a kék galamb, a fűből

Nehézkes cím, nem? Nem olyan kerek, könnyű, mint amilyet szeretek.

Szóval, azt szeretném nektek ma elmondani, hogy volt nekem egy korszakom, mondjuk az internet hajnalától (az mikor is volt?) 2007 végéig (akkor vett nekem apám HP laptopot), amikor olyannyira nem akartam részt venni a virtuális életben, ahogy ma sem akarok autót, mikrót, tévét, okostelefont. Mások igen, én nem, nemnem. Nagyon nem. Se csetszoba, se fórum, se blogvilág, se cuki honlapok; e-mail tanári gépről, csakis délelőtt. És jó volt úgy. Valóságszagú. Mert én olyan vagyok, hogy nem lefotózom, hanem megnézem, megélem, szívbe vésem a szivárványt.

Most meg tessék. Ki se látok belőle, eső helyett időkép pont hu, és utána köpönyeg. Barát helyett fész. Hol váltsak, euróárfolyam, netbank, tumbli, dzsímél és a blog.

Felbecsülhetetlen és -foghatatlan, mit adott nekem az internetes jelenlét. Miféle információkat, eszméket, képeket és embereket. Megnyilvánulási lehetőséget, interakciókat, közösségi jelenlétet. Már néha viszket a valóság, narancssárga lényeg mögött szürke háttér. Szerkesztgetem a szivárványt a picasában. Hány óra egy héten, hány nap egy évben. És akkor nem mentünk ki a sziklára, nem fogtuk meg a vödröt, kannát, ásót, nem néztünk senki szemébe, nem hancúrozunk, és színházba sem járunk már. Felfal az internet, morzsolja csontjaink.

És hát micsoda dzsungel…! Hogy őrületben is van ilyen, ilyen van…? Bele lehetne golyózni tőle, besokallni, sírni, ajtót bevágni. Nem teszem. Le style c’est l’homme. Ez meg én vagyok itt.

De azért az izom feszülése a jó, a legjobb mégis, a negyedik kilométer után. A kókusztejben az éles peremű rög. A szauna százkét fokja, nem pdf, nem xls. A Clinique hidratáló utánozhatatlan textúrája. A fűben feküdni, ég alatt, meglesni a kék galambot leánykökörcsin közül — máshol nincs, csak itt, egyszer van és váratlanul. Tovaröppen, nincs is, tán sose volt, lehet gondolni rá egy életen át. Aztán laptopja fölé hajol mindenki.

cropped-julikc3a9z-jc3a1noskc3a9z.jpg

 

40 thoughts on “a kék galamb, a fűből

  1. Egy ideje foglalkoztat, hogy megszüntetem a FB profilom. És annyira nehéz. Azt képzelem, hogy akkor azokról az emerekről, akik ott vannak semmit sem tudnék. Kérdés, hogy ez miért rossz nekem.
    Azt hiszem, valahol nagyon régimódi a gondolkodásom, mert azt hiszem, az offline élet azért értékesebb, a net csak valamiféle szükséges kínos dolog. Mert szabályosan rákényszerülök, hogy ott beszéljek emberekkel, hiszen ők ott vannak. és ez annyira természetes számukra, hogy ha én nem, az azt jelenti, mintha nem nyitnék nekik ajtót. Persze a munka miatt ezt nem tehetem meg.

    Kedvelés

    • Nekem sok hasznom a fészből, ha csak az ismerősöket nézem is. Sőt, még iwiw-en találtam meg volt évfolyamtársamat, aki épp külföldön volt, ahova én a rátalálás után két héttel utaztam. Osztálytalálkozók, stb. Hasznos, na.

      Kedvelés

      • Igen, nagyon jó volt vele találkozni, sőt a családját is megismerhettem így, egy másik barátunkkal is felvettem rajta keresztül a kapcsolatot, így tudtuk értesíteni évfolyamtalálkozóról (ahova el is tudott jönni), stb.

        Kedvelés

      • Nekem is volt iwiw, megszűntettem, amikor lett FB. Költöztek rokonaim külföldre, és ennek ellenére nagyjából tudunk róluk, legalább annyira, mint korábban, amikor egy saroknyira laktak. Nincsenek a FB-n (sem), e-mailt is ritkán váltunk mi velük, de a család olyan szépen teríti az infót, hog ynem maradunk le. Családrádió. 😀 De sajnos nem lehetek biztos benne, hogy családon kívül is működnek még ilyen csatornák.

