Kezdjük ott, hogy az életemet ne lopd le. Ne akard helyettem élni, jobban tudni, beleszólni, kavarni.

Szöveget, innovációt se lopj. És kész. Lopni ciki, becstelen, rád nézve kínos, az írásaimat szerzői jog védi, mégpedig az 1999. évi LXXVI. törvény. Kontextus nélkül a szövegeim nem értelmezhetőek, rémületes helyekre kerülhetnek és félremagyarázzák őket. Például nem fog kiderülni, hogy a férjem már nem él, és esetleg kegyeletsértő dolgokat írnak.

Lelopók

A ccc-nél (Nevezd meg! Ne add el! Ne változtasd!) is szigorúbbat kérek: nem szeretném sem az írásaimat, sem részleteiket más blogokon, honlapokon, idegen kontextusban látni. Nem akarok felhasználva lenni, a szövegeim, fotóim egyediek és csak itt értelmezhetőek.

Ha linket teszel fel, megköszönöm, de ma volt a harminckilencedik csatám, hogy a fantáziátlan bloggertársak ne álcázzák már saját tartalomnak az én szövegeimet. (Meg van sértődve némelyik, hogy de hát örüljek, ez megtiszteltetés. Alkoss saját tartalmat, vagy kérdezz meg, engem ez tisztelne meg.)

Nagy-Magyarország-térkép meg Erdély függetlensége címer stb., tehát a témáimtól, meggyőződéseimtől idegen tartalmak mellett se szerepeltesd az írásaimat, légy szíves.

Ez a blog nem ideologikus, itt egy magánszemély gondolatait olvashatod, ne gyömöszölj semmilyen dobozba, és ne erőszakold se ide, se köré az ideológiát, a pro-kontra logikát. Vannak a dichotómiánál sokkal érdekesebb megközelítések is.

Linkelők és “szemlézők”

Állj ellen a kötözködési, feszültségkeltési késztetésednek. Ha nem tetszett a poszt, lépj tovább. Nagy az internet, ne görgesd az intrika- és gyűlöletlavinát tovább. A rosszindulatnak súlyos következményei lehetnek.

Ha osztani akarod, ami tetszett, tedd

• a facebookon
• követett blogok menüben a saját blogodon
• esetleg a blogodon bejegyzésben legyen egy mondatom, bekezdésem és link.

A link előtte, a szöveg felett legyen. Köszönöm.

Ha hosszabbat idéznél, írj nekem és kérdezz meg: csakazolvassablog@gmail.com

Semmiféle pénzhozós, kattintásszámra alapozó, üzleti célú helyet nem szeretnék a munkámmal tolni, senki más ügyét, és sajnos, nem szoktak erről megkérdezni sem — ez lopás, visszaélés a munkámmal.

Inspirálódók

Bloggertársak! Öröm számomra, ha megragadónak találjátok a stíluseszközeimet, ha használtok itteni megoldásokat, de azért van ennek egy egészséges mértéke. Amikor egy nappal az után, hogy egy egyedi, új kifejezést írok kommentben, te, napi olvasóm, ugyanilyen címen raksz ki posztot (nyomorlicit), amikor olvasom, hogy “szügyig gázolni”, “a nők itt végre elmondhatják a történetüket”, “gyomortáji nyüszögés”, “házmesterreflex”, amikor hirtelen kérdéssorok és parainesisek jelennek meg a blogjaitokon, jelenségekről írtok, újságíróagyatok van, magyartanárok lesztek, és amikor véletlenül egy ugyanolyan kézenállós fotót teszel ki az ugyanolyan életmódváltós posztodba (csak épp az én fotóm rólam készült, a tieden meg egy vadidegen modell áll kézen); amikor ugyanolyan érvekkel vered vissza a trollokat és ugyanolyan öntudattal írod, hogy micsoda érdeklődés van már a blog iránt, mindenki rád kíváncsi, hát olyankor én nem hiszek a szememnek.

Szóltam neki. Erre ő: “és a többi írásom? amit nem tőled vettem? az nem számít?”

Erre mit mondjak? Miért használják az emberek a másikat? Az ő blogja itt volt az oldalsávamban két évig, innen ment az első sok ezer kattintás, ő elismert, dicsért. Hogy képes erre?

