a nők is tudnak ám

A nők is tudnak ám. Hát arról nem írok?

Nem, arról kevesebbet írok, mert ez a blog a világ egy zuga, ahol végre nem erről van szó, ahol végre kimondható, hogy miről is van szó.

De egyetértek, a nők is tudnak, sokszor szoktak.

Mit is?

Tanár volnék, a közelmúlt gimnazistatendenciáit elég jól megfigyeltem. Nem olyan kis szégyenlős, ám valódi értéket, illatot őrző ibolyavirágok ám a lányok, sokkal inkább és egyre inkább flitteres, pacsulis művirágok. Bizony, szokták a párválasztás előtt álló lányok a testüket, a szexusukat, nézésüket, kisujjukat, hűségüket zsarolási eszközként használni. Érzelem nélkül, merő számításból, szerelmi ígérettel jobb sorsra érdemes férfiakat húzni, cuccokat, vacsorákat, előléptetést remélni (minden nő kurva). Később meg vágyat és orgazmust színlelni, évekig nulla izgalommal análszexet űzni (Endre!!!) cserealapként. Hogy kik azok, akiknek ennyire, így is kell a szex, és belemennek az üzletbe, és hány nővel csinálják ugyanezt, azt ne firtassuk most, csak jegyezzük meg a kérdést. Szomorú, borzalmas akkor is, látni, miket kérdeznek a kamaszlányok a fórumokon, a gyakorikerdesek.hu-n, hogyan gondolkodnak a kapcsolatokról, a testükről, miért veszik fel pont azt az ocelotmintás (nem keverendő össze a párducmintással!) melltartót, miben reménykednek, hogy állnak bosszút, mire képesek a barátnőikkel szemben.

Szokásuk a nőknek manipulatívan viselkedni, érzelmileg zsarolni a kapcsolatban; követelőzni, színészkedni, folyton felülkerekedni akarni. Pasit megszerezni, dobni, sóvárgó fiút kinevetni, megszégyeníteni, mindenféle gátlás nélkül. Egyéjszakás kaland után nem örömet (azt nem), hanem diadalt érezni. Szopok feliratú pólóban osztálykirándulásra menni, lehet angolul is, mindezt menőnek érezni (bár ezt nekem csak kicsit lúzer fiúk mesélték). Ezt is, akárcsak a test manipulatív használatát, nem kis részben a szekszésnúlyork és társai, tehát patriarchális kultúránk szimbolikus termékeitől lenyűgözve sajátítják el. Lásd –> szocializáció. A COSMOPOLITAN júniusi számában a Használd ki a pasid bioritmusát! vagy hasonló című cikk valami egészen hajmeresztően buzdít a manipulatív szexre, tehát ha el akarsz menni valahová a csajokkal, vagy vennél valami drága cuccot, akkor előtte, a pasi délután öt órai szexuálisan aktív időszakában puhítsd meg, a legjobb orálisan, valami újdonságot bevetni. (Én meg arra buzdítanálak, lányom, menj csak, vedd csak, tudsz te érett döntést hozni. Esetleg beszéld meg vele, de ne gondolkodjunk már úgy a párkapcsolatról, mintha bármilyen döntéshez is engedélyt kellene kérned, a duzzogó férfit megenyhítened. És csak akkor dugj, ha szétvet a vágy, de önkielégíteni is remek. A szétvető vágy kulcsa a bizalom, szeretet, újdonság, önbizalom, de erről majd máskor.)

Szoktak aztán, és nem csak bizalomvesztés után, hanem kezdettől is birtokolni, féltékenykedni, bekebelezni, nyomozni. Ide majd linkelek valamit, a másik gépen megvan, egy fiú vallomása az első barátnőjéről, tényleg meredek és valahogy tipikus. Na, megvan.

És végül, ez már a 30+ feleségek műfaja: tudnak felébredni, követelni egy idő után olyasmit, amit addig nem, valamit többé nem elfogadni, belefáradni az egészbe, megunni, és mindezt elég hangosan és nem okvetlen építően. És tudnak eléggé undokok lenni, ha hiába kérik. Bizony, jellemzően nem ilyenkor eemkábemutatóznak, és nem valami lánykérős meg nászutas a hangulat.

Tudnak figyelmet kérni. Időt. Érzelmeket, illetve azok kifejezését. Törődést, beszélgetést. Azt, hogy a férfi is tegye bele a magáét a párkapcsolatba, szexbe, háztartásba, gyerekezésbe. Játékszabályokat kérnek, egyezséget, kölcsönösséget. Valamint, GYESük, félállásuk, kevésbé menő munkájuk lévén, pénzt is szoktak kérni. Meg egy köbcenti oxigént.

Szokták nagyon rosszul viselni, ha mindezt nem és nem, évekig nem kapják meg. Szoktak eltorzulni. Az évek alatt megismertem sok bántalmazott nőt, némelyiket közelről, és rémülten láttam, hogy például maga is súlyos bántalmazó, szavakkal veri a gyerekét, amúgy meg akárhogy sajnálom, segítek neki, egy órát alig bírok ki vele, ha barátnőként kezelem, persze ez magánügy és nem kezelem barátnőként, csak azt szeretném hangsúlyozni: azért, mert bántalmazott, még nem okvetlen harmatsziromlelkű, szépséges mesehős, ártatlan, könnyes szemű Desdemona a nő, és tulajdonképpen szemétség ilyennek várni (mi, nem bántalmazottak sem vagyunk ilyenek, neki pedig sokkal nehezebb!). Nem biztos, hogy csinos, okos, hálás, kedves, bűntelen az a nő, nem az a lényeg, attól még nem ő a felelős azért, hogy bántalmazzák, és attól még nem kell megalázni, megcsalni, ellehetetleníteni.

Gonoszak és manipulatívak tudnak lenni a nők is — miért ne tudnának? De, és ez a lényeg: a gonoszkodásuk, manipulációjuk nem más, mint (újabb -ció) reakció. És aki vádolja, leszólja a nőket, aki elégedetten nyugtázza, hogy lám, ők is milyen görények, hát bebizonyosodott a szép kölcsönösség, a meccs akkor egy-egy, az mindig elfelejti, hogy egy nőben sosem a beépített szoftver diktálja a görénykedést (a beépített szoftver ezt kifejezetten tiltja: az mindig kellemességet, együttműködést kér, persze ugyanolyan szocializációs alapon, merthogy szoftver, mint ahogy a férfiakat kéri a maguké dominanciára, kényelmeskedésre, fontosságtudatra, csajozásra).

Azt állítom tehát, hogy a nők visszás dolgai, bűnei a társadalmi tendenciákat tekintve sokkal inkább hibaelhárításnak, vészszoftvernek tartandók. Azt állítom, hogy a nők az újfajta, egyenlő kapcsolataikban talán önzőbbnek és felelőtlenebbnek tűnnének a tőkéslászlók, vargaistvánok és meggyestamások szemében (amúgy ők hárman arcra, karakterre is hasonlítanak, nem?), de sokkal kevésbé lennének frusztráltak, manipulatívak, leterheltek, idegesek, elkínzottak, csúfak és frigidek. Egy-két egyenlő kapcsolat nem csinál nyarat, a feldühödött környezet nagyobb elánnal veti rá magát a kivételekre, a szokatlanul öntudatos, szexualitásukat boldogan megélő, sugárzó nőkre (ez a papucsférj-mítosz alapja: teljesen elnyomja szegény férjét, hát ő jár az oviba, amíg a Dóri teniszezget!).

Ez a vita folyamatosan zajlik bennem amúgy: egyrészt azt gondolom, hogy a nők egyenlőségéből, komolyan vételéből, ki nem zsigereléséből nagyon sok előnye származna a teljes társadalomnak és benne a férfiaknak, vágjanak csak bele bátran, uraim!, másfelől meg ezt is gondolom, nagy lenne itt a káosz, az elidegeníthetetlenül maguknak érzett előnyöket nagyon kellemetlen elveszíteniük.

