ezek a szerencsétlenek

Közzétéve Szerző:

Tudom, hogy azt szeretnétek, ha csupa szépet és jót kapnátok itt naponta. Ha a bloggeretek méltatlansággal találkozván csak megrántaná a vállát, avagy elintézné szépen, magánügyként: rendőrségen, hosszútávfutva, pszichológusnál, és ide nektek csak az értéket hozná. De a bloggeretek ilyen támadások között él, folyamatosan figyelnie kell, ébernek lennie, lementenie azt, amit feljelent, és érzelmileg-tudatilag fel is kell dolgoznia a rengeteg eseményt, valamint felhívni a figyelmet ezeknek az igen gázos jelenségeknek a létezésére. És ha már olyan, hogy a vele történteket hatékonyan feldolgozni — nyilvános — írással képes, akkor levonja belőle mindazt, ami elvileg, az általa képviselt értékek szerint érdekes és fontos.

Amúgy sem vagyok olyan blogger, aki akármilyen témát elvi alapon elkerülne, mint ördög a tömjénfüstöt. A bejegyzéseim, a háttértudásom nemcsak a színházi katarzisaimból és a tündéri gyermekeimből, hanem ebből: a sok érdemtelen helyre nézésből is származik. Onnan kell válogatni, mert az a világ. Mivel ti nem néztek ilyen helyekre idő, kedv, érdeklődés híján, nézek én, és lepárolok.

Nagyon bánom, hogy nem tettem abszolút világossá, ki Minden Áron. Mondtam, jó, már biztos abbahagyja, lapozzunk.

A mai bejegyzés egy moderációra azóta is váró kommentre válaszként indult. A kommentet Minden Áron írta tegnap két másikkal, mert be van tojva. Minden Áron fél, mert van félnivalója: nem akar lelepleződni, mert sok gázos dolgot csinált már ezen az álnéven, ezért próbál most azzal zsarolni, hogy ha én őt leleplezem, akkor ő is közzéteszi a lakcímemet. És ezt bejelenti. Kérdem én, hol teszi közzé. Hol van neki olyan nyilvánossága, egyáltalán: bárki, aki adna az ő szavára, ahol olvassák őt, értik a kontextust, a zavaros fejtegetéseit, a rögeszméjévé tett bloggerrel kapcsolatos szövevényes ügyet? Hol áll ő a világban bárkivel szemben is arccal, névvel, teljes személyiségével? Hol hihető ő, ki ő, minek írogat ő, mit akar? Mire figyeljünk föl vele kapcsolatban? Hogy zavaros, és valamit nagyon akar, legfeljebb.

Nem tudom, ki mikor jött a blogra: Minden Áron történetét megírtam már itt, itt és itt. Ha nem akarod ezeket elolvasni, akkor annyi a lényeg, hogy Minden Áron egy fantom, aki soha nem fedi fel a kilétét, mert a névtelenség biztosítja számára a zaklatás, lelki manipuláció, fenyegetés kényelmesen védett alapállását. Minden Áron képtelen meglenni internet és ott mások sanyargatása nélkül, nőkre utazik, utánam tizenhat hónapja vetette magát, bemutatta már a teljes arzenált: hízelkedés, a blog bőkezű anyagi támogatása, a lakcímem hazugsággal való kinyomozása, a szegény gyászoló anya sajnálata, az őt elhajtó blogger iránti izzó gyűlölet, újabb álnevek, a sértett dühöngés és a bármely színvonalú ellenségekkel, így Kozma Szilárddal és Kotros Borisszal való szövetkezés. Erősködés, okoskodás, szóvicc, kötőjelek, magát tukmálás és szexuális molesztálás. Minden Áron képtelen egyenrangú, figyelmes, szembenézős beszélgetésre. Minden Áron naponta olvassa a blogot. Minden Áron ugyanazért garázdálkodhat, mint Kozma Szilárd: mert mindenki hallgat.

Az olvasó ne háborodjon föl, ha belőlem egy-egy esemény indulatokat vált ki, és azt is megírom, azt is hajtóerőnek használom. Kozma Szilárd vicces. Minden Áron annyira irritálóan gusztustalan, hogy abban még vicces sincsen.

Minden Áron azt hazudja Kozma Szilárd profilján, hogy van olyan olvasóm, aki  “egy kis szexuális zaklatásért cserébe” elárulja neki a blogjelszót. Ez visszatérő érv nála, hogy amit ő összenyáladzik, azt a nők akarják, kívánják, igénylik, kezdeményezik. Talán többen kihámoztátok a kommentek közül az aktuális történetet — a csakazolvassa lejáratására még nyáron létrejött facebookoldalon szeptemberben a hozzászólók vagy lájkolók között Minden Áron kiszúrt egy új nőt, és rászállt. A bizalmába férkőzött, beletolakodott az integritásába. Aztán jött a molesztálás, amelyről most itt próbálja bizonygatni kommentekben, hogy nem is az.

A nők egyszerűen nincsenek felvértezve az aljasság ellen. Jóindulatúnak és gyanútlannak nevelik őket. Ne bántsanak senkit, és ne merészeljenek asszertívak lenni. Egész életükben sok minden, amit természetesnek véltek, amiről azt mondták nekik, hogy szükségszerű, például a külsejük akár dicsérete, akár leszólása, de mindenképpen: kontrollja, vagy igen gyakran a szexualitásnak nevezett eseménysor is mások érdekében, ellenük, a rovásukra történt. Ha a naivitásuknak is szerepe van abban, hogy erőszak áldozatává válnak, őket hibáztatja mindenki. Nagyon speciális tudás kell ahhoz, hogy átlássanak az ilyen manipuláción, és igen gyakran agresszívnak és férfigyűlölőnek bélyegzik azt a nőt, aki ezt a tudását használja is.

Én is benéztem eleinte Minden Áron dumáját. Mert a pszichopaták szuggesztívek.

Amikor a Kozma-ügyben ott tolakodott, tartalmilag idéztem is, miket írogat ő nőknek, és mennyire komolyan vehető, erre nagyon kicsi lett, és azonnal védekezni kezdett.

Te kezdtél részleteket közölni privát és hangsúlyozom kölcsönös beszélgetésekből. Valahogy meg kellett állítsam ezt a beteges közléskényszered.

Úgy érti, azzal zsarolt engem, hogy ha nem úgy viselkedem, ahogy neki tetszik, ha megemlítem, hogy ő zaklató, már küldi is “díszkiadásban a férjeknek”, hogyan meséltek az olvasóim (?) neki a “puncijuk illatáról”. Engem tartana sakkban mások ügyeivel, rajtam ugyanis nem talált fogást. A legaljasabb diktatúrák húzása ez.

Áron, miféle kölcsönösségről és magánügyről zagyválsz itt?

Nekem az volt a tanácsom, ha olvastad, hogy egyáltalán ne írjál ismeretlenül, arctalanul, a privát lényedet nem vállalva (sosem véletlen, ha valaki nem vállalja) ismeretlen nőknek semmi szexuális jellegűt, és akkor nem kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy nevetségessé válsz, megvádolnak, feljelentenek, kiderül az aljasságod. Ne nyomuljál. Tartsd meg a szexualitásodat a saját szűk körödben.

Ez a biztonsági tanácsom. A másik a döbbenet: ebben mi a jó? Már a hatalom mámorán, mások megszégyenítésén, megalázásán kívül, mert azt látjuk, hogy neked ez a fontos, és semmilyen manipulációtól nem riadsz vissza, ha akad sarokba szorítható nő.

Az a kérdésem, hogy te ezt komolyan izgalmasnak, szexinek érzed-e. Itt tartasz már nem is fiatal férfiként? Ennyit sikerült letenni az asztalra? Miután jómódú üzletembernek adod ki magad “gépkocsivezetővel”, aki “nagyvonalúan segítesz, ha kérik”, “diszkréten nem feded fel a kiléted” (csak utána hónapokig emlegeted, mekkora arc voltál) és “nem nézed, milyen, aki kéri”? Ennyi emberi érzékenység van benned? Ennyire kell a mások fölötti hatalom? Milyen a tükörbe nézned?

Minden, amit írsz, számító, önös, hazug. Azért állítod, hogy az a levelezés szigorúan magánügy, mert neked így volna kényelmes. Úgy teszel, mintha itt valami magánéleti, felnőtt esemény történt volna, egy görbe éjszaka, kölcsönös diszkrécióval. Így bazírozik áldozata hallgatására a nemierőszak-elkövető is, a szakirodalom részletesen tárgyalja ezt a mechanizmust. Holott nem volt itt semmi kölcsönösség: az történt, hogy kiszúrtál valakit, aki alkalmas, gyanútlan célpontnak tűnt, rászálltál és ráöntötted a sorvadt lényed mocskait. Megerőszakoltad virtuálisan. És elvárod, hogy hallgasson, és mivel nem teszi, zsarolsz és fenyegetsz. Most meg stratégiát váltottál, és hirtelen leírod, hogy dehogy is, te soha nem tennél ilyet. Velem üzengetnél neki? Hát mi vagyok én, postás? Mert már nem is tudod, ki ő? Hát nyáladzani akarsz, vagy úriembernek tűnni?

Aszongya:

Az, hogy te nem tudsz erotikus tartalmú beszélgetéseket folytatni idegenekkel az a te bajod.

További kérdésem: neked miért nem elég a pornó és a Villa Bagatelle-be vitt nők, miért vadászol civilekre is? Miért számolt be nekem négy nő abból a körből is, ahol megismertelek, arról, hogy zaklattad őket? Nem okvetlen szép és fiatal, és semmi esetre sem szexisen viselkedő, ellenben hiperintelligens nők. Miért?

Most rettegsz, mert megtudták sokan, miket írogatsz, mert szégyelled, mert szégyellnivaló is.
De a bűnöket kitenni közügy, mert elrettentő hatása van. Lám, úgy, mint eleinte, engem sem molesztálsz már.

Ő elkövette azt a hibát, hogy egy szigorúan magánbeszélgetés tartalmát megosztotta mással, te pedig, hogy fokozd az indiszkréciót ebből részletet közöltél, sőt hivatkoztál annak néhány tartalmi elemére.
Azt gondolom jogos felháborodásomban írtam válaszul amiket írtam.
DE EZ NINCS ÍGY !

Nem, a felháborodásod nem jogos, hanem pánikba estél, hogy amit titokban csinálsz, az kiderül. Hogy az álnevedet összekötik valami undorítóval. Nappali, polgárilag felvállalt éneddel te is tudod pontosan, hogy facebookon látott nőknek hízelkedni, szexuális tartalmú szövegeket írni ált. isk. helyesírással nagyon kínos, vállalhatatlan. Ez mekkora nyomor már? És el is ismerted, hogy ez történt. És most taktikát váltasz, mert az eddigi nem jött be.

Mi a jó (erotikus, magánügy) abban, hogy ahelyett, hogy a saját életedet élnéd, ügyeidet tolnád, 1. utánam koslatsz rögeszmésen, mindent mohón olvasva, mindenre reagálva, 2. csak fényképen látott, gyanútlan nőkre erőlteted a gusztustalan képzeteidet? Hogy kezdődik ez? Hogy jut eszedbe?

Jaj, de szeretnél te jó fiúnak, megbecsülésre, tiszteletre méltónak tűnni. De mocskos titkokkal teli, frusztrált kis senki vagy, aki emberi közelségért rimánkodik, mert máshogy nem jut nőhöz. Ahelyett, hogy elmenne egy pszichiáterhez. Ezért dicsekszel nekem a Villa Bagatelle-beli randevúiddal, és ezért sajnálod tőlem az ottani kaját. Ezért ajánlgatsz nekem partnert.

Most képzeld el, hogy van olyan élet, hogy semmi sem kínos, amit az ember csinál. Nem kell eltitkolnia semmit.

