“az emberek nem hülyék”

fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 1.

Ez a mondat ütött meg nagyon abban a levélben. Az emberek nem hülyék Éva.

Képesek megalapozott saját véleményt alkotni arról, amit látnak.

Főleg ha nézik. Jaj, de nagyon nézték. Lehetőleg másvalaki legérzékenyebb magánügyeiről, igaz-e, Kinga? Amit kotnyelesen taglalgattak hónapokig. Pusztán azért, mert ők  behódoló stréberek, fakószürke életűek. És mert soha nem volt kapcsolatuk okos férfiakkal. És nem írt nekik senki eksztatikus mondatokat, nem rohant feléjük. Pláne olyan szép, izmos ember nem. És mert nem élvezték a sportot.

Az emberek nem hülyék. Hát akkor nézzük meg, mire képesek az emberek, ezek a nagyon tisztánlátók, erkölcsösek, józanok!

Sokáig hallgattam a mocskaikról, csak jelenségként írtam a zaklatásról, nem neveztem meg őket. Persze mindenki agresszívan tiltakozik, vagdalkozni kezd, meg engem elmebetegez le, amikor beleverik az orrát a saját mondataiba. Én fel vagyok erre készülve. (És hát minek járkálsz ide, ha téged nem érdekel az őrült Gerle Éva.)

Nem kedvelik a saját szavaikat, a képernyőfelvételeket. Pedig ez nagy elégtétel azoknak, akik tényleg nem hülyék (nekünk). Akik nem voltak aljasok. Akik képesek megalapozott véleményt alkotni. Tudják, amit tudnak. És a legnagyobb humorforrás: ti tettétek naggyá ezt a blogot a sok-sok kattintásotokkal, amire ezeket most rólatok írom.

Engem ők nem láttak, viszont néztek. Meredten. Hogy lássanak is, ahhoz hülyék voltak, és főleg elfogultak. Ne lehessen nekem se szép történetem, valódi testátalakulásom, örömem! Győzzön a kertváros, a megalkuvás. Lihegő kíváncsisággal néztek, írogatták egymásnak az “infókat”, majd bizonygatták, hogy senki nem foglalkozik velem.

Itt taglalja az én drága szerelmem azt, hogy átvettem az utcán a cipőt. Parádéztam: a férjemről neveztek el egy kiállítótermet a Fővárosi Levéltárban, annak az ünnepségére mentem. (De miért jött oda? És ha már odajött, miért nem volt képes normálisan elköszönni? Én erre kértem őt.)

 

 

És ki lehet a rejtélyes “döbbenet, jézusom”, aki így faggatja… majd elküldi nekem kamucímről ezt…?

Az emberek nem hülyék.

Konklúzió a csetből: én HAZUDTAM arról, hogy ez az ember engem valaha szeretett, és velem akart új életet, és nagyszerű volt az egész és benne én.

Ne már! Az én történeteim is legyenek olyan bénák és kisszerűek, semmilyenek, mint az övéik.

De tagadná le a múltat a lovag nem csak a gyűlölködő libák előtt, hanem maga előtt is, mert gyáva és csicska. A saját felelősségét, főleg. Ciki lett a nagy szerelme, és én nem tudok semmit, nem tudok védekezni, naiv balek vagyok, morcos anyu előtt rám lehet kenni mindent, nem lesz konfliktus. Visszament boldognak, játszotta az erkölcsös családapát, akit egy agresszív némber megszédített, behálózott. Csak szex volt, csak pár hét! Az is ocsmány, cikis dolgokat élvezek, pisát igénylek, perverz vagyok, pornófüggő. (!!!)

Tamás, ha már így összegyűltünk: ezeket te írtad, vagy a libák pokolmély bugyraiból buzgott elő? Ilyeneket írtak nekem. Mert te nem tudtál hallgatni, valóban a saját életedet élni, lapozni. Mert rajtad a pszichológus sem segített, hogy ne azt az egyetlent alázzad, a múltat mantrákkal magad előtt is meghamisítva, aki nem használt, nem bántott soha, csak szeretett.

Az emberek nem hülyék. Nekik a sejtjeik hazudnak. Sejthazugan már mondhatnak igazat.

Nem kedvelik, ha valaki tehetséges és tiszta. (Hát nem hülyék, hogy kedveljék!) És én akkor még tiszta voltam. Éélveztemaz írásaimat, a tehetségemet, a hatást, az edzést, a szerelmet, az eksztázist.

Tamás nem zárta le velem sem. Félt tőlem, lapított. Én írom neki:

Elképesztő, hogy ebből, ami az én személyes, érzékeny történetem volt, micsoda műsort rendeztek. Évekig. Ők, akik Tamást egyáltalán nem ismerték, csak miattam lettek rá kíváncsiak, engem meg csak olvasóként, egy vagy pár találkozással.

Az emberek nem hülyék?

Ennyire tekergetik a valóságot, ekkora árulásokra képesek, így beleugatnak mindenbe, mintha nekik oly példás életük volna. Így igazolják a sunyiságaikat, az én befeketítésemmel és szétpletykálásommal. Amikor fordul az érdek, mert most ők jönnek, és ők lesznek a sikeres bloggerek, rendes családapák.

Tamás soha nem mondta azt, hogy ne beszéljünk többet, csak évekkel az utolsó találkozásunk után, egy dührohamban. Sőt:

 

A libák előfeltételezése: nekem teljesítenem kell az erkölcsi elvárásaikat, leszállítani az Ideális Példakép Gerleévát. Nálam otthon legyen rend (náluk nincs), én nem ordíthatok a gyerekkel, ha fáradt vagyok, nem lehet gyűrött a fotóarcom, és nem fogyhatok kockás hasúvá. A nős (nö-hőőős…?!) férfi szerelme meg aztán végképp tilos. Meg kell ugrani az ő erkölcsi mércéiket. Ha már nekik nem megy a saját életükben.

És szívni. Bűnhődjek.

Mikre használtak ezek engem! Elképzelték belőlem azt, akivé ők sosem válhatnak, de vágyják. Néztek, de nem láttak. És mivel béna mércéik voltak, hazug, álszent elvárásaik, én meg éltem, ahogy tudtam, a saját, igazi életemet, a szabadságomat és annak minden árát, a legelkenődött napomon, legzavarosabb viszonyaimban is önazonosabban, bátrabban, mint ők bármikor… hát megbüntettek.

Iránymutatásért és életörömért jértak ide, majd még ők akartak eligazítani.

Amikor valaki nagyon hajtogat valamit, aminek nincs kontextusa (vö. Vájf vagy Szentesiéva: “nincs feltöltve a szám”), akkor annak pont az ellenkezője igaz. Az emberek nem hülyék, képesek megalapozott véleményt…

Ez egy bosszúlevél Milánkovics Kingától. Hirlando, a leglojálisabb, konstruktív, szárazon, de lelkesen-intellektuálisan elemző kommentelő. Mindig tág perspektíva, nők érdeke, szolidaritás, korrektség stb., majd ugyanolyan förtelmes aljas liba lett, mint Angéla, Kovács Csilla, Villő. És annyira szégyellte a múltat, a valódi előzményeket, a motivációit, hogy így akart elhallgattatni.

Két év nagy rajongás, támogatás, gyertek-át-gyerekekkel, teraszomon-éri-az-éjszaka, blogszületésnapra lelkes családelhozás, nekem-is-kell-bicikli, nekem-is-kell-szerető (!) és ötszáz magvas komment, közös mozgalmárkodás után e-mailek özönében taglalta a legbensőbb magánügyeimet, feminista normakontrollal, erkölcsbíróként. Figyeljétek csak, milyen alattomosan fúrná meg feminista szósszal leöntve, hogy egy pokolházasságú férfi velem akart lobogva új életet kezdeni. Nekem itten mércékkel kéne mérnem, csak nehogy engem szeressenek, mert őt nem szeretik. Vadidegenek életéről ötletel az egyenlőség nevében. U = Tamás:

Majd “rájött”, hogy én milyen vagyok (ebben a saját, elhagyástól való félelme jelent meg, mert őt akkorra már nagyüzemben csalta a férje az egyoldalú “nyitott házasságban”), és sunyin ellenem fordult. Úgy gondolta, leleplezett, megfejtett: csupa olyan történetről lett hirtelen rosszindulatú értelmezése, amellyel korábban nem volt gondja (köze hozzá meg nem volt semmi soha).

És persze úgy gondolta, csak ő beszélhet rólam (pedig én nem beszéltem róla, mégis fenyegetőzött).

És Éva balek, nem akar az árulásról tudni, és ha nem is ért egyet, szelíd.

Kinga nem különleges eset, csak pregnáns. Megszoktam, ha érteni nem is értem, hogy intenzív jelenlét, gesztusok után dühösek lesznek a drága olvasók. Egyszer csak robban, mert épp nem az ő lelke simogatódik, nem tud felhasználni, vagy határt húzok, mert nyomul, vagy épp gyanútlanul megírom annak az igazságát, akit ő gyűlöl – de annyi is elég, hogy bebukik a fogyókúrája. Vagy feketén iszom a kávét. És akkor vádaskodik, hátat fordít.

