akarsz nagyot rúgni másokba? és más lózungok

— a bejegyzés (2012. július 10.) indulata a mamamin bizalmas és tágabb körben, 2012 június–júliusában történteknek, az ostobaság diadalának szól —

— már nem vagyok indulatos —

— de mamami sem —

László, kedves olvasóm, mert fiúk is vannak, és egyre többen, megihletett az egyik hozzászólásában. Egy sorra egy sor, ez frappáns műfajnak tűnik! Köszönöm hát, László. Egyik sem idézet, továbbra sem vet fel szerzői jogi problémákat, elmondom ismét, mert oly sokan megbántódtak: e bejegyzés is mindenki és senki, konkrétumot (félre)idézni ugyanis bárki tud, de ehhez, ami jön, és amit én kedvelek, én kellek (vagy ilyeski).

Egyik hivatkozási alapom az érvelési stratégiák (jártam ilyen szemináriumra, baromi érdekes volt): nemcsak bántó, hanem logikailag is hülyeség, amit mondasz, cimbora. A másik a megfigyeléseim, hogy mi fáj nagyon, mikor érzem úgy, a másik cseppet sem ért meg, mert nem akar. A harmadik a túlfejlett szociális, verbális és igazságérzetem.

szvsz csak azt lehet kihasználni, aki hagyja
Gratulálunk, tényleg elég szerény a véleményed, ismét belerúgtál az áldozatba. Tényszerűen sem igaz, például, legyen a példa… mondjuk… mi is… akkor kivételesen egy nő, akit kihasználnak. És akinek az egész, amibe mindannyian beleszülettünk, kórusban kérem: szocializáció, köszönöm, azt diktálta: legyen naiv, jóhiszemű, higgye el a hazugságot, lásson szerelmet a baszhatnékban, fehér szirmos esküvőt a “nem is rossz veled”-ben.

nem lehet kierőszakolni a jogokat, az elsőbbség nem azt jelenti, hogy ész nélkül átrohan a zebrán
De igen, azt jelenti. Tehát: elütöttek a zebrán, és én ne legyek dühös, se erőszakos legközelebb. Oké. Erőszak volt átmenni. Senyvedjek inkább a tűző napon két görögdinnyét tartalmazó neccszatyrommal és négy gyerekemmel reménykedve, mert Mr. Audinak derogált fékezni (csak az üzemanyaggal spórol!). Köszi. A jog az jog, megfosztani tőle valakit jogsértés, nem akarjuk, ha már valakit, azt elítélni, aki jogsért?

rajtad múlik a boldogságod
és mindenki maga dönt
Tán nem láttál elég élethelyzetet, kissé azért vagy cinikus és vállvonogató. Ez igaz lenne az egyenlő viszonyok, tudatos és bátor emberek társadalmában, ahol mondjuk egy őt kúrogató nevelőapától megszökött lányt nem visznek haza a rendőrök. Nincs kedvem további példákat írni, arról, milyen Tiszabőn gyereknek lenni, meg a feleségről, aki vált volna, de az alkesz férjet egy veszekedés után elcsapta a vonat, és ott maradt a nő, a család most két végtaggal kevesebb, a nő meg egy tonna bűntudattal több, és ő veszi a pálinkát is, ha nem akarja, hogy üvöltsenek vele. De nagyon azt hisszük, hogy mindenki középosztálybeli, és kocsija van meg arckréme.

én már nem is nézem ezt a sok meztelenséget a színházakban

Nem voltál színházban tíz éve, egy mjuzikelt leszámítva, csak valaki mesélte, hogy a Demokratában olvasta, hogy mi van az Alföldi-féle Tragédiában, amit viszont tizenhét évesen se olvastál végig.

biztos érzékeny vagy így terhesen, azért veszed magadra!

Nem tagadva a terhesség, depresszió, gyász stb. okozta speciális érzékenységet, vegyük észre, hogy a másik érzékenységének emlegetése is hökkenet, ha ahelyett tesszük, hogy megpróbálnánk megérteni az illető reakcióját. Ugyanis mi, akik tudtuk, de nem voltunk tekintettel az ő terhességére (stb.), döftünk belé ekkorát, amire így reagált. (Lásd még: ha bántasz, és én bántódom, akkor ne engem EMK-zz, hanem magadat, légyszi.) A mondat helyesen, de legalábbis őszintén: biztos érzékeny vagy így terhesen, azért nem örülsz, hogy sósavat löttyintek az arcodba! De én szeretek löttyinteni, és a hibát benned keresni, nekem ez jólesik!

