Ez a legbékésebb változat. És borzasztóan bűntudatkeltő. Mert látod, hogy mindenki szereti, neked meg bajod van vele. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 8.: aki mindenkinek segít
11
egyenlőtlenség címkéhez tartozó bejegyzések
itt hagyott egy szó nélkül
Elment az Erzsi ma reggel, és elvitte a gyereket is. Én nem értem a nőket. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 7.: aki csak nem számol veled
Ez a férfi amúgy lehet álom is. Nem számoltat el a pénzzel, nem minősítget. Szeret. Vagy neki. Csak néha esik valahogy rosszul, amit csinál. Vagy inkább: amit nem. Nem érzed magad teljes értékűnek mellette. Úgy érzed, hiába szereted tiszta szíveddel, ő valahogy nem áll ott veled szemben, kibújik mindig. Bővebben…
akkor meg mit sír
Arról ábrándoztunk, hogy családanyák leszünk. De legalábbis arról, hogy milyen jó lesz, ha feleségül vesznek. Nagy szerelemről, ami nem akart jönni, de ha nem jött, legalább esküvő legyen, és esküvőről, amiből meg inkább együttélés lett, de legalább rendes a Peti.
Itt megjegyzem, tartósabban elmerengve blogkolléga bejegyzésén, hogy semmi nem ennyire önzően önmagáért való, mint a ma a kicsit is jobb módúak körében szokásos esküvő. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 6.: nem lesz jó
Kedves hallgatóink! Mai műsorunkban a nem lesz jó férfit vesszük górcső alá.
Az alaphelyzet az, hogy a nő szeretne valamit, ami az élete szokásos korlátai között nem magától értetődő. Bővebben…
természetüknél fogva poligámok
Úgy van. Bővebben…
nem mernek nők lenni
P. Orsinak, szeretettel, közös harcunkhoz
Kedves-drága Ildikó!
Bevallom, szoktam olvasni a Lők Napját én is, a barátnőm mindig itt felejti az asztalon. Aranyos lány, ha rendetlen is, szeretem. Hogy akkor miért írok Önnek?
Kérem, adjon tanácsot. Érzem, ő nem az igazi társam, talán néhány hetünk van hátra. Mindig megérzem előre, hogy szakítani fogok.
Már nem olyan az egész, mint az elején, azt akarja, köteleződjek el, pedig csak tizenhét hónapja élünk együtt. Bővebben…
ha több pénzünk lenne
egy korai klasszikus, 2012. szeptemberi. benne van a könyvben is. nagyon szerettétek, szerintem ez több megosztást hozott volna, mint a normálisék, de ekkor még nem volt facebook.
és ez után döbbentem rá: intelligens emberek sem értik mindig a posztokat.
Ha egy kicsit több pénzünk lenne, akkor nem tologatnám úgy a csekkeket. Tanyasi csirkét tudnék venni, biotojást és legalább a gyökérzöldségek biók lennének. Megvenném végre azt a nyersselyem bodyt, álomfehérnemű.
A gyerekek kapnának olyan igazi, szépséges babakonyhát, tűzhellyel, mindenféle edényekkel, a miénk, amit hokedliből csinált após, olyan szedett-vedett, lejöttek az öntapadós tapéta platnik is. Vennék egy igazi, vadiúj indiót, azt jó áron el is lehet adni majd, ha már Borit se hordozom. Leandert vagy narancsfát az erkélyre. És egy tornabérletet. Lefogynék. És akkor bikinit is. Horgolt, fehér bikinit, most le van árazva a Calzedoniában. És megtanulnék spanyolul. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 5.: aki már nem is mer szólni
Sz. V-nak
Anyám terrorizálta apámat.
Hány, de hány ismerősömtől hallottam már ezt.
A férfi, aki “fél a feleségétől” és “már nem is mer szólni”, hát ő sem áldozat? Bővebben…
én is nagy csibész voltam
Egy-egy játszótéren, rendezvényen meg lehet időnként figyelni — nekünk a legutóbb Ruszton sikerült –, hogy a férfiszocializáció egy változata úgy zajlik, hogy a borostás apuka a maga egy-két fiát nemhogy nem állítja le, amikor azok harsányan viselkednek, veszélybe sodorják magukat, netán rongálnak vagy erőszakoskodnak, hanem egyenesen büszkén figyeli és metakommunikációs eszközökkel bátorítja is őket.
Én is nagy csibész voltam. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 4.: annnyit segít
Az én férjem nem közönyös. Hazajön, tesz-vesz. El is mosogat, pedig fáradt. Ovis farsangra is jön, pedig az neki nagy teher, de értünk megteszi. Nincs okom panaszra.
