téged csak a saját igazságod érdekel

Mondják nekem. Nem elégedettek velem, nekem hiába beszélnek, egy jottányit sem tágítok (ez, asszem, képzavar, de legalábbis kontamináció). Nem hallok meg mást. Makacs vagyok.

Mert engem csak a saját igazságom érdekel.

Úgy van.

Értve ezen, hogy azt követem, nem a kibicek szavát és mások érdekeit. Nem is érdekalapú az igazságom. A következményeket is én viselem, nem tolom másra.

Minden értelmes, kiforrott embert csak a saját igazsága érdekel, ahhoz hű, akkor is, ha ára van, pláne ha nagy nyilvánosság előtt létezik, nagy zajban, bekiabálásokkal, és folyamatosan árad felé a mindenféle visszajelzés, amelyeket néha meglepő érzelmek, szándékok motiválnak, máskor meg színtiszta félreértésen alapulnak.

Akit a népszerűség, másoknak való megfelelés, mások értelmezése rángat ide-oda, hamar a porban végzi.

A saját igazságom érdekel, különben az első kritikus szó úgy megsebezne, hogy a másodiknál mély depresszióba esnék, a harmadiknál meg már felkötném magamat. Az ember megerősödik. Ha nem erősödne meg, belebukna önmagába. Van a mosolygó vállrántás: engem aztán nem érdekel, nélkületek váltam ilyenné, sőt, ellenetekben — ez meg már dac is, mert sokat bántottak –, pont azért, mert nem úgy reagálok, nem úgy létezem, nem az a fontos, mint másoknak.

Ismerik-e egyáltalán az én igazságomat? Odafigyeltek-e rá? Megkérdezik-e, mit gondolok? Nem. De taglalnak. Frusztráltan.

Egyáltalán: van igazságom. Saját igazságom. Pontos megérzéseim, gyomortáji nyüszögéseim, döntéseim, és erőm is van hozzá, hogy ami engem illet, abban érvényre juttassam. Tudom, mi az én igazságom, mert megszenvedtem vele. Szétnéztem, összegyűjtöttem, megalkottam, kiérleltem, keményen dolgoztam érte. Hű vagyok az igazságomhoz, a mindenkori igazságomhoz. Én vagyok a magam igazsága. Nem állok szóba féligazságokkal. Van igazságom, ez sem kis szó, mert nem mindig volt és mert a többségnek nincs, és mivel van, lett, követem, kutya kötelességem ragaszkodni hozzá, azért van, az az értelme.

Hű vagyok az én kiformált, szenvedések túlnyomásában keményedett, tűzpróbás, fémjelzett, nehéz igazságomhoz. Nagy zajban is.

Nem adom az igazságomat. A csodájára járnak.

De hát mi az én igazságom? Tényszerű állítás? Nem. Inkábbokból áll. Jobb önmagunknak lenni, mint másvalakinek vagy pláne közhelygyűjteménynek, jobb az élesség, mint a tompaság, jobb a forrongó alakulás, mint a rideggé szilárdult automatizmus, jobb a teljesség, mint a teljességnek hazudott csonkaság, jobb a bambusz, mint a laminált padló, és az illy, mint a nesz. A folyamatos reflektív gondolatfolyam és az örömre való, gyerekes, tágas képesség, az elrévedő csodálkozás és a királynői nagyvonalúság, és még az önmarcangolás, önsebzés, kialakulatlanság is — ez az én igazságom.

Akinek van igazsága, tud lenni, az ragaszkodjon hozzá. Másunk sincs akkor már.

54 thoughts on “téged csak a saját igazságod érdekel

  1. Jó volt ezt olvasni, bár nem volt langyos.kellemes.

    Ez jutott eszembe :

    LEVEGŐT!!!!

    “És az országban a törékeny falvak
    – anyám ott született –
    az eleven jog fájáról lehulltak,
    mint itt e levelek
    s ha rájuk hág a felnõtt balszerencse,
    mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
    s elporlik, szétpereg.

    Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
    Lelkem nem ily honos.
    Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
    aki alattomos.
    Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
    szemét lesütve fontol sanda választ
    és vidul, ha toroz.

    Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
    Pedig hát engemet
    sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
    mint apró gyermeket,
    ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
    Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
    ezek idegenek.

