az egyenlőtlenség formái 2.: a kicsikart szex

A férfiembernek egyszerűen kell a szex. Így aztán manipulatívan is hozzájut, amikor a partnere nemhogy nem lelkes, de semmije sem kívánja.

Meg vagyok győződve róla, hogy a szex addig szabad és boldogságos, amíg szabadon belefeledkezhetnek a szerelmesek, esetleg kifejezetten azért találkoznak, hogy belefeledkezzenek: van tehát idejük és megfelelő körülmény, hely hozzá. Ha már más a kapcsolat lényegi tartalma, például a gyereknevelés vagy közös munka, akkor beindul egy olyan üzemmód, amelyben nem hagyjuk szóhoz jutni a vágyainkat, tiltjuk ezt az alkalmazást, egyszerre szégyenlősek leszünk, nem akarunk sem vágyakozónak tűnni, sem kiszolgáltatva lenni a visszautasításnak, és egyre inkább nem főfoglalkozásként, hanem kivételesen, mondjuk csak ellazultan, velneszhétvégeken, otthonunktól távol, vagy programszerűen: elvégre házastársak volnánk! szeretkezünk. Talán nem a megszokás itt a kulcs: a harmincas-negyvenesek azért kopnak el mint pár, mert más kép áll a keretben: mi család vagyunk, életritmusunk van és feladataink, szépen, terv szerint. Márpedig a szex rejtélyes, zavarba ejtő, kusza, felkavaró, spontán, őszinte, irracionális, és ez a két világ nem átjárható, az üzemmód pedig automatikus, nagyon nehéz váltani, különleges impulzus kell hozzá. A házasság társadalomszervező erő, a szerelem nem az, írja Jókai Anna a Jákob lajtorjája című regényében.

A női libidólohadás további okai itt és itt.

A nagy hevület a férfiakból is elmúlik, és talán nagyrészt ezért. Viszont igen gyakori, hogy a férfinak a szerelem múltán is marad igénye — az ürítkezésre.

Tehát nem kommunikáció, nem érzelemkifejezés, nem ismerkedés a szex, nem eszméletvesztős vihar, hanem gyors, fiziológiás művelet, amit hagyni kell, és attól ő megkönnyebbül. Mert kell, nagyon kell. És még szép tőle, hogy otthon akarja. Hogy kívánja a feleségét. Ő hűséges.

Mindez azért egyenlőtlenség, mert arra kéri a férfi a partnerét, hogy tegyen meg valamit, ami definíció szerint spontán és kölcsönös, ha jó, de ezúttal vagy rendszeresen a kedvéért, rábeszélésre, forszírozásra teszi meg. Hogy megteszi-e, az a manipulatív kontextusban a mércéje lesz annak, hogy szereti-e a szegény emberét, alkalmas feleség-e, kielégíti-e a férjét.

A gerjedező férfit sajnálni kell. Jaj, nagyon szeretné. Már fáj neki! Hát menjen máshoz? Most már törlőrongya legyél, vagy megbetegíted. Ezt Weöres Sándor írta. Csak egy kicsit! És nem értem. Pedig ismerem én azt a kínzó, fizikai sóvárgást, meg hogy a másik elfogadásának jelképe, hogy szexel-e velem, és fogadjon el, és szeressen. Kezdeményezni is szoktam. No de hogy ez szokássá válik! A nőnek esetleg sosincs kedve, mert fáradt, gyűlöli az idegen, csíkos testét, neheztel a férfira, nem kis részben ezekért a kizsarolt koituszokért. A férfi meg elégedetten valamelyik nyílásába lövell, és nem zavarja, hogy a nő ezt megtette a kedvéért, nem zavarja, hogy a nő nem érez izgalmat, örömet, nagyrészt semmit. Tényleg öt perc a boldogság?

Én nem vagyok a gyors menetek ellen, öt perc egyébként nagy boldogság tud lenni, akár magam vagyok, akár ketten vagyunk. De öt ilyen perc a boldogság? Tizenöt perc egyezkedés után? És csak neki? Nem, neki se jó. Nem lehet jó. Ez megalázó.

