a kövér nők önfelmentése — frissítve

Egy teljesen ártatlan, “jé, mik vannak-típusú”, érdekességként tálalt litográfiasorozatra:

http://maria.blog.hu/2013/08/24/mire_buktak_a_pasik_50_eve (sajnos, időközben eltűnt a poszt, a lényeg, hogy kövérkés nők voltak ábrázolva erotikusan és viccesen, pl. összevetve egy liszteszsákkal)

a fütyizörejen sikerült ezt a fölényes, vádaskodó felháborodást produkálni:

http://www.ferfihang.hu/2013/08/25/juszt-is-a-dagadt-nok/

Erre reagálok, a ti írjátok: aktuális oldalon már idéztem.

Egyébként ezügyben kétfélét mondanak a férfiak, ez is egy tipikus álláspont:

http://www.flo.hu/hirek/eszveszejto-pocakok

— és nekem nem tetszik egyik sem. Hogy miért?

Rendkívül aggasztónak tartom, ha valaki, mint a két írás szerzője, ennyire magától értetődően azt gondolja, hogy joga van nők külsejét, testrészeit degradáló, sértő vagy akár csak mustrálgató, felmérő szavakkal jellemezni a nyilvános térben. A szerelméét, az exeiét, az ismerőseiét, celebekét, konkrét nőkét vagy “A” nőkét általában, a probléma ugyanaz. Sőt, igazából a bókkal, a mustrálgatással, az elismerő csettintéssel is baj van, leszámítva életünk legintimebb viszonylatait, ahol ez jóleső és kölcsönösen történhet. Problematikus, hogy az értékítéletet nekünk meg kell hallgatnunk, sőt, örülnünk neki, látni benne, hogy de hát tetszünk neki, jóindulatúan mondja, nem azért, hogy bántson (talán csak hogy közeledjen) (akaratunk ellenére), úgy, hogy közben nőként nekünk semmilyen megosztandó véleményünk nincs a másikról, nem is néztük a külsejét, de ha néztük is, nem tartjuk szükségesnek, hogy a tudomására hozzuk a véleményünket. Vajon miért? Ezek kulturális mintázatok, amelyeket az emberek automatikusan követnek, önkéntelenül is pontosan tudja mindenki, mit mondhat férfiként és mit nőként, és legfőbb ideje lenne ezt átgondolni és felszámolni. Nem az a bajom, amit mondotok, hanem az, hogy honnan mondjátok.

Ez a mindent látó, osztályozó magatartás, hogy rajtunk a szemetek, és ahhoz képest kell meghatározni magunkat, ez zavar engem. Ez pont a sertéscomb gusztálgatása: szép sovány-e. Akit valóban tisztelsz, azzal nem csinálsz ilyet, ez, a fintorgás és a bók is mindig lefelé történik: a belga királynőnek sem mondod, hogy de csinos. Egyszerűen a felmérő tekintettel van a baj, az osztályozási hajlandósággal, nem azzal, hogy ki melyik csoportba kerül. Hogy az ítélet mögött az áll, hogy automatikusan, át soha nem gondolva feltételezitek: nekünk az ítéletetek számít, ez számít a legjobban, ez határoz meg minket, és ti majd jól megmondjátok. Hát nem.

A tekintettel van a baj tehát, amely mindent tud, mindent megítél, amely nem képes azzal mit kezdeni, ha valaki jól érzi magát a testében, a tekintetektől függetlenül, és amely olyan sűrűn keresztezi az utunkat, hogy csak úgy lehet rá reagálni, az integritásunkat megóvni, ha az ember kognitív viselkedésterápiával leszoktatja róla magát, hogy ez zavarja, illetve teljesen elzárkózik az érintkezéstől, nem néz oda.

A nők is nézik a nőket, igen, és amikor így nézik, az övék is ez a férfitekintet pont, mert nem a maguk kedvére nézik, hanem a férfiak tetszése szerint, kvázi kerítőnőként, és azzal is baj van.

Azt meg gyerekesnek tartom, hogy a fenti cikkek írói úgy tesznek, mintha a nők vagy a kövér nők egyetlen törekvése lenne, hogy az ítélkezőknek megfeleljenek, és elkeljenek végre a piacon.

Ez a beszédmód — általában az interneten és a férfihang cikkében különösen — afféle apartheid lett. Igen, jól látjátok a szót. Az, hogy megsimogatjátok a nektek tetsző nőket, ugyanabban a keretben zajlik, mint a nektek nem tetsző nők kigúnyolása, a parancsolgatás, hogy mars edzeni, ne verjék át magukat, fogyjanak le. Az egészet, ahogy ez a cikk megíródott a fütyizörejen, és ahogy ez a beszédmód működni tud, ugyanaz a logika működteti: a férfifölény. Elfoglaltátok az ítélőszéket, és ennek jogát mintha Istentől eredeztetnétek.

Kis válogatás a kommentekből:

Én sose értettem ezt a feminista hüledezést arról, hogy jaj a gonosz férfiak “elvárásai” miatt szegény nőknek micsoda kínokat kell átélniuk, pl. sportolniuk és egészségesen táplálkozniuk! Úristen! Bocs, de az, hogy mi tetszik a férfiaknak, az adott, és az nem kényszer. Nem kötelező tetszeni a férfiaknak, pl. le is lehet tojni ezt a szempontot keresztbe. Igaz, akkor egyedül maradsz, vagy max egy elég előnytelen külsejű és státuszú férfinak fogsz csak kelleni, de hát ki tiltja ezt?

Tényleg megdöbbent, hogy ilyen mértékig azt gondolják, hogy csak az kellene hogy befolyásolja egy nő testérzetét, önképét, életmódját, hogy tetsszen a férfiaknak, tehát elvárnák, hogy a nő hozzájuk képest határozza meg magát, saját szempontja ne legyen (például ő maga mit lát szépnek, vagy mi mit ér meg neki, vagy mennyire számít egyáltalán a külső, vagy annak egy vetülete, a jó alak a társtalálásban azon férfiak körében, akik őt érdeklik). Aki így szeretné dróton rángatni a nőket, az azzal a hazánkban tömeges jelenséggel sem számol, hogy az adott nőnek van már társa, és együtt híznak boldogságosan, fittyet hányva arra, hogy a társtalálás előtt állók szemében hogy festenek.

Vagy hogy ilyen áron nem is akar társat egyáltalán a nő (és emiatt se legyen gúny és lekicsinylés tárgya), esetleg nem férfit akar. Amikor ezeket a verziókat az egészségtelen kategóriába utalják, amikor normákra hivatkoznak, “egy normális nő arra vágyik” vagy “a férfiak többsége” kezdetű mondatokat írnak, akkor bután kontrasztos képpé fotosoppolják az ezerszínű valóságot. A sok kisebbségbe tartozó embert egyáltalán nem érdekli, mit csinál az, aki “normális”, legfeljebb annyiban, hogy ne kelljen magyarázkodnia, és a többségi személy legyen szíves, ne diszkriminálja már.

A férfihangos, magát oly racionálisnak hívő beszédmód feltételezi — és ennek nincs tudatában, mert akkor megkérdőjelezné –, hogy a külső az egyetlen dimenzió, vagy legalábbis a szűrő a társtaláláskor vagy a kapcsolat épsége szempontjából, holott nem az. Mintha minden nő csak abban reménykedne, hogy férjre talál, vagy lesz, aki megdugja. Miközben, túl az ízlések és szempontok sokféleségén, tudjuk, hogy a nők jó részének a szex, amit kap, nem jó, nem elég, és sokan pont az abúzus vagy a rossz szex élménye miatt növesztenek hájat védelmül a világ és maguk közé.

“A vékony, jó nők kellenek nekünk, a férfiak már csak ilyenek, ezt nem fogjátok tudni megváltoztatni!” És ha minket ez a primitív, meztelennős naptárak körében rekedt állításotok nem érdekel, akkor is erőltetitek, és egy képgyűjteményből is kihozzátok, hogy a feminista kövérnő-lobbi miért harcol a férfiak egészséges ízlése ellen. Vadidegen nőknek adnak a férfiízlést egyfélének bemutató kommentelők atyáskodó, hatalomdemonstráló tanácsokat, mintha kértük volna. Mintha — jellegzetes paranoia — a nők vagy Mária, a szétcincált blogger az ő testüket fikázták volna, és arra lenne ez válasz (hasonló történt a farokméret-punci vitában, amikor a farkakról való, szeretetteli és pluralista véleményre jött a puncikat kíméletlenül osztályozó válasz).

És van még egy további gondom azzal, ha így elméletileg, személyektől és kötődéstől elválasztva beszélünk a női szépségről. Ez pedig az eszkalálódó jelleg: ahogy ezeket a hibátlanul szép testeket elénk teszik a fürdőruhakatalógusok, a celebvilág hírei és a többi szexualizált kép, amelyeket olyan mohón néznek az urak, az egyre magasabbra emeli a szépség minimumát. A változatosság tökéletlenséggé romlik, és a dolog jellegéből adódóan sosem lesz elég jó és feszes és sima és szőrtelen és gömbölyű és nagy és kicsi semmi, sőt: minden, amit az Isten adott, gusztustalan. Ez a jelenség tömegesen érhető tetten a női testek képeiről szóló számos kommentben.

Az is érdekes komment, amelyben azt olvashatjuk, hogy a kövér férfiak sem tetszenek a nőknek, nincs kövérférfi-lobbi, és ők mennek edzeni, és nem mondják, hogy a galád női elnyomás miatt teszik:

…a legtöbb nő nincs oda a hordónyi sörhassal rendelkező férfiakért, max elnézi, ha megfelelően ellensúlyozza ezt valamivel. Na mármost, ha egy férfi elkezd tenni azért, hogy formába hozza magát (étrendváltozásba, sportolásba kezd, stb.), akkor is elkezdünk hüledezni, hogy szegénynek micsoda kényszert jelent a nők által preferált testképnek való megfelelés?

(Lehet, hogy azért, mert női elnyomás nem létezik?) Miközben például a facebook tele van a sörhason korsót egyensúlyozó imidzsekkel, ez mém is, hogy jó dagadt, igénytelen, nem baj, hiszen férfi vagy… meg a mainstream pornó egy jellegzetes csoportjában is lepukkant idősebbek kúrják a tökéletes testű tizenéveseket.

A lényeg, hogy szexuális ínség és frusztráció van: nincs annyi és olyan nő, akit az így fogalmazó férfiak szívesen megdugnának, és túl sokat fantáziáltak irreális helyzetekről és nőkről — innen nehéz valóban tisztelettelinek és belátónak lenni. Nem jut süti, és dühösek. Rossz süti jut, jobbat szeretnének, ezért tetszik nekik a finom süti fotója, és gyűlölködő dolgokat írnak a kevésbé finomakról.

De a sütit nem érdekli a dühük és a jogosultságérzetük, hogy nekik nyíljék minden virág, hogy nekik jár az ő ízlésük szerint kinéző nők tömege. Sőt, a végén még kiderül, hogy a nő nem is süti egyáltalán, hanem összetett lény, akinek ugyanúgy vannak preferenciái, amikor társat keres, és nem csak a külsőt illetően, hanem például az is számít, hogy a kedvese hogyan reagál a tökéletlenségekre, amelyekkel mindannyiunk teste-lelke-életmódja tele van. Ítélkezés, lincselés, követelőzés helyett figyelmesnek meg elfogadónak kellene lenni, és talán, pont hogy azt a lelki színvonalat ne kelljen megugrani, azért nyomnak agyon a hozzászólók a mindentudó, uniformizáló előírásaikkal és a felrázásnak szánt gúnyolódással, megszégyenítéssel.

Így az átlagos férfiaknak egyre kevesebb “ideális” nő marad, amire a kövéreknek tényleg fogyókúrával kéne reagálni, és nem a férfiak mocskolásával.

— ez tényleg wtf. Az nem lehet, de tényleg nem le-het, hogy az átlagos (!) férfinak ne jusson nemhogy nő, de ideális nő! És ezért ne a férfi tegyen, hanem a nő, önsanyargatással is akár. Ez össztársadalmi érdek. Miért, nem azért szépítkeztek, lányok, asszonyok, hogy nekünk, átlagférfiaknak tessetek? Hát nem ez az életcélotok? Mindannyiunk érdeke, hogy jó nők legyetek. Jó nők, és még rendelkezésre állók is. Odaadóak. Ti egészségesek lesztek, nem lesz konfliktusotok velünk, nekünk meg teljesülhetnek a szép és elérhető nőkről tizenöt éves korunkban alkotott álmaink.

És ne feledjétek, ha nem vagytok elég soványak és kívánatosak, akkor megszaporodik a hűtlen, pornónéző, prostitúciót igénybe vevő férfiak száma, de még a nemi erőszak is, azt meg ugye nem akarjátok? Úgy vigyázzatok!

Nos, szerintem a saját céljaitokért tegyetek ti. Ha jó nőt akartok, legyetek olyanok, váljatok olyanná, hogy a jó nőknek kelljetek. Hogy ez jelen helyzetben, mint “egy olvasó” kifejtette a múltkor, leginkább pénz és hatalom kérdése, az a legnagyobb tragédia, amely ellen én nem szűnök meg tiltakozni e blogon. De ha úgy, akkor úgy. Rajta, fiúk, hatalmat szerezni, pénzt gyűjtögetni!

“Kedvencünk” már írt erről:

https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/04/15/a-nyolcvankilos-nokrol/

Egy jellemző részlet a bejegyzésemből:

Itt most nem az a dolog veleje, hogy én vagy akárki vajon valóban nőiesnek tartja-e a nyolcvan kilós testet, de persze nem kerülhetem ki ezt sem: inkább az olvasóimnak tisztázom most, hogy én — aki, ha újra és továbbra is kétnaponta futok a végretavaszban, nemsokára elérem az egyáltalán nem annyit, semmi táblázatba nem foglalhatót, és akkor nagyon jól fogom érezni magam (bár már most is, különösen ha a testzsírszázalékom is a régi), de mindezt szigorúan magánügynek tartom, nem állok a társadalmi szabvány ellenőrzése alatt — soha nem állítottam, hogy a kövérség vagy a túlsúly nőies vagy akár csak elfogadható, és nem tartom a vékony vagy átlagos testalkatú nőket csontkollekciónak, csak az önostorozást, az örökös aggódást meg időigényes, görcsös szépülő projekteket tartom nagyon is aggasztónak, belső helyett külső vezérlésnek.

Kedvencetek tehát soha nem mentegette a kövérséget, sem a magáét, sem másokét, és nagyon egysejtűek vagytok, ha a címnél elakadva azt hiszitek, ez is az a fajta, kövér feministáknak tulajdonított önfelmentés. A bejegyzés — mivel nem sikerült elolvasni, elárulom: — nem erről szólt. Nem a kövérség vagy aránytalan alkat önigazolásáról, hanem az ítélkezés förtelmességéről és az abban rejlő gyűlöletről. A nők sarokba szorításáról, a lágerek világára emlékeztető bánásmódról, amelyet a LifeTilt-es figura művel.

Tényleg törököt fogtatok, kedvencetek háromgyerekes anyaként majdnem tizenkét kilométert fut egy óra hét perc alatt terepen, és könnyedén fölmegy a János-kórháztól biciklivel a -hegyig, kizárólag a maga harmóniájáért, jó érzéséért, és hogy legszebb ruháit újra hordhassa. Minden más mellékhatás, és igen kritikusan bánok amúgy is azokkal a férfiakkal, akik csak erre buknak, hogy én formás vagyok. Úgyhogy csak óvatosan, ti is edzhetnétek többet a buta szájtépés helyett.

483 thoughts on “a kövér nők önfelmentése — frissítve

  1. Jó, jó, igazad van, de ez a Volner Miklós tetszik nekem. Annyira lelkesedik! Én még sosem találkoztam olyan pasival, aki ENNYIRE lelkes lett volna a női test részleteitől, és nem csak mellre meg fenékre markol gyorsan és gépiesen. Szeretnék egyszer olyannal lenni, aki tőlem így el van ájulva (pedig én 58 kilós vagyok, nem kövér – képzeld el, mit érezhet egy olyan csaj, aki 100 kiló fölött állandóan attól szorongott, hogy mit szólnak a testéhez), és nézeget, gyönyörködik és ezt ki is fejti. Remélem, nem ez a fickó az egyetlen ilyen a világon, hanem vannak még páran.

    • Persze, csak ha jobban belegondolsz, ő is ugyanolyan normatív, csak egy másfajta irányban. Olvasd olyan szemmel, mintha alkatilag sovány, vagy épp izmos, vékony nő lennél. Akkor már annyira nem is kedves. Mondjuk én pont domborodom mindenhol, de már nem dőlök be ilyen szövegeknek, mert azt szeretném, ha engem szeretne valaki, szöröstül-bőröstül, és nem a saját ízlésének megtestesülését ünnepelné, ha hozzám ér.

      • Vannak nők akiknek az problémájuk, hogy hiába esznek, soványak és kész. Nekik ugyanolyan lehet olvasni azt, hogy az “igazi nőn van mit fogni”. Méricskéljék már a nőket magukban és diszkréten, ha már ezt ennyire nem bírják ki.

        • Én lesz*rom ezt konkrétan. Az viszont határtalanul idegesít, mikor kiérzem a partnerem szavaiból, tetteiből, hogy velem, mint lénnyel nem tud mit kezdeni, így lehetőség szerint figyelmen kívül hagy, a test és mindaz, ami vele jár, viszont “elviszi” a nehezen emészthető többit. Nehezen elcsíphető hozzáállás és persze sosem vállalná fel az a másik. Lehet, hogy maga sincs teljesen tisztában vele, hogy ez van.
          Lássuk be, alig van férfi- női kapcsolódás, amelyben a “lény” – márhogy a női lény- komolyan és hosszútávon lenne érték (ne vegyük most a házassági szolgaságot, amely szintén érték valamilyen szinten).

          Az megvan, mikor azt mondják az intelligens férfiak, hogy fontos nekik, hogy a nő okos legyen? Aztán kiderül, hogy az vagy, sőt, pofátlanul és érthetetlenül az, és hirtelen ez a nagy okosság a bűnöddé avanzsál. Okoskodó, furcsa, érthetetlen, bonyolult nőszemély leszel, akivel nem lehet egyszerűen szót érteni és frusztrálod, sőt, durva esetben egyenesen kasztrálod a férfit.
          Jaj, csak ne lennél ilyen pofátlanul okos! Ilyen puncinak minek ennyi ész?

          • “Aztán kiderül, hogy az vagy, sőt, pofátlanul és érthetetlenül az, és hirtelen ez a nagy okosság a bűnöddé avanzsál”
            Ez épp olyan önbizalomhiány (a pasinál), mint bármi más lehúzós szöveg. Vagy hogy magasabb nővel ciki mutatkozni. Jó, ha a különbség nagy, akkor vicces a látvány – de valljuk be, az fordítva is, ha a pasi magasabb 20 centivel, ismerek ilyen párost, boldogok meg minden, de ránézésre komikus na. De miért ciki? Mert a pasinak márpedig magasabbnak KELL lennie?
            Basszus, miért ne lehetne nálam okosabb egy nő? Szerintem meglehetősen okos pasi vagyok, de nem zseni. És? Elégedett vagyok az eszemmel, ahogy a 170egypár centimmel is. Ha a nő okosabb, és elég bölcs is ahhoz, hogy ezért nem néz le, akkor mi a baj? Ja, a nő ne is keressen többet ugye. Miért? Én tök jól ellennék, ha a párom többet keresne nálam – csak ne várja el, hogy én is többet keressek, azon az áron is akár, hogy nem érzem jól magam a munkámban.

            • Ez így tök jó. ha így van, remek. Én a tapasztalataimról beszélek. Párkapcsolatról, munkatársról, blogos beszélgetésekről. A pasikat leginkább irritálja és hergeli, ha nem tudnak egy vitában visszaszorítani. Azt szeretik, ha nem vagyok sík hülye, így a le/meggyőzésem kellemes időtöltés. A határt azonban ne lépjem túl. Az bosszantó, frusztráló, “eltávolító”.
              Éljenek a pasik, akikkel értelmesen lehet vitatkozni!

              • Bocs, eszem ágában sincs megkérdőjelezni a tapasztalataidat, én is tapasztaltam már! Sőt azt is, hogy bizony sok nőnek derogál, ha a pasija NEM magasabb, okosabb, többet kereső. Sőt, bevallom, nekem is elég sokáig tartott, míg összekapartam annyi önbizalmat, hogy tudjam vállalni magam, a tökéletlenségemmel együtt, és ne hasonlítgassam magam FOLYTON másokhoz (mert persze azért időnként hasonlítom). Épp ezért tudom, mennyire az önbizalom hiánya dolgozik ilyenkor a pasikban – és ma már kicsit furának tartom.

              • “A határt azonban ne lépjem túl.”
                Ezen meg átsiklottam (vagy nehezen fogtam fel 😉 ). Szóval ez azt jelenti, hogy lehessen veled vitázni – de a végén azért nekik legyen igazuk? Marha jó. Megint az önbizalom – nem adják meg maguknak a tévedés jogát. Legalábbis nővel szemben semmiképp.
                Szerintem, de lehet, hogy tévedek 😉

            • Mh, jól nyomod. Való igaz, hogy a rossz férfi viselkedéseket gyakran nők hívják életre és erősítik meg. Ajaj, és hányszor beszólnak ezek a nők nekem is!
              És igen, azt szeretnék ezek az okos nőket szerető férfiak, hogy a végén lépjek már vissza és had győzzenek meg a maguk igazáról. Had érezzék már, hogy egy okos nőt irányítanak, egy szuverén lélek hajtja igába a lelkét a nagyszerűségük előtt.
              Ezzel együtt ismerem a férfidobozt, a férfielvárást, értem is. Csakhogy mindig az tud előrelendíteni egy rendszeren, aki hatalmi helyzetben van. A nő, aki elvárja a státuszszimbólum jellegű férjet, de szenved a “kisegítem a férjem vállalkozását” kiszolgáltatott szerepétől egyszer csak lehet, hogy elkezd működni, ha a férje valami egészen más módon fordul felé, mint addig. Nem biztos, de lehet.
              A nő hiába rúgkapál egy elnyomó mellett, egyetlen lehetősége van, az elválás. A férfi magától sosem fog lejjebb adni a kényelméből. Érdemi változást a férfi hozhat, ha ad más lehetőséget a nőnek, mint az a nyamvadt szolgaszerep (ami egyébként gyakran van királynői bánásmóddal elleplezve).

            • “Mh, jól nyomod”
              Na ja, ismerem az eszkimó-módszert. (Afrancba, elszóltam magam.)
              Igen, elnyomótól elválni lehet – ha hagyja ugye. A nő nem fogja megváltoztatni a pasit, egyáltalán, más embert nem tudunk megváltoztatni (max. megtörni), csak magunkat. A másik fele, hogy a férfinak kellemes az állapot, miért változ(tat)na?

      • Ott a pont… Nem csípem, amikor méricskélnek.
        Mindenki magából indul ki: ha én embereket nézek, akkor azon veszem észre magam, hogy egy rakat dolog alapján tetszik vagy nem tetszik egy másik ember – valójában pont az, hogy hány kiló, vagy mennyire vaskos, a kutyát nem érdekli önmagában.
        És amúgy ja, én pl 178 centi vagyok és 60 kiló körül, ennek a nagy része is izom*. Nem vagyok hízékony, mellel éppen, hogy meg vagyok ijesztve, széles vállam van, gyakorlatilag a lábam a jókötésű meg a fenekem, az arányokat az löki helyre némileg, hogy széles vállam van – és? Ettől még nem vagyok se ványadt, se béka, se csontváz… Sőt, a ténylegesen egyenes karú-lábú, “szúnyog” csajokat se fikázom, mert miért tenném. Ilyen típus is van (csak húzza ki magát bakker, mert aránylag sok péklapát-kompatibilis tartást látok – nyilván pszichés alapokon, ami külön elég nyomasztó tünet). Tök jó lenne, ha értelmes emberek döntenének arról, hogy mit akarnak a testüktől, mi a fontos nekik, mi nem, egyáltalán miből dolgoznak stb. És itt se említődik meg az utcán szembejövő akárki és bárki, a füttyögő melós, a kukiszónikus blogger, a főnök meg a villanyszerelő, mint szempont – ők leszorulnak valahova a sor végére.

        *ez mondjuk nem mindegy, hogy az a nyolcvan kilogramm, az nyolcvan kilogramm micsoda? Izom? Háj? Víz? Ha már méricske meg esztétikamizéria

    • Nem az a lényeg, hogy milyen típusú nőt szeret. Van egy zsánere – igazából tök mindegy, beletartozom-e, amíg nem vagyok a csaja -, de nagyon tetszik, hogy lelkesedik, és ezt kommunikálja.

      Az, hogy valaki egy bizonyos típust szeret – szőkét, barnát, magasat, alacsonyat, vékonyat, teltet, izmosat, gömbölyűt – szerintem csak egy preferencia, önmagában véve nem értékítélet másokról, akik nem tartoznak az adott kategóriába. (Más kérdés, ha kirohanásokat rendez egy-egy típus ellen, és moralizál, mint a lifetiltes csóka, hogy mindenki olyan legyen, amilyen neki bejön.)

      Nekem nagy álmom, hogy olyan férfivel legyek, akinek ennyire bejövök én, ahogy vagyok (nyilván semmi esetre se híznék/fogynék más kedvéért), és ezt időről időre ki is nyilvánítja, verbális és nonverbális eszközökkel egyaránt. Ez akkora boldogság lehet!!!

      • Férj sok mindenben nem tökéletes, de ebben pont ilyen. Igy a negyedik gyerek után nem vagyok éppen csúcsformában, a hasamra hizok, igy az a pár kiló, ami most rajtam van, az nagyrészt ott csoportosul, plusz ki van nyúlva stb, de azért nem annyira vészes a helyzet, mert amig “szabad” ember voltam, sokat sportoltam, igy az akkor megszerzett váz még elég jól tart, szóval a többi részem szerintem egész vállalható. Persze szivesen futnék én is vagy sportolnék akármit,a gyerekek után való rohangáláson kivül, ha maradna időm és jártányi erőm. Mindenesetre férj sosem bántott a külsőm miatt, sőt hangoztatja, hogy szép vagyok. Ha végiggondolom, minden komoly kapcsolatomban ez igy volt (azért nem volt olyan sok), találtak bennem szeretni valót a testemen kivül is. Ezt igy egyszer sem gondoltam végig tudatosan, de alapból nem jöhetett szóba az, aki nem teljes valómban fogad el. Ha azt méricskéli, hogy mekkora a hasam, mert ez alapján dönti el, hogy tud-e szeretni (????!!!!) – ugye milyen hülyén hangzik? – olyan, mintha egy zsák krumplit venne. A szerelem nem igy működik, aki méricskél, az nem szeret, és az nekem nem kell. “A vékony, jó nők kellenek nekünk, a férfiak már ilyenek, ezt nem fogjátok tudni megváltoztatni!” – és ez mennyire felszines, akinek ennyi kell csak, keresse a “jó nőt”, a tartalmas nők meg megtalálják tartalmas párjukat. Tesóm kifejezetten telt, de formás, helyes, a volt férje imádta, aki amúgy egy szép, szálkás férfi volt (tesóm akart válni), és a válás után egy percig sem volt egyedül… Ettől függetlenül nekem is rosszul esik amikor a szomszédasszony, aki nálam kövérebb, pedig egy gyereke sincs, a szülés után megjegyezte, hogy hogy megasszonyosodtam. Anyád! Már bocs. És az sem, amikor a kismamáknak szánt reklámokban csupa csinos, szépen kisminkelt, kisimult, fodrászolt anyuka mosolyog a csecsemővel, hát, én nem igy nézek ki. A pasik meg nem nagyon néznek meg már, mert szinte mindig van velem legalább egy gyerek. És a zsánerkérdés: nekem is van zsánerem: a kopasz, magas homlokú, magas és szikár férfi – férj csak épphogy magasabb nálam, mackós és dús a haja. Ennyi.

