agresszív asszonyok 1. — az oldtimer

Tehát az eredeti típus, anyáink, nagyanyáink generációjában.

Amikor arról folyik a szó, hogy milyen nehéz nőnek lenni, hogyan ássa alá a bizalmat a hímsovinizmus, mindig előkerül az ellenpélda a harsány, mindent szervező, mindenben döntő feleségekről. Hogy mennyire sok az ilyen nő, az egész család fél tőle, ő a hírközpont, és vidáman és energikusan dönt a kertrendezéstől az após temetéséig bármiről és nekik micsoda hatalmuk van. Avagy kifejezetten áskálódik, gonoszkodik, elnyom másokat. Az apjukjuk (-uk?) meg csak ül a tévé előtt, esetleg horgászni jár, csendesen elvan, nem mer lázadni, mosolyogva tűri a terrort, ki van herélve. Ez ismerős? A nő, aki folyton akar valamit, és a férfi, aki enged?

Ha a szüleidet írtam le, bizonyára haragszol egy kicsit anyádra, amiért így elnyomta apádat, akinek a szava járása volt: ahogy szeretnéd, angyalom. És hol itt az egyenlőtlenség, hát pont fordítva. Még a vejük életét is ők szervezik, nincs irgalom. Ők, áldozatok? Hahaha.

Az ellentmondás magyarázata nem annyira bonyolult. Az asszonyokra természetszerűleg hárul a család összetartása, tömérdek szervezési és fizikai munka, figyelem, készenlét. Igen, ők iktatják be a törvényt, hogy hol kell levenni a cipőt, de takarítani is ők fognak. Nagy munka ez, és nagy erő kell hozzá. A nők ebbe tanulnak bele: ifjan kis gazdasszonyok, aztán nagyasszonyok lesznek, és jobban jár mindenki, ha a sok munkájukat élvezik. Bele is erősödnek abba, hogy minden rájuk marad, mint szénbányász a fejtésbe, és akkor már glóriát is kovácsolnak a szerepükből. Így választ kapunk arra a rejtélyre is, amit a Nők Lapjában a férfiak egészségéért és életéveiért aggódó csapat nem látszik érteni, hogy miért bírnak ki mindent az asszonyok, és miért viszi el a férfiakat ötvenes korukban az infarktus meg a rák, persze a népbetegségnek számító, azonban betegségnek nem tekintett alkoholizmus, dohányzás és a mozgáshiány mellett. Miért épp ők, az erős férfiak engedhetik meg maguknak, hogy gyengék legyenek? Hát ezért. Mert elviszi a komplett életet a hátán más.

Miért ítélik meg az asszonyokat sokkal gyakrabban aszerint, mi lenne a feladatuk, és miért ússzák meg ezt a megmérettetést a férjeik? Nekik nem barkácsolniuk meg alapot ásniuk és karriert építeniük kellene, meg lapáttal hordani haza a pénzt, meg óvni a családot, és kifelé képviselni a család érdekeit a hagyományos ó, dehogy szereposztás, inkább eszmény szerint? Csinálják ők ezt? Miért a nőkre haragszunk már megint?

Milyen lehet minden döntést átengedni, és természetesen minden felelősséget, és csak csendesen mosolyogni, szobamélyben molyolni, szunyókálni, míg kint a szomszédasszonnyal megy az eszmecsere? Ún. elmélyült, ún. csendes, ún. visszahúzódó férfi. Nem lehet, hogy mi nők azért nem csináljuk ezt a foteles életmódot, mert ehhez nem lenne arcunk?

Vajon milyen lehet ilyen nőnek lenni? Mennyi munka, mennyi készenlét, mennyi alvás, mennyi saját idő? De hát ők ezt élvezik, ebben teljesednek ki, vethetitek ellen. Úgy bizony, de ne álljunk meg: mi lenne, ha nem élveznék? Ilyen is van, az Isten mentsen meg tőle, mártírnak hívják és mindenkit tönkretesz maga körül.

És hogy vidám és energikus, az az ő mindenen túl működő életösztöne, ereje, legyőzhetetlen teremtő nőisége — sisterhood, hajtsuk meg a fejünket előtte, és köszönjük meg neki. Ő vajon mire vágyott volna? Talán gyenge szeretett volna lenni, talán jó lett volna néhány döntést nem egyedül meghoznia, nem egymagában harcolni iskolaigazgatóval és gázművekkel, esetleg a drogambulanciára sem egyedül járni. Lehet, hogy arra vágyott volna jogelődje, a húszéves lány, hogy vigyék el táncolni, és ott forgassák meg alaposan? Helyette ő írja a táncrendet és szervezi a mulatságot, negyven és ötven évig. Túléli a férjét, hetvenévesen is erős — de hogy mikor ölelték szerelemmel, azt már ő sem tudja.

