Na mindegy, nem erőltetem. Bővebben…
én is akarok stílusfotókat csinálni
104
bejegyzés kategória bejegyzései
mindent megtettünk érte
Najának, mit szól vajon?
Van egy barátnőd. Esetleg egy rokonod. Aggódsz érte.
Nagyon jó fej volt. Most nem annyira jó fej, mert nehéz az élete. De te, sok más baráttal ellentétben, nem hagyod magára. Vele vagy a fogyókúrájában, szakítása után, munkanélküliségében, depressziójában — én nem tudom, miben vagy vele, ezekben mind, vagy egyikben, vagy másban, de ez egy típus. A probléma, mármint.
Mindig mész, meghallgatod, hívod. Kezdeményezel, nem lankadsz, ötleteid vannak. Te ott vagy neki. Bővebben…
életem leghevesebb szeretője
Aljas egy cím, belátom. Szeretőimről, konkrét szexuális élményekről továbbra sem írok. Bővebben…
gyermektelen
Írta egy törzsolvasó. Mondatai elé ennyit szánok:
Annyira szeretnék olyan világban élni, ahol senkinek nem kell félelemből, szégyenből, önmaga fel nem ismerése miatt hallgatnia. Ha a többség nem kényszerítené magát a többiekre, és nem akarná elhallgattatni őket. Ha elmondhatná az is, aki nem úgy él, dönt, gondolkodik, ahogy szokás, és ezt senki nem érezné fenyegetőnek, csak odafigyelnénk, próbálnánk megérteni, és aztán élnénk a magunk életét.
*
Hogy tudod megmagyarázni valakinek, aki nem szereti a csokit, hogy a csoki jó? És azt, hogy nem finom, valakinek, aki megveszik érte? Nyilván sehogy, ízlések és pofonok. Miért is kellene megmagyarázni és főleg meggyőzni bárkit is arról, hogy a csoki jó/nem jó? Semmiért, kit érdekel ugye, eszed-e vagy sem (a gyártókat, forgalmazókat, és az egészségünkért / súlyunkért aggódó egészségügyiseket igen).
Ennél persze sokkal mélyebb a gyerekvállalás problémája, de alapvetően szerintem itt is az a helyzet, hogy vagy akarod, vagy nem, és aki ezt világosan tudja, annak nehéz elmagyarázni azt, hogy miért kellene ezt másként látnia. Bővebben…
a mese hazudik
Szoktam én itt az életmód címkével ellátott bejegyzésekben feltűnő hévvel közkedvelt jelenségeket, úgymint: kézműveskedés, ruhaturkálás, mosogatógép, ostorozni. Ilyenkor előre kalkulálok az olvasói reakciókkal, mert a jelenség közkedvelt, nemigen kérdőjelezzük meg, értéknek tartjuk ab ovo. Annál jobban izgat engem népszerűségének titka, és utánamegyek a gyanúmnak. Hogy tudniillik itt valami átgondolatlanság van. És éles leszek, mert én szeretek éleseket írni. De nincs is más választásom: ahhoz, hogy egy gondolatot bemutassak, amely csak bujkáló gyanú, nyüszögés gyomortájt, finom jaj-nem, erős eszközöket kell használnom. Írás közben válik meggyőződéssé. Akkor értem meg.
Szóval, a mesével is bajom van. A meseműfajjal mint olyannal. Hogy azt a szerepet szánjuk neki, hogy gyermekeink főfogyasztású szövegfajtájaként képzeletüket lekösse, és beleszocializálja őket a fennálló rendbe. Bővebben…
portrék 5.: a majdnem-ember
A majdnem, az majdnem semmi. De azért mégis valami. És gyakran nagyon kiabál.
Posztkommunista országok tele vannak majdnem-emberekkel. A húsz év után sem talpra álló országok. Amiért, valóban, igaztalan lenne kizárólag ezeket az országokat hibáztatnunk, de azért az összképben ott van a lassan moccanás, az attitűdök merevsége, a gyanakvás, a kicsinyesség, a szűk látókör, az önjelölt agresszió.
Mondok ilyen költőt, színészt, festőt, zenészt kapásból húszat. Bővebben…
kocka
Az van, hogy a Julis születetten iszonyúan kreatív és önálló. De tényleg, például mindenből (faág, papírdoboz, textildarab, szalag, papírcsík, kavics, ruhacsipesz, tortapapír) embereket, állatokat fabrikál. (“Menyasszonyló.”)
Meg az van, hogy a Julis, s ettől nyilván nem független a fenti készsége, két évig Waldorfba járt. Ott aztán semmi sem volt vonaltól vonalig. Gyapjúztak, méhviaszoztak, pasztellszínek, puha kréta, textúrás papír, selyem, foltok, lebbenés — tudjátok.
És még az is van, hogy folyton rajzol. Embereket és lovakat. Zsiráfot narancssárga szívvel. Palotákat. Királylányokat. Bővebben…
a fürdők városa 1.: a rudas
Női nap sem lesz a tervek szerint — írd alá a petíciót!
http://www.peticiok.com/rudas_furdo_noi_nap
A Rudasba négyen mentünk volna, jókedvű és öntudatos nők. A Rudasba persze komplett délelőttnyi késéssel érkezem. A Rudasban a bejárat padján feledem narancssárga irhakesztyűm. A Rudasban nem értem a világot, márpedig ez a világ időtlen, szürreális film díszlete. Csak ámulok, és nem értem. A Rudas török típusú, gyógyvizes fürdő. 
Bővebben…
gombóc fagyi a szaharában
Rádióban is. Az Erdély FM adásának témája január 31-én az internetes zaklatás és a munkahelyi mobbing volt.