    Felnõttem már. Szaporodik fogamban
    az idegen anyag,
    mint szivemben a halál. De jogom van
    és lélek vagy agyag
    még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
    hogy érett fõvel szótlanul kibirnám,
    ha nem vagyok szabad!

    Az én vezérem bensõmbõl vezérel!
    Emberek, nem vadak –
    elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
    nem kartoték-adat.
    Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
    jó szóval oktasd, játszani is engedd
    szép, komoly fiadat!

    Annyira tele van a hócipőm !
    álszentség,oportunizmus,begyepesedés,hazugság,szélhámosság és mit tudom én mik !
    Köszönöm Éva, hogy gyomlálod ezeket !

    Kedvelés

  2. Vicces lenne, ha nem a sajátom érdekel. Amúgy mindenkit a sajátja érdekel, csak a legtöbben manipulálva és fű alatt próbálják azt érvényesíteni, annak álcája alatt, hogy másnk akarnak jót, hogy aztán lehessen jönni-menni mártír pofával, és retttttenetesen jó és altruista ember benyomását kelteni.

    Kedvelés

    • Az nem sajat, hogy mindenkie erdekel? Legyen-e valaki olyan, amilyen o nem? Persze, az nagyon fontos, hogy legyen sajatod; azt te tudod, hogy aktivan es kereken kepviseled-e magad, vagy nem. En eddig korosan nem tettem, most akkora pofont fogok kapni ezert az elettol (magamtol), h a fulem minimum tiz evig belecseng. Jobb nem bevarni ezt.

      Kedvelés

      • A pofonokat nem könnyű bezsebelni feleszmélés után, de elkerülhetetlen, hogy valamikor kihúzza a strucc a homokból a fejét. Nincs is kegyetlenebb az önbírálatnál. Felül tud írni addigi kapcsolatokat, értékrendet. Amíg aktívan (kiskorúval, együtt élve) anya vagy, nem lehetsz teljesen önmagad, elnyomó kapcsolatban szintúgy (persze mindezt csak utólag vagy képes meglátni). Majd óvatosan kihúzod a fejed, És megdöbbensz, hogy a saját ütlegeid soha nem tapasztalt fájdalmakkal járnak, magad elől nem bújhatsz el. Ha nem bírod elviselni, időszakosan vissza-visszadugod. Majd szomorúan könyveled el veszteségként, hogy magadra ébredésed mekkora “veszteséggel” jár köreidben. Az a legfinomabb, hogy de megváltoztál, problémáid vannak, miért van benned ennyi gyűlölet, miközben csak próbálod meghúzni VÉGRE a határaidat. Kicserélődik a baráti köröd, amit ne bánj. A mostanság kötöttek igenis lehetnek életre szólóak, mert már tudatosan a hasonlót keresed, vonzod. Persze mindezt E/1-ben értem, senkire nem kívánom kivetíteni monológomat. Nálam cirka 15 éve tart. És igen, sokkal, de sokkal önzőbb lennék, ha újrakezdhetném. Magamat, a magam igazát tenném első helyre. Hitelesebb, igazabb, aki ezen az úton jár, nem hódol be. Mindig irigyeltem a boldog családból érkezőket, a vagyonnal ellentétben. Ilyenkor belegondolok, hogy vajon akkor is ilyen kerek lelkivilágú, erős, egészséges, önmagát elnyomni nem hagyó, öntudatos lányt neveltem volna-e. Próbálok megbékélni az utammal. Megbocsájtani az ellenem vétkezőknek, jóságomat kihasználóknak, de elsősorban magamnak. Hosszú az út. És le a kalappal minden nő előtt, aki ebben élen jár!

        Kedvelés

      • De jól írod!
        Elgondolkodtat.
        Tudod, eddig azt hittem, hogy egész jól kezdem megtanulni a saját magam igényeit előrevenni, oszt most azt veszem észre, hogy ez messze nem így van…
        Újra kell installálnom a programot vagy mi.

