M-nak
ne kattints a videókra, ha nem bírod az ilyet
De tényleg, minden.
Ez most egy olyan bejegyzés lesz, felhívom a figyelmet.
Na, várjatok, hogy is kezdjem. Bővebben…
M-nak
ne kattints a videókra, ha nem bírod az ilyet
De tényleg, minden.
Ez most egy olyan bejegyzés lesz, felhívom a figyelmet.
Na, várjatok, hogy is kezdjem. Bővebben…
Tegnap hökkentő részletek is előkerültek a beszélgetésben. Ehhez kapcsolódik, valami borzalmas, már írtam róla:
nézem az emberek kinézetét. A szemem nem jó, de a kontaktlencsém igen. És az orrom is.
Nézem bőrt, a pórusokat, a szemölcsöket, szőrszálakat, dudorokat, hajszálereket, árkokat, foltokat — addig nézem a bőrt, amíg be nem akad a szemem.
Mindent, benőtt körmöt, íveket, hegeket, roskadásokat, az évtizedek és a kínok nyomait. Azt, hogy nem szeret élni. Azt, hogy nem figyelt, azt, hogy sorsára hagyta.
Borzalmas, igen. Bővebben…
Összesűrűsödnek mindig a témák. Ismerőseim az elmúlt hetekben a következő jelenségekről számoltak be:
Azért mesélték el, hogy letegyék a terhüket. Egy olvasó jelezte is, hogy erről szívesen beszélne, kommentelne itt. Elkezdtem erről valamit írni, de nem vagyok szakember, irodalomnak meg ügyetlen lett.
Ezért ez csak témafelvető poszt. Beszéljünk a témáról, meséljetek, kérdezzetek.
Mire alkalmas az itteni beszélgetés?
Találhatsz sorstársakat, megtörheted a tabujelleget, kiöntheted a szívedet, tippekhez és szakemberi kontaktokhoz juthatsz.
Mire nem alkalmas az itteni beszélgetés?
Szaksegítségre, tanácsadásra, a másik sorsának értelmezésére, megváltódásra, lottófőnyereményre.
Az olvasóközönségnek régóta nem kell ilyeneket mondani, a régiek páratlan intelligenciával, önkontrollal, érzékenységgel önszabályozó módon hozzák a legmagasabb színvonalat, amelyet internetes beszélgetés elérhet. Várhatóak viszont új olvasók.
Egy kicsit eltűntem, gépmentes délutánt tartottam, egy napot kihagytunk az oviban, megnéztem A nimfomániást premier előtt (köszönet a beléphetésért!), pénteken meg remek estém volt: sokat beszélgettem a Mikában egykori, legokosabb tanítványaimmal és Balázzsal, és ugyanott és eközben egy népszerű portál videót forgatott hármunkkal, majd meglátjátok, kikkel! Jövő héten jön. És ettem sólet. Holnap művészi torna, és kirándulunk is. Néha benézek azért, készülnek a kvízek és vannak új témák! Köszönet Hajnalkámnak az áldozatos és derűs adminisztrációért, nemsokára ő is kap valami nagyon szépet!
*
A lányom rábeszélő hadjáratba kezdett. Lyukasszuk ki a fülét. Bővebben…
ma lett volna 60 éves (2018. augusztus 29.)
A bejegyzés időközben négyszeresére duzzadt — akit érdekelnek az igazán elképesztő részletek, fotókkal, amelyeket, bár nem szokásom, ezúttal leloptam, essen neki újra. Egyre döbbentebb vagyok. Azért meghallgattam egy Prince-számot is, a Creamet.
Nem, ő nem ember.
A szombat délelőttöm rituálisan a gyerekeké. Világ gyermekei, egyesüljetek! Itt a helyi művelődési házban Berczik Sára–Dévény Anna módszereivel tart tornát Rita néni, oda jár a házból a lánysereg. Amikor én viszem őket, életmódmagazin vagyunk: gyerekszállító viszikli, benne öt gyerek (a két kicsi, az én fiam és a szomszéd kétéves lány csak néző lesz a parkettás teremben), kutya, Lőrinc saját biciklin. Mindig ámul rajtunk valaki a járdán. Volt már olyan is, hogy pontosan érkeztünk. Hajtogatom a nadrágokat, kibékítem az összeveszett cipőházaspárt, kontyot csavarok.
Nincs is ennél bájosabb, mint amikor az ötévesek művészi tornáznak. A lányom balettfetisiszta. Kontya hamar széteső balerina, a hajában ezüst csillag, fekete a tornadressze, ciklámen a harisnyája, lábfején bőrtalpú tornapapucs. Feszült-boldog igazodása, lojalitása, tekintély és tanulnivaló iránti attitűdje a jövő őszt, elsős napjait idézi — már ha a tanítónő lesz olyan pedagógus, mint Rita néni. Egy kicsit aggaszt is az áhítatos figyelme, gyomorgörcs ne legyen belőle, jobb a vállrántó derű.