        Kedvelés

  2. Engem a munkám köt a Facebookhoz, pedig sokáig ellenálltam én is. A másik amitől szintén frászt kapok, hogy anyák napján nem lehetett nézni nyugodtan a műsort, mert az összes szülő felpattant a székről és mindenáron a legjobb szögből akarta végig fényképezni a telefonjával. Volt olyan aki egyenesen a gyerek arcába tolta a kamerát. Én azt mondtam inkább a gyerekre figyelek, hogy tényleg “halljam” a verset, inkább éljük meg a pillanatokat, nem biztos, hogy a húszezredik fotó a lényeg.

    Kedvelés

    • A másik amit meg lehet figyelni, hogy úgy viselkednek emberek fényképezőgéppel a kezükben, ahogy anélkül sose tennék. Ki ugrana fel a székéről és állna a többi néző elé, a szereplők arca előtt hadonászva “üres kézzel”. Ez elképesztő bunkóság lenne, na de ha ott van a kezében a GÉP. Akkor rendben van, az feljogosítja őt arra, hogy bármilyen tahóságot megengedjen magának. Nem szól rá senki, hiszen a gép által megörökített kép sokkal fontosabb lett, mint az agyunk által megörökítendő. Ez utóbbit ugyanis nem lehet mutogatni.

      Kedvelés

      • Legjobban a ballagásos fényképezőket, fényképeket, igaz, magukat a ballagásokat is utálom. Mert miért érdekes ötven képen, ahogy a gyerek megy?

        Kedvelés

      • Én hobbifotózok, nagyon szeretem, utána gondosan válogatom itthon, ps, utómunka… mea culpa. Én vagyok az a szülő, aki előbb lefotózza és utána takarítja csak le a saras gyereket :). Mondjuk előadásra nem viszem, max ha kérnek rá a fellépők.

        Kedvelés

    • ok, de ez nem a netkorszak hozadéka. már anno a sötétkamrás-előhívós időszakban is nehéz volt olyan helyet találni mondjuk egy óvodai ballagáson, ahol nem zárta ki az élményt egy hatalmas, vakus, objektíves, táskás, fotósmellényes apuka (persze nem férfi privilégium, de vmiért mégis, nekem úgy tűnt mindig.) nyilván többről van szó, mint az édes fogatlant versmondás közben megosztani a világgal.

      Kedvelés

      • Ezt a típust a Csuja Imre hozza baromi jól a Moszkva tér c filmben a ballagáson. 1989, bődületes méretű kamera a vállon: “Fiam, mosolyogjál, mert leb.szok egyet! A Tanár Urat megkérjük, jöjjön ki megint az ajtón…!”

        Kedvelés

  3. Nekem tetszik a “modern technikának” ez a része. Lenyűgöz, hogy kapcsolatban állhatok egy csomó olyan emberrel, akivel máskülönben nem tudnék, olvasok mindenfélét, megosztunk egymással dolgokat.
    Persze én falun vagyok, így talán bizonyos szemszögből létszükséglet, vagy mi. Próbálom hasznos, építő dolgokra használni, aztán mikor mi kerekedik ki belőle.

    Kedvelés

  4. Költői kérdés az internet hajnala? Amikor én néhanapján mondom a szerelőnek (mármint a számítógépes szakemberre gondolok), hogy én már akkor interneteztem, amikor ő még meg sem született (na jó, mondjuk bölcsődés volt), akkor sokszor látszik a szemükön, hogy nem hiszik. Vagy csak alig.

    Kedvelés

    • Viszont elvből nem fényképezek és videózom a gyerek műsorán, elvből nem vagyok a fb-n, ellenben bámulom az ebihalakat a kertben, és hogy a bokron a levélgomba (amit épp ezerrel próbálok elpusztítani) milyen szép. (De videotelefonálok a neten a kétéves unokahúgommal, ill. apukám 70. születésnapjára a műsor főpróbáját az itt-ott lakó testvéreimmel videokonferencia keretében tartottuk. Szóval vegyesfelvágott 🙂 )

      Kedvelés

  5. Az elején élveztem a fészt.Sok ismerősömre rákerestem,információt kaptam róluk.
    Nem tudom napirenden követni az eseményeket,nincs időm olvasgatni.Túl sok az információ áradat,szelektálnom kell.
    A bloggal kapcsolatban inkább a blogon szeretek olvasni.Esetleg ha van egy-egy kérdesem 🙂 fordulok a fészhez de nem olvasok el mindent ami megjelenik.

