Tavalyi bejegyzés.
És válság: mi itthon nyaralunk. De hát olyan ez a hely, ezért harcoltam érte annyit, hogy sehová nem kívánkozik el az ember tavasztól késő őszig, és ha hó van, akkor se. Ha kívánkozik, megbánja: messze van minden, csak biciklivel élvezet elmenni.
A kutya lomhán ki-be járkál a terasz és az előszoba között. A terasz sziesztaidőben tűző napos, egyébként barátságos árnyakat vetnek rá az ősöreg fák. Megbolondult tövű csíkosnapernyő-petúniák, bazsalikom, rozmaring, petrezselyem nő a ládákban. Kis meg nagyobb lavórokban pancsolnak a kicsik, tengeri kagylókkal meregetik a vizet. Bollywood rendezői bambuszszékemmel melléjük ülök, írok, töltőtollal is, vagy csak létezem, és nő a fű.
Vagy az erdőbe is ki lehet menni, ott van hinta és homokozó, óriási dzsungel az egykori híres, műgonddal tervezett park helyén, és olyan csend, hogy hallom a véráramomat. Olvasok, napi- és hetilapot, regényt, mai lírát, Pettsont és Finduszt. De van, hogy kettesben is nekivágnak, a nyurga combú négyéves és a vaskos lábú kétéves, vagy csak a fiúcska egyedül, míg én mosogatok, és amikor feltűnik, hogy hova tűntek, akkor kiállok a lépcsőre, és kiáltok: Jakab! Kicsi Maugli, csupaszon vagy épp pelusban megjelenik mindig négy másodperc múlva a sűrű fák között az ösvényen. Integet a homokozólapáttal, és megy a dolgára. Jekána gyerek. Grillezünk is ott néha, ha nincs harminc fok és tűzgyújtási tilalom: egy ócska fémkereten a bukszus mögött a tűzrakóhelyen, mámorosak az ízek.
Kivájt féldinnye-héjban viszem ki a komposztot, sírhatnak a mosogatószergyártók. Locsoljuk a kertet, buzgólkodnak a gyerekek kis kannáikkal a rózsatöveknél, egy szál semmiben, a nagy csak olvas, olvas, néha egy-egy bekezdést fel-.
Van, hogy jönnek hozzánk, együtt élvezzük e vadregényes luxust más gyerekekkel, máskor csak a lenti családdal mulatunk, aszfaltrajz készül, kergetik a cicát, ugrálnak a terasz párkányáról a kint hagyott matracokra. Kint is alszunk az oxigéndús, csillagos éjszakákon.
És finomakat eszünk, egyszerűeket: semmi kenyér és tészta, csak nagy saláták, sóban sült csirkecomb, kelkáposztaleves, madártej, almás pite, segítenek a szorgos kezek sózni, keverni, gyúrni. Limonádé, bólé, jégbe hűtött gyümölcstea. Kávé, az én attribútumom: hideg és jóval kevesebb, jót tett, hogy megfeleztem a napi adagot, másképp alszom és kevesebbet, amióta csak napi egy főzetet iszom.
Vaddisznó, mókus, virág, bogár, lepke, pók, madár, béka ezerszám, befogadtak maguk közé.
csak az olvassa. én szóltam 
Mit nem adnek, ha mi is igy nyaralhatnak!
KedvelésKedvelés
Az én szegény fiam vakációzik, egy depressziós anyával és egy introveltált apával. Pénz nyaralásra nincs! :(((( Sírni tudnék.:(((
KedvelésKedvelés
Ezért nem hiányzik nekem sem a nyaralás. Mert itt van minden, ami ott is. Sőt. Itt van a saját ágyam, a saját konyhám, a saját kertem, a kutyáim. Azért ezeket említem, mert ezeket nem vihetem magammal. Igen, itt vannak a gyerekeim is, de ők mindenhol ott vannak, ahol én is. Ami itt nincs, az ott sem…
KedvelésKedvelés
örök nyaralásnak érzem én is az életem nyáron, amióta itt lakunk a hegyen, ugye de jó is ez? közel a természethez, s csak egy ugrás a város. télen meg telelés, mert itt van igazi hó, és menedékházszag a kandalló miatt. szívesen látunk mi is vendégeket. Zona, nem ismerlek, de hívnálak hozzánk!
KedvelésKedvelés
Na, hát nálunk dettó így megy egész évben, vóterparknak van medence, van játszó, van homokozó, kanyarban a kecskék, birkák, traktorozni is lehet, falusi turizmus? Minek? Szombaton a learatott búzában fetrengtek a gyerekek, ilyet úgy sem lehet sehol. Nyaranta a gyerekeket addig látom, míg beszaladnak a kertből enni-inni. Ettől még jól esik néha egy-két-hár napra elmenni, és tudod miért? Mert hiába klassz itt, meg minden, ez a rutin. Hiába nyaral egész évben az egész család, azért jól tud esni, mikor reggel letámolyogsz a lépcsőn, és eléd rakják a kívánt reggelit, és nem nektek kell lepakolni az asztalt, és a gyerekek is másképp nyúznak, mert ők is el vannak telve az új látnivalókkal, kalandokkal, és már csak a más helyszín is más reakciókat vált ki belőlük. Ha túl sok az inger már, szálláshelyen maradunk, heverünk, olvasunk, a közvetlen közelben sétálunk. Tavaly “recessziós nyaralásunk” volt, mert én már túl terhes voltam, az idő meg túl forró ahhoz, hogy x km-rel odébb legyünk, itthon volt a szállás, és minden nap mentünk valahová egy hétig, nem volt itthon főzés, mosás, semmi, ettünk étteremben, és hoztunk kaját, pont, mint nyaraláson, csak ember megfejte reggel a kecskéket. Klassz volt ez is. Idén meg egy-egy napokat “nyaralunk”, mert sok minden történik, és az állatok is sokan vannak már. De ha lesz lehetőségünk, legalább egy hosszú hétvégére meglépünk kicsit, nem csak nyáron lehet nyaralni. Az örökös nyaralást is ki kell néha pihenni :))) és főleg milyen jó utána hazajönni!
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy írsz!
Nekünk most nagy macera lenne elmenni. Kutyaelhelyezés stb. Sokat voltunk korábban, belföldön leginkább, most azt pihenjük ki. És nézem, hogy mennyivel több a pénz így.
A ti hétköznapi életetek viszont olyan, mint egy ír-dán koprodukcióban készült film. NAgon tetszik a hangulat, meg ahogy megfogalmazod.
KedvelésKedvelés
Ó, hát így még nem gondoltam az életünkre 😀 szerintem semmi extra nincs benne, teljesen tök hétköznapi emberek vagyunk, élünk, ahogy tudunk, és ahogy többnyire szeretnénk, egyikünk sem tökéletes, és a rák ellenszerét sem mi fogjuk megtalálni, meg élharcosa sem leszünk semminek, nem nagyon lenne belőle filmes díj a legjobb forgatókönyvért 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: az óvodás farsangok infernója | csak az olvassa