természetüknél fogva poligámok

Úgy van. Bár hogy pontosan mijüknél fogva, azt így nem merném kijelenteni.

A mienk is az. Avagy az apánk volt az. Olvastuk a Nők Lapjában. A legjobb barátnőnket is csalják. Látjuk a híres és nős színészt a más macájával.

Az emlősállatok is, jól tudjuk, azért küzdenek, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsenek. A nőstény passzívan várja az aktív hím közeledését. Puzsér meg azt mondta, hogy sok százezer spermium termelődik percenként, a nőből havonta egy petesejt érik meg a meglévő készletből. Hát ennyire.

Na, ezt szó szerint:

A férfi minden szívdobbanásával százezer spermiumot termel. A nő havonta két-két petét védelmez. A férfi verseng. A nő válogat. Az aktivitás, hatalomgyakorlás, harc, szabadság, értelem férfiprincípiumok. A passzivitás, gondoskodás, béke, biztonság, érzelem női princípiumok. És ebben nincs semmi szexizmus. A nemeket nem a szexisták különböztetik meg. A nemek különbözőek.

Hogy is van ez? Az aszfaltozott világ, az okostelefonok, a sorozatos női orgazmus, az internetes pornó és a nanotechnológia korában van pofánk a természetre hivatkozni? A férfiakat az ösztöneik hajtják, nincs mit tenni? Csakhogy közben minduntalan a monogám házasság normájába, eszményébe ütközünk.

Engem is hajt ám az ösztön, amely fogalmat, megjegyzem, kissé kiterjesztőleg szokás használni a kevéssé igényes beszélgetésekben, késztetés, intuíció, érzelem, önkéntelen reakció jelentésben is.

Mindegy is: valami van nekem is, és erős. De mi van akkor? Az van, hogy egyensúlyozok: a többi késztetésem, az érzelmeim, a szocializációval elsajátított normák, a kényszerek, a külvilág szava és az érdekeim segítenek dönteni, hogy mit fogok végül megtenni. És igyekszem tudatában lenni, hogy ha a késztetéseimnek nem is, a tetteimnek következményük van.

Ha elfogadjuk, hogy a széltében-hosszában tapasztalt csajozhatnék természetes, leküzdhetetlen és nemspecifikus késztetés, azzal komoly állítást is fogalmazunk meg: a férfiaknak fontosabb a szex, mint a nőknek, jobban igénylik a változatosságot, az új meg új partner felhajtása alig leküzdhetetlen hajtóerő.

Tényleg érzékibbek a férfiak? Jobban kívánják és élvezik a szexet? Vagy csak annyi: megtehetik?

Nekem meggyőződésem, hogy csak ennyi, és e kínos tény takargatására szolgál az egész “ősi női-férfi princípium” szöveg meg az evolúciós pszichológia. Társadalmi hatalmuknál fogva, amelyet természetesnek éreznek, a férfiak megtehetik, hogy

  • vágyjanak az új (vagy bármilyen új) partnerre,
  • gerjesszék e vágyakat,
  • ki is elégítsék őket,
  • hatékony eszközeik legyenek a tetteik titokban tartására,
  • elkerüljék a következményeket, amelyek akkor sújtanák őket, ha ugyanezt nőként tennék.

És mindez kulturálisan kódolt, a szocializáció terméke.

Vannak itt érdekes összefüggések. Az egyik az, hogy a sokat emlegetett állatvilágban a létezést kegyetlen törvények irányítják, olyan törvények, amelyeket mi, a kultúra teremtői, a rációnkra büszke emberi faj ma felháborodottan utasítanánk vissza. Mégis a kettős erkölcs és a homofóbia kényelmes menedéke ugyanezekre a törvényekre, valamint az evolúcióra meg a biológiai meghatározottságokra hivatkozni. Pedig az állatok között igen ritka a monogámia, közösülni párzási időszakban szokás, és talán a bonobók kivételével ismeretlen a nőstény orgazmusa.

