elfogadás címkéhez tartozó bejegyzések
az autizmusról (már amit én tudok)
11
Olvasói kérdés volt: akkor az autista az új ellenséged?
Senki nem ellenség. Akiknek az érdekét, érzékenységét sérti az álláspontom, azok gondolják, hogy ellenség vagyok, és ezt tükrözik vissza rám: szerintük én vagyok ellenséges, nekem vannak indulataim.
Csak a hamisság az ellenség.
2024-ben ott tartunk, hogy az érintett szülők a következőket harsogják (kommentekben és sorstársi csoportokban, szülői értekezleten):
“Teljesen önkényes, hogy a társadalom az intellektust, a szépséget, a magas kultúrát díjazza, és csakis azt” (annak megfelelően, ami az ő gyerekük hiányossága). “Az alacsony intellektusú, törpenövésű ugyanolyan ember! Attól még, hogy nem felel meg a Jó tanuló, jó sportoló díj mércéjén, az autista fiam ugyanolyan értékes! Hétszázhetven dínófajt tud, fejben számol tízezres számkörben…”
Ennek semmi köze az elfogadáshoz. Az idézet vágyálmot jelent, egyben követelést. E vágyálomban nincs különbség ép és sérült, a teljesítmény és annak hiánya között. “Ugyanolyan értékesek. Semmi sem úgy van, ahogy mindenki hiszi!” Fennsőbbrendűsködés: ő jobban tudja, mi hogy van. Azért hajtogatja ezt, és azért kiált előítéletességet, hogy a gyerekének szerezzen surranópályán előnyt.
Bővebben…kedves naplóm! november végén (2.)
…és e sok régi, vegyes tárgy láttán – másnak mindez szemét, de nekem is – sajogni kezd, hogy milyen kaotikus az élet. Én ezt nem bírom el… hogy mennyi apróság van, volt. Főleg lelazultabb állapotaimban kínoz, félálomban, hajnalban. Nem konkrét, homályos
Sok felgyűlt, vegyes érzés, tele szeméttel. Történetek emberekkel, akik írtak nekem, akik akartak valamit. Vagy én tőlük. És olyan kellemetlen már az egész. De miért?
Bővebben…erkölcstelen-e kövérnek lenni? probléma-e? vagy csak egy normál testverzió? nyáry luca
A cancelelésem, szociális kiközösíttetésem nem az LMBT-őrület-kritikus és TERF szövegeimmel kezdődött ám. Már 2012-15 között a szeretők megvetett csoportjáról írtam, azon is sokan kiakadtak, de az átment, mert sokan voltunk, idegyűltek, meg igazunk is volt: a rég elhalt, használós házasságokban az ocsmány dölyffel ítélkező feleségek húzásait lepleztük le a szeretés, az új élet, az őszinteség nevében. Az érem ritkán látott, másik oldala. Soha nem írtam az ellenkezőjét, akkor sem, amikor kiegyensúlyozott, megszokássá váló kapcsolatban éltem.
A kövérek felszabadítása, ünneplése a tízes évek közepén kezdődött, Tess Holliday, Ashley Graham, a body positivity, a “fogadd el magad” mozgalommal és annak siralmas színvonalú magyar változataival. Megosztó téma ez is, intellektuálisan izgalmas az okokat és a sokféle beszédmódot elemezni, én is írtam erről akkoriban, például itt és itt. Kaptam ezért is, lejjebb idézek belőle. (A trendvonat továbbszáguldott: ma már nem a kövér nők a legszebb nők, hanem a férfiak!)
Nyáry Luca cikkére reagálok, ezért veszem elő a témát:
https://wmn.hu/wmn-life/60543-inkabb-a-halal-mint-a-logo-has–a-koverfobia-nyomaban
Mi a baj azzal, ha valaki kövér? Bővebben…
Védett: csúfolódni csúnya dolog, Pistike, avagy: te mire neveled a gyereked?
hogyan fogadd el magad? de igazán
Erről írtam már:
hogyan szabadultam meg az öngyűlölettől?
Egyrészt ez, hogy úgy néznek rám, hogy attól istennő leszek (most kevésbé, akkor, 2014-ben nagyon, de most már nincs szükségem megváltásra). Másrészt hogy puritán, aszkéta vagyok, minden sallangot levetek, lecsupaszítom a testemhez való viszonyt. Elviszem a böjtbe, verítékbe, maratonba, szex-eksztázisba, és ott a szemébe nézek: ki vagy te? Milyen vagy? És AZT AZ IGAZIT elfogadom.
A sminkkel, a “jól sikerült” fotóval, a csini cuccal nem lehet igaz kapcsolatban lenni. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 