Mit gondoltok erről? A nők is tudnak? Te tudtál? Hogy érezted magad? Mit szóltak hozzá? Mikor érezted, hogy biztonságban vagy, nem kell a túlélés érdekében manipulálnod, játszmáznod? És az milyen volt?

53 thoughts on “a nők is tudnak ám

  1. Visszajelzés: természetüknél fogva poligámok | csak az olvassa

  2. Az az igazság, hogy az anyósom megpróbálta elhitetni velem, hogy hülyének kell tetetni magunkat ahhoz, hogy megkapjuk vagy elérjük ami kell. Meg szegénynek és elesettnek, mert akkor törődnek velünk a hapsik. Viszont én nem bírok hazudni. (Najó, bírok, de azt inkább elhallgatásnak hívják) Manipulálni meg végképp nem. Meg is kaptam, hogy belőlem rossz politikus lenne, de nem is akarok az lenni… láttam már kárát annak hogy nem kenek el dolgokat, nem teszek úgy mintha, stb, de nem érdekel, mert a lelkiismeretem így még mindig jobb mint amilyen amúgy lenne.
    Ismerek ilyen nőt mint amiről az írásod szól. És valóban nem eredendően ilyen. Ő ezt az apjától kapta “ajándékba”. Képtelen megválni az agressziótól, az utálattól, az embergyűlölettől és főként az apja iránt érzett gyűlölettől, amihez úgy ragaszkodik, mintha az élete múlna rajta. Mert tényleg azon múlik. Ezt ismeri, ez ad neki biztonságot, még akkor is, ha szenved tőle mint a kutya. Tudja, hogy nem kéne foglalkoznia az apjával, tudja, hogy nem kéne már azokon a régi sérelmeken rágódnia, de képtelen megválni ettől a “szükségletétől”. Valahol megértem, valahol meg nem akarok vele foglalkozni, mert ő is az a típus, hogy tudja ő, de mégse tesz érte/ellene. Szidja az apját, a férjét (az én szerelmemet!!!!!), a gyerekeit (te jó ég, hogy miket mond nekik, rájuk, róluk!!!), a munkahelyét, a közlekedést, a rendszert, és a fő közellenségeket, a tanárokat. Küzd az iskolával (fölöslegesen!!!) a gyerekei érdekében, mert minden tanár hülye, mert ő nagyon rossz helyre járt iskolába (ez sem igaz!).
    Sajnálom, de süket a külvilágra, rám is az lett egy idő után, mert nem voltam partner a fröcsögésben, az utálatban, nem szidtam a rendszert, elmondtam a tanárok szemszögét, stb. Úgyhogy én is ellenséggé váltam. Ráadásul a férjét sem hülyézem, nem nézem le, mint ő (azt nem tudom, hogy tudja-e, hogy milyen szinten vagyunk mi egymás élete párja, de sejt valamit).

    Kedvelés

    • bekakiralylany, azt írod “nem voltam partner a fröcsögésben, az utálatban, nem szidtam a rendszert, elmondtam a tanárok szemszögét, stb. Úgyhogy én is ellenséggé váltam. Ráadásul a férjét sem hülyézem, nem nézem le, mint ő (azt nem tudom, hogy tudja-e, hogy milyen szinten vagyunk mi egymás élete párja, de sejt valamit)” Ezt most nem igazán értettem, Te beszélgetsz valakivel akinek a férje a szerelmed és ő csak sejti, de nem tudja biztosan? Vagy nem neki mondtad el a véleményed, hanem a szerelmednek aki visszamondta neki?

      Kedvelés

      • Jól értetted. Ez egy hosszabb történet, valószínűleg ezt is le fogom írni a történetemben. Vele is beszélgettem, aztán úgy alakult, hogy a férjével egymásba szerettünk. Ne képzelj el egy minden napos nagy barátnői kapcsolatot, havonta max 2-szer traccsoltunk. Aztán már nem voltam elég jó hallgatóság vagy véleménymondó és nem keres szinte egyáltalán. Annyira a maga világában él, annyira utál mindent, hogy nem lát ki belőle. És nem nyilvános még ez a kapcsolat, bár csak a vak nem látja… A körülmények ismerete nélkül tudom, hogy nehéz elképzelni 🙂

        Kedvelés

  3. Nem Éva, a nők nem tudnak. Nem magunktól, magunkért, vagy magunk miatt vagyunk “genyók”, “ribancok”, sárkányok, hosszú sztori, én is sok nőt ismerek és nem, nálunk ez nem eredendő. Nézz meg bármilyen életszínvonalon, bármilyen iskolázottsággal rendelkező, bármilyen nőt, az alapsztori ugyanaz: ha ő szeret jobban, én kevésbé, én alkalmazkodom. Ha én szeretem jobban és ő kevésbé, Ő lelép.
    Ha ez megfordulna, vagy legalábbis kicsit átbillenne, nem káosz, ó dehogy a káosz lenne…hiszen azé a hatalom, aki nem kéri és az tudja jól gyakorolni. Mi sosem tudnánk úgy használni, ahogy ők és nem is szeretnénk.

    Kedvelés

    • “ha ő szeret jobban, én kevésbé, én alkalmazkodom.” – na ennek a hülye szövegnek nem szabad soha bedőlni. Ha a nő nem szeret, nem szabad vele leállni! Ott kell hagyni, mint Szentpál az oláhokat. Punktum. Mi az, hogy alkalmazkodik? Meddig? Amíg nem jön az “igazi” szerelem, mely úgy szippantja ki az alkalmazkodásból eltűrt partner mellől, mint a vákuum a repülőből a tárgyakat? Akkor már inkább a pasik őszintesége, akik ha nem szeretnek eléggé valakit, egyszerűen lelépnek, nem szánalomból, vagy “alkalmazkodásból” maradnak valaki mellett. Mi ez? Kegyesen megengedik nekünk, hogy elárasszuk forró érzelmeinkkel? Kelletlenül bár, és ódzkodva, de fürdőznek abban a törődésben, gondoskodásban és rajongásban, melyben részesítjük? Mi ez, ha nem egyenlőtlenség? Mi ez, ha nem nők által gyakorolt egyenlőtlenség? Komolyan, hányni tudnék az olyan nőktől, akik frigid jégcsap módjára “eltűrik”, hogy egy pasi lángol és rajong mellettük. Persze, mondhatjuk, hogy az is hülye, mit lángol ott, ahol épp oltani akarják… mindegy. Ez nagyon igazságtalan, de lehet, hogy csak én vagyok túl romantikus ökör.

      Kedvelés

      • “Akkor már inkább a pasik őszintesége, akik ha nem szeretnek eléggé valakit, egyszerűen lelépnek, nem szánalomból, vagy “alkalmazkodásból” maradnak valaki mellett.”
        Vagy nem lépnek le, és anyu mos rájuk otthon, ők meg sűrűbben járnak üzleti útra. Ne általánosítsunk folyton.

        Kedvelés

      • Ha én szeretem jobban és ő kevésbé, Ő lelép. – ezt nem én írtam. Csak erre mondtam, hogy akkor inkább ez. Őszintébb, becsületesebb, még ha fáj is. HA lelépnek. Ha nem, az szemétség.

        Kedvelés

      • Ez, kedvers csineva, szocializáció. Miszerint a férfi kezdeményez, hódít, ő már rögtön szeretné, de a nő húzódozik, mígnem meglágyul, lassan elfogadja az ostromot. Aki nem így fogadja a férfiak közeledését, szendén, lesütött szemmel, netán ő kezdeményez, az még ma is megnézheti, mit kap. Őszinte, becsületes, tartós partnert ritkán. Nem hagyják, hogy szeressünk, szenvedélyesek lehessünk, ez a baj.

        Off: ennek a Szent Pál–oláh traumának mi az alapja? 😀

        Kedvelés

      • Bizony, ez nagy baj 😦 Mert én azt szeretném, aki nekem tetszik, és annak a halmaznak nincs mindig közös metszete azzal, akik odajönnek ostromolni 🙂

        Kedvelés

      • Nem Szent Pál, hanem Szentpál (gondolom Homoród), akik (a szentpáliak) ugyan elmentek a csatába az oláhok mellett, valamikor a 17. század elején, de mégsem harcoltak a szövetségesekkel, hanem otthagyták őket. Innen a szólás… mondják.