És mi, a kilencedik hónapban emeletre bútort cipelő anyák lányai milyen asszonyok lettünk? Sorozatunk második részében (sorozat-e két rész?) az új típusú agresszív asszonnyal foglalkozunk, az egyenlőséget is követelővel.

16 thoughts on “agresszív asszonyok 1. — az oldtimer

  1. Értem őt, persze, megértem, csak nagyon nehéz, mert természetesen rajtam csattan az ostor. Anyós oldalról azért, mert ő a gyereke életét akarja kontrollálni, anya-oldalról meg azért, mert ahogy írtad, egyenes az út a mártírszerepbe. És már nem is tudnak változtatni.
    És igen, ott van az ő érzelmi kielégítetlenségük, amikor a gyerek afféle pótszer, még felnőtten is.

    Az én nagyanyáim korán elmentek, nem bírták a terhet cipelni.

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: agresszív asszonyok 2. — a felújított változat | csak az olvassa

  3. Visszajelzés: én nem akarok sárkány lenni | csak az olvassa

  4. Szépen leírtad. Hiába, minden út a férfiakhoz vezet. Én nagyon szeretném itt megszakítani a kört. Hogy az én fiam már ne. A lányom se legyen ilyen helyzetbe. Nehéz erősnek maradni, amikor még mindig én vagyok a rossz, ha szóvá teszem. Gyűlölni fognak ezért. Vállalom. Apám tette tönkre még jobban anyámat. Pedig segíthetett volna is.

    Kedvelés

  5. Visszajelzés: férfias, nőies | csak az olvassa

  6. Ez az őrmester kifejezés lelkemben sebet ejt. Sérült fiamat nevelem, nevelgetem, próbálkozom nevetve-sírva. Akkora szabadságot kapok hozzá, amit elképzelni sem lehet, felérni sem lehet hozzá. Mert senki nem mer beleszólni az én életembe. Úgy teszek mindent, ahogy gondolom. Hogy így könnyebb, hogy sehol egy sorvezető, egy anyai, egy apai, egy baráti tanács??? Nem, iszonyatosan nehéz, megküzdeni a kérdéseimmel, a lehetőségeimmel.
    Az anyukám egy időben azt mondta, mindjárt jön az őrmester…rám gondolt. Mert kiszabott nevelési elveim vannak, mert másképp nem lehet. A fiamnál nem. Nála a következetesség a sorvezető, a biztonságos jövő kordona. És igen, egyre határozottabb leszek, pár másodperc és döntök, mert drága dolog a hibázás. És mit mond a környezetem? A munkatársaim? A barátaim. Hogy ők felnézének rám, hogy szerencsés a fiam, mert hozzám került, példa lettem az életemmel. Ettől vagyok rosszul. Elegem van a szavakból és ordítanék, hogy nem akarok példa lenni, táncolni akarok…És pár éve táncolok és élek, megélek, átélek. És energikus vagyok és nőies. A nevetés, még egy picit emlékszem az milyen. De az agresszivitást már megtanultam, nem tudom letenni, picit a szívgyógyszerem lett, ha érted. És nincsenek férfiak sokáig mellettem, de van időm. Az apám? Ő már csak nézni akarja az unokákat. A bátyám? Nagyon messze vagyunk egymástól. A fiam apja? Ő mégsem velünk. Egy férfi barát van, ő sokat segít, ha kérem. És lett egy másik férfi segítőm. Meg kellett tanulnom kérni és működik.
    Talán az őrmesterség is lekopig egyszer rólam, muszáj remélnem…az a másik szívgyógyszerem. Kell a gyógyszer, hogy ne menjek el korán.