Az én bűnöm a naivitásom: nem válogattam meg a nagy érzelmi özönben, a százhúsz fős blogpartik idején, a mustársárga irigyek körében, kivel beszélgetek, ki lát a gyerekeimmel, az otthonomba kit engedek. Aktívan “ellenük” annyit tettem, de azt is csak 2015-ben, hogy jeleztem: saját tartalomként kiállni azzal, amit én írtam, én vezettem be, az bizony lopás.

Az évek elteltek, és már látom a lényeget. Ti is szerettetek volna Neten Megnyilvánulni, szavakkal, szervezkedve Másokra Hatni, Megdicsőülni. (Még Tamás is blogolni kezdett, az volt a címe: ezisgyógyítsa. WordPress. Ide linkelte Blaci a már egyéves blogot, akkor jöttem rá. Öt szótagos ige, a vége -sa. Hányni kezdtem, és ez nem metafora.)

Csak nem volt hozzá tehetségetek.

Az idő igaz, és én ezt kérdem 2020 decemberében: ti, TI mondtátok rám, hogy én gonosz és bosszúálló vagyok? Meg zaklató, meg álprofil, meg nem nyugszom, meg szar az életem… ti? Meg hogy én éltem belőletek, én “mindig csak kiveszek a közösből, be nem teszek semmit” (ezt Villő írta az amszterdami sunyi színjáték keretében)???

Milyen tiszta voltam akkor még. Jóindulatú, őszinte, elfogadó, gyanútlan, elegáns.

Mindez részben a mozgalmi feminizmusban zajlott a kétezertízes évek derekán, nem ám barátnők között. Közös, nagy női platformokon. A komoly nők is részesei voltak.

A magyar feminizmus ez. A legártalmatlanabb formájában is naiv nők energiáinak kihasználása, jóakaratú-fontoskodó bíráskodás és ingyenmunka volt. Nem akarok igazságtalan lenni, ezért nemsokára összefoglalom, kik azok a szereplői e közegnek, akik valóban a nőkért cselekedtek, tiszták és jó fejek voltak, hozzáértőek, és kiszálltak, amikor vállalhatatlan lett. Kik csúsztak be nemfeminista ügyekbe, vitték torz irányba a nők tereit, és kik használták pofátlanul a közeget, mások tehetségét, erejét, munkáját, csakis saját pecsenye sütögetésére és aljas kavarásokra.

Vajda Róza leplezetlenül vádaskodott.

Én nem tettem ilyet, mégis tolta rám. Miközben a több száz fős tagságával az a lista jogilag nyilvánosság volt.

Jellemző még a szépen mondós álca. Mindent szabad, ha nőjogilag elemzed, korrekteket írsz, távolítod a valódi eseményeket, ködösítesz. Így elrejthető a valódi gonoszság. Csak célozgatsz. Csak elnémulsz, csak meghazudtolod a józan többiek nevében azt, aki rátok szól. Vagy egy-egy szóval (“zaklató”, “paranoid”) likvidálod az ellenfeledet, hiszen kényelmetlen, amit ő szóvá tett:

Nyílt beszéd nincs, őszinteség sincs. A valódi konfliktus valódi végigbeszélése sincs, még előtte kirekeszt: “annyira (olyan) vagy, hogy vitázni sem érdemes”. Álhiggadt nagy szavak, hangulatkeltés, nagy, jelzésértékű csöndek, mások mellé tódulás, levegőnek nézés, hazug vádak.

Sunyin kavarták a szart, és közben volt, aki az én szellemi javaimból, energiámból, az én közösségemből élt. Szavakat, eszméket és történeteket tulajdonítottak el, és évekig nézegették mohón, tönkrementem, kikészültem-e már. És ha én egyszer megszólaltam, azonnal őrjöngtek.

Ó, kikben bíztam meg én. Az összes simán ostoba rém, a hatalmaskodó Gáspár Katalin. Az ostoba-ambíciózus fajta, aki szintén blogot meg szervezkedést akar, műveltnek tűnni akar, jó testet akar, szerelmet akar, menő feministának tűnni és újszerű importeszmét hirdetni akar. Ugyanez okoskában, Kinga-típus, az a legaljasabb, mert tőle nem ezt vártam.

Az emberek nem hülyék! Kinga írta ezt is, alig valamivel korábban:

…és hát amikor már nem áll érdekében velem jóban lenni, erőszakmentes kommunikációval ítél, gyaláz. Ahogy ezek téptek, tagaltak, hazudoztak rólam, és naponta jártak ide még évekig. (Kinga sztorijának közepe: Gumiszoba, a barátnő erőszakos befuttatási kísérlete a női levlistán, legyen ő a kedvenc, kapjon díjakat, médiafelületet, eközben küszködés testtel, öregedéssel, majd a vége: nők körében árusított öko “együtt gondolkodós” szolgáltatás, kínos félbe-szerbe projektek, “pénzért elmondom, hogyan töröld élveteg brit 90 évesek segglukát”, tudatos öregedés, facebookon fontoskodás.)

Na, ezek a nők, és most már a nem-komolyakról írok (a komolyak kinézték maguk közül Gumiszobát, ki is röhögték), akik készséggel tolongtak, pezsegtek itt, írogattak eksztatikus leveleket, jöttek a bulijaimra, aztán meg tolongtak máshol, és gyűlölködtek, majd csodálkoztak, hogy én nem török meg és nem tudnak likvidálni – ők el tudják dönteni, mi a jó nekik?

Dehogy tudják eldönteni. Felszínesek, frusztráltak, elfogultak és jellemtelenek.

Évek óta figyelem az emberi viselkedéseket, és befosok ettől. Felnőtt, agilis, képzett nők nem érzik cikinek, hogy kizárólag külső hatásokra ide-oda csapódnak, beleértve az eszméket, mozgalmiságot is, nem csak a kézimunkaklubokat és állatmentő csoportokat.

A módszerektől, márkanevektől, hírességek nevétől elájulnak, készséggel nyalnak kezeket. És nem csak a LifeTilt rajongói, akik tegnap környezetvédenek, ma vegánok, ahogy Tomi parancsolja.

Eközben egy kurva ebédet nem tudnak megfőzni se rutinból, se kísérletezve. Rohannak receptért a nosaltyra. Konyhai technikák elsajátítása helyett minden egyes ételhez külön kérdezik, mennyi deka, hány percig, nagy kanál-e az evőkanál, mert neki kicsi van. Tutorialt igényelnek a sminkeléshez, párnahuzat-varáshoz, akvarellfestéshez, mindenhez szabályokat és utasításokat. Semmi nincs a fejükben, hogy mit sportoljanak, egyáltalán, mit lehetne, milyen gyakorlat, hogyan szabályos, hány ismétlés. A kapcsolódás ürügye és lehetősége: te mivel fűszerezed, nem tudtok valami krémes sütireceptet…?

Kell a tekintélyszemély, kell EDZÉSTERV és HETI ÉTREND, a kajáikat lefotózzák, kiposztolják. kell a vadidegen szakértelme.

Nem bíznak semmiben, minden gyönyörködést és ujjongást kontrollal és aggódással rontanak el. Átteszik másokra a problémáikat, a megoldás felelősségét. Vastagra is híztak rajtuk a semmiárus, laminált végzettségű kócsok, tanácsadók.

Mert megvezethetők, kihasználhatók. Vakon hisznek a béemvés nőgyógyásznak is, a gurunak, a megmondónak. A nagy dumás szolgáltatók meg pont erre a tanácstalanságra bazíroznak.

Ó, boldog idők, amikor még Puzsért gondoltam ostobának! Hát ő egy zseni. Olyanok vannak, beszarsz. Lakatos Márk mint ízlésguru. Erzsi for president? Nektek ez vicces? Ágoston Lászó? Szerintetek ő bátor? Gődény…? Tekintélyelvű, önimádó, a semmit érzékenykedve habosító blöffművészek.

Az emberek nem hülyék, Éva.

Azt sem tudják eldönteni, milyen filmet, zenét kedveljenek. Tegyék eléjük a kínálatot. Netflix.

A legfelszínesebb látszat és a saját érdekük vezeti őket, ezért emberekkel sem tudnak bánnti, sem igazságosan, sem szépen. Csak azt nem bántják, aki számukra befogadható, nem veszélyes a középszerűségre, hozzájuk hasonló: ugyanazt az alacsony nívót fújja, amit ők felfogtak. Meg “szimpatikus”. Vagy sajnálható. Engem magányos, önfeltáró, dundi amatőr bloggerként, özvegyként ismertek meg, lehetett sajnálni. Vagy irigyelni, de mindenképpen húzni vissza abba az állapotba:

 

Van-e, aki elhisizi, hogy amikor aztán sikeres blogom lett és kipattitnoittam magam, pont akkor lett velem baj, “őrültem meg”? Nem, ő (Lorax) csak örült, hogy olyasmi ő is, mint én, és nézegetett sunyin évekig, vadidegenként.

Mert aztán őrülten belém szeretett egy motoros Adonisz, aki élete szerelmének nevezett.

Kiraktam a sportképeimet. Arra már hörögve, nyíltan gyűlöltek, megint feminista szósz: elárultam a nőket, zsákfaluban élő asszonyok, elitista vagyok, nőgyűlölő iparágat tolok (ez is Kinga volt!).

Nem, nem tudják eldönteni. Hiány és komplexus az életük. A középkorú nők már végképp nem. Köd, fájdalom, pótcselekvés.

És ha rám tolják: engem akarnak a saját szembe nem nézésük áldozatává tenni.