        Kedvelés

      • Mellesleg, kedves É., tőlem nem “kapna” semmit az, aki nem szendén, lesütött szemmel, hanem rajongással ugrana a nyakamba… ja, semmi “olyat”. Max. szeretetet, odafigyelést, törődést… feltéve, ha bennem is hasonló folyamatok indultak be. Én nem vagyok a női rajongás ellen, sőt!

        Kedvelés

      • Azért azt bírom, ahogy most az új olvasók ezrei találgatják: vajon milyen nevet takar ez az É.? Édua? Ézsaiás? 😀

        Nem ijesztő egy nyakadba ugró nő, aki esetleg maga diktálja a tempót? Még ha tetszett is előtte. Vagy csak a jókor ugrás a jó? Szóval, mi lenne, ha meg lenne neki engedve, hogy ugyanúgy kezdeményezne, akár túl korán, vállalva a visszautasítást, ahogy a férfiak szoktak?

        De nem szeretethiányra gyógyírként ám! Nem a te vigaszodként ugrana. Hanem a teljes emberségével.

        Kedvelés

      • Figyelj, szólíthatlak Évának is. Csak láttam másokat is ezzel a névvel illetni téged, ezért merészeltem ezt a rövidítést használni. Nem tudom, mennyire őrzöd az inkognitód a “csak az olvassa” név mögött.

        Nem, nem lenne ijesztő. Nem volt szerencsém ilyenhez. Olyan biológiai órás, szeretehiányos, férjhezmenniakarós mindenáronhoz igen, de azokat szerencsére 1-2-re kiszűrtem. De nem riadnék vissza. Hisz egyenlőségre pályázunk, nem? Egyébként is túl vagyok már a nagy hódítások és szerelmek korán. Ha egy nő kezdeményezne… teljes megértéssel, kellő objektivitással és a legkisebb minősítés nélkül… és ha menne, akkor éljen az egyenlő kapcsolat. Persze, egyelőre elméletben…

        Kedvelés

      • Hát, akkor én egy igen különleges csoportban vagyok. Olyan férfi vagyok, aki már elhiszi, hogy a nő is kezdeményezhet, bármi következmény nélkül. (a “Meghívsz egy italra? (Úgyis lelépek utána)”-féle odajövetelen kívül) Viszont engem meg se nem fogadnak, mint ostromlót, se nem ostromolnak.

        Az is fura, hogy a nők se veszik észre azon férfiakat, akik már kezdenek eltérni a régi “férfi jobb” eszmétől. A “jobb az alfa-hím” effektus még mindig lenne?

        Kedvelés

      • Hát én észreveszem őket, nagyon is! Csak ne vágna mindegyik folyton olyan képet, mint aki épp citromba harapott 😀

        Kedvelés

      • A legnagyobb baj az lehet, hogy mindenki csak a rosszabb csoportját veszi észre a másik nemnek. Emiatt is érdekes számomra ez a női-férfi kapcsolat kérdése. Ugyanis feminista férfiről még nem hallottam sehol. Csak a bántó, sértő, domináns hímeket. Bocs, de a Nokert, NANE se jobb ilyen téren. Pedig azt várná az ember, hogy a férfinak példát, a nőnek lehetséges párt mutatnak ezen szervezetek.
        Elkalandoztam, bocsánat. Lehet én is olyan képet vágnék, de csak attól, hogy “most álmodom, s mindjárt felébredek”?
        Nem tudom. A “férfi erény”, ha erény egyáltalán, megköveteli, hogy ő valljon szerelmet. A problémák forrásaira senki sem gondol, csak a problémák hatásaira.

        Kedvelés

      • Miért kéne ideál? Légy, aki vagy. Ha gond van, szólunk, egyébként meg ne várj vállveregetést senkitől, legyél erős. “…azt várná az ember, hogy a férfinak példát, a nőnek lehetséges párt mutatnak ezen szervezetek” — ez micsoda? Te csak ügyetlenül fogalmazol, vagy mi ez? Egy nőjogi szervezet a nőkkel, a nők problémáival, joghátrányával és a női áldozatok segítésével fog foglalkozni, nem a te elképzeléseid szerint működik. Nem társkereső szolgálat, és nem is férfinevelde. Te el sem tudod képzelni, hogy sok nő esetleg, és nem is feltétlenül csalódottságból (bár az is érthető), nem akar párt vagy állandó társat egyáltalán? Miért kell egy mederbe terelni mindenkit? Sokféleképpen lehet élni.

        Aki nem hímsoviniszta, hanem egyenlőségre törekszik, korrekt, az volna a normális, mint mondjuk az, hogy megvan a két lába — nem borulunk a lába elé. El van kicsit torzulva a mércéd. Ez megint a “leviszi a szemetet, tapsoljunk!” logika.

        Szeretnél jobb, partneribb férfi lenni? Szeretnéd, ha szeretnének a nők? Jól értem, ez a cél? Kudarcaid voltak? Akkor ne támadd a feminizmust, ez zsákutca. Figyelj oda, ne fölényeskedj, ne olvass nőgyűlölő írásokat, ne akard megmondani a tutit. Ja és válassz megfelelő nőt, aki ezt értékeli benned. Előtted az élet! És még akkor sem biztos a siker — a személyes varázsodért nem szavatolhatunk.

        Kedvelés

  4. Visszajelzés: napi idézet — január 2. | csak az olvassa

  5. Ha már itt tartunk – és tudom, hogy nem válasz az eredeti kérdésedre, danubiusz -, feminista nők se nagyon vannak hivatalosan, nemhogy férfiak. A téma iránt tudatlanok is idegenkednek tőle, akik meg a feminizmussal szemben fogalmazzák meg az identitásukat (ami nem vall teljes, érett személyiségre – ezt a szúrást muszáj volt, hátha olvassák, bár tökmindegy, mert fent van a szemellenző), szóval azoknak meg a feminizmus = patás ördög. A feminista férfi különben is b*zi, meg a többi sztereotípia. A Nőkérten viszont olvastam olyat, hogy fiatal, jófej férfiak azért vallják magukat feministának, hogy ezzel a nőket meghódítsák. Ez pedig ellentmond annak, amivel kezdtem, hogy a téma iránt tudatlanok idegenkednek a feminizmustól 😀
    Csak annyi látszik, hogy fogalom- és szerepzavar van, de durván. Egy kis önfeltárás: én is érintett vagyok, még viszonylag fiatal nőként – a Csipkerózsika-álmot már elhagytam, olyannyira, hogy nem tudom, lesz-e saját családom valaha. És nem úgy nem tudom, hogy görcsösen akarom és ketyeg a biológiai órám, hanem azt nem tudom, jó lenne-e nekem egyáltalán egy párkapcsolat, és gyerekek.
    Ja, és a fogalom- és szerepzavar nem rossz, és nem jajgatni kell, hogy eltűnnek a hagyományos szerepek, stb., hanem az átrendeződés és változás jele. Csak az nehéz.

    Kedvelés

    • Igen, elvisszük a témát, de mégsem. Kell a pontosítás sok téren.

      Úgy értettem, hogy a “nagy feministák” nem vesznek emberszámba férfit. Én legalábbis jó fél éve harcolok a “férfi rossz, mit kell ezen magyarázni” érvek ellen, de mindig letöröltek az adminok. Mintha nem is lenne férfiideál. Mármint olyan férfi, aki elmegy, mint társ. És számomra ezért lett rossz a feminizmus. A feminizmust meg összekeverik a női életmóddal manapság. Legalábbis az önálló nő már feministának van kikiáltva.
      (De a valódi feministák nem a nőkért vannak, de ezt máskor)

      Fiatal férfiként sok bajom van, hogy miként legyek majd jó barát, férj, de nincs számomra jó út. (a hétköznapi hímsovinizmus például egy viccnek is rossz).
      Visszatérve a témára. Ha férfi meg van szabva mikor rossz viselkedésű, de a nő nincs megszabva, sőt védve van, akkor a kapcsolatokban a hozzám hasonló “macsótlan” férfiak elég nagy zűrben vannak. Vagy magunknak csinálhatunk jót, és a világnak rosszat, vagy magunknak rosszat, világnak jót, és ebből jön a rossz kapcsolat.