 

És ami a legdöbbenetesebb: arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása, elkezdte magát magyartanárnak nevezni – nem az, nem is volt soha, és nem is végzett olyat… Rám keni a blogot, hogy rejtőzködhessen? A helyembe képzeli magát? Azt hiszi, ebből lesz a siker? Azt hiszi, a magyartanárság menő?

Az is vicces, aki az én blogom címadó József Attila-versének utolsó két sorát suvasztotta be a már működő blogjának leírásába, miután annyira megtetszett neki, és sietve ő is akrobatikázni kezdett, mert pont ez jutott eszébe.

Téged nem zavar, ha epigonnak tűnsz? Biztos van, akinek ez is jó, és biztos nem is veszi észre mindenki, de te, legalább te vedd észre, mit csinálsz, ne állítsd sajátnak.

Nem csak ő és nem csak Gumi koppintott szégyentelenül (a nők itt végre elmondhatják a történeteiket):

Voltunk páran nők, éhesek valami értelmes női netes tartalomra.

E mondat leírója két évig rajongott itt az első sorban, kért segítséget tőlem, írt vendégposztokat, ismerkedett, szervezett az otthonába csakazolvassás bulikat, majd tudta jobban, ki miért viselkedett úgy velem… aztán elindította a nagyon eredeti honlapot. Történetesen a fotósa is az enyém, tele van vele a facebook.

Ne “inspirálódj”. Ne legyél második vonal. Ne az itteni olvasókat és ismeretségeket használd. Találj saját hangot, témát, gesztust, megfogalmazást.

Ha nem tetszik a “szégyenfal”, akkor ne kenegesd, hogy ez általános, tőled is lopnak, mert  nem érdekes: engem zavar, és én szólok. Lopni, majmolni eredeti ötleteket, más farvizén ügyeskedni, nem sajátot kitenni CIKI.

Egy kiterjedt zaklatás története, még engem titulálnak zaklatónak, utánzónak – és a bizonyítékok

A pontos megfelelések. Lefotózom a szerződésem, rárakok valamit, kiposztolom. Lefotózza a szerződését, rárak valamit, kiposztolja.

Az egybeesések nem véletlenek. A majmolók 1. megszállottan nézegetik a blogomat évek óta, 2. hozzám viszonyítják magukat, pár év késéssel ők is feminista bloggerek/sportikonok/könyvük lesz/igény2019 hashtag innen lopva/”az idő igaz”, kissthetrainer az edzőjük stb., 3. évek óta sunyin beszólogatnak rám, csöpögnek a rosszindulattól, illetve 4. az én képeim mindig (évekkel, hónapokkal) előbb készültek.

Hogy mindez nyílt basztatás és megalázás, és hozzám van minden viszonyítva, engem kell legyőzni, arra sok más mellett ez az instakomment is tanúság (claudetteclemens álnévtől):

Vagy ez:

Villő bezzeg “szépnek mondható” és nem fedett (viszont, a kontextusból gondolom, izmos):

(megj.: soha nem állítottam, hogy modell vagyok, azt állítottam, hogy az edzőcucc edzésre van. kis öngól az állkapocs emlegetése, és hát ennyire agresszíven kell elkenni azt, hogy Villő leutánzott)

Villő majd belepusztul, hogy ő aztán megmutatja, milyen fiatal, szép, ránctalan, menő, edzett, boldog és milyen jó cuccai vannak, milyen helyeken volt, miket eszik (ebben a nevetségességig sznob, anyagias, álspirituális). Képes 10-20 lájkokért ennyit manipulálgatni a fotókat. Miért csinálja? Mert magányban él, elidegenedett bürokratamunkája van, meghitt emberi közeg nélkül, hiú közlésvágy és borzalmasan üres élet. Egy stresszes káder, nincs saját otthona, háziállata se, ide-oda sodródik, nincs közege, főleg nem anyanyelvi, és nincs szerelme, gyereke, sikere, alkotó tehetsége, rajongói, humora, lazasága, ezeket veszettül irigyli. Van viszont hosszú mentális és testi betegségtörténete, megnyomorodása. Plusz életközépi válság, öregedés, a nem hazsnált női szervek sorvadása. Alkatilag fantáziátlan stréber. Kompenzál, és aljas lett, mint azok, akik nem élik meg az Életet. Ő ráadásul képtelenül álszent is: kifele, a kollégáinak játssza, hogy ezek ártatlan, pozitív lájfsztájl-posztok.

Most pedig további direkt megfelelések. A végén pedig életem legparább sztorija, az aljasság legalja.

