villő teste és az enyém

Kedves Villő.

Naiv bloggerpéldaképed ír neked.

Kiraktad ezt:

alatta pedig a szerelmemmel viháncolsz, de csak célozgatva

Megint olyan nagyon kínos ez, és nem nekem.

Ez a képem 2016 nyarán készült:

Tehát a WHOWEARSITBETTER hashtag, amit odatettél, meg a rönkcomb erre vonatkozik.

Te megvetted most ugyanezt a nadrágot, mert megtetszett, és most “kihívsz”, és beállsz egy ajtómélyedésbe egy pózba egy utólag meg is hosszított fotón.

És remekül érzed magad, hogy legyőztél.

Még van egy előzmény: hogy te 2014 és 2018 között elhíztál. És a blogom és a mondataim miatt kaptál észbe, ekkor kezdted ezt a sportos instázást, némi edzést is, de főleg edzőcuccos képeket meg az edzőmet kiposztolgatni, és üzenni a gepárdhasonlattal meg az igény 2019-cel, hogy te jobb vagy nálam.

Ezt nem én kezdtem, ez a te fejedben van. Nekem nem stílusom a testeket méregetni, sem pusztán azt mutogatni magamról, kifele üzenni vele, hogy ide nézzetek, hány éves vagyok, szültem, mégis milyen bomba vagyok, ránctalan, dús hajú. Nem így gondolkodom magamról, felnőtt nő vagyok, értelmes értékrenddel és célokkal. A hiú mutogatást hamisnak tartom és el tudom választani a jogos büszkeségtől és a félelem nélküli önvállalástól. Fontos nekem, bloggerként mármint, hogy beszéljek a sportolásomról és vállaljam az igazi testemet. Amilyen, akként.

Nekem az a gyanúm lett Angélát és téged látva és régről ismerve, hogy ti az életben annyira nem néztek ki jól, mint a bizonygatós fotókon, és nem is edzetek annyit, mint azt a melléjük írt lelkesült szövegekből hihetnők.

Én viszont nem bánom, amikor nem látszik az épp csapzott hajam dússága. Hiszen edzek, ez a lényeg. Éppen a hajjal és ezzel, hogy nem smink meg illúzió van a képeimen, elég sokat gúnyoltatok engem. Nyilvánosan, évek óta.

Meg mindennel, vihogva. Falkában. Szóltunk, és nem álltál le.

Ez nem felnőtt, nem egyenes. Engem az ilyen manipulálgatás felháborít. És minden, ami nem egyenes.

Nekem az számít, amit a testem tud, érez, amilyen érzés benne lenni, mozogni, szeretni. Szerintem nem néz ki rosszul amúgy, de ez sosem volt ellened. Az értékrendemben az edzettség szép, a sok éves, kidolgozott izom érték. Én nagyon sokat sportoltam egész életemben, és rengeteget az utóbbi hat évben.

Ettől nem kell így háborúznod.

Mint feminista sem gondolom, hogy csak a törékenység a szép, vagy hogy nagy mell szükséges, vagy a láb legyen vékony. Vagy hogy egy arcon negyven körül ne lehetne mimikai ránc. Vagy hiba a testen. Én nem indultam azon a versenyen, a te gepárdparádédon. Hogy te így mutogatod magad ellenem, az rólad fest szomorú képet. Az infantilis jellegen kívül azt is mutatja, hogy jobbnak, legyőzendőnek tartasz, kihívásnak, bizonygatnod kell szómágiával, hogy de te igenis. Talán annál is jobbnak látsz, mint amilyen vagyok, ez provokált vetélkedésre. Holott egyetlen igazi erényem az, hogy többfélét és valóban kurva sokat edzek. Közepesen jó adottságokkal.

Az a lényeg, hogy nekem nem stílusom ugyan, de ha ragaszkodsz hozzá, egymás mellé rakhatjuk, ki mire ment az edzéseivel.

A kéréseim:

Ne az én cuccaimban, az innen elkívántakban fotózkodj.

Fotózkodj úgy, mint én eddig.

Vagyis, natúrban. Bikiniben, éspedig ne rafinált, tekergetős bikiniben. Rövidnadrágban, topban. Fesztelenül. Ne bjuti stílusban. Sok bőr látsszon – ha okés volt a melltartós kép, nem lesz gond. Has, fenék, felső comb, karok. Lehet ráfeszíteni, bedurrantani, fényesre kenni.

Egyenesen állva, póz nélkül, vagy sportmozdulat közben ábrázold a tested.

Ne hosszítsd a fotót, ne legyen utómunka.

Vállald magad.

És ne írd le hozzá, hogy milyen vagy. Bízzuk ezt az olvasókra.

Köszönöm, így becsületes.

43 thoughts on “villő teste és az enyém

  1. És tudjátok, én olyan tíz kiló zsírt fogytam le a lábaimról 2013 óta, amikor 90 kiló voltam.
    Nekem akkor se a fotóimra, se élőben soha nem szólt be senki, vissza se hallottam, trollkodás sem volt. Tiszteltek. Volt pedig fotó, aligruhás is.
    Ezek az emberek láttak, és szerettek, dicsértek engem, a külsőmet is. Az írásaimat, mindenemet, ahogy élek, a poénomat, kiálltak mellettem.
    A kommentelő meg szerelmes volt, élete szerelmének nevezett, most pedig zaklatásért feljelentett, beleértve kapcsolatunk alatti tetteimet is, miközben ezt műveli hónapok óta, amit láttok.
    Ami a lábam maradt, azt megizmosítottam, két maratont futottam, kilenc félmaratont, rengeteg kis távot, megmértem DEXa-val, naponta bringázom. Hetvennel guggoltam, hatvannal nyomtam fekve.
    És azóta baszogatnak csak a kinézetemmel. Úgy rázuhantak, ez milyen értékrend?
    Olyan is, aki nem utál, vittem edzeni (bevittem), mutattam a gyakorlatokat, szuperértelmes nő. Fitymálva mondja, mert ő visszajelzést ad: azt hittem, régen volt ilyen a lábad, amikor még kövér voltál, a szoknya alatt.
    Bőven volt a testükkel feladatuk, és akkor finoman fogalmaztam.
    Szerepelni meg barátkozni, rendezkedni a csoportomban, az oké neki.
    Közben megaláz. Én mindig biztattam, időt szántam rá, összeraktam az edzéseket, ha kérte.
    Mitől ilyenek az emberek? Mi bajuk, mit vetítenek rám? Miért kontrollálnak, vágnak vissza, és miért a testtel?