    Kedvelés

  6. En unom a feszt sokszor. Ritka amikor ertekes az info vagy szamomra kedves emberek eltfordulatairol ertesulok. Amikor felkerul egy ujabb foto es azt mindenki annyira, de annyira szepnek talalja hogy majd bepisil a gyonyortol….hat… Kesz rohej amikor a nok egymast gyonyoruzik le egy teljesen hetkoznapi, otthonkas fota lattan es naggggyooonnn nnnnyomatekositva. Olyanok is akik alig ismerik egymast, vagy az a sok cuki gyerek amint kihanyja a bebipapit…nyolcvanmillio like dukal. A hulye kaja fotok, amelyek oly csodasak es azonnal kell a recept. Annyi kepmuatats van, olyan sok a nem oszinte allasfoglalas( minden olyan cool es lovely) vagy a masik veglet, a fikazas.
    A sok szulinapi, nevnapi jokivansag…tenyleg van-e mogotte valodi odagondolas? A legtobb esetben aligha, nekem sokkal inkabb automatikusnak tunik, meg legyen ez is, kovetve masokat.
    A gyakori hulyeseg omlesztes, ezoterikus rubbish, annyi szart osztanak meg az emberek eltekintve a ritkabb kivetelektol es ertekes tartalomtol.
    De teny fontos infokat is at lehet adni, ezt elismerem es ezt a reszet ertekelem is, csak ne lenne az a sok faszsag pluszban.

    Kedvelés

    • Fent van a szülinapod dátuma, boldog-boldogtalan köszönt. Leveszed: egész pontosan senki. szülinap után két hónappal update-eled a dátumot az aznapira: megint mindenki köszönt, két hónapra rá. Anyád veszi észre csak jó esetben, hogy mi van. Ezeket teszteltem is ám.

      Kedvelés

      • Nekem ezert nincs is fent a szulinapom, nem is jut eszebe senkinek es en ezt tartom normalisnak magambol kiindulva persze, mivel masok szuletesnapja nem erdekel a legcsekelyebb mertekben sem, meg a sajatom sem. Fontos hozzatartozket jegyzem, de a tobbi lenyegtelen.
        Nekem gyakran forog a gyomrom a virtualis seggnyalastol, de lehet, hogy tul szigoru vagyok.

        Kedvelés

      • Én is levettem a dátumot, de volt egyetlen valaki, aki írt. És mivel a falamra csak én írhatok, így privátban, úgyhogy nem is tűnt fel senkinek. Ez mondjuk számít.

        Kedvelés

      • Ha nagy ritkan felkoszontom egy jo baratomat, en is privatban teszem es az tenyleg szamit.

        Kedvelés

      • Tegnap pont egy spanyol baratomra lestem ra. Ez mindenhol divat lett. Az uj baratnoje egy oriasi napszemuvegben volt lefotozva, az arca ketharmadat eltakarta, de mindenki szuperlativuszokban nyilatkozott a gyonyoruseges fotorol…en csak egy napszmuveget es egy hatalmas noi orrot lattam, ettol meg lehet szep lany persze….de ez az istenites, hat orulet. ha jol ismersz valakit azert, ha meg nem akkor azert. En meg a valoban gyonyoru baratnoim kepeit sem dicserem, pusztan azert mert annyira nyilvanvalo, termeszetes es tudjuk is, hogy milyennek latjuk egymast. Gyerekekkel detto.

        Kedvelés

      • A teljesseg kedveert, csak ha tenyleg meghokkenek egy varatlan klassz, esztetikus dologtol, keptol, rucitol, noi arctol jelensegtol, barmitol ami megtetszik, de akkor az valoban tetszik, fuzok hozza eszrevetelt, de tenyleg ritkan.

        Kedvelés

      • Meg vannak a beállított fotók, párocska, tengerparton csókolózik, meg a “szerelmemtől kapott” ez meg az, menő sportkocsi, ki tudja kié különben. És közben ott laknak egy utcával arrébb, és tudja mindenki, hogy stócban áll a látlelet. Ez valahogy nagyon szomorú különben. A virtuális álomvilág, mert a valóság ritka szar.

        Kedvelés

    • Hasonló az is, amikor bekommentelik, cukigyerekes vagy “párommal” jellegű kép alá, hogy “nagyon szépek vagytok! amúgy hogy vagytok? képzeljétek az Icukának visszere van de szerencsére már jól van, itt esik az eső, fáj a fejem, puszi!!”, ezeket inkább komikusnak tartom mondjuk, mint bosszantónak

      Kedvelés

  7. Én azt gondolom, akikkel meglazulnak a barátságok akár facebook miatt, azokkal meglazulnának életben is. Egy virtuális “jól vagytok? puszi!” pont ugyanolyan, mintha a bolt előtt kapna el IRL műmosolyra és két cekkerrel a kezében odavetné, hogy jól vagyok-e, igen biztos, és puszi.
    Akárcsak a hamis nosztalgiát (“régen jobb volt”) kiparodizáló poszt alá, most is csak azt tudom írni, a világ nem változott. Csak a díszletek.