És nem, nem nagyon létezik fordítva. Elméleti esélye van persze, hogy a nő zsarolja szexrét a férfit. De én azt gyanítom, hogy az összeszokott párok vagy nem szeretkeznek már szinte egyáltalán, vagy ilyen manipulatívan, a férfi követelésére zajlik a dolog, és nagyon kevés pár szexel kölcsönös örömmel, szabadon. És ami a valódi oka a nő kedvetlenségének, lásd a fenti linkeket, azügyben nem történik változás: a férfi nem segít, nem fejezi ki sem a szeretetét, sem a megbecsülését, nem igyekszik jobb szerető lenni, megkapja így is, viszlát. De fel nem foghatom, hogy ebben neki mi a jó.

Mit mond a Hétköznapi hímsovinizmus? Ez a típus is a kényszerítő hétköznapi hímsovinizmus alcsoportba tartozik:

1.5. KIERŐSZAKOLT INTIMITÁS

A férfi egyoldalúan és tolakodóan közeledik személyes vagy szexuális indíttatásból, amikor azt kívánja és anélkül, hogy érdekelné a nő igénye, vagy megbeszélés tárgyát képezné, hogy hogyan jutnak el az intim helyzetig. Tipikus megvalósulási formája a kényszerítő csábítás a szexelni akaró férfi részéről.

“Nehezen viselem, amikor az utcán vagy más nyilvános helyen, ahol én visszafogottabb volnék, a párom feltűnően csókolgat és nyalogat, bármennyire is próbálom erre-arra húzni a fejem. Gyakran az a benyomásom, hogy ilyenkor nem annyira gyöngédségi roham tört rá, hanem azt akarja mutatni, hogy én bizony az övé vagyok. Ez különösen nyomasztóvá válik, amikor nézeteltérés van köztünk és ő, ahelyett, hogy komolyan venne, így akarja semmissé tenni a szembenállásomat.”

(…)

És még egy vonatkozó részlet a harmadik fejezetből, a burkolt hétköznapi hímsoviniszta manőverek közül:

3.5. ÉRZELMI MANIPULÁCIÓ
A férfi a nő bizalmát és szeretetét kihasználó üzenetekkel kelt benne negatív érzéseket és kétségeket önmaga felől, és ily módon még inkább függővé teszi őt. Sok lehetséges módozata közül az alábbiakat emelnénk ki:

3.5.1. Kétélű üzenetek (szeretet/agresszivitás)
Hatásukra a nő úgy érzi, csapdába került: ha arra reagál, amit hall, akkor nem kerüli el a manipulációt, ha nem válaszol (mert érzékeli a manipulációt), az a vád éri, hogy nem fogadja el a férfi szeretetét vagy rossz szándékot, illetve támadást feltételez ott, ahol (a férfi szerint) szó sincs ilyesmiről.
Példák a kétélű üzenetekre: manipulatív csábítás (érdekből való szeretetteljes közeledés; szex, amikor a nő nem kívánja) a „nyissunk új lapot” taktikája („Olyan boldoggá tennél vele, ha nem emlegetnéd többet azt a múltkori összezörrenést, ki voltam borulva, azért emeltem fel a hangom”), kikényszerített választás („Ha nem teszed meg ezt értem, nem is szeretsz”) vagy a sértődősdi („Hogy gondolhatsz rólam ilyet?”).

39 thoughts on “az egyenlőtlenség formái 2.: a kicsikart szex

  1. … és ha ezt megmutatod ennek a fajtának (igen, igen, ez is fajtajelleg, de kár hogy aki ezt a szót használja a feleségére (mert roma származású!!!), ezt nem olvassa! De kár, hogy ez nem tud léket ütni az agyukba!), akkor ismét sértődik. De jó hogy én már csak röhögni tudok rajtuk. És kívánom az összes sorstársnak, hogy legyen erős és tudjon nemet mondani és röhögni rajtuk!!!

  2. Sziasztok! Én új vagyok, de mivel ez egy őszinte blog, kifejtem az őszinte véleményemet. Nagyon és még annál is jobban unom, hogy mindig csak arról írnak mindenhol, hogy “a férfi akarja, mert neki kell, a nőnek meg fáj a feje…” Miért gondolja mindenki, hogy a nőnek nem kell? A nőnek nincs igénye? A nőnek nincsenek vágyai? A nő örökké fáradt és fáj a feje? Hát bizony a férfi is lehet örökké fáradt és a fordított helyzet ugyanolyan sz.r! Igen. A férfinak kell az ürítkezés, a nőnek meg kell, hogy befogadhassa. Hogy megszorongassák. Hogy a vágy tárgya lehessen. Akármilyen kimerült, hiába házasság, család, üzemmód-váltás nehézsége. Ott a sötétben, mikor ketten maradnak, beszívják egymás illatát… igenis kell, hogy befogadhasson. És a szavazás állása alapján úgy látom, hogy sok sorstársam van. Beszéljünk már erről is!