    Kedvelés

      • Én a nyílt utálkozókra, a mindig-is-ellenségesekre nem neheztelek annyira, mint azokra, akik megnézegettek, mit lehet rólam leszedni, maguknak felhasználni, büszkén mutogatni. Akik ilyen nem egyenes szándékkal szagolgattak, feléltek. Akiknek nincs ötletük a saját testükhöz, alkotóvágyukhoz.

        Kedvelés

    • Azt hiszem, értem, tudom, miről beszélsz, vagy legalábbis világosabb lett pár dolog.
      Vannak ilyen kontrollálósak. Magukat is ilyen kontrollálósan próbálják meghaladni, csak pont a kontrollálgatást nem nagyon tudják meghaladni. Pont az ilyen váratlan, ki tudja, honnan jött megjegyzéseik árulja őket el – hogy azt hiszed, hasonlóan álltok valamihez, ugyanazzal foglalkoztok, aztán rájössz, hogy nem igazán, mert neki ez verseny és ő méreget téged, saját magához, meg a belénevelt mércékhez, az elképzelt ideálokhoz, a közegében elfogadott normákhoz…

      Kedvelik 1 személy

  2. Az egy teljesen atlagos, izommentes tucattest. Ami nem baj, lehet azt is szeretni, de…! Nem csak hiabavalo, de nevetseges is villogni vele. Ha most feltennek egy fotot barhova magamrol, (akinek most nem lencsekepes a teste, jegyzem meg) ettol persze meg megtehetnem, de semmikepp sem azzal a cellal, hogy vagizzak vele, mert mivel is? A sportnacireklam is sportos testen az utos, ha az lett volna a cel. Tenyleg nehez eldonteni, hogy sirjak vagy nevessek.

    Kedvelik 1 személy

      • És annyira Kelet-Európa, hogy olyan tárgyakkal, márkákkal, fogyasztói szokásokkal dicsekszik hashtagban, amiket Nyugat-Európában egy átlagos középosztálybeli fizetésből könnyen megengedhet az ember, ha pont ezekre vágyik (DKNY napszemcsi, BMW kabrió, gyémánt fülbevaló…), , de őneki muszáj az “otthoniak” orra alá dörgölni, mennyire bejött neki az élet (mintha ezen múlna.) … Közben meg ez a márkahesteges dicsekvés valahogy annyira nem passzol se a nyugati értelmiségi-köztisztviselői, se a jógás imidzshez, közeghez….

        Kedvelés

  3. Azt a szót, hogy legalja, én Vecsey doktortól tanultam 2014-ben, aki élete szerelmének tartott akkor, de az ő élete nem fél év volt, szóval nem értem én ezt.

    Borzasztóan elítélte az összes nemtelen támadást, irigységet, netes kavarást, Villő fecsegését, fontoskodását is, minden ilyesmit.
    Egy van, hogy nyílt konfliktust ő soha nem vállal, nem mondja meg, elkeni,, sunyít, belül fortyog, ezt tette vele 22 év házasság. Én meg azt hittem, nincs baja, nem szól bele abba, ami nem rá tartozik, méltó, értelmes, egyenes ember.
    Ő soha, mondta. Ő nem süllyed le, ő szeretettel őriz, itt fog csendben olvasni, nem tilt le meg ilyen baromságok, nincs benne elégtétel (???) utáni vágy, ő ír nekem majd szelíden, megnézi a képeimet, visszaírok… ebben maradtunk akkor, amikor már nem himnikus módon taglalta, hogy ez transzcendens, ez teljes teste-lelke, mennyire más, mennyire hiányzott neki az Élet, az én őszinteségem, meg hogy én nem baszogatom apróságokért, mennyire üdítő.

    Mi nem vesztünk össze, nem volt szakítás.

    Én meg óvtam a lelkét azzal, hogy 2014 októberétől késő tavaszig nem tettem ki magamról képet. Ne fájjon neki a sóvárgás, tudva, mennyire odavan és mennyire itt olvasgat (azóta is…).

    Annyira bizonygatta, hogy nem fog bántani, hogy később rájöttem: neki a bántás a normája. A fojtott indulatú, lehazudott életéből kitörni nem tudó, közben egoista, saját képességeiben gyönyörködő, csak magára gondoló, minden mást csakis a fogát szíva teljesítő (“most nem tudunk zavartalanul randizni, mert kivizsgálásra kell vinnem a feleségemet”, hogy mondhat ilyet ember, de tényleg), emellett kisebbségi érzéssel küzdő kisember robbanása a bántás.

    A nagy ígéretek, százával írt deklarációk után most meg ezek a sunyiskodások, és ez szakmányban megy, élvezik, és persze mindig kell a csoport sosem egyedül, mert nyíltan, szemtől szembe senki nem erős, nem merné megmondani, nekik mindig kell szövetséges, támogató “közösség”, a fórumozók legdurvább csürhéje.

