2012. július havi bejegyzések

nyár van, nyár

Közzétéve Szerző:
8

Tavalyi bejegyzés.

És válság: mi itthon nyaralunk. De hát olyan ez a hely, ezért harcoltam érte annyit, hogy sehová nem kívánkozik el az ember tavasztól késő őszig, és ha hó van, akkor se. Ha kívánkozik, megbánja: messze van minden, csak biciklivel élvezet elmenni.

A kutya lomhán ki-be járkál a terasz és az előszoba között. A terasz sziesztaidőben tűző napos, egyébként barátságos árnyakat vetnek rá az ősöreg fák. Megbolondult tövű csíkosnapernyő-petúniák, bazsalikom, rozmaring, petrezselyem nő a ládákban. Kis meg nagyobb lavórokban pancsolnak a kicsik, tengeri kagylókkal meregetik a vizet. Bollywood rendezői bambuszszékemmel melléjük ülök, írok, töltőtollal is, vagy csak létezem, és nő a fű.
Bővebben… →

hát ahogy itt írogatok a nők elleni erőszakról,

Közzétéve Szerző:
14

A bejegyzést 2012 júliusában írtam, szerkesztett változata megjelent a Népszabadságban. A néni 2014. január 18-án meghalt.

A büntetőügy első tárgyalása március 14-én lesz. Már nem mondhatja el.

avagy hívjunk-e rendőrt családon belüli erőszak esetén, és ha nem, hogyan,

hát ahogy itt nagyban írogatok a nők elleni erőszakról, mert végre nyugalom van, elvitte a szomszéd anyuka az összes gyereket fagyizni, aranyló csöndben írok, olvasok, iszom a kávét, hát a Feri, a mi házunk Ferije, mert szép itt, meg minden, Bővebben… →

pedig olyan szép lány volt — frissítve

Közzétéve Szerző:
11

Bándy Kata, a huszonöt éves pécsi rendőrségi pszichológus vasárnap hajnalban eltűnt, három nappal később, tegnap találták meg meztelen holttestét a lakása közelében, egy bokros területen, és már azt is állítja a média, hogy megerőszakolták. Bővebben… →

“én ezt mégse akarom” — az első vendégposzt

Közzétéve Szerző:
19

A pályázatra senki, de senki nem írt önálló művet. Jött viszont ez, B. nevű olvasómtól. Kis egyezkedés, szerkesztgetés után, mivel nem mondhatja el senkinek, elmondja hát minden kedves olvasómnak. Kérlek, tiszteljétek őt a bátorságáért.

Olvaslak, és látom, hogy nem kerülgeted a tabukat, nem akarsz mindent elsimítani, megszépíteni. Bővebben… →

packázik a hivatal

Közzétéve Szerző:
1

http://nol.hu/velemeny/olvasoilevelek/20120711-erdemben_nem_erint

Azt le se mertem írni, hogy a munkanélküli asszony a férjem előző felesége.

Jól jön nekik uborkaszezonban az olvasói levél, háborodjatok fel ti is!

akarsz nagyot rúgni másokba? és más lózungok

Közzétéve Szerző:
12

— a bejegyzés (2012. július 10.) indulata a mamamin bizalmas és tágabb körben, 2012 június–júliusában történteknek, az ostobaság diadalának szól —

— már nem vagyok indulatos —

— de mamami sem —

László, kedves olvasóm, mert fiúk is vannak, és egyre többen, megihletett az egyik hozzászólásában. Egy sorra egy sor, ez frappáns műfajnak tűnik! Köszönöm hát, László. Egyik sem idézet, továbbra sem vet fel szerzői jogi problémákat, elmondom ismét, mert oly sokan megbántódtak: Bővebben… →

agresszív asszonyok 1. — az oldtimer

Közzétéve Szerző:
16

Tehát az eredeti típus, anyáink, nagyanyáink generációjában.

Amikor arról folyik a szó, hogy milyen nehéz nőnek lenni, hogyan ássa alá a bizalmat a hímsovinizmus, mindig előkerül az ellenpélda a harsány, mindent szervező, mindenben döntő feleségekről. Hogy mennyire sok az ilyen nő, az egész család fél tőle, ő a hírközpont, és vidáman és energikusan dönt a kertrendezéstől az após temetéséig bármiről és nekik micsoda hatalmuk van. Avagy kifejezetten áskálódik, gonoszkodik, elnyom másokat. Az apjukjuk (-uk?) meg csak ül a tévé előtt, esetleg horgászni jár, csendesen elvan, nem mer lázadni, mosolyogva tűri a terrort, ki van herélve. Ez ismerős? A nő, aki folyton akar valamit, és a férfi, aki enged? Bővebben… →

apám, a bántalmazó

Közbevetés

A legtöbb keresőkifejezés, ami idetalál, asszonyi szorongással kapcsolatos: a férj elhidegülésével, a “nem vagyok elég jó az ágyban”, “mit szeretnek a férfiak” problémával.