Te belemanipuláltad ezt a nőt egy bizalmas beszélgetésbe, amelyet végig te irányítottál, és amely a te érdekedet és biztonságodat, a te igényeid kielégülését szolgálta. Hatalmi játszma. Ez csak neked volt jó. A közelébe tolakodtál, mert mint minden pszichopata, remekül pengeted az érzelmi húrokat. Érted a nagy költőnő is szavatol, mert átvágsz a palánkon mindenkit. Beszopják a manipulációt, az őszinteség nem kell nekik. Nem azért, mert nem okosak és nem jószándékúak, hanem mert minden azt biztosítja az uralkodó kultúrában, hogy ezek a trükközések rejtve maradjanak.

Nos, ez az a blog az a hely, ahol ezeket a mocskokat is közszemlére tesszük.

Te attól rettegsz, hogy mások megtudják, az igazság bajnoka, a Gerle Évát leleplező nagy Minden Áron milyen erotikamorzsákért szűkölő, erőszakos, szánalmas kis féreg tulajdonképpen. Ezért akarsz engem is lejáratni, tönkretenni, ezért mocskolod a blogomat mindenhol, mert én nem félek tőled, hanem kiteszlek a fényre, és nevetségessé válsz.
Neki pedig, akire a zaklatás, undorító molesztálás irányult, nem dolga a téged védő, kényelmes kis diszkréciót biztosítani, sőt, jól teszi, ha megbízható személyhez vagy a hatósághoz fordul vele.

Az ilyesmi sosem kölcsönös, mert nemierőszak-kultúrában élünk, és emberek százezrei csorgatják a nyálukat könnyed, mellékes szórakozásként más emberek kiszolgáltatottságára, lelki, fizikai vagy gazdasági gyengeségére. Ezért szánalmas a pornót mentegető, a tegnapelőttiben idézett rohama is Minden Áronnak, mert a pornó alapvető aszimmetriája bonthatatlan: néző és szereplő, láthatatlan test és izgalom, látható test és nagyon is prózai, gyönyörmentes, kemény igénybevétel, ha ép nem kín és maradandó sérülés. Van, akit kiszolgálnak, és van, aki kiszolgál. Pénzért van megvéve az az erőszak, amelyet a rendszer és konkrét erőszaktevők biztosítanak. Az erőszak lényege, hogy az, aki ott látható, csak ennyire tartsa magát.

Ha ez ilyen szexi dolog, vajon miért nem lesznek apu féltett lányaiból pornósztárok? Csak nem azért, mert az ilyesmi vállalhatatlan a komoly morális érzékű emberek körében? Hát csak van valami oka, hogy a szexiparbeli részvétel erkölcstelennek, stigmának számít, egyébként, és ez is az egyenlőtlen viszonyokat mutatja, haszonhúzónak és áldozatnak egyaránt. Sőt, Kovi mindenképpen kevesebb megvetéssel szembesül, mint Michelle Wild.

Más férfiak meg a társaságukat, a pillantásaikat, a leveleiket, a vágyaikat erőszakolják nőkre, olyan nőkre, akik ezekből nem kérnek. Ha kölcsönösen kellemes beszélgetés zajlott volna, azt az egyik résztvevője biztosan nem nevezné később undorítónak, molesztálásnak, és nem is tiltotta volna le a másikat. De ezt tette.

Minden Áron abban reménykedett, hogy a nőből kiszedett titkokkal, avagy azzal, hogy “de hát ő is akarta”, annyira sakkban tudja tartani őt, hogy soha ne beszéljen az ellene elkövetett erőszakról. Minden erőszaktevő ebben bízik, ezért van stigmatizálva rendszerszinten az áldozat, hogy szabadon lehessen erőszakoskodni. Ezt jelenti a nemierőszak-kultúra sok más között.

És most pofára estél, Minden Áron. És olyan buta vagy, és annyira számít neked, hogy én mit mondok, olyan ostoba benned ez a felfuvalkodott egó, amelyet igazságérzetnek érzel, hogy nem bírod befogni a pofádat és elsunnyogni, hanem itt hadakozol, és érvelsz, hogy de te hogy és miért és milyen körülmények között írtál szexuális tartalmú, szándékosan megalázó üzeneteket ARCTALANUL, sunyi álnéven egy VADIDEGEN nőnek. Hogy igazold valahogy, ami igazolhatatlan. Én elhiszem, hogy te az erotikát — ami neked izgalmas — és mások megalázását nem tudod megkülönböztetni, pont ezért vagy orvosi eset.

A fent említett, mások kiszolgáltatottságára, a biztonságos leskelődésre gerjedő emberek és az a kultúra, amellyel át vannak itatva, NŐGYŰLÖLŐ és SÉRÜLT. BETEG. Azt hinnétek, Minden Áron ritka kivétel? Tömegesen vannak ilyen emberek, akik a saját frusztrációjukat mások ellen fordítják. Bosszút állnak, mert nem kellenek, illetve mert a túlzó, jogtalan igényeik nem elégülnek ki, ezért a prédaszerzést joguknak érzik, mi több, férfiasnak tartják, megmagyarázzák, levezetik evolúciósan, büszkék rá, anekdotáznak róla, viccelődnek és megértést remélnek, sőt: vetélkednek, ki az erőszakosabb. Folyton másokat hibáztatnak, folyton elégedetlenek, mert nem méltók, nem erősek, hanem magukon kívülre, a női testbe, a nők elfogadásába, engedelmességébe, másokon való uralkodásba helyezték a tengelyüket (ez milyen jó megfogalmazás, hirlando!). Azt a tengelyt, amelynek belül kellene lenni, saját jogon, saját teljesítménnyel.

Ezek a szerencsétlenek egész életükben másoktól függenek, kétségbeesetten. És ennek a kétségbeesésnek a másik oldala, a csillapító szere az erőszak. Ezek a szerencsétlenek mindent megtesznek, hogy úgy tűnjön: a világ tele van szép, fiatal, készséges nőkkel, akik nőiesek, akik a fantáziák beteljesítői, a fantáziákéi, amelyekben a férfi helyett pondró, akárcsak édesanyja ölében valaha, újra érzelmi biztonságban lehet, ahol ő kell, ahol ő kemény, dicső és erős. Nők, akik úgy néznek ki a szerencsétlenekre a magazinból, a képernyőről, és akik élvezik úgy általában is és persze velük, a szerencsétlenekkel a szexet — a szerencsétlenek szexnek nevezik mások megalázását, a partnert semmibe vevő igények kiszolgálását. Az illúziónők pillantanak ránk a Kotros Borisz nevű szörny tumblr-ján is.

És ezek a szerencsétlenek azok, akik, bár náluk van a hatalom mindenféle mutató: életminőség, rang, pénz, beosztás, szabadidő mennyisége, döntési szabadság, az erőszak joga szerint, nem tudnak máshonnan önbecsülést meríteni, csak az ilyen illúziókból. A megvásárolt, üzleti alapú, avagy manipulációval elért élményéből annak, hogy ők kellenek, számítanak, vonzóak, hogy rájuk, akik különben nem elegek, bárki is kíváncsi, hogy rájuk valaki, akár egy szép és fiatal nő, visszanéz. Ezek a szerencsétlenek azért élnek az illúzióból és az erőszakból, megfélemlített, pénzért meztelen, termékként felkínált nőkből, mert saját teljesítményük, tartásuk, az önbecsülésüknek inherens, önazonos forrása nincsen. Ezért leskelődnek, mustrálgatnak, fikáznak ezek a szerencsétlenek álló nap másokat az interneten.

Ezek a szerencsétlenek is, mint mindenki, szeretnék magukat jó embernek érezni, ezért aztán ezzel a kínos mechanizmussal nem szeretnek szembesülni. Ezekkel a szerencsétlenekkel mi nem állunk szóba.

Egy nő, ha nem kell annak, aki neki kellene, egészen mást csinál. Leginkább magát emészti. Társkeres türelmesen. Vagy csendben transzformálja a szexualitását. Önkéntes munkává, kulturális fogékonysággá, sporttá.

Nekem mázlim van, hogy engem egy ritka speciális ízlés kedvelt csak, és különösebben soha nem voltam jó nő, mert ezért én nem kaptam rá arra az olcsó jutalomfalatra, amelyre sokan rákapnak: az ilyen férfiak pillantására, kívánkozására, a hajlandóságért adott érzelmi vagy akármilyen fizetségére; nem kaptam rá az így szerezhető viszonylagos elismerésre, előnyre, és nem is traumatizálódtam túlságosan, nem lettem menthetetlenül Stockholm-szindrómás, illetve jelentős énmunkát végeztem, hogy megszabaduljak tőle; nem tettem belsővé ezt a logikát (aki által mégis traumatizálódtam, afölött most, leleplezve ezt a mechanizmust, erkölcsileg revansot veszek, mert a szólás, a láttatás lehetőségét kaptam a bloggal).

Ezeknek a szerencsétleneknek a viselkedését mi leleplezzük, blogot írunk — korántsem csak én –, a rájuk jellemző mechanizmusokról beszélgetünk mára széles körben. Majd ezek a szerencsétlenek erre felfigyelnek, magukra ismernek — miért is? A kép nem tetszik nekik, és ezért ádázul, sunyi álneveken üldöztök, feszültök, trollkodtok, aljaskodtok, elvakult sértettségetekben, mintha valami értékmentő harcot folytatnátok, magatokat érthetetlen módon okosabbnak és hasznosabbnak képzelvén. Homályos foltokat látva csak abból, ami például ezen a blogon zajlik, de a saját életetek kudarcaiból is. Aurelius Respectus, Deansdale, Abszolút Igazság (hehe), Kotros Borisz, Minden Áron, Kozma Szilárd: ez a közös bennetek.

Az értelem és a jó szándék fényénél ti elolvadtok, mint gombóc fagyi a maldív tengerparton, és ezért gyűlöltök engem, ezért vannak tele csakazolvassa elemezgetésével indextopikok, és ezért nem kopik le Minden Áron sem. Mert ennyire fáj nekik ez a tükörkép, és, látva a blog népszerűségét, ennyire érzik fenyegetve a jó kis kényelmes, reflektálatlan viszonyokat. És ez, a mechanizmusok megfigyelése, valamint a férfitól függetlenül is méltó és örömteli létezés az, amit ti férfigyűlöletnek neveztek, és ami titeket annyira zavar.

A jelenség méretéről, amíg nem lettem rutinos és sokfelé néző internetező, fogalmam sem volt, csak halovány visszfényei sejlettek föl az ismerős férfiak viselkedésében. Eléggé meg vagyok döbbenve, mekkora.

181 thoughts on “ezek a szerencsétlenek”

  2. Szeretnék elmesélni egy rendkívül tanulságos történetet. Előzmény: nekem annak idején voltak ügyeim, elég sok, köztük sok méltatlan. És a történet:

    Még nyáron, úgy harminchetes terhes lehettem, kaptam egy üzenetet a fészbukon egy bizonyos XY-tól. A profilképe egy teljesen jellegtelen kép volt, nem őt ábrázolta, és mivel nekem egy kamaszkori barátomat is XY-nak hívták, azt hittem, hogy ő az, a profilját meg sem néztem. Ártatlan kis üzenet volt, szia, hogy vagy, mi újság veled. Válaszoltam, hogy köszi az érdeklődést, férjhez mentem, nemsokára szülök, boldog vagyok, és veled mi van?
    Írt valami közhelyet, majd rátért a lényegre: nincs-e kedvem találkozni vele. Itt már kezdett gyanús lenni, hogy nem az, akire gondolok, így rákérdeztem, miért is kéne találkoznunk.
    Hát mert ő hallotta (!), hogy én olyan kis “bevállalós” vagyok, így gondolta, megér egy próbát.

    Kikerekedett a szemem. A profilképemen hatalmas hasam volt, deklaráltam, hogy férjnél vagyok és terhes. És ő, mert hallott rólam valamiket, dugni akart, ezt a harmadik üzenetében teljesen világossá tette. Egy harminchetes terhes, férjezett nővel! Nagyon válogatottan küldtem el a halál holdkóros faszára, aztán letiltottam.

    Vannak ilyen véglények. Egy szerencsétlen.

    Tanulság? Akkor is hánytam, most még jobban hányok.