    Villő próbálja azt mutatni, sugallni, de csak ilyen sunyin, hogy húha, nem csak a Daquinit tudta ő elszedni, “együttműködés” (hashtaget kirakja, önként reklámoz, és akkor Emese lájkolja vagy küld neki előzetesen valami cuccot… ettől Villő Daquini-modellnek képzeli magát. Így _kereste meg_ a Libri is Angélát, hogy bírják ők ezeket a hazugságokat?), hanem, hihihi, már belé szerelmes Tamás is… zéró összegű játszma, szappanopera-dramaturgia, Betty, a csúnya lány, aki végül mindent visz.

    Na de élete szerelme… utólag lett világos, milyen ez a közege neki, ahol évtizedekig, bőr alá ivódva fojtottan megy a szemétkedés, sunnyogás, indulat. Kifele szép az élet, családi ház, karrier, egymás ölelgetése fotókon.

    Én nem ismertem ezt. Én ehhez képest voltam akkora durranás, intellektuálisan és őszinteségben… én nem baszogatom apróságokért, könnyes szemmel mondta. Csak meredtem rá: miért baszogatnálak? Szeretsz, szeretlek.

    Miért nem ilyen egyszerű ez?

    De aztán ő baszogat mégis, meg bosszút áll, teljes szívvel élvezett találkozókat mocskosra ír át utólag, mintha én bántottam volna.

    Micsoda outlaw punk vagyok én onnan, az ő hazug, lefojtós mocsarukból, mennyire nem tudnak ezzel mit kezdeni, hogy én nem hazudok, nem félek. Erőszakkal hallgattatnának el, annyira kínos az igazság. Pedig én nem lázadok, ez félreértés, csak a normámat élem, nem tudok máshogy, közben a hátterem az előző posztban fejtegetett, kínosan kereszténydemokrata, törvénytisztelő, szemétösszeszedő értékrend, normakövető vagyok, még koncerteken sem őrjöngtem soha, egyszer szólt rám rendőr, hogy hohó, átbringázott ön a piroson. Csak annyi az én pluszom, amitől nem vagyok mégse egységsugarú polgár, hogy alkotó ember vagyok, magam döntök az életemről, senki nem szól bele, és nem félek sem a múlttól, ha mondjuk az én családomban is volna titok, attól sem. És a genyózóktól sem, átlátok rajtuk, nem szint.

    Kedvelés

  4. A másik kurrens történet: a teljes hazugságra épülő, több generációs szenvedést okozó, életeket romba döntő rokoni viszonyok, ahol ez a háborús ős-bűn van (nagyfater-poszt). Oda írom a kommentet, nem ide való.

    Pont így a hazugság a lényege T történetének, és ugyanígy keni rám, veri le rajtam: mitől van most ennyi szar, miért rémülsz meg ennyire, ha írok valamit?

    Mert hazudtál, minden ebből következik. Nem nekem hazudtál, nem így értem (bár eléggé átvertél engem is. De én tudtam, hogy ez nem komoly, hogy ez benned feltörekvés-vágy, hogy te azt hiszed, általam egy másik nívóba tartozol, alkotó ember vagy, és úgy képzeled a közös jövőt, az örömöket, amiket velem akartál megélni, de pénzbe kerülnek, hogy majd én fizetem, te is hirtelen budai értelmiséggé válsz, utazol, jókat kajálsz, ez volt a kiábrándulás…), hanem otthon, utána, rámkenve a felelősséget, elmaszatolva, mekkora szerelem volt ez, mennyire akartad. Otthon azt állítottad, futó kaland, én akartalak örökbe megszerezni, rád másztam, utálsz, nem is akartad ezt. Pedig én, leszámítva ezt az életembe beleülés tervedet, én őszintén, érdek nélkül, javadat akarva szerettelek, Tamás, ezért hökkenet most a bosszúd, és ahogy a szakmáddal visszaélsz. Ahogy csak neked szabad összevissza a dolgaimról meg a köré hazudottakról írni a neten, világos.
    Mert a hazugságod nem tartozna rám, ha csak otthon zajlik, de ezt ki kell hirdetni a neten, lejáratandó engem, a legundorítóbb irigykedők felhazsnálásával, akik szintén itt olvastak először a szabadságról.

    Ami a te bajod, az a saját hazugságod. És persze az a sok év hazug alapvetés, amiből hozzám menekültél, minden amit nem tudtál előttem, nélkülem megoldani: hogy alkotó ember legyél, neked is legyen harcos blogod (és ami az igazi thriller: a címe öt szótagos, három egybeírt szó, ige, -sa a vége, és wordpress, a hideg kilelt, mikor megláttam), meg hogy őszinte kapcsolatban élj, legyen szabadidőd, ne robotnak meg kenyérkeresőnek használjanak, utazz egy szaros fapadossal egyszer az életben, negyvennégy évesen ne nézegessék a hátad mögött a PC-t, kivel csetelsz, hanem legyen egy 95 ezres saját laptopod. Őrületes fejlesztések ezek.

    A teljes tévedés a te bajod, amire az életedet alapoztad. És rajtam állsz bosszút, akinek megkívántad az életét, aki inspiráció voltam, és önzetlenül szerettelek.

    Kedvelés

  5. Egy kicsit sajnálom Villőt, a képen meg rendesen röhögök. 😀
    Hogyan lehet az, hogy még ennyi idő elteltével is bizonygat, erőlködik és gecizik? Mi motiválja őket? Nem értem, mert én soha nem tennék ilyet. Murinaitól meg konkrétan a belem fordul ki. (Kicsit több szabadidőm lesz, leírom, hogy miért érzem magam kurvára átbaszva.) Az áprilisi faszbukos bejegyzése meg egyenesen ledöbbentett…

    Villő amúgy egy dekoratív, bájos arcú nő, de a sportot nem emlegetném vele kapcsolatban. 😀 Tónustalan, nem látok benne erőt, dinamizmust…

    Kedvelik 1 személy

      • Az én fiam mostanában azzal jön, ha nagyon unatkozik, hogy én boomer vagyok. Olvasott valami generációs könyvet, amit a Libri-kártyámmal vett, nagyon büszke magára. Szerinte az én generációm tök lassú, és hiába mondom, hogy az emberi psziché működése nem változik meg alapvetően három generáció alatt se, tehát ahogy én működöm, nagyjából ő is olyan tempóban. De hát a facebook meg az insta! Ők már inkább csak insta, mert az sokkal gyorsabb, felületesebb, fotóhalmaz, sokszor teljesen tartalommentesen. Itt én elgondolkodnék azon, hogy ha már valaki rohadt tudatos, profi netező, harminc fölött mit akar az instán? Örök ifjúságot? Bármelyik insta hercegnő és influenszer sokkal jobban néz ki, még akkor is, ha azt hazudják, nem tettek filtert. A kor filterrel is látszik, az üres tartalom meg ilyen életkorban szerintem ultragáz.

