bejegyzés kategória bejegyzései

nem vagyok köteles

Közzétéve Szerző:
28

Nem vagyok köteles mindig tudni, mi van, meg hogy mit akarok, nem vagyok köteles okosnak lenni. Most egy kicsit nézek magam elé, jó? Bővebben… →

egészséges férfi apaságot vállal

Közzétéve Szerző:
130

Olvasom ezt. Aki megosztotta, újságíróért kiált:

http://www.spermadonor.hu/index.html

A gyereknek nyilván az a jó, ha harmonikus légkörben, szerető családban nőhet fel, anyu + apu + 3 szoba + 4 kerék stb, de a mai modern világban már vannak szingli családok, leszbikus családok, feministák, vagy akik pusztán csak reálisan látnak és tudják, hogy semmi garancia arra, hogyférjük velük marad, a házasságok fele válással végződik, azaz jó eséllyel úgyis egyedül, apa nélkül nevelkedne a gyermek. Ha nem akarsz a Kaáliba menni, vagy a hormonkezeléstől tartasz, vagy van férfi társad, de nem jó a spermiumszám (férfimeddőség, azoospermia), esetleg nem akarsz a spermabankban egy katalógusból apát választani, egy fantomképtől babát szülni, csak írj nekem, s természetes szexuális úton (szerelmeskedés útján), vagy házi inszeminációval (pohárral, fecskendővel) kivitelezzük a megtermékenyítést. Rengeteg féle kórságban szenvednek emberek, érzékenység, allergia s egyéb furcsaságok, hálisten nekem semmi betegségem, felmenőim 70-90 évig éltek, HIV, szifilisz, hepatitis valamint spermiogramot is tudok adni, teherbeesés jó eséllyel fél éven belül. Ha csak véleményed van, látogass el a blogomra. Egyébként, ha van rá igény, én tarthatom a kapcsolatot a gyerekkel, tehát szó sincs arról, hogy apakép nélkül kellene felnőnie…

És figyeljetek:

Ez volnék én… 183 cm, zöld szem

Puszi!

p.s.: ja és nagyon szépen zongorázom 🙂

 

Jó, hát némi figyelemkeresés, nárcizmus. De amúgy: a nagy ötlet, az innováció, a piaci rés…! Most tényleg, mi ezzel a baj? Sokan akarnak gyereket, partner nélkül, egyedül, egészségeset. Amúgy is hiszünk a divergens megoldásokban, nem rémülünk meg a hagyományos apa-anya-gyerek felállástól eltérő mintázattól, ugye? A hivatalos út, a mesterséges megtermékenyítés és az örökbefogadás is nehézkes. Azonban a családjog is nehézkes: Huffnágel Pisti azonnal kommentben figyelmezteti a lehúzós, lesben álló nőkre a naiv donort. Nem vagyunk meglepve.

Ez meg a kedvenc kommentünk. Annyira bizonygatja a donor, hogy ez milyen egyszerű, csupa kölcsönös előny, korrekt boldogság. De a randikultúrájára és árképzésének módjára én is kíváncsi volnék.

üvegpohárAttól tartok, ez nem piac, vagy ha az is, a rés nem itt van rajta.

Ha már ez a probléma, akkor lenéz valahova szombat este a szingli, aztán eksön. Ez tűnik a legegyszerűbbnek. Vagy egy jó cimborát megkérni a szívességre, bizalmi alapon (neki talán kórsága nincs, tudható az előélete, édesapja skizofréniája és a kiviallergia). Nem ám holmi piaci hirdető, aki az ismeretlen fürdőszobában előkapja kis, csehszlovák típusú kávéspoharát és fecskendőjét, miközben meggyőző, ügyfélbarát mondatok jönnek ki a száján.

Hogy van ez, mit gondoltok?

elmondhatom a véleményem?

Közzétéve Szerző:
299

Ez korrekt kérdés, nem?

Nem önti rád, megkérdezi.

És azt mondjuk: hát persze, mondd! Kíváncsiak is vagyunk. És gyanútlanok, főleg.

De hiszen nem tudjuk, mire mondunk igent. Biankó csekket adunk.

Ő meg, ha nem lenne valami nagyon meredek, amit mondani akar, akkor nem kérdezne ilyet, csak mondaná. Ahogy mindig. Bővebben… →

férfinak lenni könnyű

Közzétéve Szerző:
95

Férfinak lenni egyszerű: űrhajós akarsz lenni, van nintendód, gyorsan reagálsz, gyorsan futsz, aggódsz a farokméreted és -keménységed miatt, anyád mosolyog rád, rendes inget veszel, szórod a magod felelőtlenül, egy kicsit kipróbálod, amit a nemrendes emberek szoktak, orvosi egyetemre jársz vagy közgázra, kitartó vagy, vizsgát leteszed, nőt kiszemeled, gyengéd vagy, hiszel a házasságban, felelősen is szórsz magot, Bővebben… →

oldd meg mindenem

Közzétéve Szerző:
53

A Rend traumatizált minket.