      • Ez eleve gáz egyébként. Ez a milyen típust szeret. Sztem ez éppen azt mutatja, hogy adott férfi a külső jegyeket preferálja. Én ilyenkor mindig átfordítom a helyzetet: Én mit preferálok? Konkrétan nem érdekel a haja színe, vagy a súlya. Nyilván van, akivel nem állok szóba, de nem hangoztatom, mi a zsánerem. Ha nem azzal találkozom, akkor nem szikrázok, ennyi. Ráadásul- hacsak nem konkrét társkereső randin van az ember- akkor nem is olyan szemmel nézi eleinte a másikat, hogy bejön- e. Az csak valamikor a 3.percben (vagy később) csap beléd, hogy húúúú, de jó pasi (lenne) ez nekem. Addigra viszont nehéz eldönteni, hogy a gömbölyű izmocskái borzongatnak, avagy mindaz, ami a lényéből árad.
        Vajon hány nő tudja és akarja kategorikusan elmondani, miféle külső jegyekkel rendelkezzen a férfi, akibe hajlandó beleszeretni? Vannak persze alaptételek, de azért azokon belül sztem mindenkinél elég tág a lehetőség és talán nem is ez az elsődleges. Merthogy nem húst keresünk elsősorban.

        • Szerintem abban nincs semmi rossz, hogy valakinek van zsánere, ez csak azt jelenti, hogy különbözőek vagyunk különböző izléssel, és ha szembe jön az utcán, akkor jó ránézni, csak ennyi, nem is történik más. A baj akkor van, ha csak a külsőt nézi valaki, nem az egészet, egy igazi párkapcsolatban ennél ugye sokkal több kell, és ez a több tulajdonképpen már egyáltalán nem is foglalkozik a külsővel

  2. “A vékony, jó nők kellenek nekünk, a férfiak már ilyenek, ezt nem fogjátok tudni megváltoztatni!”
    Előrebocsátom, én utálom magamon a hájat, és olyan önfelmentő bullshiteket sem terjesztek, hogy “a kövér nők vidámabbak/odaadóbbak/háziasabbak”, de a fenti állítás így, általánosítván az összes férfira, nem igaz.

  3. Az én társadalmi körömben a nők odafigyelnek, igyekeznek tartani a súlyukat, s ha ez nem is feltétlenül sikerül, de fontos nekik. Az ugyane körből való férfiak egy része teljesen lazán ereszt pocakot.
    Osztálytalálkozó: a nők (1-2, sőt 4 gyerek után is) mind jól néznek ki, van, aki vékonyabb, mint gimiben. A fiúk fele maradt, mint régen, a másik fele meghízott 10-20 kilót érettségi óta.

    Persze lehet, hogy a nők a szigorú férfitekintet miatt vigyáznak magukra.

    • Elég csak a strandokon körülnézni4 A múltkor a Balaton északi part egyik strandján kiszúrtam 3 férfit, nagyon elütöttek az átlagtól: olaszok voltak. A többi pocakos, löttyedt – tisztelet a kivételnek – 30-40 éves, és persze a nőket osztályozták a söröskorsó mellől.

      • Én buszon szoktam ilyeneket hallani. Lassan eljutok majd oda, hogy megütöm ezeket.
        Elhanyagolt, ostoba, értéktelen p*csök, akik gátlás nélkül minősítik a nőket. És tudom, hogy engem is- ha máshogy nem, hát fejben- miközben én bottal se piszkálnám meg őket.
        Megnézném a férfihangos díszpéldányokat is egyébként.

    • A fiúk nagyon elhagyják magukat minden értelemben és ez 35 fölött már nagyon és visszavonhatatlanul meglátszik rajtuk. Nagyon ritka az olyan negyvenes pasi, aki ne úgy nézne ki mint a saját öregapja.

      • Na, azért ez szerintem túlzás. Tavaly volt az osztálytalálkozónk, egy pasi hízott meg – azért volt fura, mert még 5 évvel előbb is vékony volt inkább -, meg kettő is felszedett, de sok mozgás mellett, nagydarab pasik, de erősek is, jó, van rajtuk túlsúly. És talán egy sem volt, aki idősebbnek nézett ki a koránál, olyan akadt pár, aki fiatalabbnak. Hozzáteszem, a lányok közül is talán egy hízott el, és egy másik jobban nézett ki, mint ballagáskor.
        Mondjuk a volt évfolyamtársaimra kíváncsi vagyok, bizony ott van pár kerekded kép a facebookon.

          • Jó, értem, de ezért mondom, hogy a többség az osztályban (mindkét nemből) maximum a koránál volt, de inkább fiatalosabb. Mondjuk tavaly már közelebb a valódi korhoz (vagy inkább úgy, hogy többen közel a valódi korhoz), de korábban az osztály átlagosan öt évet tagadhatott volna le.

        • Árnika. Azért tegyük a szívünkre a kezünket! Jó esetben a szex pénzbe kerül, amit valakinek ki kell fizetni. Nekem egy átlagos randim 15-20 ezerbe “fáj” (havonta max. 1x). Vacsora, mozi, apró ajándék, benzin. És sok esetben nem is követi szex, mert addigra benne is, és bennem is megfogalmazódik az; hogy ez így elég, több nem kell. Lehet, hogy ez így most csúnya, hogy ilyen gyakorlatias vagyok, számszerűsítek, de én is pénzből élek, a matek nem hazudik. Akkor van gond, amikor erre a férfiak tömegesen ébrednek rá, és elkezdenek mérlegelni.
          Mondjuk azt sosem értettem, miért lesz undorító ha valaki állja a ktg.-eket. Nyilván van különbség aközött, hogy az ember direkt, vagy indirekt módon fizet…
          Abban pedig igazad van, ilyennel férfiember ne kérkedjen!

          • Nekem döbbenet ez a szemlélet. Ahogy így számolgatsz. Miért nem sétálsz vele a Duna-parton? Mi kerül ennyibe, tényleg, hova viszed azt a lányt, vagy mit veszel neki? És azzal reménnyel, hogy majd lefekszik veled? Tibi, ez nagyon gáz.

            • Éva! Nyilvánvaló, hogy azzal a reménnyel közeledek egy nőhöz, hogy abból valami lesz! Kapcsolat, együttélés, járás, bármi…de ezeknek (férfi) részről elemi része a szeretkezés. Duna parton? Gellérthegy? Margitsziget? Nem 20 éves vagyok ÉVA. Én nem BMX-el megyek randira. Elmegyek érte, s hazaviszem.
              Lassan 30 vagyok, nekem már virítanom kell valamit, elvárják, hozzáteszem jogosan. (nyilván ez nem sok) Nem azért van bőrcipőm mert kényelmes (rühellem), nem azért van (relatíve) drága órám mert szükségem volt rá, nem azért költöttem a megtakarításaimat egy pár éves autóra, mert a komfort érzetem megkívánta. Nekem jó lett volna a régi is (14éves volt). Ezeket mind-mind a nő miatt veszi meg egy férfi… ugyanis a hölgyek nagy része 30 méterről egy cipőből, órából, kézfejből, leveszik azt, hogy hol tart az az adott ember. Mivel ma nagyon nem mindegy, hogy kinek mondanak igent. A nő nem szenvedni, sínylődni, túlélni akar a férfi mellett hanem élni. Ezt régen 8 éves korukba átadták az apák a fiúknak. “Vidd valamire fiam!” – valahogy így.
              Így működik a világ, ne mond hogy nem! Nem azért bérelek (viszonylag) szép és tágas lakást, mert nekem erre van szükségem.(a gatyám rámegy) Egy barlangban ellenék… de ha úgy alakul, és megtalálom a számomra kedveset… odaviszem és Ő, otthont csinál a lakásból, belakja, csinosítja, szépítgeti stb.
              Én így látom, így tanultam. Mondhat bárki bármit, eszerint csinálom….

            • édes istenem.
              innen már milyen élesen látom, ahogy becsúszik a zuram a reménytelen kategóriába.
              ugyanis az ő érvrendszere és tibié teljes mértékben egyforma. teljesen. döbbenet.
              16 éve azt gondolom, hogy ez gáz. 16 éve azt gondolom, hogy változik? egy idióta vagyok. ki is dobhatom az életemet.

              oké, oké, hogy újabb flash, de ez most nagyon fájdalmas.

              Tibi! te egy akkora — jaj majdnem elragadtattam magam.

            • Tibi, én lassan 50 vagyok. Most épp egyedül. De a válásom óta (is) – meg a házasságom ELŐTT, még mielőtt valaki rákérdezne 😉 – azért volt egy s más, úgy, hogy soha nem nyitottam meghívással, sőt nem is folytattam azzal. Konkrétan még kocsival sem fuvaroztam senkit. Viszont van egy 15 éves design-ú telefonom, kínai tornacipőben táncolok (viszont jól, és persze nem társastánc), órám nincs, mert utálom a kezemen. Cserébe lehet velem beszélgetni (TV.sorozatokról nem), bicikli (és egyéb) túrázni (vannak nők, akik szeretik!), és hát nem vagyok egy Adonisz, de a külsőm is elfogadható. Akinek meg a pénz kell a férfiból, arról van egy csúf véleményem – maradjunk abban, hogy olyan nő nekem nem kell. Akkor sem kellene, ha sokkal több pénzem volna.

              • “Akinek meg a pénz kell a férfiból, arról van egy csúf véleményem – maradjunk abban, hogy olyan nő nekem nem kell.”
                De nekik pont ezek a nők kellenek, de valami elképesztően nagyon, és csak erre a típusra hajtanak és sírnak, ha nekik nem felelnek meg. Ja, és a duma, hogy minden szép, fiatal nő a csúnya, öreg pénzes pasikra hajt és állítom, hogy ezt maguk is elhiszik! Elég sok szép, fiatal, lány van a környezetemben (például a saját lányom) és meglátásom szerint ők szintén szép (de hülyén hangzik ez, mondjuk inkább, hogy jó külsejű), fiatal és értelmes (!) fiúkat szeretnének. Egyik általam ismert lány sem hajt a pénzre. Hol mozognak ezek a férfiak, hogy csak ilyenbe futnak bele?

            • Jaaajj, nekem ez a gyöngyszem kimaradt valahogy.
              Kedvencem: “barlangban ellenék” 😀
              Na, ezt megnézném!

              Tibi, hát senki nem ellik már barlangban!

            • Zöldfűszál! Az álszentségre nem vagyok kíváncsi… az anyagiasság, és az igényesség között, bármennyire is hihetetlen; van különbség. Inkább szarul csinálom, mint sehogy. A szabályokat; mit hogy illik, nem én találtam ki…
              Készen kaptam, mint Mózes a kőtáblákat. Eszerint próbálom… és igen ugyanabban az országban élünk. Tízezer forinton fennakadni. Napi bér.
              Nehogy elmeséljem a legutolsó 2 randim hol ment el…

            • Köszönöm, Anikó!
              Tibi, nem álszent vagyok, csak nem így nyomom. Ember vagyok, nem áru, nincs piaci értékem, és nem vevőkkel randevúzom. Van saját jövedelmem és tulajdonom.
              Adél jól leírta itt már, hogy mi a probléma azzal, ha egy párkapcsolat közgazdaságtani és vulgár-evolúciós-pszichológiai alapokon szerveződik.

            • Blaci: Én nem tudom hogy melyik kor szülöttje vagy, és lehet hogy 82′-ben a Szabad Ifjúsági Parkban még megélt az, hogy együtt énekeltétek a Demjént.
              De ma már nem. Mégis mit kellene csinálnom Szenszej? Taníts kérlek!
              Vigyem le a Duna-partra köveket számolni, Margitszigetre galambokat etetni?
              Villogni? Egy Mozi Vacsora kumbó az már villogás? Ugyan. Ez a minimum. Tovább megyek. Ha nem úgy állnék ahogy állok; az Operába vinném, és utána egy budai étterembe, 50.000.- ért. De sajnos nem úgy állok. Beszarok, még én vagyok a hibás mert törekedek a párkapcsolatra, és valamelyest megadom a módját, ha akad valaki aki tetszik! Vagy, vagy fogjak egy kavicsot és dobjam le vele a villanypóznán ücsörgő sirályt, mert én olyan kemény vagyok. Ne haragudj,
              de én úgy tanultam, egy nőt le kell nyűgözni, meg kell nyerni, hódítani. A kapitalista világban Te ezt hogyan vitelezed ki? Más a korosztály is, akiknek a szelet csapjuk. Biztos ez lehet a félreértés oka…
              Ne haragudjatok, de én semmi szégyellnivalót nem érzek ebben, az álszentség meg nem érdekel.

              • ..és aztán a frusztrációd is nagyobb, amikor az a nő, akit így meg akartál venni, mégse akar téged.

                Nagyon kínos, ahogy itt vetítesz. Kár, hogy ezt tanultad, azért ez se más, mint a prostitúció. Te a 10-15-be persze a saját vacsorádat is beleszámítod. És utána irány az ágy, így képzeled? Gratulálok.

                Tibi, a szerelem, a vonzalom, az nem erőlködés meg óra és étterem és kocsi és tágas lakás dolga, hanem történik. Érted ezt? Jusson eszedbe legközelebb: a nő nem valami automata, amelybe dobálod a kedvességet, a vacsorát, és akkor kiadja a szexet meg a hűséget. A nő akkor fog igazán jót szeretkezni veled, ha ő is azt akarja. Nincs vételár. Tényleg ekkora a szexuális nyomor? Ez iszonyatos. Illetve így olyan nők fognak rád tapadni, akiknek ez kell. Aztán lehet majd értekezni a nők anyagiasságáról, meg hogy te erődön felül. Nagyon trükkös, de dicsekvés, amit művelsz, és nagyon kínos.

            • Kedves Tibi! Miért gondolod, hogy Zöldfűszál álszent? Miért nem hiszed el, hogy sok nőnek nem ez számit. Próbálom magamban felidézni az első randijaimat, amiknek aztán folytatása is lett, de nem emlékszem egy alkalommal sem semmiféle fényűzésre. Csak egész egyszerűen jól éreztük magunkat egymás társaságában. Talán éppen az a baj, hogy nem téged látnak, hanem ahogy erőlködsz.

            • Eléggé szétesőnek tűnik az oldal, meg a kommenteket sem kapom meg tegnap óta. Tibi: ha havonta új első randi van (ha jól értem), akkor nem tudom, mennyire működik a módszered. Többen leírták, pont az jutott eszembe, hogy te a nőt megvásárlod. Illetve vásárolnád, de úgy tűnik, nem jön be a dolog, és ez frusztrál téged. Hogy te mit tanultál, az egy dolog. Szerintem valóban baromi patriarchális dolgot tanultál. Lenyűgözni azt lehet igazán, aki alattad van, akitől azt várod, hogy felnézzen rád. Egy önálló lény nem fog felnézni, ha van keresete, akkor a pénzedre pláne nem fog. De ha beválik a módszered, akkor mesélj te, hogy sikerült tartós kapcsolatra szert tenned, és meg is tartanod?

              • Már ha ez a cél, és nem a mindig új hódítás izgalma, a női testek változatossága, vagy épp nem addig keres, amíg az igazán igazit nem találja meg, esetleg hasonlóan zavaros életű, vacsorától meghatódó és ágyba bújó lányokkal vagy férjes nőkkel próbálkozik.

          • Muszáj ide reagálnom, bocs. Éppen most pusztult el egy kapcsolatom, ahol a partnerem brutális pénzeket költött randira és rám. Nagyon gáz volt. Kértem többször, osztozzunk, nekem így nekem jó, nem akarok fizetett nő lenni, nem tudok úgy kirándulást, programot kérni, hogy közben őt keverem egyoldalúan kiadásba. És nem. Vagy ha igen, akkor frusztrálva, hisztizve “engedte”, hogy végül én éreztem magam szarul. Igaz, ilyen viszonyok közt, a kapcsolat eleve elveszti a kölcsönösséget, ami neki fontos volt mindig, nyilván fölényben van, aki fizet, nyilván illik jól viselkednie az elfogadónak, nem is akarna máshogy, hisz brutálisan sokba kerül- ezt érzi ilyenkor a nő. Én is éreztem. Mégis valahányszor megosztást kértem, egyre pusztult a kapcsolat, Ahogy veszítette a fölényét, egyre inkább szorongott, nekem egyre nagyobb lett a szám, már nem volt oly könnyű megkerülni a kérdéseim, a mondandóm. Végül a bukás is ezen ütött ki,

            Mit gondolsz, hogyan lehetne ezt korrektül? Neked mi volna jó? Ha a nő sokba kerül, az sem könnyű helyzet, ha viszont osztozkodás van, oda a patriarcha fölénye. A nő, aki részt vállal a randiköltségekből, már kevéssé lenyomható, irányítható, hiszen nem kell hálásnak lennie. Kevésbé a rajongás motiválja. Egyébként télleg. A Budai hegyek, a Duna part, a Margitsziget mind ingyen vannak.

            • “ha viszont osztozkodás van, oda a patriarcha fölénye. ”
              És úgy már nehezebb, csak úgy, a saját egyéniséggel elég vonzónak lenni.

            • Adél: Én nem a kapcsolatról beszélek, hanem az első randiról. Ahol illik a férfinak meghívnia a nőt. Illetve helyszínt programot választani.
              “A Budai hegyek, a Duna part, a Margitsziget mind ingyen vannak.” -igen, ingyen vannak. Hmmm. Majd ha 8-éves kislányokkal randizok, oda viszem őket…
              Az megint más, és egyben jó is, ha a kapcsolat derekán, vevő a nő a fapados programokra. Az mindenképp pozitívum. Becsülendő.

            • Igen, fentebb reagáltam hasonló írásodra. Sajnos az egyenlőségnek része, hogy ha kereső ember vagyok, hát a költségeket is másképp kezelem. Valahogy van ebben valami átmenet… nem tudom. Valahogy van, mikor az ember érzi, hogy a másik gesztust akar gyakorolni és akkor nem veri az asztalt, hogy demárpedig osztozzunk, más alkalommal mégis az adja magát. Ez valahogy érzékenység, vagy a kapcsolódás adja, mikor mi van.
              A nő, aki veri magát, hogy őneki fizessenek, ajtót nyitogassanak, kitalálják helyette az életét, az maga teremti meg az egyenlőtlenséget. Tanult sémák szerint halad, azt hiszi, ez a helyes, vagy még el is várja, hogy így legyen. Csak idő kérdése, hogy ebből elnyomott, kussolj babám feleséggé váljon.

              Volt egyszer a blogomon ebből egy nagy vita. Egy nő osztotta nekem az észt, hogy milyen hülye vagyok, amit a férfi ad, azt el kell fogadni, közben követelni a tiszteletet, és amúgy meg hajrá, tapossuk őket, mert ő mindet megveti. Én erre csak azt kérdezem: Mit vár egy ilyen nő? Mit akar? Egyenlő bánásmódot, miközben elvárja a fizetést a szexért és a társaságáért? Hát hiszen törvényszerű, hogy akinél a pénz, az diktál. Ez nem lehet máshogy, csak rövidtávon és fogcsikorgatva. De a nő is… ha áruként tekint magára, akkor ne csipogjon egyenlőségért.
              Sokat kell a nőknek is tanulni, én úgy gondolom.
              Hozzáteszem, nem nálam az Egy Igazság. Velem a legtöbb pasi nem tud mit kezdeni (bár erre inkább büszke vagyok).

            • Én is visszagondoltam egy-egy első randira, hát volt ott cukrászdától kezdve túrázáson keresztül mozi és utána nincs vacsora, hanem nagy séta és beszélgetés (mozijegyet mindenki maga vette), kocsma, kerthelységes fröccsözés, és ha hiszed, Tibi, ha nem, mindegyiken a beszélgetés volt a hangsúlyos elem. Mondjuk egyiket sem társkeresőn találtam, hanem valahol találkoztunk, aztán hívott el az illető, és mivel tudtam egy keveset már róla, nem kellett vetítenie az első randin. Ja, húszas éveim közepéről beszélek, nem nyolcéves voltam.
              Szerintem kifejezetten szorongató lehet utólag megtudnia egy nőnek, hogy az órát, a cipőt, a felszerelést, a lakást nem magad miatt veszed, hanem a leendő társ miatt. Ez hatalmas terheket rak a kapcsolatra. Miért nem figyelsz a te igényeidre, a te választásaidra, miért futsz olyan dolgok után, amik nem te vagy? szerintem egy hiteles, önazonos férfi sokkal vonzóbb, mint az, aki vetít. Mondjuk lehet, hogy nem énféle nőket keresel, akkor sztorno.

            • “Ha a nő sokba kerül, az sem könnyű helyzet, ha viszont osztozkodás van, oda a patriarcha fölénye. A nő, aki részt vállal a randiköltségekből, már kevéssé lenyomható, irányítható, hiszen nem kell hálásnak lennie.”
              Ezt nagyon találóan írtad. Sokszor pont a férfiak ragaszkodnak hozzá, hogy ők fizessenek mindig és mindenhol. Aztán ők sopánkodnak legjobban, hogy mennyit költöttek a nőre hiába (mondjuk mert nem sikerült megdugni vagy nem annyiszor mint várták volna ennyi sok ráköltött pénzért cserébe).

              • Nem tudom már, ki írta itt, hogy a nők vajon miért nem tudnak kapni. És pont most olvasom Szabó Magda Az őz című regényében a főszereplő nagyon idevágó sorait: “Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért. (…) Mikor elkezdtél _törődni_ velem, kilesni, nem is azt, hogy mire vágyom, hanem hogy vannak egyáltalán vágyaim, figyeltelek és várakoztam. Vártam, mikor derül ki rólad is, mint mindenkiről, hogy valami felelősséget hárítasz el magadról, valami kell tőlem, előre fizetsz érte, valamit vétettél, így akarod kiegyenlíteni…”
                Egyébként az ő könyveit nagyon javasolnám együtt olvasásra, bár még nem tudom, melyiket.

            • szerintem tök jó randi az együtt sportolás. futócuccban randi a normafánál. futás két normafa kört és közben lehet beszélgetni.
              ha valakinek idegen a futás, akkor lehet sétálni, ami kényelmesebb futócuccban. a sportolás végén pedig mindenki vesz magának egy alma fröccsöt. tök gáz, amikor a faszi ki akarja fizetni az enyémet. miért akarja kifizetni? irányítani akar. kezdi a kontroll gyakorlást. és igen.
              ha nem sikerül a randi még az 50 forintos almafröccs árát is a képembe kapom.

              nem értem ezt a fizetősdit. és ha ez szóba kerül bárhol engem nem szoktak érteni a nők sem. azt mondják : de miért? mi bajom ezzel? fizessen a faszi, van pénze nem?

              (szülinapom volt és elmentünk ebédelni. finomat ettem, négy fős társaság volt, koccintottunk. aztán este dührohama volt és megkaptam: mit jössz a szülinapoddal, kaptál ebédet, nem elég?

              • “nem értem ezt a fizetősdit. és ha ez szóba kerül bárhol engem nem szoktak érteni a nők sem.”
                Mi itt értünk 😉
                Sok nőnek kellemetlen egyébként a fizetősdi, csak nem akarnak a férfi önérzetébe belegázolni. Lányommal beszélgettem erről és azt mondja a fiatal srácoknál ez már nem, akkora gond, simán megbeszélhető, hogy mindenki fizeti a magáét (vagy most te hívsz meg engem, legközelebb viszont én téged). Vagy csak ő ismerkedik jófejekkel, nem tudom.

                • igen. ez így van. mindig furán néznek, ha megkérdezem, hogy felezünk?

            • “tök jó randi az együtt sportolás”
              Egyetértek. Egy barátnőmmel teljesítménytúrán ismerkedtünk meg (na jó, a kutyám is számított, nőktől hallom, hogy kutya mellett könnyebb ismerkedni). A volt feleségemmel és 3 ex barátnővel táncházban, az is mozgás. Exemmel az első randink a Budai hegyekben volt.

          • A másik hozzászólásodhoz nem fér, ezért írom ide: ha velem találkoznál, biztos kardodba dőlnél, mert fogalmam sincs se az órákról, se a cipőkről, az autó meg aztán annyira nem érdekel, hogy azt már büntetni kéne. Te jó ég, nem tudom, hogy azért sajnáljalak, mert olyan helyen élsz, ahol ez tényleg elvárás, vagy mert azt HISZED, hogy ez az elvárás. Csak reménykedem, hogy a fele sem igaz annak amit leírtál… ne haragudj, de leesett az állam és nem tudom összekaparni! Nagyon rossz helyen keresgélsz, ha ilyen elvárásoknak kell megfelelni és neked ez nehézséget okoz.

      • Szerintem ez egy társadalmi jelenség. Nyílván nagyon sok tényező függvénye, hogy egy férfi hogy néz ki. Az életvitel és az igényesség meghatározó szerintem. A sport, az egészséges ételek, stb pénzkérdés, az igénytelenség azonban nem. “Jó lesz még ez a póló dolgozni, kopott ez az gatya, de még be bírom gombolni.” Én elhiszem, hogy szereti, na de komolyan sírnivaló, hogy senki, de senki nincs, aki legfogja a karját, hogy “Ez az nadrág már NAGYON fáradt. Engedd el! Hadd menjen a kukába, vagy a szeretetszolgálatnak!”?
        Magyarországtól nyugatabbra általánosságban vége többet mozognak, kevesebbet isznak/dohányoznak, mást esznek és még sorolhatnám. Ez pedig borzasztóan szembetűnő…
        (Halkan visszautalnék a társkeresős kommentekre: nagyon durva, hogy mit lát az ember a magyar oldalakon és mit a külföldieken.)

        • En nagyon belefaradtam ebbe a gyerekded jatekba, hogy felnott embernek szolni kell, hogy mit vegyen fel. Menjen el igenytelenul, leszarom. Anyukam azt mondogatta mindig, hogy ahogy a ferjem kinez az engem minosit. Ugye vasalt ing, az en kezemet dicseri stb.stb.
          Jo ideig megprobaltam ennek megfelelni. Vasaltam, kikeszitettem, csinaltam. Ma mar tudom, hogy ez tevut volt,, mert egy plusz gyereket novesztettem ohatatlanul magam mellett. Es ez gaz, nagyon gaz.
          Mara van mellettem egy igenytelen pocakos ferfi lakotars, aki nem veszi eszre hogy lyukas a cipoje.
          No comment.

          • Az idősebb korosztály nagyon ragaszkodik ehhez a téveszméhez: férjem nagymamája is bepróbálkozott nálam, célozgatott, hogy a feleséget minősíti, ahogy kinéz a férje, de nagyon kiröhögtük.
            Na most az én férjem jó szándékkal mondva is igen bohém külsejű, jó szándék nélkül meg egy szakadt hippi, ami félre értés ne essék, nekem nagyon bejön, de attól még néha woodstockkövület. Most elképzelem azt a keresztesháborút, ahogy hirtelen elkezdem business casualra szoktatni, közel negyvenévesen.

            (Ez más, mint árnika esete, csak az anyuka megjegyzésről jutott eszembe.)