        Kedvelik 1 személy

      • Engem a gyerekeim soha nem kritizáltak ilyen generációs alapon. Van dac meg csakazértse, máshogy csinálás, mint ahogy kérem, van néha nem értés, ők nem klónok, ha nincs kedvük valamihez, akkor nincs, én nem erőltetem, ún. kötelességeket se. És van finom mosolygás azon, hogy nincs okostelefonom, apróságok. Olyan szeretettel mondják meg azt is, ami nem oké. Az eredeti poszthoz és a lábtémához kapcsolódva, a múltkor mondom, ez a nadrág milyen világos lett, éles eszű lányom azonnal: sötét az, csak szétfeszíti az erős combid. Ezt és így mondta a sudár meselány. A nagy meg úgy emleget baráti körben, mint egy legendát, idézi a mondataimat, közös referencia az Adrienn-építkezős poszt meg egy csomó minden, haver verset ír a fb-posztom alapján, L engem rak ki szalagavatós képnek, mindig meghatódom ezeken. Nem is lógok a felnőtt életébe, csak támogatok, és kivárom, mikor akar beszélgetni, ő kezdeményezi, és akar. Állandóan megkapom ezt, hogy én hogy hatok, mit várok el, de nem, ő választott értékrendet, és az nagyon hasonló, és nemet mond minden műre, hazugságra, az instaillúziókra meg a sunyiskodásra is.

        Én képtelen lennék kontrollálni: saját és jól élt élet, örülök, ha főzést, nemmártírkodást, szép szerelmet, sportot látnak, békén hagyás van, és remélem, számos hibámat, mulasztásomat megbocsátják.

        A papolós, rátelepedős, control freak nem boldog, gyereket saját érzelmi világ helyett használó anyák gyerekei meg gyakran vágnak vissza generációs kritizálással, és az nagyon fájdalmas. Ezt nem rád írom, hanem pl. Both Gabi pofátlan-a-kamaszom, ciki-vagyok cikkeiből meg énkicsidrágám, életemértelme posztolók, 18 éves egy szem gyerekkel. Szívem szakad meg.

        Kedvelik 1 személy

  6. ‘és miért a testtel’

    talán mert mással nem tudnak? Kiforgatni csak azt lehet, ami látszik. Furcsa, mert én pl. nem tudom csúnyânak látni, akit szeretek vagy akárcsak kedvelek, teljesen mindegy, objektíve hogy néz ki. Mâs a helyzet persze, ha valami kisebbrendüsêgi êrzést kell kompenzálni, olyasvalakivel szemben, akinek hálásnak KÉNE lennem… (hát most öszintén, ki szereti magát lekötelezettnek érezni😂), de mondani még a gonoszabbik énem sem mondana semmit, mert belátná, mennyire nevetséges és gyerekes is az egész.

    Kedvelik 1 személy

    • Én sose vártam el, hogy szeressenek vagy tetsszek idegeneknek. Annyira egy-egy ember engem nem is érdekel, mindig azt hiszik, engem érdekelnek ilyen hevesen ők, de fordítva van. Nehéz elmagyarázni. Itt van a neten az énem, az önkifejezésem jelentős része, ez lett a munkám tulajdonképpen, ki vagyok téve az elborult, számonkéregető reakcióknak, ez ezzel jár. Sokan tartanak tőlem, ismerősök és ismeretlenek magukra vesznek nem róluk írt posztokat, és ők mindig OLYAN érzékenyek, amúgy simán oltanak, zaklatnak ők is. A viharos reakciók érthetők, mert a szöveg “betalál”, okosnak, elrendezettnek és érettnek kell lenni e szövegek és értékrend nyugis befogadásához, és ez keveseknek megy. De azért ez a külsőséghajhász, vetítős rivalizálás nyilvánosan, az üzengetés, az ovis szint, túlmegy mindenen, és mögötte nyilvánvaló a kétségbeesés.

      Lehet azonosulni, lehet sokat tanulni innen, meg együtt rezegni, de szeretni vagy erős érzelemmel lenni, ez abszurd, nem vagyok az életük része, legfeljebb a gondolkodásuké. Ez a szeretet-gyűlölet mániás depressziós hevület, ez ijesztő. Mindig nagyon csúf kimenetelek lettek a buta, túl közel jövős rajongásokból, ahogy megtettek vezérnek, példaképnek, ahogy tőlem mindig tízszer annyit vártak, mint másoktól, pláne mint maguktól, én legyek helyettük is korrekt, becsületes. Mindent a nyakamba pakoltak, megfigyelgettek, kielemeztek, a saját szaraikat rámkenték, iszonyatos aljas játszma ez. Volt, aki annyira reflektálatlan, hogy fel sem ismerte, hogy ezt csinálja, szerinte tényleg én vagyok a gonosz, és emögött az van, hogy unja az életét, figyelmet akar, és semmi nagyszabásút nem tett, élt át soha életében.
      Na de ez a kisstílű hajsza? Ez egészen döbbenetes, és nem engem bánt, nem nekem kínos. Az egész életem le van lopva.

