Ma válaszolok az egyszerűen megválaszolható kérdésekre.

mindig ilyen nagybetűs lesz minden poszt?

milyen legyen? csak mondjátok. (mindenki kap egy olyan posztot! fehéret! feketét! tarkát!)

és rövid…?

nem, de lesznek rövidek is. témától függ, meg hogy mi esik jól, de általában nem rossz szempont, hogy legyen rövidebb

én nagyon várom a regényt!

ó… én is. fél éven belül már! na.

te most hány kiló vagy?

a középérték 75,8. így alakult az elmúlt másfél évben, tél és nyár, illetve a raw female kapszula miatt, ami nagyon jót tett a bőrömnek, vízvisszatartó és kis nőies hájakat pakol (inkább: nem enged könnyen leadni). most könnyű. nyilván jobb 78 alatt lenni, de csak az izom és edzéskedv megmaradjon:

“skinny” lol

most megint egy kicsit változott a posztokban a hang, élvezem!

igen, belelendültem, érzem az erőt – és ugyanez a sportban is: mentális erő

leszarni az ordibálókat! ez kell hozzá. de: tudni, hogy ki az, aki UGYANOLYAN, és abban nem bízom többé.

engem megvéd a ti szeretetetek, vagyis, a tisztességes, normál viszony, a nem basztatás. meg persze a magánéletem. jól vagyok – és köszönöm.

végig együtt futottatok a félmaratonon?

igen

neki első volt, tehát nem olyan magabiztos abban, hogy milyen a tempót beosztani, illetve a technikája miatt előbb érzi meg a tizenvalahányadik km-t a lábában. én megálltam 14 körül kulturáltan toitoiban pisilni, ő megvárt (nem számítottam rá). ugyan egy kicsit jobban bírtam a végét, el is futottam a Garmin szerinti 21,1-ig, és ott bevártam, hogy a célba együtt fussunk be, de amúgy pont annyit vártam rá, amennyit ő rám a toitoinál. később rájöttünk, hogy ez azt jelenti, hogy együtt vagyunk az amúgy méregdrága fotókon.

mi a következő verseny?

észt? lengyel? portugál? vagy Kassa?

sok filmet ajánlasz, de csak egyszer jövök Pestre. mi a must have?

mostanában tökéletes dramaturgiájú filmeket gyűjtök. amikor minden stimmel, pontosan kijön, és feszes a szerkezet. ilyen a Repülés kezdőknek (Cirkó és más művészmozik), tegnap másodszor néztük. volt az a bezárt-tíznyelvű regényfordítós thriller (Teljes titoktartás) pár éve, az is ilyen.

Érzéki élménynek A szerelem természete (Simple comme Sylvain) című, nagyon szellemes, kanadai film.

A magyarok közül a Magyarázat mindenre kihagyhatatlan (a színészek és a téma miatt), emellett a Mesterjátszma (novemberi bemutató) tűnik fontosnak előre, illetve várom Sopsits Árpád új filmjét: Mellékszereplők.

Aztán, a Mozinet forgalmazza, még nem láttam kiírva konkrét vetítést (Sehenswert fesztiválfilm volt): A tanári szoba. Ez a német mestermű is tökéletes dramaturgiájú film, emellett társadalmilag és lélektanilag is nagy főbekólintás.

Toni Servillo filmek lesznek a Mittelcinemafesten, három is:

https://artmozi.hu/programok/21-olasz-filmfesztival-mittelcinemafest-2023

– szóltak, hogy csak asztali gépről/laptopról látszik, de a főoldal bal sávja kincseket rejt. fotók, kis megjegyzések, posztarchívum, kommentlista és olvasmányok!

mi ez most megint ellened…? hogy vagy?

az instára gondolsz? ott amúgy reagáltam valamennyit. nos. bepöccentem egy kioktató fasz miatt (ír csávó, a neve Donal), mert nekemesett a szokásos “edukációval”. igen: fegyelmezgetni kezdett egy vadidegen, miközben SEMMI ROSSZAT nem írtam (akkor még), és amit írtam, azt nem neki. csak ő kipécézett a nagy fanatizmusban (közösségi dinamika: valakire, aki ellenségnek alkalmas, ráöntik a frusztrációt és fölényeskednek). én nő vagyok, ő dagadt incel és nyavalygós…

Erre kiröhögtem*. persze utóbb és sajnos én lettem a hunyó. miért nem támogatom azt,aki igyekszik jobbítani magát?