            • egyébként a dolog többről szól, mint a ruhák kikészítése, vasalás, stílus tanácsadás stb. stb.
              állandóan érezni azt, hogy a másiknak fogalma sincs a stílusról, a kinézetről. hogy nem tud különbséget tenni igényes és igénytelen között. hogy azt kell megszakítás nélkül érezni, hogy a másik ezeket nem látja, nincs hozzá szeme és nem is fejlődik e téren (még akkor sem, ha nyilvánvalóvá vált az évek során, hogy a nőnek, akivel él, és aki neki állítólag fontos ez kifejezett sértés). igen engem sért és sérelemként élem meg azt a fajta igénytelenséget. hogy nem gondol arra, hogy a kinézete mit okoz másokban. nem egy görcsre gondolok, hanem a kifejezetten szemet zavaró megjelenésre. foltos, lyukas póló, nem odaillő lábbeli – itt se gondoljatok nagy dologra, de csak az, hogy futáshoz futócipőt ajánlatos használni mintegy 10 évembe került. és még sorolhatnám.
              szóval mindez túlmutat azon, hogy mondjuk nem vasalom ki az ingeit, és már leszarom, hogy mikor mit vesz fel.
              meg azon is túlmutat, hogy lehet hippi kinézete valakinek. van jó pár ismerősöm, akinek ez a stílusa. és milyen érdekes ezek a férfiak mind tökéletes kinézetű, szinte új, világmárkás szandiban járnak, igen igényes rövidnadrággal és még a póló is kifogástalanul áll mindehhez. nos ezek a hippik számomra szemet gyönyörködtetők, mert szeretik annyira magukat, hogy olyan ruhában járnak, ami kényelmes és igényes.
              a hippi firzura sok esetben komoly fodrászati remekmű.

              míg a pocakos kínai póló/rövidgatya kombináció mögött semmi nincs. vagy inkább van: önmagát és környezetét sem tiszteli ennél többre.

            • Én megengedőbb vagyok ebben a ruha-témában, több százezer tonna (nem tudom, de kb ez a nagyságrend szerintem) ruhaneműt dobnak ki az emberek a világon évente, kurva nagy a pazarlás, igenis lehessen használt ruhában járni meg nem márkásban. Nem attól lesz valaki igényes, hogy guccit hord vagy tízezreket költ a művészi rasztájára.

            • Én bizony lepukkadásig hordom a legtöbb holmimat. Öltönyt, fehér inget nem, nyilván. De a pólóimat igen. Más kérdés, hogy biciklizéshez, kiránduláshoz, gyűrűzőtáborba (kimoshatatlan bodzafoltokat minek rakjak jó ruhára?).

          • Nem gondolom, hogy a nőt minősíti, ahogy a férje kinéz. Én aztán nem vasalok, nem intézkedem helyette.
            Inkább arra a fasz ragaszkodásra gondolok, amit sokszor én is csinálok. Jah, hát szép darab volt, meg stílusos is – 10 éve, ehhh. És oké, hogy rámjön, na de agyonhordtam, fakó a színe. Mi ilyenek miatt szoktunk szólni egymásnak. Drágám, ez mi az úristen itt rajtad? 😀 Ami 10 éve a kedvenc pulóver, azon sajnos van, hogy nem látom, hogy elfáradt. Mert kedvenc pulóver, persze, csak úgy nézel ki benne aranyom, mint aki épp most okádtak le hárman. Először mindig csúnya nézés, aztán röhögve levesszük és repül. Egy hete épp arról próbáltam meggyőzni – hiába-, hogy a 12 éve vett nadrágkosztümöm divatos még és hogy ne jönne rám, csak nem kell leülni benne…. Ö…
            Szóval nem a mosás, vasalás, öltöztetve legyen az emberre gondolok, hanem arra, hogy ha valami már nem olyan és rommá hordott, attól váljunk meg a csába.

            • Most, hogy mondod. Lehet, hogy meg kellene már válnom a fekete alapon lila-pink hajszálcsíkos, trapéznadrágos nadrágkosztümtől? 8 éve áll a szekrényben, és mindig arra számítok, hogy lesz alkalom felvenni…. 🙂

            • A lesz rá alkalomra szoktam mondani a páromnak, hogy persze: februárban farsang és jelmezbál!
              Hát nehéz basszus, mert egy kosztüm 10-20-akárhány éve is egy vagyon volt. Ez nekem most az “első munkanapomra mit vegyek fel” kérdés kapcsán került elő a szekrényből a pasim nem kis riadalmára 😀

            • Csak halkan kérdezem meg. Mi van, ha nincs pénz másikra, mert pl. a gyerek nyelv órája fontosabb? Vagy éppen a kaja, rezsi is nehézség? Vagy csak valakinek nem lényeges kérdés az öltözködés az életében?
              Esküvőkön lehet látni divatjamúlt öltönyöket, kosztümöket. Talán azért, mert 10 évente egyszer kell felvenni, és nem cserélgeti az egyszer felvett holmit. Biztos, hogy igénytelenség ez?

            • Kicsit OFF: Az én egyik kedvenc pulcsim már legalább 15 éves, még általános iskolában kaptam. Csak itthon hordom, amúgy minőségi anyag, szóval azon túl, hogy kicsit kopott, és rövid az ujja, más baja nincs. Szeretem, mert kényelmes és szép (szerintem), és amíg nem fog nagyon leamortizálódni, nem is szándékozom megválni tőle.

            • Értem én, hogy az öltözködés pénz kérdése. De nem is a márkás, szupertuti ruhákról írtam, hanem az igénytelenségről magáról. Ha lyukas, kopott, kibolyhosodott, pecsétes, akkor ne, légyszi ne vegye fel. Nekem akkora kontraszt Budapesten és külföldön végigsétálni, hogy elmondani nem tudom. Külföldön is vannak szegény emberek, de tiszta ruhában mennek ki az utcára és sokkal kevésbé jellemző a “jó lesz ez még” típusú hozzáállás. Ha büdös a télikabát, vigyük el a tisztítóba, könyörgöm. És igen, ahogy csakazolvassa is írja, vannak turkálók és használtruha boltok is. Én a cuccaim elég nagy részét veszem ott. Régebben azért, mert baromira nem volt pénzem, ma már sokszor azért, mert van, amiért nincs értelme annyi pénzt kiadni és jó használtan, szép állapotban is. Aki akarja az meg tudja oldani kevés pénzből is, hogy ne nézzen ki igénytelenül.
              Engem zavar, hogy Magyarországon azt látom, abban a tévhitben élnek sokan, hogy az valamiféle szabadság, hogy megteheti, hogy mosdatlanul, kvázi pizsabában és büdösen megy le a boltba, a pénztáros elájul a leheletétől és leszarja, kivel találkozik, ez az ő szombat reggele, mindenki bekaphatja. Hát mi ez? Ez nem szabadság, hanem az igénytelenség at it’s best. 😦

          • Mer a társadalmi normáknak való megfelelést kicsikarni törekvő nyomás, az milyen rémes, ámde azért egy pasi mégiscsak adjon magára és öltözködjön… öööö… bizonyos többségi társadalmi normáknak megfelelően??? Vagy legyen erre igényes? Ha egyébként tiszta, nem büdös, nem fertőző, csak éppen szereti a leharcolt gönceit vagy egyszerűen nem foglalkoztatja a téma, akkor is kapja má össze magát mer igénytelen? Nem ismerős ez valahonnan?

            • És megint árnika: “míg a pocakos kínai póló/rövidgatya kombináció mögött semmi nincs. vagy inkább van: önmagát és környezetét sem tiszteli ennél többre.”

              Beszarok, ez komoly? Mert nekem feladatom, hogy az önmagam és környezetem iránti tiszeletet kimutassam azzal, hogy olyan ruházatot hordok, ami valaki másnak a véleménye szerint erre alkalmas?? Vagy te most szatirikusan megmutatod, hogy milyen érzés mások elvárásainak a kereszttüzében élni? Vagy akkor most megtaláltuk, és ez a Female Gaze?? 😀

              • Nem, a nők iránti öltözködési elvárásokhoz képest gáz az igénytelenség. Szerintem arra gondol árni, hogy akik pecsétes pólóban nyomják, azoknak nagyon is megvan a magassarkú-preferenciájuk, mert egy nő legyen csinos, ugye.

                De egyrészt mert a ruha anyagi, státusbeli kérdés is, másrészt mert önmagában mások külseje, öltözéke ne legyen minősítés és gúny tárgya, tényleg ne minősítsünk senkit ruha a lapján. A saját választásunk is magánügy volna egy ideális világban.

                Árnika extra csinos egyébként, azért írja. És engem is zavar az ápolatlanság, amit tapasztalok férfiakon. Legalább büdös ne legyen.

            • inkább arra akartam rámutatni, hogy ha koszos a cucc rajta nem veszi észre. hagyjuk ezt. van egy szint ami engem zavar ez ügyben.

              igazatok van, jóléti kérdés, tök mindegy mi a faszt veszek fel. faxomért nem jöttem ma a pizsamámban? nem is értem.
              (a születésnapi buli kommentjei: 80 %-ban egymás külsejét dicsérjük, meg a ruhákat, meg a külső harmóniát – ami nem csak úgy lesz, hanem azért fel kell venni egy ruhát, ki kell festeni a körmöt, fel kell kanyarintani a sálat)
              mit is kértek most rajtam számon? hogy kurvára elhányom magam, amikor a férjem úgy néz ki, mint egy hajléktalan.
              bocsánat érte. őszinte voltam. de nyilván érzelem-vezérelt, az meg talán tök független a külsejétől.

            • Igényesről jut eszembe. Kirándulni indultunk a Mátrába, két-három napra. Szállást kerestünk (már a helyszínen). “Szoba kiadó” – becsengettünk. X ezer/éj, nem tudom mennyi, sok volt. De van nemtudommilyen TV meg jacuzzi. Hát az nekünk nem fontos. “Igényesnek kell lenni” mondja a bácsi. Szottyadt melegítőben persze. Ja, az az igényesség, hogy jacuzzizni meg TV-t nézni megyek a Mátrába (otthon sem nézek).
              Ráhagytuk.

            • Szia, árnika! Ezt gondolod: “kurvára elhányom magam, amikor a férjem úgy néz ki, mint egy hajléktalan.” – de ezt írod: “míg a pocakos kínai póló/rövidgatya kombináció mögött semmi nincs. vagy inkább van: önmagát és környezetét sem tiszteli ennél többre.” – és nem egyértelműen csak a férjedről. Valahogy így működik az átvilágítatlan előítélet, szerintem. És még itt van ez is: “állandóan érezni azt, hogy a másiknak fogalma sincs a stílusról, a kinézetről. hogy nem tud különbséget tenni igényes és igénytelen között. hogy azt kell megszakítás nélkül érezni, hogy a másik ezeket nem látja, nincs hozzá szeme és nem is fejlődik e téren” – írod rosszallóan, pedig hát.. a ‘stílus’ meg a ‘kinézet’, az olyan fontos? Kötelező fogalmamnak lenni? Ne csodálkozzak, ha nem fejlődök ezen a téren? Ki dönti el, hogy mi igényes és mi igénytelen? Biztos, hogy attól lesz valaki hiteles,, vagy ‘jó’, ha valamiféle külső elvárásoknak megfelel? Még mindig nem tűnik fel a párhuzam a férfihanggal? El tudod képzelni azt a szituációt, amikor nem idegesít a hajléktalan-szerű férj? El tudod képzelni, hogy hirtelen nem idegesítene, ha elkezdene adni magára úgy, ahogy szerinted kéne?

        • Kilométerekre nyúlt, géprongynak is gyatra gatyát szeretetszolgálatnak?? Hátöö, én értem, hogy ne válogassanak, örüljenek, hogy ilyen nagylelkűek vagyunk, de én elnyúlt, leevett, lehipózott szart soha nem raktam továbbadós csomagba.
          Meg a másik, hogy műhelybe persze, hogy a ganajozós nadárgot veszi fel az ember. Az önalázás ott kezdődik, amikor nem csak oda. A sport, kaja újabb kör, valóban iszonyúan plöttyök “vagyunk” (akinek inge), és mindig van duma, hogy nem vagyok húszéves, nincs időm, pénzem, energiám, satarabatara – helyette meg megy a dagonya a tehetetlenkedésben.

  4. Vékony(abb)nak lenni kellemesebb, egészségesebb. ezt azért nehéz vitatni. de ezt az egészet leginkább magamért, és nem úgy általában a férfiakért.

  5. Nekem az fontos, ki van a testben – és olyanokkal beszélek örömmel, akik szintén így vannak vele. Színre, súlyra és nemre való tekintet nélkül. Szeretkezni ellenkező neművel szeretek. A többi egyébként mindegy. A külső nem nagyon fontos, a vonzás nem onnan ered első sorban.

    Mondjátok már meg viszont azt, mi a viharnak olvassátok ezt a hülye lapot és húzzátok fel magatokat rajta??? Hmm??

  6. Valószínűleg nem egy médiakutatás készült a női szépségideál változásáról a huszadik században. Valószínű, hogy néhány évtizede ezek a rajzok szexinek számítottak. A fütyihangos, magát okosnak tartó, egyszeri móricka válasza pedig mi a kérdésre: ezeket a képeket, azért rajzolták és terjesztették, mert a “kövér nő” vicces, hihi, a férfiaknak mindig a “vékony nő” tetszett. Csak annyit mondok, Marilyn Monroe. És az még nem is volt olyan régen.

  7. Hát nem tudom, nálunk mindkát nagyapámnak és az öcsémnek is olyan nők jöttek, jönnek be, akiken ahogy ők fogalmaztak, van mit fogni, ez úgy nagyjából 4O-48-as méreteket jelentett a prezentált minták alapján. Engem állandóan bíztattak, hogy hízzak meg, olyan vagy, mint egy szúnyog, mondogatta, egyébként nagy szeretettel (kedvenc unoka voltam) nagyapám. Szerintem a testmozgásra való igény fontos, mégpedig azért, mert amit az ember belerak a testébe, annak a gyümölcsét idős korában is élvezheti, mozgékonyabb, egészségesebb, és nem azért, mert másoknak kell tetszeni. Ha vannak izmai, amitől szép feszes és gömbölyű a teste, akkor nem mindegy, hogy mekkora ruhát hord?

    Nálunk anyám súlyfetisiszta, ha híztam fél kilót azonnal szóvá tette, kis dagadtnak hívott (38-as méretnél nem voltam soha nagyobb) és engedély nélkül tapogatta a hasamat meg csipkedte a derekamat még felnőtt koromban is, nagyon utáltam és persze lett is egy csomó komplexusom amit aztán ki kellett irtani, mert hallgathattam, hogy ha meghízok, akkor nem fogok senkinek kelleni. Mondjuk nála a szupermodell kinézet az etalon, amire én alkatilag alkalmatlan vagyok, mert vékony, atletikus alkatom van, de nem a madárcsontú szupervékony. Ma már ezeket leszarom, a saját egészségem érdekel. Megyek is megcsinálni a napi edzésadagomat. 🙂

    • Kirázott a hideg, amíg ezt olvastam. Tavasztündér, az anyukád iszonyú durva bántalmazó. Mindig megdöbbenve olvasom, amiket írsz róla. Az enyém az érzelmi zsarolás mestere, de ha még ilyeneket is csinálna…. 😦
      Hogy tudsz vele kapcsolatban maradni, ha ilyen mérgező? Komolyan kérdezem. Ne haragudj, ha tolakodó a kérdés.

      • Hát most az van, hog építem le ezerrel és végleg el kell tűnnie, mert már a diplomámat veszélyezteti, rájött, hogy nekem ez a saját utam és inkább megfojt de a kontrolt nem engedné. Így most hallgathatom tavaly ősz óta, hoggy minek tanulsz, van diplomád elég, inkább keress egy jól fizető állást utána meg szüljél gyorsan, a gyereket, viccen kívül, ő nevelné. Szóval az megy, hogy ‘kenyeret sem fogsz tudni ebből a diplomából venni’. Meg olyan vagy, mint az az élhetetlen apád, sőt az egész életem sem ér semmit, nézzem meg mit értem el és még egy gyerekem sincs, sosem fogok semmire jutni, bezzeg az öcsém stb stb. Ő jobban tudja, mint a külvilág, hogy milyen vagyok. Utóbbi mondatok végre ráébresztettek, hogy ki ez a nő és mit akar, nagyon fájt és fáj, bele is betegedtem, remélem be tudom fejezni a diplomát. A bezzegöcsémezés azért is kifejezetten durva, mert a szüleim kifejezett és mivel elváltak külön könyörgésére nem csináltam rendőrségi ügyet abból, amit tett, pedig emiatt újra kell épìtenem az egzisztenciámat. Mondjuk ma már én döntöm el, hogy az mi ahelyett, hogy a nagyasszonyt hallgatom, így lettem élhetetlen, mert igyekszem fenntartható módon élni, villogni meg amúgy sem szeretek.

  8. Jöhetnek a kövek: igenis megnézem a nők külsejét. Na jó, azért kicsit könnyítek a köveken, az arccal kezdem, a szem jobban megfog, mint mondjuk a dekoltázs, de azért megnézem az alakját is a nőknek. Egyrészt esztétikai okokból – és nem befolyásol pl. abban, hogy valakivel jóban tudok-e lenni, barátkozni -, de bizony abból a szempontból is, hogy mint nő számításba jön-e, mint partner. Mert ha nem tetszik, akkor nem tudnám páromnak elfogadni. Az is igaz, hogy elég tág a határ.
    Ellenben elég sok nőtől hallottam ugyanezt. Hogy bizony marhára nem mindegy, hogy néz ki a pasi, és ilyen vagy olyan (ki a vékony ki a nagydarab) pasival el sem tudná képzelni.
    Mondjuk az más kérdés, hogy és akkor mi van. Aki nekem nem tetszik, majd talál más párt magának, én meg találok olyat, aki nekem külsőleg IS bejön. Negatív véleményem – amit vagy elmondok, vagy nem – a szélsőséges esetekről van, nem azért, mert nekem nem jön be, hanem mert baromi egészségtelen – mindkét véglet! -, és nagy baj szerintem, ha egy ember nem fontos MAGÁNAK annyira, hogy vigyázzon az egészségére.
    Fütyiékről meg egy régi (nő)ismerősöm jut eszembe, aki kikérte magának asszem a Kiskegyed c. laptól, hogy az minden nő lapja – merthogy az övé ugyan nem. Szóval a fütyesz beszéljen max. a törzsközönségéről, de “a” férfiakról ne.

    • “Hogy bizony marhára nem mindegy, hogy néz ki a pasi, és ilyen vagy olyan (ki a vékony ki a nagydarab) pasival el sem tudná képzelni.” Az a vicces, én kis serdülő lányként azt hittem nekem a tökéletes johnny depp az ideálom, aztán szerelmes lettem egy nem johnnydeppbe, hanem egy kicsit mackós pasiba. Aztán mindig azt vallottam hogy nekem a sovány pasi az hűdenagyon tuti nem hát milyen az meg eltörik, aztán most meg végtelenül szerelmes vagyok egy sovány pasiba immár 2 éve. SZóval ez hogy kinek mi jön be, meg kivel tudja/nem tudja elképzelni ez pont addig tart míg meg nem ismersz egy másmilyet aki így lábujjhegytől fejtetőig meg nem tetszik ilyen olyan okból. És máris Ő az ideálod.
      Vagy csak én vagyok ilyen márkahűtlen

    • Szerintem a poszt nem arról szólt, hogy a külső nem számít, hanem arról, hogy a férfiak jogot formálnak arra, hogy megmondják, hogy mi a szép/elfogadható és mi nem. Kb. Bár kár, hogy ilyen színvonaltalan dolgokat hoz be, meg referál rá, én már szabadulnék ettől a borzasztó, igénytelen, marginális honlapotól és közönségétől.

      • Gyanítottam én. Csak folyton kötözködöm. Az a honlap szerintem sem ér annyit, hogy értelmes ember foglalkozzon vele, érvényes Woody Allen mondása rájuk.

      • Igazatok van, én is mérlegeltem, aztán úgy gondoltam, kellenek arra mint a szokásos mustrálgatás szélsőséges megjelenítői, hogy a jelenségre adott válaszaimat kitűnően meg tudjam fogalmazni.

        És nekem is nagyon fontos a külső, a nőké, a sajátom meg a férfiaké is, de ez privát ügyem, csak szerelmi érdeklődés esetén van jogosultsága, senkit nem piszkálok ezzel, és engem se zaklasson senki az idióta és kíméletlen szempontjaival, mert elembertelenítő és iszonyatos.

        Ráadásul olyannyira nem csak kövérség-soványság kérdése a jó test, akkor már arányok, szép bőr, bizonyos formák, izom, arc…

    • “Jöhetnek a kövek: igenis megnézem a nők külsejét.”
      Ezzel, ha diszkréten teszed, szerintem semmi baj (a gusztustalan bámulás nem ide tartozik). A gond ott kezdődik, ha úgy éreznéd jogod van az önmagával elégedett, nem vékony nőknek megmondani, hogy igen is, fogyjon le, mert neked nem tetszik! Ja, és azt külön kikérnéd magadnak, hogy neki jogában áll eldönteni, hogy önmagának tetszik-e, mert erre csak neked és a hasonló ízléssel rendelkező (ez fontos, hiszen a többi nyilvánvalóan perverz) férfiaknak van joguk. Na, ez fütyizörejes csávókkal a gond.

      • Jójó, mondom, hogy sejtettem, csak a csúf kötözködő (valódi) énem nyilvánult meg, és még nem ismertek eléggé (ezért nem hajítottatok még ki 😉 ).

  9. “Így az átlagos férfiaknak egyre kevesebb “ideális” nő marad, amire a kövéreknek tényleg fogyókúrával kéne reagálni, és nem a férfiak mocskolásával.”
    Ez nagyon kemény! Miért kellene nekem nőként azzal foglalkozni, hogy szegény átlagos férfiaknak, nem jut átlagon felüli nő? Ki nem szarja le mi jut nekik? Eszméletlen, hogy ezek tényleg komolyan gondolják, hogy ezt a kínzó, saját maguk által gerjesztett nőhiányt oldják már meg nekik a nők. Röhej! Méghozzá azok a nők, akik jól érzik magukat a bőrükben nem karcsúan is (hű de felháborító, hogy merészelik tényleg!) és még ha tegyük fel, párt is keresnek, akkor sincs eszük ágában sem, azon siránkozni, hogy miért nem jut nekik karcsú és fiatal férfi. Ők egyszerűen nem egy húspiaci árut látnak a férfiakban, mert annyi más érték van minden emberben. Egyébként is mi a franc ez a jogosultságérzés és meddig terjed? Ha minden efféle futóbolond leírja majd, hogy neki JÁR a fiatal nő is, nem csak a karcsú (mondjuk mert ezt látta a pornófilmekben) akkor minden nő szaladjon plasztikai sebészhez? Semmi közük a nőknek az ő nyomorukhoz. Menjenek és vegyenek szép, fiatal guminőt, ilyen érZelmifogyatékosoknak az való!

    • Ha nem garantáljuk a kellő tökéletesnő-mennyiséget, akkor nem találunk párt, illetve, tudod, frusztráltabbak lesznek az embereink, rosszabbul teljesítenek, meg a pornó, meg a nemi erőszak, mély társadalmi feszültség, úgyhogy jó lesz vigyázni!

    • Hogy úgy eszembe jutott most, hogy mondjuk valami módon összeakad az ember egy ilyennel. Találkozol vele és fogalmad sincs, hogy a tag ott hörög rendszeresen a férfihangon. Találkoztok és mondjuk megtetszik. A tag tartja magát, a pasikra amúgy is jellemző, hogy sumákolnak a nézeteiket illetően, főként, ha dugni akarnak, és átver, behúz, sőt, még tetszik is úgy, hogy közben fogalmad sincs, hogy egy hímsovén állat az illető. Sőt, képzeld csak, annyira “bejössz neki”, hogy kapcsolat lesz köztetek. Igen, te jössz be neki, ez így pontos. Te nem nagyon tudsz róla semmit, merthogy ő hallgat, terel, nem őszinte, így neked csak a mutatott kép jön be, ami igen messze van a férfihangos megnyilvánulásoktól. Most tartja magát, mert vadászik. Nő kell neki, ezt tudjuk, 40- es méret alatt hosszú hajjal ép fogazattal. Könnyen teszi az idomulást, mert te nyílt lapokkal játszol, vállalod magad, neki nincs egyéb dolga, mint kiszámolni, miről kell hallgatnia, illetve mit kell mondania, hogy még sokáig dughasson.

      Csodás kapcsolat, bár olykor kilóg valami lóláb- szerű, de nem vészes, csak megvillan, már húzza is vissza, s te meggyőzöd magad, ááá, csak képzelődsz, nincsen semmi baj.
      Így pocsétázod az idődet, érzelmeidet, magadat hosszasan, míg aztán vagy leleplezed, vagy nem bírja a színjátékot és kibukkan a “férfihang”, te meg állsz és nézel, hogy most akkor mi ez az orbitális átverés.
      A férfihang meg röhög. Avagy bosszankodik és téged hibáztat, mert neked semmi nem elég jó.

      És ez egy teljesen valós, megtörténhető dolog. A levezetés adekvát és valós viselkedési formákra épít. Egyben választ ad arra is, miért és hogyan esnek csapdába, lesznek újra és újra átverve akár egészen okos nők is. Miért olyan brutális az ébredés az összeköltözés, ne adj isten a házasság után.

      Szóval csak úgy eszembe jutott, hogy ezek a rémek ott szaladgálnak a világban és gyakorlatilag semmi nem véd meg attól, hogy egyszer bármelyikünkbe behatoljanak (őőőő, próbálok képi lenni, és nem feltétlen csak testi betörésre gondolok).
      Micsoda rémisztő ébredés van abból!

      • Az eszkimó vadász is ezt csinálja: rénszarvasbőrt meg agancsot vesz fel, úgy közelíti meg a csordát. Alkalmazkodik a levadászandó jószághoz.

            • No, már igen, de idő az is. Ahogy a linkelt cikk írja, itt a manipuláció durván működik, azt pedig nehéz felismerni, leleplezni. Sokáig hiszel, hogy változhat, néha megcsillan a remény, azt hiszed, talán most lesz valami, aztán nem. Ráadásul utálatosan gyanakvóvá is válik az ember. Folyton szimatol, figyel, nehezen engedi el magát, nehezen hisz. Akkor jön a kívülről nyomás: neked semmi se jó, micsoda lovag, micsoda szuperség, te meg csak fanyalogsz, hát nem éri meg neked, hogy engedd, hogy irányítson? Mi azzal a baj, ha kislányt akar? Tégy úgy, mintha az lennél, ő meg megad neked mindent… Akkor önhibáztatás: jé, tényleg túlvariálok, nem is úgy van, túllihegem, ahogy ő mondta. Tán nem is úgy gondolta. Hálátlan vagyok és érzéketlen, ő meg egy hős. Olyan egyszerűnek látszik ez kívülről, és olyan bonyolult belülről. Mire egy kifinomult bántalmazót kiismersz- felismersz (hiszen ő magából szinte semmit nem mutat), addigra lehet, hogy férjhez mentél hozzá (de legalábbis annyit költött rád /megvásárolt/, hogy illetlennek tartod a lelépést. Jó esetben ő kidob 🙂 ).

      • “Csodás kapcsolat, bár olykor kilóg valami lóláb- szerű, de nem vészes, csak megvillan, már húzza is vissza, s te meggyőzöd magad, ááá, csak képzelődsz, nincsen semmi baj.”
        Teljesen ismerős, őrületes hazugságokat tudnak állítani magukról csak, hogy megkapjanak. Tényleg, az apjával vadászgatni járó fiú, a legártatlanabb arccal mondta, hogy ő is nagyon szereti az állatokat, á soha nem ártana nekik. Aztán az Állatkertben kicsúszott a száján, hogy ezt az őzikét most de jól szíven lehetne lőni. De egy náci fiú is mondta, hogy neki is fontosak az emberi jogok, mindenki egyenlő stb. Sógorom a két gyerekét tagadta hónapokig egy lány előtt, mert az egyértelművé tette, hogy ő csak szabad férfival hajlandó szóba állni. Aztán mikor anyósom elszólta magát (törődhetnél Zolikám egy kicsit többet a gyerekeiddel) majdnem leesett szegény a székről. Persze anyósom volt a hibás abban, hogy szakított vele a lány, mert mit jár a szája! Egyszer a rádióban a legnagyobb hazugságokról volt szó és kérték a hallgatókat, hogy telefonáljanak be és meséljenek. Egy nő elmondta, hogy társkeresőn megismerkedett a jelenlegi férjével. Nagy szerelem, esküvő, ikerbabák születése. Majd egy távoli rokon (úgy látszik a férj őt elfelejtette beavatni) megjegyzése a “friss” apának, hogy “Józsikám, nem semmi vagy, NÉGY gyereket eltartani…” Kiderült, hogy az elvált pasinak volt 2 gyereke az előző házasságából, de mivel a lány itt is írta az adatlapján, hogy csak független és gyermektelen férfi jelentkezzen, ő letagadta őket. Aztán meg gyáva volt bevallani ugye, mert félt, hogy elhagyják. És ami a legdurvább, hogy az egész rokonságot rá tudta venni a hallgatásra!
        Simán eltudom képzelni, hogy a fütyizörejes csávók is letagadják a nőgyűlölő nézeteiket. Már csak azért is, mert valljuk be, ezzel az “én vagyok az alfa, én hozom a döntéseket, neked meg kuss, mert rád az omega szerep van osztva” véleménnyel elég nehéz (ha nem lehetetlen) csajozni.
        Szerintem nők nem képesek ekkorákat hazudni magukról, csak azért, hogy a pasi az ágyukban kössön ki. Vagy csak nem hallottam ilyenről.