    Most például megittuk a kávénkat. Kettesben, nála telefon, nálam laptop. Néma csend. Ez miért baj? Pont olyan, mintha újságot olvasnánk, csak ez nem papír. Húsz perc néma csend, mindenki a gépre mered, elolvassa, mi van, aztán megbeszéljük a híreket és összebújunk (vasárnap van, nyugalom). Múltkor ismerős felposztolt facebook-ra(!) egy képet egy kb. hattagú családról, vacsoráznak, mindenki teleszájjal kacag, a kutya csóválja a farkát, stb stb, aztán a a felirat valami olyasmi, hát ez volt az internet előtt.
    Én az ilyen vacsorákat nem szeretem. Régen mindig könyv volt az asztalom alatt és olvastam vacsora közben.

    Kedvelés

    • Nem baj, ha neked nem baj. En maskepp szeretem a tobbiek meg annal is maskepp…nincs ezzel semmi baj. Engem nem nagyon izgat, hogy mas a laptopja tarsasagaban vacsorazik-e.
      Viszont nahanyszor mar lattam kavezokban, hogy asztaltarsasagok tagjai orakon at az okostelefonjukat bogarasszak, neha mutogatnak egymasnak valamit rajta…mindenki elott egy pohar ital, beszelgetes nuku…
      Ennek viszont mi ertelme van? Ezt otthon is lehet csinalni… egy biztos, eleg rohejesen fest es erthetetlen szamomra, de vegul is nem izgat kulonosebben.

      Kedvelés

  8. Az internet is olyan, mint a növényi vegyületek, amik adagtól függően gyógyítanak vagy ölnek. Mértékkel, célzottan használva egy hasznos eszköz, de okozhat eszetlen függést is. Könnyű eltévedni a töménytelen, csalogató információ közt.
    Nekem munkafelület. Jelentősen megkönnyítette a publikálást és a lehetséges olvasóim elérését.

    Kedvelés

    • Köszönöm, Kuvik.
      Pár éve egy balvégzetű helyzet egyik ostoba következményeként függővé lettem, kerek egy évre. Megmámorosodtam a helyzet közvetlenségétől, a kedves, mindig készenlétben álló “barátoktól”. Megtalált a “szerelem”. Egyszer aztán elfáradtam, mérlegeltem, kiszálltam, és nem maradtam semmivel. Semmivel.
      Legalább egy éve nézlek titeket. Vannak közöttetek, akiket őszintén megkedveltem (bocs, ha bénán hangzik). De mindig ott muzsikál a fejemben: ez a net, hamis. Át kellene állnom?

      Kedvelés

  9. Na jól van, már-már azt hittem, egyedül vagyok a facebook-os problémáimmal. Nem vagyok fent egyik közösségi oldalon sem. Kb. azon okok miatt amiket írtatok a személyes találkozásokkal kapcsolatban, de van egy másik oka is: az ellenőrzés.
    Egy HR-es barátom mondta 6-7 éve, hogy a közösségi oldalak nagyon megkönnyítik a munkáltatók dolgát. 5-6 perc alatt mindent megtud az adatlapjukról amit akar. Aztán ezzel nem csak a felvételkor, hanem közben is folyamatosan élnek vissza a munkahelyen. A kollégák és a főnökök egyaránt. Ki az ismerőse, mi tetszik neki, mit írt ide-oda, stb. undorító, de széleskörű jelenség.
    Ebből pedig jön a harmadik. Építek egy díszletet ami nem valós, folyamatosan ügyelek arra, hogy a tökéletes, “normális” képet semmi ne zavarja meg, ha ismerem a munkáltatóm világnézeti, politikai nézeteit akkor arra is figyelek, nehogy kiderüljön ha nem egyezik. Mindenki “szépen él”, jó a kocsi de nem túl jó, tengerpart… De ezt köszönöm, nem. Úgyhogy lemaradok az osztálytalálkozóról ha ott hívják össze, ez van.

    Kedvelés

    • ” Kifoszthatna engem,
      hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
      mig nyomorult vagyok.

      Számon tarthatják, mit telefonoztam
      s mikor, miért, kinek.
      Aktákba irják, mirõl álmodoztam
      s azt is, ki érti meg.
      És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
      elõkotorni azt a kartotékot,
      mely jogom sérti meg.”