De ma jött ebből több:

lehet-e jó apa a bántalmazó

Ha válaszolhatok tömören: nem, nem lehet. Lehetnek szép gesztusai, kellemes percek vele, nyugalmas időszakok, de a bántalmazás olyan, mint a kaki a levesben: mindent áthat. Mert amit örökségül ad, összességében, az iszonyat. Még ha a gyerekek sose látták őt bántalmazni, akkor is.

a gyehenna tüze

Közzétéve Szerző:
42

fájdalmas, mérföldkőnek bizonyuló vallomás a gyerekkoromról, 2012 júliusából. én egy kicsit azt hittem, önkéntelenül persze, hogy mindenki ebben vagy ilyesmiben nőtt fel. mindenesetre most, hogy egy nagy fordításban vagyok, pontosan tudom, ki próféta, ki pátriárka, ki király, ki filiszte- és ki farizeus, meg azt is, milyen szókinccsel fordítsam a gyerekeknek szánt neoprotestáns vallásos dalocskákat, és ez jó érzés.

nem került be a könyvbe — kifelejtettem, de a kötetet nyitó önéletralyz című írás felidézi a lényeget

Keresztény családban nőttem fel. A szüleimet ugyanaz a lelkész eskette, aki engem és sok évvel később az unokaöcséimet keresztelte. Ma is tudom a zsoltárokat, sőt, azt is, kit támasztott fel Elizeus próféta, és van miről beszélgetnem a gyakorló protestáns ismerősökkel. A vallás a szüleim között számtalan konfliktusra szolgáltatott ürügyet: vallásháború tört ki. És ami még szörnyűbb volt: rettenetesen féltem a pokoltól.

Bővebben… →

mit várunk a kötődő neveléstől?

Közzétéve Szerző:
33

2012. júliusi bejegyzés

2013. szeptember végi kiegészítés

Azt írtam: sokat kivett belőlem a komolyan vett kötődés. Sokat kivett, és most, hogy a legkisebb három és fél, és egyedül vagyok, szeretném, ha ennél a nagyon közelnél egy kicsit távolabb lennének már. De ki tudja, mikor éreztem volna ugyanezt nemkötődve? Talán sokkal előbb. Talán nem is szültem volna harmadikat úgy. Állítom: ahogy mi éltük meg, nem pótcselekvésként, nem apa ellen bunkernek, nem dogmatikusan és nem is tárgyakat halmozva, két itthon lévő szülő kötődve, lezser derűvel, így sokkal könnyebb volt a szülőség. Jól kötődve nevelni, az nem valami plusz erőfeszítés, hanem harsonás lazaság, mámoros törzsi lét. És sokan vagyunk itt, akiknek nem újdonság, furcsaság és nem szélsőség mindez, hanem talaj a lábunk alatt: megélt, működő, több éves, több gyerekes gyakorlat.

Amikor kritizálják a kötődő nevelést, annak kétféle oka lehet: információhiány (sok más tanácsot hallott az illető, nem tud jól hordozni, nem érti, miért fontos a szoptatás, nincs tisztában a csecsemő valós szükségleteivel), vagy a mozgalom túlkapásaira, visszás jelenségeire adott jogos válasz. Az elüzletiesedést, a szektás gőgöt, a homousion–homoiusion-típusú vitákat, a pótcselekvésjelleget, a közösség mélyrepülését én is illettem már többször indulatos vádakkal:

anyaság 3.0

semmit sem gondolok

még egyszer a mamamiról

És akkor az eredeti bejegyzés, egy közkeletű tévedésről. Bővebben… →

a csókolózás világnapja

Közzétéve Szerző:
2

Volt tegnap. A facebookon mindenki lelkesedett, hogy mindenképpen csókolózzunk azzal, akit szeretünk! Perverzek azzal, akit nem.

Én bevallom: nem csókolóztam.

Foghúzás, gyulladás, kínlódás — nem lehet. Érinthetetlen a sérült test.

Vagy mégsem? Hagyjuk a csókot, talán átáramlik a gyógyító erő, ha jól érintünk? És nem csak fogbaj van, van migrén, kimerültség, depresszió, gyermekágy is, amikor úgy érezzük, érinthetetlen a másik, sejtjük: nem lenne kedve.

Hányszor érintünk szexre nem kacsintva, szeretetből? Hogyan érintsük jól, gyógyítóan a másikat?

Megyek is.

unatkoztok, látom…

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Itt, nálam? Hát akkor olvassatok régieket! Aranybánya, komolyan.