    (Meg egy vicceset, még a végére. Szintén nyáron, terhesen, kocsiban, lehúzott ablak, piros lámpa. Megáll mellettem egy bmw, lehúzott ablak, pasi az anyósülésről átszól, hogy csini vagy cica, nem iszunk meg valamit? És kacsint. Melltől felfelé látszottam, úgyhogy visszaszóltam: Terhesszexet szereted? Reakció: döbbenet, ja, bocs, kínos feszengés, amíg zöldre nem váltott a lámpa. Nagyon röhögtem. 😀 )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Egyszer, körülbelül negyedikes általános iskolás koromban, írtam egy kis cikket a suliújságnak arról, hogy egér volt az osztályteremben; az élvezetes, kuncogós rémüldözésről, meg arról is, hogy az osztálytársam (fiú) (teljes névvel) végül bátran lecsapta az egeret egy seprűvel. Tényleg úgy gondoltam, hogy bátor volt tőle. Ez volt az első dolog, amit valaha írtam és meg is jelent, és iszonyú büszke voltam rá. Egészen addig, amíg nem szembesültem az osztálytárs haragjával. Hát most majd az összes kiselsős ujjal fog rá mutogatni a folyosón, hogy ő csapta le az egeret, mondta, és pár órával később egyszer csak arra riadtam, hogy a nagy és erős bátyjának a nagy és erős osztálytársa magasodik fölém, sunyi félmosollyal, kegyetlenül összeszűkült szemmel, és azt kérdezi, hát te voltál, aki megírta az Ádámot teljes névvel, hát te voltál? Akarsz verést? Én rettegtem és szűköltem, és azt suttogtam, hogy nem akarok. Emlékszem ennek az osztálytársamnak az arcára a háttérből, a sunyi, diadalmas félmosolyra, a pökhendi melldüllesztésre utána: na, ezt jól elintéztem. Én voltam az, akit kegyetlen bűntudat rágott, és én nem mertem soha többé semmit sem írni sehova, én húztam össze magam kicsire, mint egy egér, akit lecsaptak a seprűvel, én maradtam örökké a háttérben, csak nehogy véletlenül valami hasonlót tegyek újra, saját magam ellen. Fel sem merült bennem, hogy szembesítsem ezt az embert, ott és akkor, a saját logikájával, tudniillik, hogy 1. a kiselsősök még nem tudnak olvasni, 2. egy leírt név alapján nem lehet arcokat beazonosítani, 3. ha a kiselsősök tudnának olvasni, betűt és gondolatot egyaránt, akkor is dicsőítetnék és nem kinevetnék. Ezt, hogy tudjam és értsem és kimondjam, hogy nem én voltam a hibás, hanem ők, és nem én voltam a sunyi, hanem ők, a kegyetlen, a kisebb és védtelen ellen irányuló, mégis céltalan erőszakos kitöréseikkel, ezt annak köszönhetem, hogy mindennap olvasok itt. Én nem akarok örökké százszorszépeket, én itt erősebb leszek, mindennap egy kicsivel. Már érezhető, látható rajtam. Nekem ezt jelenti a csakazolvassa blog: ha csak gondolatban is, de legyőzni a saját Minden Áronjaimat, és nem engedni, hogy a jövőben megfélemlítsenek. Ennél többet nem is kaphattam volna.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • igen, ez nagyon szép írás az elejétől a végéig !
      És igen, én is megerősítést kapok itt nap mint nap,
      és már tudom, hogy nem én vagyok a hülye,

      hanem itt mindannyian hülyék vagyunk 😀 😀 😀

      Bocsi, de mindig motoszkál bennem a kisördög,
      úgyhogy ezt itt és most egyszerűen képtelen voltam kihagyni 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  4. Lehet, hogy nagyon nem ide illik, de leírom, max hülyét csinálok magamból. Nekem erről a bejegyzésről egy Buffy, a vámpírvadász epizód jutott eszembe. A rész elején valahogy egy félelemdémon került az iskolába, mindenkinek bemászott az álmaiba, gondolataiba, fenyegetőzött és leszámolást ígért. A csapat totál be volt tojva, hogy mekkora hirig lesz itt, ha majd a démon a teljes fizikai valójában, ereje teljében megjelenik. Aztán az epizód végére, amikorra a jófiúk megküzdtek a személyes félelmeikkel és összefogtak, hogy legyőzzék a gonoszt, az meg is jelent… teljes, kb 10 centis magasságában. Még most is a fülembe cseng:
    – Ne hergeld már a félelemdémont!
    – Miért, bántani fog?
    – Nem… csak nem vall jó modorra.
    🙂
    Azért te csak hergeld nyugodtan az önjelölt félelemdémont, megérdemli, és úgy látom, egész sereg áll mögötted.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egyre inkább az az érzésem, hogy a Buffy készítőinek voltak igen mély, szinte szépirodalmi ötletei, csak a köntös volt pocsék. Nekem is van egy-két (inkább csak egy) hasonló ütős emlékem ebből a sorozatból. Nagyon tetszik, amit ide hoztál, totál nem csináltál hülyét magadból, én örülök neki, és vigyorgok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. “ezért én nem kaptam rá arra az olcsó jutalomfalatra, amelyre sokan rákapnak: az ilyen férfiak pillantására, kívánkozására, hajlandóságért adott érzelmi vagy akármilyen fizetségére; nem kaptam rá az így szerezhető viszonylagos elismerésre”
    ez milyen igaz! népbetegség! én például teljesen, és még gondolom millióan, és nagyon nehéz letenni, mondhatom.

    egyébként mintha a szerkesztéssel történt volna valami, nézd meg, a bejegyzés utolsó kb ötöde az előző ötöd ismétlése, csak egy pár befejezetlen mondattal, ez ugye nem direkt van? 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem, csak azt teszteltem, figyeltek-e! 😀 Időnként nem azt illesztem be, amit akarok, meg el is ájulok már kettőkor, többen szóltak, köszönöm. Illetve van, hogy valamiért az eggyel a végleges előttit menti el, nem értem. Köszönöm!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezt a selfie mizériát mondjuk nem értem. Oké, vannak, akik túlzásba viszik, és naponta csücsörítenek, az esetenként tényleg gáz, de manapság már nem kattinthat el egy önarcképet az ember, mondjuk azért, hogy megmutassa a sok-sok kilométerre élő ismerősöknek az új hajszínét, hogy ne kezdjen el valaki fanyalogni rajta. Az én exem nem egy megörökítős tipus, egy kép sem készült rólam a terhességem alatt. Most szívesen megmutatnám a lányomnak, mekkora hasam volt, de nem tudom. Ha akkoriban tudtam volna selfie-t lőni, most örülnék a képeknek. Nem mindenki azért fotóz és publikál, mert visszaigazolást akar. Aki pedig igen, valószínűleg magától kinő belőle.

        Kedvelés

  6. respekt! nagyon respekt!
    fáj olvasni, fáj nézni és közben tudni, hogy itt semmi túlzás nincs.
    újra és újra szinte ugyanaz a történet, a blogon, a cukrászdában, a játszótéren, az iskolában, a rendelőben. a nők beszélnek, elmondják.
    én jobb világot szeretnék magunknak és a gyerekeinknek!
    zokog a lélek 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Fontos, hogy leírod ezeket, és nem csak bújsz, menekülsz, mint az elvárás lenne, magadat hibáztatva, hogy jaj, mit is tettél, hanem harcolsz. Más is egyre inkább mer nem szemlesütve osonni, hanem kiállni magáért, az igazáért, akkor is, ha ” nem illik”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Nagyon erős írás, vagy csak rám hatott így, mindenképp elsodort, főleg, mert tegnap óta nagyon foglalkoztat ez a Minden Áron jelenség. Kicsit szégyellem is magam, amiért nem vettem elég komolyan, pontosabban tudomásul vettem, amit írtál és éreztem, hogy ez egy borzalom, de valahogy annyit érzékeltem belőle, hogy írogat neked komment formájában, amit te nem engedsz ki, ettől ő nyűgös lesz és szűkölni kezd, amitől még visszataszítóbbá válik és mindenhova bekommentel, ahol te megjelensz, de nincs kimoderálási jogod.
    A tegnap, nem is, hanem a KSz-os (úgy beszúrnék ide egy helyesírási kérdést: a rag a rövidítésre, vagy a teljes névre vonatkozik, vagyis káesz-es, vagy kozmaszilárd-os?) összefoglalóban írt az az olvasó, aki most konrétan áldozata ennek a borzadálynak, és már előtte is ijesztő volt a punci illatú levelek felemlegetése, de az, hogy hús-vér valójában látom, hogy tényleg egy ilyen beteg ember, az sokkal erősebb volt. Számomra ő sokkal félelmetesebb (mint jelenség, mint potenciális veszélyforrás bizonyos nőkre), mint pl. a Kozma-Joó páros. Lehet, hogy csak azért mert ez utóbbiakba semmi rafinéria, széptevés, manipulációra való készség nem szorult, ezek kiírnak mindent, ami eszükbe jut, fel sem mérve, mennyire ostobának és nevetségesnek tűnnek időnként. Minden Áron viszont sunyi, ugyhogy én nagyban támogatom a teljes leleplezését, vagy amit kell, bár nem igazán tudom, ezeken a szavakon kívül még mivel tehetném.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem KSZ-ék azért nem veszélytelenebbek attól, hogy vállalják az arcukat! Mert ők jónak, sőt szükségszerűnek hirdetik a gyerek-, és asszonyverést, és mert az a réteg, akik igénylik az ő “segítségüket”, azok nem mérlegelnek. Ha a “mágus” asszonta ütni köll, akkor ütni fog! A nő meg tűrni, a gyerekek meg elszenvedve megnyomorodni lelkileg. És sajnos ezek a szerencsétlenek sincsenek kevesebben mint az Áron-félék áldozatai!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. Számtalanszor mondtam és most sem tudok egyebet,hogy csak csodálni tudom a bátor kiállásodat,a meg nem alkuvást,a konokságot,a kitartást, a sok ezer,újból és újból,milliószor elmagyarázott érvet az érteni nem akaróknak,a kekeckedőknek.
    Szeretnék egy kevés százalékban hasonlítani rád,de nagyon nem tudom megoldani.Nehéz dió (képzavar,vagy mi?) 🙂
    A múltkoriban csak a családom próbáltam megreformálni ,elmagyarázva legjobb tudásom szerint,hogy milyen szar,hogy egyedül hagynak a házimunkával,igazán vállalhatnának részt belőle.Lett belőle sértődés-nem én sértődtem meg-több napig tartó mosoly és kommunikáció szünet (mondjuk ez utóbbi fel sem tűnt,mert ez van régóta),majd pár napig látványos,demonstratív mosogatás, ing vasalás,porszívózás (meg reklámkampány az ismerősök,a család körében,hogy lám milyen jó ember vagyok,még ezt is és ezt is és azt is,közben az asszony meg csak manikűrözik)
    Egy hét után aztán szép lassan minden visszatért a régi kerékvágásba,ebéd után azon veszem észre magam,hogy csak én meg a mosatlan vagyunk a konyhába.Mint mindig.És a szemetet is én viszem ki dalolva.Nekem meg nincs energiám újból nekifutni az újabb hiábavaló körnek.
    Ez csak egy kis minireform lett volna szerető családom körében.
    Hány fényévre állok én tőled Éva,aki a nap sok percébe és nap nap után rosszindulatú ezo-spiri-macho-bunkó-és még trollokal kell megküzdj valósan és virtuálisan nem háztartási ügyekben.
    Hát ezért betevő falat számomra a blog és éltető levegő az itteni közösség.
    Jaj-jaj,mennyit szövegelek,ugorggyátok át,ahogy Hajnikám mondaná,olvassátok az érdekeseket és mosolyogjatok sokat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szövegelj csak, elolvassuk.
      Veled érzek.

      Nálunk most beindult valami. Sok mosolyszünet, duzzi, meg ilyesmik árán. Én már nem magyarázok. Sztrájkolok.

      Bátorság! Te vagy a kitartóbb és nálad az igazság. Menni fog!