        Kedvelés

      • Drukkolok neked is 🙂 Nagyon nehéz, anyáink is belénk plántálták a sokadlagosságot. Apámnak járt a legfinomabb falat, övé volt az utolsó szó, az, hogy az első is, az később realizálódott. Valamennyit automatikusan én is átörökítettem utódomba, amit folyamatosan próbálok korrigálni. Az imént volt alkalmam Popper Péter hallgatni a Pax tévén, akit hozzáteszem a mai napig ellenérzésekkel fogadtam, mint embert, na ma ez megdőlt. Felnőttem hozzá. Szexuális szabadság, szabadosság volt az előadás címe, de nem ez volt a fő vonulat. Sok mindenben magamra ismertem, de csak egy dolgot jegyzeteltem le. “A szeretetet nem lehet méricskélni, az vagy van, vagy nincs”. Ezt a fiatal P.P.-nek mondta 4 hónap hallgatás után a lelki orvosa. És egy olyan embert ismerhettem meg PP-ben, akinek az édesanyja gyűlölte a férfiakat, gyermekének is lányt várt, és még is megpróbált helytállni fiús mamaként, Onnantól tudtak csak egymással beszélgetni,mint anya és fia. Most arra gyúrok, hogy ezt az előadást valahonnan leszippantsam, mert még sokszor szeretném meghallgatni.

        Kedvelés

      • Pardon, az a fontos csavar kimaradt az érthetőségi faktorból, hogy PP-nek ezt egy lányrokona hozta tudomására, hogy édesanyja hogyan is érez az ellenkező nem iránt. Onnantól értette, s becsülte még jobban, s mert kinyílni felé.

        Kedvelés

      • Az önbírálat, önkritika elengedhetetlen a saját igazsághoz. Ennek egyébként következménye, hogy a saját igazság VÁLTOZHAT. Különben saját VÉLT igazságunk van csak, valódi nincs. És igen, különben igenis kívül van a tengely, legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy az ellenkezést meg se halljuk, a támogatást meg ezerszeresére erősítse a hallásunk. Viszont az önkritika és a saját igazság együtt azt is eredményezheti, hogy nem, a kritika nem dönt le a lábamról – de meghallom, és lehet az is, hogy beépítem a saját igazságomba. Vagy nem. Mert a tengely belül van, de kint a vitorla, ami hajtja a malmot. Én meg a molnár vagyok, aki eldönti, melyik szelet fogja a vitorlába.

        Kedvelés

    • Éppen most kerültem egy olyan élethelyzetbe, amiben az egyik legjobb barátom igazsága került konfliktusba a sajátommal. Ragaszkodtam az igazságomhoz, aminek az lett az ára, hogy a barátságot óvni kell, mert a legkisebb jövőbeni konfliktus eltörheti. De sokkal jobban érzem magam, mint ha engedtem volna.

      Kedvelés

      • Ezt most nem értem. Ha két fél igazsága nem egyezik, csak akkor tudok konfliktust elképzelni, ha az egyik (vagy mindkettő) megpróbálja a másikra erőltetni a sajátját… de lehet, hogy csak a képzelőerőm szegényes így melegfrontkor.
        Disclaimer: engem zavar ez a szó, hogy igazság, mert ez aztán tényleg szinte mindenkinek mást jelent.

        Kedvelés

      • A barátom olyan házasságot készül kötni, amiről már egy ideje tudható, hogy nem fog működni. Ezt félig ő is tudja, de szereti is a leendő házastársát. Én eddig próbáltam objektív lenni, de a leendő házastárs olyasmiket mondott és tett, amik miatt nemrég kiálltam amellett, hogy ne házasodjanak össze, mert ebből semmi jó nem fog kisülni. A barátomnak ez fáj, azt várná, hogy fogadjam el a leendő társát, de nem fogom. Meg tudtuk beszélni, most még.

        Kedvelés

      • Már én is voltam ilyen helyzetben, vagyok ilyen helyzetben 4 éve, mióta barátom megnősült. 4 éve nem működik a házasságuk saját bevallása szerint sem. De soha nem szóltam miatta neki sem előtte, sem közben, hogy szerintem rossz ötlet volt összeházasodni. Mások megtették.
        Amúgy meg azt is tudom, hogy alapvetően a barátom miatt nem működik. Most hogy szóljak én ebbe bele…nem tudok. Pedig talán csak itt kellene olvasgatnia egy kicsit.