      Edzőmet megkérdeztem most, soha nem edzette, Villő csak odatagelte a nevét, hogy szúrjon: Ő IS MEGUTÁLT TÉGED, MÁR ENGEM SZERET, ezt megírta amúgy. Full para.

      Eközben rajtam ilyeneket, hogy milyen az outfit meg klasszik jónőség, nem lehet számon kérni, mert én csak véletlenül és sportcuccban néztem ki jól, csatakos izzadtan. Én sose a jónős szépséget mutogattam, ő is ahelyett mutogatja, hogy jól érezné magát a testében és komolyan edzene. 44 évesen ez ízléstelen, kétségbeesésszaga van.

      Ezek a mutogatott edzegetések, jóga, az se, bringa, görkorcsolya, mindent megunnak, el hagynak halni, soha semmi érdemi, se lefutott táv, se több év meló, se kidolgozott izom, ügyesség, semmi, csak a hiú pofázás, erőlködős fogyózás és ellenem gonoszkodás, Angélánál is. Borzalmas. Én sosem abban éltem, hogy a kikínlódott, pózolt-manipulált fotókon tűnjön menőnek az életem olyanok előtt, akik nem látnak, nem ismernek. Kipakolva, kicsit sem leplezve, hogy ez meg az a cucc hű, de drága, stílusos (mindehhez okosság, ökoértékrend, tudatos élet és feminizmus hangoztatása!). Meg nézegessem a lájkokat, meg szövetkezzek kommentekben valakik ellen. Brrr.

      Förtelmes, kicsinyes irigykedés.

      El tudom képzelni, hogy van olyan, aki szerint csak a hamvasan fiatal, a légiesen törékeny a szép, és az izom nem. Na de Villő egyik se. Ő igenis menőnek tartaná az izmot, de nem nagyon látszik a sport rajta.

      Kedvelés

  7. Jaj, és ő nem azt rakja ki, hogy ő szép, ami önmagában is vicces volna, ebben a töménységben.
    Nem is azt, hogy ő IS szép.
    Hanem hogy Ő A SZEBB, LEGYŐZÖTT.
    Sőt, hogy nekem a testem miatt szégyenkeznem kellene. Nekem jönni ezzel: test, sport… a 2016-ban hordott cuccaimmal 2020-ban vagizni és engem odatagelni…
    Ezt támasztják alá a tucatjával írt, beteg e-mailek, amelyekben ugyanezeken a témákon rugózik, kinek milyen cucca van, lábam, edzőholmik, arc, ránc, utazás stb.
    Az a hökkenet, hogy van, aki ehhez asszisztál, szítja ezt benne.
    Nagy Ágnes a neve. Felfoghatatlanul szervilis. És nem Villő érdekli, mert Villő csak eszköz, hanem a közös ellenség (én), íme, le lehet győzni, ha összefogunk, jól visszaszólni…
    És Tamás is ilyen szövetséges, és őt se Villő érdekli.
    Úgy, hogy nyíltan soha az életben nem mondott, írt nekem semmi ilyet, se a kapcsolatunk alatt, se utána, hogy baja lenne velem, mi a baja, csak ez a szubmisszív rajongás, kussolás, fojtottság, némaság, néha dühkitörés… tipikus bántalmazói játszma, megjegyzem.
    Hihetetlen frusztráció van itt.

    Kedvelik 1 személy

  8. Oké. itt már mindenki, a poszt is elmondta azokat a dolgokat, amiket gondolok. Úgyhogy nem húzom hosszúra.
    Évának: k.va jól nézel ki azon a 2016-os fotón. Ha ilyen combom lenne, tán még télen is rövidnadrágban vagy valami nagyon passzosban járnék.
    (tudom, nincs szükséged az elismerésemre, senkid nem vagyok és te tudod magadat. Nem is neked van rá szükségem: nekem. Nem szoktam kommentelni, de ezt most muszáj volt. Tényleg olyan ez a kép, hogy nagyon.)

    Villőnek üzenném, de nem üzenem, mert felesleges: nem fogja fel, ha már a posztja előtt nem esett le neki, már sosem fog:
    Ez ciki. Ezer szempontból. Négyéves fotón szereplő gatyót megvenni csakhogy megmutassuk. Hogy megmutassuk a nagy semmit. Hogy versenyezzünk (???!) azzal, aki veled nem versenyzik. Hogy kitegyünk egy pocsékul manipulált fotót. Könyörgöm, lábat hosszítani képnyújtás nélkül is lehet, ha már manipulálsz, legalább jól csinálnád. És ha az egy sportnadrág, esetleg nézz ki benne sportosan. A képmanipulációval még rontottad is az eredetileg sem túl sportos hatást. Ciki, ciki, ciki….
    …de ez nem lényeg.
    Oké, már csak ismételném, amit előttem leírt mindenki. Kicsit eddig is. Az a lényeg. Én meg még egy búcsúmondattal zárnám:
    Villő. Figyu. A gepárd, az egy _izmos_ állat.

    Kedvelik 2 ember

    • Tudom, nekem sem kéne, nincs szükség bizonygatásra, de amikor először láttam Évát a valóságban, meglepett, hogy milyen szép, nagyon szép az arca. Valahogy sugárzóan nőies, és szinte áttetsző. Kováts Adél ilyen nekem. Nem is tudom jól megfogalmazni. Ha nem akarod, ne is engedd ki, Éva.

      Kedvelik 1 személy

      • Kiment, most már mit van mit tenni? Wehhehehe.
        Én nem látom magam, csak tükörben meg képeken, és tényleg küldetéses a béna fotó, de komolyan nincs olyan képem egy se (G-éi vagy amiket Anita, Zsófi), amin látszana ez?
        Köszönöm, kedves vagy.

