tanuljunk magyarul! 14.: kontamináció

A kontamináció szóláskeveredést jelent. Mivel a szólás, idióma és némely metafora is kötött alakzat, ne kuszáljuk őket. Például:

mindent összevéve

Ez mindent egybevéve X mindent összevetve.

Ez a Kevinben volt, végig.

Mindennap halljuk:

nehéz dió

kemény dió X nehéz (feladat)

Nekem írták, hogy én

egy szemernyit sem tágítok a véleményemtől

nem tágít tőle X egy szemernyit sem enged belőle, szemernyi sem marad

Ez érdekes, van-e ilyen: szemernyit sem érdekelte? Lehet, hogy a szemernyi megy magában is, és akkor csak képzavar-szerű, amit a mamami írt? (Aki erre fog járni, mert szólnak neki a kémek, és azzal fog vádolni, hogy én támadom őt, elloptam a szellemi termékét stb. És én akkor kimegyek és iszom egy kávét.)

visszakozót fúj

visszakozik X visszavonulót fúj

http://magyarnarancs.hu/belpol/keszul_a_jovo_evi_koltsegvetes_-_hadigazdalkodas-76953

De nem vagyok biztos benne, megkérdeztem az e-nyelven, hogy hogy van ez.

S ím, másfél óra alatt:

Tisztelt Kérdezőnk! A visszakozó vezényszóra végzett mozdulat. A vezényszó elsősorban szóbeli parancs, de a hang terjedésének korlátai miatt valószínűleg sípszóval is jelezhető, ezért mondhatjuk: visszakozót fúj. Üdvözlettel: Balázs Géza

Azonban idióma-e? Persze ez nem fontos. Mindenesetre hasonlít a visszavonulót fúj szólásra, annak analógiájára keletkezett.

Frissítés. ezek csapatban jönnek, a csütörtöki Magyar Narancsban, ráadásul főszerkesztői vezércikkben volt: visszariadót fúj. Ez azért már kontamináció, nem?

Tisztelt Kérdezőnk! A visszakozót fúj (ahogy megírtuk) természetes (érthető) jelentésváltozás eredménye: visszakozót mond, parancsol (esetleg jelzéssel: sípszóval, kürttel ad: fúj). A katonai parancs egyébként: Visszakozz! A visszariadót fúj szerintünk is helytelen: a riadót fúj (riadóztat) és a visszavonulási parancsot ad keveréke (kontaminációja). Ezt alátámasztja az is, hogy nincs használatban visszariadó kifejezés. Abban igaza van, hogy a visszavonulót fúvat (fúj) a szótározott alak (ÉkSz. 1475), s ebben kifejtve is megjelenik: hátrálásra szólító (kürt)jel. Üdvözlettel: Balázs Géza

Itt olvasható a kérdéssel.

Aztán.

lándzsát tör felette

pálcát tör felette X lándzsát tör mellette

nem hagyott kivetnivalót (maga után)

nem hagy maga után kívánnivalót X nem talált benne kivetnivalót

Ez, valamelyik még Szabó Magdánál is volt. Szerkesztői hiba.

balul sült el

rosszul sült el X balul ütött ki

több malomban őröl

több vasat tart a tűzben X két malomban őrölnek

egy helyben tapogatózunk

egy helyben topogunk X sötétben tapogatózunk

Az utóbbi hármat, meg a lándzsásat Tótfalusi István említi, ő ír részletesen a jelenségről, és a szavak kontaminációjáról is:

Két hasonló értelmű és alakilag is egymáshoz közel álló szó néha sajátos, új keverékszót hoz létre. Így például a csokor és bokréta elemekből csokréta is lehet; a zavar és kerget keveredéséből zargat lesz; ordít és kiabál vegyüléke hozta létre az ordibál igét, ahogy a rémítőből és ijesztőből rémisztő sikeredett. Ezek a szóvegyülékek (latin eredetű nyelvi szakszóval kontaminációk) ma nyelvünk nem túl igényes stílusrétegében már elfogadottnak tekinthetők.

Na, hát vaskalapos kissé, felhorgad a Nádasdy-barométer: ez nem stíluskérdés, nem stílushiba, hanem érdekes és gyakori szóalkotási mód. Ráadásul az új szó sokszor kifejezőbb, mint a tagjai külön-külön. De az idiómákhoz ne nyúljatok, gyerekek, az nyelvi műveletlenségre vall. És most igyunk egy kávét. Vagy még egyet.

17 thoughts on “tanuljunk magyarul! 14.: kontamináció

  1. Nagyon szeretem a nyelvtanos bejegyzéseidet (is)!
    Gyöngyszem a férjemtől: “nincs szívdöglesztő meleg”. Mikor mondom, hogy a meleg az gatyarohasztó, azt mondja hogy ő így szokta mondani, nem érdekli hogy mások hogy mondják. Hm.

  2. Ezek szerint rég láttam a filmet, nem emlékeztem erre.
    Amikor még nem idegesített a férjem viselkedése, ezt akkor sem tudtam megállni szó nélkül. Meg a “de viszont”-ot és az “eszek, iszok”-ot sem. Finoman, de szóltam. “De viszont” nincs már, és “eszek, iszok” sincs (nem nekem hitt, kutakodott a neten). Van még egy kontamináció (nem is tudtam hogy így hívják, ma is tanultam újat, köszönöm!), amit használ ő és a családja, ha beugrik megírom, valami hintalovas :D.

    • Van, amikor rögzül a kontamináció (a szavak például, de szólások is tudnak), és az is létező alak lesz, nem egyszeri vagy egy beszélőre jellemző butus tévedés. Amit írok, az nem arra való, hogy kiverd a merőkanalat a sógorod kezéből, hanem az igényes írásbeliséghez ad tippeket, esetleg önmegfigyeléshez. Úgy nem lehet élni, hogy javítgatjuk egymást. Bár a férjem _rízs_ meg _börönd_ kiejtésén szoktam viccelődni.