        • Meg hát a bántalmazó eleinte a pszichológusod. Módszeresen és nagy figyelemmel kihallgat, te pedig mesélsz és boldog vagy, hogy valaki figyel rád. Kevés nő képes felismerni (elég gyorsan felismerni), hogy visszafelé semmi nem jön. Azt szereti, aki rá figyel, és nem is veszi észre, hogy gyakorlatilag semmit nem tud a partneréről.

          • Kirázott a hideg, ahogy ezt (és az előző, hosszabb hozzászólásodat) olvastam.
            Nagyon köszönöm, hogy ezt megfogalmaztad! Az önbecsülésem szépen épülgetett lefelé egy ilyen hapsi miatt, pedig nem voltunk együtt, csak ő szerette volna. De így is mintha az ólajtó csapott volna pofán, mikor átláttam rajta. 🙂 Ha már csak a házasságban lóg ki a lóláb – na, az durva lehet.

  10. Össze kéne ereszteni ezeket a Dukannal. Csakazolvassa, neked facebookon nemrég elküldtem a könyvének a linkjét (A gömbölyű a szép – http://www.libri.hu/konyv/pierre_dukan.a-gombolyu-szep.html ) . Engem halálra idegelt a könyv a sok szerintem értelmetlen következtetésével, de vicces harcot folytathatna ezekkel.
    De ami miatt idahoztam a témát az az, hogy Dukan szerint az aljas feministák (és a homoszexuális divattervezők) hozták be ezt a soványmodell/soványnő divatot, előbbiek azért mert uniformizálni kell a nőt, igenis nézzen ki úgy mint egy férfi (vagyis legyen sovány szögletes) mert mi más is lenne egy feminista célja, utóbbiak azért mert a nagy divattervezés közben elfelejtették hogy a ruha mégiscsak a nőre való, arra kéne megtervezni, hogy rá/rajta jó legyen, nekik a ruha a műalkotás amit csak elront ha nem egy 40 kilós fogas mutatja be akinek a melle csípője nem zavar be az anyag esésébe, és persze szexuális orientációjukból fakadóan mert nem érinti meg őket a női gömbölydedség – utóbbi 2 érvvel még egyet is értek.
    (ezen felül hasonló okokból az aljas feministák üldözték ki a “divatból” a szélesvállú férfit és az arcszőrzetet, mert ha a nőnek olyan nem lehet akkor a férfitól vegyük el – erre már magamban sem tudtam mit mondani mert nálam feministaként is “divat” a széles vállú borostás/szakállas pasi, meg szerintem másoknál is de mindeggggggggy).
    Mostani úriemberek szerint meg ezek szerint épp az aljas feministák akarják hogy ne a vékony nő legyen a kívánatos hanem a “Kövér”.

    Szóval én most teljesen össze vagyok zavarodva hogy melyiket is akarom.

    De majd talán jön egy férfi és megmondja.

    De komolyra fordítva a szót én sose voltam vékony, sőt most éppen a 80 kilós nők táborát gazdagítom (vagy rontom ott a levegőt). De nem érzem magam kövérnek, széles csípőjű, mellben dinamikus, vékonyderekú nő vagyok még 80 felett is, és sosem volt problémám azzal hogy nem tetszem senkinek. Mert tetszettem, meg most is remélem hogy tetszem az egyetlen férfinak aki jelenleg a célközönség. De nagyon remélem hogy nem a kilóim száma, hanem a teljes lényem miatt tetszem neki is, meg tetszettem a másnak is. Ettől függetlenül edzek heti 3x, mert úgy érzem hogy jobban tetszenék magamnak kicsit izmosabban, kicsit vékonyabban. De tök bátran használom a nőies jelzőt magamra, errefel idejön nekem egy bizonyára testileg lelkileg hibátlan mesterkan és hozzámvágja hogy olyan nincs hogy nőies mert ez kövér és ne mentegessem már magam. Hát erre mondom én azt hogy az apja f*szát, igazi nem tetszik ne nézz ide helyzet.

    Szóval így most saját tapasztalataim alapján cáfolnám meg hogy márpedig minden férfinak a vékony (szép – mert persze csak 50 kilósan lehet vki szép) nők tetszenek, mert vagy nem igaz, vagy valami kegyetlen módon jófej és fergetegisztikus lehetek hogy a gázos 80 kilómat is kompenzálni tudtam és nemhogy megkívánt egy-egy férfi de még tartós kapcsolatba is belement velem (ők biztos úgy mondanák hogy bérletet váltott)

    • Mikor az emberek 60 százaléka elhízott vagy túlsúlyos (nálunk), és az alsó társadalmi rétegek fő ismertetőjele az elhízottsága (Amerikában), akkor a 40 kilós, példának állított modell elérhetetlen vékonyságával is felsőbbségét mutatja.

  11. Ma kiemelten szar napom volt, úgyhogy előre is elnézést kérek, de nem leszek finom úrinő.

    Hát a jó édes apukájuk rongyokba tekert, hétmérföldes, csimbókos (avagy pucmángos, á la FarkasViki) faszát, azt. Namost az van, hogy vannak és voltak mindig is olyan szerencsétlen nők, akik ebben a koordináta-rendszerben határozták meg önmagukat (hogy ennek mik az okai, azt nagyon pontosan és érzékletesen kifejti Éva kismillió bejegyzésben ezen a blogon). Ez az egész pedig rohadtul fertőző, és meggyőződésem az is, hogy nem elsősorban ezek a kétbites pöcshuszárok a nők legnagyobb ellenségei a témában, mert ezek szimplán ostobák és korlátoltak, azonkívül a pinámat rá merném tenni, pedig azt nagy becsben tartom, hogy legalább a kétharmaduk szívesen döngetne valami Christina Hendricks-szerű csajt, csak ugye nem jut nekik. Valószínűleg a legtöbbnek semmilyen sem jut.

    Az a típus löki ezt az ízléstelen osztályozós dumát a legszívesebben, akinek pecsétes atlétája, kőművesdekoltázsa, sörhasa és orrszőre van, és az egyetlen élvezeti forrása a saját keze. De ők előszeretettel kategorizálnak.

    Viszont maguk a nők, akik a fényesborítósokat szerkesztik, akik ilyen témájú magazinműsorokat készítenek, satöbbi satöbbi, na ők kurvára tudnak ártani az ügynek. Akik ezeknek a senkiknek hisznek és tetszeni akarnak. Akik egymást hergelik.
    És a kurva életbe, én is belecsúszok ebbe néha, és én is hiszek ennek az egésznek, na nem az ilyen kocsmakanoknak, akiknek kábé annyi eszük van, mint egy lobotómiás kísérleti egérnek, hanem ennek a kibaszott szépségkultusznak. Ennek rendszeresen bedőlök és szenvedek miatta, és csak még jobban utálom magam, hogy bedőltem és szenvedek. Amikor nekem egy férfi olyat mond, hogy “jaj de helyes kis dundi vagy” meg “hogy meghíztál”. TERHES VAGYOK, 8 hónapos a kurva életbe, hát hogy nézzek ki??? Vagy amikor nők (!!!!!!) oktatnak ki, hogy hát nem kellett volna annyi tésztát enni, be kellett volna tartani a szénhidrátmentes diétát (olyan éhségrohamaim voltak, hogy azt hittem, belehalok), meg lehet ám futni terhesen is (elhiszem, én azelőtt naponta 5 km-t futottam, terhesen meg nagyon nem esett jól), és akkor nem híztam volna 20 kilót. És akkor feljönne a terhesfarmer, amit a 13. héten vettem.

    De ne aggódjak (mondják ezt szintén nők), le lehet azt adni, csak szülés után már nagyon oda kell figyelni, és tornázni is lehet már gyermekágy alatt is ,csak óvatosan. Mondja ezt egy olyan anyuka, aki amúgy annyit zabál, mint hat másik, és mégsem hízik, “hát mázlista vagyok, hehe”, én meg 12 éves korom óta a kilóimmal küzdök, mert hiába a sport meg az egészséges kajálás, én meg nem vagyok mázlista. Akkor volt utoljára kitűnő és gyönyörű, vékony alakom, amikor hajón énekeltem, elszívtam két doboz cigit egy nap, hajnali kettő-háromig színpadon álltam és egyszer ettem egy nap.

    Hát a kurva életbe, hagyjanak már békén! A férfiak is, a nők is! És az én hibám, tudom, mert miért hallgatok oda, miért tudják beletenni a bogarat a fülembe, miért nem a férjemre hallgatok, aki imád és szerinte gyönyörű vagyok, és miért nem és miért nem. De nincs ilyen, hogy miért nem, mert erre lettem kondicionálva, már anyám által kicsiként, aki minden egyes kurva dekagrammot megjegyzett rajtam, és folyton csesztetett, hogy ez vagy az szarul áll, mert nagy a seggem (voltam 15 éves és viszonylag vékony, akkor még). ELÉG VOLT!

    • Bizony. Nekem is elég volt, bár engem nem nagyon méricskélt senki, sőt, inkább elfogadtak, mert sose volt a családunkban központi kérdés a külső. De hiába, jön a sok szorongató kép és film és reklám, és hiába nem nézem, nem veszem, nem élem, akkor is eljut az agyamba. Meg a férfikollégáimból is néha elég, mikor időnként odabökik, hogy “miért nem ilyeneket hordasz, ez jobban áll, mint a lebernyegek”, meg mikor megkérdezik, hogy miért nem hordasz miniszoknyát néha? Miért, hogy rajtam legeltesd a szemed? Meg mikor a diákjainkat méregetik, hogy ebből a lányból milyen jó nő lesz, sőt, már az is. Miért kell ezt nekem hallgatni? Miért nem beszélik meg egymással? Nem várom el, hogy ne nézzék, ha valaki tetszik nekik, felőlem kiguvadt szemekkel is bámulhatják, de ne tegyenek már megjegyzéseket. És igen, rászóltam a barátomra is, mikor a feleségét a kilencedik hónapban koffernek becézte. Hogy van-e fogalma róla, ez milyen bántó. Nem volt neki.

    • Én egész életemben kínlódtam a kilóimmal, ami azért durva, főként, mert sem sovány, sem kövér nem voltam, annyira átlagos a külsőm, amire leginkább hanszálják a 12 egy tucat kifejezést. Apámnak viszont nagyon konkrét elképzelései voltak a nőkkel szemben (aminek sarkallatos pontja a szexualitás árasztása), és hát nehéz őt mentegetni, de annyit mégis, hogy azért annyira hiú, hogy így a 60-hoz épp egy kicsit közelebb még mindig egy jó külsejű, kb. 5-7 évet letagadható pasi (nagyon sokat sportol már vagy 30 éve és kizárólag hobbiból). Na de, nem is ő a lényeg, csak azért volt fontos, mert igaz-e, még ez is rátett a fensőbbrendűségére egy adaggal. Szóval, ezt a hatalmas frusztrát sikerült végre letennem a terhesség elejére, egy pillanatig sem érdekelt, mennyit hízom, az egészet mindenestől élveztem. Erre alig híztam, nem dagadtam, kisimultam, konkrétan megszépültem és a szülés után ez csak fokozódott. A gyerek 4 hónapos korára lement a teljes terhességi plussz, egy éves korára fogytam még 8 kilót, most úgy nézek ki, mint középiskolában, mindenki sóhajtozik, hogy hűűűdejólneézel ki. És innen jön az érdekesség: rögtön jön utána: nagyon megdolgoztál érte, ugye szegénykém?, nagyon sokat diétáztál? az egészségedre nem ment rá? szoptatni tudsz? És nem hiszik, hogy semmit. Sajnos, és ezt borzasztóan sajnálom, mégcsak nem is tornászom, vagy sportolok valamit, állítólag a szoptatás is van ilyen hatással, nem tudom. Egyszerűen csak ez lett, de a legelfogadhatóbb magyarázat az lenne, ha kiderülne, hogy vért izzadva, magamtól mindent megtagadva, az egészségem, vagy a gyerek táplálkozásának a róvására sikerült.

    • Még egy kommentrészlet a férfihangról: “Csak egy gondolat. A női magazinokat nők szerkesztik. Nőknek. Női modellekkel. Azért, hogy rengeteg felesleges hülyeséget eladjanak nekik. Szóval az egész problémáért a női magazinok női szerkesztői, női szereplői és női vásárlói felelősek :))) Utána pedig megpróbálják az egészet a férfiakra kenni…Egyszer volt egy cikk, amiben összehasonlították a női magazinok címlaplányait a férfi magazinok címlaplányaival. Kb. 20%-os súlybéli különbség volt a kettő között, kitalálható, hogy melyik javára. Ki hazudik kinek???”

      • Ha jól tudom, hiányos ismereteimben kutakodva arra jutottam, hogy kb a 20. század elején jelent meg először ez az elvárás, hogy egy nőnek soványaknak kell lennie – volt egy divathullám, amikor olyan ruhákat hordtak, amiben a melleket le kellet szoritani, kifejezetten a fiús alkat volt az elvárt. Aztán még visszajöttek később a gömbölyded formák, de ugye most megint nem az van… Az a bajom ezzel is, mint a mai világunk sok más dolgával, hogy teljesen a természet ellen való. Amellett, hogy nagyon különböző testalkatú nők (és férfiak) léteznek, a női test sajátja valamennyi kerekség – kinek több, kinek kevesebb, ennek nagyon egyszerű biológiai okai vannak. Ez ellen küzdeni önsanyargatással, hogy 5 kg-val kevesebb legyek, mint ahogy minden különösebb küzdés nélkül lennék, szerintem agyament dolog. Ma a normál testalkat már kövérnek számit. Én sem gondolom, hogy hagyjuk el magunkat stb, de nagyon sajnálom azokat, akik nem tudnak egy jóizűt enni, és szoronganak a bevitt kalóriákon. Nekem nem tetszenek Rubint Réka dagadó izmai, sem Angelina Jolie túlzottan vékony karja és csontos arca.

    • volt egy barátnőm, megszállott testnáci, akivel évek alatt lassan megszűnt a barátság. amikor egy közös barátunkat kérdeztem, hogy szerinte mi az oka ennek, azt mondta: szerintem az idegesíti, hogy te jól érzed magad bárhogy.

        • Várj, ez nem is olyan elképzelhetetlen. Ezt találtam a neten híres emberek házassági szerződéseiről.
          Tom Cruise még azt is beleírta, miszerint ő megszabhatja a feleségének, hogy kikkel barátkozhat, milyen ruhát hordhat és milyen frizurát kell viselnie. Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas kikötötték, hogy félrelépésenként 2 millió dolláros fájdalomdíj jár a másik félnek. Bill Gatesnek, a szerződés szerint, jogában áll évente egy hétvégét az előző szeretőjével tölteni. Jennifer Lopez és Ben Affleck kötelezte magát arra, hogy hetente legalább négyszer szeretkeznek, még a „szenvedélyes szerelem” elmúltával is! Náluk egy hűtlenkedési akció után ötmillió dollárral lehetett megvásárolni a házastárs megbocsátását – a hazugság egymillió, a családi viszályok és veszekedések kiváltása pedig százezer dollárt kóstált.

      • Muhaha. Én szeretném azt a világot, ahol nem ajánlgatnak semmit, hanem hagyják az anyát a saját ütemében és módszerei szerint visszaállni szülés után. És nem kell olyanokat hallgatnia, hogy “rajtam maradt húsz kiló, de lement a szoptatástól két nap alatt”, vagy “a feleségem egy dekát sem hízott, sőt, kockahasa lett a terhesség alatt”.
        Magamat meg szeretném olyanná fejleszteni, sajnos erre ez alatt a terhesség alatt már nem lesz lehetőségem, másik terhességem meg valószínűleg nem lesz, hogy ha bemegyek a babaáruházba, akkor ne kapjak sírógörcsöt, hogy minden kismama olyan karcsú és rugalmas, mintha csak egy labdát hordanának a pólójuk alatt. Én meg nem, mert minden igyekezetem ellenére tisztán, gyereket nem számolva híztam vagy 15 kilót.
        Mikor jön el az a világ, amikor nem építik le, tudatosan, lépésenként, kisgyerekkortól kezdve az önbizalmunkat? Amikor majd nem dőlünk be?

        Kate Middleton, naná. Szegénynek nem lennék a helyében semmi pénzért, akkor már inkább a saját életem. 😀

      • Erről jut eszembe, még az esküvő előtt láttam valami riportot, aszongya az ember, hogy: Kate Middleton példát mutat más nőknek, hogy hogyan kell lefogyni a “nagy napra”.
        Kate karcsúról már-már soványra fogyott akkor…

        • Jé, most meg amiatt ajnározzák, hogy nem tesz úgy, mint sok más celeb, akik szülés után két nappal már karcsúan fotózkodnak. Ó, ez a média…

  12. Viszont egyre több olyan fotós cikk jelenik meg híroldalakon meg blogokban, amelyek nevetségessé teszik azt a fajta photoshopot, amelyik élettelen babákat csinál a nőkből. De ez nem zavarja a fotósokat, továbbra is hamisítják a bikinis nők testarányait, kedvencem pedig a nagyon vékony nőkkel reklámozott alakformáló alsó. Na, az kiverte a biztosítékot.

  13. igen,
    .A nok el vannak itelve,alandoan meg vannak itelve.En evek ota tornaszom,jo nonek mondanak es lihegnek a ferfiak,de..meglepetes..akikert sok megalazasbol,kritizasalbol ,kicsi gyengesegbol es megfelelnivagyasbol jonove lettem:-)…azok soha de soha nem jutnak el hozzam,nem tudnak eljutni,mert……..a lelek vagyik szeretetre,elfogadasra.A lihego,a fent idezett kulsosegekre ado ferfiak nezese jol eshet,de soha nem erinti meg a not es meg sem kapja igazan

  14. Valahogy nagyon eross jellemu kell legyen a no,vagy jo tapasztalatai kell legyenek ahhoz hogy ennek a magas normanak allandoan ne akarjon megfelelni,vagy ne legyen megbantva.

  15. Anyám kamaszkoromban 37 kiló volt, gyomorfekély miatt (szerintem valójában anorexiás volt, csak akkoriban még nemigen tudták, mi az). Tizenhárom éves koromtól lelkiismeretfurdalásom volt minden falat miatt, amit megettem, mert egyrészt bűntudatkeltő megjegyzésekkel kísérte a tényt, én tudok enni, ő pedig nem, másrészt naponta megtudhattam, mekkora tehén vagyok, kétszer akkora, mint ő (teljesen normális súlyom volt, az akkori 162 centihez úgy 54 kiló).
    Mire felnőttem, el is hittem, hogy egy kövér és lusta disznó vagyok, miközben fogalmam sem volt arról, vajon mi a fenét akarhatnak tőlem a fiúk. Vagyis tudtam, de egyszerűen azt hittem, simán csak át akarnak verni, mert nem lehet igaz, hogy tetszem nekik. A testképzavar végigkísérte az életemet, egészen 35 éves korom tájékáig, amikor egyszerre és intenzíven kezdett tudatosulni és kibomlani végre bennem is a saját szexualitásom és nőiségem ereje, de kellett még egy válás és újabb 7 év, hogy bűntudat nélkül tudjak enni is.
    Volt egy könyv, úgy tizenhét éves korom körül olvastam, talán ismeri valamelyikőtök, a címe: A szépség iskolája. Egy nő írta azt hiszem (ez nem biztos), és tele mindenféle női praktikával, hogy hogyan is kell kinézni, viselkedni meg ilyenek. A legnagyszerűbb ötlete az volt, hogy minden reggel álljunk rá ruhátlanul a mérlegre. Azonnal vettem egy mérleget, és onnantól nagyjából húsz évig határozta meg nagyon durván minden napomat az, mit mutat éppen.
    Drasztikus dolgokat a néhány napi alig evésen kívül sosem vetettem be, szerencsére ennyi eszem mindig volt.
    Mindez jóval azelőtt, hogy ez a mai 40 kilós szépségideál megjelent és elharapódzott volna egyáltalán, sőt, a nyolvanas évek végén és a kilencvenes évek elején, amikor huszonéves voltam, még a modellek is majdnem emberinek mondható méretekkel és domborulatokkal rendelkeztek.
    Mindez most azért jutott eszembe, hogy az egész súly és testképzavar dolog mögött valóban sokkal mélyebb és rombolóbb összefüggésrendszer és manipuláció áll, még annál is, mint ami elsőre látszik, és sokkal régebben téma, mint amennyire most látszik. Ez már valami utójáték lehet, remélem lassan vége lesz, mert két lányom van, a kicsi pedig még csak tizenegy, most fog belenőni épp ezeknek a rohadt elvárásoknak a korába.

    Ami az én esetemben a csavar az egészben, hogy amikor 40 után végre igazán jól éreztem a bőrömben magam, szabad lettem és ettől valahogy belülről is vonzó, pontosan ugyanolyan ostoba és megalázó és lehúzó megjegyzéseket kaptam azoktól a férfiaktól, akik képtelenek voltak felnőni egy kapcsolathoz lelkileg és szellemileg, mint a legelején és a házasságom alatt, amikor még azt hittem, tényleg velem lehet valami baj. Nem, nem azt, amit anyámtól, a férfiak sosem láttak kövérnek és ritka időszakoktól eltekintve nem is volt rajtam 5-6-nál több plusz kiló.
    De az a hangsúly, amivel egy gyáva és gyenge férfi ki tudja ejteni a “te külsőddel és stílusoddal bárkit megkaphatsz”, “neked tényleg nincs bajod a koroddal” és “nem öregedtél semmit” , szerinte bóknak, valójában bántásnak szánt beszólásokat, überelhetetlen.
    Szóval csak annyi, hogy bármi is van a külsőnkkel, bármivel is kötnek bele, a fentiekhez hasonlóan ostoba férfihangok tulajdonosainak teljesen mindegy, csak fogás, ürügy, kivetítési felület és mentség lehessen a saját inpotenciájukra és inkompetenciáikra 🙂

    Éva, a “pocakos” írást nemrég feltette egy ismerősöm az fb-re, nem bírtam ki és megkérdeztem tőle, hogy most akkor örülnünk kell, vagy mi? Totál nem értette. Szerintem gusztustalan az az írás. Ahogyan atyaian megnyugtató, miközben valójában csak egy nyálcsorgató ínyenc, aki ugyanúgy semmi mást nem lát a nőkben, mint a többi, csak ódának álcázza mindezt. Amitől biztosan vannak sajnos olyanok, akik elájulnak.
    Huhh… délután már olvastam ezt a bejegyzés, és azt hittem, nem fogok reagálni, mert elborult kicsit az agyam 🙂 Ehhez képes…
    Köszi, jólesett, hogy elmondhattam 🙂

    • Nagyon örülök, hogy megírtad ezt, fontos és még jobban látszanak az összefüggések belőle! Engem is idegesít az a cikk, jószág a nő így is, úgy is, és hiába van oda valaki a hasamtól (tegyük fel), ha én nem szeretem a hasam, az ő rajongása mitől jó nekem?

      • Jó esetben a nő, a férfija által láttatja magát, ahogy a férfi, a nője által kap képet magáról. Egymás tükrei. Ha valaki odavan a pocidért, rajong érte, szereti…
        akkor ezen már réges-rég nincs mit magyarázni. “Mitől jó nekem?” – Ettől!
        Szeressük magunkat, de önámításba ne csapjon át! Ha én veszek egy 30 éves rozsdás zsigulit. Leflexelem a tetőt, lefújom pirosra, teszek rá sportkipufogót…, de attól még nekem nincs sportkocsim. Az nem az, hanem sufnituning. Erről szólt a FH-os cikk is. Ha valaki telt, az sajnos telt, nem pedig átlagos. Ez nagyjából olyan, mikor az 55 éves nőre azt mondjuk középkorú. (meddig él egy ember, 110 évig?) Sajnos az már öregkor, a 70-80 pedig szépkor. Ezt tudomásul kell venni. Nyugtatjuk magunkat/egymást jelzőkkel, aztán kifakadunk ha valaki nem elegáns. Erről szólt szerintem a FH-os cikk. Nem másról.
        A legtöbb divatlap élén homoszexuális férfiak állnak. Az ilyen férfiak prioritásának legvégén áll a nő, függetlenül attól,hogy belőlük élnek. Ezt vegyük figyelembe! Betiltanám mindet! Mármint a divatlapokat. A férfiak sem elégedetlen önképzavaros nőkre vágynak! Ártó!

        • Ezt az elgyengített önértékelésű, másikon csüngő emberek csinálják, hogy a partner tükrében látják magukat, neki szépítkeznek, tőle várják az igazolást. Nekem ez nem tetszik. Nem, nem ettől jó, hanem a belső tartástól, tudatosságtól. Én ezt két évtizedig csináltam, hogy nem volt közöm a saját testemhez, hanem valakihez volt közöm, aki megmondta, milyen a testem, tehát közvetetten. Vagy egy rajongó, elfogult valaki volt, aki összenyálazott, vagy valaki, akinek hááát, tetszettem, de azért lehetnék ilyenebb meg olyanabb…. Ettől csak az ment meg, ha én vagyok rendben magammal, én tetszem magamnak. Sokkal jobb így. És a férfihangos váddal szemben teszek is érte, sokat. A saját törvényszerűségeiből, telepített szoftveréből hozza ki mindenki, amit reális befektetéssel (mert mondjuk napi három óra sport vagy időigényes diétás kaják elkészítése nem fér bele mindenkinek, az idejébe vagy a prioritásai közé) ki tud. De ez is az ő döntése. Nem akarok egy próbababára hasonlítani. Viszont látom, hogy sokkal gyengébb adottság nők is egy kis tálalással milyen jó nőknek számítottak, mert hittek magukban. Láttam őket néha smink nélkül vagy meztelenül, és meghökkentem. Én nagyon, nagyon őszinte lány voltam. Engem nem a testem, hanem az öngyűlöletem akadályozott meg abban, hogy jó nő legyek. Hogy nem éreztem, hogy megérdemlek egy jó hajat vagy előnyös ruhát vagy szemfestékkel való kísérletezést.

          Te nem érzed, miért gáz, ahogy fogalmazol, hogy “sajnos telt” (és nem átlagos)? Nem akarok átlagos lenni. Telt vagyok. Tudom, hogy telt vagyok. A teltségemen belül meg izmos, arányos és extra állóképességű, és nem lusta, és még örömemet is lelem a hosszú távokban. Nem nyugtatom sem magam, sem mást, ha reng a háj. Tehát: telt vagyok, de csak a példa kedvéért én. És? Kinek dolga ezt véleményezni? A testem az enyém, és nincs joga a közösségnek vagy valamelyik tagjának osztályozni, megrendszabályozni. Ezen a blogon főleg. Mi dolgod neked ismeretlen nők testével, életkorával, miért érdekel ilyen szenvedélyesen, ahelyett, hogy magaddal foglalkoznál? Erről szól a poszt: az undorító, fölényes méricskélésről.