A másik, hogy bár jellemző férfimagatartás a csajozás, mégsem űzi minden férfi, sőt, szerintem a többség nem űzi (tehát a jellemző nem jelenti azt, hogy szám szerint a többség űzi, a szám szerint pontosítás pedig azt jelenti, hogy a többség lehet kevesebben is: a többséget nem a szám teszi, hanem a hatalom. Ezért számítanak kisebbségnek a szám szerint többségben lévő nők). Vajon miért? Engedélyük éppúgy van rá, és nyilván el-elfantáziálgatnak erről ők is. Tán éppen a lehetőség, idő, pénz, erkölcsi gátlástalanság hiányzik hozzá, amelynek birtokában poligámok lehetnének.

Akik megtehetik, azokkal van tele az internet és őrájuk figyelünk, rájuk akarnak hasonlítani a kamaszfiúk — a párhuzamosan létező, meglepően konzervatív “szűz barátnőt akarok”, “meg fogok nősülni, három gyereket szeretnék” típusú jövőkép mellett. Kényes egyensúly: ez a két minta egyszerre, egymás mellett, egymást erősítve létezik. A monogámiát az urak csak úgy tudják elviselni, ha csajozhatnak, a csajozás viszont csak akkor nem vezet a mostaninál is több, a társadalmat szétziláló fájdalomhoz és patthelyzethez, ha vannak becsületes családapák, tisztes szaporulat, amely biztonságos közegben nőhet fel, és legfőképpen eltartott, ám túlterhelt anyák.

Ugyanezen férfiak (a hatalom birtokosai) rendkívül sokszor csóválják a fejüket, hogy hová jut a világ. És bizony, történelmi értelemben ők (még mindig a hatalmasok) tették társadalomszervező erővé a keresztény erkölcsöt, a monogám házasságot is, és találtak ki másfelől olyan intézményeket, mint a cölibátus. Ők harsognak ma rettenetes öltönyeikben arról, hogy fogy a magyar, és védeni kell a hagyományos családot. Persze csak azt tükrözik vele vissza, amit az egyszerű bamba tévénéző állampolgár akar: az úgynevezett a hitet az úgynevezett alapvető értékek fontosságában. Komolyan, ez az egész kereszténynek nevezett erkölcs, ez az erőltetés — bizonyos fénytörésben nézve — vajon nem csak arra szolgált, hogy a nőket megrendszabályozza, elhallgattassa, vitalitásukat megölje…? És hogy közben például a velencei, firenzei gazdagok, köztük a papság is olyan életmódot folytathassanak, amilyent mi el sem tudunk képzelni, ma sem.

A család ugyebár a szocializáció elsődleges terepe, a populáció újratermelésének helyszíne, tömeges értékteremtés, adófizetés csak családi háttérrel történhet. A család nem eshet szét, ezért lózungokkal védjük, kampányokat indítunk, gyerekszülésre szólítunk fel mindenkit, meg körmeneteket tartunk, de valójában a családot a nők viszik el a vállukon, és a családfő közben (aki akar) azt csinál, amit akar (“levezeti a feszültséget”, “szórakozik”).

És ennek megfelelően nevelik a nőket is, és ezért történhet meg, hogy a gyanakvó fiatalasszonyt (“talán mégsem szeret a férjem?”) a százszor megtiport — és mindebből kényszerűen ideológiát kovácsoló — ötvenes nőtárs fogja elhallgattatni és visszaterelni szépen az akolba: nekem nehezebb volt, te túl határozott vagy, pedig mindened megvan, két gyerekkel kinek kellenél, hát ilyenek a férfiak, most fáradt szegény, legyél vele kedvesebb.