      És én is eszek most egy kis kígyóuborkát. 🙂

  3. Egyetértek, nem lehet javítgatni a másikat mindig, azt hiszem, nem is javítgattam, hanem beszélgettem vele erről. Fontosnak tartottam, hogy a lányok ne “de viszont”-ozzanak és ne “eszek, iszok”-ozzanak. Sznob vagyok, mi? 😉

    Én meg iszok még egy kávét 😀

      • Ez az, példamutatás, ezt mondom én is :). Meg könyvek, könyvek, könyvek, igen. Iskolás gyerekem még nincs, tanítónéni remélem, jó lesz.

        A javítgatás és egyéb gond tünete összefüggést értem, így van, de ezt csak mostanában kezdem látni, érezni, egyre tisztábban. Most ott tartok, hogy nem javítgatok, nem is szólok.

      • kedvencem (mert olyan kis gusztustalan):
        “vaj van a füle mögött”
        vaj van a fején // valami van a füle mögött

        egyszer meg a tévébemondó: “perpillanatnyilag”

        én anno meguntam, hogy a férjem nem veszi fel a tempót, ami egyben azt is jelentette, hogy nekem kellett (volna) a kis szárnyaimat folyton nyesegetni, a számat befogni, és főleg nem vitatkozni a buta és érzelmi manipulátor “én mindent megéltem már”-anyóssal. vagyis eltűrni élethosszig azt a szellemi ínséget/igénytelenséget, ami akkor körülvett. elváltam.

  4. Visszajelzés: téged csak a saját igazságod érdekel | csak az olvassa — én szóltam

  5. Én általában a beszélőtől teszem függővé, hogy mennyire tudom elfogadni. Némelyeken érzem, hogy nem tudja az eredeti (helyes?) kifejezést, azokat sajnos hajlamos vagyok kijavítani. Másoknál tudom, hogy szándékos, nyelvi játék, mórikálás, esetleg kifigurázás, lásd Sárbogárdi Jolán. Olyankor kifejezetten élvezem.

  6. egy kerdesem lenne toled (miert nem hozzad?)
    add oda a csavarhuzot (marminthogy nekem add oda – ha nekem, akkor ide, nem?)
    marminthogy, ha mar itt tartunk

    es ha mar riizs, meg borond: anyukamnal a ruha az csikos, igy, rovid i-vel es o-val:) anyosomnal viszont szollo van meg ellem:)

    en agylobot kaptam, mikor meghallottam, hogy az ovoneni is eszik-iszik… gyerekemnek mindig mondom, hogy eszem-iszom-alszom-fazom, es igy novesztjuk a kis csokrot. neha mellelo es azt is igy ragozza, ami nem ikes, de szerencsere viszonylag konnyen beveszi a feje

    a deviszont nalunk mar deviszontellenben:)

    persze ez mar nem kontaminacio, hanem.. micsoda?

  7. Magyarországon (de nem csak itt) hagyományosan baromira meghatározza az ember társadalmi megítélését a nyelvhasználata; az egyes nyelvi változatok kvázi kasztokra osztják a beszélőket.
    Amikor az értelmiségi szülő elborzad azon, hogy a gyereke ikes igét iktelenül ragoz*, akkor a tudata alatt olyasmi mocorog, hogy “te jó ég, ez a kölyök úgy beszél, mint egy büdös proli, hát így ki fogják golyózni a kaszinóból!”. És újra meg újra kijavítja, mert a jó családból származó finom ember, aki ad magára, nem így beszél.
    Ez bizony, mit tagadjam, nekem sznobizmusnak tűnik. Viszont legalább elismerem, hogy én is sznob vagyok, és sérti a fülemet az eszek, iszok, alszok.
    Azt a megoldást találtam, hogy nem etetem a gyereket azzal, hogy csak az eszem, iszom, alszom a helyes alak, hanem őszintén elmondom neki, mi a helyzet: aki értelmiségi körökben forgolódik, jobban jár, ha ezeket használja, és passz.
    A “de viszont” is érdekes kérdés; néhány évtizede valamiért kikiáltották hivatalos mumusnak, holott a magyarban teljesen elfogadott jelenség a kötőszavak halmozása. Így jött léte az ámde, ámbár, éspedig is.
    (A Magyar nyelv nagyszótárának legutóbb megjelent kötetébe egyébként be is került a “deviszont”, volt is ottan fogak csikorgatása. Pedig hát a XVI. századtól létező, adatolható szó, illetve kifejezés.)

    * az egész ikes ragozás többé-kevésbé mesterséges lélegeztetéssel életben tartott jelenség, a nyelvújítás korában rángatták vissza a sír széléről, de azóta is a temetőben kódorog szegény; az ikes feltételes és felszólító módú ragozás már szinte kihaltnak tekinthető, valószínűleg a legdurvább nyelvvédő akadémikus száját sem hagyja el olyan mondat, hogy “Most már aludnám”.

    • Köszönöm, hogy leírtad, nem voltak ennyire pontos szavaim rá, de igen, pontosan.

      Ami életben tartja az ikes ragozást, az nagyrészt Szabó Magda eleven életműve, illetve egy-egy ezt használó nyelvváltozat.

      • (Őszintén szólva nem hiszem ám, hogy ne lettek volna, de én mindenképp szívesen írtam.)
        Igen, Szabó Magda igazi úriasszony volt, aki táska, kesztyű és harisnya nélkül nem lép ki az utcára, ikes igét pedig csak ikesen ragoz. : )

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s