Lehetne a kép alá is kitenni ezeket külön füleknek, már van profi segítségem, ha lesz idegzetem a vezérlőpulthoz, beteszem a szerintem fontos (HIÁNYPÓTLÓ) írásokat oda.

az első interjú

meg a második

nem ver, akkor bántalmazó-e?

nő vagyok, vagy mi — sok szex

“ők is biztos hibásak” — az áldozathibáztatásról

nem működik a kapcsolatom, annyit próbálkoztam már — a leggyakoribb az ilyen tartalmú keresőkifejezés

az áhított egyenlőség buktatóiról

És még mindenféle jön, maradjanak velünk! De úszhatnak, tollasozhatnak és a dinnye is harsanjon ám!

jutka vagyok, függő, másfél órája tiszta

Közzétéve Szerző:
45

2012 júliusában jöttem el a mamamiról. Akkor írtam ezt. Aktualitását nem veszti: látlelet az élet fölé növő kismamafórumozásról.

…értük fórumoztunk valaha, hogy a legjobbat adjuk nekik, de most már annyira rutinos alternatívok vagyunk, van már borostyánláncuk, horgolt sapijuk, puhatalpújuk, csizma is, egy csatos hordozó és kendő négy, hordozókabát, mosható peluskészlet, azt már pótoltuk is legutóbb a közös rendeléssel, az milyen jó közösségi érzés volt, rendelni, begyűjteni, intézkedni, postázni, most egy kicsit még ruhákat cserélhetünk, mert nőnek a gyerekek, már elköltöttük a fél családi kasszát, de most akkor mi van, mindent tudunk a szoptatásról, hordozásról, már császár után is szültünk, már tudjuk, mi a Waldorf, és hogy (mindjárt a fórumozásról való leszokás után) otthonoktatunk majd, már támogatták a lelkünket, viccelődtünk a csetté vált fórumon órákig, már megöleltek sokszor, amiért késve jött a gyes, már küldtek nekünk ötvenöt spáros matricát, és még mindig hiányérzetünk van.

Na szóval hogy nagyon rászoktunk a netre.

Az internet forradalom. Olvashatnék Washington Postot és nyelvészetet és Ottlikot.

Nem olvasok. Bővebben… →

ha szeretsz, békén hagysz

Közzétéve Szerző:
62

Hogy jutunk idáig a saját anyánkkal? Hogy ez a számunkra legegészségesebb döntés? Boldogságomban is jobb így, bajomban is. Mert őrjítő, amit mond és csinál, mindenképp.
Bővebben… →

keressetek, és megadatik

Közzétéve Szerző:
6

A keresőkifejezések áttekintése. Olcsó kis műfaj ez, de maga az élet, élet, szavak, intertextualitás. Akármilyen elkeseredett vagyok, ez az utolsó, amit olvasok itt, és leköt, megrendít, felvidít. Most belemarkolok az iszapba: lesz itt kecskeköröm, söröskupak, igazgyöngy. Vicces nagyon, ne hagyd abba!
Bővebben… →

még egyszer a mamamiról

Közzétéve Szerző:
36

Hogy a fórumon, sok olvasóm, anyatársam szívbéli közösségén, az életformájává lett információszerzés és véleménynyilvánítás e nagyszerű helyszínén kövérre hízott az üzletelés (az alternatív nevelési irányzatok tárgyi kellékeinek gyártói, forgalmazói és vásárlói, valamint egymás között), annak az a veszélye, hogy elsőrendűvé válik megőrizni a látszatbékét, itt tartani a divatossá lett hordozás, mosható pelenkázás követőit. Mindenki, aki kritikusan gondolkodik, vagy beéri mondjuk két hordozóeszközzel, vagy erről ír, vagy csak nem örül az eszköz céllá válásának, tulajdonképp rontja az üzletet. És mindennél fontosabb lesz, hogy ne legyen robbanás, szakadás. Nem is lesz: csak sok száz csendben lelépés lesz, és volt. Azok közül léptek, lépnek majd le sokan, akik beszélgetni szeretnének, mint régen.
Bővebben… →

valaki mondja meg

Közzétéve Szerző:
29

Vagy ez van minden dolgok alján? A külső kontroll? Nem vagyunk kapcsolatban önmagunkkal. Folyton azt hisszük, valamit úgy kell tennünk, ahogy nem szeretnénk, de muszáj. Bővebben… →

ó, mesebeli

Közzétéve Szerző:
4

Köszöntjük az első olvasót az afrikai kontinensről! Itt is meleg van.

Azért félelmetes, mit tud a blog. Térkép, keresőkifejezés, ide és innen kattintók. Szalad a toll. Köszönöm mindenkinek.