Kavarások a három nőtől: a szerelmem írta ezt. Ő aztán nem olvas, nem, nem, dehogy! Nem vagyok meglepődve, hogy ők hárman zaklatták ilyenekkel, leskelődve, fontoskodva, balhéra éhesen. Az is érdekes “még ennyi se lett volna”: itt ismeri el a madár, hogy énekelt. A legintimebb, korábban reszkető szavakkal jellemzett találkozásainkról, érzéseinkről. Mocskolt, mert behálózták a libák, és ő gyenge jellem. Alja, lejárató hazugságokat, bosszúból, mert rettegett, hogy én tudom az igazat, és anyu előtt, akihez visszakullogott, viselkedni kellett, rámkenni a megcsalás felelősségét:

De Villő már 2013-ban is, “lehet érdeklődni”:

Angéla (itt még Adél néven) szeretne ilyeneket írni:

Az érvek egyetemesek, ő nem utánoz:

• 

• 

• 

• 

*

Az idő igaz: az eredeti poszt alatt nem volt ott (mert a nagyonművelt Villő írta bele hashtagnek):

• 

• 

• 

• 

• 

A póz jöhet, de Villő a teste valóságát nem vállalja, mindig csak kis hasítékon látszik ki dereka, gondosan rejtegetett hasa, combja. Se Villő, se Angéla, se Nagy Ágnes soha nem merne így kiállni. A sebezhetőséget nem vállalja egyik se, csak a dicsőség, menőség kéne.

Rájött, hogy ez a póz hosszít, készségesen állonveri a csöcsével magát a nagy álujjongásban, nem bánja a pocót sem:

• 

• 

Persze megint agyon van hosszítva minden. Kinek akarsz hazudni?

És csak később vetkőzik, de akkor szarrá van retusálva. Hogy lehet így élni, hogy ennyire nem fogadja el a valódi arcát?:Külön szép a maraton/félmaraton emlegetése (az én nagy futóversenyeim idején). Angéla nem fut, bringára írta, hogy félmaraton:

Fekvő kép, azonnal neki is kell! Pár nappal az enyém után nyomja is:

Hídba lemegy Angéla is – de legalábbis majdnem. Elképesztően nevetséges “táncos”, “vicces” videó, szekunder szégyen. Korábban a híddal gúnyoltak engem, nagyon beakadt:

Angéla pontos utánzásai tovább, a hideg futkos a hátamon:

Kicsikart szex:

Jó tíz éve a kutyának nem kellesz.

Nem blogkönyv.

A fiam, akivel több közös irodalmi estet szerveztem, mindenki tudja, hogy hiperintelligens és autonóm, és a blogját is ismeritek, is nézegetés tárgya. Mitől magántanuló? Találgatja nyílt kommentben agresszíven, húzná le a saját mocsarába:

Az enyémen rugózik. Náluk ilyen a valóság. Jé, hát AKNÉ! Így hívják. Ezek hogy nem tanulnak meg egy darab nyelvet (semelyiket!) alap-középfokon évek alatt?

Hát gratulálunk. Volt kiskorúként jogsi nélküli vezetés is… Ez a rém… az én fiamat…, jézusom.

A minap szóbaállt vele a fia, halleluja. Amikor nálunk aludtak, akkor is őrjöngve ordított velük, minden apróságba behergelődve. Micsoda pokol:

Velem nem áll szóba, ezt amúgy Kinga döntötte el (mert nem hallgattam a bloglelopásról). “Kívánunk”, mint valami intézmény:

Gumiszoba karrierkilátásai (a lenti, férfira való irigykedés fényében csodálatos):

Ebből se lett semmi, meg a “pici grillbüféből” se, minden elkiabálva, felszépítve, és MINDENHONNAN kirúgják. Mindenkit szipolyoz, használ, aztán elárulja és orrba-szájba szidja őket. És az egész élete ilyen.

Az ezüst nadrág nagyon beakadt:

• 

• 

• 

Itt nálunk csodált. Gyerekekkel cirkusz. Full idegbeteg. Tényleg szarul csinálod, ráadásul nem is tisztelnek.

Ezt a múltat kellett letagadni. Kitettem a balhémnak az ő fiát: nálunk aludtak, én vittem a srácot hozzánk fogason, kölcsönkapta a bringát, és megtámadtak. És sokkal idősebb volt a gyerek.