    • Üdv a blogon! Írd le nyugodtan a véleményed. Ez az írás nem állítja, hogy minden kapcsolat ilyen, ez csak az egyenlőtlenség egy — tipikus — megnyilvánulása. Mégis, amit írsz: a fordított helyzet az egyenlő kapcsolatokban szokott ilyen szépen működni, amelyek mint a fehér holló. Én azt állítom, hogy ez a szokásos felállás (férj dolgozik, anya otthon a gyerekekkel, aggódik, felelősséget érez) a nőből kiszívja az életörömet, kiöli a vágyat, és mumifikálja őt. Ez nem egyéni történet, és nem a férfiak szándékos bűne (ők csak a haszonélvezők): a rendszer teszi ilyenné a nőket, és akkor a férjek bánatukban elmehetnek máshová dugni, nincs mit tenni. Esetenként elég meglepő, amit csinálnak, mert arra nekik szükségük van.

      Mindez nem férfigyűlölet és nem is moralizálás. Ajánlom figyelmedbe A vágy csendje című könyvet, amely nagyon szakszerűen, sok történettel mutatja be, hogyan veszítik el a nők önmagukat, boldogságos szexusukat a házasságukban.

      Aztán még ez a két bejegyzésem: https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/28/szep-szimmetria/
      és
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/13/a-nok-is-tudnak-am/
      , ez a kettő talán jobban rámutat, mire gondolok.

      És még:
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/22/amiert-a-no-nem-1/
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/22/amiert-a-no-nem-2/

      , a férfiak oldaláról, az ő kicsit más okairól pedig
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/25/es-amiert-a-ferfi-nem-mert-sokszor-o-sem/

      Bizony, a férfiakból meg például a stressz öli ki a vágyat, de ehhez igazán nem kell az én hiánypótló blogom, elég a Nők Lapja meg a többi, tényleg ez folyik a csapból, meg hogy a nőknek (!) mit kellene tenniük ez ellen.

      • Nem arról van szó, hogy a nő nem akarja az intim együttlétet. Hanem, hogy elsősorban nem ezt akarja. Saját példa: mi akkor döntöttük el, hogy párterápiára megyünk, amikor az én libidóm nagyon lecsökkent és a férjem frusztrációs szintje ezzel arányosan megnövekedett. Kiderült, hogy a rendezetlen érzelmi gondok vezettek a lehetetlen helyzethez. Amikor minden a helyére került, akkor az én libidóm is normalizálódott. Azóta tudom, hogy a csökkent libidó nálam valami mást is jelez. És amíg nem derítem ki, hogy mi a baj, min kell változtatni, addig nem leszek sem önfeledt, sem gátlástalan az ágyban.

        Amit én is tapasztalok, és te nagyon jól megragadtad, hogy nagyon nehéz az üzemmódok között váltogatni. Én ezt akkor éreztem leginkább, amikor szoptattam. Fizikailag megterhelő volt az, hogy a testem átállítsam az élelmezési funkcióról a szexuális tevékenységre.

        • Már egy ideje olvasom a blogot, és ma is már egy csomó poszthoz hozzá akartam szólni, de ez annyira elevenembe vágott, hogy most muszáj.
          Szerintem egy csomó nőnél így működik, mármint hogy egyik “módból” vagy “szerepből” nem tudunk hirtelen átváltani a másikba. Szóval ha az előbb épp a konyhapadlót súroltam, akkor nem jövök izgalomba attól, hogy kijön a férjem és megölel, meg elkezd közeledni. Szoptatáskor meg még inkább így voltam vele. Mert nem vagyok egy spirituális ökomami, nem voltam úgy vele, hogy a gyermekem és én köztem most valami hatalmas, felsőbbrendű kapcsolat van éppen, de akkor is. Ha egyszer már “kiszolgálok” az egyik oldalon (értsd: szoptatok), akkor nem akarok “kiszolgálni” a másik oldalon is (értsd: nem akarok szexuális közeledést) Mert nem egy gép vagyok, hogy többfelé is csak adjak, érző emberi lény vagyok (istenem, milyen klisé!), és nem akarom, hogy kihasználjanak. Ráadásul míg a partner tud várni, a gyereknek mondjuk tényleg létszükséglet, hogy megszoptassam.