        Kedvelés

    • …ez még lemaradt, a cikiségsorból: Villő szerint a karcsú női comb a szép. Jó. Sokak szerint az, nekem is tud tetszeni időnként. De: ugyanez a Villő vékonycomb-versenyre hívja ki Évát, aki szándékosan gyúr erős, _vastag_(mert izomtömeg) combra?! És örül, mert nyert. Jaj.

      Kedvelik 2 ember

      • Mindezt súlyosan fehérjehiányos diétával. Nem csak szépségről van itt szó.

        Én nem dönthetek úgy, hogy nekem vékony combom lesz, mert ez alkat és sok év eredménye, én bringán meg hegyi gyaloglóként élek sok éve, ez a lényeg, nem az, hogy nyaff, nekem mi tetszik. A max vékonyság ez az állapot, zsírban ez alá nem lehet menni, az izom pedig kincs. Nem vagyok alacsony, elfér rajtam a nagy izom.

        Annyit teszek most, hogy nem guggolok 60 meg 80 kilókkal, hagytam pár tíz dekát leépülni.

        Ez nem kívánságműsor. Úgy se dönthetek, hogy nagy mellem lesz, meg úgy se, hogy kicsi fenekem. Ez a legnagyobb tévedés ebben az instás, butus testversenyben, hogy itt az volna a lényeg, kinek mi tetszik, és akkor az lesz. Csak plasztikai műtéttel és durva beavatkozásokkal lehet ilyen elemi jellemzőkön változtatni, vagy persze trükkösen-hiún fotózkodni, de ne már… Ja, és át lehet nyafogni ezek miatt egy életet. Érett, értelmes ember ilyet nem tesz. Hanem megy edzeni meg szeretni.

        Ha egy testért keményen dolgozott valaki, és ha jó is benne lennie, akkor nehogy már magyarázkodjon bárki felszíneskedése, rosszindulata miatt.

        Kedvelik 1 személy

  9. Ja, és nem gondoltam, hogy hű meg ha, micsoda testem van. És senki nem gondolja ezt a testéről, aki komolyan sportol. Azt csak Villő gondolta. Az instafotó és a mellé írt öndicséretek súlyos önbizalomhiány kompenzálásai. A fenti, 2016-os képen kicsit formába lendültem az első félmaratonomra, sokat edzettem, de amúgy az a félmaraton se volt hű meg ha, csalódás volt. Soha nem szégyelltem azt se, de nem is drámáztam, futottam továbbiakat, sokat. 74 kiló vagyok a képen, 173 cm. Legyen szám, tény, az valami. Még el kéne menni DEXA-ra is többeknek, mielőtt olyan nagyon örülnek maguknak.

    Kedvelés

  10. Villőről azért a legjellemzőbb adalék, hogy 2014 májusában nekem adott tökéletesen kéretlen tanácsot, hogy intervallozzak, MERT az most az új trend.
    Ja, nem is. A legparább az, hogy csoportos csetben sikerült leírnia (jelen voltam, de rólam), hogy ő biszex, és nagyon is el tudna velem képzelni szexuális kapcsolatot, ha kialudnám magam és a szemkörnyékem simább lenne. Huhh, de kínos volt. Közben amúgy ő tele szájjal ordít a saját javára, hogy molesztálás, zaklatás, taxis elkérte a telefonszámát a diszpécsertől, testszégyenítés, jujuj, az összes áldozati feminista feltűnősködés valós sérelem nélkül.

    És ez a csetrészlet nem az ő érzéseiről, az ő külsejéről, rajongásáról szól, hanem a nagyon durva arány- és szereptévesztésről, fontoskodásról, kontrollvágyról, bekebelezésről. Meg hogy nem tudja szegény, mit akar.

    Kedvelés

  11. Lehet nem ide tartozik, de én ezt a Jonassy Katalin nevű kommentert néztem.
    Azért (is) kritizál, hogy kiteszed a főoldalra a régebbi bejegyzéseket, szerinte azt sugallod ezzel hamisan, hogy itt most milyen sok komment jön.
    Én ezt nem értem. Azokat a bejegyzéseket is te írtad. Ott a dátum mindegyiken.
    Vajon ő írt ilyet életébn, amire ennyi reakció jön?
    Az meg egyenesen lenyűgöző, hogy ilyen apró részletekig tisztában van azzal, ki kicsoda, és mégis neki Gumiszoba meg Villő rendben van, őket védelmezi. Sértődötten védelmezi a szánalmas kis irigykedéseiket.
    Annyira látszik, hogy ez a nő fél tőled. Ki se köpnek… jaja.
    És hogy hetente nyomják újra Szentesi Éva könyvét… aki eleve is egy jól felépített médiabrand, piaci termék, semmi más.

    Kedvelés

  12. Éva, ez nem ide tartozik, azért nem privátban írtam, mert hátha mást is érdekel:
    Te rendszeresen szoktál írni cikkeket sportoldalakra, vagy talán csak a Shop Builderre, nem tudom. Sajnos ott nem lehet keresni szerzőre, legalábbis nem jöttem rá, hogyan. Annyi eszem azért volt, hogy rágugliztam a nevedre meg az oldalra, de a keresés csak a friss cikkeket dobja ki. Én meg szeretnélek ott olvasni, viszont nagyon nem szeretném végigpörgetni az egész női rovatot (ami nagyon gyakran iszonyú lekezelő cikkeket tartalmaz, már csak azért sem) és esetleg nem is csak oda írsz.
    A kérdésem az lenne: van valahol valamilyen nyilvános lista a sporttémájú, nem a blogra írt cikkeidről? Vagy valami, általam nem felfedezett módszer ezek megtalálására?

    Kedvelés

    • Igen, pont most tettem ki a főoldalra, a kép alá menüpontnak (izmos cikkeim):

      https://csakazolvassa.hu/alternativ-szemlelet-a-gyuros-oldalon/

      Leginkább ide írok, mert ez fizet jól. A többi nyomtatásban, az Amiről az orvos… című lapban van.