        Kedvelés

      • Én is csak akkor szóltam, de akkor már radikálisan, amikor már nagyon kilógott a lóláb, sőt, egy egész ménes, addig játszottam a diplomatát. A barátom olvasott pár bejegyzést itt, a normálisék tetszett neki, meg linkeltem neki egyet Tollampapíromtól is, hogy szerintem ilyen lesz az esküvőjük (amire, ha lesz, én nem megyek el):
        http://tollampapirom.wordpress.com/2013/10/20/az-eskuvok-lelektana-1-a-koszoruslany-avagy-a-levendula-eleterzes-parodia-egy-szinben/

        Kedvelés

      • Ja, nem a Te barátodra gondoltam, hanem az enyémre, hogy olvasson itt.
        Jó ez az esküvős írás. 🙂
        Amúgy nem is szeretem az esküvőket. Kétésfélmillió/nap, aztán úgyse jó végül semmi, még az étlapon is elb.sszák az ifjú pár nevét. Aztán még a legjobb jóbarátom esküvőjén is szépen megkapjuk a legtávolabbi asztalt, mert miért is lenne fontosabb az akivel 20 éve mindent megbeszél mint a nagynéni vidékről akit 20 éve nem látott. De ki tehet róla? Aztán szegény még jön is magyarázkodni, hogy ne haragudjunk már, de hát a család.. Dehogyis haragszom rá (minden irónia nélkül), inkább sajnálom őt, magunkat, hogy ilyen a rendszer. Na mindegy, bocs az OFF miatt

        Kedvelés

      • Így már értem. Ebbe a folyóba nekem is sikerült belelépnem, csak kicsit feljebb. Jóval az eljegyzés előtt mondtam egy barátnak, hogy a partnere sosem lesz hűséges hozzá, mert nem olyan alkat. Ez visszajutott a partner fülébe is, úgyhogy az esküvőre engem már nem hívtak meg, de úgyse mentem volna, még ha amúgy járnék is esküvőkre. Mert beleszólni nem fogok, hogy ki mellett akar senyvedni, de asszisztálni sem tudok hozzá. Különben is, az ő nagy napja, kell neki, hogy elrontsam amikor harsányan felröhögök a holtomiglan hallatán? Mindegy is, azóta megvolt az esküvő, megvolt a válás is, de a barátság elveszett, mert a barátom besündisznósodott, és nem tudok vele mit kezdeni.

        Kedvelés

      • Regi baratom velemenyet, ( aki egy szakmai zseni) mindig megkerdezik a tobbiek, tanulmany vagy cikk irasakor, figyu T. vetnel ra egy pillantast es velemenyezned? O velemenyezi: ” szerintemjo” kesobb a villamoson elmondja nekem, hogy az a bizonyos tanulmany milyen tartalmi, stilisztikai es egyeb hibaktol hemzsegett. Ekkor megkerdeztem en, tole, hogy mi a tokomert nem mondta el annak, aki az o velemenyet, tanacsat kerte. A valasz az volt, hogy “azert mert csak dicseretet es megerositest akarnak ilyenkor hallani az emberek”
        Ezen persze en haborogtam egy sort, mondvan, hogy ez tuti nem igaz, mert ha en kerem ki valaki velemnyet akkor az engem valoban erdekel es merlegelem azt.
        Kesobb figyeltem azokat a barataimat aki kerdezgettek;” Figyu szerinted ezt eleg jol csinalom, te mit gondolsz kene ittesitt valtoztatnom ezenesezen?” es alapvetoen igaza volt a baratomnak, elmondtam az oszinte velemenyem, meg is hallgattak es minden ment ugy mint elotte…
        En nem szeretem “osztani az eszt” masoknak, meg aggodasbol sem minthogy en sem szeretem ha megmondjak mit kellene tennem es hogyan, ha en azt nem kerem. Soha sem mondanam azt egy baratomnak pl., hogy ne hazasodj ossze xy-nal mert hutlen tipus vagy nem hozzad valo. (nem mellesleg,konnyen lehet, hogy tevednek) Ezt sosem ereznem a sajat kompetenciamnak, hogy belenyuljak masok erzelmi eletebe, masreszt ott a legnehezebb barmit is megertetni ha valaki erzelmileg melyen erintett. En sem hallgattam soha senkire, pedig utolag belattam mennyire igazuk volt.