    • Á, valamikor én is meg voltam lepődve amikor valaki azt mesélte, hogy nem volt kedve hozzá. Akkor azt mondtam, ilyen nincs, hogy-hogy nem akarja a nő? Én szivesen csinálnám, csak lenne kivel 🙂
      Na de azóta sokat változott ám a világ 🙂
      Az én kapcsolatom/házasságom meghaladt már egy évtizedet, sajnos én sokszor nem érzem szükségét, hogy beszivjam az illatát, még akkor sem, ha esetleg nem is vagyok annyira fáradt.

      Örülök neked, ha ilyen jó kapcsolatod van. Irigyellek is egy picit 🙂

    • Érdekes, amit írtok…
      Én is azt olvasom mindenhol, hogy a nőknek folyton fáj a feje, meg szegény elhanyagolt pasik. Közben meg mi barátnők (négyen) arról csacsogunk néha, hogy a mi férjeink meg nem ilyenek. Vagy mi nem…
      Nálunk pl én vagyok a “pasi”, már ami szexhez való viszonyomat jellemzi és a párom a “nő”. 🙂
      Őt kizökkenti a munkahelyi stressz, ha nálunk alszik a Nagyi, ha nyekereg az ágy. Engem meg semmi nem zavar ha rámborul a “lila köd”. Se az, hogy beteg a gyerek, se az, hogy nyitva az ablak a körfolyosóra, se az, hogy lázas beteg vagyok…semmi. Sőt, állítom, hogy menstruációs görcsre a legjobb egy kis hancur. 😀
      Sose voltam olyan kívános, mint kismamaként és alig bírtam ki a szülés utáni hat hetet (ok, másodszorra ki se bírtam). 🙂
      Nekem kikapcsolódás, felüdülés, móka volt a szerelmeskedés kisbaba mellet is és inkább azt választottam alvás helyett. Tudom, hogy nem vagyok átlagos, tudom, hogy kilógok. És azt is tudom, hogy ez a páromnak lehet teher is, mert tudja rólam, hogy én vágyom rá…mindig…akkor is, ha hülye a főnöke, ha csöpög a csap, vagy ha vendég van nálunk…kicsit úgy érzi, hogy teljesítenie “kell”.
      A magazinokban mirnyogó férfiak megvesznének egy ilyen nőért, bár szerintem igen gyorsan sikítva menekülnének tőlem.

  3. Köszönöm, köszönöm, ez nagyon fontos. Én még az elején járok a dolgoknak, “csak” van egy társam, akivel együtt élek. Egyszerű a helyzet, én este jobban szeretem, de ő meg akkor fáradt. Viszont reggel … elég sokszor megébred. Volt már, hogy engedtem neki, de utána mindig éreztem, hogy ez így nem igazán jó. (Oké, néha nekem is megjött a kedvem, de leginkább nem.) Rettentő érett és nyitott vagyok, imádom ezt a blogot olvasni, de bennem is sok maradvány van ezekből a “belénk kódolt” baromságokból.
    Nem szeretnék többet ilyet csinálni. Köszönöm, hogy ezt megerősítetted!

  4. Amióta gyerekem lett egy csomó mindent megértettem, hogy pl. régen miért voltak bordélyházak, vagy miért nem engedélyezték a válást…nem is értem hogy miért élünk ilyen csalásmodellben amilyenben és hogy így hogy tud majd fennmaradni a társadalom,egyébként különösebben nem érdekel,érdekelje a politikusokat és érdekli is őket, hah!

    Ez a sex dolog, manapság tényleg kötelező mutatvány a nőtől. Egy nagyon elismert szaktekintély pszichológusnő nagyon sok soros titulussal rendelkező szintén pszichológus lánya mondta egyszer hogy a férfinak kell a heti 2-3 sex,hogy növelje az önbizalmát, a nőnek ezt nem kell élvezni elég ha eljátssza, úgyse tudja meg a férfi! Ez maga az önmegerőszakolás! Egyszerűen elképedtem a választól, ha Pali bá mondaná falun akkor ok, de egy fővárosi “felvilágosultnak” mondott felső tízezerből származó orvosdinasztia tagjától! És ezek írnak a nők lapjába cikket..