      És mosolyogj, akkor vagy a legszebb. 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Azt próbáltad már, hogy NINCS kaja, ha nem készít? NINCS tiszta, nemhogy vasalt ing? VAN szemét, ha nem viszi ki? Amíg ki nem viszi, addig gyűlik. Ha kivitte, a legközelebbi telit te viszed. Gyerekek is vannak? Ők miért nem vesznek részt? Velük csak könnyebb egy kicsit, nem?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát blaci, nekünk rengeteg vitánk volt az elején a házimunkából, több száz módszer (kérés, búgás, bülbülszó, ordítás, fenyegetés, terror stb) mellett próbáltam ezt is, aminek az eredménye egy rohadó csövestanya lett, szemétkupacokkal. Váratlanul beugró ismerősök is engem néztek hülyének (ez is milyen már), és egy stresszgóc voltam, ha hazaértem, mert láttam, hogy a viszonylagos rend elérése már csak háború kirobbantásával megy. Kirobbantottam, a lomtárba helyezte a jogosultságérzetet, felfogta, hogy enélkül nem fog működni. Meg lett mosogatógép. Már csak a lomtár ürítése gombot kéne megnyomni.
        Szóval amíg nem akar valamit csinálni az ember (mert dacol, mert lusta, mert megteheti, mert nem látja be) addig nem is fogja, ha megfeszülsz sem.

        Kedvelés

      • Az eleve elég gáz, amikor az embernek a tisztaság/nyugalom és a másikkal élés között kell választania. Nagyon jól tetted, hogy kirobbantottad a háborút.

        Kedvelés

      • Hát naná. Még jó hogy. Nagyon erősen tartom magam ahhoz, amiben a blog is megerősített, hogy az nem kapcsolat, ahol csak az egyik fél enged. És ha ez háborút generál, hát legyen, ha ezen el tud bukni a dolog, bukjon, de tényleg .

        Kedvelés

      • Monnyuk ezt várhattam volna. Nálunk kicsit fordított volt a helyzet, pl. ha nem mosogattam, ott maradt a cucc, aztán az egyhetest már végképp nem mosogattam el (akkor nagy undorodva nekiállt, de sose értette meg, hogy jobb lenne nem hagyni belerohadni), a hűtőgépbe belerohadt egy s más, a szemetes meg, hát, túlcsordult. Miután elköltöztem, konkrétan volt, hogy nyüvek mászkáltak a szemetes alján. A kicsit leégett lábast nem kivakarta, hanem ment a kukába. Mostanra, “egyedül” hozzászokott, hogy csak meg kell csinálni, de azért a penészes tányér a mosogatóban most is előfordul. Berakja ételmaradékostól, de volt már, hogy fél szelet, maradék kenyér ázott benne.
        Gyerekek: hát nálam elkezdődött a hozzászokás a házimunkához. Fiam mondta, hogy mikor rajzolni kellett, hogy miben segítenek otthon, nem volt mit lerajzolnia. Most már lesz. Mondjuk volt pedig, mert nálam azért maguk után kell rendet rakni, az elmosott ruhát összehajtogatva a helyére, néha teregetni is segítenek, stb.
        Lomtár ürítés: hát remélem, sikerül. Gondolom, kell pár nekifutás.

        Kedvelés

      • Blaci200,nem működik ilyen egyszerűen.Már azért sem,mert ha nincs némiképp rend körülöttem,belebetegszem,nem tudok létezni.Mondjuk erre rá is játszanak azzal,hogy “akit zavar,tegyen róla”.A családban csak engem zavar a káosz,az előbb említettek miatt.Másrészt vannak gyerekek,de ők a kisebb ellenállás irányába mozdulnak,megdöbbentő az ő szájukból visszahallani a felnőtt partner hárítós szövegét.
        Folyamatosan résen kell lenni,figyelni,kérni,hangosabban kérni,kiabálni,veszekedni és a végén az elvégzett munkában semmi köszönet.Ráadásul közben elsárkányosodik az ember lelke.Rettenetes fárasztó tud lenni a mindennap ettől.
        Ahogy Devorah mondja ” amíg nem akar valamit csinálni az ember (mert dacol, mert lusta, mert megteheti, mert nem látja be) addig nem is fogja, ha megfeszülsz sem.”

        Kedvelés

      • Zsófi nem így kellene hozzáállnod, hogy te megkéred Őt. Mert erre nem kérned kell, hanem megértetned vele, hogy ez így nem fair play. Te nem vagy az inasa, az alkalmazottja, erkölcsileg hass rá, és ne könyörögd ki a segítségét. Mert nem segítenie kell, hanem felnőttként viselkednie, mert ez az ő ügye is, nem csak a tied!

        Kedvelés

    • Döbbenet, ahogy ezt leírod.

      Könnyebb ám távoli, nevetséges trollokkal megmérkőzni, akikről süt az aljasság és kisszerűség, mint azzal egyeztetni, együtt élni, akit te választottál, szerettél, akivel összekötötted az életed, és gyereket akartál tőle, és olyan kínos és önarculköpés volna minderről kijelenteni, hogy nem, nem működik, nem jó, mégsem, tévedés…

      Nekem könnyű. Mert aki bántott, azt otthagytam, elég hamar, két átkínlódott év után, nem reménykedtem meddőn, aki meg nagyon szeretett, azzal megőriztük a legvégéig egymást, egyre nagyobb betűvel írtuk a másik nevét, és nem mi tettük azért, hogy vége legyen. Erkölcsileg könnyű. A sorsszerűsége a könnyű.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “egyre nagyobb betűvel írtuk a másik nevét”-ez olyan szép,hogy egy kicsit piyteregnem kell.
        Igen,van akinek ideig-óráig megadatik valamiféle kegyelmi állapot,de ahogy a rendezőirodában észreveszik a bakit,rögvest tesznek róla,hogy kamatostól visszavonják. Marad a “nemecsekernőzés” egy életen át,vagy oldás-kötés a végtelenségig,ki meddig bírja.
        Én szeretnék egyre nagyobb betűkkel írni – azt hiszem azért, mert sokat romlott a látásom 😀

        Kedvelés

  11. Szombati fészes üzenet egy ismeretlentől, aki szintén nem 100-as,de ez csak később derül ki, a negyedétől már direkt provokáltam. Én amúgy bírom a flúgosokat, tekintve, hogy nálam is kilazult pár léc, de azért van egy határ.

    Íme:

    Azt meg remélem,hogy nekem nem akarsz ártani.
    szombat 19:52
    én???ismerjük egymást?

    Elnézést kérek.Mellé ütöttem.Bocsi.
    szombat 21:29
    Semmi baj, előfordul.

    Kár,hogy csak a SZEMEI LÁTSZANAK,AZ IS ALIG
    elég az. ha a többit is látná, belém szeretne
    vasárnap 12:30

    Mutasd meg a többit is hogy beléd szerethessek.Nekem nagyon hiányzik a szeretet !!!
    férjnél vagyok

    Nagyon sajnálom,de attól még megmutathatod magad.

    én nem sajnálom nem lehet. titkos

    Jól van,ami titkos,azt valóban nem lehet elárulni. Csak azt tudnám,hogy ismerlek-e?

    nem

    Honnan tudod?

    látom

    Hol laksz?

    itt

    Ó,hát én azt gondoltam,hogy ott!

    akkor minek kérdezted?

    Mert csak gondoltam.

    kinek írtad a legelső üzenetet?

    Neked.

    mért?

    Hogy valahogy elkezdjem.

    viccelsz?

    Szeretek viccelni.Olyan jó a vidámság.

    mért pont én?

    Szép kék szemed van a fantomképeden.

    Ha egyáltalán Te vagy az.

    én vagyok és nem fantom, hanem profil kép.mért pont én?

    Csak unatkozom,és szeretethiányban szenvedem.

    szenved nem -ik-es ige, tehát szenvedek

    Mi vagy Te? egyetemi Docens?

    mért lennék?

    Van egy szerelmem.

    hol?

    A Menyországban.

    sajnálom

    Nem kell sajnálni,Ő a tökély.

    volt

    Mi az hogy volt?

    azt mondod, meghalt

    Nem értem!!

    azt mondod, meghalt

    Dehogy halt meg. Úgy szeretem,hogy ki sem tudom mondani.

    hol van?

    A szívemben.ÖRÖKRE!!!
    akkor nem halt meg?

    Nem.,csak Ő az enyém,örökre.

    akkor él?

    Hát persze hogy él.Ő EGY GYÖNYÖRŰ?CSODÁLATOS NŐ:

    ki az?

    TE.

    én?megkéred a kezem?

    IGEN.

    mikor?

    Mit mikor?

    kéred meg a kezem

    Én nem.ÉN csak annak,akit szeretek

    akkor nem szeretsz?

    Mondtam,hogy van egy szerelmem.ÉN CSAK ŐT SZERETEM:

    ki az?

    És Te ki vagy?

    én vagyok, aki vagyok és öngyilkos leszek, mert már nem szeretsz, ehhez mit szólsz?

    kérek,e én nem is szerettelek

    Van nekem,akit szeretek.

    akkor ne írj többé, feledj el, mint egy rossz álmot, isten veled, te csalfa

    Isten mindenkivel,aki hozzá megy.Isten legyen veled is.

    isten nem törődik velünk

    DE. Szerbusz.Ne írj többet.

    mért?nem beszélgetünk?

    Nem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez most az, amikor lesüllyedsz a szintjére, és a saját rutinjával vered fejbe? 😀
      Amúgy nagyon durva, mint az a játék, ahol csak a mondat utolsó szava kapcsolódik a másik mondat elejéhez. Teljesen logikátlan.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem is gyanús volt elsőre, de nem ő az, mert lerázott végül.

        Én a te példádon okosodtam ki e téren, hálás köszönet érte és veled vagyok gondolatban! Ne félj. Rád nem veszélyes.

        Kedvelés

      • Már nem félek :-)! Nagyon sokat segítetek ti itt nekem, ezért én köszönöm! Még az merült fel bennem, h vmi hiba van a mátrixában. Áronnak. Akinek nincs a férje/ barátja a neten, annak mit küld és hova??? Na húzzon egy tollat a hátamból, ha azt látja, h tényleg tollas 😛

        Kedvelés

    • Na, ez kemény volt! Le is tiltottad szegényt? 🙂
      Bezzeg nekem nem írnak ilyen szépeket, hogy jól szórakozhassak – bár ha belegondolok a profilképembe, nem is csoda. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Édes, ha megadod a profilodat, máris írok neked! 😀

        Letiltottam, igen.

        Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy néhány napja felfüggesztettem a fiókom és mintha jobb is lenne így nekem. De ha újra aktiválom magam _és_ felfedném itt az inkognitómat, akkor te leszel az első! 🙂
        Megígélem.

        Kedvelés

      • Na, nem kell a powder! Te nem akarod a megtiszteltetést, hogy az ismerősöm lehess fészen, értem én! 😀

        Kedvelés

      • Csak ne szemtelenkedj! Simán megtalállak, megkeresem a “SZEMEI LÁTSZANAK,AZ IS ALIG” profilképet. És majd jól üzengetek… 🙂
        De te hiába is keresnél barna mackót, hehe.

        Kedvelés

      • Él még. Egész jó fej, nem basztatós. Má kinőtte. Én sokkal rosszabb vagyok. Még nem nőttem ki.

        Kedvelés

      • Hozzá kell tennem, hogy _most már_ elkerülnek. A legelső barátom a szakításunk után még egy évig zaklatott sms-ben, telefonon és személyesen, krokodil-díjas, de amúgy pszichésen terhelt ember (szegény).
        A blogra pedig azután írtam a(z egyik) legelső kommentemet, mikor egy frissen megismert srác nekem esett az első randin, és nemi erőszak lett volna a vége, ha nem az utcán vagyunk. Krokodil- és foltos hiéna-díjas. Ráadásul ez nem is volt olyan régen.