        Kedvelés

      • Én is hosszasan vacilláltam, mondjak-e bármit. Valószínűleg inkább a saját igazságérzetemnek nyaltam be a beavatkozással, mint a barátomnak. De akkor és ott nem éreztem, hogy van választásom. Azt láttam, hogy egy minden tekitetben remek emberből csinálnak szisztematikusan hülyét, és nem bírtam elviselni. Én, nem ő. Ő utána fel sem vette, hogy az ismerőseink még évekig gúnyolták, háta mögött és szemtől szembe is, no persze sztaniolba csomagolva meg “nem rajtad nevetünk hanem veled”, miközben a hűtlen partner is kapott olyan jelzőket, hogy a fal adta a másikat. Én megértettem, hogy a hűtlent milyen igények, kényszerek viszik a kalandokba, de azt is tudtam, hogy a barátom monogám kapcsolatot akar. És nem is számítottam rá, hogy hallgat rám, mert baromi szerelmes volt. De nem tudtam volna a tükörbe nézni, ha nem próbálom meg.

        Kedvelés

      • En megertelek Foxi, sokszor nehez nem szolni. Most, hogy visszemelekszem egy esetre, amikor egy ismerosom folyton panaszkodott nehany kollegara, sot annyira gyulolte oket, hogy sziveszerint megrugdosna.A kollegak sem kedveltek ot, valoszinu ez volt elobb. Nos, ez a lany meg is amikor ugy hozta a helyzet, mezesmazos, tundibundi modon viselkedett az egyik fickova, cirogatta a fejet, akinek erre olyan undor ult ki a kepere, hogy ijeszto volt. Kesobb megjegyeztem, hogy K. ahhoz kepest, hogy utalod oket, meglehetosen kedves vagy veluk. Elmondtam milyen reakciot lattam a srac arcan es hogy inkabb hanyagolni kene…stb. Besertodott egy hazban laktunk albiban, meg koszonni sem volt hajlando a maradek 1 honapban. Pedig elotte nagyon joban voltunk. Felajanlottam, hogy beszeljuk ezt meg, nem ellene szolt az eszrevetelem, de nem volt ra hajlando. Engem rettenetesen megvislet ez az ugy es korabban se nagyon pofaztam senkinek, ezutan viszont meg ovatosabb lettem. Megtanultam, hogy sokszor egyszeruen felesleges es ertelmetlen, plane, hogy a vegen a ‘megmondo” szivja meg a bracsat. Biztos akadnak kivetelek ahol ez jol mukodik, de ritka es helyzete valogatja szerintem. vannak nagyon maganszferat erinto ugyek, ott szinte biztos, hogy felesleges.

        Kedvelés

  3. Erről az jut eszembe, amikor még nagyon fiatalon szemrehányást tettem anyámnak, mert szerintem nem jól nevelt és ez kb. úgy hangzott hogy miért a saját elveid alapján neveltél, hát az nem volt jó. Anyám fuldoklott a nevetéstől és csak annyit bírt kinyögni, hogy hát kinek az elvei alapján neveltelek volna, a szomszédéi szerint?

    gyomortáji nyüszögés – hatalmas érzés, amikor merek rá hallgatni és csak ez alapján, megfogalmazás nélkül döntéseket hozni.

    Kedvelés

  4. ez jó volt.
    a reggelemet két dolog kíséri: egy bögre nesz, és a jó öreg tiesto. jó így a reggel. eddig ilyen minőségtelen faszságokat lesütött szemmel gondoltam. egy ideje már komolyan gondolom. (anyám azt mondaná: annál rosszabb. szerintem rendben van. most már.)
    természetesen tudom, hogy mélyebben is bele lehet menni a saját igazságokba, de egyelőre csak a felszínnél tartok, mert ugye, reggel van.

    Kedvelés

  5. Szerintem mindenkinek rá kell találnia a saját igazságára. De felismerni azt is, hogy az bizony idővel változik, alakul, fejlődik, egyesül, és megérteni, hogy ez nem baj. És nem baj, ha másnak más igazsága van.
    Amit ez nekem jelent most azt az egyik számomra nagyon értékes vers kiragadott és ezzel öncélúan átlényegített(vagy nem is?) részletével szeretném illusztrálni:

    „Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
    Csak álmodott egy létráról az égig.
    Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.