          Iszonyú hülyeségeket írsz a divatlapokról meg a betiltásról, és még homofób is vagy. A poci szóért meg szívesen feldugnék az orrodba egy csákányt. Nincs pocim. Pocija senkinek nincs.

          • A “poci” “telt” és hasonló jelzők, nem negatív jelzők, pláne abban a szövegkörnyezetben amiben használtam. Beleláttál valami olyasmit, ami nem volt benne. Vagy csak valamiért gyűlölsz…
            Nem. Nem vagyok homofób, hiszen a melegek valahol az én esélyeimet növelik, tehát inkább hálás vagyok nekik, mintsem haragudjak rájuk. És igen, betiltanám az összes divatlapot, ami fusztrációt, önképzavart okoz. Meg a horgász magazinokat is. Hangsúlyozom; nem vagyok horgászofób.
            A többire nincs receptem, hiszen olyan félelmek vannak amik alaptalanok, olyan dolgokon agyaltok amik súlytalanok, de látom én; ez is csak fröcsögés, osztályozás rendszabályozás a részemről. Nem az! Egy egyszerű (fél) általános vélemény. Nekem itt soha nem volt renomém, nimbuszom, hitelem… pont ezért nem szabadna ennyire magára venni bárkinek is… Olvassuk el, s aztán felejtsük el! Ennyi.

            • Te az én testrészeimről nem beszélhetsz ilyen szavakkal. Figyelsz? Ne magyarázd, ne minősíts, ne bagatellizálj, világosan jeleztem.

              Vajon mi lehet az oka, hogy neked itt soha nem volt makraméd, trolibuszod, Pithagorasz-tételed? Talán az, hogy ontod az idióta és képtelen hozzászólásokat?

        • “Jó esetben a nő, a férfija által láttatja magát, ahogy a férfi, a nője által kap képet magáról. ”
          hát jó esetben ez szerintem pont nem így van. ez inkább a rossz eset.

          jó esetben szerintem a nő és a férfi is rendelkezik egy olyan önképpel amivel megáll a lábán és boldogul. azt gondolom nagyon sokkal egyszerűbb lenne a nők élete, ha a férfiak végre nem a nők tükrében tudnának csak valakiknek látszani, hanem békében lennének magukkal akkor is ha egyedül vannak. minden tiszteletem azoké a férfiaké akik rugalmasan állnak érzelmileg és énképileg a saját lábukon.

        • ja és jó esetben a nőnek nem férfija van, és a férfinak nem nője. sőt jó esetben nem birtokviszony a kettőjük kapcsolatát leginkább jellemző nexus.

          érted te ez vajon, ember?

          • hírlandó: “érted te ez vajon, ember?”
            Ha mi együtt lennénk, akkor ÉN lennék TEÉRTED, TE pedig ÉNÉRTEM!
            Így működik a párkapcsolat. ÉRTED? ÉN ÉRTEM. Hiszen egymást védjük, egymásért vagyunk. Mi ez ha nem birtokviszony?
            Épp ezért a legnagyobb feminista hazugság; hogy a nő nem a férfiért van. De sajnos a nő a férfiért van, a férfi a nőért. Irigylem a barátodat, és a párkapcsolatodat. Ő van érted, te pedig magadért, ismerem ezt az egyenjogságosdit….

            • Na, ez az, amit minden pszichológus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember, párterapeuta, normális pap a jegyesoktatáson elmond, meg értelmes szülők a gyerekeiknek: NEM, NEM EGYMÁSÉRT VAGYUNK, CSAK VAGYUNK. Két felnőtt, szuverén ember tud párkapcsolatban, függés nélkül élni, és igen, kilóg a lólábad, mikor birtokviszonyt emlegetsz. Ki kell ábrándítsalak: a nő nem a férfiért van. És nagyon szarul érezném magam, ha a férjem értem lenne. Szerintem hirlando is. Neked nagyon egyszerű képleteid lehetnek, amik mindig fennakadnak valahol.

      • Hát attól, hogy végre engedély van rá, hogy akár szerethesd is. Viszont akkor kötelező is lesz, mert megmondta, hogy szép és lécci ne zavard a nyáladzásban a saját nyavalyáiddal… És amúgy is a lényeg, hogy ő milyennek lát, vagy neeem??? Kész agyrém az egész ebben a formában 🙂

    • “Szerintem gusztustalan az az írás. Ahogyan atyaian megnyugtató, miközben valójában csak egy nyálcsorgató ínyenc, aki ugyanúgy semmi mást nem lát a nőkben, mint a többi, csak ódának álcázza mindezt.”
      Köszönöm. Pontosan így gondolom én is. Amellett még erőltetett és negédeskedő is. Persze az író biztos azt mondaná rám, hogy nekem semmi sem jó és miért baj az, hogy ő rajongója a női testnek?
      …mert csak a testet látja, a hajlatokat, a buja idomokat a nem-tom-mit. A mögötte lévő embert meg nem. Az mellékes.

      • Komolyan jobban kiakasztott, mint a simán csak beteg ostobák szövegei. Mert talán még veszélyesebb. Nem szól ez sem semmi másról, csak róla, meg arról, neki mi szerez örömet. És teljesen igazad van, mert ez valóban nem a másik ember, a vele való együttlét és az intimitás.

  16. Hű, itt azért összecsúsznak a fogalmak:
    “Ha valaki nem egészséges és nem termékeny nőkre gerjed, kevesebb utódja lesz, vagy semennyi, és a generációk során a hajlama kikopik az emberiség génkészletéből.”
    Dd megint

    • Nemrég azt olvastam, kiderült, hogy minden ember egyetlen férfi leszármazottjának tekinthető (mint ahogy volt közös ősanyánk is, csak épp ők ketten nem egyidejűleg éltek, és nem is ugyanazon a helyen). Azaz az ő génjei benne vannak mindenkiben.
      Nyilván volt jó csomó kortársa, meg azok leszármazottjai, akik nem voltak ilyen szerencsések.

  17. tegnap még úgy gondoltam, hogy nem írom ezt meg ide, aztán mára szépen előjött egy csomó régi, rendesen akkor meg nem élt érzés. pl. düh. amit a napokban egy olyan férfi kapcsán élek meg aki amúgy nem szolgált rá, és aki messze kevésbé durva mint azok a nézősek, beszólósak voltak régen.

    nekem pár éve van csak, (mióta eléggé öreg vagyok már) hogy úgy érzem tudok láthatatlan lenni pl. az utcán, és ez iszonyú felszabadító érzés. de most is van néha, amikor kedvem van belazulni a ruhákkal, hogy hímtagú véglények kéretlenül tolakodnak bele a világomba.

    kb. ötödikes voltam, a barátnőimmel felszabadultan korcsolyáztunk az iskola felöntött jegén, mikor egy pöcs odajött, hogy a másik pöcs barátja azt üzeni, hogy tetszem neki és járni akar velem. mondta a nevét is. soha nem hallottam róla, azt sem tudtam ki az. emlékszem a rémületre, hogy valami ismeretlen személy üzenget a samesszal, hogy intimitás kéne. kb. ilyennek képzelem valahányadik kitevőn, mikor az indiai kislányoknak elmondják, hogy férjhez kell menniük.
    és emlékszem a dühre amit éreztem, hogy ezek itt ezt hogy képzelik, és elküldtem a srácot és a barátját is a halál faszára.

    és emlékszem amikor jártam az utcán és egyedül féltem, mert mindig volt valami füttyögés, valami egészen primér véglény arrogancia. és emlékszem amikor az edzésen, a parkban cigi szagot éreztem, és tudtam, hogy ott van valaki, de nem láttam, és féltem, és aztán egyszer (kerestem a labdát) elém állt a seggfej, talpig faszban és mondta nagy bátran a 12 évesnek, hogy “gyere bébi szopjál le”. és hogy ezek után már csak csapatban és ütőkkel felszerelve engedett ki minket az edző futni.

    gyűlöltem és most is gyűlölöm ezt a tolakodást, hogy nem lehet az embernek elmélyülni magában, mert a legváratlanabb pillanatban is valami minekélazilyen alak betolakszik. nekem ez volt és néha most is ez az alap megélésem ezekkel a nagymenő, tolakodó, arrogáns bunkókkal, akik között simán van docenske, kőműves, extrém sportoló, hontalan vagy entellektüel. és akik persze mind ott pöffeszkednek az útban, kikerülni sem lehet őket, és nem jut tőlük állás, és ha beszólok akkor kiesek a körből és mehetek a francba az önérzetemmel meg az önvédelmemmel. akik a nő reakciójához, behódolásához kötik az elnyomás milyenségét, hogy majd emelnek-e vagy lenyomnak, kényük szerint, és még véletlenül sem vesznek emberszámba, tárgyakat látnak, amihez majd eldöntik hogy van kedvük viszonyulni, és/vagy agyhalott módon gerjednek.

    huhhh

    és ezzel párhuzamosan mekkora élmény amikor szépen áll elő a férfi, csak úgy szembejön, megáll, tisztes távolságban, mosolyog, nem tolakszik, nem liheg, marad vér az agyában is és lehet szépen ismerkedni, menni táncolva távolabb, vagy közelebb. tisztán és kölcsönösen. van ilyen is ja, tudom.

    • meg volt az a lúzer, az egyetem alatt, aki kinyomozta a címemet és a telefonszámomat és leveleket írt, postait, versekkel. nagyon imádta magát benne és a nagy szerelmet amit megélt. nem is ismert. aztán fel is hívott, megkérdezte megkaptam-e a leveleit és mi a véleményem. mindezt névtelenül csinálta, romantikus művésznév alatt nagy bátran. aztán mikor megkérdeztem a nevét, aztán meg elküldtem a sunyiba akkor meg én voltam a bunkó és nem értette mi a bajom.

      fájnak most ezek az emlékek. fáj, hogy mennyivel felszabadultabb lett volna nélkülük.

      nem lehet ezek között a tekintetek között nyugodtan és biztonságosan élni. nem igaz, hogy ez jó, és nem igaz, hogy ez elismerés. és nem arról szól akit néznek, hanem arról aki néz, aki inkább terápiába járna. annyira megvetem őket.

      • Nem becsülöd ezt a nagy népszerűséget. Örülnöd kellene, tudjál róla. Tetszetős vagy, és még ilyen öregen is akadna felálló farok neked. Hurrá.

          • Mert az is milyen már, hogy mikor meg minden sarkon megdugnának te furcsamód nem örülsz neki. Mert amúgy az is norma, hogy az értékedet az adja, hogy heti átlagban mennyi és milyen minőségű pasi veti rád a szemét. És ez mekkora csavar. Ha nem tetszik, azonnal megkapod, hogy fanyalogsz, nemhogy örülnél. És tényleg, nincs is annál nagyobb boldogság, mint tolakodó szemek közt lébecolni. Hja! Ámbár te tehetsz róla. Nagyon kihívó és furcsa a megjelenésed, ne csodálkozzál spagettipántosban vagy szoknyában, mert amúgy a férfi valójában állat, csak néha disztingvál (no, ez konkrétan férfiszájból elhangzott engem hibáztató mondat). S azt mondom erre: Csak a megvetésem erősíted, ha magatokról így beszélsz. Vajon mi a reakció? Csak nem sértődés a megvetés miatt? Miért is nem lehet ezt elfogadni, ehhez idomulni, kompressziós harisnyát és csadort venni, ha zavar az állatias viselkedés. Vagy örülni! Hát hiszen ott a jelzés napi szinten, hogy JÓ NŐ VAGY! Az állatoknak legalábbis tetszel.

            • Bruhaha, csador. Szívesen olvasnék statisztikát a nemi erőszak előfordulási gyakoriságáról olyan országokban, ahol a nők kötelezően csadorban járnak. Mibe lefogadom, hogy legalább olyan gyakori ott is, mint a csúnya erkölcstelen spagettipántosok ellen elkövetettek emitt.

              • Nem ismerek ilyen statisztikát, de pl Iránban nem túl gyakori. Nem utolsósorban azért, mert ott simán felakasztják érte a pasit (nyilvánosan). Nagy a rizikó.

                • “de pl Iránban nem túl gyakori.”
                  Nem hinném, inkább a látencia elképesztő magas szerintem. Nem jelentik a nők, mert például nő férfikísérő nélkül, nő nem léphet ki a házból és akkor kiderül, hogy ő ezt nem tartotta be tehát eleve ő is hibás lesz, akit komolyan meg fognak büntetni. Ezenkívül 4(!) tanúnak kell bizonyítani, hogy tényleg erőszak volt (nők szava felet ér). Amennyiben mégsem hisznek neki, ami nagyon gyakori mert a férfi szava többet nyom a latban, őt fogják megkövezni mondjuk házasságtörésért. Akkor sem jobb a helyzet, ha a nőnek még nincs férje, mert őt tekintik becstelennek és tisztátlannak, egy teljesen tönkretett, értéktelen tárgynak, akit a szülők inkább férjhez adnak a megerőszakolóhoz, hogy elkerüljék a szégyent. Általában a bíróság is ezt javasolja, mert így szerintük, mindenki jól jár, a lány férjhez kerül, a pasi pedig megússza a büntetést (ami valóban akár nyilvános akasztás is lehet). Olyan is van, hogy inkább fizetnek az erőszakot elkövetőnek, csak ne beszéljen erről senkinek és ki ne derüljön, hogy lány nem szűz. A szűzhártyát pedig műtéttel helyre állítják, így a lány értékes marad . Nem véletlenül ez a legkeresettebb plasztikai műtétek egyike ebben a térségben.

                • Nana, tévképzetek. Iránban a nők KILÉPNEK férfi kísérő nélkül az utcára, nem takarják el az arcukat, kézenfogva sétálhatnak a férjükkel (illetve maradjunk annyiban, hogy nem szólnak érte), NEM mennek a férfiak mögött, hanem mellettük (hallottam iráni nőt hangosan veszekedni egy férfi buszsofőrrel, egy pasi sem szólt rá, hogy mit képzel), nincs megkövezés (az erőszaktevő pasit is megkövezni akarták a szülők, de a bíróság akasztást rendelt el), a nők egyetemre járnak, stb. Amiről te beszélsz, az az Öböl arab országaira jellemző, ha nem tévedek. A két nő egy férfi szava ellen saria előírást nem tudom, betartják-e. A látencia ettől még megvan, nyilván, alighanem magasabb arányban, mint itthon – ahol szintén elég nagy, mint tudjuk.

            • igen, épp így. és ezek a kérdések és a tiltakozás aztán olaj a tűzre, és ezután jön a Makrancos Kata cucc, meg a négyzetre emelt vadászösztön, amiről már volt szó itt a blogon is.

              és az egész nagy egyenlet végén marad a megvetés, és néhány igazi jó fej férfi, akik életben tartják a hitet és a kapcsolódás igényét. már ha még egyáltalán marad kedvünk a pasikhoz.

            • Ez iszonyú egyébként, most próbálom kitalálni, hogy ne halljam meg, vagy ne vegyem észre, vagy nem tudom. Tavaly nagyon sokat fogytam saját indíttatásból, egészségügyi okból (és ezzel is még mindig a “nyolcvankilós nők” táborába jutottam el), nem különösebben változtattam a ruházkodásomon, mert az élethelyzetem a kényelmes viseletet igényli. Hosszú évek láthatatlansága után egyszeriben mégis látható lettem a férfiaknak, és valami borzalmas az élmény. Középkorú, férjezett nő vagyok gyerekekkel, és egyáltalán nem vágyom arra, hogy észrevegyenek, nem akarok sem ismerkedni, sem “bókokat” hallani. Rohamtempóban kezdtem visszaszedni a leadott kilókat és kb. mostanra fejtettem meg, hogy miért. Nagyon durva.

            • És akkor Bánatkő meg is érkeztünk az indító cikkhez. Ennyin múlik. Kilókon, mellbőségen, derékon.
              Én pl nem vagyok egy extraság, csupán baromi magas és vékony. Ami körülvesz és fanyalgásra indít, az az, hogy ezek a pillantások, nyomulások nem tetszésről szólnak, nem valódi nekem szóló tetszésről, nem építő, vidám kapcsolódási lehetőségről, hanem pusztán arról, hogy ritka példány vagyok. Ahogy egy ismerősöm nyilatkozta egyszer a férje velem kapcsolatos rajongásáról, hogy aszongya odavan értem a zura, mert ha rám néz, azt képzeli, hogy akár ülve kinyalhatna.
              Úristen, elnézést, ez annyira megalázó. Nem tudok nevetni és örülni, mert ez tényleg semmi más, csak a hosszú combok furcsasága.
              Ahogy hirlando írta: van néhány jó fej, akik tartják a reményt, de amúgy tényleg olyan leegyszerűsített, ócska és megvetésre méltó minden kapcsolódási próbálkozás, amit képesek produkálni, hogy abba tényleg simán belefér a férfihangos röcögős hájacskák számolgatása. Őket minősíti ez az egész nyálazás.

            • Az erőszak nem szexuális, hanem hatalmi kérdés. Lehet, hogy a drasztikus büntetés visszafogó erő, de pl. Indiában brutálisan sok az erőszak még ma is, sőt, azzal, hogy az indiai nők próbálnak szabadabbá válni, tanulni és fejlődni még inkább erősödik a tendencia. Érdemes lenne pontos adatokat nézni, de egyértelmű számok nélkül is, hogy a felvilágosult kultúrákban ritkább. A nemi erőszak mindig is arról szólt, hogy a férfi erőt fitogtasson és megtörje a nőt. Ahol gyakoribb az erőszak, ott a nők helyzete, egyáltalán a társadalmi viszonyok komoly vizsgálatot érdemelnek.

              http://www.origo.hu/nagyvilag/20130105-nemi-eroszak-ujdelhiben-nok-helyzete-indiaban.html

              Mi van nálunk? Mi van a házassági (szelíd, elvárt) erőszakkal? Tinilányok leitatásával és filmre vett megerőszakolásával? Tanár urak zaklatásával? És igen, az erőszakos arcba bámulással, utcán mustrálással? Ugyanannak a kockának az oldalai. Ez a kocka pedig a hatalom.

            • “Keserű a diófának, diófának levele, ez a leány válogat a legénybe’
              Törje ki a válogatós, válogatós nyavalya, én is voltam szeretője valaha.”
              (népdal, Erdély, Ördöngösfüzes)
              Mindig az rója fel, hogy valaki válogatós, aki nem kellett.
              Ha meg nem válogatós, akkor kurva.
              Same old, same old, századokon át.

            • Konkrétan Iránban eltöltöttem egy hónapot, sok emberrel – nőkkel is – beszélgettem. Nem csak nagyvárosokban, hanem kisebb településeken is jártam. Meg jártam pl. Egyiptomban, ugye az még a felvilágosultabb arab ország, és azt láttam, hogy Egyiptomban kevesebb joguk van a nőknek, legalábbis vidéken, mint Iránban. Mondjuk ez, hogy nem lehet kimenni az utcára egyedül, ilyen ott sincs. És bizony Iránban a lányoknak éppúgy KELL iskolába járni, mint a fiúknak.

        • “és az egész nagy egyenlet végén marad a megvetés, és néhány igazi jó fej férfi, akik életben tartják a hitet és a kapcsolódás igényét. már ha még egyáltalán marad kedvünk a pasikhoz.” – akik egyébként, ezen az effektuson keresztül jól ráfáznak arra időnként, hogy emberszámba veszik a nőket… na nem panaszkodásiból mondom, legfeljebb egy egész kicsit… hirlando, nagyon érzékletes a leírásod, imádom, amikor egy nő harciasabb,van nála gázspray meg maró gúny meg találékonyság és persze mindehhez kurázsi, de az is tök világos, hogy ez nem elvárható és szép kis világ az, amiben mégiscsak az jobb, ha ezek megvannak…sajnálom, hogy így van.

          • minden nőben megvan az erő és a kurázsi, csak a társadalom nagyon keményen bünteti a használatát. a férfiak általában rettegnek tőle, és nem is tudnak vele mit kezdeni. ígyhát a legjobb lehetőleg csecsemő kortól, csírájában elfojtani, elnyomni, és máris témánál vagyunk.

            • Erről is olvastunk az egyetemen, hogy miért megy kevesebb lány természettudományos irányba. Nem tudom már a konkrétumokat, de azt hozta a cikk, hogy a lányok kb. ugyanolyan jók vagy jobbak pl. matematikából, de önértékelési problémájuk van, illetve külső hatásra meggyőzik magukat arról, hogy egy nő nem lehet jó matekból, és ez utána kihat az eredményeikre is (romlanak).

          • Volt egy osztálytársam, a szerelmével zaklatott, amit én nem viszonoztam, mert egyrészt visszataszító egy srác volt, másrészt meg volt barátom, amit ő nem nagyon fogott fel. Egyszer nekem jött egy szünetben a mondvacsinált sérelmével, majdnem megfojtott, én meg elmondtam a barátomnak, aki másnap elverte a suli előtt. Kicsit bonyolultabb volt azért ennél a dolog, minden szálán lehetne csemegézni, igen tanulságos történet volt számomra. Engem áthelyeztek egy másik iskolába, ahol végül sokkal jobban éreztem magam, őt meg áthelyezték egy másik osztályba. A fegyelmi tárgyaláson nem nagyon volt senki azzal elfoglalva, hogy miért történt mindez, lehetett csámcsogni a fizikai erőszakon, ami tényleg nem old meg semmit, de mivel két évig lógott rajtam a srác, és már tényleg untam, nem bántam meg. Főleg, hogy az új osztályommal nagyon jól jártam. Aztán találkoztunk évek múlva, beszélgettünk, felnőtt a felnőttel, sokat változtunk, de mikor megtudta, hogy nekem már megint van valakim, eléggé lehervadt. Na, ennek én meg örültem.

      • Hirlando, nekem egyszer egy pasi azt mondta, hogy ő abból tudja, hogy valójában tetszik -e neki a nő, hogy egy hangszer jut eszébe, ha igazi vonzalmat érez. És rólam, egy !zongora! jutott az eszébe. Mondom jó, hát remélem nem a seggem mérete miatt, vagy a fogazatom hajlik erősen egy sima-egy fordítottba, vagyis fekete-fehérbe, hogy pontos legyek. Kérdezem, tud-e zongorázni? Aszondja nem. Kérdezem, ő maga milyen hangszer ezen elv alapján? (drukkoltam hogy ne legyen válasz, de itt már nem volt megállás) Aszondja hegedű. Kérdezem, aztán tud -e hegedülni (reméltem, hogy semmi vonogatós tevékenység nem jut eszébe, én meg nem látom meg az arcán, ha mégis) aszondja, nem.
        Mondom, hát ez így elég valószerűtlen, körülbelül mint a kettőnk leendő viszonya.
        Aszondja, valószínűtlen helyzetek mindig akadnak, több közülük igen szerencsés. Az aranykézben lakott, mikor a robbantás történt, csak épp szerencsére bement az erkélyről. Azóta másképp szemléli a világot. Kérdezem hogy, karmesterként? Aszondja nem, zeneművészként.
        😀

    • ,,kb. ötödikes voltam, a barátnőimmel felszabadultan korcsolyáztunk az iskola felöntött jegén, mikor egy pöcs odajött, hogy a másik pöcs barátja azt üzeni, hogy tetszem neki és járni akar velem. mondta a nevét is. soha nem hallottam róla,(…) ezek itt ezt hogy képzelik, és elküldtem a srácot és a barátját is a halál faszára.”

      ez iszonyú durva. nem részükről, hanem részedről. ha belegondolok, hogy a pont ennyi idős fiam összeszedné a bátorságát, odamenne valakihez, aki tetszik neki, és az ilyen sértő, megalázó módon reagál… szerinted mennyire mélyen vágtál bele annak a (két) srácnak az önbizalmába? és még jogosnak is érzed?

      • nem a srác jött oda, hanem a barátját küldte. sosem bántottam aki rendesen odajött. épp ezt írom. ha szépen jött és tisztelettel, akkor semmi gond nem volt, rendesen beszéltem vele. az én fiam is ennyi idős, nagyon szégyellném magam, ha a haverját küldené megüzenni, hogy járni akar a lánnyal. és az a srác nyolcadikos volt, egy ötödikeshez küldte a havert vagányan.

          • Nekem egyik fiam sem küldött oda senkit. Sőt, volt, hogy bnő ment a fiamhoz, hogy a kutyafüle szerelmes beléd (hatodikos volt a fiam). A gyerek azt mondta, akkor jöjjön ide és beszéljünk. Nekem ne üzengessen, ne vonjon bele egy számomra érdektelen külső személyt, sőt, ne írogasson a FB- on, miközben egy osztályba járunk. Miért is nem lehet erről beszélni?
            Ő nem állt szóba a kislánnyal, azt mondta, ez bolond. Odament egy nyolcadikoshoz, beszédbe elegyedtek és barátok lettek.
            Ugyanígy a másik.
            Én is azt mondom, nem egészséges, sőt, nem jó előjel ez a nagy félelem. Ne küldje oda a barátját.

          • nem gyámoltalan volt, hanem gyáva. egy arrogáns, “menő”-nek számító alak, mint később megtudtam. egy igazi pöcs.

            a tényleg gyámoltalan fiúk szerintem nem csinálják ezt, legalábbis én így tapasztaltam. a gyámoltalan fiúk az én életemben mindig kedvesek voltak velem és én is velük. és legtöbbször kiderült róluk, hogy nem gyámoltalanok, hanem izgalmasak és érdekesek, csak nem akartak beszállni ebbe a lenyomós, játszmás férfi-női viszonyba.
            az un. gyámoltalan alakok általában jó barátaim voltak mindig.

          • neked ennyire nincs füled ennek a történetnek a hangulatára? miért gondolod, hogy hirlando tévesen ítélte meg akkor, ott a jégpályán, hogy hogyan közelednek hozzá? bocs, kicsit ideges lettem… de tényleg érdekel

            • nincs rá fülem, mert
              – ekkora fiam van, és sok hülye kis kényeskedő tyúk a korosztályában, akik képesek tönkrevágni az önbecsülését
              – pöcsnek hívni egy 10-12 éves kölyköt bunkóság
              – a legadekváltabb nyilván az, hogy hozzám sose jöttek oda fiúk, nyilván baromira féltékeny vagyok a szituációra, hát nem?

              tőlem meg ne legyél ideges, árt a vékonyságnak

              • “pöcsnek hívni egy 10-12 éves kölyköt bunkóság”
                Zsuzska, én ebben teljesen igazat adok neked, viszont akkor kislányokat se hülye tyúkozzunk!
                Ezenkívül a lányoknak semmilyen korban nem kell eltűrniük a (saját megítélésük szerint) bántó és kellemetlen közeledéseket, csak azért, hogy meg ne sértse a másik önérzetét (akit esetleg arrogánsnak és bunkónak tart). Pont az a baj, hogy a lányokat erre a mindent eltűrésre szocializálják.

            • Igazából Zsuzskának menne, csak már nincs alatta hely.
              “- ekkora fiam van, és sok hülye kis kényeskedő tyúk a korosztályában, akik képesek tönkrevágni az önbecsülését”
              A fiam nem volt valami sikeres a lányoknál, sokat beszélgettünk erről. Miért tetszik a lányoknak XY, és ő miért nem, igaz-e ez egyáltalán, minden lányt megnézett, vagy csak a pár “menőt”, mit várna ő egy lánytól, ki tetszik neki igazán, mennyire befolyásolja a többi fiú ízlése, véleménye, stb. Tanulságos beszélgetések voltak mindhármunknak (2 évvel fiatalabb lány testvér).
              Könnyű egy fiú anyjaként a lányokat kényeskedő, hülye tyúknak beállítani, csak nem biztos, hogy hosszú távon eredményre vezet. Az idegen kislányok nem azért vannak, hogy az én fiam önbecsülésével bármit tegyenek.