Ma már nem vagyok tiszta, de ti kurvára megérdemlitek. Nem én mentem tönkre, sőt, csak megerősödtem ebben. Az igazság, a valódi erő nem megy tönkre.

48 thoughts on ““az emberek nem hülyék”

  1. Az emberek hülyék, Éva.

    Ezért kell fényt gyújtani az éjszakában 🙂

    “Ó, boldog idők, amikor még Puzsért gondoltam ostobának”

    Arra emlékszem 😀 nekem nem a fekete kávé, nem a sport, hanem ez szúrta a szemem nagyon picikét, évekkel ezelőtt 😀
    Már nehéz lenne előkeresni, többször bíráltad (és nem hülyeségekkel).
    Én könnyen el tudtam engedni, hogy akit hallgatok, olvasok szívesenaz neked nem. De mégis meg tudsz lepni.

    Én tudod, miért olvaslak téged és hallgatom őt is, rendszeresen?
    (Kb. Így nőttem fel, csak jól elbújtam eddig.)
    Mert mind a ketten többször kijelentettétek, hogy nem kellenek nektek “hívők”, nem kell, hogy az emberek egyetértsenek, csak legalább gondolkozzanak.
    És nem értek veled és Puzsérral sem mindenben egyet, de gondolkozom és ezt nektek is köszönhetem a velemszületett hajlam mellett.

    A másik közös vonás ilyen szempontból számomra, hogy Puzsér meg te is vállaltatok a lelki gondokat is a nyilvánosságban, nem csak a szépet, és ez szerintem annyira emberi. (kerestem a szót ide, nehéz rá megfelelőt találni)

    … És megosztóak vagytok, de akiről csak jót gondolnak, az valahol bűzlik is.

    Természetesen ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy egyformák vagytok, de ezek a számomra kedves közös vonások külső szemmel.

    Kedvelik 1 személy

    • “Én könnyen el tudtam engedni, hogy akit hallgatok, olvasok szívesen, az neked nem.” Hát persze! Ne már! Nem vagyunk klónok. Jaj, de nem bírnám, ha valakit mindenről én győznék meg, vagy _véletlenül_ pont úgy gondolna MINDENT, és pont az a téma pont annyira érdekelné. Ugyanúgy szeretne ugyanazt sportolni, ugyanolyan ruhában, ő is ketózna… az már olyan, mint Villő életlopós pszichózisa. (A zsiráfos cuccom után ma zebrásban parádézik. Befosok.)
      A helyzetünk is más, életkor, családi közeg, ízlés, minden.

      Egy ideje amúgy rájöttem, hogy elvbarátaim és mozgalmi társaim jelentős részét cikinek, sértődöttnek, rossz nyelvi színvonalúnak, önzőnek tartom és igazából utálom, mint a szart, viszont ha jellemben, érzékenységben olyan, akkor a kifejezetten rasszista filmes srác vagy az apolitikus, ezós statkolléga a szívem csücske lesz, annyira, hogy utóbbival jelenet közben csókolózni kezdünk spontánul, de jó volt az (és tízszer vették fel, és mindig újra, és senki nem szólt ránk!). A rasszistát legfeljebb kiröhögöm, amikor rákezdi, de már rég bocsánatkérően kezdi rá. Van benne ilyen világnézettől független intelligencia, érzékenység is.
      G-vel is érdekes, más értékrendből jövünk, ő igen kritikus, és minden ellenzékiség ellenére arra jutottunk, hogy bőven nem Orbán Viktor a leggázabb arc, kvázi megfejtettük a hatalma titkát, nem gonosztevőként értelmeztük, és imádom G-ben, hogy őt nem ragadja el a drukkerség meg a vágyak, egyéni érdekek, tehát mindezt nem drukkerként mondja, valamelyik oldalon, hanem értelmez, figyel, tanult politiológiát, saját gondolatai vannak, nyugati sajtót olvas stb.

      Aki elvárja a kushadó, alárendelt teljes egyetértést, az… Náray Tamás. Fuhh, döbbenet, rettegve igazodnak hozzá szubmisszív dagadt nők.
      Engem üssenek nyugodtan bárhol, de ez itt az én blogom, az én teljesítményem, és jóltudom, mire megy ki a játék, ha itt szaglász és aláz valaki. Én csak azt várom el, ne kóstolgassanak, vádoljanak, ne vitázzanak _csakazértis_ mindennel, főleg ha közben nem felkészültek (ilyet gyenge ember tesz csak). Ne rivalizáljanak velem, ne szorítsanak sarokba.

      Szerinted nekem mi a lelki gondom, ha össze kéne foglalni?
      Miért ekkora szégyen ez?
      És P-é nagyobb vagy az enyém?

      Kedvelés

      • Nem tudom, miért számítana szégyennek. Már ez a hiba, ha annak számít. De az emberek hülyék.
        Az, hogy írtál lelki gondokról, számomra nem jelenti azt, hogy most is vannak neked, első feltételezésem már akkor az volt, hogy amikor leírtad már túl lehettél rajta. Vagy azáltal leszel túl, hogy leírod.
        Szóval nem következtettem egyből arra, hogy ez még tart, meg szerintem az effajta önbevallás lehet utólagos is.
        Hogy P-é vagy a tiéd? Istent vagy okoskodó pszichológust játszanék úgy érzem, ha tudnék erre válaszolni. Sose mértem össze, és bevallom őszintén nem elemezgettem, boncolgattam, hanem számomra példaértékű volt maga a kiállás.
        Az érzékeny emberek tudnak csak igazán megerősödni, ennek pedig első jele, hogy tudnak a múltról és ennek folyamatáról kommunikálni. És nem önsajnáltatáóan litániában előadva, pont ezért nem is igazán láthatok bele, attól még, hogy emlékszem. És ez így van jól.
        Ahol erőteljesnek érezlek, azt meg teljesen egészséges reakciónak tartom az ilyen szintű internetes zaklatásra.

        Sajnos volt “szerencsém” olvasni, mások hogyan elemezgettek téged nyilvánosan, amikor Facebookon szerintem emiatt is kommenteltem először, utána pedig egyre gyakrabban itt is.
        És igen, ők sose voltak barátok. És ez minden, csak nem emberséges.

        Kedvelés

      • Mindenkinek van valami, pláne akivel a szülei nem voltak nagyon figyelmesen jelen, vagy a párkapcsolataiban nem élt meg harmóniát. Mindenki szégyelli. Én nem. Van-e még? Néha előjön az érzés, késztetés. Sokkal több az öröm. Az érzékeynségem révén nagy élményeket éltem meg.

        Borzalmasan aljasak és sekélyesek a facebookon elemzők, gyávák, lesik, hova kell állni, mit mondani, és kognitíve nem értik, amit írok, a célját végképp nem, mást (irodalmat, igényes elemzést, angol sajtót, érvelést, tudományt) sem olvasnak – semmi közük a világomhoz, csak kellenének az atribútumok. Amúgy van, aki azért neheztel, mert ketózott, de nem bírta és szarnak érzi magát, vagy elment testösszetételt nézetni, aztán megdöbbent, mennyire nem sportos a teste.

        Nagyra értékelem azt a tíz embert, aki meg mert szólalni ezekkel a vércsékkel szemben.

        Kedvelés

    • Én azt utáltam, ahogy nekem rajonganak Puzsérról, “téged meg őt olvaslak csak”, ez tök sértő az egyediségre, úgy értem, akkor inkább csak őt olvassa, meg hogy vele tartanak egyívásúnak, aki ordibál meg nem néz magyar filmet, de véleménye van róla, meg számomra triviális dolokat hajtogat. Azt is utálom, amikor mesélnek más írókról: “őt ismered?, őt is olvasom, nagyon ajánlom, ő is jó!”, “nekem Karafiáth Orsolya, Tisza Kata, Gerle Éva egy sorban van”, de hát KO-nak parókái vannak és alkesz!, és ez nem részemről önimádat, ez az olvasó részéről… szereptévesztés. Tudok én is olvasó lenni amúgy (inkább a magam választása szerint). Sajnos, én vagyok a megmondó, nem tudok másban működni, egész életemben menekültem, ha nekem mondták meg, viszont nagyon sokat tájékozódom, mérlegelek, érlelek, ez meló – és csöndben maradni is tudok, figyelni, eszményi közönség vagyok, félretéve alkotó énem. Mondj ilyet bármely színésznek: “és még Elek Feri a nagy kedvencem ön mellett”, le nem hány, de majdnem. Valahogy aki alkotó, az odaát van, nem olvas, rajong úgy, nem úgy nézi (kivéve szvorenedinát én…). Illik tájékozódni, de a fél magyar divatos magas irodalom, ha olvasom is, számomra érdektelen, a publicista-blogger szint meg végképp.

      Kedvelés

      • Teljesen érthető, tényleg csak az a két dolog, az is inkább nekem kedves párhuzam, meg akartalak úgymond lepni a gondolataimmal, de semmiképp sem megbántani, vagy degradálni a munkásságod, egy bizonyos pont után az összehasonlítás egyértelműen csak az tudna lenni, jogos.
        Nem akartalak egy kalap alá venni senkivel, az nagyon lealacsonyító lenne, és teljesen igazad van azzal kapcsolatban, hogy mivel te nem csak befogadó vagy, teljesen máshogy látsz dolgokat, mint mondjuk én.
        Ennek ellenére nem bántam meg, hogy le mertem írni, de igen miközben írtam tudtam hogy ez a téma aggályos.