      Igen, pont a lekezelés ellen küzdök, már azzal is, hogy nyelvileg és tartalmilag igényes, bátor cikkeket írok, nem egyszerűsítem le a dolgokat. Pedig ez tömeg, és nem irodalmárok. Küzdök még a vonalas fitneszdogmák ellen. És itt is küldetésesen a nem-retusált, valós fotóim vannak, ha a téma engedi.

      (Csak olvasol, vagy edzel is? Ugye edzel, igazán?)

      Kedvelés

  13. Visszajelzés: mit tanultam hat év sportból? | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  14. Több olvasó írt nekem, és ami visszatérő elem: Villő testének aprólékos, gonoszkodó kielemzése. Hozzá az az összehasonlítás, amitől amúgy borzadok, tehát ehhez képest én…
    Nekem erre nincsen szükségem, köszönöm.
    Seki nincs versenyben senkivel, csak a sportolók meg az eladási listákon a könyvek.
    Én nem vagyok felszínes.
    Mindenkinek ki lehet elemezni gonoszul a testét, ez semmit nem számít abból a szempontból, hogy ő jól érzi-e magát abban a testben, edz-e, mire képes az a test, egészséges-e, maga az ember szerethető-e. És 10 és 65 között szinte bárkinek a testéről lehet előnyös, csodaszép képeket fabrikálni – aki erre szánja az idejét, hajrá.
    Én a saját testemen nem szorongok, a mindenkit elérő öregedés enyhe bánatát is elfeledem, ha. És ő egy csoda, kívül-belül.
    Nem az a para itt, hogy Villő hogy néz ki. Bárhogy is néz ki, engem les, az életemet lopja és ellenem mutogatja. Ez a para.

    Kedvelés

  15. “Vannak emberek, akik mintha egymástól lesnék el a destruktív lélektani technikákat. Mintha létezne egy virágzó, nemzetközi diplomákat osztó központ, a »Bántalmazók Mesterkurzusa«. Az ott végzettek arra szakosodnak, hogy számukra vonzó, magas presztízsű, mutatós, erős, derűs, megfelelni vágyó, empatikus embereket, vagy meghódítható, várakozással teli, jobb sorsra érdemes közösségeket hálózzanak be, majd, ha már megszerezték az elkötelezettségüket és az odaadásukat, apránként megfosszák őket a jó tulajdonságaiktól, amelyekre korábban vágytak bennük, és a pszichés egyensúlyuktól, ami korábban imponált nekik. Mert mohók, üresek, és rettentően irigyek az olyan jó dolgokra, amelyek belőlük hiányoznak.

    Egyszerre vágynak is ezekre és szeretnék is őket elpusztítani, hogy ne kelljen irigykedniük rájuk vagy szégyenkezniük a hiányuk miatt.”

    plusz még a projekció: pont azzzal vádol, amit ő csinál és hazudik is hozzá

    Bánki György előszava
    Kézikönyv mérgező emberekhez
    (Jackson MacKenzie)

    Kedvelés

  16. Villő most egy csoportban gyaláz, projektál és hazudik.
    A legfontosabb a TEST persze, a jócsajság.
    Az a baj, Villő, hogy amennyivel én több kiló vagyok, az mind izom. Te soha nem edzettél rendesen, te skinny fta vagy, ez tény. A vegánok mindig kevesebb kilók amúgy, mert leeszi a fehérjehiány az izmot.

    Kedvelés

    • Nicket váltottam, Éva, bocs.
      Én ezt a sztorit az elejétől figyelem csendben, Villő megvolt már tavasztündér korában is, akkor még értelmes dolgokról írt, de fontoskodott, vérkomoly és humortalan volt. Vetítés, dörgölőzés, megfelelési kényszer.
      Nagyon éles élmény, ahogy itt nyílt színen megirigyli a Prada napszemüveget.
      Aztán majdnem beszervezett engem is a kis bizniszébe… Sokakat kihasznált csúnyán.
      Benne vagyok több női csoportban, látom, hogy fröcsög mindenhol, legyártotta az alternatív valóságot, mindenki unja, tiltja.
      Sokkal több utalás van rád ennél, te a töredékével nem találkozol.
      Rádfeszülve él, és amikor azzal vádol, üldözöd, akkor látszik rajta, hogy borzasztó boldog, mert akkor ő fontos ettől.
      A testéről én nem írnék, mindenesetre a képeit nyilvánvalóan hosszítja, fényeli, szerkesztgeti, és az is biztos, hogy nemhogy a csodát nem csinálta meg, de kicsit sem nem fejlődött, nem üzen edzést, erőt a teste. Az látszik, hogy “nem erőlteti túl magát, mert az ugye nem egészséges”.
      Az egész instaprofil elképesztű, nem értem, miért ilyen fontos neki, kinek milyen a dereka, hol nyaral, ki hány kiló, hány centi, mit eszik, a kissthetrainer betagelése meg hideglelős para.
      kicsit úgy ír, mintha te naponta bekiabálnál az ablakán, játssza, hogy ő rezzenetlen, nyugodt, és ő van zaklatva, ő a hősnő, ő annyira kiemelt személy, de nem így van.
      (Fordítva sincs, mert téged az írás meg a többi dolgod érdekel. Aki nem elfogult, aki nem nagyon, hergelhetően buta, az ezt azonnal leveszi.)
      Engem továbbra is a blog fővonala érdekel.

      Kedvelés

  17. Milyen találó most a nickem… (pedig nem a márkát reklámozom!)
    naszóval, én úgy látom az instán, hogy Villő bedühödött. mitől lett ilyen ideges? (és mi az ősbűn???)

