen forgatom magamban. Húzom ki a kétezer karaktereket, cserélgetem a többit. Fáradt vagyok. Példákat keresek, szeretnék pontos lenni. Félreteszem két napra.
Hogy kezdjem? Bővebben…
Balázsnak, aki ott volt, aki végignézte, aki tárgyi emlékeit ma is őrzi
és azoknak, akik túlélték, és olvassák
Tanítottam én valaha magyart, több olvasóm ma is tanít, mások meg elviselték tőlem — nem egy sikertörténet, mit tagadjam. El szeretném mesélni, de nem csak nekik, hogy az én módszereimre és ténykedésemre kétféle tipikus kritika jött a diákságtól. Bővebben…
Fut a pénze után — így jellemezte találóan Betlen Anna azoknak a nőknek az érthetetlen erőfeszítéseit, akik kiállnak a sorvasztó partnerük mellett. Akik minden észérv ellenére maradnak, a tönkremenésig. Bővebben…
Ez valami egészen megrendítő.
Nem kevesen vannak, akiknek, bolyongva évtizedekig a szűk útvesztőkben fénytelenül, új meg új folyosókon, elegük lesz a másik nemből végképpen. De az valami döbbenet, hogy mennyire másképp élik meg ezt a nők, mint a férfiak. Bővebben…
Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.
Hétfő, megint iskola. Az olvasó a gyomorgörcsös gyermekeink című bejegyzésre reagál.
Blogja: http://ezisazis-kovtama.blogspot.hu
…én pont az a görcsölős depressziós anyuka vagyok, akikről írtál a blogodban. Bővebben…
A mondatot mindenki be tudja fejezni. Bővebben…
Nyilvánvaló és rejtett módszerekkel így tart sakkban a rendszer: ha nőként
akkor majd jól nem fogsz kelleni a férfiaknak. Vagy csak “arra”. Hoppon maradsz. Vigyázz. Ne derüljön ki, hogy okos vagy. Legyél lágyabb, elfogadóbb. Beszélj kevesebbet. Nézz fel rá. Engedd, hogy ő vezessen, hát a táncban is…! Bővebben…
Iskolakritika: népszerű bejegyzés a blog elemző, rendszerkritikus vonalából, 2013. február.
Szülői értekezletre mentem tegnap, biciklivel tizenhét perc, és mindig csak lefelé, és lassan megyek, mert azt képzelem, csúszik (nem csúszik, de már csak én vagyok nekik). Irhakesztyűm narancssárga, Bővebben…
Adélnak
Na, ez még egy életérzés. Végül is nem ver, nem iszik, hazaadja a pénzt, mi kéne még?
, hogy én a nők és férfiak helyzetével kapcsolatos magyarázatok közül mennyire utálom ezt a biológiai-evolúciós szöveget. Sosem írok arról sem, hogy a női test mennyivel többet tud, mint a férfié, meg hogy eredetileg minden magzat lány, hogy a férfiak életünk minden szakaszában mennyivel sérülékenyebbek, mint a nők, sosem jövök azzal, hogy hát lám, lám, ez is bizonyíték, pompás lények vagyunk, ultimó. Bővebben…
2013. januári poszt
Se. Mert mikróm sincs. Kocsim, tévém, kütyüm.
Kéne neked egy mosogatógép, ezt mondják. Közben mosogatnak. (Itt nálam. Köszönöm.)
Valami nyüszög bennem: nem, nem kéne. Bővebben…