        De nem tagadom, hogy zavarban vagyok. Nagyon szeretlek olvasni, és neked is inkább hozzáadni szeretnék itt, amikor írok, nem pedig elvenni, úgyhogy ennek tudatában maradok tovább szeretettel és tisztelettel, és igyekezni fogok még egyértelműbben fogalmazni, mert egy bizonyos ponton valóban teljesen értelmezhető negatívan is, amit először írtam, pedig tényleg nem annak szántam.
        És nagyon megtisztelsz engem azzal, hogy egyáltalán reagálsz arra, amit írok. 🙂

        De segít és tanít ez engem, hogy még jobbakat kommenteljek ide. Mert jobb, ha az ember nem ír semmit, ha jól nem tud. Évekig lapítottam emiattt, most pedig igyekszem csak akkor, ha tényleg érdemes, de gyarló vagyok valahol én is, keresem ennek a tökéletes határait.

        Kedvelés

      • Nem bántottál meg, nem értelmezhető negatívan! Minden oké. Ne lapíts, írj. A Puzsérról kapcsolatos érzeteimet akartam megmagyarázni, egyébként mások mondták, tőlük se bántás, hanem értelmezhetetlen, azért borzadoztam. Nem lealacsonyító. Írd nyugodtan, amit gondolsz (meg én is).

        Kedvelés

  2. én biztosan nehezen viselném a tömegeket magam körül. Sok ember, kedvesnek látszanak, közben meg elvárják, hogy valaki mondja meg, hogy mégis mit kéne gondolni… De amikor szembesül azzal, hogy nem, te nem fogod megmondani, helyette szembesíted, hogy ezzel mennyi munka van és nem mantrákból áll… Árulásnak veszik. Vagy a lelküket gyógyítja

    Kedvelés

    • Idősgondozó coach????
      Beszarok.
      Nem tudom ki ő, de hogy mindenki eladni akarja az igen szerény kincseit ez elborzaszt. Most tényleg, feltételezi, hogy akit arra vet a rossz sorsa hogy ven trottyok fenekét torolgesse az 20 eurot kifizet egy beszelgetesert arrol hogy mennyiben mas ez kulfoldon?
      Az idosgondozas szükseges, fontos meg minden, de ez nem az a terulet amit örömből választanak az emberek. Ez egy kokemeny es alja munka, mint a takaritas, nem veletlenul annyira keresett, es nem veletlenul szegeny kelet-europai nok vegzik (jobb hijan)

      Kedvelik 1 személy

      • Hirlando, Milankovics Kinga.
        Kínlódva próbálja úgy beállítani, hogy ahogy ő csinálja, az valami elit, kb. mint az önkéntes escort, aki nem megy el akárkivel, közben magyarul írja, hogy az utált haldokló mellett röhögcsél és spórolja meg a melót, mert unja. “dögölne meg végre már” kb. Nagyon profi.
        Szenzitív adatokat, tényeket írogat ki demens, fosós, kiszolgáltatott kliensekről magyarul. Amúgy Gumiszoba meg a gazdag munkaadója házát fotózgatja kívül és belül, és kirakja a fb-re és fecseg a magánéletükről.

        Kócsing… Ezek megkívánták, hogy kinyilatkoztatnak valamit a neten és akkor sztárok lesznek, dől a lájk, pénz. Ami nem gond, ha közben nem engem basztat hörögve azért, hogy “pénzért árulom a módszert” (nem), ez a klimaxolom blogon volt.
        Nem bírják ezek. A szabadságot, tudatosságot, tehetséget, őszinteséget, szerelmet, szuverenitást. Őrjöngenek tőle.
        Ma Kinga poliamoriának nevezi, hogy a kutyának nem kell, de mint aki válogathat, ezt mindig bírom, hogy kiszáradt, klimaxos meg szétfolyt nők értekeznek arról, hogy más miért ne szüljön, ne örüljön, ne legyen szerelmes, meg ahogy húzzák le, fitymálják a fiatalabbak anyaságát. Ha nekik nem jut, ne legyen másnak se. A műfajban a kedvencem Antoni Rita morális eligazítása volt márciusban, hogy ugye tudjátok, most nem szabad ám baszni járni. Ha ő nem, más se!
        De az igazi beszarás az elvek kőbunkóként való használata, számonkéregetés, száraz elemzések, kimetakozza feminizmusból, hogy engem miért ne szeressenek, kilométeres e-mailek özönében.

        Mindvégig elvi, EMK-s tónusban, úgy talán nem olyan nyilvánvaló ennek az oka.

        Kedvelés

      • ‘Szenzitív adatokat, tényeket írogat ki demens, fosós, kiszolgáltatott kliensekről magyarul. Amúgy Gumiszoba meg a gazdag munkaadója házát fotózgatja kívül és belül, és kirakja a fb-re és fecseg a magánéletükről.’

        cselédség

        Kedvelés

      • Számomra mindig akkora döbbenet, amikor felnőtt, magukat értelmesnek, értelmiséginek tartó emberek nincsenek tudatában annak, hogy munkavállalóként az egyik legnagyobb személyes tőkéjük a jó hírük, és ha személyi szolgáltatásokat nyújtanak, azaz amikor munkaadóik a legszemélyesebb szférájukba, otthonukba, családjukba engedik be őket, akkor a megbízhatóság mellett a diszkréció a legfontosabb…

        Kedvelik 1 személy

      • Ja, és ODAÍRJA, hogy sotories are real, nemes are not, hát, megnyugtató… De hát Kinga ANNYIRA vagány, hogy 600 fontos heti bér mellett ő még kritikus is, élevez egy rendszert, amit ostoroz nagy tudatosan. Minden posztja arról szól, hogy a cselédlét és az énképe, a megalázó munka és a kapitalizmusellenes kritikus menőség közti ellentmondást tompítsa.
        Gumiszobának meg épp ANNYIRA jó a sztori, de ehhez elég egy tárgy, agy ruhadarab, főnök MLKing-portréja néger rabszolgának néződik, főnök ízlésesen kvázi lerasszistázódik, de annyi is elég, hogy egy nőnek olyan cipője/haja/férje van, amit hősnőnk épp megirigyelt, meg akkor a történet, hogy milyen legót törölget (sunyi irigykedés), milyen csokit kap ő és mit csinál este az uraság. Németül még mindig nem tud…
        Kinga sajnálja a nénitől azt a gondoskodást, amiért őt megfizetik, mert ökoérvelés, lenézi és fontoskodik, és közben gyakorlatilag nem is csinál semmit, de az ki van hangsúlyozva, hogy az ő gyerekei milyen elit módon vannak európai fizetős egyetemekre küldve, és mindeki gáz, aki nem:
        https://egyapolonaploja.wordpress.com/2017/05/22/gondolatok-egy-haldoklo-mellol/
        a luxushaldoklónak beszól, az intézményi bántalmazás szerinte érthető és normális, és nagyon kritikus a gazdag britekkel meg a luxushaldoklókkal (gondolom, a nénit szerinte akkor be kéne rúgni az árokba, vagy neki csak 10 fontot fizetni az egészért, úgy nem volna annyira EGYENLŐTLEN), de csak akkor kritikus, miután megkapta a heti 600 fontját, MERT AZ Ő IDEJE ENNYIT ÉR, úgy, hogy nem ápoló, csak ilyen ügyelő (nincs eü végzettsége). Ja és ez az egész menő és ő egy micsoda értelmiségi és átlátja…

        Ökóság ügyében külön száp az ide-oda röpködés, de az is, hogy ilyen kereset mellett sír a szája és röhögcsél a haldoklók mellett:
        “Ha belefeccöl az ember egy kis időt és energiát, hogy profi ápolóvá képezze magát, akkor 1-2 év alatt fel tud úgy fejlődni, hogy havi egymillió forintot simán meg tud keresni. Tökéletesen kialakítható konstrukció az, hogy valaki Magyarországról ingázva, 1-2 hónapot dolgozik, majd hazamegy és éli otthon, a magyar árviszonyok között az életét, az angliai keresetéből, sok szabadidővel, sok szabadsággal, anyagi biztonságban és azzal a viszonylag stabil nyugalommal, hogy munkája biztosan van, lesz, nem kerül utcára, nem kell aggódni a megélhetés miatt.”
        “Én is, én is fontos vagyok, élesen gondolkodom, szupereül átlátom a csíziót” – ezt innen vették mindketten, ettől lettek ilyen kioktató rémek (ne szülj mozgalom).