              Az én lányomnak is volt ilyen (és van manapság is) haver, ismerős útján kapott ajánlata, amit nyilván visszautasított. Ő is megkapta párszor, hogy hülye picsa, elkényeztetett királylány, mit képzel magáról. Akkor mondjam neki, hogy gyerekem, te beletiportál szegény fiú önbecsülésébe, és inkább fogadd el az ajánlatot?

            • @zsuzsi1969
              ,,Könnyű egy fiú anyjaként a lányokat kényeskedő, hülye tyúknak beállítani, csak nem biztos, hogy hosszú távon eredményre vezet”

              Amire reagáltam, annak folyományaként tessék nézni a hozzászólásomat, mert így hülyén jön ki az egész, nem minden kislány tyúk, hát persze, hogy nem, és nem azért az, ha elküld egy fiút. A mikénten van a hangsúly. Ha egy kislány olyan rohadtuk érzékeny, hogy hozzá se lehet szólni, és inkább elküldi a vérbe a srácot, az egy kényeskedő hülye tyúk képzetét kelti bennem. Nőként is úgy érzem, a lélekbe való sáros lábbal, magasról történő belerúgás nem fair semmilyen korosztályú és nemű embertől.

              A nagyobbik lányom borzasztó intelligensen oldja meg a kérdést, egyszerűen azt mondja, ő még túl fiatal az ilyesmihez, nem szeretne senkivel járni -ez annyira normális, empatikus és érett válasz, hogy erre büszke lehet bárki, akinek 10 éves lánya van. És azok a fiúk, akik ilyen választ kapnak, felnőtt korukban talán nem fognak csoportosan hőbörögni a férfihangon és társain. Míg akiket csúnyán elzavarnak, szépen igazolni is látják majd a nőkkel szembeni averzióikat.

              Lényeges eleme a dolognak, hogy itt kis emberekről beszélünk, akiknek még sokat kell tanulniuk az élet dolgairól, és ha felnőtt fejjel is ugyanazt gondolják, mint gyerekként, akkor a fejlődés útközben valahol megszakadt.

              • Finom hibáztatás ez megint: komolyan azt állítod, hogy a nők reakciója miatt lesznek ennyire egysejtűek a férfiak, és a nők csináljanak valamit, finoman, okosan ötödikesen, nehogy állatok legyenek a férfiakból? Aki akar valamit, ne küldje oda a barátját, és vadidegenként ne is álljon a lány elé, hogy járunk? Egyáltalán, ne figyelje, lesse a távolból. Ismerje meg, figyeljen a finom jelzésekre, legyen türelmes. Nem kell a sok duma meg vallomás. És mondják el neki az idősebbek vagy a felnőttek, hogy így közeledni gáz. Mit üzenhetett volna a gyerek Hirlando egy NYOLCADIKOS fiúnak, akit nem is látott még? Adott volna egy címet, hogy hova küldjék a tevéket?

                Tele van a világ a görény közeledés után visszautasított, önmagát zokogva sajnáló, frusztrált férfival. Hogy a nők milyen kegyetlenek és érzéketlenek, és kinevetik őket, ezt hajtogatják. Csakhogy az egész mélyén az van, hogy nekik jár a választás joga, annak a lánynak az igenje, aki nekik megtetszett, vagy a párkapcsolat általában.

                A torz nemi szerepek mindig. Én nagy spíler vagyok reménytelen szerelemben, és szégyelltem magam mindig.

      • Én azt olvasom, hogy az a srác vágott bele Hírlandó lelki nyugalmába. Szerintem egy 5. lánynak pont nem kell egy fickó önbizalmával foglalkoznia a jégpályán.
        Én ebből tanulva elmondom a fiamnak, hogy ne küldözgessen maga helyett mást, ha egy lány tetszik neki, meg azt is, hogy lehet, hogy ez egyátalán nem fognak örülni a közeledésének. Persze az is lehet, hogy igen.

  18. Még nem olvastam végig az összes kommentet. 190 cm magasan vagyok nő (a csúcs 192 volt, de megyek össze), ez olyasvalami, ami nem beteg, nem egészséges, nem szép vagy csúnya, nem tudnék sem magasabb, sem alacsonyabb lenni, ha akarnék sem. Mindennapos élmény számomra, hogy ki elismerően, ki kerek, ki az ominózus szűk szemmel megbámul. Beszól. Minősít. Obszcén kérdést vagy megjegyzést intéz hozzám. Buszon, metrón, gyalog, kerékpáron, mindegy hol és hogyan vagyok épp. Egyre kevésbé vagyok finom és nőies, ha reagálok rájuk, márpedig egyre gyakrabban érzem úgy, hogy reagálni akarok, hátha egyszer megragad már valakinek a fejében, hogy nem kirakati bábu vagyok.
    Randiztam (egyszer és setöbbet) olyan pasival, aki azt mondta, hogy túl magas vagyok neki. Hát milyen kis kukifejű, aki azt gondolja, hogy presztízsveszteség éri attól, hogy én magasabban létezem nála? Milyen kis kukifej, aki azt gondolja, hogy a presztízs bármikor is kérdés egy randin, vagy uram bocsá’ egy kapcsolatban?

    • Egyszer jártam egy nálam magasabb lánnyal. Nem ezért szakítottunk 😉 Tényleg nem éreztem zavarónak, gondolom, ő sem, de azért nem hordott magassarkút ha találkoztunk, de lehet, hogy amúgy sem szerette.

    • De rossz lehet. Tavaly volt a keresztapám lányának esküvője, kb 10 centivel magasabb a férjénél, soha nem zavarta őket, úgy örültem, hogy boldogok, jó rájuk nézni. Az alacsony nőknek ugyanez: fülem hallatára mondta egyik tanítványom az osztályba járó lányról, aki kb 145 cm lehetett: jó, mert állva tud sz..ni. Ez ugyanolyan, mint a kövér-sovány nők méregetése. Nem irigyellek.

      • Na nekem meg sokszor mondták már, hogy milyen jó nekem, mert állva ki tudnak nyalni. Válasz: De ne csináld. Elég jól letöri a szarvakat. 🙂
        Viszont: moziban, koncerten hátsó sorokból is patentül látok mindent.
        Laci, nem tudom, én nem szeretem a magassarkút, mert kényelmetlen, de volt párszor rajtam. Már nem számít, hogy 190, vagy 200 cm valaki.
        Apropo magassarkú: Szerintem azt is férfiak találták ki. 😀

        • “Na nekem meg sokszor mondták már, hogy milyen jó nekem, mert állva ki tudnak nyalni.” Ó istenem, ilyenkor mindig annyira kiábrándulok a pasikból, és már más is leirt egy ugyanilyen történetet a kommentek között. Hát hogy jönnek egyáltalán ehhez? Én szégyellem magam helyettük! Tényleg ennyire taplók??? Nem csoda, hogy ennyire nincs összhang a két nem között, ha ezt megengedik maguknak. Nekem miért nem jut eszembe, hogy úgy közeledjek a nekem tetsző férfihez, hogy úgy leszopnálak? Ha valaki tetszik, csak szeretnék vele beszélgetni és jobban megismerni.

          • szvsz ez abból a tényből következik, hogy ha mezítláb járnánk, amire „ki vagyunk találva”, akkor sokkal többet járnánk/futnánk a lábfejünk elülső részén, mint lapos cipőben, és gondolom az egyéb izmaink is erre vannak berendezkedve. viszont azt kétlem, hogy a változtatható lábfejhelyzet (minimálcipő vagy cipőtlenség) ne verné le testhosszal a magassarkút.

            ez nekem kicsit olyan, mint amikor a sima cumit a tápszerezéssel hasonlítják össze, és kihozzák, hogy akit cumiztatnak cumisüvegből etetés helyett, azt tovább szoptatják:D

        • Tök jó, hogy párhuzamosan írunk a magasságról egészen hasonlókat. Én monnyuk csak 180, így a durva beszólásokat megúszom, viszont az extrémhez való tapadást, a magas nő, mint préda lárvaegyszerűségű vágyát naponta magamon hordom.

    • 181 – voltak (mi több, vannak most is), akik ezt nem hajlandóak _megbocsátani_ nekem. igen, egyenesen sértésnek veszik, és haragudnak érte, nőnek _nem illik_ ekkorára nőni, és kész. ha mégis erre vetemedne, legalább magassarkút ne hordjon, minek ez a feltűnősködés. különben azt mondjuk, hogy nem is nő, mert azok nem ekkorák!!

      • 180 vagyok én is. Rengeteg időbe került, hogy ezt elfogadjam, mert az én generációmban kevés magas csaj volt még, tehát mindig kilógtam és kamaszkorban az ember inkább hasonulni szeretne, mint kilógni. Aztán ahogy rájöttem, hogy 1. ezen nem tudok változtatni 2. vannak előnyei is a dolognak 3. a férfiakat nem is zavarja annyira, jobban el tudtam fogadni. Mostanra már annyira megszerettem, hogy azt mondom, ha valakinek nem tetszik, az kapja be. Tetszettek volna jobban megnőni.
        Sőt. Csakazértis felveszek magassarkú cipőt/csizmát. Magas vagyok? Igen. Nem is próbálnak beszólni az utcán…:)

  19. Engem nem zavar, ha valaki a kinézetemet gusztálja, pláne, ha csinosnak tart – amennyiben ez szexuális, vagy férfi-nő kontextusban történik. Vagy legalább semmilyen más nexusban nem állok az illető férfival.
    Nagyon zavar viszont, ha a szépség megjelenik olyan kontextusban, ahol semmi szerepe nincs.
    Például üzleti, szakmai kapcsolatba kerülök valakivel, aki történetesen ronda, öreg férfi.
    Akkor ő ne tegye szóvá, hogy én meg csinos, fiatal nő vagyok. Hogy vonzónak talál.
    Ne kezdjen udvarolni.
    Ne simogassa meg a kezemet, miközben tárgyalunk.
    Legyen vak arra, hogy nézek ki, és arra figyeljen, hogy én épp ötszáz vadászrepülőt akarok neki eladni (például).

    Munkahelyen előfordult, hogy egy fiatal kolléganő teljesítményét akartuk megbeszélni.
    Negyvenes férfi munkatárs első mondata: “Anett nagyon csinos lány.” Utána tért rá a munkájának az értékelésére. Ezt miért kellett behozni?

    Ha egy nő történetesen miniszter, üzletasszony, bármilyen híres és hatalmas pozíciót tölt be, hogyha csinos is, akkor ez megjelenik a róla szóló híradásokban.
    Mikor volt téma ezzel szemben, hogy néz ki egy férfi miniszter? Szempont-e, hogy csinos a pápa?
    Ezt nem értettem sose. A munkáját végezze jól, ez a szempont, nem?

    • csinosság, külső emlegetése az érdemi munka helyett.
      a nő semmibevételének igen bevált eszköze. leszarom a munkádat, örülj, hogy csinosnak tartalak. ennyi.

      és innen nyilván ötszörös meló eredményt produkálni, ha nő vagy.

      (ja, ja Obama mostanában kért elnézést a főügyészétől, mert bemutatásakor említést tett a csinos külsejére. ide már eljutottunk. de gondoljatok bele, milyen mélyen beleivódott ez a mindennapos kommunikációba, hogy haladó gondolkozásúnak tartott amerikai elnök – akinek nyilván 150 stábos kommunikációs csapata van – ilyen szinten hibázik és tesz szexista megjegyzést – csak úgy megszokásból)

      • brühühü elbactam a jelszavam és elveszett a komment, naszal:
        De ha nem örülsz neki hogy a kolléga lecsinosozott akkor mi vagy? Igen, nyert, kielégítetlen feminista p*csa aki nem tud bókot fogadni.

        • Hát mondd azt válaszképp, hogy te meg jó pasi vagy (jelzem, az ipsének alighanem tetszeni fog, és tényleg bóknak fogja tartani, sőt, rád fog hajtani). Szerintem ugyanis a pasiknak (bevallom, nekem is) tetszik, ha a külsejüket dicsérik, ezért nem értik, hogy a nőknek mi ezzel a baja.

          • Ha nem tudod, hogy a nőknek mi ezzel a baja, akkor képzeld el, hogy éreznéd magad, ha 2-3 kigyúrt, kopasz férfi nyálcsorgatva mustrálgatni kezdene, és beszólogatnának.

            1. Neked ők valószínűleg nem tetszenek, sőt, esetleg kifejezetten taszítanak szexuálisan.
            2. De erről senki sem kérdezte a véleményed, ez huszadrangú szempont ,nekik te csak egy test vagy.
            3. Erő- és/vagy hatalmi fölényben vannak veled szemben (tehát a mustrálgatásban benne van a zaklatás vagy a szexuális erőszak esélye, ami ellen nem biztos, hogy tudnál védekezni)

            Na most, a nők nézegetésében, a “bókokban”, kéretlen véleményekben legtöbbször a fenti három elemből legalább egy megtalálható. Általában nem ilyen élesen, sokszor rejtette, homályosan, de azért ott van.

            • Nana, én a csinos vagy kifejezésre gondoltam – de jó, asszem értem. Hogy az átélt kiszolgáltatott helyzet miatt a valóban bóknak szánt megjegyzés is legalábbis kellemetlen. Csak pont arról van szó, hogy engem tényleg nemigen gusztálgatnak erőfölényben levő nők, akik nekem nem tetszenek, ezért nem tudom, hogy mit jelent a számodra az, ha én tényleg (a magam részéről) szexuális tartalom nélkül mondom ezt, mintha a gyűrűdre, vagy a kézírásodra tennék hasonló megjegyzést – ami valljuk be, semmivel sem fontosabb mondjuk kollégák között. Most megjegyeztem.

            • Igen, értelek, és a saját szemszögedből részben igazad is van. De tegyük fel, hogy nincs semmi rossz szándék, csak tényleg a szimpla kedvesség a cél, akkor is ott van az emberben (legalábbis bennem igen), hogy: “Igen tudom, csinos vagyok, meg minden, de bakker, mért kell ezzel ennyit foglalkozni? Inkább arra figyelnél, amit mondok, vagy dicsérnéd meg a munkámat!” Mert már mondjuk te vagy aznap a harmadik, aki megjegyzi.
              No, meg ha ilyen sokat foglalkoznak azzal, hogy csinos vagyok, akkor vajon az is ennyire fontos lenne, hogy ha nem lennék az? Akkor ebből egy csomó hátrányom származna?
              Ha egy férfit dicsérnek, akkor örül, de ha mondjuk kövérnek tartják, akkor sem omlik össze, és főleg nem gondolják azt róla, hogy mondjuk rosszabb szakember lenne, vagy alacsonyabb rendű ember. Hiszen az csak egy tulajdonsága sok közül. A nők véleménye a férfiakról nem halálos, nincs akkora megsemmisítő ereje, tétje. Visszafelé ez már nem igaz.

              • Mondom, hogy értem már 😉
                Csak azt akartam mondani, hogy pont azért, mert nincsenek ezek a tapasztalatok mögöttünk, amíg egy nő el nem mondja, nem tudjuk. De már értem, mert Elanor elmagyarázta (bocs, ez szállóige a családban, konkrétan a gyerekeinkkel).
                De miért van ekkora tétje a nőknél? Miért nem igaz visszafelé? Mert tényleg befolyásolja pl. a munkalehetőségeket? Vagy azért, mert sikerült (tudom, a férfiaknak, meg a patriarchális nőknek) elhitetni veletek, hogy a külsőtök annyira fontos? Párkapcsolaton kívül is? Tényleg kérdezem, meg tanakodom rajta.

            • Az van, hogy baromira lehet tudni, hogy mikor egy őszinte bók (ritkábban) (ezt szeretem és elégedetten zsebre is vágom), és mikor lenyomási kísérlet. Egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikből nem következik, hogy a külsőnkről legyen szó, pl munkamegbeszélés, felületes ismeretség, utca stb. Ha ilyenkor erőlteti a pasi, bóknak álcázva persze, az nagyon gáz. Egyébként én is szoktam mondani férfiaknak és nőknek is, hogy szépek, jól néznek ki, csinosak stb. Akkor, ha már viszonylag bensőséges a kapcsolatom velük.

            • most így hülye példa a kiindulási helyzet miatt, de páromnak múltkor volt talán egy ilyen AHA pillanata. Már hogy beleélés meg hogy aki nincs kitéve neki az nem érti miért megalázó, bántó, sértő, zavaró stb. témában. Konkrétan annyi volt hogy játszott (far cry 2-3? valamelyik), Lényeg, hogy pár fiatal elmegy egy szigetre bulizni, azt hiszik lakatlan, de közben vmi drogáró uralja, emberei elkapják őket (2-3 srác meg 2-3 lány, vagy több talán a csapat). Kis ketrecbe zárás, intro, elfogott csávóval erősen rányomulósan beszél a szöveg alapján feltehetően a férfiakkal való szexet nem megvető punk fogvatartó. Párom meg így teljesen elhűlten hogy ó te jó ég, most képzeld el hogy nem elég hogy elkapnak, meg bezárnak, de egy b*zi még meg is erőszakol. Kapásból mondtam rá, hogy igen, tudod ha nő vagy akkor meg kb 99% (10000%) hogy valaki megerőszakol. És akkor jött a leesett áll, hogy most végiggondolta hogy bakker, tényleg.
              Nyilván aki nincs kitéve valaminek, soha, az nem érzi át feltétlenül hogy annak aki ebben él ez milyen érzés. (nyilván ha sose rúgtak vesén attól még én is tudom hogy az szar, de lelki terror esetén kicsit más a helyzet). Ilyenkor mindig eszembe jut Merle Védett férfiak című könyvének vége, mikor a pasit majdnem megerőszakolja pár nagydarab útépítőmunkásnő (ha jól emlékszem), meg előtte sok beszólással elég rendesen be is alázzák. Ott a pasi mondja ki a végén, hogy sok megbosszulni valója maradt még a nőknek (amivel pont nem értek egyet, mert max azon éri meg leverni aki konkrétan személyesen ártott nekem, de a pasinak az is egy ilyen AHA pillanat)

            • blacinak “ha én tényleg (a magam részéről) szexuális tartalom nélkül mondom ezt, mintha a gyűrűdre, vagy a kézírásodra tennék hasonló megjegyzést” – ha már valaki késztetést érez arra, hogy dicsérjen, sokkal jobban esik, ha az eszemet dicséri. Ez vajon mennyire gyakori?

            • Anikó: nyilván kollegiális viszonyban tényleg az ész (vagy a szakmában fontos egyéb képességek) dicsérete a releváns. De miért ne lehetne mást is dicsérni? Egy kollegiális viszonynak miért kellene a szakmára korlátozódni kizárólag. Én pl. nem bánom, ha a saját sütésű kenyeremet dicsérik a kollégáim 😉

            • blacinak: Nem kollegiális viszonyra gondoltam, hanem úgy általában. Miért ne lehetne? Nekem speciel egy ilyen bók értékesebb, mint a külsőm dicsérete. Persze könnyebb észrevenni, ha valaki csinos, mint hogy okos, de azért a szellemi képességeinket sem rejtegetjük.

            • Anikó, ahhoz, hogy az eszedet észrevegyék, meg kell ismerni. A csinosság meg első látásra feltűnik. Meg izé: a pasinak sem kell okosnak lennie hozzá, az eszed meg egy buta embernek nem biztos, hogy feltűnik. Magyarul: egyszerűbb.

            • blaci többségében olyan emberekkel találkozom nap mint nap, akik ismernek. És nem az a lényeg, hogy most mindenki ajnározzon, hanem csak annyi, hogy vannak sokkal lényegesebb tulajdonságok is az emberben, amelyek értékesebbek is annál, minthogy ma sikerült jobban megfésülködni, mégis folyton a külsőnkkel jönnek. Ez volt a fő téma, hogy miért és mikor, hogyan gáz ez, ezt most ne kelljen kifejtenem. Nem vagyok bűn ronda, sőt voltak időszakok, amikor kifejezetten tetszetős voltam, és már unom, és nem is érdekel, hogy kinek tetszem, viszont az valóban jól esik, ha olyan tulajdonságomat méltatják, elismerik, amit én is valódi értéknek tartok. Tudom, hogy van egy ilyen dolog az egészben, hogy csak kedves próbál lenni az, aki bókol, de csak egy sztereotipiát követve mond valamit, mert hogy a nők ennek örülnek, mondjuk azt, hogy csinos. Végül is azt akarom kihozni az egészből, hogy szakadjunk már el ettől a berögződéstől, és próbáljunk meg már mást is észrevenni a másikban. Ja, és még a korábbihoz. Ha a főztömet dicsérik, annak én is tudok örülni.

              • Anikó, ne engem győzködj 😉 Hát épp az egyszerűen gondolkodó pasikat (és valljuk be, nőket: hányszor hallom nők szájából elismerően: milyen csinos vagy!) cikizem.

          • A munkahelyi zaklatásnak van egy szakirodalma.
            Nem javasolják, hogy a nő kezdje visszavágásként dicsérgetni a férfi külsejét.
            Jó esetben azt fogja hinni, tetszik a nőnek és mekkora király.
            Rossz esetben elhíreszteli, hogy az illető nő teljesen ki van éhezve szexuálisan, és szabad préda. Vagy éppen, hogy a testével akar előmenetelt vagy üzletet szerezni.

          • És még rá is hajt a férfi! Nahát! árnika, hallod? úúúúúúúúúúú
            Laci, a férfiakat nagyon ritkán gusztálgatják és zaklatják, egyszerűen épebb, intelligensebb a viszonyunk veletek, mint viszont. Ebben áll a különbség. De ezt írod is.

            • Őőő, a ráhajtással pont arra akartam utalni, amire Bringasahegyen.
              Értem egyébként, mondom, kicsit ufo vagyok, a barátaim is kicsit azok, az a durva nyomulás, amiről írtok, nekem (eddig) marginális jelenségnek tűnt. Persze, tudtam, hogy létezik, de úgy képzeltem, hogy a nyóckerre meg pár kocsmára korlátozódik. Egyszerűen nem voltam ilyen pasik társaságában, csak láttam (bosszankodva) időnként.

      • http://en.wikipedia.org/wiki/Finkbeiner_test

        A Finkbeiner tesztnek akkor felel meg egy nő tudósról szóló publikáció, ha az írásban nem szerepel:
        A tény hogy ő nő
        Férje munkája
        Gyermekeinek elhelyezése a munkaideje alatt
        Hogyan neveli a gyermekeit
        Hogyan hatott rá a szakterületén tapasztalható versengés
        Mekkora példakép ő más nőknek
        Hogy ‘ő az első nő, aki….’

        Hát igen, ezek sztereotípiaszerűen kerülnek bele minden nőkről szóló híradásba, bezzek egy tudós férfitól mikor kérdezik meg, hogy ki törődik a gyerekeivel, míg ő kutat, vagy urambocsá’ a felesége munkája.

    • Őőő, azért pl. Putyin kifejezetten rá is játszik, hogy ő jó pasi, és a sportosságát ki is emelik, ha nem is mindig szóban, de képeken, hírekben, és bizony a jó megjelenést azért emelték már ki más politikussal kapcsolatban, de Horn Gyuláról az alacsonyságát is megírták, sőt volt olyan is, ahol a szintén nem túl magas Orbánról írogattak nemtudomkivel összehasonlítva.

      • Putyinnak ez az imázsa, ő csinálja, mert tudja, hogy neki ott menőzni kell, reklámozni kell magát, hogy ő A Főpasi.
        Hazai politikusok termetét is idétlennek tartom összehasonlítani, bármennyire is két nem túl adoniszi megjelenésű példát sikerült hozni. Orbánnal se az a bajom, ahogy kinéz, hanem ahogy gondolkozik, előadja magát. Hogy egy majdmegmutatós, nagyképű, cinikus, sértett ember, akinek max közbenyikkanni lehet, mert Ő Beszél. Hogy azért lett miniszterelnök, mert verte az apja. Lehet, hogy ebben a Naplóeonkodásában benne van az is, hogy nem egy magas pali, de mi vagyok én, pszichoanalitikus? Van egy rakás egyhatvanas manus, aki nem gárgyul bele, meg egy csomó embert vert az apja, mégse lett mind miniszterelnök, úgyhogy ez engem nem kéne érdekeljen…
        Szóval én eléggé rühellem a személyeskedést (=hajánál fogva behúzkodott, érvként bedobott testi adottságok, tulajdonságok, bármi), akár nyíltan oltogatós stílusban, akár bóknak álcázva. Amikor a melómról beszélünk, sovány réti kutyát nem kell érdekelje, hogy csinos vagyok-e, vagy van egy böbörnye az orromon, nem tudok öltözni és tök hülye a hajam. De még csak az se, hogy van-e pasim, kutyám-macskám, gyerekem. Persze ennek a remek berögződésrendszernek a másik fele, amikor a kolléga egy az egyben beviszi a munkahelyre az érzelmeit, családját, mindent – erre jön aztán az unintelligens válasz, hogy “tessék, soknőösszezárva”.

    • De ha a nem tetszésedet ilyen esetben kinyilvánítod, akkor megint kasztrálod a szegény férfiakat, akik pedig csak neked(!) akartak jó napot szerezni (hiszen azért élünk, hogy tetszünk nekik, nem?), esetleg szimplán frigid p*csa vagy, rosszabb esetben még irigy is.
      Hivatalban ügyfelekkel dolgoztunk, volt olyan, hogy megkérdeztem a T. Ügyféltől, hogy udvarolni jött-e, vagy ügyet intézni, miután elkezdett keresznéven becézgetve szólítani.

      Amúgy is a kedvencem a finoman lenéző: Krisztike, Nórika megszólítás a férfiaktól. Olyan jó kis “Hajnalka, te ezt nem tudhatod, (de legalább nagy a melled)” hangulata van nekem. Mikor hívom én a kollégát/ügyfelet/akárkit Ferikének, Józsikának?!

      A másik vörös posztóm: “dekoratív titkánő”, bakker, vegyen kínai vázát, aki dekoratívra vágyik.

      Egyszerűen nem fogják fel szerintem, hogy mi ezen a sértő számunkra. Rettentő sokat téptem a számat értelmiséginek nevezett társaságban erről, és nem értik, bárhogy magyarázom. Próbáltam kiforgatni, kifigurázni, hasonlóan “dicsérni” a férfiakat/fiúkat, de amilyen hatalmas egójuk van (érzelmi intelligencia meg 0), dicséretnek vették. No comment.

      Mindenesetre aktuális a probléma lassan, mivel fogyni kezdtem, mondjuk ez jó, örülök neki, 12 év után végre felismert betegség “mellékhatása” a dolog, de előre rühellem, hogy megint céltábla leszek az utcán, bár azt hiszem, most már én sem hagyom szó nélkül, mert elég volt a lehajtott fejjel fal mellett osonásból, ami végigkísérte a tini korom.

      Csak tudnám, mit mondjak, hogy felfogják mi a bajom.

      • Az előző hozzászólásom még Bringasahegyen-ére reagált volna, csak kicsit lemaradt 🙂

        Blacinak meg én is a 3 nyálcsorgatva csinosozó buzit ajánlottam volna átélésre. (Bocs, csak hogy a férfiaknak is legyen tétje a bóktalan utcai bókoknak.)

          • 😀 Remélem nem haragszol, nem bántásnak szántam.

            Ha már itt tartunk, szerintem a homofóbia is megérne egy bejegyzést: miért van az, hogy minden “normális” férfi sikítva frászol a melegektől? (bezzeg a két nő a pornóban, nyami!)
            Tán csak nem magukból indulnak ki, hogy mindenki szexuális tárgy, és ebben az esetben ők lehetnek áldozatok? Plasztikusabb férfi fogalmazásban: a f*sz rossz végén.

            Erre sem találok megoldást, sem megértést férfikörökben, ugyanúgy, mint a kéretlen utcai beszólásokra vagyis elnézést, bókokra.

