Volt tegnap. A facebookon mindenki lelkesedett, hogy mindenképpen csókolózzunk azzal, akit szeretünk! Perverzek azzal, akit nem.
Én bevallom: nem csókolóztam.
Foghúzás, gyulladás, kínlódás — nem lehet. Érinthetetlen a sérült test.
Vagy mégsem? Hagyjuk a csókot, talán átáramlik a gyógyító erő, ha jól érintünk? És nem csak fogbaj van, van migrén, kimerültség, depresszió, gyermekágy is, amikor úgy érezzük, érinthetetlen a másik, sejtjük: nem lenne kedve.
Hányszor érintünk szexre nem kacsintva, szeretetből? Hogyan érintsük jól, gyógyítóan a másikat?
Megyek is.
csak az olvassa. én szóltam 
Ezt nem értem. Mi tegnap pakoltunk a házban. AHányszor elmentünk egymás mellett megérintettünk a másikat. Még a nagy lakli fiút is aki 16 évesen egész nap húzta velünk az igát.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy jó vagytok. Mármost elhiheted, hogy bennem van a bugi, a kérdés úgy merült fel: érinthetetlennek találod-e a beteg testet? Mondjuk pikkelysömörös, simogatod-e? Én letettem a voksom: igen, csak ne úgy. És megint, mint valami matematikusnak, az a sejtésem (csakazolvassa-sejtés), hogy ezt a z érinthetetlenséget nem csak én tapasztalatam.
KedvelésKedvelés