        Kedvelés

  3. “Az emberek nem hülyék” – írja hirlando (ha jól értettem), aztán próbál téged hülyére venni..
    Szuper 😦
    Én emelem kalapom, Éva, ahogy kiállsz magadért, és megírod a tutit.
    Írod, hogy naivitás, szerintem jóhiszemūség.
    Akkora szakálla van, mint a Mikulásnak, de szerintem igaz az a mondás, hogy mindenki magából indul ki.
    Nagyon hálás vagyok neked, de ezt már írtam privát is.
    V. Tamás óriási csalódás lehetett, elsõsorban nem is azért, mert nem tartott sokáig a boldogság, hanem az árulás miatt. Viszont ez terhelje az õ lelkét. Fogja is.
    Tudod, betegszabin voltam egy ideig, így volt idõm elolvasni mindenféle kommentet, megnézni screenshotokat, stb.
    Arra jutottam, hogy Lorax a legdurvább az összes közül; rosszabb, mint Gumiszoba vagy Villõ.
    Most gonosz leszek, de elnézve Loraxot, Madame de Merteuil jut eszembe a Veszedelmes viszonyokból, aki miután elkapja a fekete himlõt, költõi igazságszolgáltatásként a bensõje kiül a külsejére.
    Nyilván nem az a gondom Loraxszal, hogy szegény fájdalmasan ronda, hanem az, hogy emiatt vagy valami más miatt gonosz és rosszindulatú. És végtelenül manipulatív. De annyira durván, hogy nem is szégyellem magam, hogy lerondáztam. Szégyellje magát õ!
    Forgott a gyomrom az összes kommentárja olvastán. Már Cantaloupe korában gyanakodva olvastam, és gyököt vontam minden hozzászólásából.

    Kedvelés

    • Az volt a heppje Loraxnak a Bezzeganyán, hogy összeugrasztott embereket. Nem bírt kiszállni, semmi jóindulat nem volt benne, humor se, semmi szerethető, arrogáns fölény. Kismama korában vég nélküli aprólékos okoskodások tárgyakon, napirenden, neveléssel kapcsolatban moralizálás, kisszerűség, szar sem elég büdös, soha semmi saját ötlet, kezdeményezés, elképesztő, és MINDENHOL ott nyüzsög 0-24-ben belepofázni.
      Mint Villő.
      Lorax sunyin megkérdezte, nem félek-e az edzéseim előtt, hogy lesérülök, és “ezt Erőss Zsolttól is mindig megkérdezték a mászásai előtt”.
      Aki meghalt…
      Taglalt itt E/3-ban, hogy “hát, nem lesz soha Bo Derek, de azért jó, hogy _tornázik_”, mindezt lógó hassal-csöccsel, reménytelen zömök ügyetlen formátlansággal, önáltatva, visszahízva. Azt írta, nem férek bele a Daquinibe és szar a diétám és én híztam vissza.
      (amivel elismerte, és amúgy mások is, hogy a hormonálisan fenntarthatatlan, végletekig szálkás 67 kilómra iszonyat irigyek voltak)
      Rohadt, nagyképű, hatalmaskodó kurva.
      Én arra jutottam, Hogy Hirlando a legcikibb, ő teljesen érthetetlen volt, hogy mi baja, mitől fél ennyire, miért akar így elhallgattatni, miért manipulál pont apámmal, fordul ennyire ellenem, hogy futtatta a libus posztokat a csupa értelmiségi között. És tudod, elhittem, hogy én vagyok a hunyó vagy csak félreértés ez, és már Gumiszoba a menő, én meg valami bűnt követtem el – amíg Hirlando is el nem kezdett csitri-stílben a testemen, sporton, ketón dühöngeni, na, akkor azért kapcsoltam, hogy honnan fúj a szél.
      És nekem a második Villő. Elképesztő élethiány, unalom, fölény, törtetés, bénaság, és semmit nem csinál, amihez erő és vagányság, eredetiség kell, és ez a LIHEGŐ STRÉBERSÉG, parvenü “nyugatra szakadtam, itt bezzeg kolbászból van a tejföl” kivagyisággal (az Nagy Ágnesben is).
      A dolgok kiforgatása, átprojektálás és törleszkedés az erősebbhez (Villő, Szentesi), ismerősök elirigylése, rászállás, ennek meg Angéla a mestere.
      De ő legalább azt csinálja, amire alkalmas, takker és a facebokon fröcsög meg magát vigasztalja. Az ő anyasága igazi pokol, és ugye sok évig írt arról, hogy a fiai is “patriarchák” és elnyomják. Ez a hisztis csicska-anya. Meg az ellenem indított insta, azt amúgy Tamás is lájkolta. Gumiszoba egy önigazolásspirálban van, többet képzel magáról, mint amire alkalmas, nagyon kompenzál, ebben amúgy emberi vonások vannak. Se szép, se születetten intelligens, se művelt, se jó fej nem volt soha, igénye se volt erre, nem is egyenes, mindene megjátszott és úgy akarna sztár lenni, hogy javíthatatlan trampli.
      Mondjuk nagyüzemben kavarást és plágiumot ő követett el.

      Kedvelés

      • Már régebben is írtad, hogy hirlando miért tűnt el, és akkor is megdöbbentem, mert kifejezetten szerettem az okos, lényeglátó kommentjeit. (Ugyanez CVD vagy mi volt a nickje.) Ami vele és Villővel lehet most, az a képzés és okosság elpazarlása. Mindketten magasan képzett, intelligens nők, és hogy ebből ez tud kijönni… Adél, azt hiszem ez volt Angéla nickje, összes kommentjéből sütött a boldogtalanság, keserűség, és a butaság is, mert a férfiakat egy emberként annyira gyűlölni csak ostobán lehet. A Bezzeganya szerintem már a kétezres évek közepén is nagyon gáz volt, GYES alatt olvasgattam, és mindig menekülőre fogtam a végén, mert olyan alpári módon ment az ügyek mögé bújás, egymás alázása, kifejezetten dühöngő jellege volt unatkozó kisgyerekes, frusztrált, boldogtalan anyukák számára. Mindig egymás szemébe szórták a homokot.

        Kedvelik 1 személy

      • Nyilván nem vitatom el tõled, hogy az legyen a legutáltabb számodra, aki. Csak megjegyeztem, hogy nekem Lorax/Cantaloupe/Nagy Ágnes tūnt a legbrutálisabbnak. Persze olvastam az amszterdami maraton szállással kapcsolatos felajánlast/szabotálási kísérletet is, ha az tényleg Villõ volt, márpedig a stílus stimmel, akkor máris elsõ helyezett a gonoszsági listán.

        Kedvelés

    • “Előbb benyalod magad, a közösségbe vagy a célszemélynek, okosnak akarsz tűnni, aztán mész beljebb, tovább. Jönnek a sunyi szúrások, sértett vádak. Természetesen reagálnak, mert mesterien kifigyelted őket, és mert idegesítő vagy, vadászod a reakciót, ők meg nem látják át, milyen módszeresen csinálod. Majd azt állítod, hogy a másik nem képes kezelni az indulatait, ő rugózik rajtad, ő les téged, üldöz, ő nincs meg nélküled, és ő az irigy. Kizárólag azért kapcsolódsz, hogy megnyilvánulhass, nagyokos lehess, és a kifigyelt másikat, aki nem is akar tőled semmit, megalázhasd, fölénybe kerülhess. Teleírod a felületet, mindent ponton cáfolsz, mindent halál komolyan veszel, bírót játszol (“a kutya nem bizonyíték!” Nem is, csak egy kutya. Hogy lettél te ennyire rossz arc?).

      Számon kéred a másikon a normáit, amelyeket te nem tartasz be, meg jól ki is facsarsz, nagy pökhendien vádaskodsz. Amit kapsz akkor, amikor türelmüket vesztve leírják neked, hogy te aztán mit ugatsz, úgy nézel ki, mint a vegyiháború, szenvedsz az életedben, abból már kész is a mártírság.
      Neked nem megy a kapcsolódás. Egyenesen, értelmesen, bizalommal, szeretettel.

      Amikor felrovod, hogy én régi dolgokat emlegetek föl, akkor értelek ám: szeretnéd meg nem történtté tenni őket, nehogy megtudják. De mindenki emlékszik, aki részese volt. Megtörtént, és persze, hogy utálod, hogy ilyeneket csináltál.

      Ha visszanézek akár Kozmáékra, akár a blogbelügyekre, akár a bringásra, akár rád, ha elolvasom a régiaket, teljesen egyetértek magammal. Sokszor érzem, hogy még naiv és finom is voltam.

      És ehhez nem kell, hogy az én olvasóim egyetértsenek, felsorakozzanak. Az én igazságom nem netes hangulat. Én nem toborzok, én magamat képviselem.

      Azért az szép, hogy másba nem tudsz belekötni: testépítek (pedig nem, de van olyan edzésem is), fűrészelek, özvegy vagyok, blogot írok, haragszanak rám (ezek, már hogyne? fáj nekik, neked is). Igazán megtisztelő.

      Velem csupa torz, rusnya, semmit nem érő, elégedetlen, az enyémhez hasonlóra vágyó ember kötözködik.”