      Kedvelés

  10. Én gyesen vagyok itthon a babámmal, édesapám pedig, mióta megvan a gyerek, mindent próbál olyanná formálni, mint amikor én voltam kicsi, mert neki ez a viszonyítási pont, ami akkor úgy volt, az a jó, az van rendben. Valamelyik nap felvetette, hogy venne nekem “egy kis asztali rádiót ide, és tudnád hallgatni a rádióműsorokat, édesanyádnak is egész nap az ment a háttérben, mikor veletek volt itthon”. Mondtam neki, hogy köszönöm, nincs rá szükségem, nekem a laptop van bekapcsolva kb. egész nap, netre időnként ránézek, emailek, stb. “De az nem olyan.” Nem, valóban nem, itt én szűröm az infót, hogy mi érdekel, válogathatok a kínálatban, szemben az előre szerkesztett műsorokkal és ezt nagyon szeretem. Persze tény, hogy könnyen be is tudja szippantani az embert a net végtelensége, az örök mellérendelések. Na de láttunk már embert a délelőtti Teleshop előtt zombulni, nem igaz? Szerintem nem veszélyesebb mint a tévé.

    Kedvelés

  11. Hasznos mind az analóg, mind a digitális világ, ha ésszel használjuk őket, meg kell találnunk az egyensúlyt mindkettő között, mindkettő másként lehet fontos, informatív és kapcsolatépítő/kapcsolatmegtartó.

    Kedvelés

  12. Hmmm… Mit adtak nekünk a rómaiak? Mit adott nekem a net? A netes közösségek? Hát… Rengeteg mindent, a legjobb dolgok egy részét. Mondjuk nem a Facebook, a Facebook nekem már csak egy izé… Egy ilyen utánérzés, hogy ja, ez is van, meg hasznos, de már régen nem az, amit én szerettem. Az én világom a fórumok voltak, konkrétan egy fórum, majd a saját weboldalam, amit ugyan többekkel alapítottunk, de aztán az enyém maradt és kihoztam belőle, amit lehetett – aztán megosztottam másokkal, és végül túlléptem rajta – ilyen is van. Sokáig az egyetlen dolog volt, amire büszke voltam életemben, a saját képemre formált, nem, nem művészi, mert merőben popkulturális, barbár, burjánzó entitás, de mindennek a gyökere, az életem betűkben, rosszul Photoshopolt képekben és vacakul magyarra fordított angol szövegekben. És a közösség – amit úgy tudtam szeretni, és amiért úgy tudtam rajongani, és a munka maga, amibe annyi energiát tudtam rakni boldogan, lelkesedésből – elmúlt már mind, az Elveszett Paradicsomhoz tartozik, ahonnan kiűzi az ember magát, mert kell az élet, és tudja, hogy helyesen döntött. Út nincs visszafelé, és ez így jó, mert előre lépünk, mégis… Elgondolkodom, hogy milyen volt akkor, régen, elvakult manga és animefannak lenni, a neten élni, és azt mondani, hogy alkotok, mindent komolyan venni, és most mosolygok rajta, hogy mennyire gyerek is voltam… Mégis, mégis, akkor minden szín élesebb volt, a sötét sötétebb, a fény fényesebb, az üresség kongóbb, a fájdalom mélyebbre hatott és az öröm…Talán sosem voltam élőbb, talán sosem voltam vibrálóbb, elevenebb, mint akkor a kis álomvilágomban, azokkal akik megosztották ezt velem. Talán ez volt a fiatalság.

    Ezt adta nekem a net.

    Kedvelés

      • Amikor erről írok, feltámad bennem az, aki akkoriban így írt mindenről. 🙂 Úgy érzem, akkor még jobban buzgott bennem annak vágya, hogy kifejezzem magam. Azóta minden szürkébb lett.

        Kedvelés

      • Én arra vártam,hogy legyen mondanivalóm.Már nagyon régóta.
        Nem fogalmazódott meg azóta se.Nem volt nyugalmam,hogy letisztuljanak gondolataim, vagy valami újat gondoljak.
        Ez a blog egy vérátömlesztés számomra.Életre kelt.Tudom, hogy ez az ami kell.
        És nem naivságból gondolom így.
        Kifejezni magam még nem tudom lehet ,hogy nem is fogom tudni bár borzasztóan szeretném.
        Ha megérnek gondolataim,hátha jönnek a szavak is.

        Kedvelés

  13. Jó olvasgatni, de pár nap Balaton elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, nem hiányzik. Aztán amint a munkahelyen van pár unalmas pillanat, akkor megint olvasgatna az ember. És, mint mondtam, a Csakazolvassa olvasgatása még hasznos is minden házas férfi számára (is).

    Facebook profilom viszont nem lenne, ha nem lenne blogom 🙂

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.