      Kedvelés

      • A HH fontos könyv. És nem az a konklúziója, hogy a férfiak rosszak, hanem – amit csakazolvassa már számtalanszor, nagyon érzékletesen leírt – a rendszer rossz. De ha alapból gáznak tartod a könyvet, a továbbiakban sajnos nem fogunk tudni beszélgetni 😦
        Egyébként én az öcsémen is észrevettem néhány dolgot, amiről a HH ír, pl. egy időben “sztárolta” magát, hogy jaj, ő aztán elmosogatott, stb., nem vette a házimunkát magától értetődő feladatnak. Aztán egy idő után látta, hogy nem tapsolja meg senki, és azóta csendben csinálja 🙂

        Kedvelés

      • Igazad van, tényleg értelmes könyv. De minden ami benne van férfi által rossz. Hisztit vegyük például. A környezetemben van olyan nő aki órákon át képes hisztizni, és az nem baj, de ha én hisztiznék 2 percet, az már büntetendő lenne a HH miatt. Ezzel van a bajom, nem a problémákkal, amit leír.
        A rendszer rossz, de nem ez a problémám. Nincs olyan, hogy férfi csinál jót a nőnek. Ha támogatja, az jó, ha önmagától tesz valamit, az rossz, mivel nem a nőért tette. Nem veled, vagy itt valakivel van a baj, hanem a felfogással. Mint a férfi feltalálókkal. Tudom, a nők nem voltak megemlítve a történelem során, de attól a számítógép mögül (Neumann János valami keveset csak adott bele) tudják a nők szidni a férfitársadalmat. Vagyis általában csak szidni tudják.

        Hol van a “Jó férfi” könyv? Sehol, mert hímsoviniszta….
        Bezzeg a HH, ami kimondja, hogy a férfi tette 90% rossz (más könyvet nem olvastam még, ezért marad ez), az istenítve van.
        Egyenlő elbánás egyenlő követeléseket is vonna. Ezek persze elméleti könyvek, de a nő, mint lehetséges elnyomó,stb. nem szerepel benne. Pedig amennyi ember van, biztos van olyan nő is, aki nem férfielnyomásra teszi, amit tesz.
        Ez meg a másik. A férfi heccből rossz, a nő meg bármit tesz látszanak a zsinórok a testén? Mintha marionett-bábúk lennének. De jobb, ha nyíltan írok, még ha sértő is, mivel ez a fair játszma. És nekem ilyen az a könyv. A CSBE is nőkről és gyerekekről szól! A férfiak meg nyugodtan öldököljék egymást, mondta valami a nokerten. Ennyi melegházasság lenne, hogy minden 10. halálos áldozat (vagy valahol 20.) férfi párkapcsolaton belül?
        Ez a logika akaszt ki pár vezető feministától.

        A legnagyobb baj az, hogy mint nem feminista férfi ugyanúgy vagyok ítélve, mint egy megerőszakoló feleségverő politikus. Ha nem, akkor hogy másképp? Többet keres minden férfi mint minden nő? Vagy minden férfi agresszív? Mivel a feminizmus ezeket a normális férfiakat kerüli beszélgetésben.(értsd a feministát úgy, számomra ez azt jelenti, hogy nyugodtan önmagam vagyok, nem nézek mindig vaskos szabálykönyveket, de minimális a nők kára miatta. Pl versenyszférában nem nézem, mi van a lábak között, csak a teljesítményt. Fejlődnék, de ilyen feminizmusba inkább nem. Hol ott a férfi?)
        Ó, de hosszan kell magam kifejteni, hogy ne legyek nagyon sértő. De ez így megy gépen keresztül.
        A te példád, az öcsédről jó. De például egy vendéget is kritizáltál már a “sztárolása” miatt, mert ÖCSÉD IS azt tette? Mivel ez amiben én élek férfiként.(a vendég legyen egy hasonló korú fiú/férfi)

        Kedvelés

      • Bizony, ez a könyv nem arról szól, milyen lovagiasak a férfiak, és tavalyelőtt is hoztak virágot. Nem tesz igazságot. Igazság nincs ugyanis, baromi egyenlőtlen ez a z egész. Hanem olyan problémákról ír, amelyekről ritkán olvashatunk. Ja és férfiak írták, fordították. Sértetten nem érdemes olvasni. Nem a könyv igazságtalan, hanem a helyzet, de nagyon. Épp ezért tanulságos a könyv, mert mélyen és nagyon szeretnénk hinni abban, hogy “fifti-fifti”, a férfiak úgy, de a nők meg így. De ez nem csokiosztás.

        Annyira gyakran visszaköszön az igazságtevős logika itt a kommentekben. Jó, jó, de nézzük meg a másik oldalt, “a nők meg…” — miért? Itt is, miért?

        Kedvelés

      • Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni, de szerintem a többiek is osztják azt a véleményt, hogy nem tekintem “a férfiakat” homogén csoportnak. Amikor “a férfiakról” van szó, akkor azokról a szerepekről beszélünk, amiket, ha beleesik valaki a hímnemű ember kategóriájába, a “rendszer” felajánl neki. Nem arról van szó tehát, hogy a nemi szervektől függően valaki eleve rossz, hajlamos az erőszakra, stb. Például el tudom képzelni, hogy egy elkényeztetett kislánynak, akit gyerekkorától kiszolgáltak, ugyanígy derogálna mondjuk a házimunka, és ugyanígy turnézna azzal, hogy mekkora dolog a porszívózás, ha ritkán csinálná, mert nem tartja a saját feladatának. Mert addig nem várták el tőle, illetve nem ezt várták el, és ami a legfontosabb: a rendszer/közeg (amibe be van ágyazva) nem ezt várta el.

        Kedvelés

      • Ezért is írtam, hogy nem itt van a baj, hanem a nagy, nevesebb feminista szervezetekben. De csak ilyen helyeken tudok normálisan beszélgetni másokkal. Vicces, hogy pont a hivatalos állásfoglalás a rossz….

        Kedvelés

      • Én meg azt gondolom, hogy egyáltalán nem érted ama szervezetek működését, és nem is ismered a feminizmust. Ha nem érted, miért mondják, mert te (ezt is a rendszer kínálja) olyan kis ártatlannak és jónak érzed magad, és körülnézel, és mindenhol lelkes, szorgalmas, korrekt férfiakat látsz, akkor persze, hogy igazságtalannak tűnik. De vajon milyen szemüvegen nézed az egész helyzetet? Először mindenki önigazolást keres. Olvass sokat!

        Kedvelés

      • Ja, és a fenti példában szereplő lány, akinek derogál a házimunka, nem arra példa, hogy lám-lám, a nők között is van olyan, akinek derogál, hanem azt akartam érzékeltetni vele, hogy nem attól lesz valaki ilyen, vagy olyan, mert ilyen-olyan neműnek született, hanem attól, hogy _ez alapján_ majd milyen utak állnak a rendelkezésére. Bocs mindenkitől, ha túlmagyaráztam.

        Kedvelés

      • “Hol van a “Jó férfi” könyv? Sehol, mert hímsoviniszta…”

        Tele van vele az összes történelemkönyv, a felfedezések története, a tudományos díjak névsora. Itt a mi képzeletbeli polcunkon, amely életünk valós férfiairól szól, majdnem sehol, mert a Jó férfit sem találjuk. Te valami tiszteletet, hálát vársz, sért, hogy itt ilyenekről van szó, de ez ugyanaz a régi nóta megint, ami ellen a blog indult.