      Ezt írtam neki még 2016-ban. Jött is a gúnyos kioktatás, TUBICA-VICA, MIÉRT NEM OKTATOM OTTHON A LÁNYOM, TUDOM? HOGY ROSSZ NEKI, MIÉRT AZ OLVASÓKTÓL KÉREK PÉNZT TANSZEREKRE, ITTEN EDZEGETEK, NEKI LESÜLNE A POFÁJÁRÓL A BŐR.
      Én a közös helyeken, részben ellenem folytatott játszmáit és az itteni 200 kommentjét elemeztem, ő a magánéletemet.
      Azért durva, mert ő nem blogger, vagyis, a blogján békén hagyta mindenki, ő fórumokon sima kommentelőként kardoskodott és hatalmaskodott, gyomorforgató módon sokszor elismert, nyalt (maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál lenni…), hogy magának balanszírozza, hogy ő nem mindig olyan ám, lehet a kedvére tenni, ő független elme, elismer másokat, dehogy irigy és okos, majd kéregette számon rajtam, a bloggeren, hogy nekem mit miért szabad és én blogger vagyok, viseljem el. Majd ha neki lesz személyes blogja, majd akkor őt is ki lehet elemezni.
      Személyes blogja volt. A kutya nem olvasta.
      Soha nem végzett alkotó munkát, nyüszített a magyar nyelvi közeg után, indiai autistával érdekházasság, undorodott tőle is, a kultúrájától is, majmot csinált a lányaiból, elhevert a vagyonban, a nagyokos mindenkin átlátó kérlelhetetlen elemző pózával maszturbált, tessék-lássék sportolt valamit egy évig, amitől csak vastag lett, vadul fotózta magát.
      Most Villőt irigyli, drapp eminenciásaként kommentel, és nem érzi cikinek személyisége e fokú feladását.
      És ezek basztattak engem.
      Én meg ilyen tónusban írtam, ahogy fent.

      Kedvelés

      • Köszönöm. A név Captain Kathryn Janeway, a Startrek Voyager kapitányának neve a holodeck-en, a képzeletbeli ír Fairhaven falucskában. A fotó saját, a házunktól 100 méterre fotóztam: Bell’s Field, Cork, County Cork, Íország.

        Kedvelik 1 személy

    • Nem az volt a csalódás, hogy olyan rövid volt.
      Bizonyos szempontból fordulat: vele volt először az, hogy én erős vagyok, jól vagyok, vonzó vagyok, egyrészt nekem ne beszéljen a feleségről, mert nem érdekel (ha hagytam volna, előbb kiderül a színvonal és hogy ő is ilyen, velem alakoskodik csak intellektuellként, a nő frankón azon aggódott, hogy én majd odamegyek retikülpárbajozni, és mit szólnak a szomszédok, akkor jöttem rá, hogy az ilyeneknek van a BEST meg az RTL), másrészt, és ez a fontosabb: ha vége a nagy érzésnek, vagy vissza akar menni, menjen, csak mondja, zérjuk le, hazugság ne legyen. Nekem volt életem. Az elején leszögeztem, ne menjen nagyon bele az érzésekbe, ne szedje szét az életét, ő akarta ezt, nagy szerelemnek élve meg, hogy elvágyódik a suttyóságból, meg azoktól, akik pitiáner húzásaival, tipik férji megúszásaival szembesítették, kicsinyes cirkuszok, nagy némaság, mindneki un mindenkit rég, apa az, aki pénzt hoz meg nyúzni lehet, “leszek inkább alkoholista” projekt, egy anyagias, dologias nő egyébként, aki húsz éven át nem dolgozott semmit, ellenben após hegyekre nyílóikerháza tetszett neki. Most meg játsszák a nagy őszinte kapcslatot, amit szét akart rombolni egy perverz, anyagias, erőszakos nő. A feleség egy pont akkor produkált rákkal amúgy behúzta az erkölcsi ikszet, amibe ő mindjárt belehal (persze nem), én meg közben kaptam, szívesen kifotózom azt is, hogy te is özvegy vagy, micsoda véletlen, mindjárt meghal, és majd mi együtt leszünk, de ERRE NEM SZABAD GONDOLNI. És EZ AZ EMBER játssza a morális lényt, és csacsog cseten undorító klimaxos vénasszonyoknak eltorzított részeket gyűlölködve. Majd FELJELENT, hasonló hazugságokkal. 2015-ben reszketve írja: írj, írj, nézegetem a képeid, próbáltam a ketót, menjünk edzeni, fogom a könyököd mögötted állva. Csak meg ne lássanak, at nem szabad.

      Soha nem tudott autonóm lenni. Amúgy, mint Lorax, Villő, ő is született stréber, kifele néz, de jó munkaerő ő, meg családapa, szülei mit szólnak – bent meg akármi lehet.

      De nem lett vége, nem mondta, írogatta még októberben is az eksztatikus leveleket, éreztem, én vagyok a szint kulturálisan, azt szomjazza, meg hogy valaki nem basztatja és nem lapos a szex.

      Nem mondta ki. Később jöttem rá, hogy milyen cikis, antiintellektuális, alakoskodó közeg az, hogy én ennyire oázis meg őszinte lehetek. Senki nem olvas, rang, dolgok, ismerősök, cigi, tenisz, kajálás, amaszterror.
      Logikusan követlezett ebből, hogy rendőr létére feljelentést tett ellenem, egy olyan kapitányságon, ami fölötti szervezetnél (Pest megyei) évekig dolgozott. Nem érezte cikinek. Tele volt hazugsággal, fantáziával a vád, “én ennyire fontos vagyok, Bástya elvtárs, engem üldöznek”.
      Én nem voltam anyagias, számító (ezért voltak döbbenetesek azok a vádak is, hogy zsebemben éreztem a fizetését, micsoda logika írat ilyet? vadidegenek jöttek ezzel: “Nem úgy van az… Az egyik valóban nagyon beleszeretett a másikba, aki aztán jól lelépett. Ráunt az agresszív szerelmesre, jöttek a balhék is, na. De ezt te tudod a legjobban. Ez így viszont elég szarul hangzik, rá kell segíteni a cuccra.”). Tavasszal is ő akart könnyes szemmel, ugye befofgadom, új életet, mondta, két hónap múlva erre egy nagy balhé után elindult felém, de nem szólt és visszaráncigálták “tíz véres körömmel”. Onnantól otthon is szex, hú, jó lehet, nekem nem szólt. Később írta, elege van a kétfelé dugásból, ő alkatilag monogám. WTF. Naponta változó, ellentmondó, eksztatikus és bántó üzenetek, elnémulások.
      Én örömteli viszonynak tekintettem, és ő nyomult. Egy idő után gyanús lett, mennyire önös, gyerekes vágyakkal azonosít, Párizsba elutazni fapadossal 44 évesen meg venni saját laptopot, hogy ne nézegessék a válla fölött a nappaliban, miket ír, ezek voltak a nagy vágyak, gratulálok. Házassága évei alatt a gyerek iskolái, a munkahely, a nyaraló és az otthona volt csak helyszín, soha nem ment sehova.
      Én sikeresnek éreztem magam, szabadnak, és tartást meg az adott, hogy nem kellett hazudoznom, nem mentem bele látszatkeltő műsorokba, azt éltem, amit éreztem, és sokáig Így lettem az önzés és az álszent Család meg az élethiányos aljas libák, nagy rajongók áldozata.

      Kuvára nem sajnállak titeket, engem odadobtatok ennek, hazudtok és aláztok, magatoknak csináltátok.

      Kedvelés

    • “a “szerelmes” már a markában érezte a komolyabb jövedelmet, elképzelte az utazásokat, stb. De nem jött össze. Már a hajhagymái is keserűek. Azért biztos szar lehet, nem gondolom, hogy nem…”

      Mikor erre elmondom, hpgy fordítva volt, én utaztam Sitgesbe meg Milánóba, ő meg idebiciklizett akkor, itt ült húsvét vasárnap, és bámulta a házat:
      “akkor rosszak a jelek, amiket leadsz, nem jó a kommunikáció.”
      majd te megnmondod
      “Unos-untalan pénzről, sőt, irigyelt pénzről írsz, holott aki téged olvas, még azok is, akik nem kedvelnek, tuti, hogy a pénz az utolsó, ami érdekes lehet…”
      kicsit sem átlátszó…
      “Ez megütközést vált ki, és okkal. Nem kell magyaráznom, remélem. Kulturált ember nem enged meg magának ilyesmit. Mondd, hogy nem így van.”
      Villő nem vált ki a cpőmutoatásával meg felesztétizált utazásaival, aha.

      “Viszont az nem igaz, hogy eddig nem írtál, nem is egy posztot szenteltél a témának, legfeljebb nem mindenki értette az új olvasók közül. És ez kétélű fegyver. Ha a szerelmünk nincs mellettünk, az döntések következménye. Valaki vagy valakik így döntöttek. Lehetne ezt tiszteletben tartani, de lehet belőle előadássorozatot is csinálni, ami mindenkinek rohadt kellemetlen.”

      “Az is döntés, hogy szép emlékké váljunk, vagy az “igazságot” keressük. A kettő együtt nehéz lesz szerintem, épp elég kényes a dolog. Vagy szeretnél egy újabb Művész úr 2.0-ás sztorit?”

      hogy meg akarta volna mondani, hogy kezeljem a témáimat, az életemet, mennyire ugrottak erre, bekussoltatás, érzelmi zsarolás…

      “A nagy szerelem nem igazán szószátyár, harcias és kiabálós, inkább csendes, kényes jószág. Arról nem is beszélve, hogy a nagy Ő nem biztos, hogy örül ennek a szappanoperának.”

      Álnévről így, elképesztő ez a felkentség, fingja nem volt, bosszút akart. miért? mert velem akarták elvitetni a balhét, a net női színe előtt, otthon asszonynak, magának is így hazudott.

      A zalánozás, cuki pasi, már mi járunk össze és téged kihagyunk a buliból, téged is meghívlak is gyomorforgató, pszichopata. A lánya (ritka) nevén írogatott egy rém, proxy persze, de néha elbaszta, saját IP, abból derült ki, más neveken is ő basztat edzéssel, testtel, nagyon beakadt. Százötven e-mail, megszállottan, léegszemélyesebb ügyeim, “jól fájdalmat okozunk neki”, és hazug elferdítések.