Változat: szerintem te azért írsz ilyen negatívan, mert nagyon keserű és frusztrált vagy! Mert aki elégedett és boldog, az nem ír ilyeneket!
Nem lehetne a személy helyett egy kicsit arra koncentrálni, hogy valójában mit mondott, hogy az, ha mégoly lelombozó is, igaz-e? Olyan helyzetekben figyeltem meg ezt, számtalanszor a fórumon, ahol nem a konkrét személynek szántam a mondandóm, hanem egy jelenséget elemeztem. Vagy az egész felhördülés ott a blog miatt. Aki ilyet mond, az megint csak nem magában keresi a kulcsot, ezúttal ahhoz, hogy miért akadt fenn az illető irományán. Pedig a folyamat valahogy úgy néz ki, hogy: idekattintott, itt olvasott valamit –> nagyon összeugrott a gyomra –> ez elviselhetetlen, ekkor két út állt előtte: 1. szembenéz, és kezd valamit az olvasottakkal, akkor talán egyszer meg is köszöni a illetőnek a szavait; 1a) vitázik, érleli, gondolkodik, kiformálja a saját álláspontját, a részigazságokat a hasznára fordítja; 2. tagad, csökkenti a kognitív disszonanciát, és belerúg a másikba, úgy általában, a keresztszüleitől a kedvenc parfüméig véleményt alkot az illető múltjáról és gondolkodásmódjáról. A felkiáltójel minden mondat végén (a kérdőkén is) szokásos stíluseszköz.

Vegyük még észre ebben a csak szépet-jót! parancsot is, ami általában azokat jellemzi, akik klisékből és lemenőnapos facebook-idézetekből építik fel az igazságaikat, és teljesen elveszítik a kapcsolatot a valósággal és a saját érzéseikkel egyaránt. Barátaim: ami van, az ennyire durva. És ez még csak a blog, egy esztétikus blog, szórakozás.

engem rombol ez a sok tragikus történet, én nem olvasok ilyen könyveket

Ez nem belerúgás, csak intellektuális gyávaság, szomorú.

csak azt akarod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó!
Ha megszólítod, provokálod a vitapartnert, akkor ő válaszolni fog, különösen, ha aljas is voltál. És az, hogy te nem bírod már szusszal, nincs mondandód az utálaton kívül, az nem azt jelenti, neki sincs, és egyáltalán nem biztos, hogy ő arra gyúr, hogy az övé legyen gyerekmódra az utolsó szó. Különben is, mit számít? Nem az a lényeg, hány és kié, hanem hogy mit mondasz és mit gondolsz. Magadról is. Már az első megszólalásodkor is hülyeséget mondtál, kevés vagy, ez a helyzet, meg az utolsó előttiben is. Tanulj meg érvelni! Ugyanezért az Okos enged… óvodás örökérvény sem mindig érvényes, bár jól hangzik, ismételgetik is bőszen a privikben.

Rákos vagy? Anyám nagynénjének a férje is, ez semmi, ő sokkal durvábban, képzeld, amikor tíz éve kezdődött…, a veséje is…, aztán a nyombélfekélye miatt…, de aztán…, és sajnos, és az a szemét orvos! (és még hosszan)
Aki képes hosszan ecsetelni a bajban levőnek a saját “jut eszembe” történeteit, ráadásul rálicitál, az megint nem ért valamit. Nem dicsekvésversenyre: én durvábbat tudok! van szüksége annak, aki megosztja a fájdalmát, és különösebb figyelmet sem érdemes várni tőle, mert tele van a hajhagymáiig a bajával, a nagynénéd férjét meg egész biztosan leszarja. Lehet az is, hogy legalább egyedinek szeretné hinni a történetét, hogy megőrizze a méltóságát: ő sem egy strigula. Aki rákos, azt nem érdekli, hogy más is rákos. Ha mégis érdekli, rákérdez.

És tovább: …de szedte ezt a violimart, te nem szeretnéd kipróbálni, igaz, hétezer forint egy kapszula, de állítólag feltámadtak a hirosimai áldozatok tőle, de kúraszerűen kell, húgom pasija mesélte, elvigyelek a termékbemutatóra?
Hetvenhat szervünk lehet rákos, és millió altípus, az se lenne rossz, ha a laikusok nem osztogatnák lépten-nyomon és főleg kéretlenül a sok jótanácsot. Ma nagyon sok mindennek utána lehet olvasni az interneten, higgyük már el, hogy aki érintett, ezzel tölti az éjszakáit. Kérdezd meg helyette: ne vásároljak be? És ha Violimart kér, hát azt vegyél…

azért dolgozik annyit, hogy nekünk jó legyen
Nem, ez a te reménykedő, a magányt és szeretethiányt elviselhetővé tevő magyarázatod, hogy ne fájjon annyira, hogy nem vagy fontos. Azért dolgozik annyit, mert az sokkal egyszerűbb, mint házimunkát végezni, párkapcsolatot építeni vagy gyereket nevelni. Legalább büszke ne legyél rá. Igen, nem rossz, ha jól keres az apjukod, de mi mennyit ér?