Számoljunk le a tisztán fajfenntartó, avagy érzéki magyarázatokkal. Ha ugyanis a fajfenntartás lenne a motiváció, nem akadnának ki annyira, hogy a partner teherbe esett; ha érzékibbek lennének, akkor egyben remek szeretők is. Néhány ok, motiváció, amiért a férfiak szívesen hajkurásszák a nőket:

  • ágyékfeszülés ellen
  • öregedés ellen
  • a hagyományos házasság mint intézmény kudarca miatt (jogos, csak nem megoldás)
  • a nő presztízs, mint a jó kocsi (sajátságos szocializáció)
  • unaloműzésként
  • spirituális hiány ellen
  • többeket birtokolni jó érzés (sajátságos szocializáció)
  • egópolírozás: tökös vagyok, hát nem? (nem) (sajátságos szocializáció)
  • bosszú a hűtlen avagy kihűlt barátnőn
  • a hatalom és kompetencia megélése
  • a csajozás identitást teremt (sajátságos szocializáció)

És a körülmények, amelyek segítik avagy eszkalálják mindezt:

  • a férfiak ijesztő hányada tekint sima ürítkezésként az aktusra — ezt valóban könnyű titokban és gyorsan elintézni
  • pornófilmek milliói gerjesztik a vágyakat
  • van rá idejük
  • van terepük
  • van ehhez kiépült infrastruktúra
  • van pénzük
  • van alibijük
  • van társadalmi beágyazottsága akár a prostituáltak igénybevételének is, de leginkább a csajok felszedésének és a szeretőtartásnak: vannak kapcsolódó történetek és kulturális ikonok.

Figyeljük meg azt is, hogy azokat a nőket, kamaszlányokat, akik megrántják a vállukat a monogámia és hűségeszmény hallatán, és ugyanúgy, nevezzük mi is így, engednek az ösztöneiknek, milyen megjegyzésekkel illeti a társadalom. Ők a nimfománok, az ordas kurvák, akik több faszt fogtak, mint kilincset; ők azok, akik már tizenöt évesen, ők azok, akik egy koktélért letérdelnek. Ők azok, akik miatt megálljt kell parancsolni a szabadosságnak.

Én aztán nem kardoskodom a kötelező monogámia mellett. A hűség legyen választás, döntés. Ha szerencsésebb is az olyan ifjúkor, amely a gyerekeinknek is elmesélhető, ez az egész valóban lehetne gyönyörű társasjáték. Milyen szép is lenne, ha a felszabadult, poligám szex mindkét nemnek járna, és az egyéjszakás szex sem abból állna, hogy a férfi kielégül. (Tudom, a női szexualitás bonyolultabb. ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá)

***

Rendszeresen a fejemre olvassák, hogy én csak a férfiak bűneiről írok, a nők ártatlan áldozatok, és azért mondanak ilyeneket, mert nem olvasnak figyelmesen.

Emlegettem itt holmi hűtlen barátnőt. Nos, vannak hűtlen nők, senki sem tagadja. Olyan erős szimmetriaigénye van az egyszeri olvasónak: az ő számára 1. nőpárti, még inkább: férfiellenes és 2. férfipárti (ez mint nőellenes nem azonosíttatik valahogy) szélsőségek léteznek. A4-es matekfüzetébe felvázolja tehát: egyik oldal, másik oldal (persze elképzelt, eleve koncepciózus történetek, haverom is mesélte stb.), aztán vonalzóval távolságot megmér, középre merőlegest húz, metszéspontba beáll. Én szerinte csak azért vádolom a férfiakat, mert csak ezekre a történetekre figyelek, a másik oldalról nem írok, elfogult vagyok, túlzok, sarkítok.

Az egyszeri olvasónak nincs igaza, megírtam itt és itt már, de újra:

Mindannyian esetleges történeteket hallunk. Hogy én épp közel ötszázat, és elég részletesen, meg amúgy is figyeltem egész életemben minden ilyesmit, az is esetleges. De a tendencia világos. Mérjük meg egyszer, hogy ahol az igazi döntések születnek, rendszerekről, közösségekről és javakról, ott hányszor hallatja nő a hangját. Mérjük meg, hányszor szunyókál egy nő szombat délután. Ki mennyit dolgozik a maga bérért végzett munkáján felül, otthon. Kinek mennyi pihenés, hobbiidő jut. Ki mennyi pénz fölött rendelkezik. Ki dönti el, mi a norma, mi a fontos téma avagy teendő. De ne az “én rengeteget segítek” férfiak és “nekem így jó” nők beszámolói alapján, hanem objektíven. Mérjük meg, vessük össze ás álljunk némán.