        Az én férjem például nem ilyen volt — de hogy ezért hálát kéne rebegnem, könyvet írnom? Hiszen kölcsönösen dolgoztunk a közösen vállalt célokért, és a helyzetem nekem volt nehezebb így is, mert mindenki engem ítélt el a körülbelüli egyenlőségért.

        És azért ő is magára ismert egy-egy HH-pontban.
        A Neumannt említő mondat olyan, mint egy kész átverés show. Tehát: ha férfiak találták fel a számítógépet (míg mi megszültük, felneveltük őket, gatyájukat mostuk, iskoláztatásukra spóroltunk — történelmileg és csoportként, mármint), akkor ne “szidják” a férfiakat, mert “általában” csak szidják?! Ez komoly?

        Ahhoz képest, hogy mekkora a baj, nem is szidjuk, hanem leginkább hallgatunk, és magunkban keressük a hibát, ha unnak, ha megcsalnak, ha elhagynak.

        Ez a blog kivételes: itt végre lehet a valós helyzetről félelem és bűntudat nélkül beszélni. És nagyon sokakat megfog és gondolkodásra késztet, egyre többeket — vajon miért?

        Ennyi erővel szidjuk, teszem azt, Haynaut, amiért a halálba küldte legjobbjainkat, vagy a császárt, hogy belement az első világháborúba — ezek tények!

        Biztos, hogy érted, miről szól ez a blog? Hány éves vagy?
        “Egyenlő elbánás egyenlő követeléseket is vonna. Ezek persze elméleti könyvek, de a nő, mint lehetséges elnyomó,stb. nem szerepel benne. Pedig amennyi ember van, biztos van olyan nő is, aki nem férfielnyomásra teszi, amit tesz.” — ebből gondolom, hogy semmit nem sikerült (még) megérteni. nem a nőkön kéne számon kérni az egyenlőséget, ez kifacsart logika.

        Kedvelés

      • Na pont emiatt írtam ide! Meg akartam tudni, itt hogy látják a “feminista (jó) férfi” témát. Hát pont úgy mint máshol. Nem dicsérni kell, a jó egét már. Hanem a még fel nem ismert férfiakat nem kéne egybekategorizálni, vagy legalább nem kéne elfogadni a férfi rossz, ha nem ismerjük elméletet. Dicséret? Nem kéne folyton szidni a férfiak (hasraütés szerűen) 30%-át, mivel a 70% tényleg olyan rossz, mint amilyennek a feminizmus mondja. Én csak ezt akartam megtudni, de inkább reménykedtem volna benne, hogy itt nem így értik a kérdést, minthogy kiderüljön, hogy TÉNYLEG nem lehet megmutatni, milyen a férfi jobb oldala, mivel az nem lehet egy ismeretlen férfiben. Elég pontos voltam?

        De azért válaszolok szívesen, ez a vita lényege nem?

        A történelem ide hozása vicces. A mai média a nők jó oldalát hozza, és a régi férfiak rossz oldalát. Vagyis ük-ük-nagyapám ha megütött egy nőt, akkor én is gonosz nőverő lehetek, nem? Vagy hol a jó viselkedése a férfinek bemutatva a történelemben? “Igenis asszonyom!”, mondta a komornyik?

        A feministák férje sosem olyan… (elnézést, nem a férjével van a bajom)
        De attól a férfi az “férfi”. Igen, ki is töröltek, amikor a minden férfi ilyen-olyanra visszakérdeztem, hogy önöknél is ilyen a férfi?

        Nem a nem szidással van a baj, hanem a benne élnek a társadalomban, de nem ismerik el a jobb oldalát, csak a rosszat skandálják. Nem kell túlcifrázni a kérdést.

        “Ahhoz képest, hogy mekkora a baj, nem is szidjuk, hanem leginkább hallgatunk, és magunkban keressük a hibát, ha unnak, ha megcsalnak, ha elhagynak.”
        Már megint ugyanaz. Férfi nem is lehet ilyen, ugye? Nő van 10x annyiszor bántva, de a bántott (verbális,stb) férfi nem lehet védve, mert az már nőellenes… Bocs, régi emlék a nokert-rol.

        22 vagyok éppen. SZTE hallgató természettudományon. És a természettudomány nem kér a “jaj de rossz lehet”-ből. Az csak statisztikát és logikát lát. Ezért nem hat rám a kinek esik rosszabbul érv. Ha ütnek, az fáj, a verbális erőszak nincs nemtől megszabva, stb. Ezen érvek után is meri azt mondani, hogy minek nézek ide? Mivel én tájékozódom, nem hiszek. És a feminizmus blokkol. Aki blokkol, nem akar beszélni valamiről, az nem mond igazat, legalábbis ferdít.
        és erre ez:
        “nem a nőkön kéne számon kérni az egyenlőséget, ez kifacsart logika.”
        Nem számon kérni, hanem a “13 éves ribancok”-féle nagy kiszabadulást kérdezem én. Ha nincs cél, akkor nincs irány. Hisz az egyetlen irány, amit a feminizmus eddig mutatott, az a “fuck the system”-féle céltalanság. Sajnálom, hogy férfiként nem tudhatok semmit a feminizmus igazi arcáról, mivel nem hiszek abban, hogy a férfiakat (összeset) elnyomva jobb lesz. Ha meg önök nem ezt teszik, akkor bocsánatot kérek.

        Kedvelés

      • Nem tudom… te most kik közé sorolod be egy mozdulattal az én egyedi blogomat? Tényleg csak “férfigyűlöletet” találsz itt, semmi megfontolandót? Azonnal védekezni, visszalőni? Mit keresel, mit szeretnél? Kivel beszélgetsz, mire vársz választ?

        Szívesen beszélgetünk veled, de nem értem a szándékaidat, tényleg. Már létező elméleteid (“ezek mind ilyenek”) igazolásává nem szeretnék válni. Tessék kilépni a sémákból, figyelni, gondolkodni, meg azt a neumannjánosos témát egy kicsit mérlegelni… Azért írom ezt, mert jött egy nagy áradat nemrég, még most is takarítok utánuk, akik csak a saját létező ellenszenvükhöz akartak munícióként felhasználni. Ha tényleg nyitott vagy, nem írhatsz ilyeneket. Miféle elvárás az, hogy a férfi jobb oldalát? Te jobban érzenéd magad, amiért itt elolvashatnád, hogy nagyon értékeljük, hogy te nem ütsz meg nőt, vagy miért szeretnéd ezt? Mi van, ha a hóesésről vagy a gyerekelhelyezés bírói gyakorlatáról szeretnék írni? Egy-egy bejegyzés után ne alkoss véleményt, olvass többet — a nőket sem dicsérem olyan nagyon, hanem problémákat vetek fel.

        Ja, és a feminista olyan, amit magamról mondhatok, de nem veszem jó néven, ha ez egyet nem értők lefeministáznak. Meg ha mindig az a végső érv, hogy “a feministák” meg “más feministák”, azzal nem tudok mit kezdeni. Konkrét szövegeket, érveket kérek, mert nem tudom, mire gondolsz. Szerintem ezeket senki se mondta, csak te képzeled vagy interpretálod.

        Ez meg érzelmi trükk, hogy “reméltem, hogy itt nem így megy” — hogy megy itt, és mit szeretnél? És máshol hogy megy? Milyen oldalakat olvastál, miről beszélünk? Mi nem egy nagy tábor vagyunk, hanem sok különböző ember. Itt a blogon is csak azt kérem, a kommenteléskor bizonyos szabályokat tartsunk be, de cseppet sem gondolkodik mindenki egyformán, és sok férfi is van.

        Kedvelés

      • Bocs, oda nem tudok írni.
        Na, akkor elkezdem a kifejtést:
        1) Nem vagyok konkrétan bántó, vagy “Neumannjánosozó”, csak egy példa volt…. Úgy látszik, példa nélkül kell konkrét dolgokról beszélnem. Ugye mondtam már, hogy a moderátorok nem kedvelték a kérdéseimet, s törölték mindet? Ugye amire nem merünk válaszolni, azt töröljük. Ennél annyiban jobb a ferfihang, hogy ott van trolltartó, ahonnan másolhatnék. De ott nincs a híres áldozathibáztató kifejezés, ha a “minden férfi nem gonosz” téma jön fel…. tehát kérdezze őket danibusz-ról, lesz pár ember aki ismer. Neveket max valahogy üzenetben.