        Kedvelés

  12. Engem múltkor azért tiltott le egy pali, mert azt mondtam neki, hogy köszönöm szépen az eddigi közreműködést, de hozzá képest én vérlibsi vagyok (értve ez alatt, hogy “te náci”), de csak az után, hogy még ennél is finomabban megmondtam neki ugyanezt (“most akkor melyik népcsoportot kellene pontosan utálnom?” – és azonnali udvarias elköszönés), de azt nem értette egyáltalán.
    Csepp a tengerben.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Épp tegnap gondoltam rá, hogy utánanézek, kiféle-miféle ez a sokat emlegetett Minden Áron. Sok jóra eddig sem számítottam, de a poszt és a linkek után csak megdöbbentem. Ez gyakran van így (mármint a döbbenet), amióta itt olvasgatok. Bár eddig is tudtam, részint szakmai ártalomként, hogy sok a bántalmazás, családon belüli erőszak és hogy ez nem csak verés, stb. lehet, de a posztok és főleg a kommentek után sűrűn elborzadok: tényleg élnek így emberek? Ilyen tényleg van? És ennyi, ilyen sok?

    Ez a Minden Áron is valami hasonló figura, számomra továbbra is felfoghatatlan, hogy valakinek hogyan lehet erre tartósan energiája, ideje, kedve, stb. Nyilván az internet névtelensége sokat dob a “bátorságán”. Mondom ezt úgy, hogy facebookon – igaz saját névvel – velem is előfordult, hogy számomra ellenszenves közszereplő-féleségekkel (Norbi, LifeTiltes srác) néha-néha kicsit szúrkálódtam-kötekedtem.

    Egyébként érdekesek ezek a neten, facebookon nyomuló pasasok. Egyszer végeztem egy – nevezzük inkább játéknak, mint kísérletnek – szóval egy játékot. Egy társkereső oldalon (tehát nem direkt prosti oldal, bár nyilván voltak azok is) csináltam egy kamu profilt. A társkereső lány képe – mindenkit megnyugtatok – több fotóból készült, Photoshopban, tehát nem létező személyt ábrázolt, persze fiatal, csinos, vonzó nőt. Maga a hirdetés úgy szólt kb., hogy “komoly kapcsolatra, bla, bla” . Arra voltam kíváncsi, hogy lesznek-e túlzottan nyomulós, vagy degenerált jelentkezők, de azt, ami néhány nap alatt jött, el nem képzeltem volna. A “Hajlandó volnál-e lepisilni?” még az enyhébbek közül való volt, de az teljesen sztenderd megközelítés volt, hogy “Tudom, hogy nem vagy prosti, de én szívesen támogatnálak, stb.” Különösebb diszkréció nélkül, névvel, fényképpel persze – volt, aki édeshármasba szánt volna a ‘zasszon mellé, előzékenyen csatolva felesége fotóját, hogy megfelel-e…

    A vége az lett, hogy töröltem a profilt, ui. jelentkezett egy nagyon udvarias, teljesen normálisan ismerkedni szándékozó, tolószékes fiú és akkor elszégyelltem magam. Ezzel együtt elég tanulságos volt, ez a Minden Áron is valami hasonló, lelkileg-szexuálisan degenerált élőlény lehet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Bizonyos szempontból nem furcsa, részben ez is azt támasztja alá, hogy a férfi az alany, a nő a tárgy a kapcsolatban. Azért írtam, hogy érdekes, mert érdekesen megfigyelhető benne a jelenség egy másik oldala is.

        Kedvelés

      • De jó, hogy ezt felvetetted!!! Köszönöm. Az én jóságos toleranciám, empátiám és tapintatom olyan mértékig ment, hogy én szenvedtem tőle. De hát szegény ilyen-olyan szempontból satnyát nehogy véletlenül megbántsam! Ó, a világért sem! Inkább én tűrtem kényszeredetten a számomra kellemetlen “rajongását”. Ő ostromolhat és azt nekem el kell tűrni, ja és mindezt mosolyogva. Hát én ilyen voltam. A fejemre ejtettek, vagy mi.

        Kedvelés

    • Hozzád hasonlóan nekem is az volt az első reakcióm, mikor először találkoztam hasonló jelenséggel a neten, hogy ilyen tényleg van?

      Aztán pedig jött az értetlenség: nem és nem tudom megérteni, hogy vannak emberek, akik ilyesmire ráérnek, hogy erre van erejük – teszem azt, még meló vagy suli után, hogy odaüljenek a gép elé és trollkodjanak, meg másokat zaklassanak. Miért nem csinál az ilyen valami értelmeset? Mehetne mondjuk sportolni, ha falun lakik ki a telekre dolgozni – még télen is lehet fát hasogatni – tartson kutyát és foglalkozzon azzal, vagy olvasson, nézzen jó filmeket, kiránduljon, barkácsoljon, tanuljon nyelvet, vagy bármi. Én mindig annyi mindent csinálok, és úgy szeretnék még többet, csak nincs hozzá erőm, meg sokszor időm sem, de komolyan, szerintem nagyjából 10 éve nem unatkoztam. Jó, nyilván aki ezt ilyen szinten űzi, mint Minden Áron, annál ez már lehet, hogy valami beteges kényszer, vagy nemtommi, de akkor is… Döbbenet, hogy egyeseknek mire jut idejük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egyébként most erről jutott eszembe, hogy anno volt egy troll, akivel nagyon durván osztottuk egymást – nem engem zaklatott, hanem az nem tetszett neki, amivel akkor foglalkoztunk én és a közösség, aminek tagja voltam. Ő volt az egyik legbunkóbb támadónk, de nagyon látszott rajta, hogy megkeseredett srác, akinek nem sikerült becsajozni, és ezért oszt mindenkit, főként a nőket és a nők kedvteléseit.

        Úgy esett, hogy utána pont ő a felettesem lett, és elkezdtünk munka és egyéb ügyekben is sokat csetelni. Úgy gondoltam, kirúgnak vagy sem, tisztességes leszek, és felfedtem magam, hogy én voltam, akivel korábban olyan durva vitákba bonyolódott – és érdekes módon összehaverkodtunk. Kiderült, hogy igazából jó és értékes ember, csak van egy csomó gebasz a fejében. Továbbra is voltak vitáink, de főleg azért, mert ő csak nyavajgott, hogy neki semmi se sikerül – otthonülő kocka csávó, nulla önbizalommal, aki szociálisan eléggé lemaradt a kortársaitól, és csak ábrándozik a lányokról, ki nem dugná az orrát a kuckójából, de azért elvárná, hogy valahonnan az égből pottyanjon egy barátnő, mert neki jár – én meg szándékosan provokáltam. Mondtam neki, hogy ahelyett, hogy itt trollkodsz, inkább menjél sportolj valamit – írtam neki edzéstervet, mellékeltem videókat, meg elmondtam, hogyan diétázzon. Ez valahogy nagyon jól jött, és ő akkoriban megismert még jópár embert, akiktől kapott bátorítást, és akik normálisan elbeszélgettek vele. Ennek hatására végre kimozdult a nihilből, amiben volt, elkezdte élni a saját életét, nagyon sokat változott – elköltözött és azóta barátnője is van.

        Kedvelés

      • Ez csodás változás, sok energiát és időt fektettél bele, hogy segíteni tudj neki. Elismerés.
        De azért nem irigylem a barátnőjét…

        Kedvelés

      • Ez nem idő, hanem személyiség kérdése. Neked nincs szükséged rá, hogy mások nektárját szívd, az ő beteg motorjukat viszont ez hajtja, és a rendszer is segít nekik, sajnos.

        Kedvelés

      • Feltételezem, azért sikerült a “terápia”, mert a csávót is bosszantotta a saját képbe nem levése, és ezt fel is ismerte (hogy ami vele a baj, az _vele_ baj, és nem anőkkel, arendszerrel, azanyámkínnyával. És ezen nem nyünnyögni kell, meg önutálni, hanem ezek általában fejleszthető dolgok).

        Kedvelés

    • “számomra továbbra is felfoghatatlan, hogy valakinek hogyan lehet erre tartósan energiája, ideje, kedve, stb. Nyilván az internet névtelensége sokat dob a “bátorságán”.”

      Számomra is, most is! (Meg hogy kinek van arra ideje, hogy gondosan kitervelten kamuprofilról, magát nőnek kiadva kísérletezzen. Három gyerek és munka mellett. Az milyen élet?)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  14. A pszichopatákkal az a nagy baj, hogy hiába is mennek pszichiáterhez, rezisztensek minden terápiára, szociálisan, érzelmileg vakok, és magas IQ-val párosulva igen nagy veszélyt jelentenek a társadalomra (pl. politikusok).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem Áronnál más is befigyel, pl. a szexualitás valamilyen (súlyos) zavara. Fura, hogy még mindig jön Éva után, holott jutalmat tőle már bőven nem kap.

      Az antiszociálisok pont nem vakok érzelmileg, nagyon is jól olvassák a kódot, csak épp nem törődnek mások érzelmeivel.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A szexualitás zavara azokból a cyber szexes dolgokból elég valószínű, amiket ő maga is megírt, meg akár itt kommentelő is jelzett.

        Kedvelés

      • Így tanultuk pszichoból, de lehet, hogy úgy érthető ez, hogy vak a másik ember érzéseire, ahogy írod is.

        Kedvelés

      • Hajnalka, drága, nekem kisebbségi komplexusom van,így nem is gondoltam rá, hogy hiányol valaki 🙂 (Igazából meg szigorlatoztam szombaton a hófúvásban, és a legkisebbemet ápolom, mert nagyon beteg, ez az elmaradásom oka.) És a blog sem volt elérhető, de ez most jól jött, mert tanulás helyett nem itt lógtam folyton.

        Kedvelés

      • Mennyei gratulák és mindenek, a koplexióidat meg tegyen a szelektív gyűjtőbe és izibe aggyál elérhetőséget, mert már azt is elfeledtem, ki kérte, szóval komoly bajok vannak itten, nem csipcsuppok.
        Mélcímemre kérem, de hamarjában, pls.

        Kedvelés

    • Engem kicsit az is aggaszt, hogy manapság mintha ez lenne a divat, az új Sherlock szociopata, dr House szintén, dr Hannibal Lecter pszichopata, a női közönség meg nyáladzva omlik a lábukhoz. És még sorolhatnám az ilyen karaktereket. Vagy ez csak engem zavar?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egyszer írtam egy cikket arról, hogy miért ilyen népszerűek a pszichopata hősök. Egyébként a BBC Sherlockja egyáltalán nem pszichopata, csak Asperger-szindrómás.

        Kedvelés

      • Jól látod, trend az antiszociális önkifejezés, idolok a szociopaták.
        Szerintem a jelenség nem új, régebben hidegfejű hadvezéreknek és rendíthetetlen ólomk.. üzletembereknek hívták őket.
        Most, mindez áttevődött pórnépetető divatként az átlagnál egy kicsivel intelligensebb bárkikre.

        Kedvelés

      • Hannibal mégis kicsiholt valami atyai szeretet-félét a lány iránt, szóval nem is igazi antiszoc. A többiek meg autisztikusak inkább, ahogy aritareal írja. Dexter is szerethető, érzelmes darabolós gyilkos, a szexis tinivámpírok is konzervvért isznak, van azért itt humánum 😀

        Kedvelés

      • Na, az önmegtartóztató tinivámpírokat ne is emlegesd, őket két okból is utálom. 1, mert a vámpírok alapvető funkcióját orozzák el, nevezetesen, hogy az ember fölé helyeznek valamit a táplálkozási láncban, ezáltal csökkentve az ember okozta kár miatti bűntudatot, 2, megerősítik a sztereotípiát, hogy egy lány kedvéért a rosszfiú meg tud változni, szörnyből herceggé nemesedni, amitől ordítva hányok.

        Kedvelés

      • OK, akkor őket kivonom 😉 És igazad van, káros jelenség ez, különösen a második.

        Kedvelés

  16. Nagyon büszke vagyok Évára, hogy kiáll az igazáért. Igen, kellemetlen még olvasni is róla, bosszantó, de attól még létezik.