És mi a túrónak mondogatjuk folyton, hogy a férfi az aktív, kezdeményező, világos, erős princípium, a nő meg a befogadó, mire jó ez? Miközben a körmünk piszkáig unspirituálisak vagyunk, mi a bánatot akarunk ennyire takargatni? Amúgy rohadtul nem ilyesmiknek, jin-jangoknak, ősi minőségeknek, nirvánának és filozófiáknak a jegyében élünk, ez az egész ezoterikus cucc csak divatos szósz és kamumagyarázat. Az a kényelmetlen érzésem, hogy a Nők Lapja-világkép ideologizálja így meg a férjek bűneit. Készséggel szállítják a felmentést. Hogy nem vesszük észre, hogy itt és most a technológiai fejlődés, a szerzés és elismerés vágya, a kultúra és a több tucat emberi lényhez való kapcsolódás igénye határozza meg a létezésünk módját?

Szeretném, ha megértenétek: mindaz, amitől annyian szenvednek, tehát a nemek egyenlőtlensége a rendszer bűne, ott kérhető számon és ott változtatható meg. Ezt a rendszert magyarázni, mentegetni, toldozgatni-fodozgatni is bűn. Áldozatai vagyunk mindannyian: haszonélvezőik, a férfiak is, és gyermekeink is, hetedíziglen.

26 thoughts on “természetüknél fogva poligámok

  1. Ha most a természetre, s a természetes kiválasztódásra hagyatkoznánk, akkor bizony a nőknek kellene egyre több ‘f-t’ felpróbálniuk. A nő szeretne a legjobb hímtől, a legerősebb, legokosabb, legéletrevalóbb utódot. csakhogy ez ma már nem működik, mert az emberek nem együtt, hanem csak egymás mellett élnek. Nem érzik a nők az évek hosszú során kiválasztott férfin, hogy ez jó nemző lesz, hanem a rövid udvarlás idejére kakasként tetszelgő hímmel jönnek össze, Aztán jön a kiábrándulás: lehet, hogy okos, bölcsész, nagyfejű, erős, férfias, már a szájszaga sem vonz annyira, de az utód az nem a frankó (mert vézna, penészvirág, erőszakos, az “asszony szépségét”.örökölte) Nos ha a természetre kéne hivatkoznunk akkor a nőnek most kellene másik hímmel is fedeznie, hogy “derbyképes” utód is legyen.
    Ezen az “ágyékfeszülő érzésen” jót nevetek mindig, ha nem csalódom “népszerű” Veres Pálunk írta ezt, s utána ezzel hülyítették egymást a fiatalok. Hú, hogy fáj! Hátha kiveri a csaj.

  2. Szombat délutáni szunyókálás jót tenne nekem is, most is. Hajnal 3-kor feküdtem le, fél 4-ig társalogtam Gergővel, 3/4 6-kor megjelent Mira, 37.2-es hőmérséklettel, ami azért nem igazán ovibamenős. Ő maradt, Gergő meg ment az apjával. Szóval, ki alszik már vagy egy órája, és ki játszik a gyerekkel, akinek persze, már semmi baja? 😀 (A nehezített terepemet már nem is említeném…)

  3. Visszajelzés: az a dagadt banya, aki miatt az én endrém | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: napi idézet — január 1. | csak az olvassa

  5. Visszajelzés: A monogámián túl: nyitott kapcsolat, poligámia, poliamori és más kényszerek, választások | Eszter's Offtopic