            • Dehogy, semmi baj.
              Homofóbia: nem tudom, szerintem más van mögötte, az eltérés utálata. Egyfajta xenofóbia ez is. Nem megismerem, utálom. Más a viselkedése, a vallása, a színe, mindegy, a lényeg, hogy eltér. Magas vagy alacsony. Túl intelligens. Lehet érte utálni. Ha hülye, sajnáljuk, ha túl okos, megvetjük, mert mit akar mindent jobban tudni.
              Egy cikkben ezt a xenofóbiát primitív törzsi gondolkodásnak, illetve a maradékának nevezte valaki. Szerintem joggal.

            • Igen, blaci, összetett, de a nőket kevésbé zavarják a leszbikusok. Kutatok az emlékeimben, de nem emlékszem egyetlen jelenetre sem, ahol egy nő teljesen ki van akadva, mert valaki leszbikus, mig forditott eset (mármint férfi akad ki férfira) rengeteg. Talán mert a nők eleve elfogadóbbak? Vagy mert nem egy-egy kiragadott tulajdonság alapján itélik meg az embert? Vagy erősebb az önképük, és ezért nem zavarja őket, ha más másképp él?

            • Még valami eszembe jutott erről. Itt is igaz, hogy mindenki magából indul ki. Azok a pasik, akik “sikitva frászolnak a melegektől”, abból indulnak ki, hogy ők a nőket úgy nézik, hogy kit lehet megdugni, igy ezt feltételezik másokról is, ergo a meleg férfi minden férfit meg akar dugni, őt is. Eszébe sem jut, hogy nem mindenki nézi szextárgynak a neki tetsző nemhez tartozókat. És ugyanezért nincs ilyen viszolygás a hetero és nem hetero nők között, mert a nőkre ez a mentalitás nem jellemző. Ha találkozom egy leszbikus nővel, nem gondolom, hogy most éppen rólam fantáziál, hanem csak simán találkoztam egy másik emberel, mint ahogy én is képes vagyok egy férfivel beszélgetni mindenféle szexuális vonzalom vagy jövőbeli remény nélkül.

            • csak az olvassa: bizony, az is lehet. Elfogadják magukat úgy,ahogy vannak?
              Tény, hogy az erős homofóbia mögött gyakran van látens homoszexualitás sok vizsgálat szerint.

              • “erős homofóbia mögött gyakran van látens homoszexualitás”
                Szerintem is errefelé kell keresgélni. Aki bizonytalan a saját nemi orientációjában, csak az képzeleghet ilyesmit, hogy majd eltanulják a fiatalok és divatból azok lesznek meg ilyen marhaságok. Őt valószínűleg megrémíti a tudat, hogy egyszer csak ripsz-ropsz azzá válhat vagy ő maga vagy a gyereke például. Mert nem tudja, hogy ez nem így megy. Ő mégis elképzelhetőnek tartja, vajon miért? Mi lehet a tudata alatt, mélyen elásva, amitől annyira fél?

      • És az milyen, amikor egy összefoglalóban minden pasi neve x úrként van említve, míg ugyan ebben a jegyzőkönyvben szereplő 2 nő csak mint Heléna és Andrea szerepel? Aztán mikor megkérem, hogy legyen kedves a hölgyeket is a vezetéknevükön szerepeltetni, vagy a férifakat is a keresztnevükön, akkor ki van akadva, hogy olyat látok bele az egészbe, ami nincs is.
        A másik kedvencem, amikor business szállodában reggelinél odajön hozzám Mr. Öltöny Nyakkendő, hogy hozzak neki kávét. Vazze, minden vendég pasi volt és minden nő felszolgáló. Kicsit nehezen fogta fel szegényke, amikor mondtam neki, hogy ha kávét akar, hozzon magának.
        Végnélküli ilyen történetem van.

        • Egyszer egyetemen vizsgáltuk azt a jelenséget, hogy konkrétan olimpiai és világbajnok sportolóknál is ezzel a megkülönböztetéssel éltek az újságírók, hogy pl. Smith ennyit futott, illetve Anne ennyit futott. Amerikai cikk volt, nem hazai, de itthon a Szombat esti láz szavazásában is megfigyeltem, hogy a nőknél a keresztnevet kellett sms-ben elküldeni, a pasiknál meg a vezetéknevet.
          Egyébként attól is rosszul vagyok, hogy mindenhol tegeznek. Bemegyek egy mekibe, fiatalabb nálam a pultos, és tegez. Miért?

          • Mer így van szocializálva, aki kimondottan lekezelő akar lenni azzal, hogy tegez, az kimondottan ritka, úgy vettem észre. Én magázódva nyitok, ha valaki tegez, rögtön vidáman visszategezem, aki ezen megsértődik és magázásra visszavált (ezek eddig kivétel nélkül idősebb nők voltak, de nagyon ritka) az így járt.

            • Én nem vagyok idősebb nő, mégsem értem ezt a nagy tegeződést, főleg bolti eladóknál tapasztalom egyébként. Ez lehet, hogy gőgösen hangzik, de van az a mondás, hogy “nem őriztünk együtt disznót”. Most például egy céghez járok tanítani. Az rendben van, hogy megbeszéltük a hallgatókkal, hogy tegeződünk, ez általában így egyszerűbb (bár nekem még mindig fura negyven körüli embereket tegezni). Viszont azt nem értem, hogy ha engem meglát a Pista kolléga (nevezzük így), akit nem tanítok, csak mondjuk a vele egy részlegen dolgozó Lászlót (merthogy beceneveket sem adok nekik, ameddig ők nem kérik úgy), akkor ő engem miért tegez. Miért mondja nekem, hogy szia, mikor a nevemet sem tudja, vagy max. a László kollégától. És miért van az, hogy mikor a két nő hallgatóval elindulunk az emeleti tárgyalóba, felsorakozik 4-5 melós kolléga, és vizslatnak, és odaszólogatnak, hogy aztán keményen tanuljatok, lányok?

          • Én ezt idősebb férfiaknál figyeltem meg, legtöbbször nem rosszindulat szvsz, inkább szimpátiát fejez ki, afféle óvó-védelmező (és nem lenéző) szerepbe helyezi magát az illető. Ennek talán még árulkodóbb példája az “Egérke” (Egerszegi Krisztina), bár az ő esetében nyilván az életkor is beleszámít. A modern és a hagyományos nőkép sajátos keveredése: elismerem, de azért mégis egy törékeny fiatal nő, tehát aggódom érte.
            Aztán van a másik kategória, a pökhendi, az a fajta, aki valóban “le”tegez; aki például beszólt nekem, amiért a járdán biciklizem (kijelölt kerékpárút, csak ezt ő nem vette észre): “Hol a bicikliút, cica?”

        • ez mindennapos. abszolút. csinálj már egy kávét, teát. megjelensz egy irodában, külső jegyekből viszonylag egysejtű élőlények is betöltik az infot: ez nő.
          akkor menjen már a konyhába. ha már…

        • Ellen- (nem mondom, hogy jó) példa: volt szomszédunk, idős úr, egyoldalúan tegezett. Akkor már azért Dr. voltam, ami nem sokat jelent, de annyit mindenképp, hogy mégiscsak felnőtt ember. Szóval tőlem elvárta, hogy magázzam (leszarom, magáztam, amennyit találkoztunk) – a feleségemnek meg kezitcsókolomot köszönt.
          Automatikus tegezés mindenfelé – nem csak nőket – valami jófejségnek sőt modernségnek számít, hogy milyen lazák vagyunk. A meki ráadásul eleve amerikai stílus, ott meg ugye az utolsó hajléktalan is tegezi magát az elnököt is (tévedek?) Amúgy rosszul vagyok tőle.

      • A dekoratív, emberre, hú de béna vazzeg. Odateszem dísznek, oszt akkor ott szép. Pláne, hogy egy titkárnő, az aztán végképp nem elég, ha csak ott ül díszlámpának, ahova letették.
        A becenéven szólongatás, bahahaha, munkahelyen majdnem visszanyuszifüleztem egy-két főnököt, annak ellenére, hogy sztem csak úgy kiesett a szájukon a mondat becenevestül, nulla ártó vagy segítő szándékkal. De jószándékű atyalapatyalát is reagáltam már le majdnem szarkasztikus viszontnyuszifülezéssel… Hangsúly a majdnemen, mert első két hónapban huzakodjon ezen, akinek hét anyja van, egy olyan emberrel, aki nem is értené elsőre, hogy miért baszogatom, mikor ő nem bántott.

    • Elolvastam. Jó cikk. És sajnos nagyon jól működik ez a szépségmarketing, mert nagyon nehéz függetleniteni magunkat tőle, még akkor is, ha tudatosak vagyunk ebben. Mindenhonnan ezek a tökéletes képek folynak, igy növünk fel, és igy szocializálódunk, beleég az agyunkba. És mindez egyfajta infantilizmusból árad, hogy bizonyos férfiak nem tudják elfogadni, hogy egy 30-40 éves vagy még idősebb nő nem úgy néz ki, mint egy 16 éves. Ehhez is fel kell nőni, ugyebár. És bocs a témáért, de szőrtelen nemi szerve is a 10 éves kislányoknak van…

  20. uhh, tegnap végigolvastam a teljes kommentfolyamot a fasztülkölésen. te jó ég, a 30-as testzsírzázalékú nő ezeknek elmegy? sírok bazmeg. az volt a legjobb csaj. különben értem, hogy pont nem erről szól a bejegyzés, de azért az ütött. legjobban nekem is az a duma tetszett, hogy az átlagos férfiaknak akkor kevesebb ideális nő jut, és jaj. fantasztikus, hogy ezek tényleg azt képzelik, hogy jár, és ráadásul maguknál sokkal jobb, mert alap és kész, csak úgy.
    egyébként nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogyan lenne megoldható, hogy ne méricskéljünk, nézegessünk. nem kell ordenáré bunkó módjára megnyilvánulni erről, füttyögni, ordibálni, kinyilatkoztatni, az már tény. de azért szomorú lettem volna, ha a tegnapi hokimeccsen nem méregethetem kedvem szerint a fickókat /nem a szurkolókra gondoltam/. miért is ne lehetne, hogy ezen ez jól néz ki, az kevésbé, és megnézegetem, vagy adott esetben azt mondom, hogy bizonyos formájú testrészek tetszenek, mások kevésbé. nem hiszem, hogy ez ne volna természetes, ugyanúgy, ahogy az is, hogy ha valakivel úgy történik, hogy intimebb kapcsolatba kerülök, akkor jelentőségét veszti, hogy pl elálló füle vagy egy kis pocakja van, ami egyébként kevésbé tetszik. attól azért még látom, maximum nem érdekel. a barátom most szokott le a dohányzásról, és attól mert szeretem, még látom, hogy már elkongatta a kilencven kilót, csak nem zavar, sőt igazából még tetszik is. de ha a száztizet is megugorná, akkor már lehet hogy zavarna a látvány. ettől nem szeretném kevésbé persze. vagy ha akkor, amikor találkoztunk, már száztíz kiló lett volna, akkor lehet hogy nem tetszett volna meg. azért a megtetszésnek, a legelejének szerintem része, hogy felmérjük a külsőt, valamnnyire az alapján szelektálunk, nehezen tudnék elvonatkoztatni ettől, már csak azért is, mert nem lehet elsőre felmérni egy teéjes embert a maga komplex valójában. és persze hogy nem ez a lényeg egy bonyolult, összetett kapcsolatban, biztos hogy tudjátok, hogy nem ezt akarom kihozni ebből. a borzasztó sokkal inkább az a kategóriákra osztó véleményezés, ítélet. semmi baj azzal, ha valaki nem tetszik azért, mert eláll a füle, és ezért inkább nem randizom vele, de nem osztogatok fellengzős tanácsokat arra nézve arctalanul, fórumokon, hogy az elálló fülűek melyik sebészhez forduljanak, hogy ne legyenek undorítóak. nem alkotok normákat és jelentem ki, hogy az elálló fül undorító, és akinek ez tetszik, az beteg. hát változatosak vagyunk, na, ettől vagyunk emberek, és aki normatív ítéleteket alkot ezügyben, azt kéne lehúzni a vécén.

    • Szerintem más úgy nézegetni valakit, hogy azért elsősorban embernek tekinted és tiszteled őt, és más úgy, hogy egy össztársadalmi attitűd és iparág áll a nézegetés mögött. És ami fontos: te biztosan nem nézegetsz pocakos férfiakat ábrázoló fotókat kéjesen, és jellemzed őket válogatott mocsokságokkal (levágható disznó). Valamint nincs egy standard, hogy ez a “jó pasi”, minden nőnek ilyen jár, a többiek meg már kis úszógumival is mehetnek a levesbe.

    • Pontosan, pontosan. Erre gondoltam én is, ahogy itt a végén írod. Fontos a külső, de magánügy az ítélet. Én is nézem, nagyon is, egyes férfitestrészeket (has, vádli, kéz és testtartás) hisztérikusan. Megnézem az itteni sok bringás srácnak a vádliját például, hagyom, hogy megelőzzenek, és néha majdnem leesek a biciklimről. De neki mi dolga ezzel? Miért hoznám a tudomására?

      Egyébként a fogyókúra, bőrfeszesítés, öltözködés, smink, mellfelvarrás is magánügy, nekem megáll az eszem, amikor ezt a nyilvános térben tárgyalják, tizenöt év fölött azért már lehetne ezt állandó csevegés nélkül is ügyesen csinálni.

      Egyszer ültem egy buszon, egyébként Londonban, ott még ilyen regényes dolgok is megesnek, és ránéztem egy nagyon szép nőre, és egyszer csak átéltem azt a mustrálást, hogy azt nézem benne, férfiként, hogy elég jó-e, és meg tudnám-e dugni, és hogy kéne, és hát ilyen az élet, a férfiak nagggyon akarják a szexet, mi a baj ezzel, nem lehet ellenállni. Egy perc skizofrénia. Hideglelős érzés volt.

      • ú.

        én nézem nagyon, társasági helyzetben mondom is.
        más. egyszer egy srácnak megmondtam, hogy nagyon szépek a szőrök a lábán. (tényleg szép volt, sűrű, göndökés, sötét). invazív-e vagyok?

  21. Szóval ne mustrálgassunk, mert a nők nem szeretik. Pedig még meg is érzitek, ha néznek. Akkor is ha háttal vagytok, mással foglalkoztok, akkor is megérzitek, és odapillantotok. Vajon hogyan érzitek meg? Ráadásul, ha ennyire nagy baj, hogy a férfiak megnéznek, akkor mi ez a sok szexi kép nőkről a neten? (nem, nem a pornóra gondolok, mondjuk facebook, vagy ilyen közösségi oldalak). Akkor azért mégiscsak szeretitek ha megnéznek, nem? Persze tudom én, nem úgy kell azt érteni, hogy az a sok hülye hétköznapi ember, inkább AZ a nagymenő, és rangos férfi venne már észre. De az körül mindig vannak csajok, hát miért nem veszi már észre, hogy én is itt vagyok? Tenyérnyi a szoknyám, ez sem elég? Lefogytam 10 kilót még így sem? Pedig írták az újságban, hogy “a férfiak” mit szeretnek. Az se jön be. Jaj, mennyetek már innen, ti hülyék! Nem értitek, hogy a nem az nem? Az az egy, a főnök, jönne már ide végre. 😀
    Ez így valósághűbb lenne, mint az, hogy a nőket zavarja a férfiak mustrálgatása.

    Az ilyen, hogy “mi tetszik a férfiaknak” már eleve hülyeség. Ahány férfi, annyiféle. Persze, ez nem jelenti azt, hogy egy nő akármilyen kövéren vagy soványan is ugyanolyan vonzó lehet. A szélsőségek azon túl hogy egészségtelenek, nem vonzóak (ez akkor is igaz, ha a mostani médiavilág a túlzott soványságot részesíti előnyben). Az átlagos nők, természetes testalkatukkal, egészséges szépségükkel vonzóak a férfiak többségének. Ezért nem érdemes az aktuális nőideáloknak, meg az ilyen minősítgetéseknek jelentőséget tulajdonítani.

    A “fütyizörej” oldal, meg mint hivatkozási alap, elég durva. Persze, végre találtál egy csókát, aki paraszt stílusban írogat a nőkről, mert elromlott a tévé, így nem tudja a meccsen kiélni az agresszióját. Az asztalt csapkodja, hogy “mi tetszik a férfiaknak” (így az összesnek), pedig egy két kattintással rájöhetne, hogy ahányféle férfi, annyiféleképpen írja le az ideális nőt. De nem jön rá. Csak löki a sódert, primitív, leuraló stílusban, jogosultságérzete van, mert ő megteheti stb. Végtelenül ostoba is, azt hiszi a kövér nők lusta, egész nap sütifalók, mintha nem tudna öröklődésről, vagy az anyagcsere és hormonzavarokról, pedig egy két kattintással erről is tájékozódhatna. De ő nem. Csak egyre jobban veri az asztalt (sör leborul) már habzó szájjal, kivörösödött fejjel, a nők már ovis szinten vannak, sálálálá és ő az óvónéni, aki majd jól megvédi. Észre sem veszi, éppen hogy ő az, aki ilyen befogott fülű ovisgyerek szinten van. Nem veszi észre, mert férfi, és jogosultságérzete van. (nem, nem azért mert primitív, hanem azért, mert férfi) Dühöng, hogy miért nem válaszolnak már. Ja még el se küldte, a számítógép is egy feminista összeesküvés eredménye, azért ilyen bonyolult. Egy lekonyult pénisz van az Enter-re rajzolva egy korsó sör helyett, hát csoda, ha a férfiak nem nagyon nyomkodják? Legközelebb erről is írnak majd, mint annyi más “feminista összeesküvés” elméletéről azon az oldalon. Lám, a férfiak ilyenek. Mustrálgatják a nőket, bunkó stílusban írogatnak, “húzzá a konyhába” stílusú cikkeket, ráadásul az a neve, hogy “férfiak hangja”, ezért lehet mutogatni, no lám, a férfiak ilyen szűkagyú parasztok.
    Igen, az ottani cikkek az összes, általad férfiakról felhozott negatív viselkedésformát hűen visszaigazolják. Nyertél. 🙂 De azért van egy kis probléma ezzel. Ez ugyanaz, mintha a “kuruc infot” alapul véve megállapítanánk, hogy a fehérek mind nácik. Mivel egy marginális közegről van szó, ezért a véleményük nem vonatkoztatható a “férfiak” mint halmaz egészére. A férfiak többségének gondolkozásmódját, nőkhöz való hozzáállását nem tükrözi hűen. Szóval, példának hozva a “férfiak disznók”-ra, ez elég koncepciózus, ahogy te mondanád 😀

    “közben nőként nekünk semmilyen megosztandó véleményünk nincs a másikról, nem is néztük a külsejét, de ha néztük is, nem tartjuk szükségesnek, hogy a tudomására hozzuk a véleményünket. Vajon miért?”

    Ez így nem igaz. Ti nők is nyilvánítotok véleményt, csak ez nem verbális véleménnyilvánítás, hanem non-verbális, azaz a nézés (biztató, mosolygó, vagy elítélő) arckifejezés, kuncogás, nevetés, vagy megvető pillantás, fintorgás.
    Egész másképp néztek arra, akinek szívesen vennétek a közeledését, mint arra, akit lenéztek, megvettek. Ha valaki akár csak néha is szokott csajozni, akkor megtanulja pontosan értelmezni a megjelenésére adott reakciótokat, ennek hiányában ugyanis fölösleges köröket futna, vagy idióta zaklatónak lenne beállítva. Tehát ti is a tudomásukra hozzátok a véleményeteket a férfiakról, akár kéretlenül is, amikor mondjuk nem az ismerkedés lenne a téma. (pl. ha munkahelyen beosztanak valaki mellé). Másképp is viselkedtek egy férfivel, mint egy nőtársatokkal még semleges helyzetben is (amikor nem ismerkedés a cél), pedig akkor lényegtelen lenne az illető neme.
    Az, hogy ti nem füttyögetéssel, vagy beszólogatással teszitek, lehet kulturális szokás. Egyébként meg ez is marginális dolog, habár én kulturáltabb környéken lakom, lehet ezért, de az utcán jártamban keltemben kevés ilyent látok.

    “Ez a mindent látó, osztályozó magatartás, hogy rajtunk a szemetek, és ahhoz képest kell meghatározni magunkat, ez zavar.”

    Nem kell, csak lehet. Ha tegyük fel nem akarsz ismerkedni, tetszeni, akkor teljesen lényegtelen, hogy a férfiaknak mi a véleményük rólad. Ebben az esetben egyszerűen ignorálhatod, mint bármilyen más jelzést, ami számodra érdektelen. Ha emberek közé mész, akkor óhatatlan, hogy meg leszel mustrálva, mérve, a kinézeted és a viselkedésed alapján is. Ez nem csak a nőkre, a férfiakra is igaz, tehát nemtől független jelenség. Férfiak is megítélnek férfiakat, nők is nőket. Legfeljebb a férfiak kifejezésmódja nyíltabb, vagy tolakodóbb a nőkkel szemben, ennyiben lehet igazat adni neked.
    A másik dolog, ami erről eszembe jut: ti nők annyira hiperérzékenyek vagytok erre, hogy mások mit gondolnak rólatok. Az anyós, az apa, a barátnők, a férfiak ésígytovább mitszólnak. Csak nehogy valaki rosszallóan nézzen, megjegyzéseket tegyen, mert jaj, mi lesz akkor. Annyira, hogy egyes esetekben az életviteleket is képesek vagytok ezek figyelembevételével élni. Ez miért jó? Nem teljesen fölösleges? Miért olyan fontos a megfelelés?

    “Ez pont a sertéscomb gusztálgatása, szép sovány-e. Akit valóban tisztelsz, azzal nem csinálsz ilyet, ez, a fintorgás és a bók is mindig lefelé történik: a belga királynőnek sem mondod, hogy de csinos.”

    A férfiak többnyire nem a belga királynőt tartják lehetséges partnernek. Ez csak a nőkre jellemző, hogy a társadalom csúcsán lévő híres embereket nézik leginkább, hogy “haj de jó lenne, ha ő lenne a párom”. A férfiak azokat “gusztálgatják”, akik potenciális jelöltek lehetnek. Ennek a túlzásba vitt változata, vagy a nők non-verbális kommunikációjára érzéketlen férfiak szüntelen próbálkozása az a jelenség, amit idegesítő, tolakodó zaklatásnak láthatsz.

    “A nők is nézik a nőket, igen, és amikor így nézik,azövék is ez a férfitekintet pont”

    Sőt, még jobban. Elsősorban egymásnak öltöztök, egymásnak csinosítjátok a hajatokat, sminkeltek, mert főleg a nőtársaitok, kolléganőitek veszik észre a márkás ruhát, új retikült, drága fodrász munkáját. A férfiak meg sokszor észre sem veszik ezeket. Ők mást néznek: szép lábakat, feneket, cicit stb. Tehát maga a nő érdekli őket, nem a csomagolás, vagy az öltözködésből levezethető rang a fontos. Amikor randizni mentek, akkor pontosan tudjátok ezt is, hogy elsősorban ezen van a hangsúly, ezért öltöztök úgy, hogy a felszedni kívánt férfi minél többet lásson, minél inkább felhívjátok magatokra a figyelmét.

    “Miközben pl. a facebook tele van a sörhason korsót egyensúlyozó imidzsekkel, ez mém is, hogy jó dagadt, igénytelen, nem baj, hiszen férfi vagy… meg a mainstream pornó egy jellegzetes csoportjában is lepukkant idősebbek kúrják a tökéletes testű tizenéveseket.”

    Ugyeugye 🙂 Pont az a jelenség, amit a múltkor írtam. Az életben is megfigyelhetően, a nők elsősorban nem az embert nézik a férfiben, hanem a társadalmi ragját. Ha valóban az embert néznék, akkor a sörhasú, tokás, igénytelen, de rangos üzletember-szerű fazonok nem kapnának nőt. De kapnak. Fiatalokat, szépeket és sokat. Csúnyán, idősen, igénytelenül, nőket semmibe vevő mentalitással is.
    Fordítva viszont nincs így, mondjuk lepukkant, igénytelen, de rangos nők, jóképű, fiatal férfiakkal. Pornóban sem, filmekben sem játsszák meg, mert ha létezik is ilyen, annyira marginális jelenség, hogy nem érdemes foglalkozni vele.

    Lilával kiemeltre: Ez nem a férfiak (mint halmaz) ízlését tükrözni, hanem a szexiparét. Ezért kevéssé is tud a férfiak ízlésére befolyással lenni, mert azt elég jól el tudja dönteni minden férfi, hogy neki konkrétan mi a szexi. Tudod, nálunk ez ösztön alapú, és független a divattól. Nekem is hiába akarják sugallani, mi kéne tetsszen, mit kéne szexinek látnom, azt látom annak, aki nekem szexi, nem azt, aki a média által szexinek beállított híresség. A szexipar, a szépségkultusz egy biznisz, amiből az ebben utazók profitálnak. Hogyan lehet minél nagyobb profitra szert tenni? A nőket elégedetlenné kell tenni a saját testükkel szemben, igényt kell támasztani arra, hogy testkomplexusuk miatt mások akarjanak lenni, mint amilyenek. Akkor fogják megvenni azokat a szereket, igénybe venni azokat a műtéteket, amiből az ilyennel foglalkozó cégeknek pénze származik. Ha minden nő elégedett lenne a testével, akkor nem kellenének fogyasztószerek, implantátumok, ráncfelvarrás, zsírleszívás, sőt nem kéne minden szezonban új márkás ruha, cipő, retikül ésatöbbi. Persze, úgy gondoljátok, ha tökéletesebbek vagytok, akkor jobb pasikat is megszerezhettek. De ez meg nem igaz, mert más nők is úgy gondolják, ők is zsírleszívatnak, felvarratnak, feltöltetnek. Pedig lehet, hogy annak a férfinek ez abszolút érdektelen, vagy éppen ez lesz a taszító. A férfiaknak nem “tökéletes nő” kell, pláne, hogy ez messze nem az. Csak egy hús-vér nő kell, aki kitart mellettük.

    • Egy olvasó!!!!
      Sokat írsz, keveset mondasz, ráadásul hülyeségeket. Ha tisztában lennél a “legjobbra törekvés elvével” – ami egyébként a világ dinamikáját adja, nem írnál butaságokat. Ha tisztában lennél a gyász, a szerelem fogalmával; nem rontanál más ember magánéletébe. Tapintatlan és ostoba vagy.
      Csak remélni merem, hogy egy pillanatig sem azonosított engem, veled senki!
      Nem tudsz te még semmit, amit meg tudsz, felejtsd el, mert nem úgy van!!!
      Szubjektív véleményem ez!

    • “Ha valóban az embert néznék, akkor a sörhasú, tokás, igénytelen, de rangos üzletember-szerű fazonok nem kapnának nőt.”
      No és erre nem igaz, hogy egy szűk csoport párválasztási preferenciáiból nem szabad általánosítani?

    • A nők oda lépnek, ahol tér van, és az egész fiatalok bután, megtévesztve egymással versengenek iszonyatos önbecsüléshiányból és szeretetvágyból, amikor a tükörbe csücsörítenek és az ilyen fotókat felteszik és a lájkokat lesik. És ha nektek a külső kell, akkor a külsejükkel domborítanak. Ha az kap elismerést, lájkot aki bevállalós és kinyomja a cicit, akkor ezt fogják csinálni. Sajnálatos,hogy egészen sokan úgy érzik, az ő hatalmuk, ha kiesnek a szemek. Pedig ez nem az ő hatalmuk. A sertéscombnak nincs hatalma.

      Mások azonban csak feltöltenek valamilyen fotót, és te látod bele a sok képbe és te gyanakszol, hogy azért tette föl, hogy tetsszen, mert neked tetszik nagyon. De miért ne akarna tetszeni, egyébként? Azt üzenni, hogy jól van, szép ruhái vannak, törődik testével-lelkével? Az, hogy a főnököt vár, hogy észrevegye, az hihetetlen ostoba, gyűlölködő feltételezés, és megint rólad szól. Eszedbe sem jut, hogy ezek a nők boldog kapcsolatban élnek esetleg? Mindenki a férfiak tetszését lesi?