Elvakít minket ez a fény, mert jól tudjuk, milyen a sok tunya férfi. De nem, a miénk pontos, szorgos.
Azonban az ilyen tevékeny férfiak eléggé ingerülten tudják ám keresni az imbuszkulcsot. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 3.: ne hívogass
ez egy fontos poszt, a kommentek meg parádésak. még 2012-ből
Dolgozom! Ne hívogass! Majd jövök. Nem tudom, meddig kell maradnom. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 2.: a kicsikart szex
A férfiembernek egyszerűen kell a szex. Így aztán manipulatívan is hozzájut, amikor a partnere nemhogy nem lelkes, de semmije sem kívánja.
Bővebben…az egyenlőtlenség formái 1.: ne szórd a pénzt!
Most induló sorozatomban áttekintem a partnerkapcsolati egyenlőtlenség tipikus formáit. A magam szavaival és látásmódjával megfogalmazom a változatokat, aztán pedig idézem a Hétköznapi hímsovinizmus vonatkozó részletét.
A bántalmazónak még nem tekinthető férfi például gyakran, a bántalmazók pedig majdnem mindig magukhoz ragadják Bővebben…
annyira rendes ember
a NaNE egykori és jelenlegi munkatársainak, akik a megfigyeléseiket megosztották velem
Vannak persze hibái. Kinek nincsenek? Bővebben…
az hányszor volt már
, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én
végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.
Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)
És Bővebben…
ne akard megváltoztatni!
Amit a kínlódó, kereső nők a leggyakrabban megkapnak ún. pszichológusoktól is:
Ne akarjuk a másikat megváltoztatni, nem fog sikerülni. Az ilyen próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. Megváltoztatni kívülről nem lehet senkit, legfeljebb segíteni abban, ha ő változni akar.
Lássunk néhány példát, amelyben a nők tipikusan nagyon is meg akarják változtatni a partnerüket. Bővebben…
agresszív asszonyok 1. — az oldtimer
Tehát az eredeti típus, anyáink, nagyanyáink generációjában.
Amikor arról folyik a szó, hogy milyen nehéz nőnek lenni, hogyan ássa alá a bizalmat a hímsovinizmus, mindig előkerül az ellenpélda a harsány, mindent szervező, mindenben döntő feleségekről. Hogy mennyire sok az ilyen nő, az egész család fél tőle, ő a hírközpont, és vidáman és energikusan dönt a kertrendezéstől az após temetéséig bármiről és nekik micsoda hatalmuk van. Avagy kifejezetten áskálódik, gonoszkodik, elnyom másokat. Az apjukjuk (-uk?) meg csak ül a tévé előtt, esetleg horgászni jár, csendesen elvan, nem mer lázadni, mosolyogva tűri a terrort, ki van herélve. Ez ismerős? A nő, aki folyton akar valamit, és a férfi, aki enged? Bővebben…
mert az nekik is jó lenne
2012. júniusi bejegyzés, mit sem vesztett az aktualitásából — a felvetés újra meg újra előkerül.
Körülírtam, sok részletben felvázoltam a korábbi bejegyzésekben egy eszményt: a férfi nem munkamániás, nem húzza a száját, elfogadja a nő érzéseit; nincs fölény, nincsenek ürügyek és kibúvók, nincs kikacsintgatás és “a férfit az ösztönei hajtják” szöveg, van viszont türelem, beszélgetés, odafigyelés, közös idő. Közös a házimunka is, és a gyerekekkel is összemérhető arányban foglalkoznak, és a nő is önmagára talál valamilyen kreatív és élvezetes tevékenységben, netán pénzkeresetben, hogy a több évi kizárólagos gyerekezés alatt, meg aztán nem is kizárólag gyerekezik, ne érezze úgy: csőben él.
Így lehetne. És akkor milyen jó lenne mindenkinek! Örök szerelem, élvezetes szex, boldog gyermekek. Bővebben…
eljössz?
Az ismerős, amikor elhívod a férjedet egy számodra fontos eseményre, mamami klubba, a barátaid közé, kézműves kirakodóvásárba, és megígéri, hogy na jó, eljön és te nagyon várod az eseményt, és repesel, mert valójában nem számítottál erre, és kvázi mutogatni szeretnéd a férjed: látjátok, eljött velem, mert szeret?
És ott vagytok végre, bár később indultatok, mint szerettetek volna, te mégis pörögsz, ragyogsz, és azt veszed észre negyedóra után, hogy ő elegánsan kívül áll, nem szól, félrevonul, mobiloz, sóhajtoz? Kisurran cigizni? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 