  6. Visszajelzés: nincs szex | csak az olvassa

  7. Uhh. Puzsért sose bírtam, de most aztán végképp nem. 😡 Meggyőződésem, hogy a tévés/internetes/nőmagazinos pszeudo-buddhák által terjesztett populárpszichológia rengeteget árt, és nagyon sokan bedőlnek neki (nekem két barátom is imádja Puzsért, mert hogy milyen őszinte meg kérlelhetetlen, nem köt kompromisszumokat satöbbi).
    Ez az egész ősi princípiumos ökörség meg ösztönökre hivatkozó biológiai determinizmus hihetetlenül degradáló mindkét nemre nézve. A nőket engedelmességbe töri, a férfiakat pedig melldöngető gorilláknak állítja be (ezúton kérek elnézést a gorilláktól, de nem jut eszembe jobb metafora), akiknek kikapcsol az agya, ha meglátnak egy kívánatos nőt. Tényleg megéri ez a szexuális fölény, hogy cserébe állatnak tekintsék az embert? Megint csak Lesznai regénye jut az eszembe, amelyben az egyik szereplő, Klára kénytelen elfogadni, hogy a férje rendszeresen csalja, a megkérdezése nélkül hoz rossz döntéseket stb., és Klára addig-addig beszéli be magának, hogy a férfi így, a nő pedig úgy, hogy képtelen lesz egyenrangú partnernek tekinteni a férjét, és második fiaként kezeli. Családi idill.

    “Az egyik az, hogy a sokat emlegetett állatvilágban a létezést kegyetlen törvények irányítják, olyan törvények, amelyeket mi, a kultúra teremtői, a rációnkra büszke emberi faj ma felháborodottan utasítanánk vissza. Mégis a kettős erkölcs és a homofóbia kényelmes menedéke ugyanezekre a törvényekre, valamint az evolúcióra meg a biológiai meghatározottságokra hivatkozni.” – IGEN. Igen, igen, igen. Nem értem, hogy lehet efölött elsiklani. Olyan nyilvánvaló. De elsiklanak.

    “Amúgy rohadtul nem ilyesmiknek, jin-jangoknak, ősi minőségeknek, nirvánának és filozófiáknak a jegyében élünk, ez az egész ezoterikus cucc csak divatos szósz és kamumagyarázat.”
    Az bizony, és elképesztő, mennyien beveszik. Sokan nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy kiküzdjék a saját világnézetüket, sőt, még büszkék is rá, hogy van bennük elég “alázat”, hogy kérdés nélkül elfogadják az őket irányító magasabb erőket, legyen az vallás, jinjang, párt vagy Müller Péter. Én is (mint szkeptikus, feminista, ateista, minden, ami, úgymond, nem spirituális) bele szoktam futni ilyen megvilágosodottakba, akik üdvözült mosollyal sajnálnak le. És az a baj, hogy sajnos néha magam is elhiszem, és szégyellem magam: túl férfias vagyok (a legjobb barátnőm szokta mondani, hogy bennem sok a maszkulin vonás – nem rossz duma), túl materialista, elfogadóbbnak kéne lennem. Ki tudja.

    • “Mégis a kettős erkölcs és a homofóbia kényelmes menedéke ugyanezekre a törvényekre, valamint az evolúcióra meg a biológiai meghatározottságokra hivatkozni.”
      Jaj, még valami ezzel kapcsolatban. A homoszexualitásnak megvannak a maga evolúciós okai: a túlszaporodás ellen hat, és csökkenti a versengés okozta feszültséget a csoporton belül. Nem is beszélve arról, hogy a kacsák, zsiráfok, pingvinek és egyes emberszabású majmok között is rendszeresen előfordul. Szóval akik az evolúciós pszichológiára meg az állatvilágra hivatkoznak: epic fail.

    • Erről eszembe jut az a vita, amely valami bulvárcikk alatt tört ki, és amelynek során egy idősebb nő azt hirdette, hogy a piroslámpás házak hasznára váltak a “tisztességes nőknek”, mert ha egy szerelmes ifjú randi előtt elment üríteni, akkor képes volt úriemberként viselkedni a szeretett nővel.
      Van benne logika, kétségtelen, de ha én (felnőtt) férfi lennék, kikérném magamnak, hogy valamiféle tesztoszterontolulásos, fölgerjedt állatnak néznek.
      A kamaszkor hormontúltengéses időszakában a fenti problémának van némi létjogosultsága, de akkor sem annyi, hogy az a prostitúció létjogosultságát ily módon igazolná.
      A másik kedvencem a gardedám intézménye, meg a “kompromittálás”. Mintha két – ellenkező nemű – ember rögtön egymásnak ugrana, amint kettesben találják magukat – mint a bagzó macskák.