    Kedvelés

  7. “Nekik nem barkácsolniuk meg alapot ásniuk és karriert építeniük kellene, meg lapáttal hordani haza a pénzt, ”
    Mit lapáttal, talicskával illik a sztereotípia szerint 🙂
    Alapásásról eszembe jut hány férfit láttam én már, hónapokig betonozni házalapot, kerítést, teraszt (van szomszédom, aki tavasztól-őszig mindennap reggeltől estig a kerítést betonozta, hol egyedül, hol valamelyik haverjával). Soha nem értettem, miért nem hív ácsokat a zsaluzáshoz, és mixerautót a betonhoz, akik az ő hónapokig tartó munkáját elvégeznék pár nap alatt. Persze tudom olcsóbbnak tűnik a saját munka, de az időt ki fizeti meg? Amelyik férfi szerint ez megéri így is, képzelje csak el, amint a felesége bejelenti, hogy merő spórolásból, úgy 5-6 hónapig nem tud semmit foglalkozni a családdal, a háztartással, mert sajna, kora reggeltől, késő délutánig kell kevergetnie a betont a barátnőjével együtt a telken. Azt hiszem már másnap oda lenne rendelve egy kőművesbrigád és jönne az a drága mixerautó!

    Kedvelés

  8. Dédanyám, aki 1900-ban született, mint az óceánjáró zongorista, 7 gyereket szült, 5-öt nevelt fel. A férje és két fia alkoholista lett, a harmadik rokkant. Ő 92 évesen halt meg, két lánya és egy fia élte túl. Nem volt agresszív, de ragaszkodott hozzá, hogy takarékoskodjanak, mikor a férje torkán csúszott le a fizetése. Mikor pengőről forintra váltottak, az ő párnája alatt figyeltek még évekig a millpengők, nagyanyám keserűen emlékszik, mennyit nélkülöztek, de végül ő is nagyon takarékos lett. Ő már csak egy gyereket mert vállalni, mondjuk az ötvenes évek egészségügyi viszonyai erre rásegítettek. De dédanyám nem volt őrmester, viszont míg kicsik voltak a gyerekek, nagyon észnél kellett lennie. Hívő asszony volt, és nem az egyetlen a közvetlen környezetében, aki így élt. Nem nagyon volt választása. De halála előtt is tudott még nevetni. Ilyen is van. Két napig se bírnék úgy élni, mint ő.

    Kedvelés

  9. Úristen, te honnan ismered az anyósomat? Hogy én hányszor hallgattam végig az elmúlt tizenx évben, hogy ő a férjem szülése előtt egy nappal egyedül vitte fel az ezerkilós konyhaszekrényt a negyedikre…

    Kedvelés

  10. Ez de ismerős. Anyum pont ilyen asszony, mindent mindig kézben tart, és mindent mindig megszervez. Mellesleg, azért a férfiak egy része ma már részt vesz a házimunkában, de sokuk tényleg olyan, amilyennek leírtad. Nem hiába mondják, hogy a nők erősebbek, mint a férfiak, bár ez eleve a szülés miatt is igaz. A férfiak talán a Teremtés koronái – miközben leírom, halkan kuncogok -, de mégis a nők viselik otthon a nadrágot. Legalábbis normális körülmények között. Szóval nagyon jól rátapintottál a lényegre.

    Kedvelés

  11. Érdekes téma. Szerintem mindannyiunk környezetében-családjában van legalább egy ilyen asszony, szinte matriarcha, akire mindenki felnéz, mindig van egy last minute-sütireceptje hívatlan vendégek traktálására és okos tanácsa, hogy hogyan kell ültetni az epret, és mitől csillog a mosogató ; fáradhatatlanul és tényleg nagyon pöpecül képes szinte bármit megszervezni, meg pontos tervei vannak hétvégére, a férjnek,szülőknek,gyerekeknek mi a feladata a kertben/ház körül.
    Viszont azt figyeltem meg,hogy ezek a nők amilyen talpraesettek és erősek, ha családról van szó, alig funkcionálnak más – társadalmi,munkahelyi – keretek közt. Mintha a magabiztosságuk,erejük csak a családjuknak szólna, és munkába menet felakasztanák a fogasra, vagy egy nagyobb,idegen közegben viselkednek nagyon visszahúzódóan, szinte már “szerencsétlenül”. Egyik barátnőm anyukája ilyen, otthon (illetve a szűkebb környezetében) tipikus őrmester,kemény nő, de a munkahelyén mintha kicserélték volna: csendes,halk,megalázkodó. Nagyon kontrasztos ez nekem, és az én családomban is van ilyen nő,kívülről nézve picit skizofrén helyzet.

    Kedvelés

  12. Visszajelzés: dilemmázóknak: lépni vagy maradni | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.