Ez Murinai Angéla egyik kommentje a több százból:
https://csakazolvassa.hu/2014/01/14/magyarazkodik/#comment-67925
Ma ugyanez az ember szinte semmi mást nem csinál a nyilvánosságban, mint a csak rám tartozó, senkinek nem ártó dolgaimon gúnyolódik, célozgat, taglal, naponta, másokkal szövetkezve, és évek óta.
Eközben feministának mondja magát. Pletyka, ferdítés, belemászás, hazugságok, üresen buta gúnyolódás. Semmi érv és semmi értékrend.
A Gumiszoba csapata, az alapítók és a belső kör szinte kivétel nélkül itt, a csakazolvassán volt rajongó olvasó, aktív kommentelő, személyes ismerős és barát, 2013 és 2014 nyara-ősze között. Itt lettek feministák és barátok. Innen vették a felismeréseiket, az érveiket, fogalmaikat és a gyanút, hogy ez a beszédmód, a netes feminizmus és női deklaráció trendi is lehet. Rendkívül erős gesztusokat kaptam tőlük, nagyon kedveltek, kiálltak értem, a kedvemben jártak, kerestek, meséltek magukról, dicsértek.
Nem volt konfliktus: a fordulat a saját rajongásuk őrületbe fulladása, eszkalálódása volt 2014 júniusában, illetve ekkor erősen és pletykásan véleményezték személyes döntéseimet és privát ügyeimet. Utána elnémultak, és új helyet és közösséget alapítottak, teljesen megszakították velem a netes és a személyes kapcsolatot. Néhány cirkuszra emlékszem, felháborodott levelekre, előzmény nélküli anyázásra és számonkéregetésre, meg eltűnésekre.
Ma az innen ismerős nickek kommentelnek odaát, a Gumiszobán, az Ügy alatt, vagy ugyanazok az emberek más néven, meg az ismerőseik, és baromi öntudatosak és viccesek, semmi nyoma ama a két évnek. Egyikük a blog születésnapján bő százezres értékű ajándékot (laptopot) kapott, mert úgy szeretjük őt, ő lett az est pódiumos, sírós hősnője. Azon a születésnapon, amelyet én szerveztem és a blogomat ünnepelte volna, az olvasóim neki dobták össze, mert szegénynek milyen szar az élete. Mert én ilyen jó fej vagyok. Most is arról a gépről mocskol engem. Gumiszobának egyik menetrendszerű anyagi és életviteli csődje idején szó nélkül utaltam át 75 ezer forintot. Aztán pont ezek a nagy szervezők, mindig viccesek és életem minden részletére kíváncsiak távoztak innen nagy dérrel-dúrral. És most annyira vidámak és viccesek, akkora ott a pörgés, megy a célozgatás, beszólogatás… nem szép a sztori.
Senki nem fogalmazott meg józan, korrekt kritikát, nem tudják megmondani, mi a bajuk velem, és nem jó szándékúak, az egész egy mocskolódó, nemtelen hajsza, falkában. Célozgatva, gúnyolódva említenek, és rendszeresen visszaköszönnek a gondolataim, blog-gesztusaim, egyedi szóalkotásaim és – gonosz célzásként – az életem fájdalmas, személyes eseményei. Morális kérdést csinálnak az edzésből, megy a pénztárcában turkálás, a plázanős méregetés és magamutogatás, hogy ki a szép- Ez a megvetésemet váltja ki.
Írni szakma, nem csak annyi, hogy beütögeted a gépbe, ami eszedbe jut – akinek nem megy, ne írjon, illetve írjon, de olyan fogja olvasni, akinek nem a minőségi szöveg az igénye.
(Mások is utánoztak sok mindent, és vittek egy csomó itteni olvasót, facebookos, de innen eredő ismeretséget – elég furcsa volt látni az öntudatukat és azt is, ahogy nem szólnak nekik azok, akik engem is olvasnak. Amit itt látsz, minden saját, a csakazolvassa hisztérikusan eredeti, és ez fontos célkitűzés is.)
Nem értek egyet, pontosabban alapelvek szintjén tiltakozom az ellen, amit a Gumiszoba ügyként és feminizmusként csinál: a butuska, hangulatkeltő érveléstől, a bulvárhíreken való hőbörgéstől, hangulathergeléstől, lájkszámolgatástól a műveletlenségből fakadó tévedéseken, erőszakolt áldozatiságon, humortalanságon, agresszív önigazoláson, fogalmazási nehézségeken és a meg nem élt, de vágyott élmények sajátként való előadásán át addig, ahogy az önmegvalósítási kudarcaikat a férfielnyomásnak, Orbánnak, az ország helyzetének tulajdonítják és mindig keresnek valakit, aki a hibás. Mélyen nem szeretném, ha ilyen emberekkel és írásokkal engem egy sorban vagy akár vitapartnerükként említene bárki.
Én nem vagyok így feminista, én nem így vagyok feminista, itt nincs ügy és harc és politikai cselekvés (ahhoz, jelzem, igen profinak és józannak kell lenni), és főleg: nem csak feminista vagyok, engem ne nyomjon senki az elvárásaival, ne bújjon be emögé, és ne követeljen rajtam sisterhoodot. Ember vagyok, kíváncsi, nyitott, erős, rákérdezős, egy-két dologhoz értős, és ekként tudom ezt a blogot írni.
Akkor kezdődött a gond, amikor, épp a 2014-es blogszületésnap idején közülük többen igényelték, hogy legyen egy védett női tér, férfiak ne jöhessenek. Miután én deklaráltam, hogy a blog nem gyanús, ne féljenek a férjek, társak, jöjjenek ők is. Nagyon örülök, hogy akik szerint egy tér attól védett, hogy ott nincsenek férfiak, férfiak nincsenek, azok már nincsenek itt.
Itt részletesebben is érvelek a konkrét felvetéseikkel kapcslatban:
Minden, de minden nap itt vannak, túrják a blogot, tömeges fotókirakás idején meg aztán végképp megugrik a lakhelyük-országból érkező kattintás. Van magyarázatuk: meg kell figyelni, mire készülök, veszélyes vagyok, zaklatom őket. És azt is látom, hogy ha megemlítem az árulásotokat, azonnal itt vagytok csapatostul. Ma már ezt nem tartom irritálónak, inkább mulatságosnak.
Ha most valaki megkérdezi, hogy azt hiszem-e, jobban írok, őszintébb és korrektebb is vagyok náluk, akkor a válaszom: igen, természetesen.
Nincs álprofilom, nem kavarok, ez ízléstelen. Minden helyen, minden kommentben egyértelműen vállalom magam, soha nem tagadom meg azt, aki vagyok és amit gondolok.
A nevemben kavarnak, zaklatnak másokat, projektálnak és rám tolják, ehhez más embereket csak felhasználnak.
És még ez (frissítés): a nagy szerelmem, aki új életet akart velem:
Nem gyaláztam a feleségét, nem tudok a feleségéről semmit. De írtam a kertvárosok pokláról. És most nagyon mutatja ő is, Lelkes Villő is, tolja elém (elküldi a képernyőfotót), hogy mennyire összejöttek és hogyan utálnak engem együtt.
Ez az én igazságom, nem turnézom vele, de nem fogok senkinek szívességet tenni azzal, hogy elhallgatom.
Ne tegyetek alaptalan állításokat; bűncselekmény.
csak az olvassa. én szóltam 