Nők vagyunk, érzékeny, szomjas nők.

Ott álltunk egyedül, szomorú szemmel. Mi nem kellünk senkinek, mi nem kellünk ezeknek, vagy nem igazán. Bővebben… →

a szelepen sivítva távozik a túlnyomás

Közzétéve Szerző:
269

Érdekes ez. Nem akarnám túlbecsülni a blog szerepét, de kaptam egy megdöbbentő levelet.

Kit a teljes széteséstől, kit meg éppen a válástól tart vissza, hogy itt a blogon olvas, ír, visszajelzést kap, terhet tesz le. Jó itt. Sorstársakra lelni, átgondolni mindenfélét, kommentelni — mindez levezeti a feszültséget. Az is, hogy egy-egy barátnőnek elmondja, ami annyira fáj, vagy kiírja, kifutja magából. Így lesz elviselhető. De tényleg, ez milyen már: ami enyhíti, az ki is oltja. Afölötti bánatunkban, hogy kövérek vagyunk, eszünk egy kis csokoládét, és jól van.

Az kéne, hogy elviselhetetlen legyen, hogy ne viseld tovább.

Ártalomcsökkentés zajlik, megoldás helyett. A megoldás lehetetlen amúgy is. A megoldás ma is elmarad. Kibírható a kibírhatatlan. Miközben pontosan tudod, mi lenne az igazi megoldás.

Tudom én, hogy nincs mindig megoldás, vagyis kivitelezhetetlen, de akkor is.

és még szeressem is

Közzétéve Szerző:
216

B. I-nek

Jó, ez túlzás, ne szeressem, de kedveljem, szimpatizáljak vele. Legyek vele abban, hogy ő szereti.

Épp most szereti. Tegnap róla sírt, nem bírja már. De most szereti.

Azt a faszt.

A barátnőm engem arra használ, nem írom ezt most szebben, hogy nekem, az oly tudatosnak, Aki Kijött, Aki Átlátja, Aki Méltón Él, előadja (de mint valami leckét, úgy mondja fel ám: szakszavak, ismert fordulatok, tények-tévhitek, megállapítások), hogy az ő pasija egy érzelmi bántalmazó, őt elgyengítette, elszigetelte, a minap meg is ütötte, vagy mi, hozzávágott egy talpas poharat.

A barátnőnk komolyan szenved. A barátnőnk bántalmazó pasija egy állat. Bővebben… →

rohan felém

Közzétéve Szerző:
163

a poszt, amiért meggyűlölt, “kifaggattam a titkairól”…

Meséli az Angéla, hogy a pasija (valami társkeresős, nős sutyerák) eltűnt. Mondjuk az Angéla se vált el, csak szidja itt a férjét. Megbeszéltek egy találkozót, hogy talán csütörtökön, és ő mindent ehhez igazított, várta nagyon, de nemhogy nem lett belőle semmi, egy sajnálkozó telefon se lett.

Vannak ezek az eltűnős fickók. Ghosting ennek a neve. Bonyolult az életük. Bővebben… →

ahogy beszélgetünk

Közzétéve Szerző:
18

Te, figyelj, olyan nehéz neked ezt elmondani. Amikor úgy meg szeretném veled osztani magam, el is kezdem, és a reakciódból azt kell gondolnom, hogy nem értesz engem, és valahogy belém fagy.

Én meg azzal vádolom magam, amivel már életem több szereplője, hogy csak a saját hangomat szeretem hallani. Ebben van valami. Bővebben… →

ők mind

Közzétéve Szerző:
296

Nők, akiket gyerekkorukban durván megaláztak, megbüntettek a nyiladozó szexualitásuk miatt.

Nők, akik harminc évesek elmúltak, és nem szeretkeztek még senkivel, és sejtik, nem is fognak már.

Nők, akik rájöttek, hogy őket nem csak, sőt, nem elsősorban a férfiak vonzzák, de a vágy alaktalan maradt, csendben türemkedik.

Nők, akik ágyról ágyra jártak, szeretetre éhesen, megkeményített szívvel, isteni szeretőként bármire hajlandóak voltak, és csupa szégyent szereztek. Bővebben… →

az égbolt fölöttem

Közzétéve Szerző:
224

Hogy nekem ennyi idősnek kell lennem ehhez! Hogy megértsem végre.

Az ember gyerekként azt hiszi, mindenestül és önkéntelenül, hogy van valaki, Valaki, VALAKI, aki tudja őt, akinek fontos, ő mivé alakul, aki nagyon elkeseredik, ha ő szomorú, ha ő lehorzsolja a térdét, és akkor rohanni fog felé sebbenzinnel és összehúzó tapasszal. Akihez bújhat, aki örül neki, feltétel nélkül szereti, öleli. Akivel nem kell alkudozni: persze, hogy lehet enni még egy gombóc fagyit. Mindent lehet. Mert szeretlek.

