az egyenlőtlenség formái 6.: nem lesz jó

Kedves hallgatóink! Mai műsorunkban a nem lesz jó férfit vesszük górcső alá.

Az alaphelyzet az, hogy a nő szeretne valamit, ami az élete szokásos korlátai között nem magától értetődő. Szeretne például kendőben hordozni, autót vezetni, biciklizni, beiratkozni aromaterápiás meg dúlaképzésre, avagy bébiszittert felvenni és munkába állni.

A férfinek az egész nem tetszik, nem akar változást, homályos okokból, amelyek eredője — immár cél — az, hogy szeretné bent tartani a nőt a megszokásban, a jól bevált rendszerben. De ezt mégsem mondhatja így ki. Ezért álmagyarázatokat kreál. Érzékelteti, hogy a végső döntés az ő joga, és mert ez nem így van, a pénzre, a család működésére, a biztonságra vagy a gyerek épségére hivatkozik.

Például, ő autóval jár, anya meg oldja meg az életet, ahogy lehet. Biciklizni nem lehet. A gyerekülés drága. Veszélyes is. Igen, veszélyes. Majd ő viszi a gyereket hétvégén. Ha kapnak kölcsön ülést. (Nem kapnak.)

A hordozásnál még érthető az újtól való idegenkedés (a gyerekes életet megkönnyítő újítást mindig a nők kezdeményezik), de ennyi év után ki kell mondanom, hogy a (háti) hordozás is felszabadít, lehetőséget teremt, mobillá tesz. Kinyílik tőle a világ. Úgyhogy szépen beleillik ez is a sorba.

Dolgozni lehet, nagyon is, pénzért robotolni, majd oviba rohanni egyenesen dicsőség, de ha autonóm alkotómunka korlátlan munkaidőben, és szereti a nő, akkor jönnek a megjegyzések. Hogy neki már a család nem is fontos, csak a munkájának él. Teljesen megváltozott.

Dúlának, hordozási tanácsadónak állni, hordozókat varrni sem tilos, végül is, na jó, de pénz legyen belőle. Mert ezekbe ugye be kell előbb fektetni. A ház ura kalkulál, mikor térül meg a befektetés, és mert az mégsem megy, hogy itt eldúlázgatjuk az időt a család elől a semmiért, és ezért az asszony nyomás alatt dúla és varr mei tait. A dúla meg nagyon is mobil kell hogy legyen, időt kér a családjától akár éjjel is, meg gyerekfelügyeletet (mi sem természetesebb, mint hogy ezt jellemzően a nagyik és más nők oldják meg). Már eléggé telített a piac, rendkívüli tehetségek érvényesülnek csak kőkemény munkával, így a legtöbben csak fantáziálnak erről.

Talán a legjátszmaszagúbb történet, amikor morgás, ellenérvek felsorolása, kételyek után a családfő rábólint a dologra, esetleg a nő nem annyira törődik a morgással, és belevág. Az arra hajlamos férfi pedig mindent megtesz, hogy igaza legyen. Lesi, ahogy a felesége batyut köt, ott figyel, teszi a megjegyzéseket, stresszeli. (Kezdő hordozó anyatársam! Ha “nem lesz jó” típusú a férjed, soha ne köss a jelenlétében, és anyósodéban sem. Előbb szerezz rutint, magabiztosságot.) Ha a bébiszitterre bízott gyerek köhögni kezd, kész a bizonyíték: belebetegszik a gyerek az anya hiányába! Ha a mei tai készítőjét becsapják, ami nem példátlan, jön az én megmondtam. A biciklizéskor meg egyetlen kis dőlés is elég ahhoz, hogy az anyát felelőtlennek bélyegezze apa. Hogy ő merő figyelmetlenségből hányadszor húzza meg a kocsit, vagy hányszor lépi túl a sebességhatárt gyerekkel az autóban, az nem kérdés. Ezek után nem csak igaza lesz, ami önmagában sem rossz érzés, mert ő megmondta, hanem ki is jelöli, ki a kompetens és hol a helye a feleségének, és a feleség is úgy érzi, apának igaza van, ő tényleg ügyetlen, és tényleg felelőtlenség biciklizni.

Az egyenlő kapcsolatban a férj nem tilt semmit, különösen ilyen csűrt-csavart érvekkel, de nem is bólint rá semmire. És anyától sem kell engedélyt kérni — az ilyen kérések, amelyeket anyával szokás “megbeszélni”, megjegyzem, olyasmik, amelyek többnyire anya rovására, az ő aránytalan túlterhelése, ideje árán teljesülhetnének, ezért az egyenlő kapcsolatban fel sem merülnek. Az autonóm felek képesek felelős döntést hozni, és megbízni a másikban. Ha közös döntést vagy kompromisszumot, kreatív megoldást igényel az ügy, egyeztetnek, de egyik sem kér engedélyt, manipulál, próbálja lenyomni a másikat vagy beszél lyukat a partner hasába. Nincs “én csak a te érdekedben” meg “a múltkor meg te”. És nincs engedélykérés sem “apától”, hogy meg lehet-e venni egy három-ötezres, valóban fontos tételt. Egyszerűen elkeserítő, bár ez nem ide tartozik, hogy olyan életmódot folytat száz- meg százezer család, amelyben van kocsi, van “saját” lakás hitelből, de huszadika után semmi sincs, és egy tisztességes sampon luxus.