A lájkszámolgatás is vicces.  A csakazt lenulláztam, a gumi könnyedén, lazán…

most már alkoholizmussal is vádol. A TAKNŐBEN FELHORGAD A BÜSZKESÉG! innen az is kiderül, nekik nagyon para, hogy a saját szavaik megvannak (nyilvános tartalmak):

*

És amitől Villő igazán hörög: a Daquïni. Az az ő szintje, neki kell. Nehogy már!

 

Életszerűen melltartóban főz.

Aszongya, drága. Aszongya, barátsággal… ezeket egyáltalán nem zavarja, hogy egymást használgatják ellenem, miközben Villő mélyen lenézi Angélát. Engem gyűlölni ő is jó lesz. Kitesszük ezt is, biztos megpukkad majd a gerleéva, és nem hangosan röhög a butaság, gerinctelenség és alakoskodás e mértékén:

Nagy Ágnes Blacktulip Cantaloupe Lorax floridai lakos lelkesen szubmisszívkedik: verset ír. Én megengedő vagyok a csúfsággal, de ez a nő egy vegyiháború, és bő tíz éve minden alkotó tevékenység nélkül azzal szórakozik, hogy beleköt nála jobbakba, mert szar a házassága.

A futótempóm miatt is gyalázgatott, meg minek utazom versenyekre, ő bíróság, neki el kell számolnom. Ez kurvajó, ÖT KILOMÉTER:

Az utolsó hastag jelzi, milyen erőszakosan próbálja Villő megfordítani a helyzetet, és tüntetné el a nyilvánvalót.

Én 2015 óta veszek alkalmilag ilyen márkát, lásd a két kommentet. Ez egy icipici, exkluzív márka, és én valóban edzek. Nem írom ki a márkanevet, mert én nem reklámozok, de számos fotómon szerepelnek. Full para, hogy valaki megkívánja, és kiáll velük parádézni, miközben rám célozgat (fikáz és kioktat, az enyémet fad dietnek titulálva. Gondolom, megpróbálta, de gyenge hozzá).

#whowearsitbetter, kérdezi a nem kicsit meghosszított, homályban hagyott, fegyverténynek gondolt fotó alatt a modoros hashtagkazalban. Hogy nem szégyelli? A rönkcombot innen veszi. Fotókkal trükközni és bizonygatni, hazug látszatot kelteni fullgáz.

Két méter tíz centis testmagasség és a mellbimbók ötvenkét centivel az áll alatt. Ez igen!

Meglátja, hogy síelek (nekem az a poén, hogy hétköznap, fapadosan, a Normafánál, ahol élek, egymagam!), rögtön kipakolja ő is. Olvassa, hogy vettem Nápoly útikönyvet és MEGŐRÜL, és nyomakszik azonnal, hányszor volt már, jól ismeri, és most is megy.

Nem bírja…

https://www.instagram.com/p/B7dPdlwhLlj/

Spontán jókedv.

Úgy adja elő, mintha a Daquïni modellje lenne. És talál ehhez közönséget. Persze senkinek nem ő a lényeg, engem gyűlölnek és vihognak:

Nyilvánvaló a kamu, hiszen 8-15 lájkokkal, négyszáz alatti követővel és nem-sportspecifikus instával ő sehol nem infuenszer, jól sem néz ki, senkitől pénzt vagy terméket nem kap, a közös projektnek beállított fetrengős érzékiennézős hájmellű fotó pedig a legócskább felszűrőzött szelfi. Villő nincs rendben a testével, arcával, öregedéssel, és utál sportolni, emellett gyűlöl mindenkit, aki nem stréber, aki alkotó, szenvedélyes, bátor, vagy van gyereke, szerelme, izma. A “sport”képtára kizárólag mániákus ruha- és testmutogatás. Se nem ügyes, se nem izmos, se nem élvezi, de azért nagy ájtatosan, máskor tanácsadóként és óva intő kritikusként papol. Ki hatalmazta fel őt erre, hol a hitele, tudása, eredménye? Felhalmozott vagy ötven ilyen (méregdrága) edzőcuccot, harminc pár giccses, ám drága cipőt, vett a nyomi, semmit nem sportoló taknőnek is egy Daquïni topot, azt is kiposztolták mindketten, és úgy érzi, LEGYŐZTE GERLE ÉVÁT.