Ez, amit az ember hisz, pontosabban amit a legtöbbünk hiányol, ez az adekvát, valódi, biztonságot adó, ideális szülői szeretet volna, életünk ege. Bővebben… →

téged csak a saját igazságod érdekel

Közzétéve Szerző:
54

Mondják nekem. Nem elégedettek velem, nekem hiába beszélnek, egy jottányit sem tágítok (ez, asszem, képzavar, de legalábbis kontamináció). Nem hallok meg mást. Makacs vagyok.

Mert engem csak a saját igazságom érdekel.

Úgy van. Bővebben… →

az önálló nő

Közzétéve Szerző:
473

Ott ültünk talpig genderben, és felmerült a beszélgetésben, hogyan kellene fokozni a tudatosságot, hogyan lehet a nőket jobban megmutatni a médiában, hogy ne csak cicababákként, degradálóan, vágytárgyként legyenek jelen.

Többféle női szerep van, mondta az egyik résztvevő, és fontos, hogy ne csak az önálló nő jelenjen meg…

Én tudom, hogy vannak családanyák. De megkérdeztem: milyen további női szerepet tudsz még elképzelni? A függőt? Bővebben… →

cinikus katarzis

Közzétéve Szerző:
34

vajon miért nem ilyen posztokból alkotnak rólam véleményt? 2014 nyara. ma is bemutató van

Hát ez nagyon érdekes. A Julis művészi tornára jár, ide a művházba, ugye, írtam már. Nagyon motivált eleve, ő egy balerina, feszülten figyel, és végigjárta az évet, sose beteg, csak a sitges-i napok miatt hagyott ki egy alkalmat.

Julisnak vasárnap, tehát tegnap tornabemutatója volt. Bővebben… →

a kék galamb, a fűből

Közzétéve Szerző:
40

Nehézkes cím, nem? Nem olyan kerek, könnyű, mint amilyet szeretek.

Szóval, azt szeretném nektek ma elmondani, hogy volt nekem egy korszakom, mondjuk az internet hajnalától (az mikor is volt?) 2007 végéig (akkor vett nekem apám HP laptopot), amikor olyannyira nem akartam részt venni a virtuális életben, ahogy ma sem akarok autót, mikrót, tévét, okostelefont. Mások igen, én nem, nemnem. Nagyon nem. Se csetszoba, se fórum, se blogvilág, se cuki honlapok; e-mail tanári gépről, csakis délelőtt. És jó volt úgy. Bővebben… →

valami legyen már

Közzétéve Szerző:
117

Hát dőljön el végre már, hogy akkor fent vagy lent, veszít vagy nyer, erkölcsös vagy hulladék, katolikus vagy pogány. Hogy igaza van vagy nincs, előre tudta vagy nem is sejtette, férfi-e vagy nő, szakállas vagy borotvált, húsz vagy ötvenöt, hetero vagy homo. Tudjuk már bizonyosan, mondjuk ki, mérjük le, határozzuk meg, tegyük dobozba, ragasszunk rá címkét, kész, akkor többet nem kell gondolkozni. Ne mozogj már, már definiáltunk! Találja meg már mindenki, ki ő igazán, s amíg az utat járja, várunk, de ha megtalálta, akkor ő már az, kész, vége, megérkezett, ne variáljon. Legyél valaki, és legyél az a valaki, ugyanolyan egész életedben. Köpönyegforgató!

Bizonyosság legyen, öt szóval leírható személyiségek és hideg sör. Változó, képlékeny kategóriák? Identitás-korszakok, ötévente felülvizsgált eszmék, új meg új szempontok, struktúrák? Ma így gondolom, de holnap talán máshogy? A végleges válasz mítoszának elutasítása? Nem egyik vagy másik szabály követése, nem szabályrendszerek közti választás, hanem a merev előírások, szabályok elutasítása, mindenestül? Vagyok emós rocker, gyúrós bölcsész, maoista antropozófus, baloldali szkinhed, kék, mert kedden kék a kedvem — kinek fáj?

Hiszen kinek ártok, ha olyan vagyok, amilyennek lennem éppen jólesik? Összezavarom vele a Rendeseket?

Egy nagy lyuk volt bennem, csak éreztem, mellébeszélnek, dőlnek a lózungok. Teczár Szilárd cikkét olvastam a múlt heti Narancsban, és megkapónak éreztem, ahogy érvel: nem kell választani, nincsenek kész, végleges identitások, bináris nemek, és Conchita Wurst ezt a felismerést provokálja ki belőlünk.