Most megint fel vagy háborodva, férfiolvasóm. Miért én vagyok a téma? Mondd, te is ilyen vagy? És aki ilyen, azt elítéled-e? Ez a kérdés, nem az, hogy én általánosítok-e.

8 thoughts on “az egyenlőtlenség formái 6.: nem lesz jó

  1. Nekem már eleve érthetetlen, hogy hogy lehet “megengedni” vagy “nem megengedni” valamit a társamnak (oda-vissza), ki vagyok én, hogy neki megengedjek vagy ne engedjek meg valamit, Nem a tulajdonom, és felnőtt ember, el tudja dönteni.

    Kedvelés

    • Van ám olyan is, amikor valaki csak rákeni a másikra, hogy Ő nem engedi meg. Női interpretáció: Nem engedted megvenni a furkenytyűt!
      Valóság: Megvegyem? Tőlem, amíg válogatsz én leülök egy padra.

      Kedvelés

  2. Igen, nekem is. Én szerettem volna takarítónőt, heti egy alkalommal, hogy amikor hazatérek a munkából, ne kelljen – legalábbis a hét minden egyes napján – házimunkát végeznem. Először gondoltam, fel-fele arányban fizetnénk, aztán arra, hogy jó, akkor csak én, elvégre keresek annyit. Találjátok ki, mi volt a kifogás: nem szereti, ha idegen matat a holmijai között. (Mármint hogyan? Kádmosás, WC tisztítás, porszívózás – mi?) Ja, és azt mondta, hogy ő majd megcsinálja. (Ugyebár helyettem.) Szokott tényleg segíteni, nem is keveset, persze mártír képpel, mert az apja egy pohár ízért nem ment ki a konyhába. Max. azzal tudom magam rossz lelkiismeret ellen felvértezni, hogy akkor ki mit főzött, egye meg, és csinálja. Tényleg, mennyire benn akar tartani a tradicionális rendszerben. pedig dolgozom, utazgatok egyedül, vagyis mindig valamelyik gyerekemmel – kell-e mondjam, ezt is teljes egészében én fizetem, barátnőzök, fele rezsit én fizetem (jah, meg is kapom, hogy az én számlámra megy a családi pótlék, meg az adójóváírás), most már operába is egyedül járok, olyan jövedelmem van, amiből el tudnám tartani magam és a gyerekeimet (na persze eléggé szűkösen). Ezt csak azért soroltam fel, mert íme, önálló nő vagyok, aztán meg tényleg, mégsem, mert ilyesmibe bele tud ugatni. Ennyi nekem. Persze én meg… de ezt nem írom le.

    Kedvelés

  3. A két “kedvencem, amit valaha hallottam:
    A három leghánytatóbb mondat, amit valaha hallottam:
    “Nem lesz jó, drágám, Te nem is akarod ezt igazából, érzem…..”
    ” Az asszony szeretne még gyereket, de én látom rajta, hogy ezt is alig bírja.”
    “A feleségem nem igazán örült, hogy anyám hozzánk költözik,de én láttam rajta, hogy mennyire egyedül volt idáig napközben a házimunkával szegény.”

    Kedvelés

  4. Különben én ezt rokonnak érzem a szexuális éheztetéssel: Itt is az a cél ,hogy a nő ne elégüljön ki, ne teljesedjen be a vágya. És az ideológia is hasonló hozzá:”Rendes nőnek nincsenek vágyai.”(se szexuális, se hivatásbeli, se olyan apróság,mint egy kényelmesebb hordozóeszköz.)

    Kedvelés

  5. Emlékszem, szerettem volna egy robogót, mert nem látok a bal szememmel, ezért a tavalyig nem adtak hajtásit, de sokat jártam, többnyire busszal, gyalog vagy biciklivel. Ez nem lesz jó – hangzott. Nekimész valakinek, egyébként is drága, összetöröd, kár érte. Egyszer elromlott az autó, és busszal jött haza. Komoly képpel mondta: Őszintén sajnállak, hogy abban a tömegnyomorban kell utaznod minden nap. Robogóm utána sem lett. Letörött az egyik fogam. Porcelánpótlást javasolt a fogorvos, ami köztudottan drága. Ez nem lesz jó, mondta. Nem élsz te már annyit, amennyit az a fog tartana. Jelzem, harmincéves voltam. Tévét szerettem volna. Ez nem lesz jó. Egész nap a focimeccset fogod nézni. Okostelefont szerettem volna. Minek az neked? Elveszíted, ellopják, különben is csak hóbort. Amikor elváltunk, egyszer szóvá tettem ezeket az egyenlőtlenségeket. Az volt a válasz: igen, mert mindenért engedély kellett neked, mint az anyukádtól. Gondolom, kitaláljátok, hogy nem egy férfi mondta ezeket.

    Kedvelés

  6. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 12.: ne csinálj botrányt, drágám | csak az olvassa

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.