      • http://hvg.hu/vilag/20121109_europa_legnagyobb_bordelyhaza
        Földi Ágnes, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségének elnöke szerint jelenleg Magyarországon körülbelül 15-20 ezer prostituált “dolgozik”. Azt hiszem neki elhihetjük. A hír kapcsán számolgattam kicsit…legyen “csak” 15.000. Mennyi “fuvart” (jaj de szép szó) bonyolítanak le átlagban naponta? Négyet, ötöt, tizet? Legyen a legkisebb szám a 4. tehát 15.000 x 4 = 60.000 (de lehet, hogy a valóság 100 ezer, ki tudja) ennyi férfi veszi igénybe naponta(!) a prostik szolgáltatásait. Mivel a kliensek nem járnak minden nap kurvához, nem tudom mi az átlag, megint kénytelen vagyok saccolni, gondolom úgy kb. a heti 1 (nyilván van aki csak havonta van aki naponta, de szerintem kb. ez lehet az átlag). Tehát a 60 ezret szorozzuk be 7-tel. Az kb. 420 ezer! Majdnem fél millió magyar férfinek a világ legtermészetesebb módja, hogy fizetnek a szexért ma Magyarországon! Olvastam 2 milliós számról is de azt azért kizárt dolognak tartom, de lehet csak én vagyok láma…Mennyi szexuálisan aktív férfi lehet ma kis hazánkban, 3 millió talán? A számoktól függően minden hatodiknak vagy negyediknek vagy másodiknak természetes ez, hogy ha viszket a farka, akkor bordélyba, út szélére, a prosti lakására megy? Azt mondjuk mi nők, hogy na igen a többi férfi…DE az én férjem/párom biztosan nem…de akkor kik adják ezt a hatalmas számot? Ne akarjuk megtudni szerintem 😦

        • Szerintem se ilyen magas a szám. A szomszéd lakást kibérelte egyszer két húsz év körüli kislány. Nagyon diszkrétek voltak, de azért előfordult, hogy baby dollban nézett ki az ajtón, mert a kaputelefon hálózat nem túl modern, és néha másutt is becsörög, ha kapukóddal jön be valaki. Amúgy pedig két lakás valaha egy volt, így eléggé áthallatszanak a dolgok. A zuhanyzások és a romantikus zene felcsendülésének számából állíthatom, hogy napi 2-3 ügyfélnél több nem fordult meg a szomszédos falnál levő hálószobában, ráadásul nem is voltak itt mindig mindketten, és hétvégén egyáltalán nem is volt zene.

          Aztán elköltöztek, nyilván, mert a tőlünk áthallatszó porszívózás és gyerekzsivaj nem szexi. 😉

  5. Nem vagyok szakavatott a témában, biztos ma is van bőséggel minden, csak valahogy az maradt meg, hogy régen működtek ma nem legális,… lányfejjel ez nagyon elítélendő, és asszonyként -de rühellem ezt a szót- arra jöttem rá igen amit te is írsz, hogy, tök nehéz ez a mindig minden szerepnek való megfelelés családostól, problémástól, mindenhogyan, de. legyél intelligens du házias éjszaka kurva, pláné egy önző hároméves szintjén lévő pasival. Itt nem magamról írok.

  6. Azt irod: nem, neki sem jo. Tehat akar otthoni kicsikart szex, akar hazon kivul kaland, vagy penzert vett:mindenkeppen neki, a ferfinak nem jo! Ha nem kapja meg azert, ha megkapja , de kicsikartan – lsd. a felvazol t 3lehetsegs utat- meg azert erzi magat szarul.
    Egyreszt igen, hu de szar ferfinak lenni (az en eletem szerelme a legutobbi kicsikart elott hosszan ecsetelte,hogy a vezetesre sem tud figyelni, -mogottes uzenet:ha felkenodik azert is en vagyok a hibas ), masreszt igen, nekik rossz, es igen ez a mifelelossegunk.
    Ha en ettol szarul erzem magam:ugyan mar! Majd elvezzem az ozvegyseget, addig szivjak, ez az elet rendje (ja meg a koteny, ugye).
    Kerdezik a pasik korulottem, hogy akkor mi a megoldas? Es erzem mar a akerdesben kodolva:van megoldas. Szerintuk. Hogy azt nekunk is akarnunk kell. Ennyi! Egyszeru! Nem ertik mi a problema.