    Valamit szólt nékem az igazságról,
    Aztán némán vérzett, ragyogott.
    Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
    Felelé: ‘én vagyok’.”

    Kedvelés

  6. Mélységesen egyet értek a bejegyzéssel. Nekem szokták mondani néha, hogy qva okosnak tartod magadat, olyankor amikor rávilágítok egy helyzetre. Mondom igen qva okosnak tartom magamat, mert figyelek, mérlegelek. És már nagyon rég óta aszerint cselekszem a saját életemet illetően, ami számomra kizárólagosan elfogadható, figyelembe véve a környezetemet is, de nem az ő elvárásaiknak megfelelve.

    Kedvelés

  7. Én úgy érzem, hogy nekem nincsen ilyen kiforrott saját és mindenek felett való igazságom. Minden helyzetet többször is átgondolok, mielőtt véleményt alkotok – sokszor minden átgondolás dacára simán csak ösztönből – aztán több szempontból is megvizsgálom a hozzáállásom, próbálok rájönni, hogy miért pont azt akarom, és miért pont úgy, amit. Elemzem az érdekeimet, a mozgatórugóimat – végtelenül rugalmas és képlékeny ez az igazság, ami az enyém, vagy nem. Változékony is, állandóan formálódik, alakul – de nekem így jó, így élhető.

    Kedvelés

    • Jaj, nekem sincs előre készen az Igazság, én a mindenkori igazságról beszélek, ami azt jelenti, amit helyesnek érzek. Tendenciák vannak (inkábbok), konkrét helyzetben kapcsol be, szoktam tudni, mit teszek, azt követem, amit helyesnek érzek, nem vakon reagálok.
      És még hibázni is szabad. Ki kérheti számon? Csodálatos nagyvonalúság: szabad. Hiába préselnek, hogy tőlem csak az — ő szájuk íze szerinti tökéletesség — volna jó.

      Kedvelés

      • Nekem ez az inkabb-szemlelet nagyon tetszik, baromira megkonnyiti a dontest, biztos, hogy bevezetem. Azt nehez (neha lehetetlen lehetetlen) megvalaszolni, h mi jo es mi rossz, de azt sokkal konnyebb, h mi inkabb ez, mint az. Ez megengedi a dolgok ezerszinuseget es -szempontusagat, megis tud donteni, nem vacillal orokkon orokke. Popec!

        Kedvelés

  8. “Minden helyzetet többször is átgondolok, ”
    Ez szerintem előny, mint hátrány. Én is sok mindent átgondolok, sőt egyre többször “beszélek át” magamban egy párbeszédet, hogy adott üggyel kapcsolatban mit és hogyan fogok mondani az illetőnek. Felkészülök rá, a támadásokra, kifogásokra, elterelésekre.

    Kedvelés

  9. Jaj, de jó ez. És mégis, milyen ellenszélben kell mindig magunkat képviselni, nem? Mert ha ezt csinálod, a szomszédnak nem tetszik, ha meg azt, akkor a saját gyerekednek nem jó. Ha így gondolod, a kollégádnak nem jó, ha meg úgy, akkor a férjednek. És így tovább. Pont tegnap veszekedtem nagyot nagyanyámmal, aki a fejemre olvasta, hogy nem veszem fel soha a telefont. Nagyjelenet lett belőle, és azt próbáltam neki megmagyarázni reménytelenül, hogy a saját időm, saját véleményem, saját érdekem, saját nézeteim, saját elveim a legeslegfontosabbak nekem, és nem tudnék tükörbe nézni, ha másoknak akarnék megfelelni, neki se pl. Totál ki volt készülve, hogy én milyen eretnek vagyok. Őt még szolgalelkűségre nevelték.