* úgy korrekt, hogy elmondom, mit írtam. mert már úgy tűnik, hogy valami szörnyűséget, és nehéz megtalálni az elejét a több száz komment között. Nos, ez a csávó, Donal, hosszú kommentekben nyomta rám a fogyós ars poeticáját, mint fent (a többit nem fotóztam ki, és már nincsenek fönt). Pl. írja némileg követelőzve/önfelmentve, hogy James (a szektavezér, az ő oldalán vagyunk) szerint is “there is room for fun food (kb.: elférnek az élvezeti kaják is a diétában), fogd már fel, én inkább rá hallgatok, mint rád, te nem tudsz semmit, a seggemből több dietetikai tudást húzok elő bármikor”. ehhez képest volnék én étkezési zavaros (valójában: normális alkatú, szerintük skinny). itt azt hihetnők, hogy én bármilyen tanácsot adtam Donalnak, de nem. csak általában írtam, hogy James jól néz ki és az étkezési zavar antitézise nem lehet az, hogy összevissza és folyton fehérkenyeret zabálnak, amit James azzal magyaráz, hogy emberek vagyunk, illetve az ő felesége imádja a kenyeret. Donal elviszi ebből magának, hogy együnk, mintha nem lenne holnap, aztán nyavalyogjunk, hogy nem jön össze a félmaraton, kiestünk a fogyásból (nagyon dagadt), és akkor majd csőstül jön a sajnálat, drukk, lelkizés (nőktől). én ezt nem is bánnám, de írt nekem több ilyen erősködő kommentet, beakadtam neki, és akkor már megnéztem, ki beszél. láttam, amit láttam. pl. hogy ő egy clerical official. az egyik nagyhasú kép alá odaírtam: so THIS is the room for fun food. persze hogy ő lett az áldozat, nem vették célba a 1. nyilvánvaló hazugságot, 2. az ő kommentjeit, 3. az azóta elfajult levadászós gyűlöletözönt. ezért hörögnek most is több oldalamon az érzékeny lelkűek.

ez volna a body shaming, ennyi a konflikt, ezért rakott ki a szégyenfalra James. meg hogy “megvédjen” a “bullyingtól” egy kioktató, feltűnéskereső incelt, aki a weight loss tanácsadó oldalát arra használja, hogy megmagyarázza: nem csinál semmit, alkoholista és ezzel megértést csikarjon ki (nőkből, egyébként). James kifotózta a feedemet, beállt elé titokmódra, és elmondta, mintha bárki kérdezte volna, hogyan kell jó embernek lenni.

ugyanazok a rítusok…

nekem is estek, a legjobbindulatú is könnyes szemmel ráncigált (privát üzenetben!): miért nem támogatom az incelt inkább. hát én semmiképpen nem fogok senki idegent pátyolgatni, ez érzelmi zsarolás, megúszós és nőgyűlölő is. (de szerintem erre már lefutja a holnapi maratont, dacból!)

(nem)

James eleve is törzsfőnök alkatú, jóságos, de öntelt arc, jellegzetes kettős mércével (neki szabad másoknak nekitámadni). ő egy elhízott, ezt magyarázgató, a magyarázatot jóemberkedő-kövérpátyolgató-lovagias kontentté, azt meg remek érzékkel áruvá változtató szektavezér, és úgy gyárt kommentet, iszonyatos tömegben, hogy kipécéz valakit, leszedi a tartalmát, aztán beáll elé (tiktokos technika), és ilyen nagyon meggyőzően, bölcsen, leereszkedően, mintha bárki kérdezte volna, vagy főnök volna, elmondja, hogyan helyes gondolkodni, élni. csak közben mind megúszósak, dagadtak, és ez egy fitneszoldal volna.