    Volt egy zaklatóm vagy két évig, idén ősszel tűnt el. Eleinte csak névtelen szerelmes leveleket írt, csodált, felajánlotta, hogy használjam ki mind anyagilag, mind érzelmileg. A kontextusból kiderült, hogy a munkahelyemről ismer. Aztán a leveléhez olyan, általam kedvelt dolgok képeit csatolta, amik az irodámban is megtalálhatók. Itt egyidejűleg undorodtam meg, fertőtlenítettem a kávéscsészém, székem, és szartam, be, mert az asztalfiókomban tartottam a fizupapírom, lakcímmel. Mivel a levelekre nem válaszoltam, bedurvult, egyre sértettebben írt, nagyképűnek nevezett, de még mindig nem tudtam ki ez. Aztán egyszer rámírt a facebookon, ott kiderült, hogy ő a portás.
    Másnap szóltam neki, hogy hagyja abba, ne zaklasson. Kiborult, ha bementem az épületbe, elbújt az asztal alá (nem viccelek!). A levelek abbamaradtak, egészen addig, amíg meg nem történt az eljegyzésem, itt begőzölt. Kinyomozta a férjem címét, kamu emailről, fenyegette, hogy megbassza a húgát is. Majd zavarosan, homályosan írt arról, hogy én hogyan csalom meg a munkatársaimmal. Persze csak lassan csepegtetve az “infókat”.
    Pár hét múlva a férjemet csörgette meg napi 3x egy ismeretlen szám (a honlapjáról lehet tudni a számát), majd az ezerhuszadik emailből kiderült, hogy ezzel jelzi a férjemnek, hogy megérkeztem, ebédelni mentem, elmentem. Ha előbb mentem el munkaidő végénél, mire hazaértem már megkapta a férjem, hogy éppen szerelmi légyottot bonyolítok 🙂 Most röhögök, de nem volt vicces, mert fél évig tartott.
    Időközben már többször letámadtam a fickót, megfenyegettem, botrányt csináltam. Szóltam a vezetőségnek, amire a válasz gúnyos, na a kis kurva fél hogy lebukik pillantások, és tehetetlen kézszéttárás volt. Én meg szégyelltem magam, ma már nem tenném.
    A rendőrségen nagyon jó fejek voltak, segítőkészek (bár azt mondták, hogy a szerelmes levelek írásával nincs mit kezdeni)
    Mire a feljelentést megtettem volna, eljöttem a munkahelyemről, és gyáva voltam folytatni, el akartam felejteni az egészet.

    Bocsánat a hosszadalmas szövegért, Minden Áron története felelevenítette bennem a történteket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Részvétem! Remélem, végleg lekopott az ürge. Nem is lett belőle rendőrségi ügy végül?
      Nekem is volt ilyen, több mint tíz éve bukkant fel először, munkakapcsaoltból ismertem, akkor nem tűnt fel, hogy gázos lenne, de pár évre rá egy szép napon a kapum előtt várt egy virágcsokorral, én meg olyan kis kedves vagyok és naiv, behívtam, hogy beszélgessünk, szerencsére nem támadott meg, de kb a második percben rájöttem, hogy kattant, a vallási fanatikus vonalból, és azt magyarázta, hogy kiolvasta a bibliából, hogy én vagyok a neki rendelt nő és ez márpedig így lesz, én elég komolyan megijedtem, szerencsére ki tudtam tessékelni a lakásból. Utána még párszor eljött, kopogott, de soha nem engedtem be, aztán eltűnt. Egy fél éve mondja a tesóm, aki most abban a lakásban lakik, hogy keresett egy ilyen és ilyen nevű fickó, de szerencsére nem adta meg neki a számomat vagy a címemet, pedig ő is nagyon készséges általában 🙂 Most már kicsit máshogy kezelném a szitut, szerintem egyből a rendőrség számát tárcsáznám. Remélem, nem lesz rá szükség.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Úristen, nagyon nagyon szerencsés vagy, hogy nem lett baj a vallási fanatikusból!
        Nem tettem feljelentést végül, mert a munkahely és lakásváltás után már biztonságban érzem magam, és a férjem zaklatása is abbamaradt. Igazából a procedúrától fázom, de tudom, hogy nem helyes.

        (Off: lelövöm a meglepetést, de aggaszt a Magyar Posta működése: nézz bele majd a levélszekrényedbe!)

        Kedvelés

      • Jájj, hát én ezt megtaláltam, csak lefoglalt a csokievés més még nem tudtam reagálni! 🙂 Nyami! Kevesebb vagy mint három!

        Kedvelés

      • Devorah, Képviselőné, mindkettőtök sztorijától kirázott a hideg! Velem még soha nem történt ilyesmi, de nem is tudom, mit tennék egy hasonló esetben. Valószínűleg, most már bátrabb lennék és kiállnék magamért, de biztosan nagyon elkeserednék, ha csak bunkóságot és kárörömöt tapasztalnék az illetékes szervek részéről.

        Kedvelés

      • Nekem is volt ilyesmim, akkor azt hittem, hogy egyedi eset és én marha, aki naiv voltam és gyanútlan. És még évek múlva is jött utánam, amikor külföldre költöztem, akkor az exemet hívogatta, hogy tudja ám, hogy szakítottunk és én ilyen vagyok, kegyetlen és kihasználó, vele is elbántam és beszélgessenek rólam.
        Eszembe se jutott, hogy rendőrséghez lehetne fordulni, sőt másnak se, mindenki csak azt tudta, hogy én tehetek az egészről, miért állok szóba ismeretlenekkel, meg tudhattam volna, hogy nem normális.

        Kedvelés

      • Ez a társadalmi segítőkészség. Bántalmazott gyerekek, molesztált nők, különböző kisebbségek felé. Aztán marhára meglepődnek, mikor bajba jutva ugyanezt kapják.

        Kedvelés

      • Tizenévvel ezelőtt az egyik exem zaklatott három évig, folyamatosan és mindenütt, munkahelyemen, bemászott a második emeleti lakás erkélyére, edzőteremben, meditációs összejövetelen, séta közben, rádiós műsorral. Még a tépett ruhámra sem nagyon tudott lépni a rendőrség, pedig megállt a személyi szabadság korlátozás mivel bezárt a kocsijába (rám rontott a lakásom előtt). Tanúkat akartak, úgy, hogy az előző barátnőjét is zaklatta és ő is jelentette a rendőrségen.

        Ex mostohaapám is előkerülnek évente párszor 2002 óta.

        Kedvelés

      • Én is lefagyok tőle, egyszerűen jeges hideget érzek mindenhol. Pont, mint akkor, mikor telefonba lihegett nekem valaki rendszeresen. Ismerős lehetett, mindig tudta, mikor vagyok egyedül. Akkor hagyta abba, mikor széles körben beszélni róla, és belengettem, hogy kérni fogom a rosszindulatú hívásokra irányuló vizsgálatot.
        Szívemből gyűlölöm a személyeket, akik jogosnak érzik ezt a habitust (és itt ugyanúgy értem a Kozma-Joó párost, a megmondóembereket, mind a MindenÁron-féle zaklatókat, és a rendet, ami aztán az áldozatot hibáztatja. Nem vagyok karakán, elbújok inkább. Gyanakvó lettem, nem bízom senkiben, mióta onnan ért nagyon durva támadás, ahonnan nem vártam volna soha. Ezért írtam alá az elsők között a petíciót is.

        Kedvelés

      • Én gyerekként találkoztam először ezzel a jelenséggel. Fél éven keresztül, kedd délutánonként felhívott valaki, aki lihegett a telefonba és a testemről kérdezgetett. Ez még a mobil előtti időben volt, nem volt számkijelző a telefonon.Három barátnőmet is ugyanígy zaklatta. A szülők már mindent bevetettek, felvették a telefont,ordítottak, letették, stb. (én közben folyamatosan úgy érzetem, hogy haragszanak rám érte) Végül kiderült, hogy a fickó a helyi önkormányzatnál foglalkozott ifjúsági ügyekkel, a hivatalban látott minket, ahol mind a négyünk szülei dolgoztak. A fickó utána eltűnt a városból.

        Én is azért írtam alá a petíciót, és várom a precedens ítéletet, hogy ezt ne tehessék meg senkivel büntetlenül.

        Kedvelés

      • Atyaúristen! Mennyi idős voltál ekkor? Rögtön szóltál róla a szüleidnek, vagy csak valamivel később? Ilyenkor szembesülök vele, hogy mennyire elengedhetetlenül fontos kiépíteni az IGAZI bizalmi kapcsolatot a gyerekeinkkel.

        Kedvelés

      • Ötödikes voltam és a második alkalommal szóltam, Szerencsére a többi lány is jelezte a szülőknek.

        Kedvelés

      • A rendőrségnek piros pontot adtam az ügyben, ritka segítőkészek voltak, abszolút nem volt semmiféle hibáztatás a részükről. Nagyon részletes tájékoztatást adtak, elmondták az ügy menetét, és hogy kb mennyi idő a nyomozás. Azt is mondták, hogy a nem szexuális tartalmú névtelen levelekkel nem lehet mit kezdeni, ellenben a fenyegető és az engem “követő” emailekkel.

        Kedvelés

    • Most jön az agresszió-ellenes Laci, és elmondja, hogy én a férjed helyében két-három haverommal kilestem volna egyszer hazafelé, és megmondtam volna neki, hogy ha még egyszer csak rád mer nézni, akkor kórházba kerül. Ahogy magam ismerem, egy 8 napon belül gyógyuló emlékeztetőt hazavitt volna magával.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Felmerült a kérdés, de elvetettük, ezek alapján:
        1. Egyikünk sem hisz az erőszakban
        2.A férjem szerint, ha mégsem vetné el elvből az erőszakot (közel járt hozzá), akkor nem tud érte kezeskedni, hogy 8 napon belül gyógyul
        3. Hülyék miatt nem érdemes megkockáztatni a feljelentést, a büntetést.
        4. Szintén elvi alapon nem akarok az a nő lenni, aki csak egy férfi mögé bújva tudja megvédeni magát.
        5.Szeretném úgy élni, hogy tudjam, az önbíráskodás 2014-ben nem opció.

        Ezt többször jól átrágtuk, nehéz volt megtartani az elveket, mert a zsigeri reakció ilyenkor az, amit Te is mondtál. Viszont így, hogy kitartunk az erőszakmentesség mellett (kivéve az én verbális erőszakom, de azt muszáj volt) a férjemet gondolják férfiatlannak azok, akik tudnak a dologról.

        Kedvelés

      • Jaj, de egyetértek, és jaj, de hánynom kell az ilyen belepofázó idiótáktól, akik szerint a férjed puhapöcs volt…

        Kedvelés

      • Hát sajnos vannak esetek, ahol a juriztikusak nem működnek, bár magam sem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet, amit írtam. Elég zsigeri ez nálam 😦

        Kedvelés

  17. Nagyon jó és fontos poszt. Elgondolkodtam azon, hogy a társadalom mennyire kitermeli ezt a nyomulós, mocskos, agresszív férfiviselkedést, sőt valahol ezt várják el a férfiaktól, mivel nemi erőszak kultúrában élünk (amit megjegyzem, sokan nem is értenek, ezért tagadják, hogy ez az lenne). A mai társadalomban a férfiakkal az van elfogadtatva, hogy a mindkét fél számára kölcsönös, viszonzott és akart kapcsolatot kevésbé értékeljék, sőt vessék meg, és legyen felmagasztalva a kikényszerített, igazán őket nem akaró, ettől vonakodó nő “meghódítása”. Úgy vannak “beetetve”, hogy ez utóbbit tekintsék nagyobb, igazibb “hódítás”-nak és a nőknek is ezért kell és ajánlatos eljátszani, a szexelni nem igazán akaró, húzódozó nő szerepét, akit csak ez a nagyszerű férfi tud a kitartásával kibillenteni az aszexualitásából (mert más férfiakkal legyen a nő teljesen frigid, számukra elérhetetlen, ez alapkövetelmény persze). Ennek a kifordított, nyakatekert szocializációnak, ahol az egyértelmű, azonnali beleegyezés nemkívánatos viselkedés a nők részéről, ellenben a vonakodás, az elutasítás szexinek számít, nos ennek lett a fent vázolt gusztustalan, levakarhatatlan nyomulás a következménye. Ezzel persze, nem szándékozom mentegetni a mindenáronszerű férgeket, csak az okot keresem, hogy mitől lettek, lesznek ezek ilyenek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Igen, valószínűleg egy normális lelkületű férfi az első komolyan és határozottan kimondott NEM-ből csak megértené, hogy eddig és ne tovább. Aki ezek után, a határozott kérésre sem áll le és továbbra is diktálni akar minden áron (hű de árulkodó név ez) ott nagy gáz van. Nem, az nem lehet, hogy ő befejezzen valamit, amit élvez és az sem lehet, hogy amit ő élvez, azt a másik nem élvezi és nem akarja. A legnagyobb baj, hogy a társadalom ezt a nyomulást nem kezeli a helyén. Persze csak ha férfiról van szó…

        Kedvelés

  18. ez a poszt valami hidegkirázósan durva volt.