Zsiráfos nadrágomban vagyok, ma Villő előállt zebrás fotóval…

Ugyanezek a nők, valamelyikük) cseten faggatták Tamást, erről itt és itt van bővebben szó, egyikük álnévözönnel évek óta így zaklat. Nemcsak kéne a szerelmem, hanem ezt meg is írja nekem (álnév, full kamu a sztori), és átlátszó kéjjel gyalázza a testem (“állítólag Tarján…”, mintha ez pletyka lett volna és ő onnan tudná, miközben itt a blogon olvasta):

Gumiszoba (Murinai Angéla) magyarázkodik, hogy rászállt ismerőseimre (akiket nem ismert, semmit nem tettek ellene, semmit nem akartak tőle, én hat ilyen nőről tudok és egy férfiról, akire rászállt). Ezekből a sorokból kiderül, hogyan képzeli emberi kapcsolatait, a lojalitást, a vagy-vagyot és a társulást. Hogyan gyűjt embereket, mennyire gyenge és ostoba. Nem volt társam, mecénásom, nem “hálóztam be” senkit és nem is fordítok el, nem érdekel az ilyesmi. A legdöbbenetesebb, ahogy parancsolgat, “szeretné látni”:

Porig égett. Vekengtem.

Nem, Angéla, nem távolodtál el, sőt, nekem ríttad el szerencsétlenkedéseidet még júliusban is, és a pénzemből éltél. Kozmáékat meg Villő és Csilla gyalázta passzióból, akiket nem is bántottak eredetileg, engem meg igen, és én mégsem, vagy csak arányosan. Te ezt nagyon jól tudod. A gumiszoba blogon volt egy deklaráció, megkértelek, hogy határolódj el, mert kínos vagy,  és a seggem nyalva írtad, hogy “mindannyian Gerle Éva köpönyegéből bújtunk elő”.

Nem én mondtam a koppintást, hanem egy olvasó. Érdekes, hogy a “szerencsétlen retarddal” Angéla milyen hangot ütött meg:

És ilyeneket írogattál, full irigy vagy, igazi mást leső szörny:

Semmi nem lett. Mi szopattuk meg Villőt, de nagyon, és a legordenárébb célzásokat illetően be is kussolt.

Értjük, érezzük, te rém. Egy nap megtudod, mi a rák, ha szrakozol ezzel. A rák, a tregédia ezeknek magamutagtási kellék. Fujj. ESPRIT is innen lopva (tele vele az első két blogév):

Ma Angéla így néz ki, ezt a képet gondolja kirakhatónak. Nem kell semmit mondanunk, az idő igaz:

*

A legalja

És hogy mindez mennyire nem csak inspirálódás, sima geciskedés, csajos rivalizálás: 2019 októberében Villő megpróbálta tönkretenni a maratonomat. Kamuszállást ajánlott. Az amszterdami nyilvántartás szerint nem létezik azon a címen ilyen ember, se máshol, ez kettő kattintással kiderül:

Szia!
Egy barátnőm kért meg, hogy írjak neked, hátha tudok segíteni. Hollandiában élek, Amsterdamban. Miről lenne szó pontosan?
Ida

(tehát ő keresett meg; meg nem nevezett barátnő, a kérdésemre sem írta meg, ki az)

A második e-mail
Szia! A címem 1077 JA, Amsterdam, Beethovenstraat 129, onnan nincs messze az, ahol rajtolnátok. Viszont holnap délutánig nem vagyok Hollandiában, a munkám miatt Németországba kellett utaznom. Pénzt nem kérek, de ha esetleg tudsz egy csomag Túró Rudit hozni annak nagyon örülnék. 🙂 Olyan 18:00 órától fogadóképes vagyok, a csengőn a van der Kok név van. Ha esetleg eltévednél, megadom a magyar számomat, azt gondolom neked jobb hívni +36 30 908 6459, de csak olyan 17:00 után leszek elérhető, akkorra érek haza.
Jó utazást addig is és érezd jól magad!
Ida

A válaszom
Szia, Ida! Próbáltam hívni ezt a magyar számot, de azt mondják, téves.
Kérlek, írj vagy hívj.
köszönöm:
Éva

Szia!
Mivel nem értünk el telefonon, nem tudtuk, a városban vagy-e, nem indultunk el.
Megoldódott a szállás, összebarátkoztam egy magyar társasággal az expón (ahol a rajtszámot vettük föl), meghívtak az apartmanjukba, szuper vacsora volt, és itt ragadtam. Pont a másik irányban van a stadionhoz képest, mint ahol te laksz.
Úgyhogy pihend ki ezt a napot, köszönjük a segítőkészségedet, és azért a Túró Rudit valahogy szeretnénk odaadni, mert az jár neked!
Kérlek, írd meg a holland számod!
Szeretettel
Éva

ő (már este, fél 7 után):
Ja, és mivel a telefonom mint írtam, széttört rapityára a balesetben, vele a kártya is, ezért a holland számommal sem érnél semmit. Hétfőn tudom ezt rendeztetni a céggel, de nem hívlak fel, mert ezek után nem vagyok rád kíváncsi.