a lényeg, hogy azt kell szeretni, aki nem sportol (de “küzd”, “igyekszik”, “végleg elhatároztam, hogy gyúrni kéne”), vagy zabál, mert az olyan emberi. aki nem zabál, az étkezési zavaros és kérjen segítséget. nem túlzok. lúzer, hisztis, panaszkodó = jó ember, ennyi a logika, többet nem érdemes keresni. ezzel szemben aki nem tapsol a kövérek diktatúrájának (ami Amerikában valódi hegemónia), vagy e dogmáktól mentesen fecseg, hogy őt mi zavarja a teremben, vagy “fitneszfasiszta”, mert megnézi a címkét az élelmiszeren, esetleg csak organikusat/feldolgozatlant eszik, ketózik, vagy van neki kockahasa, “vékony”, annak a kurvaanyja, őt kioktatjuk, lejáratjuk mi igazhitűek.

(és ami a legdurvább, csomó ezzel jöttek: te ugyan skinny vagy, de belül csúf... én, skinny. elvarázsolt kastély!)

a szektavezér kommentál és kioktat, majd nekiesik a pár százezres követőtábor az aktuális prédának, ők majd megnevelik! a nyuszis rajzaimat ócsárolják, haljak meg, öreg vagyok, szóval gondolhatjátok, hogy csakis a világbéke, a jobbító szándék a fontos nekik.

vihar a biliben ez is, mint mindig, csak ez most, mint a 2017-es “yogagate” is volt, nemzetközi méretű. és amiért tanulságos: a nagy toleráns jogvédők megmutatják igazi arcukat. semmi illúzióm nem maradt, mert ezt csinálják vagy tolerálják mind, és igazodnak.

Hogy is mondta a drága Magdalen? “I’d rather be rude than a fucking liar.” Királynő!

az amerikai/angol nyelvű nagyságrend elképzelhetetlen magyarként, pedig ez pont ugyanaz, mint Angéla, Szentesi stb., a módszereik is azonosak, de ott ezerszer annyian nyomulnak rá a célpontra, és még éhesebben. sokkal jobban megtanulták, magabiztosabban hajigálják az álszent dogmákat: tilos a “gyűlölet”, a “body shaming” és “misgendering”, de közben haljak meg, fasiszta és ronda vagyok, ilyeneket ír UGYANABBAN az üzenetben a “no space for hate” oldal. Ráderőszakoljuk a jóságot!

Fel nem merül, hogy a tanaik nem univerzálék, megdöbbennek, ha látják, hogy nem osztom az önáltatósdit vagy a tabuikat. a kommentelő nincs tisztában vele, hogy ő nem “jó”, hanem MORALIZÁL és KIOKTAT.

vagy a “seek help” fordulat: ezek úgy gyártják le minden apróságból a problémát, hogy problémaképzés eltartsa a fél lakosságot kitevő, “segítő” heréket. miközben semmi bajom – nekik van. közben vígan bodyshamingelnek engem, és nem az, akit én (már ha ez az volt, szerintem csak sértődés), hanem idegenek. ja és úgy van intézve a háború, hogy én ne tudjak válaszolni.

és mindez miért? mert James Cappola elhízott, de platformot akar. és mindenki azt gondolja, hogy nem létezik jó forma önkínzás nélkül. én is étkezési zavaros vagyok, skinsy vagyok. ezek megőrültek.

lehet, hogy Amerikában tényleg nincs?…

én nem bírnám

fontos, hogy kimondjam az igazat, engem ez gyógyít.

van egy paradoxon: annyira erőszakolták a lejáratást hazudozva (falopás, kitiltottak edzőteremből, gyilkosság, kismacska szétvágása stb.), hogy senki nem hisz már nekik.

és amúgy… nem kell olvasni a csőcseléket. csak odakenni, a saját oldalon maradni, nem nézni a hiú, sértődött, élvezkedő reakciócunamit. rengeteg új követő jön mindig amúgy.

régen gyűjtöttem a fordulatokat, típusokat, meg érvelést is gyakoroltam, de annyira nem hasznosak a mondataik.

színház?

ma esti: Máté Gábor rendezése Budaörsön, Katharina Blum elvesztett tisztessége. felemelő, feszült, vicces, nagy színészi erővel. benne Kocsó Gábor, aki szerepelt már a blogon: tapsművészet