    én is találkoztam már párszor ezzel a fajta alattomos sunyisággal — igaz, nem ennyire durva formában. nekem az Asperger-szindróma miatt még nehezebb az ilyen alakok kiszűrése, mert én a ki nem mondott szándékokat nem mindig ismerem föl, főleg ilyen férfi-nő dolgokban. sokszor csak hosszabb idő után kapok észbe, amikor már eszkalálódtak a dolgok (= a pasas a naiv, mit sem sejtő válaszaimat bátorításnak vette, és nyomul minden fronton).
    ha gyanús valami, akkor a férjemnek szoktam megmutatni, ő férfiak esetében sokkal jobban olvassa a ki nem mondott szándékokat, mint én.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Persze, Áron, mindez, amit írsz, a névtelen kölcsönösség, a felkínálkozás, a szexcsetek elképzelhetőek, lehet ilyen is, mondjuk egyformán kompetens és ép lelkű, szimmetrikus emberek között, csakhogy nem így történt, és te most hazudsz. Ahogy, ugyebár, én is megadhattam volna neked a címem, vagy azt hitted, remélted, hogy megadom, amikor még nem látszott, mennyire torz vagy, de (ez a lényeg) én nem adtam meg, és világosan jeleztem, sokszor, hogy nem akarom megadni, nem akarom, hogy tudd. Hanem te szedted ki hazugsággal valakiből, aki gyanútlan volt, és aztán sorok százaiban magyarázod, hogy hogy is volt, és kihazudozni valakiből, az nem is számít, hiszen én is megadhattam volna, majdnem megadtam, hát nem mindegy? Nem. Sőt, ez a lényeg. Az én döntésem, a tényleges történés, a szándékom számít. Ennyi választja el a zaklatást, erőszakot attól, ami nem az. Az érintett szava, amit ő arról mond, hogy akarja-e ezt, vagy nem. Te őt, az ő integritását, jogát, kompetenciáját nem látod, csak mindenféle külső meg általad elképzelt, eltorzított, érdekeidet szolgáló, a nőgyűlölő közerkölccsel egyébként egybevágó, mentegető dologra hivatkozol: hogy mások mit csinálnak, mi a szokás, mások szerint ez mi, meg hogy a másik is sáros, neki is vannak titkai.
    Az érintett szándékán kívül még feltételezned is kell, eleve, hogy senki nem akar vadidegenek szexuális fantáziáiról tudomást szerezni, azokba bevonódni. Menjél olyan helyekre, ahol vannak ilyenek, ahová ezért mennek az emberek, bár valószínű, hogy köztük is van egy pár, az erőszakos rendszer által agymosott áldozat. Még elemi normák, tabuk is vannak, amit jó érzésű emberekként és ismeretlenként egyszerűen nem erőszakolunk ki senkiből. Titkokat. És nem teremtünk senki köré erotikus légkört egyoldalúan. Ezért erőszak a seggemre tett megjegyzésed is nyilvános kommentben, és a hazugságaid arról a képről. Hogy te csak a lepedőt. Meg én pucsítok. Meg hogy neked jogod van ez kifejezni, hiszen ott volt az a kép. Mit lehet tenni, ugye. Meg neked bizonyítékod van: én akartam veled kávézni, kész, akkor igent mondtam mindenre, az erőszakra, talán a darabolós gyilkosságra is, nyilván.

    Ha valami szép és kölcsönös volt, azt nem értelmezi az ember utólag erőszaknak, és nem mesél róla másnak mint borzalmas élményről. Ha azt jelzi vissza, akkor légy nyugodt: erőszak volt, elbasztad. Ennek a nőnek ez borzalmas volt, és ezt csak ő mondhatja meg. Én is megmondom: nekem is borzalmas volt, csak én nem félek tőled, mert jobban átlátom az aljasság szövevényeit. Másoknak nem volt borzalmas, de ők is azt mondják: nevetségessé tettem, kigúnyoltam, mert furákat írt, játszotta a trubadúrt, biztos öreg, beteg, impotens, nincs senkije, hát, ő ilyen flúgos, nem kell vele foglalkozni. Ez a maximum, amit bezsebelhetsz. Nem leszel senkinek soha ezekkel a módszerekkel valódi öröm, megbecsülés, vágy, szép emlék, felnőtt, görbe éjszaka. Pedig ez szeretnél lenni, ezt hazudod magadnak. Vagy ha nem, akkor mutogatsz: ő tehet róla, ő kezdte, magának köszönheti.

    Ezzel most kitűnően leírtad a rendszerproblémát magát: a férfi gerjedelemtől vak szemében kölcsönösnek tűnő, a bénult-döbbent-befolyásolt-behálózott nőt kihasználó, utólag pedig erőszaknak minősülő cselekedeteket. Az a baj ezekkel, hogy az egyik fél nem figyel igazán a másikra, csak a maga önző érdekeire, azt hiszi, neki joga van kapni a másiktól, kontrollt, kielégülést, és e jogosultság nevében machinál, gyűr, rábeszél, csikar, ajándékoz, romantikus vacsorát szervez, célozgat, szolgálatokat tesz, végighallgat, dicsér, segít, miközben csak a kontroll és a hatalom, esetleg az ejakuláció vagy a trófea érdekli. Mert ha megvárná, rebbenő szemmel, alázattal, amíg jön felé valaki, aki tényleg és egyértelműen akarja őt, akkor várhatna. Mert nem elég vonzó, de a szex, az jár. Tudja ezt jól, hogy ő kevés. Hogy csak trükkökkel megy. A méltóság, szembenézés és annak kockázata neki derogál.

    Te aljas vagy, behálózol embereket, nem is tehetsz mást, ha sorvadt kéjhez akarsz jutni, különben az első pillanatban elhajtanának a bánatos halálba. Az aljasságod mechanizmusait kölcsönösségnek nevezed.

    Te sorozatosan zaklattál nőket, én is tudok több áldozatodról, rendkívül intelligens nőkről egyébként, rafináltan manipulálva, majd rájuk mutogatva, hogy de hát ők eleinte megbíztak benned, meg hogy szerinted ez jó, hízelgő, ez tetszés, udvarlás. És hittek neked, és nem gyanakodtak. Mindez azért van, mert pszichopata vagy, és elő tudod adni a megbízhatót és intelligenst is kb. tíz percig, és mert téged igazol a nőgyűlölő kontextus, amely vak a bántalmazásra, molesztálásra, és amelynek nagyon is érdeke, hogy a hatalmasok hozzájussanak az ínyencfalatjaikhoz, mások szenvedéséhez. Így biztosít szabad utat, legitimációt az erőszaknak a Rend.

    Mindig úgy csináltad, hogy az ő arcuk és nevük kint volt, a tiéd meg nem. És most tagadsz, relativizálsz és csapkodsz. Ha olyan vállalható, normális cselekedet ismeretleneknek szexuális tartalmakat küldeni, miért nem vállalod, legalább névtelenül, miért akarod “leállítani a beteges közléskényszeremet”? Csak nem szégyelled magad? Mitől lettél ilyen dühös, mitől lett a “jogos felháborodásod” ilyen undorító, zsaroló, csikarós? Leszarjuk a keménykedésedet, egy foskupac vagy.

    Valamint, ez velem történt: szavazzák meg a nők, hogy ez, amit nekem írogattál, zaklatás-e, mert nem az, nem, bocsássuk a köz ítélete elé, mert az nem lehet, hogy te zaklató vagy. És csak egyvalaki álláspontját, határhúzását nem vetted figyelembe, és gázoltál át a jelzésein gyalázatos módon tucatszor: azét, akit zaklattál. Szerinted miért tiltanak le téged a nők? Szerinted korrekt belemászni ismeretlenként valakinek a magánéletébe, titkaiba, csak rá tartozó ügyeibe, testébe? Mi közöd neked ezekhez, aki nem is állsz ott arccal, fotóval, csak kukkolsz és manipulálsz? Függő vagy.

    És akkor ez az undorító bosszúhadjáratod ellenem. Ahogy magától értetődőnek tartod, hogy nálad a definíció: te fogod megmondani, nekem mik a szándékaim, és itt a blogon mi mocskolódás, mi szélsőség, mi értékes. A hazug vádaskodásod, a szövetkezésed, tippadásod az egysejtű-intellektusú, agresszív, zsidózó-gázkamrázó Kozmáéknak. Ahogy használod őket, akikről pedig tudod, látod, hogy milyenek, mert ellenem ők is jók lesznek. A sugalmazásaid, álneveid, kombinálásaid, tényként tálalt hasraütött, vádaskodó, rajtakapós történeteid olyanoknak, akik nem tudják a kijelentő módot a felszólítótól megkülönböztetni, meg azt, hogy “a felelősszerkesztő-helyettes jó barátom” attól, hogy “én vagyok a főszerkesztő”. A félremagyarázásaid, rosszhiszemű blogidézeteid, a loholásod, a magad alá gyűrhetnéked, ahogy semmi sem méltó, igazi, őszinte, elcsendesedő benned… fúj. Te tényleg így akarsz figyelmet, szeretetet kapni?

    Én látom, hogy vannak neked jobb napjaid. De visszataszító vagy, nincs hiteled. Pszichopata vagy. Igen, rájuk nem hat a terápia. Menthetetlenek. A legjobb lenne, ha senkivel nem érintkeznél, hanem megkímélnéd a világot magadtól.

    Nem kellesz. Senkinek nem kellesz. Beteg vagy, aljas vagy. Méltatlan vagy.

    Egyébként lehet, hogy van ilyen kölcsönös cucc is, de itt nem ez történt. Nem két idegen állt egymással szemben, hanem valaki arccal, névvel, a tőle kiszedett, zsarolásra és nyomásgyakorlásra, megfélemlítésre alkalmas információkkal, és egy másik, aki nem árul el magáról semmit, csak hazudik, manipulál, megfigyel, nyálzik, gazdagnak és hatalmasnak adja ki magát, mások baját, nyomorát használja ki hideg fejjel, és az ő kontrollja alatt zajlik és az ő torz kielégülését szolgálja az egész.

    Te kerested meg ezt a nőt, nem ő téged. Te írtad le, hogy a szeméből következtetsz a magánéletére. Te dicsérgetted, te nézegetted a fotóit. Ugyanezt csináltad velem is, csak én előbb mondtam, hogy állj, hogy ne mássz és ne ajánlgass nekem új férfiakat a férjem halálakor. Letiltottalak, kiléptem a csoportból, de te jössz, jössz, írogatsz, provokálsz. Erőlteted a magad torz, erőszakos és szexközpontú, másoknak diktáló, másokat definiáló lényét. Hogy te kompetens vagy, te tudod jól, rád érdemes figyelni.