    • Jól értem: az a panasz itt, hogy szegény férfiak, sehogy se jó neki, se a kicsikart, se a fizettett?

      Csak a tökéletes a jó?

      Megmondjam, én mire vágyom?

      … <– erre. A lényege, hogy heves vágy és tökéletes összeolvadás a szeretett partnerrel, és az feszes, fiatal és bírja a tempót, és ráérősen, fantáziadúsan, egész éjjel, ne kelljen pisilni se…

      És mit csinálok, ha nem jön össze? Követelőzök? Manipulálom? Dühöngök? Pornót nézek? Másik partnert keresek, aki olyanabb? És sajnáltatom magam, hogy úgy se jó, meg balhézik a partnerem, lelki válság stb.?

      Ó, nem. Nem teljesülhet a vágyam, és ezt elviselem. Például mert igent mondtam egy férfinek, aki most beteg.

      És elviseli még, hogy nem jön össze, ezeregy nő. És nem is ér rá, csinálja a dolgát, rohan teregetni, orvoshoz, oviba.

      Szegény kiéhezett férfiak! Belegondoltatok már abba, azon túl, hogy ez jár, hogy vajon miért nem szeretnének lefeküdni veletek a feleségeitek? Miért kötelező a szex? Tényleg ennek reményében nősültök, hogy lesz majd, aki mindig ott van?

      • Igen! Ennek reményében nősülnek. Ingyen cseléd és ürítőcsésze. Ezért olyan baromira fontos, hogy ne hízzon meg az asszony szülés után.
        Milyen szánalmas tud lenni, mikor a férj már délelőtt belesimul ebbe a szexet (el)váró sunyi megalkuvásba. És mikor szoptatósként úgy néz azokra a duzzadó mellekre, amik a gyerekét táplálják, hogy közben áll a dákó (Óóó, ha ez ezzel jár, tőlem életed végéig is lehetnél terhes!). Istenem, mennyire alantassá tud válni egy ilyen férfi! Mint a mocsár, úgy húzza lefelé a nőt maga mellé.

          • Az oké, hogy ha én is kívánom, akkor más a felállás. De ha éppen a gyereket látom el (szoptatok, pelenkát cserélek, vagy csak simán zombi vagyok attól, hogy két napja éjszakázom a fosós-hányós beteg gyerek mellett – akihez ugye az apja nem kel fel, hiszen ez az anya dolga…), akkor megalázó és eltárgyiasító (létezik ilyen szó?) az egész. És nem az a gond, hogy beindulnak a hormonjai és ennek látható jele van, hanem hogy nem képes kontrollálni ezt az egészet. Ember vagyok én is, nálam is működik a biológia, én is megkívánom a partnerem, de nálam társadalmi elvárás, hogy megértő legyek, ha a partnerem éppen nem kíván engem. Én értsem meg, ha fáradt, ha stresszes a munkája, vagy a családja, vagy bárminemű (pszichés, fizikai, vagy egyéb) problémája van. Ha ilyenkor én (mint nő) kimutatom, hogy együttlétre vágyom, akkor egy bunkó, érzéketlen valami vagyok, aki nem képes tiszteletben tartani a másikat. Fordítva persze oké a dolog, hiszen nekem nőként, feleségként odaadónak kell lennem. ..
            Eljátszottam ezt párszor, de aztán betelt a pohár.

  7. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 12.: ne csinálj botrányt, drágám | csak az olvassa

  8. Visszajelzés: nincs szex | csak az olvassa

  9. Visszajelzés: a szaros pelenka: nőiségem esszenciája | csak az olvassa

  10. Hosszú éveken át meg akartam felelni. Ma már képtelen vagyok rá, viszolygok a kierőszakolt szextől, nem kell, púp a hátamra… Persze, megvan az eredménye is: gyakorlatilag két ember összezárva 70 nm-en, akiknek semmi de semmi közük már egymáshoz.. Próbáltam szeretővel kompenzálni, nem volt jó az sem.

  11. Visszajelzés: nem elég jó a szex 1. | csak az olvassa — én szóltam

  12. Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: a csodálatosan önműködő vágy | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s