        2)Jó, a nokerten az egekbe magasztalják, mint társ….. Ezért neveztem feministának. Meg hát más fogalom nincs.

        3)A nagy baj ott van, hogy sehol sincs konkrét adat semmiről, így én is a netről, ismerősöktől érdeklősök mindig. A nokert, nok lazadasa, nane, stb nem foglakozik érthető okokból a férfiak helyzetéve a feminizmusban, de egy-egy nő életéről szólóhoz hozzászólok, ha férfi is témába kerül.

        És miután kiderült milyen az oldal, szívesen bocsánatot kérek, ha csipkelődve akarom megtudni, milyen itt a hangulat.Az érzelmi trükkről meg annyit, hogy én fából vagyok, kezeljenek nyugodtan úgy. Nem ismerem a pszichológiát. Ha olyat teszek, ami rossz, akkor szóljanak. Én úgy értettem, hogy ÉN olyan érzettel vagyok ezen oldal iránt, ami nem hasonlítható a többi oldalhoz.
        Nem látok mögé az írásoknak, csak ritkán vagy nem tudatosan. Ha így is olvassák az én írásom, lehet megértenek jobban.

        Kedvelés

      • Milyen moderátorokról beszélsz? Egy másik honlapon? Itt nincsenek moderátorok. Én vagyok, és én nem töröltem tőled semmit. Lehet, hogy tiltott kifejezést használtál, vagy tiltott IP címed volt. “Kimoderáltak”, “törölték” — így pedig a harmadik bében fogalmaznak. Szólj már hozzám, ha a blogomra írsz, és én hozzád szólok, amikor reagálok!

        Most szólok: ez egy egyszemélyes blog, nem fűződik hozzá különösebb érdekem, de szeretem, mert az önkifejezésem és az értelmes gondolatcsere helyszíne, amellett vicces, forgalmas és inspiráló is lett. Nekem fontos, na. És egyszerűen nem akarom, hogy értelmetlen támadásoknak tegyen ki épp az én egyetlen, a butaság ellenében indított blogom. Szívesen múlatom a munkaidőmet a kommentekkel, de sértő, frusztrált, sarokba szorítós, bántóan bárgyú, szándékosan értetlen, a kéréseimet és a kommunikációs normákat tiszteletben nem tartó hozzászólásokat nem dolgom beengedni, megtűrni — van, hogy moderálok csak a lelki egészségem miatt, és nem tartozom magyarázattal. Ezekre vigyázz, ha még hozzászólsz. Köszönöm.

        És olvass már egy kicsit, nézz szét, és az itteni dolgokra reagálj, kérlek! Nem tudom, kikről beszélsz, csak azt, hogy valakik nagyon nem tetszettek neked, vagy bántottak. De ők nem én vagyok, és nem is tudom, kik ők. A trollok szokása, hogy egy kalap alá vesz a “nőkkel”, a “feministákkal”, mert úgy könnyebben gyűlölhet.

        Kedvelés

      • Ismétlem: semmit nem töröltem. Miért vádaskodsz?
        Ha jobb ott, kommentelj ott, ne itt keress ingert.
        Nem érzed a Neumann János (eleve, ő mint számítógép, ez megint egy ötödikes színvonala)-példád bornírtságát? Nem azzal van baj, hogy konkrét példa, hanem azzal, hogy butaság. Nem, nem hálát érzünk mint férfi iránt, és ha igen, nem jobban, mint bármely férfinek kéne.

        Kedvelés

  6. A “hivatalos feminista állásponttal” párhuzamba lehet állítani például Varga István híres felszólalását (a nők szüljenek, utána mehetnek önmegvalósítani). Ez a hivatalos álláspont, ehhez képest jó beszélgetni mondjuk a szomszéd Józsival, aki elismeri egy nőnek született ember testi-szellemi önrendelkezését 🙂

    Kedvelés

    • Na, én a Józsi vagyok ( 🙂 ), de ha neten vagyok, ott persze a rossz oldallal kell foglalkozni. Ha dicsérnék csak -amit persze személyesen meg is teszek, ahogy tudok-, akkor nem lenne fejlődés. Hisz vagy igazam van, és amiatt akarnak tenni az ellen, amit írok, vagy hülyeséget írok, és a köznép hülyesége ellen megtanulnak védekezni…
      A saját véleményem írom, és ezt vállalom is.

      Kedvelés

      • Az előzőre írom.
        Tegeződjünk.
        És kezdd itt a blogot:
        https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/10/02/udvozlet/
        Nem értem, ki mondott olyanokat, amitől ennyire kiábrándultál? Kiknek a nevében kellene magyarázkodnunk? Nem lehet, hogy élettapasztalat híján nem érted, miről beszélnek (kik is?)?

        Mi lenne, ha nem a feminizmust, a feministákat kérnéd számon itt, hanem konkrét témákról beszélnél, vagy az itt felvetett konkrét történetekhez kapcsolódnál? Nem tudok mások nevében, másokról, feministákról mint olyanokról írni, és nevetségesen egyszerűnek tartom, amit írsz: “a 13 éves ribancok”-féle nagy kiszabadulást kérdezem én. Ha nincs cél, akkor nincs irány. Hisz az egyetlen irány, amit a feminizmus eddig mutatott, az a “fuck the system”-féle céltalanság” — ezt honnan veszed, ki mondta, csak nem az antifeministák? Mit tudsz a feministákról, kik azok, mik a céljaik? Amit írsz, ingerült, önfényező lózung, és úgy hülyeség, ahogy van. (Ugyan, kivel fekszenek le azok a ribancok?)

        Nem tudom, mi a cél, ne kérj rajtam, a blogon számon egy sok évtizedes, sok irányzattal rendelkező mozgalmat — nem tudom, de keresem az igazságot, a magamét, konkrét témákat vetek fel, nem ellened, és nem azért, hogy lenyomjalak. Én nem elsősorban feminista vagyok, ha egyes következtetésem azok is. Nem kell mindenkit valahová sorolni. Mert akik imádnak engem radikális feministaként aposztrofálni, azok csak azért teszik, hogy így ne kelljen végighallgatni és megfontolni, amit mondok. Oké, de mi dolgunk egymással, azon kívül, hogy diadalmasnak érzik magukat, meg kielégült a gyűlölködhetnékjük? Te nem ezt akarod, vagy igen?

        Nagy-nagy védekezést és frusztrációt érzek a soraidban — miért? Félsz, hogy lenyomunk, nem tartunk vonzónak (nem é, hanem általában a nők)? Ezek itt nem a nők, hanem, néhány, különbözően gondolkodó nő. És amiben egyetértünk: az egyenlőség fontos. Hogy ez neked esetleg elnyomásnak tűnne? Meglehet, de mit csináljak? Van még hét zsepim, nem most sírom tele.

        Mintha baromira zavarná az antifeministákat a tükörkép. Ilyenkor minden férfi családjáért áldozatot hozó, szorgalmas, hűséges, becsületes lesz, a nők meg szabadosak, férjeiket kisemmizők, számítók, hamisan vádaskodók. Nem tudok ezzel mit kezdeni, ez olyan komolytalan, annyira nem valódi.

        Elhiszed, hogy vannak ilyen férfiak, mint amilyenekről pl. a mai (akkor eldobja) bejegyzés szól? És hogy esetük nem egyedi, hanem a rendszer leképeződése? A rendszer, amelynek mindannyian részei vagyunk? Nem hiszed, oké. vagy: de, de a nők is… De ez nem ovi, ahol a másikra mutatunk. Akkor mi legyen? Eleget szidják a nőket így is, sok már a teljesíthetetlen házimunka-, erkölcsi meg mindenféle elvárásból.