      Kedvelés

  4. Itt elárulja: évek óta les és taksálgat. Az erkölcsbíró, a végén a VERSÉT is mellékeli, nagyon akar imponálni. PETŐFI hozza fel az oceán gyöngyét, világos…

    “Kedves Tubica-Vica!

    Még meddig mész el? Nem akarsz esetleg fészes fiókot nyitni illegálisan a két kisebb gyereked nevében is? (ezt nagyon sokat mondták, soha nem volt ilyen) Fiad vajon olvassa, mit ír a nevében az anyja? (??? semmit nem írtam, ez hazug vád, vagy valaki a nevével szórakozott) Mert én a férjem nevében még nem írtam egy posztot sem, meg senki máséban sem. Fogadd el a vereséget. Egy óceán van köztünk (szerencsére), nem tudsz ártani nekem. Nem akarok veled barátkozni, nem kértem pszichológust, médiátort pláne nem 5-6 éves, elvarrott ügyekre. Majd ha énblogot írok, akkor vállalom, hogy jöhet mindenféle vélemény. Ott nem is fogok hőbörögni, ha nem hájpolnak állandóan.

    Nem, nem azok torzak, akik nem írnak már neked, hanem a te lelked. Olvastam a régi írásaidat, kiválóak, akkor ügyesen, józanul moderáltad a blogod ami valóban megérdemelte, hogy díjakat és figyelmet kapjon. Most már csak arról szólsz hogy milyen szerelmes vagy magadba. Olvastam néha (ne hibáztass, ezt akarod, nem pedig, hogy szeressenek, hát helyben vagyunk akkor), de messze nem koslatva, napi szinten, s pláne nem kezdtem ki veled egy harmadik ember nyilvános oldalán. Tudod, mekkorát nevettem, mikor láttam, hogy ED-zel? Nálam ezt lefitymáltad, külső kontrolnak tartottad erre szépen fizetsz ugyanazért. És még én vagyok a gáz. 🙂

    Éva, te egy igényes, okos nő voltál. Sugároztál a hátadra kötött gyerekeddel, bohém fülbevalóddal. AZ valóban egy irigylésre méltó ember volt. Nem tudom, mi tört meg ennyire, nem tudom, mivel érdemlem ki egy év után a figyelmet, hogy immár harmadjára találsz meg a hülyeségeiddel 2 napon belül. Nem is érdekel. Annak segítek, akinek akarok, s neked nem akarok, még abban sem, hogy rajtam éld ki a frusztrációd és az unalmad. Támaszkodj az állítólag irigylésre méltó életedre, barátokra, kuttyra, fűrészre, öld az agressziódat a futásba, van ott három csudaszép gyerek is, jó könyvek is, találkozók is, bőven elég lenne mindez 48 órára is akár. Nem kellek ebbe a képletbe én.

    Szerinted ezt hogy látom én, hogy látja egy harmadik személy vajon? Ezt irigyelni az évszázad oximoronja lenne. Ha az a régi, sugárzó nő lenne vékonyabb nyakú és lapos hasú, talán. De most közelében sem vagy annak, akit én esetleg irigyelhetnék.

    Ja, még egy: nem a férjed halálával viccelődtem, hanem arra céloztam, hogy aki közeledbe kerül, annak jó vigyázni mert kiszámíthatatlan, mikor harapod le mosolyogva a fejét. Bennem ez a cuki attakod ezt a benyomást kelti.

    Én annak idején a személyes idővonaladra írtam, most kvittek vagyunk, mert te megtaláltál emilben. Nincs más dolgunk egymással, ne szólj szád, nem fáj fejed. Remélem, abbahagyod most már és nem kell itt is letiltani téged. Mert a következő emiled olvasatlanul hull a lecsóba, letiltással egyetemben. Mondom, nem tudsz nekem olyat írni, ami bánt, érdekel, nem ismersz.

    A versemmel búcsúzom, hogy felzárkózhassak a fűrészes kép eleganciájával:

    ÉN ÍGY

    Dehogy, dehogy hoznám én fel
    Az oceán kis gyöngyét mint Petőfi.
    Naponta merülnék érte el:
    Ki nem dobálja, össze nem törheti.

    Nagy Ágnes

    PS: Egy valamirevaló levélnek van ám megszólítsa és aláírása is, ez nem a fórumos műfaj.”

    Kedvelés

    • befosok
      én buktattam ilyenekért, ami az utolsó előtti szó

      PS: Ja, a levélformát azért kértem számon, mert mégis magyartanár lennél, vagy mi. És még azért, mert engem oly kéjesen javítottál ki, mikor egy idegenből átvett szót, ami nagyjából minden idegen nyelven két -ss-sel írnak, hibásan írtam. Az igényességet magadon kezd, mindig.

      és:

      Nem irigylem a magánedződ sem, de ugyanolyan biznisz és külső kontroll, mint amit nekem felróttál. Meg jé, a világ sportolóinak is van edzőjük, Hosszú Katinkának pl. nem akarod megírni, hogy a férje és edzője külső kontroll és az ő ötletei nélkül egy senki? Valóban, már nem az insanity-t csinálom, de hogy lehet, hogy pár hetes kommentet nem találsz, mikor az öt évi konfliktusokban lubickolsz? Crossfitre járok, ahol vagy 3o új barátom lett. De nem bántam meg a dévédéket sem, leadtam velük 3o kilót, meg persze a spártai étrenddel. De azok nélkül nem mertem volna ilyen nehéz mozgásformára jelentkezni, 9o kilósan, két éve. És annak idején sem írtam, hogy csak dévédékkel fel lehet fejlődni magas szintre. De mindegy is, a lényeg múltkor is az volt, hogy te is fizetsz, mint a katonatiszt: fehérjék, cipő, technikai ruházat, magánedző, akármilyen barátság is, nem ingyen adja a szolgáltatásait, ez a szakmája. A testemet meg nem láttad, nem tudod, stagnálok-e vagy mi van.A nyomozómunkád elkerülte az is, hogy autoimmun betegségem van, úgyhogy én más oldalról nézem ezt az egészet. Nekem a fitnesz nem exhibicionista célokhoz kell, hanem hogy ne támadja meg a lupusz a belső szerveim.

      Nem akarom meg nem történtté tenni a dolgokat, előre nézek. Nem félek ezek felemlegetésétől, főleg tőled….vállalom az összes írásomat a tieddel szemben és ha kiállnánk ketten a főtérre, nem hinném, hogy az én hajamba ragadna több tojás a népharagtól, Éva. Bagoly meg a veréb, tudod. A blogodon írod, hogy bánod, hogy belementél velem tavaly a vitába, de most te vetted fel a fonalat. Nézd meg az én kommenteim megváltoztak, dolgoztam magamon. Hol a te jellemfejlődésed? Sehol. Magadnak mondasz ellent pár napon belül. Ide meg te jöttél pofonért, hát ha mazochista hajlamú vagy, ne csalatkozz, ez más tészta, itt ne őrjöngj, erről teszek, de sehol nem foglak évek után megtalálni, odarondítani ahol mondjuk te fűrészmárkákról diskurálsz. A blogodra meg pláne nem, az a te játszótered.

      Piti, gizda és kekec vagy, én a témákhoz szóltam a blogodon, de te ezt nem mondhatod el magadról, odamentél trollkodni egy teljesen másról szóló kommentfolyamhoz. Azt hiszed, az írásaid elgondolkodtatnak, rögtön küldesz két kisregényt, mert azt hiszed, egyre mélyebbre tudod belémforgatni a kést. Nem tudod. Ne erőlködj. Van elég ember, aki engem visszarángat a földre, nem magamat ölelgetem, mint te a képen.” !!!!

      Kedvelés

    • ő “nem tudna nyugodtan irkálni meg edzeni…” – nem is az, hogy bosszúból tereli a szót (mert orrára koppintottam, hogy mekkora manipulátor), és akar ilyen szinten az életembe mászni, hanem azt mondja: ha ő dagadt és szar melója van, akkor én is szívjak. Ő MÁSHOGY BOLDOG. :DDDDDDDDD Ja és NEM IRIGY (gazdagoknak tervezett ruhák…). Villő nem zavarja… Micsoda manipuláció, ő se veszi észre:

      “A nagy feminista blogger…kikezdi azokat, akik máshogy boldogok, de nála mi folyik? Az, hogy idegeire mentek a gyerekek, míg otthon voltak sokat (ami nem csoda, kinek nem néha), de vannak fokozatok, tudod. Égnék, mint a Reichstag, ha kuncsorognom kéne pénzért tanszerekre, miközben exkluzív kajákat fogyasztok, magánedzéseket fizetek és gazdagoknak tervezett ruhákban járok. Nem tudnék nyugodtan irkálni meg edzeni úgy, hogy tudom, ennek a szabadságnak az az ára, hogy a gyerekem lélekölő iskolába jár. Ezeken dolgozz, ne rajtam.

      Nem irigylem a magánedződ sem, de ugyanolyan biznisz és külső kontroll, mint amit nekem felróttál.”

      145 dollárért vett tömeges fitnesz dvdcsomagot, és valahogy egálba akart kerülni, mennyire nevet ezen, hogy edzőm lett.