szar ez a blog
és nagy a segge ennek a csajnak
Lehet, hogy szar, lehet, hogy nagy: neked milyen a blogod? Mekkora a segged? Nem szenvedsz attól egész véletlenül, hogy nem csinálsz semmi olyat, ami másokat is érdekel, és a lapos segged szintén nem téma senkinek?

aki akar, talál munkát, csak ezek nem akarnak dolgozni

Te sem akarsz, de van, így jártál, kénytelen vagy adót fizetni, mert levonják, az Isten se menti meg a diplomától a gyerekeidet se. Jogod volt ahhoz, hogy tehetségesnek és közpénzre érdemesnek tartsanak, és ilyen gőgös honfitársa legyél a szerencsétleneknek. Úgy azért könnyű.

mi csak a valóságot mondjuk, az már mindjárt rasszizmus persze, az a sok rózsadombi (más források szerint: újlipótvárosi) szociológus csak okoskodik az irodájában, de jönne csak le ide…

A valóságról nem tudsz semmit, tíz, húsz eset vagy a feszült légkör lehet szomorú, aggasztó, elviselhetetlen, senki se vitatja, de ez nem mond semmit a mondjuk hatszázezer cigányról mint cigányról, és főleg az okokról, vágod? És nyugodj meg, lemennek, akiknek ez a dolguk, Kiút programot csinálnak, gyűjtéseket rendeznek.

A szép szimmetria téveszméi

ha ő leírhatja a véleményét, akkor én is! Szólásszabadság van, nem?
Igen, csak a tiéd ócska hülyeség, amit eleve azért írtál, hogy bántsad. Majd földbe döngölöd, végül számon kéred rajta a jogaidat.

ha már ennyit emlegeted a toleranciát, akkor nem ugyanolyan kirekesztés, hogy azt mondod, homofób vagyok?

Nem. A toleráns nem azt jelenti, hogy “bármit köteles elviselni” és hülyeségeket lehet mondani. Toleráns az, aki odafigyel a szándékaira, sok mindent elismer létezőnek, véleményt, mentalitást, jelenséget, de nem kell vele egyetértenie okvetlenül. A lényeg, hogy nem akar bántani. Politikai értelemben az a toleráns, aki azokat tudja elfogadni hibáztatás helyett, akiket sokan és sokat bántanak igazságtalanul (nem, a magyarokat és a heteroszexuálisokat nem szokták, csalóka az érzékelésed, ha így gondolod). Lehet azon túl is véleménykülönbségünk, hogy te se dédelgeted ilyen igazságtalanul az erős és gőgös többséget. És már megint belóg a Heti Válasz meg a kurucinfó, amit a férjed olvas.

Folytatjuk még. Folytassuk?

12 thoughts on “akarsz nagyot rúgni másokba? és más lózungok

  1. Most, hogy szexistaként hozzászóljak. Mikor lesz olyan kép, ahol a nagy segged van? Vannak témák amelyekről oldalakat lehetne írni, de ahhoz jobb íráskészség kell, meg bátorág, hogy az ember leszarja az okoskodókat. “…csak jönne le ide” és “csak ezek nem akarnak dolgozni”.

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  3. rajtad múlik a boldogságod és mindenki maga dönt
    szvsz csak azt lehet kihasználni, aki hagyja

    pont ezen vitatkoztam az egyik legjobb barátnőmmel, csak ez még megvolt bolondítva egy kis ezoterikus izével, hogy aszongya: olyat vonzol be amilyen vagy, neked kell változnod és ha nem találsz “megfelelő” partnert, akkor jobban és még jobban nemesedj (mostanság már elég jóba vagyok magammal, de nem bírok Krisztus lenni!) és akkor majd jön és ha még mindig a hímsovén egyedek találnak meg, akkor nézz mélyen magadba, mert még vmit tanulnod kell és megértened, mert neked nem jó tehát te változz, ne várd a másiktól. ja és nem a rendszert kell okolni, mert mindig az egyénen múlik minden. szóval spirituálisan elég nyitott vagyok és értem én, hogy mit akart, de mégsem, mert ezek olyan féligazságok, és olyan lehangoló volt ez a beszélgetés, amúgy is tök bénán vitatkozom, úgyhogy rövidre zártam, azért én szeretem őt és most csak kijött belőlem a csalódottság meg a nemtom mi, és itt dohogok, mert itt elmondhatom.

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: örömgyilkosok | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.