        Milyen logikát kérsz számon itt, mi nem logikus? Mi fáj, kit ütöttek? nem érted az érveket, vagy nem hiszed el a tapasztalatot, ami alapján írom ezeket? Miért, mi alapján vitatod a tapasztalatainkat, érzéseinket? Te mit érzel, azon kívül, hogy az elismerést és igazságosságot szomjazod?

        Nem, a feminizmus nem a nők revansa, nem a férfiakat elnyomó kísérlet mozgalma, ez nagy félreértés.

        Zavarban vagyok tőled, komolyan. Olyan régi tanári érzés, amikor valaki belekérdez, és csak az derül ki: semmit nem fogott fel az egészből. Hogyan találtál az oldalra? Miért jó itt neked?

        Kedvelés

      • Danibusz a Nőkért-ről ismerős nekem, biztos onnan vágták ki. Igazából nem nagyon olvastam ott (sem) a kommentjeit mert már az elsőből sem értettem egy kukkot se, ezért csak sejtem, hogy ott érhették rossz élmények.

        Kedvelés

      • Igen az elején még viszonylag elfogadható, érdeklődő ember voltam, de sikerült egy olyan oldalon (és utána többen is) kérdezgetnek, ahol inkább megvetettek, mint ellenséget, minthogy válaszoljanak a kérdésekre. Pedig annyi volt a “bűnöm”, hogy a dolgok helyeslése mellett még megkérdeztem a hiányzó dolgokat. Ilyen volt “az érem másik fele” típusú érvelésem. Amire nem is gondoltak, arról írtam nekik. De pár hónap, és sikerült ilyen “kötözködő” emberré tenniük. Úgy tűnik egy modernebb gondolkodású férfi se jobb nekik, mint egy 80 éves, régi rendszert istenítő.

        Kedvelés

      • Miért gondolod, hogy veled, aki pedig milyen kíváncsian csak kérdezgetett, hogy elbántak? Hiszen írod, hogy a férfihangról jössz, meg ott milyen jó, ők pedig dühödten és aljasul támadnak minden feministát. Én nem hiszem, hogy a dolgok helyeslése mellett vetsz fel bármi értelmeset, hanem azt gondolom, unatkozol, hajt valami hevület, kudarcok értek, és ezért kötözködni jössz. De ezt itt nem illik.

        Nem lehet, hogy hülyeségeket, romboló, unalmas, fárasztó kommenteket írtál? Kötelező mindenkivel szóba állni, veled foglalkozni, akármit is írsz? Ez valami szolgáltatás? Befizettél rá?

        Én tökre megértem, hogy egy-egy honlapon az összeszokott emberek nyugodtan, provokáció nélkül akarnak beszélgetni. Nem szorulnak a te kiegészítéseidre, én pedig nem is értem, mit akarsz, mert egy ép mondatot nem vagy képes leírni.

        Az érem másik felét úgy hívják, hogy nőgyűlölet, és a Nőkért is, meg az én blogom is ezek ellen indult, ezek elől menedék. Ezt most érted?

        ELOLVASTAD, AMI KÉRTEM? Ide ne reklamálni gyere, meg ugyanazokat a béna, sehova nem vezető vitákat provokálni. Nem tartalak modernebb gondolkodású férfinak, hanem nagyon kiforratlan, értetlen, érthetetlen valakinek, aki nem képes árnyaltságra, nem tudja megfogalmazni, mit akar, és baromi frusztrált. Perzse a nők tettek kötözködővé, nyilván.

        Téged egyáltalán nem érdekel, ami ezen a blogon van, csak ugyanazt hajtogatod, és megértést vársz. De mi nem vagyunk az anyukáid.

        A béna, kudarcos társkeresők, második randiról kidobottak, az elvált férjek ugyanígy panaszkodnak, ezért érdekes nagyon a viselkedésed. Soha nem nézik ők sem, hogy vajon kellemesek, szerethetők, okosak-e, csak szidják a partnereiket.

        És körfűrészt ne használj semmiképp, nő találta fel, te meg szidod őket! Valamint a DNSed se legyen, mert azt meg nő fedezte fel.

        Kedvelés

      • Nos, ez a hozzászólás jól esett, legalább gatyába rázott. Amire tudok válaszolok szívesen.

        Írtam az előzményt, nem? Nem vagyok senki ellensége. Én inkább egy kis hangnak mondom magam, aki pesszimista és kérdez/vitatkozik. Semmi “nincs igazad, hülye vagy” nincs bennem. Ha ez látszik csak, akkor jobb ha megyek.

        Beszéljek konkrét dologról? Ne érintsen semmilyen feminista dolgot? Meglesz, nem kell félni. Csak előbb ezt a hozzászólást befejezem.

        Számonkérés? Na ez lelki terror lenne? “Mit csináltál a feminizmussal? A blogod miatt van sok férfigyűlölet!” Ha ezt hiszi, akkor tényleg nem írok többet, oké. Mintha fenyegetném. Akkor jelentsen fel. Nem tudom, milyen hozzászólók voltak itt régebben, de nekem nem kell ilyen “ne törj az életemre” “visszatámadás”, csak annyi, hogy ezt ne itt beszéld meg…
        Vannak rossz tapasztalatai mindkettőnknek(mindenkinek), de én legalább tudom, hogy kétesen állok az új dolgokhoz.

        ” És amiben egyetértünk: az egyenlőség fontos. Hogy ez neked esetleg elnyomásnak tűnne? Meglehet, de mit csináljak?” A rákfene. Egyenlőség. Oké, lehet ott a bajom, hogy az egyenlőséget én pro-kontra, biológiai megegyezés, stb terén is nézem. Ha te másképp, pl munkahelyen 1-1 férfi-nő legyen, akkor annyi a különbség, hogy én nem hiszek az emberiség szjobbik oldalában, meg a rendszer működésében, ha egy-egy dolgot nézünk csak. Komplex a gondolkodásom, de egy dologra is koncentrálhatok, csak kell még 1-2 nap, mire “beleszokok”.

        Nem, nem minden. Te vagy ezt, vagy azt látod? “Nagy számok törvénye”, ezt ajánlom neked megismerni. Hiába van sok valamiből, attól nem az összes olyan, de attól a legtöbb olyan. Ez a vagy-vagy nézet nem az én stílusom. És az antifeminista jelző pedig azért lenne igaz rám, mivel a törvénykönyvben sincs férfi áldozat, legalábbis én nem láttam. Viszont nő és gyermek benne van, mint áldozat, tehát a kérdés ide is tartozik, nem? Hol az egyenlőség a törvényben? Ha valami szabad a törvény szerint, az nem rossz.

        Tapasztalatot sose bántottam, én az induktív gondolkodást vetem meg. Inkább deduktív típusú vagyok.A személyes dolgok nem hamisak, de nem érvényesek az összes dologra, mint egyetlen példa. Így ez az érv is elveszti értékét. Következő!

        “Nem, a feminizmus nem a nők revansa, nem a férfiakat elnyomó kísérlet mozgalma, ez nagy félreértés.”
        Ezzel nincs is baj. De ki nyom el kit? És hogyan? Kit kell védeni kitől? Nem hiszem, hogy két ember ugyanolyan lehet. Hát még az összes nő, és az összes férfi. Na jó, nem összes, hanem mindkettő csoport jelentős része nem ugyanolyan. Lehet egy férfi nem elnyomó? Lehet egy nő elnyomó valamilyen szinten? Igen, Viszont a nagy többségben a nő elnyomott. Ez a logikám. Ha ezzel baj van, az azt jelenti, nem vagyok ide való. Ha nem jelezném ezt, akkor talán még mindig nőellenesnek (nem gyűlölő) gondolhatna a sok troll miatt.

        Na, az utolsó bekezdés az jó lett ismét.
        De a példa nem jó. Én inkább egy parkban cseverésző csoportnak képzelném el önöket. Páran emlegették önöket, és amikor hallottam, hogy miről beszélnek, kérdeztem egyet.
        Miért jó ez nekem? Információ, ismerkedés, véleménycsere. De leginkább az utolsó lenne fontos, ha lehetne. Te kapsz egy kis falatot az én világomból, én egy kicsit a tiédből. Ez lenne a csere lényege. De a mai világban véleményráerőszakolást ismer csak mindenki.