    • “túl materialista”
      Hm.
      Az ember egyenlő ösztönállat elméletet kizárólag akkor hirdetik azok, akik hirdetik, amikor éppen alátámasztja a mondandójukat. Ha más témában vitáznak, éppen más a végcél, gondolkodás nélkül hozakodnak elő az ellenkezőjével.

  8. Az állatvilágban sem ritka a monogámia, különösen madarak esetén, a közös utódgondozás összekapcsolja őket, és gyakran ki is tartanak a szülőtársukkal. Az emlősök között ritka, erről az Önző gén c. könyvben olvastam egy elég jó magyarázatot.

    Nem biztos, hogy olyan jól adom vissza, de az emlősöknél az okozza, hogy a hímek poligámok, hogy nem tudják az utódgondozást rájuk lőcsölni a nőstények. A halaknál egyszerű a képlet, a nőstény lerakja az ikrákat, a férfi ráereszti a tejet, és közben a nőstény ügyesen elúszik, egyes fajoknál így mintegy rákényszerítve a hímet, hogy gondoskodjon ő az utódok biztonságáról.

    Az emlősöknél viszont az utód a nőstényben fejlődik ki, a hím fütyörészve elsétálhat, ha úgy tetszik neki, mert a nőstény érdekelt abban, hogy a petesejtjéből származó, a génkészlete egy felét továbbvivő utódját gondozza. A hím pedig ez idő alatt más nőstényeket termékenyíthet meg. A nagymacskáknál is poligámia van, persze. De nőuralom is, a hím szinte csak spermadonornak van, egyetlen feladata a közösségben, hogy a területét őrizze más hímektől, ezzel bizonyítva a nőstényeinek azt, hogy érdemes arra, hogy igénybe vegyék szolgáltatásait. A felnövekvő utódok közül a hímeket elüldözik ivarérett korukra, de a nőstények ott maradnak, és ilyen-olyan rokonsági kapcsolatban vannak egymással, gondozzák is egymás árván maradt kölykét, mert a rokonság miatt, ők is továbbviszik a gént.

    Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy normális vagy elfogadható dolog lenne a poligámia, de ha esetleg mégis elfogadjuk, hogy létezhet, hogy az ösztönök eluralkodnak (???) az önuralmunk felett, akkor csakis kölcsönösen, hogy a nő is eldönthesse, mikor és ki kell neki, és főleg mire. 😉

    Amúgy nagyon olvasmányos, jó könyv, ajánlom mindenkinek. 🙂 Bár férfi írta, de nem mismásolt sokat benne.

  9. Visszajelzés: csak legyél korrekt | csak az olvassa — én szóltam

  10. Visszajelzés: a nő, aki kihasznál | csak az olvassa — én szóltam

  11. Visszajelzés: odaadja magát | csak az olvassa — én szóltam

  12. katafox – július 1, 2013 00:54:

    Annyira nem epic fail az a homoszexualitás és evolúció kérdéskör: a homoszexuális – akár állat, akár ember – nem tud utódot nemzeni, vagyis “genetikailag halálraítélt”. Ebből a szemszögből nézve – [b] elfogadva azt, hogy a homoszexualitás nem tanult viselkedés, hanem genetikai alapon nyugszik [/b] – az evolúció kíméletlenül megtorolja a homoszexualitást, mint életképtelen (életet továbbörökíteni képtelen) alternatívát.
    Keményebben fogalmazva: nem ad esélyt ennek a genetikai hibának a továbbörökítésére (azonnal kihalással sújtja azt az egyedet, akiben megjelenik); így ez újra és újra kialakul (egyedi genetikai hibaként) de újra és újra el is tűnik a genetikailag hibás egyed halálával, nem kerül bele az “örökítési fővonalba”…

  13. Visszajelzés: ketogén életmód: tévhitek | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: a majdnem, az majdnem semmi 3. | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: nem tehetünk róla, ez ösztön | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s