      Kedvelés

  5. Isten létezik. Gáspár Katalin vállalkozói ostoba esteken tart előadásokat lógó hassal.

    Őt azért gyűlölöm, mert undorítóan hatalmaskodni jött irodalmi estre is, és kikezdte a vendéget, aki egy zseni, másnap vérostoba nyilvános posztban alázta, ilyen külsővel. Egy mukkot sem értett a szövegekből, zabálni jött.

    Ha most valami rosszat érzel, akkor tűnjön fel, hogy engem belenyomtak minden pöcegödörbe, hazudoztak, mégse voltam soha ilyen geci. Na, most.

    Kedvelés

    • https://xsense.net/egy-telt-no-nyilt-levele-bochkor-gabornak/

      Milyen az a férfi aki hagyja, hogy a párja meghízzon? Oké, nézzük! Nézzünk egy remek jellemzést arról, hogy milyen is ez a kritika a túloldalán:

      (ide nem értve az egészségügyi okból meghízott embereket.)

      Az ilyen férfi nem tud szeretni. Aki tud szeretni, az folyamatosan jó visszajelzéseket ad, ami endorfint termel, s ez magában mozgékonnyá és vidámmá tesz.

      Az ilyen férfi leszarja, hogy a nőnek van-e magára ideje. Nem foglalkozik azzal, hogy a nő el tudjon menni mozogni, vagy éppen legyen ideje jó ételeket készíteni vagy enni.

      Az ilyen férfi önző. Azt gondolja, hogy minden érte van. Pedig az ember elsősorban önmagáért van, nem egy másik – ráadásul egy az ő személyes idejét leszaró, szeretet képtelen másik – az aki meghatározza a létezését.

      Az ilyen férfi gyakran pénzügyi csapdát vet. Nem ad pénzt sem időt arra, hogy a nő magával foglalkozhasson, de elvárást azt megfogalmaz. Egyenes út a testsúly zavarhoz. Ez bizony keményen a férfi hibája.

      Az ilyen férfi szerethetetlen, mert olyan módon nyilvánul meg, hogy egy idő után képtelenség lesz valódi érzelmeket táplálni felé. Sajnálat, gyűlölet, vagy egy kegy elnyerése a motivációk már, nem szeretet. A szerethetetlen ember keserű. A keserű emberrel mindig szar együtt lenni. Az ilyen férfi tehát nagyon rossz társaság.

      Az ilyen férfi buta. Nem csak az EQ-ja van a bányászbéka valaga alatt egy mérföldre, de az értelmi képességei is. Egyszerű összefüggéseket képtelen meglátni a saját élete és a környezete közt.

      Az ilyen férfi pöcse nem működik már. A nőre fogja, arra, hogy kövér, de valójában vele van baj. Kispajtásnak reszeltek. Mivel ezt nem akarja nagyon elismerni, így a nőre fogja a saját kudarcát.

      Kedvelés

      • Azt, hogy buta és bányászbéka segge alatt, egy jól láthatóan cigány férfire, a férjére írta.
        …és idén rajongó házassági évfordulós kép kipakolva fb-ra.
        Na, ettől hányok, hatalmas energiák, nagy érzelmek, pszeudointelligencia.

        Kedvelés

    • Már egyszer írtam, csak elveszett. Ő ki volt itt?
      Mivel én főleg Nagy Ágnes megnyilvánulásait látom (rengeteg helyen, ugyanolyan stílusban ész osztani), én is őt láttam a legrosszabbnak. De amiket írsz a többiekről… rettenetes. És utólag is szégyenkezem, kikkel hittem, hogy haverok vagyunk innen.

      Kedvelés

      • ezt pont ide sikerült írnia, mondjuk az első kommentelő is nagyon érzékeny volt: a posztot a megveretésem másnapján raktam ki, és akkor: miért nem tudom élvezni az életet, a giccses kliséit kéri számon helyretevési céllal. hú, hogy én miket, kiket engedtem itt dúlni. Kitekatka meg amint látja, hogy szarul vagyok, azonnal szervez, fontoskodik, beleülne a közösségbe. “elleneznéd?”, ez de sunyi. mindez fél évvel az októberi Edina elleni beszólogatós genyózás után volt: eljött a blogestre, három hét novellaolvasás után meghívtam az írónőt, lefitymálta, zabált, és másnap 25 ezer követő elé kiírta, hogy milyen lilák ezek az úgynevezett írónők, nincs személyisége, egy kő alatt él. de még ha ilyen oroszbarbara-szerű volna, de nem, egy zsíros hajú, rémületes külsejű nő. egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem ő a sztár. köpni-nyelni nem tudtam. gyűlölni Edina megalázása miatt gyűlölöm, a Bochkor-sztori csak nevetségesen önleleplező a házassági ujjongással meg az eladó házzal együtt.
        és ezek mind azt hitték, szentek attól, meg hálásnak kell lennem, hogy itt tolongtak, csakis saját pecsenye miatt.
        nagyon ritka, aki érti, olvas, kapcsolódik, de nem erőszakolja a személyiségét, fontosságát, tanácsait.
        és Edina 3 héttel később megkapta a József Attila-díját…
        amúgy ez volt az a nap, hogy az ügyvéd urat megismertem, mentünk a bíróságra pont a Danika (a megtámadó) ügyében
        és a V körül lihegők elterjesztették, hogy én voltam az agresszor, én támadtam meg Danikát és priuszom van… mennyire örülnének minden aljasságnak ezek

        https://csakazolvassa.hu/2014/02/25/igy-negyven-fele/

        Kedvelés

      • Azért, ez sápasztó. Nekem mindig cél volt a magasabb intellektus, a nagyobb tudás, pedig akkortájt sokszor szembesültem azzal, hogy le vagyok maradva. De így, abban az esetben sem nyilvánultam volna meg, ha halálra rémiszt valamely hiányosságom. Na ez a félműveltség. Íme, valóban rosszabb mint a műveletlenség.

        Kedvelés

      • fáj, így utólag
        hogy mennyire nincs egyensúlyban az, amennyit adtam, amilyen tisztán és ahogy fogadták
        és szét is szedtek az ostobák
        és az irodalom nevében, helyett is fáj: buta és közönyös emberek bántják a nagy írókat

        Kedvelik 1 személy

      • És akkor mondjuk ki (te itt voltál, azért): a blog olvasóinak nagyobb része egy mukkot nem értett az itteni intellektuális tartalmakból, csak zavarta, hárította a kellemetlen kisebbségi érzéseit, többen aktívan önigazoltak.

        Kedvelés

      • Én erre gondolok, tényleg ilyen kisegítő színvonal. Nem volt a fejükben semmi, szavaik se, de fölényeskedtek.
        “a lazaság látszatát próbálná kelteni, kelti is, de azért nekem kissé erőltetett, jobban mondva unalmas”
        Nem érti:
        https://csakazolvassa.hu/2013/10/21/egyutt-jobb-13-szvoren-edina-pertu/#comment-50135
        https://csakazolvassa.hu/2013/10/21/egyutt-jobb-13-szvoren-edina-pertu/#comment-50201

        “későn szült, ha más gyerkőcről nem értesülünk” 34 évesen szült, egy fiktív szereplő szülőkorát gusztálgatja, semmi jelentősége
        ugyanő, “ígéretes próbálkozás”:
        https://csakazolvassa.hu/2013/10/21/egyutt-jobb-13-szvoren-edina-pertu/#comment-50308
        “mindenki tudja (remélhetőleg) honnan van és ez mára már olyan banálissá vált, hogy egy ígéretes próbálkozásba bele sem írja senki sem.”
        hatalmas irodalomismeret

        Hihetetlen nagypofájúan fontoskodott.
        Villő is jelentkezett az ötösért, szintén semmit nem ért, csak bedob újabb neveket, ő nem kultúrafogékony, csak villogni akar, tiszta blöff:
        https://csakazolvassa.hu/2013/10/21/egyutt-jobb-13-szvoren-edina-pertu/#comment-50346

        Mennyi energiám elment ezekre.
        Nyilván sokakat nem érdekelte a novella, nem kötötte le őket, sokan pletyózni jártak, a pörgés miatt, ez a férfi a bugyimról szívesebben olvasott. Én ekkor még nem tudtam, hogy milyen nagy különbség, hogy tévé nélkül nőttem fel, és hogy igen jó oktatást kaptam, türelmet, kultúra iránt alázatot. De miért dúl szét egy jó beszélgetést, ez nem osztályterem, hogy be kell járni. Miért, miért fontoskodik?

        Az írók meg, nyelv fejedelmei, bekezdések tündérei, akik aggódnak, hog példányszám, ki olvassa őket, hányan jönnek el a felolvasásra, mennyire méltatlan. Nem való ez mindenkinek, olvassanak képregényt.
        Ja és ilyen szövegek mellett turnéztak itt páran krimivel, animéval, fantasyval, megtettek gőgösnek…
        (sorozat: ugyanez. miért tukmálják???)

        Kedvelés

      • Én sem vagyok eléggé intellektuális. De azt hiszem, nem zavar, tudom a helyem a vonalzón. És örökké hálás lesz Szvoren Edináért, Shriverért. Meg hogy nem kell feszengenem, amiért szarnak tartom a wmn-t.

        Kedvelés

  6. Visszajelzés: ne vedd át az írásaimat! | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.