        Kedvelés

      • Ez az én blogom, Danibusz, itt be kell tartanod a szabályokat. Nekem te ilyen hangon ne ajánlj a figyelmembe semmit friss kommentelőként, te teljesen el vagy tévedve. Nem azért indítottam blogot, hogy kioktasson egy vadidegen.

        Én nem írtam az “egy férfi-egy nő a munkahelyen” elvről, azt úgy hívják, hogy kvótarendszer. Én az egyenlőségről, az egyenlő lehetőségekről, mozgástérről írtál, mégpedig azért, mert megint elhangzott az a vád, hogy el akarjuk nyomni a férfiakat.

        A gyerekeket minden valamirevaló jogrend kiemelten védi — ugye nem azt akarod mondani, hogy a férfiak olyan kiszolgáltatottak, mint a gyerekek? A nőket pedig nem védi külön törvény, legfeljebb néhány munkajogi passzus, de csak a terhesség miatt, meg a nemi erőszak szankcióiból lehet még ilyesmit kiolvasni. Amúgy meg az a méltányos, hogy minden jogfosztott csoportot véd a törvény. De minden más csoportot is védenek külön például a diszkriminációellenes vagy gyűlöletbeszéd-szabályok. Ez nagyon-nagyon buta érv volt.

        Danibusz, annyira összevissza írsz, annyira fárasztó elolvasni is, hogy meg kell kérdeznem megint, mit szeretnél pontosan. “Az érem másik oldala” típusú kötözködésből, kijavítgatásból, provokációból nem kérek.

        Amiket írok, azok nagyon tartalmas, összeszedett, kiforrott szövegek, olyan ez, amiket a kemmentjeidben írsz, mintha belejavítanál cerkával egy kódexbe, mert nem tetszik a gót betű. Tényleg nem szorul kiegészítésre, amit írok, ellenszenves ez az okoskodás, legyél udvariasabb. A kommentelők is tudnak gondolkodni, viszont ha te itt szeretnél kommentelni, figyelmesen kell olvasnod és kapcsolódnod a többiekhez, tiszteletben tartva őket, nem csak a levegőbe lövöldözni, más sérelmeket idehozni, meg értelmetlen szavakat egymásra dobálni.

        Kedvelés

      • “Ha nincs cél, akkor nincs irány. Hisz az egyetlen irány, amit a feminizmus eddig mutatott, az a “fuck the system”-féle céltalanság. Sajnálom, hogy férfiként nem tudhatok semmit a feminizmus igazi arcáról, mivel nem hiszek abban, hogy a férfiakat (összeset) elnyomva jobb lesz.”
        A feminizmus célja nem a férfiak elnyomása, hanem a nemek közötti egyenlőség. Az a csoport, aki több fölött rendelkezett, és ebből a többől veszít, ezt megélheti elnyomásként, de nem lesz az. Ahogy írod: mostanában már a fiatal lányok sem feltétlenül ülnek otthon a herceget várva, hanem szexuális kapcsolatot létesítenek fiúkkal, többel is. Régen ez a promiszkuitás csak a férfiak privilégiuma volt (minden apa elviszi a fiát kuplerájba, ha eljön az ideje, ez a “természetes”), most már nem. Persze ez nem feltétlenül jó, sőt, sokat lehetne még erről írni.

        Kedvelés

      • “Többet keres minden férfi mint minden nő?” – kérdezi danibusz felháborodás-sorozatában –
        mert ugye-ugye hogy nem – hát akkor mi a problémája a “feministáknak” ?
        Ha a leggyengébb kvalitású férfi is többet keresne a legjobb kvalitású nőnél, na az volna ám a szép új világ.
        De ha ez nincs így, akkor az a 20 – 70 % jövedelemhátrány, amiben a nők világszerte ugyanannyi munkát elvégezve részesülnek, az nem is hátrány?
        Az otthon általuk ingyen végzett munka már nem is munka ?
        A következő generációkba fektetett energiakülönség és a saját szórakozásra maradó idő különbsége nem számít ?
        Mert ha nem igaz, hogy minden férfi többet keres, mint minden nő, akkor ez így ahogy van, már rendjén is van ?
        Furcsán képzelik el itt egyesek a világot meg az igazságot.
        Én is ELTE TTK-t végeztem, és nagyon csodálkozom, hogy ma egy 22 éves TTK-s fiúnak ilyen gyenge alapokon áll a gondolkodásmódja és igazságérzete.

        Kedvelés

      • Na, ez egy jól ismert nóta már nekem. A férfi issza a sört a tévé előtt, a nő meg majd meg hal. Én SOHA nem állította, hogy a nő kevesebbet csinál, vagy semmit. Én azt mondom, hogy a dolgok megszerelése, a híres fűnyírás és egyebek is munka, nem “hobbi/pihenés”.
        A “nő csinál mindent a gyereknek” meg annyit, hogy valahol a nő akarja inkább a gyereket formálni, nevelni, valahol a férfi lusta foglalkozni vele.
        Láttál már nőt, aki kevesebbet keres, mint egy bankár? És egy férfit? Nos, az alantas munkák jó részét. (családon kívül) a férfi végzi. Ők is rengetegen vannak, emiatt tudunk most itt írni például. Ők velük mi lesz? Én értük is vitázok. Így értettem a “kevesebbet keres” témát. Hogy a nő szül, és ez sajnos hátrány a KAPITALIZMUS-ban (nem patriarchizmus!), az is jó téma. Ha kiesés lesz, az csődöt jelenthet. Bárcsak másolhatnék a régi írásaimról a nokert-rol, ott kifejetettem egy elméletet ennek orvoslására, ahol mindenki jól járt volna. Nők is. De majd max máskor, ha még írhatok majd ide. (ideiglenes erőátcsoportosítás volt benne, nem pedig “Asszony haza!”.

        Nem tudom, mikor végzett, de én egy kisvárosi, vidéki ember vagyok(viharsarok). Oda biztos nem jutott el a “nagy feminizmus”, mivel ott furcsa mód a nők döntöttek nagyon sok családban a pénzről, teendőkről. Nem vertek senkit se, napi rendszerességgel meg főképp nem, sehogy sem. Talán emiatt nem látom ezt a nagyvárosi felvilágosodást. Meg a nagy egyenlőség kérdését is mindkét fél részéről közelítem meg, csak a nőknek hiszek a női dolgokról. Fordítva kevésszer látom ellentétes véleménynél.

        Kedvelés

      • Ne haragudj, de nem vagy abban a helyzetben, hogy itt dicséretet vagy “rosszat” osztogass. Nem neked fejlődök, sem én, sem más, nem te vagy a mérce, eddig nem sikerült kivívnod, hogy elhiggyük: nagyon értesz valamihez. Főleg hogy elég kuszán fogalmazol.

        Ez eléggé gyakori, hogy besétál valaki, mert internet meg ingyen van, meg neki joga van, és csak építőleg szól hozzá — és meg akarja mondani, hogy én vagy a blog vagy a kommentelők milyenek Őfelsége szerint. Ezt nem illik, és nem is nagyon érdekel, és, láss csodát: ebben a kéretlen tanácsadásban-megítélősdiben is eddig a férfiak voltak az erősek.

        Olvasd el az itt a bejárat alatt a moderálási szabályokat, jó? Elfelejtettél bemutatkozni, csak kötözködsz, és még mindig nem derült ki, mit szeretnél itt, mit tudsz hozzátenni a bloghoz.

        Kedvelés

  7. Visszajelzés: megint: nincs szimmetria | csak az olvassa

  8. ” Mikor érezted, hogy biztonságban vagy, nem kell a túlélés érdekében manipulálnod, játszmáznod? És az milyen volt?”
    Parkapcsolatban probalunk nem jatszmazni. Altalaban megy.
    Munkahelyrol inkabb nem nyilatkozom. Felejteni akarok.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.