Csirák Dalma Kádár Annamária pszichológussal beszélgetett, velem meg telefonon. Miközben a dermesztő ovikertben járkáltam, elnézést, hallatszik a fázás.
http://erdelyfm.ro/?belso=podcast
itt a Pszichotrillákra kattints, azon belül a január 31-iki adásra.
Vagy hallgasd meg innen:
érvelési stratégiák 7.: édes erdély
A cím, természetesen, csak provokáció. Arról a jelenségről írok, amikor a párbeszédben egy semleges, önmagában értéket nem hordozó körülmény, sajátosság a beszélő elfogultsága miatt ab ovo értékesként értelmeződik, illetve annak szánják — érvvé válik. Politikai ideológiák, alsó-középkategóriás publicisztikák kedvelt fogása az ilyesmi. Bővebben…
és akkor az elme!
Azt mondják, harmincöt fölött már nem kötünk barátságokat.
Hogy megmaradnak a régiek, ha megmaradnak, leginkább ők sem, de már nem ismerkedünk, mindenkinek megvan a maga élete, család, munka, társaság, sajnos… aztán még egy-két évtized, és azt vesszük észre, nagy dolog, hogy élünk, mert már nem mindenki él az egykori osztálytársak közül. De akkor már ott vannak a mi drága unokáink!
Hát dehogynem lesznek új barátok. Akárhány évesen. Attól függ, hogyan élsz. Hogy hogyan akarsz élni. Komplett baráti körök lesznek. Új korszakok, fejezetek, hobbik, csillagrendszerek. Csontváry ötvenkét évesen írta meg az első szonátáját. Bővebben…
de jól ír
Tegnap oltári nagy parti volt nálunk, mert ribizli városunkba látogatott, és bort is ittunk, és megismertem Hajnalkámat, hát őrület! Elannyira, hogy még a karácsonyfa is lebontásra került, mind a hét méter! És elmosogattunk! És kidobtam egy NOVEMBERBEN vett doboz fürjtojást. Na. Ilyen reformok voltak minálunk.
Én olyan nyugodt lettem attól az össz három decitől… semmi stressz, a konfliktusokat is olyan lazán és szeretettel oldottam meg…! Összebújtam a hosszúfülűekkel. És mézesen elégedett álomba fúltam.
Ma meg sütött a nap. A tükörjégen. És virul a két évvel fiatalabb tulipán. Bővebben…
vitatkozó kényszer
Az is miért van, hogy sima, tiszta figyelemmel oly ritkán tudunk szemlélődni? Mindig mondanunk kell valamit. Hát mi lenne, ha a világ nem tudná meg, hogy mi nem úgy, mi másképp, mi azokkal nem? Lehet, hogy akkor nem is léteznénk? Normális hangerővel sem elég mondani, mi nem oké, muszáj ordítani, bántani.
Ha úgy élnénk, ahogy élni jó, terhek, öröklött csökevényes reakciók, makacs, agresszív beidegződések, kompenzálási kényszer nélkül, akkor azt csinálnánk, hogy leginkább csak úgy néznénk a világot. Bővebben…
sajnálják tőle
Ülsz a leandered mellett a fonott karosszékben. Olvasod a Vanity Fairt. Előfizetted, igen. Beletoltál a limonádéba egy fél gránátalmát is. És szól a dzsessz. Bővebben…
portrék 4.: a lelkes szülők
Soha másnak nem született gyereke még.
De ők megcsinálták. Gyerekük lett. Kilenc hónapig növekedett! Egy feje van! Két keze! Két lába! És micsoda értelem van a szemében, láttad, Ágikám, rám nézett, négy napos, és érti, amit beszélek!
Kopasz fejre virágos hajpánt. Bővebben…
anyám fáradt mosolya
Sokan voltunk. Hajnaltól vakulásig dolgoztunk. Nem volt játék, születésnap, se semmi. A hamuban aludtunk tízen.
De anyám mosolya! A tekenő mögül! Bővebben…
normálisék
A Normálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ osztása van, hanem 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben lett fiatalok tápláléka, és ott is sokszorozza magát az elmékben. Minden idők legolvasottabb bejegyzése, 2014. január. Több mint négyezren osztották meg. Örülök, hogy ez a legolvasottabb. Elképesztően jók a kommentek is.
ezek a szerencsétlenek
Tudom, hogy azt szeretnétek, ha csupa szépet és jót kapnátok itt naponta. Ha a bloggeretek méltatlansággal találkozván csak megrántaná a vállát, avagy elintézné szépen, magánügyként: rendőrségen, hosszútávfutva, pszichológusnál, és ide nektek csak az értéket hozná. De a bloggeretek ilyen támadások között él, folyamatosan figyelnie kell, ébernek lennie, lementenie azt, amit feljelent, és érzelmileg-tudatilag fel is kell dolgoznia a rengeteg eseményt, valamint felhívni a figyelmet ezeknek az igen gázos jelenségeknek a létezésére. És ha már olyan, hogy a vele történteket hatékonyan feldolgozni — nyilvános — írással képes, akkor levonja belőle mindazt, ami elvileg, az általa képviselt értékek szerint érdekes és fontos.
Amúgy sem vagyok olyan blogger, aki akármilyen témát elvi alapon elkerülne, mint ördög a tömjénfüstöt. Bővebben…
hogy mik vannak
Ismertem egy gazdag üzletembert. Afféle mindent kontrolláló típus. Az apja egyenesen üzleti zseni volt, dinasztiaalapító.
Volt neki három fia. A legidősebbnek nagyon körültekintően választott feleséget.
A házasságkötés után nem sokkal a férfi meghalt. Bővebben…
lehengerlő győzelem
A Julis nyerte.
csak az olvassa. én szóltam 