    Kedvelés

    • Tankönyvi és elég sok ok, tényező van, gyönyörű történet, ténylg.
      Egyrészt ezt sokan csinálták a nyolc év alatt: idegyűlni, másokkal habzani, lelkesedni. Utánzás, ha mindenki hangos, akkor ő is beáll, ha elhallgatnak, akkor ők is. Saját történeteket elmesélni, okosnak lenni közönség előtt, fontoskodni, használni a networköt (praxisok épültek itt, pszichodráma, házi termék exportja UK-ba, nézőtoborzás béna produkciókra, önmegvalósítgatás tehetség nélkül). Bulik, baráti közösségek, közben vádaskodás, hogy én, akinek az írásaira és hangulatra idegyűltek, nem tudok közösséget építeni. Olyan férfikommentelő is volt, aki itt élt, teljesen beköltözött, mindenkihez volt egy kedves (tök üres) szava, moslyszmájlija. Egyszer elmagyarázta, hogy nincs szükségünk nekünk nőknek (konkrétan írtuk, hogy használunk) tisztasági betétre.
      Ihletért, életvezetésért, szellemi tpálálékért, vigaszért,terápiás hatásért, – ki miért járt ide.
      Volt egy szűkebb, hangos kör., közülük mindenki jogosnak tartotta, hogy ha itt ő olvasgat, akkor tudjon engem, minden dolgomról, megfigyeljen, használjon, tanácsot adjon, ítélkezzen, kavarjon. Elképesztő volt. Jöttek az otthonomba, általam vett, főzött kaját enni, ott aludni, csajozni és pasizni (meghívom a nőt, odahívja a kinézegetett blogos férfit is, ott randizott a teraszomon). Általam kibérelt helyre bulizni. Kb. a 80 százalékuk árult el, nem lemorzsolódva, hanem aktív, gonosz tettekkel, és nem barátnői suytorgásokkal, hanem mószerolva hivatalos helyeken, névtelen írogatásokkal, fórumokon, munkákat meghiúsítani akarva, lejáratni… olyanokat terjesztenek rólam és úgy kavartak, hogy nincs az a forgatókönyvíró, aki ilyet írna. Később is. Fotóim megnézegetése, ő is azt eszi, ő is olyan blogot ír. Csakazolvassa vers utolsó két sorát odabiggyeszti a blogfejlécbe, beviszem ingyen edzeni, megnézeget, mutatom, amit kér, később Szentesi kapcsán gyaláz – semmi köze hozzá, nem is érti, csak a bégetés miatt.
      Jellemtelenek, azért. Saját jogon ők nem tdutak se felületet, se közösséget, se ötletet, se fontosságot kialakítani, csak ilyen bámészkodóként. És, sajnos, még az értelmesebbje
      Villő viszont tényleg elképesztő híven, cikis talpnyalással figyelte meg mindenemet, neki is olyan kell, ő is hős akar lenni, őt is bántják Kozmáék. De persze azt hirdeti, hogy ő külön és én utánzom őt, ő mekkora spirituális.
      Villőnek nagyon fontos az egója, nagyon kell a terméketlen életébe, idegenbe a magyar nyelvű visszajelzés, és van 3-4 ember, közük két sértett blogos is, akik erre kaphatók, sztárolják.
      Mit tud ő? Pénzzel dicsekedni, centit-kilót lesni, ruhamárkákat majmolni, látszatot kelteni, csöcsöt mutogatni (az van, álzalában egyetlen komolyan sportolónak sincs…), meg derekat, lábat (ezek nincsenek). (sportról beszélek, nem a korahuszonévesek testeszményéről.
      Nem itt kéne tartani. Nincsen senkije, csak a hivatali meló meg az insta. Feminista, de nőt gyaláz, fenntartható, de a corporate hell legalját rajongva reklámozza és figyasztja. Hatást, hatalmat, erőt képzel ezektől. És retteg az öregedéstől. Gondolom, elmegy botoxra, és akkor utána kilövi, de amennyi esze van (mert lehetne ezt diszkréten), még oda is írja: NINCSENEK RÁNCAIM.
      Persze tisztességes, valódi formafotó sehol. De ő gepárd…
      Legújabban szerintem az fáj neki, hogy rájött, bágyadtak az edzései, nincs neki ehhez igazán kedve, és csak szándéknyilatkozat, hogy ő “gyógyul” soha nem lesz izmos, látványos. Írogatta, hogy abbahagyom, meg jojó, várták, hogy majd nem lesz blog, nem edzek, befordulok, elhagynak, de én még mindig…
      Ja, és kiraktam, hogy amit lobogtat, annak a fele sem igaz: nem az a pozíciója, nem olyan rangú.
      Meg a lebuktatás, hogy mindent innen idéz, rám céloz, lelopta a személyes dolgaimat, egy kullancs árnyék, zaklat. Nyilván nem örül.
      Annak se örült, hogy tavaly nem tudta tönkretenni a maratonomat, mert félálomban is több eszem van, az nagy bebukás volt. Túró rudikat posztol, üzenget, mint a pszicho sorozatgyilkosok (a sztori itt kommentben:
      https://csakazolvassa.hu/2019/10/21/elmenni-valahonnan/)
      Mindig akkor kezdik rá amúgy, amikor elmúlik a lelkesedésük, akkor ellenem fordul az energia, ezt is többen nyomták. Tőlem tanácsot kérni, használni az időmet, majd nyíltan gyalázni a ketót…
      Most fricskákat kap, elég rosszul veszi, tök vicces, hogy azonnal odatalál, tiltakozik, tüntetné el. Humora nem sok, reális énképe sem. Egy valami van, ezzel ma lehet jól boldogulni: pedálgép, jól bírja a monotóniát. Nem túl buta kognitíve.
      Habár, exceles melóval dicsekedni, meg márkákkal.. vagy az csak ízlésficam?
      Van még néhány hasonló.

      Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.