    Takarodj a blogomról, te itt nem kapsz szót, ne írj nekem. Ne kommentelj többet. Menjél a bankba, utalj Kozmáéknak, már sürgették.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Bevallom nekem majd egy napig tartott átrágni magam ezen a bejegyzésen, amitől egyébként kiráz a hideg. Meg egyes hozzászólásokon is.
    Végig azon gondolkodtam, hogy mi lehet amögött, ha valaki ilyen leírhatatlanul aljas eszközökhöz folyamodva csikarna figyelmet, a sötét sarokból, az árnyékból. Valamiért két szó folyton visszatér: anya és trauma. Nem tudom, de ez a kaparás. Revans valamiért. Talán maga se tudja. És tényleg valami irtó durván függ tőled, illetve a reakcióidtól ez az alak.
    A jó erős jutalomfalat-motívum meg nagyon sok emléket, élményt előhívott bennem. Ennek nyomán azt most láttam meg, hogy akárhányszor benézett nekem egy jutalomfalat, rémülten felkötöttem azonnal az útilaput, de előtte azért kibírhatatlanul antiszoc lettem. Vajh, miért?!
    Visszatérve ehhez az egészhez, ha nem így járnál el, ahogy, 10 má, 100 ksz-jv lépne a helyébe.
    A onebillionrising meg nagyon feldobta a napomat, kösz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Ezt nem lehet elégszer elmondani. Mert mi kis ártatlankák csak döbbengetünk. Jé, ilyen is van? Hát ez a Minden Áron! Meg ráz a hideg. Biztos ez csak egy kirívó eset. Aztán rágondolok a saját életemre, végignézek és látom, hogy mennyi különböző fajsúlyú zaklatást kellett elszenvednem. És négy konkrét eset, ahol óriási szerencse segített, csak egy hajszálon múlt, hogy megúsztam… És 19 év óta van egy “rajongóm”, aki ártalmatlan, de nagyon terhes nekem. Paranoid skizofrén (az anyukájától tudom a diagnózist) és én vagyok a vágyai netovábbja. Az évek múlásával a betegsége is súlyosbodott és egyre nehezebb elviselni is. Szerencsére külföldön él, de azért sokszor előfordult, hogy egyszer csak az ajtóm előtt volt. A legutóbbi ilyen esetkor megmondtam neki, hogy ha még egyszer meglátom az ajtóm előtt, akkor a rendőrséget hívom. Ez hatott, mert a rendőrségtől fél, mert már sok rossz “afférja” volt velük.
    Ébresztő! Ébresztő! Ébresztő! (nekem)
    Köszönöm a mai bejegyzést és a jó hozzászólásokat is!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Kezelik. Kap gyógyszereket, de azt senki nem tudja, hogy szedi-e őket rendesen. Egyedül él a házában, kész várrá alakította. Állandóan az összeesküvés elméletein dolgozik. Szüleit gyűlöli, mert szerinte ők is el akarják őt tenni láb alól. Mindenki és minden gyanús. Én is hol a csúcsok csúcsán vagyok valahol fönn az égben, hol “büntetem” őt, mert nem olyan intenziv a kapcsolat, mint ahogy ő az szeretné.

        Kedvelés

      • Nem a poszt témájához tartozik, de: a paranoid skizofrén személy semmiféle kezeléstől nem lesz tünetmentes. sajnos tudom jól.

        Kedvelés

      • Nekem csak munkakapcsolatom van több ilyen betegségben szenvedővel, úgy nem tapasztaltam nagy eltérést, eltekintve a nyugtató hatású gyógyszerektől, meg a bizalmatlanságtól. De simán elképzelhető, hogy a magánéletben már nem lenne ilyen zökkenőmentes a dolog.

        Kedvelés

  22. A legundorítóbb, aljas kettős erkölcs, ezekért a kínpadon sem ejtenék egyetlen könnyet: BEKÖPLEK A FÉRJEDNEK, HOGY VELEM SZEXCSETELTÉL, HA ERŐSZAKNAK TARTOD. ELÁRULOM A DELEJJEL KISZEDETT TITKAIDAT, HA ELMONDOD, MIT TETTEM VELED.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez már ahhoz hasonlít, mikor a gyerekekkel erőszakoskodnak, és megfenyegetik, hogy ha elmondják a szülőknek, akkor … meg hogy úgysem hiszi el a szülő. Mondjuk annak a szülőnek, aki tényleg nem hiszi el, ott lenne a helye az erőszakoskodó mellett.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  23. Ez kemény volt, nagyot ütött ismét. Szerencsére nekem nem volt ilyennel dolgom, valamiért jól tudom kezelni az egyértelmű zaklatókat, pl a telefonba lihegős trágárkodókat. Döbbenet, amiket írtok lányok, remélem, ez segít feldolgozni a történteket!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. “Hiszen pont ez az izgalmas. nem ismer, nincs következmény, felelősség, számonkérés, előítélet, . Elmondhatom legrejtettebb vágyaim, és meghallgatásra, viszonzásra talál. Szigorúan a kölcsönös elfogadás alapján Mi ebben az elítélendő ”
    Idekészítettem egy nagyobb méretű lavórt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • De ha volt is kölcsönösség 3mp-ig….pont azért aljas az egész, mert most azzal fenyegetőzik,h elárul! Benne voltam, megtörtént, iszonyatos fáradtságot és szégyent éreztem, mire “végzett” velem. És naívan azt hittem,h ezzel ennyi is volt, erre kellettem, idiótán hagytam magam és kész. Levontam a tanulságot, oda tettem, ahova való. De nem! És most van pofája ezzel jönni,h én tálaltam ki? Hát ha nem fenyegetne a küldendő íméllel, eszembe nem jutott volna ezt megírni! Küldje csak el a levelet…és akkor mi van? Az eredményt úgysem fogja megtudni, arra nem élvezhet rá, h engem emiatt elhagynának. Nem fognak :-). Addig van “hatalma” ,amíg fél tőle bárki is. Felettem már nincs! 🙂

        Kedvelés

      • Ez a baj, ezt nagyon pontosan írod. Hogy ő a valaha-gyanútlanságot, jó szándékot örökre szólónak, visszavonhatatlannak veszi. Akkor kölcsönös, kész, akkor megvagy, akkor ő bármit megtehet, nem bűnös, nem él vissza. Ha nem tiltottad le azonnal, ha szóba álltál vele, ha beengedted az otthonodba, ha már majdnem megmondtad neki, hol laksz, akkor kész, te akartad, nem küldheted el. Mert az ember addig nyitott és kölcsönös Minden Áronnal, amíg az első jelét nem tapasztalja meg annak, hogy milyen ő valójában.

        Kedvelés

      • Dehogy hagytad magad idiótán! Nem a te szégyened. Nem lehet állandóan lesben állni.
        Egyszer én is belecsúsztam ebbe egy zárt fórumon, privátban beszélgettem egy fickóval, teljesen haverozós módon, eleinte nem volt benne semmi szexuális, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a vaginám nedvességéről kérdezget és azon csámcsog, hogy neki mi tetszik. Leállítottam, letiltottam, töröltem magam a fórumról, mert persze a fickó inkognitóban volt, nekem meg volt arcom, ha nevem nem is. Ha MindenÁron szerű őrült lett volna, most engem is zsarolhatna.Bárkivel megeshet.

        Kedvelés

      • Hát ez az…aki normálisan gondolkozik, az azonnal kiszúrja a devianciát. Akinek az életében pici “hiba” van, akármekkora zűr, az nem érzi a bajt elsőre. Aztán a kedveskedő beszélgetés során egyszercsak a nyakába zúdul az embernek a “fekete lyuk” ,ami ezeknek a lelkében, fejében leledzik, de akkor már nincs visszaút, leírt szavakat nem lehet visszafordítani :-S.

        Kedvelés

      • Hogy érted, hogy “normálisan gondolkodik”? Szerintem a devianciát képzett cihológus se mindig szúrja ki elsőre, legfeljebb filmen, ott is csak a baljós háttérzenéről.

        Kedvelés

  25. Avarálom vagyok, csak a worldpresses nickemmel engedett hozzászólást írni
    Barátnőmet zaklatta egy ilyen ember vagy két évig. A sráccal kávézott vagy kétszer és ő már a közös sírhelyet vizionálta. T kirakta többek közt, azért is, mert nagyon hamar nagyon tolakodó lett, illetve egy sunyi náci volt, (máshol is teli van velük a töri szak??). Németországi útja során olyan ajándékot hozott, amit azóta se tudunk hova tenni, akkor csak röhögtünk rajta . Volt követés, koli előtt álldogálás, koli szobába bekéredzkedés, emailek írkálása, öngyilkossággal fenyegetőzés stb. stb.
    Az utóbbi félévben lekopott, talán, mert T megunta és azt írta neki, hogy szívesen ad kötelet

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem olyanom volt, hogy egy házibulin rám akaszkodott egy pasi. Elkezdtünk beszélgetni, aztán követgetett a bulin. Enyhe célzásokat fel sem vette, mondom neki, hogy hagyjon békén, mert ellenszenves nekem. Aszongya erre elvarázsolt mosollyal: imádom az őszinte nőket! Pár percen belül ott tartottunk, hogy menjen el a picsába, ő meg hótt konkrétan, Brian élete stílusban: és hogy menjek el a picsába? A teljes baráti társaság kollektívan dobott egy hátast és angolosan távoztunk a buliból. Egy héten belül jött a telefon a munkahelyemre, hogy kint vár a cég kapuja előtt egy csokor virággal. Na, akkor kezdtem el félni, mert én a nevemet se mondtam el neki, erre ő idekocsikázott 30km-t a kedvemért, ilyenkor mi van? Az egyik aligazgató kiszúrta, hogy furán viselkedem, rákérdezett, hogy mi történt, majd rövid úton küldött pár biztonságit, hogy távolítsák el a figurát. Ez még kétszer megismétlődött, sehova se mertem férfikíséret nélkül menni, majd nem hallottam róla egy hónapig, amikor is találtam egy levelet a kocsim szélvédőjén, hogy ő továbblépett, talált egy lányt, aki nem csak hitegeti, mint én! Ott esett le nekem, hogy ennek a pasinak az agyában egy egész külön kis világ van, és hálisten nekem már nincs helyem benne, de utána két évig nem mentem buliba, annyira elveszettnek éreztem magam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  26. szia! engem is zaklatnak már régóta bosszúból azért mert 4 éve “feltörtem” vkinek az email-címét és erre rámszálltak a többiek is akik vele vannak jóban : egy barátja, akinek az a szórakozása hogy hackerkedjen, annak a barátnője aki szintén blogírò, meg a pasinak a szeretője akivel már 2007 óta csalja a feleségét.

    ő is nagyon manipulatív ember aki nárcisztikus, szereti a hatalmat mások felett stb nagyon fontos neki hogy megalázhasson úgy ahogy ebben az íràsban is le van írva. .meg hogy kijàtszhasson, mert ha nem bizonyítható feljelenthet rágalmazásèrt mert úgy biztosabb. mert más szerencsétlenségéből hasznot húzni meg a gyengébbet bántani az ő szemükben erény mert ők a felsőbbrendűek és nekik lehet minden következmény nélkül. meg hogy “helyre tegyenek” mert nekem elég volt csak annyit szólni hogy lehetett volna jobb is a koncertjük, ő meg a rokonai csúnyán durva stílusban írtak vissza de az nem volt baj, ha én írtam vissza ilyen stílusban, az igen és mindenki engem hibàztatott mindenért hogy még azóta sem hagynak békén.
    feltörték számítógépemet telefonomat kifigyelik keyloggerrel meg ip cím alapjàn hogy mit netezek úgy hogy a virusírtók ki sem mutatjàk a vírust csak az advanced system care írta ki és màs bűncselekményt is elkövetnek de ezt nem írhatom le mert engem néznek bolondnak miattuk.
    és én voltam a nagy zaklató csak mert kettős kommunikációt folytatott ès azt hittem kedvel ès merèszeltem felhivni de én soha senkit nem zaklattam így mint ők engem. nagyon elkeserítő az egész.

    még valami
    könyvcímek:
    Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás – Hogyan és
    miért válnak a jó emberek gonosszá?
    Döme László: Személyiségzavarok
    Sikeres és bölcs pszichopaták
    Robert D. Hare – Kímélet nélkül
    Paul Ekman: Leleplezett érzelmek
    Carter S – Sokol J: Segítség a párom nárcisztikus
    Gusztáv Mariann A képmutatás gyakorlata
    Dr. George Simon – Báránybőrben

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

Gravatar
WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. ( Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. ( Kilépés /  Módosítás )

Kilépés

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.