Páros lábak, félguggolás, karikák, miből van a lapockátok? Tudatos, türelmes, élményszerű gyakorlatok, nagy figyelem, és Marika néni zongorázik. Mennyi tanulás van egyszerűnek hitt mozdulatokban! Körben futni például nem könnyű. Figyel a lányom, hasát behúzza és ettől a vállát is felrántja, ha rászólnak, kinyújtja a térdét, spiccét gyorsan lefeszíti. Oldalra pillant, nézi tornadresszes magát a tükörben. Ilyenkor nagy füle lesz, valóságos Törpilla, szinte kék tőle.
Folyton a saját gyerekkorom jut róluk eszembe. Bővebben…
A remek tollú Bringásahegyen vendégposztja.
A cicis poszt rádöbbentett: a hajam és a mellem az a két testrészem, amely messze több figyelmet kapott életemben, mint az összes többi együtt. Míg a mellemmel ambivalens a viszonyom, a hajam igazi sikertörténet. Kifejez engem, tetszik másoknak, összeköt a világgal, felvidít, nővé tesz. Egy testrészem, amellyel maradéktalanul elégedett vagyok! Bővebben…
Egy teljesen ártatlan, “jé, mik vannak-típusú”, érdekességként tálalt litográfiasorozatra:
http://maria.blog.hu/2013/08/24/mire_buktak_a_pasik_50_eve (sajnos, időközben eltűnt a poszt, a lényeg, hogy kövérkés nők voltak ábrázolva erotikusan és viccesen, pl. összevetve egy liszteszsákkal)
a fütyizörejen sikerült ezt a fölényes, vádaskodó felháborodást produkálni: Bővebben…
2013. nyári szöveg, és már akkor: testkényeztetés, gyógyító önszeretet, állati zsír, utána 2014 tavaszán-nyarán két és fél évszaknyi Nagy Szerelem (Amelyet Sajnos A Doktor Úr Megcsúfolt), és aztán szeptembertől a zúzás.
J. A-nak
Ez a cím blaszfémia? Nem, ez nem blaszfémia, ez allúzió és szövegtípusok, korok, műfajok, témák közti jóleső feszültség.
Ez az én testem, és már marad is. Lássuk, mire megyünk ketten. Írtam a szégyeneiről:
a vágyairól:
Refrénszerűen tért vissza a blogszületésnap utáni kommentekben, hogy mennyi szép nő volt. Bizony, jó csajok vagyunk, átlagosan, mint nívó és világkép, és egyenként is, ez nem vitás, de ugyan, ez a szempont pont minekünk miért ennyire fontos? Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy magatok is meglepődtetek, hogy nem föld alá való, nyálkásan tekergő giliszták jöttek el múlt szombaton?
Mit mondunk ezzel? Mi tetszik nekünk magunkban, és mi lenne, ha csúnyák volnánk? Bővebben…
A férfihang immár regisztrációhoz kötött csetjén írja valaki: Bővebben…
2013 tavaszi írás. Milyen érdekes most újraolvasni. A gurukról írottakat fenntartom, de azóta, ugyebár, nekivágtam futócipőmben a hegynek. És igen, időigényes az életvitelszerű sport, és van veszélye annak, ha az élet közepe lesz. De az valahogy elfelejtődött, hogy a mozgás mekkora öröm, a célok megvalósítása micsoda önbecsülést, sőt, szárnyakat ad, és hogy mennyivel jobb könnyű testben élni. Valamint a jövő iránti felelősség (milyen életem lesz hetven évesen, és milyen lesz ez a gyerekeimnek) sem szerepelt akkor még a gondolataimban.
Én a bujaságról szeretnék írni a hét főbűn sorozatban, de azt nem illik most, Nagyhéten… Nekem ez akkora tabu, miért?
Ezúttal egy, el sem hiszitek: JELENSÉGet veszek górcső alá, amellyel SZOCIALIZÁCIÓNK során mindannyian találkozunk, és amelynek — döbbenetes, de — RENDSZEROKAI vannak. Bővebben…
Mindnyájan tudjuk, hogy a Szép Női Test, mint olyan nem létezik, hiszen koronként és kultúránként a legkülönbözőbb szépségideálokkal találkozhatunk. Legtöbbünk mégis próbál megfelelni a külső elvárásoknak, és ha nem sikerül, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Bővebben…
A feminán meg máshol is lapozgathatunk ilyen galériákat, és szörnyülködhetünk a maszkszerűen merev arcokon, aszimmetrikus melleken, meg hogy Donatella Versace nem képes méltósággal megöregedni.
Az a helyzet, hogy a fiatal test a szép. Szörnyű, de főleg azért, mert valóban. Bővebben…