Na ezek után én is kíváncsi lettem rád. Google anyó elég pletykás fehérnép. Na ezek után még szerencse hogy nem voltál a vendégem, mert elsüllyedtem volna szégyenemben, hogy egy olyan embert lássak vendégül, aki az ellenlábasai gyerekeinek a halálát kívánja, aki apjakorabeli férfiaktól teherbe esve és őket a halálba hajszolva kiforgatja őket a vagyonából, aki az értékteremtő munkára való képesség és emberi értékek híján másokon élősködik, aki mindig csak kivesz a közösből, be nem tesz soha, aki másokat zaklat az interneten, aki egy öt évvel ezelőtti párhetes liezont nagy szerelemnek hív és azóta se száll le arról a szerencsétlen másikról meg a feleségéről, aki ráktúlélőket zaklat, aki a cipőjét vagdalja a földhöz dühében és hadd ne soroljam tovább a gusztustalan féregségeidet.

Nem is a fertelmes szájszagod lett volna a baj, amire rá lehet könyökölni, azt megoldja egy alapos szellőztetés, a gombás nemiszerveddel fertőzött ágyneműt a főzőprogram a mosógépen, hanem az, hogy egy ilyen emberalatti férget láttam volna vendégül. Ezt a szégyent nem mosta volna le semmi, úgyhogy végülis jó hogy így alakult. A túró rudihoz meg jó étvágyat, ha már az élet neked túrós rudit adott.

Villő instáján ugyanekkor (az első rudikérő levelezés napján) ez jelent meg. Itt a maraton szó emlegetése is hát micsoda véletlen, #amaratontfutjákte:

És később ez. Külön érdekes, hogy hashtagben megint üzen. Mit forgatna ki, és kicsoda???:

Ez egy pszichopata.

Én pedig lefutottam a második maratonomat, négy napot néztem Hollandiát a legjobb barátommal, majd rohantam haza a szerelmemhez, aki most is a szerelmem.

Unhealthy Mirroring occurs when people with Personality Disorders have a vacant or distorted self-image, which can manifest itself as an imitation of another person’s speech, mannerisms, behaviors, dress style, purchase preferences or daily habits. — conscious imitation

People who are unfamiliar with Personality Disorders may struggle to understand any complaints about mimicry. However, discussing about TOXIC PEOPLE (HISTRIONICS, NARCISSISTS and other cluster b personalities) is quite detrimental for people who exercise self love and protect their personal boundaries. The only ones willing to tolerate this abnormal behavior of mimicry is no less than another TOXIC entity. They are not confidants, as their usual response would be: “ I THINK YOU ARE JUST BEING OVERLY SENSITIVE” or “ OH, YOU ARE JUST A PARANOID, NO CARES ABOUT YOU AND EVERYTHING YOU DO”. — just another member of the TOXIC GROVE trying to confuse, discredit and mislead you. TOXIC PEOPLE STAND BY EACH OTHER AND SPEAK THE SAME TOXIC LANGUAGE, THAT’S ALL.

Well, know this, YOU ARE NOT PARANOID, YOU ARE JUST REACTING TO YOUR OWN SENSES TRYING TO WARN YOU OF SOMETHING UNNATURAL THAT DISRESPECTS YOUR BOUNDARY. You have the gift of intuition, so use it and do not fall for the trap of being misled by anyone. You know exactly what you are sensing, YOU MUST listen to yourself instead. It can become quite unsettling to realize someone is paying so much attention to you and it is “cringy” to begin with. Although to some they might give a little consideration and benefit of the doubt, after all, “Imitation is the sincerest form of flattery”.

Hogy ezzel Villő szembesüljön (ha már mindezt a nyilvánosságban nyomatja és hozzám kötve hashtageli), az neki a legsajátabb érdeke.

https://www.quora.com/What-is-a-copycat-syndrome