    Kedvelés

  10. Egy nagyon közeli barátnôm írt minap, majdnem robbanva. Buendíáék országában tanít éppen, valami rövidtávú önkéntes meló, hogy egyedül maradt, ott is. Mert nem csak a nagyfônökök háta mögött lázadt az elmaradt juttatásokért, nem fair körülmények miatt, hanem beleállt a helyzet közepébe a saját bôrével, arcával és megmontda, ami nem stimmel, hogy nem ezt ígértek. És akkor a többi önkéntes hallgatott, lapult, s utána tömörültek maguknak, külön, az én barátnôm ellenség lett, a másik oldal és röhögték, basztatták. Hogyis? Olyasmit, hogy ruháját, vagy rossz spanyolját. Mert mindig ilyen velôbe vágóan lényeget hasító ennek a fajtának az igazsága. Mindegy, csak cincáljon. Csak a felszínt kapirgálják, csak addig látnak, és asziszik az fáj. Pont neked, aki már jártál a csontnál is, vagy sôt!

    Szóval ez jutott eszembe. Hogy az igazság attitûd.

    Az igazság nem nehéz. A nehéz rész a bevállalás. Minden körülmények közt. És az is csak az elején, míg a személyiség része nem lesz, míg azt nem mondom, ez vagyok én.
    Aztán a körülményeken már nem is múlik semmi, a szituáció bármi lehet, mert itt az ember hordozza az igazságot. Hordozza és fénylik. Akárhová áll, akárhova állítják, taszítják, lökik, vagy zuhan, ô fénylik. Ez választás volt, eleinte, késôbb maga az ember. A sors. Az, hogy belemegy, ha szar, abba is belemegy, mert tudja, hogy ez az övé, nem alkuszik és nem súg össze idegenekkel.
    Ja, az ilyen ember egyedül vagy. Egy jó darabig a kezdetekben, aztán életszakaszokban. Éppen azért, mert nem aluszik, mert nem dörgölôzik. Mert kellemetlen. Mert fénylik.
    Én is ilyen vagyok. Egydül maradok helyzetekben, gyakran, de mivel ez így van, és így van régóta, törvényszerû volt, hogy magamhoz hasonló barátokat találjak. Ès így vannak ilyen baratáim, akikrôl tudom, hogy most is, bárhol, maguk az igazság.
    Nagyon régen még hallottam olyat, aha akkor mindenki hülye, csak neked van igazad. Mosmár nem hallok, mert ezek nincsenek körülöttem. (a facebookomon se legyenek közhelyek).
    Kicsit olyanis, mint a drog. Már nem is lehetne ez máskepp.

    Kedvelés

    • Ez jól sikerült:)
      Oblió a sarkos fejű jutott eszembe,olyan érzékletesen írtál.
      Egyébként én is magányos vagyok sok ügyben.Ahogy telik az idő próbálok kevesebb alkalommal belekeveredni éles helyzetekbe,mert látom úgyse értenek-vagy nem akarnak érteni.Ezért sporolom az energiámat.Sajnos borzasztó ritkán találkozom olyannal aki megért…
      Érdekeset hallottam egy kedves ovónénim halotti bucsuztatóján aki igazgatónő volt és azt mondták el róla:- a közösségben megtanulta hogy át kell formálódjon a közösség igényei szerint ha azt akarja, hogy ő is tudjon hatni a közösségre.Valami ilyesmit mondott de szebben.Engem az lepett meg,hogy nem a tehettségét,megvalósításait méltányolta hanem ezt a tanulságát.

      Kedvelés

  11. Ezt így a nap végére ‘kaptam’, ide kívánkozik szokatlan, csodálatos köntösében ami a gyönyörű látványvilág hozzá és a saját komponálású zene. Persze a lényeg a versen van.
    “Nem! Nem! nem bírok már bolond
    szövevényben lenni szál;
    megérteni és tisztelni az őrt
    s vele fájni, ha fáj!
    Aki bírta, rég kibogozta magát
    s megy tőrök közt és tőrökön át.
    Ketten vagyunk, én és a világ,
    ketrecben a rab,
    mint neki ő, magamnak én
    vagyok a fontosabb. ”
    https://www.youtube.com/watch?v=HO9RDcL3RjM

    Kedvelés

  12. “egy jottányit sem tágítok”
    Én se.
    Mert, amit én tudok a magam igazságáról, azt ezerszer átrágtam, abban szenvedés van, zokogás, átvirrasztott éjszakák, és gondolkodás, rengeteg gondolkodás.
    Az én igazságom az enyém, én szenvedtem meg érte.
    Más igazsága a másé, abba meg én nem szólok bele.

    Kedvelés

  13. Visszajelzés: elmondhatom a véleményem? | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.