      De ha ezt kérdezed: lúzerekkel nem olyan jó nekünk, mint erős, nemes, bátor, jó kiállású, sikeres és frusztrációtól mentes férfiakkal. Az utóbbiak jobban tetszenek. Isten bocsássa meg. Nagyon kedves és hálás tud lenni némely kudarcos, szorongó férfi, csak aztán agresszió a köbön, amikor rám borítja a sértettségét, mert mondjuk mégse olyan jó vele, hogy neked sem kellek????

      Egyébként borzongató tetszeni annak, aki nekünk is tetszik. A facebokon is. Másoknak is jó tetszeni, de tartsák meg maguknak. Szépnek lenni jó, megmutatni magunkat jó, minősítéseket hallgatni, tolakodást fogadni szar. Az a szar, hogy annyira egysíkúak sokan, hogy ez felhívásnak számít keringőre.

      Lehet, hogy ha egy csinosabb nő csak áll egy fotón, a is provokáció, kihívó, magamutogató? De hiszen ez bennetek van.

      É nem írtam, hogy minden férfi disznó, és nem ennek igazolására van itt a férfihang. Nem, nem kerestem. Többen leírták, hogy szerencsére ezek nagyon buták és marginálisak, és nem ilyenek a férfiak. Én is így gondolom. Ott linkelték az egyik írásomat, teljesen félremagyarázva, valamint elismerve, hogy nem is olvasták. Látom, özönlik ide megint a férfihang. Meghökkentem azon a poszton. A szélsőséges megnyilvánulások nagyon alkalmasak arra, hogy végiggondolva a logikájukat, meghatározhassuk a magunkét, és tudatosak legyünk, a tipikus ellenérveket lássuk felnagyítva, kiélezve. Ezért vitázott Karsay László is a holokauszttagadó kurucosokkal.

      “…aki kitart mellettük” — ööö, te tényleg nem értesz valamit.

      • “A nők oda lépnek, ahol tér van, és az egész fiatalok bután, megtévesztve egymással versengenek…” szakaszra:

        Én nem nevezném butaságnak. Inkább ösztön. A lányok tetszeni akarnak a fiúknak. Ez teljesen természetes.
        Te úgy állítod be, mintha a fiúk/férfiak női test iránti vonzalma valami szörnyűség lenne. A férfiak mindig is vonzódni fognak a női testhez, mindig meg lesztek mérve férfiszemek előtt, ezt nem lehet megkerülni. A kulturális szokásokat/viselkedést lehetne változtatni. Pl a férfiak ne érezzék úgy, hogy nekik nyíltan szabad az adott nő tudtára hozni, hogy mit gondolnak a külsejéről.
        Ugyan vannak férfiak, akik azzal etetik a nőket, hogy őket csak a belső értékek érdeklik, nem a külső. De ez meg nem igaz. Akit abszolút nem érdekel az adott nő teste, kinézete, az nem is fog kapcsolatot kezdeményezni vele. Olyannal fog, akié érdekli.
        Szerintem önmagában a női test iránti vonzalomban nincs semmi “húspiac” jelleg. A húspiac az a “szex előnyökért” jelenség.

        “De ha ezt kérdezed: lúzerekkel nem olyan jó nekünk, mint erős, nemes, bátor, jó kiállású, sikeres és frusztrációtól mentes férfiakkal….” szakaszra:

        A probléma ezzel:
        1. Erős, nemes, bátor ez a konzervatív férfiszerep körülírása. 🙂 Ezt meg is lehet játszani, és sajnos meg is kell valamilyen szinten, ha valaki nőt akar. Ebből lesz aztán a “Miért hazudnak a férfiak? Miért sírnak a nők?” 🙂
        Hogyan lesz ebből egyenrangú kapcsolat? Látod, lebuktál, mégiscsak ti akartok minket a “Man Box”-ban tartani. 😀 Aztán meg: ennek gondolom a párja a gyenge, gyáva, sikertelen nő. Ugye milyen lekicsinylő így leírva? És vannak férfiak, akik tényleg akaratgyenge “lúzer” nőket keresnek. Mert az nem szól vissza, felnéz rá, kiszolgáltatott lesz a kapcsolaton belül a férfinek, így nem lécelhet le. Máris eljutottunk a patriarchális társadalomig, és a hierarchikus kapcsolatig.
        2. Ez nem zárja ki sem a frusztráltságot, sem a látens agressziót. Sikeres férfiak is lehetnek agresszív természetűek, nem csak a “lúzerek”. A lúzerség inkább az érdekérvényesítő képesség hiányaként fogalmazható meg.

        “Lehet, hogy ha egy csinosabb nő csak áll egy fotón, a is provokáció, kihívó, magamutogató? De hiszen ez bennetek van.”

        Nem, egyszerűen figyelemfelkeltő. És igaz, bennünk van, erre vagyunk programozva. 😀

        “Ott linkelték az egyik írásomat, teljesen félremagyarázva, valamint elismerve, hogy nem is olvasták.”

        Értem. Viszont ezzel csak muníciót adsz nekik, vagy olvasótábort. Ráadásul az ilyenek népszerűségre hajtanak, ezzel ezt biztosítottad nekik. Ezért taktikailag helytelen húzásnak tartom.

        • “A férfiak mindig is vonzódni fognak a női testhez, mindig meg lesztek mérve férfiszemek előtt, ezt nem lehet megkerülni.”

          Mi is vonzódunk a férfitesthez, de ha ilyen parasztok vagytok, mint amiről itt is szó van, akkor nem fogjuk ezt kifejezni, csak védekezni fogunk, és a nők egy nagy csoportja a magányos létet választja inkább. Nem tartozik rá, hogy te mihez vonzódsz, tartsd meg magadnak, és hatalmi kérdés, hogy megteheted, hogy gúvadó szemmel bámulj vagy beszólj vagy gusztustalan kommenteket írj.Itt láthatod: a kifejezetten jó csajokat is zavarja. Zaklatásnak hívják azt, ami őket zavarja. Ránk tolnak ezek a figurák valamit, ami az ő dolguk.

        • te is megint abba mész bele, amibe egy korábbi kommentháborúban a nemistudom kicsoda. Az hogy az ember nem egy puhap*csöt keres maga mellé, nem azért van mert ő maga egy puhap*cs, és kell mellé a kompenzáció. Az hogy valaki nemes és bátor és frusztrációktól mentes és sikeres nem férfiszerep, ezek olyan dolgok amilyen minden EMBER lenni szeretne, pl. én is, nőként. És erős, és bátor, és sikeres nőként mért akarnék magam mellé egy gyámoltalan óvodást? Nem azért nézek fel a páromra mert erősebb és magabiztosabb mint én, hanem mert erős és magabiztos, és mert éppen ezért – mert így frusztrációktól mentes – nem rajtam akarja leverni a görcseit, hogy ha önmagát egy kupac szarnak érzi akkor engem két kupac szarrá kell tennie hogy ő nagyobbnak érezhesse magát.
          Semmi dobozhoz nincs köze annak, hogy ki mennyire hulladék, a magát rohadt férfiasnak és erősbátornak tartó kigyúrt macsó is lehet egy frusztrált kis szerencsétlen, és a halk szavú, empatikus, nem kondiszökevény is lehet erős és bátor ember ha megvannak a maga elvei és erkölcsei, amikhez tartja magát, és ami miatt én marhára tudom őt tisztelni, holott hát lássuk be biztos nem veri a szőrös mellkasát az ökleivel az utcán hogy ő jajdeférfi.

    • “megérzik, ha nézik őket”: megérzik. A fingszagot is. Mi a récét bizonyít ez?

      “nem érdemes az aktuális nőideáloknak, meg az ilyen minősítgetéseknek jelentőséget tulajdonítani.” Nagyszerű, becsüld le nem érintettként a problémát, akkor nincs is, adj tanácsot, hát rá se rántson…miközben ömlik a gyűlölet a testes nők ellen.

      • “Mi a récét bizonyít ez?”

        Semmit. Arra lennék kíváncsi, hogyan érzitek meg, ha nem látjátok? Milyen érzés, ha néznek?

        “Nagyszerű, becsüld le nem érintettként a problémát, akkor nincs is, adj tanácsot, hát rá se rántson…miközben ömlik a gyűlölet a testes nők ellen.”

        És most mit csináljak? Már megírtam a véleményemet a jelenségről. Verjem is meg őket? 😀 😀

    • “Elsősorban egymásnak öltöztök, egymásnak csinosítjátok a hajatokat, sminkeltek, mert főleg a nőtársaitok, kolléganőitek veszik észre a márkás ruhát, új retikült, drága fodrász munkáját. A férfiak meg sokszor észre sem veszik ezeket. Ők mást néznek: szép lábakat, feneket, cicit stb. Tehát maga a nő érdekli őket, nem a csomagolás, vagy az öltözködésből levezethető rang a fontos.”

      Hú, gyerekek. Ez meddig legyen? Úgy érzem, felvettem az osztályba valakit, akit nem kellett volna, de tanév végéig ki kell bírni.

      Egy olvasó, nem tartalak trollnak, de praktikus okokból megkérhetlek, hogy ne írjál ilyen hosszú és vehemens kommenteket? Fogd vissza magad. A logikádat itt nem osztja senki. Nagyon fárasztó, de ha nem mutatunk rá a hihetetlen ostobaságokra, még elhiszed, hogy mindenki egyetért.

      Arról, hogy a nők a leghíresebbeket nézik, őbennük reménykednek, szállj már le, jó? Ez annyira bután árnyalatlan így. Ti meg a testet nézitek. A nők annyira nem nézik a rangot, ami mégis szerezhető, mint ti a jó testet, ami sokkal kevésbé. Tényleg élhetetlen lúzereket kellene választanunk?

      A pornó világa pedig nem a való világ, még csak nem is annak kiélezett mása, hanem a férfiak álmai, önzése, kényelme kedvéért kreált, hazug, igazságtalan világ. Ezért kúrják a gusztustalan férfiak a gyönyörű nőket. Ez is nőgyűlölet, meggyalázás.

      • A logikája: hát, leget, hogy ő tényleg értékeli, ha a bicepszét meg a nadrág domborulatát elöl azonosítják vele magával. Szóval aki megnézi a testét, azt szerinte maga a férfi érdekli

          • Hát persze, nem is egyetértően mondom. Bevallom – hogy a cicis régi posztra utaljak -, én is kedvelem a kistesómat, ahogy talán az észlény Bruce Willis hívta. De azt nem szeretném, ha azonosítanának vele.

        • Igen, mert az volt Éva alapállítása, hogy a férfiak külseje, és a nőket egyenrangú félként kezelő viselkedése a vonzó. Ha ez elég lenne, akkor nem csak a nőkre, hanem a férfiakra is igaz kellene legyen, hogy a legkelendőbb a huszonéves kategória, 40 felett meg már alig kapnának nőt. De ez a férfiaknál nincs így.

      • “A pornó világa pedig nem a való világ, még csak nem is annak kiélezett mása, hanem a férfiak álmai, önzése, kényelme kedvéért kreált, hazug, igazságtalan világ.”
        a pénze kedvéért kimaradt a felsorolásból, pedig szerintem az a legfontosabb.
        Önző és kényelemszerető az lehet, akinél a pénz és a hatalom van.
        De a dologban az a kétségbeejtő, hogy a mai fiatal ezt már nem is tudja, neki a szex a pornóval egy és ugyanaz, és a normákat ez alakítja ki,
        és ez egy óriási hátraarc a női jogokért való küzdelemben.
        Így válik egy kreált beteg világ az egész földön vérvalósággá 1 generáció leforgása alatt.
        Utána meg már azt sem fogja tudni senki a Földön, hogy lehet ezt egészen máshogy is.

        • Hátborzongató perspektíva 😦 és félek igazad lesz.
          Valóban a pornókészítőknek egyetlen céljuk van a profit. Ha a nők lennének a nagyobb fogyasztók, akkor az ő álmaikat és igényeiket elégítenék ki. De míg a pénz és hatalom a férfiak kezében van, az ő szolgálatukkal lehet nyereséghez jutni. Erre a nők nagy része nem is lenne vevő (az, hogy megnézik egy dolog, de hogy erre nem áldoznának ennyi pénzt, még töredékét sem, mint a férfiak, abban biztos vagyok). Ha el lehetne adni jó pénzért mondjuk a férfiakat alázós pornót, akkor minden pornókészítő ilyet készítene, mert ez lenne a nagy biznisz. Csinálnak ők mindenfélét és ami a legtöbb pénzt hozza, abból egyre többet. És ez ördögi kör mert a férfiak eltompulnak és egyre durvább és durvább alázásokra vágynak, az “enyhébbekre” pedig fanyalognak és nem fognak fizetni. Amire kereslet van arra lesz a kínálat. Miért nincs férfiakat gyalázó pornó? Mert a nők nem vevők erre, ők nem akarják a férfiakat így látni! Miért nincs (vagy csak elvétve és mutatóba) nőkkel tisztelettel, egyenrangú félként bánó pornó? Mert nincs rá kereslet! És amire vágynak azért fizetnek, mert érdekes módon nincs az a válság, hogy az erre szánt pénz elfogyjon (a gyerekek kajájára előbb fog). S mindeközben, ahogy cvd sokszor elmondja, nők milliói dolgoznak ingyen és szeretetből, mert az ő utódnevelési munkájukra sajnos nincs pénzük a férfiaknak, de pornóra és prostituáltakra mindig lesz!

      • “Arról, hogy a nők a leghíresebbeket nézik, őbennük reménykednek, szállj már le, jó?”

        lol. Jó, leszállok. De megmondom miért tartom ezt problémásnak. Ugyan mindig hárítod, de azért az jön át, hogy a nők olyan férfit keresnek, akire felnézhetnek. Namármost. Miért tudsz felnézni egy férfire? Azért, mert társadalmilag el vagy nyomva. Ha a férfiakkal egy szinten lennél, akkor nem is tudnál rájuk felnézni, hiszen mire? Akkor nem látnád őket erős, nemes, bátor, sikeresnek, hiszen te is rendelkeznél ezekkel a tulajdonságokkal. Ha mondjuk 50 év múlva a nők már minden területen behozzák a férfiakkal szembeni lemaradásukat, akkor már nem fognak tudni olyant találni, aki náluk jobb. Nem azért, mert a “férfiak elpuhányodtak” vagy a “nők igényei megnőttek” (ugye mindkettő kedvelt téma a neten, de mindkettő téves), hanem egyszerűen abból következően, hogy ti is olyan szintre jutottatok, mint a férfiak. Így hozzátok képest a férfiak már nem tudnak semmi pluszt “letenni az asztalra”. Ezért ez a két dolog logikailag kizárja egymást. Vagy egyenlőség lesz, de akkor nem lesz kire felnéznetek, nem fogtok tudni magatoknál jobb férfit választani, vagy marad ez a jelenlegi párválasztási szokás, de akkor elnyomva maradtatok. 🙂
        Ezért voltam kíváncsi rá, hogy ez mennyire fontos nektek nőknek. Ösztönös, vagy a szocializációból származik?

        • Nem ez a probléma, hanem az, hogy ez egy hülyeség. Ki mondta, hogy magánál jobb férfit keres, meg hogy a férfinak többet kell letennie az asztalra a nőnél? Szerintem ez is férfiagyból származik. És különben is ez nem verseny!
          “Vagy egyenlőség lesz, de akkor nem lesz kire felnéznetek, nem fogtok tudni magatoknál jobb férfit választani” ????? Itt máris elismerted, hogy nincs egyenlőség. És igen, legyen egyenlőség a párkapcsolatban. Akartam irni valami frappánsat, de igazából nem is tudom értelmezni ezt, amit irtál, hogy egyik fél jobb vagy mi. Mégis miben jobb? Jobban tud kereket cserélni? Vagy többet keres? Az egyenlőség nem erről szól. És miért lenne kötelező felnézni A FÉRFIRA? Azért, mert egyenlőek vagyunk, még tudom szeretni, becsülni és tisztelni. Valami ilyesmi kell a párkapcsolathoz. Nem?

          • “a férfinak többet kell letennie az asztalra a nőnél? Szerintem ez is férfiagyból származik. ”
            Naná, megmondom, miért “kell” ezt gondolnia. Mert így akármennyit tesz le, azt képzelheti, hogy az több – mert ugye a nőnek fel “kell” néznie egy pasira, tehát a nő tuti kevesebbet tesz le. Veregetheti a saját vállát anélkül, hogy strapálná magát.

          • “Itt máris elismerted, hogy nincs egyenlőség.”

            Sosem állítottam, hogy van. Éppen erre bizonyíték, amit írtam. Ha egyenlőség lenne, akkor nem lenne különbség a férfiak és nők teljesítménye között, mivel biológiailag sem rendelkeznek jobb tulajdonságokkal a férfiak. (kivéve a fizikai erőfölényt, de a nehéz fizikai munkából sem vagyonra sem hírnévre nem lehet szert tenni, tehát ez nem magyarázat) A férfiakat előretolják, ösztönzik az önállóságra, a nőket lenyomják, elkedvetlenítik attól, hogy saját sikereket érjenek el. Már kisgyerekkortól fogva megfigyelhető. Így jön össze az, hogy a férfiak gazdagabbak, sikeresebbek átlagban, mint a nők.

            “És miért lenne kötelező felnézni A FÉRFIRA?”

            Pont ez az, hogy nem kötelező, és az volt a kérdés, miért fontos ez. “Nők a párjukkal” -szerű fotókon a nők legtöbbször csodálattal néznek a férjükre. A férjük viszont nem néz csodálattal rájuk.
            Még az ilyen feminista plakátkampányokon is megfigyelhető, ha megnézed a nő arckifejezését, pedig itt pont az egyenlőség lenne a téma:

            http://www.fanpop.com/clubs/feminism/images/28059475/title/strength-campaign-photo

            “Azért, mert egyenlőek vagyunk, még tudom szeretni, becsülni és tisztelni. Valami ilyesmi kell a párkapcsolathoz. Nem?”

            A szeretni, becsülni az oké, de miért kell tisztelni? Ezt ennyire elvárják a férfiak? Vagy ti várjátok el, hogy olyan legyen, akit tisztelhettek?

            • “A szeretni, becsülni az oké, de miért kell tisztelni? ”
              Mert ember. Én is tisztelem a párom, mert ember. Tudod: “Vagyok, mint minden ember: fenség”

            • Laci

              Nem jól értelmezted. Nem az alapvető emberi tiszteletről írtam, hogy az nem kell, azaz beszéljen úgy velem, mintha a kutyája lennék. 🙂

              Arról, hogy egy csaj ne nézzen rám úgy, mintha én lennék az atyaisten, akitől csodákat várhat, akkor se, ha a párja vagyok. Ez számomra kiábrándító. Bár tisztában vagyok vele, hogy a férfiak többsége nem osztaná a véleményem.

              • Szerintem meg te értelmezted félre, mert itt pont arról volt szó, az általános emberi tiszteletről.
                Úgy adtad elő a “legtöbb férfi” (félek egyébként, hogy igazad van) véleményét, mintha a tiéd lenne, ráadásul “a” nők állítólagos férfi ideáljáról (akire fel kell nézni) beszélsz egy olyan blogon, amelyik ezt marhára nem tartja valóban ideálnak. Nem vetted a fáradságot, hogy beleolvass egy kicsit? Ez nem a BA, ahol a nők elég nagy része tényleg patriarchális, itt nem azt tartják nagyszerű pasinak, aki kinyitja nekik a kocsiajtót, hanem azt, aki feltételezi róluk, hogy maguk is ki tudják nyitni.

            • ““Nők a párjukkal” -szerű fotókon a nők legtöbbször csodálattal néznek a férjükre”
              Ezt én is észrevettem, de a logikád így is hibás.
              (Ha ellenpéldát akarsz látni, keress rá Jolie és Pitt közös fotóira.)

              • ““Nők a párjukkal” -szerű fotókon a nők legtöbbször csodálattal néznek a férjükre””
                Ez csak a fotósok által beállított profi fotókra igaz (azt hiszik ezt így várja el a patriarchális társadalom). Nézz szét az ismerőseid facebookos fotói között, hol néz mindig a csak nő csodálattal a férjére, míg az rá így soha?

            • olvasónak. végül is blaci válaszolt helyettem, igen általános tiszteletre gondoltam. Egyébként biztos voltam benne, hogy ezt másképp fogod értelmezni. Írhattam volna gyk, hogy kölcsönös tisztelet, de számomra evidens volt, a nő is tiszteli a férfit és a férfi is a nőt, tiszteletben tartják egymás igényeit, határait, kéréseit stb, és egyáltalán az emberi mivoltukat.
              És az, hogy fel kell-e nézni a férfira: Vagy egyenlőség lesz, de akkor nem lesz kire felnéznetek, nem fogtok tudni magatoknál jobb férfit választani” ezt írtad, számomra ez azt sugallja, hogy szerinted ez így lenne rendjén.

        • Nem hárítom, hanem hülyeség. Te csak erőalapon tudsz gondolkodni, egymást kizáró bináris oppozícióban: ha az egyik erős, akkor a másik gyenge. Ez szörnyű butaság, s morálisan is elég gáz. De igen, ha én nemes, erős vagyok, kihegyeződöm az ilyen emberekre. Pont azért érdekel engem egy erősen intellektuális férfi, vagy tehetséges, vagy kockázatvállaló, vagy vicces, mert én is az vagyok. “Akkor nem látnád őket erős, nemes, bátor, sikeresnek, hiszen te is rendelkeznél ezekkel a tulajdonságokkal.” áááááááááááááááááááááááááááááááááá Nem kell plusz a férfiaktól, az kell, hogy önmaguk legyenek, és ezt a buta erőkeretet, hierarchiát felejtsék már el. Nem akarunk magunknál jobb férfit: méltót akarunk, és általában rosszabbal is beérjük. Már ha külsődleges erőfitogtatásnak nem tulajdonítasz túl nagy jelentőséget hanem a személy valódi erejét nézed. fölöttünk kell állni, sem teljesíteni nem kell többet. Lehet tisztelni azt, hogy más, lehet tisztelni ab ovo mint embert vagy a személyisége erejét, a jóságát, ami attól még bennem is meglehet. Nem csak azt lehet tisztelni, ami belőlem hiányzik. Arra rászorulni lehet, és ez a te mórickaszínvonalad, hogy a rászorulást (“nincs pénzem, és csak tőle szerezhetek”) összekevered a tisztelettel. Az nem tisztelet, hanem függés. És akitől függenek, a nem tiszteli a másikat, hanem leginkább kihasználja. Kurvára fogalmad sincs egyenlőségről, méltóságról, kölcsönösségről, és lenézed a nőket. “Ha mondjuk 50 év múlva a nők már minden területen behozzák a férfiakkal szembeni lemaradásukat, akkor már nem fognak tudni olyant találni, aki náluk jobb” — ciki, buta ideológia a nők esélyjavítása ellen, szánalom tényleg.

          “ti is olyan szintre jutottatok, mint a férfiak” — kérlek, ne kommentelj többet, elég volt.

          • Ez legalább értékelhető válasz, hogy te nem olyan tulajdonságokat keresel, amikből a másiknak több van, és ezért felnézhetsz rá, hanem olyanokat, amivel te magad is rendelkezel. Ez így részedről tényleg egyenlő kapcsolatra való törekvésnek látszik.

            “Az nem tisztelet, hanem függés. És akitől függenek, a nem tiszteli a másikat, hanem leginkább kihasználja.”

            Hát nem ezt mondtam korábban én is? Ezért látom problémásnak a “felfelé házasodást”.

            “kérlek, ne kommentelj többet, elég volt.”

            De ez miért ilyen “összekacsintós tabutéma” a nők között, amiről nem szabad beszélni? Máshol is megfigyeltem már, hogy ha felhozom ezt a “felfelé házasodós” témát, akkor falakba ütközök, nem kapok értékelhető válaszokat.

            • Azért baszki, mert itt nyomatod a sajat kenyszerkepzeted, amire nem az osszekacsintas miatt nincs valasz, hanem mert egy faszsag. Ja, es serto egy egyenlosegparti kommentelok kozott ilyesmit feltetelezni. Nem fog bejonni a kifarasztas, te itt nem fogod bebizonyitani, hogy bort iszunk es vizet predikalunk.

            • “De ez miért ilyen “összekacsintós tabutéma” a nők között, amiről nem szabad beszélni? Máshol is megfigyeltem már, hogy ha felhozom ezt a “felfelé házasodós” témát, akkor falakba ütközök, nem kapok értékelhető válaszokat.”
              Azért nem kapsz mert már a kérdésed egy nem létező problémára akar választ! Most direkte gyors közvélemény kutatást végeztem a szűk családban, hogy ismernek vagy ismertek-e ilyen lányt/nőt akinek fontos, hogy a férfi gazdag legyen. Nem úgy általánosságban, hogy a nők, hanem konkrétan, személy szerint. Egyetemista lányom és a fiam (jó sok ismerőssel) egyet sem tudott mondani. Én egy ilyen nőt ismerek, a férjem szintén csak egy (volt munkatársnőjéről) tudta ezt elmondani. Ma társaságba megyek, még ott is meg fogom kérdezni de szerintem az általad említett “a nők felfelé akarnak házasodni” probléma egyszerűen nem létezik!

            • felfelé házasodás megjelenési formái a hétköznapi kommunikációban (és ez már ad egyfajta magyarázatot olvasó tévképzeteire, de ettől még dühös vagyok):
              – majd találsz magadnak lányom egy jól kereső férfit
              – nem kell olyan sokat tanulnod, majd férjhez mész
              – te miben vagy jó? ja te szép vagy, majd elvesz valaki
              – nem kell neked ezen gondolkodnod, majd a férjed megoldja (ha lesz, de addig legyél szép és kívánatos)

              de utálom ezt. édes istenem! és a lányaim már hányszor hallották már, pedig még milyen fiatalok!

              Olvasó!
              az hogy a családok több mint 80%-ára jellemző a boldogtalan, nem egyenlő és együttműködő párkapcsolat még nem jelenti azt, hogy ezt kell normálisnak kell tekinteni. (csak figyeljük meg most év elején a szülőin a lefelé néző nőket, akiknek majd otthon megmondja a férjük, hogy hogy legyen, az iskolában pedig amikor dönteniük kell valamiről várják, hogy a tanítónő majd megmondja, hogy aztán a mögé bújhassanak, amikor az aktuális dühroham éppen egy iskolai ügyön kirobban. figyeljétek az arcokat! a pillák rebbenését!)

            • Egyetértek Vacskamatival, hogy ez egyáltalán nem általános jelenség, mármint amit te itt felfelé házasodásnak hivsz. Vannak persze mindig kivételek, de szerintem pénzért házasodni ugyanúgy kurvulás. Amúgy most sem értelek pontosan, mi ez a rangon alul meg fölül? Mi a rang? A pénz? Az iskolai végzettség? A társadalmi szerep? Az én környezetemben nincsen senkinek rangja.

        • Nem akarok felnézni a férfira. Már a szó is elborzaszt, hierarchiaszaga van. Ezért használom inkább a (meg)becsül kifejezést, az ugyanis magában rejti a kölcsönösség lehetőségét, míg a “felnézni” nem.
          Mi az, hogy “magamnál jobb férfi”? Ez azt feltételezi, hogy az egyik fél (a férfi) mindenben jobb a másiknál, márpedig ilyen ember illetve kapcsolat nem létezik.
          Mindketten rendelkeznek bizonyos képességekkel, tulajdonságokkal, melyeket a másik (jó esetben) becsül.

          “Akkor nem látnád őket erős, nemes, bátor, sikeresnek, hiszen te is rendelkeznél ezekkel a tulajdonságokkal. (…)
          …nem fogtok tudni magatoknál jobb férfit választani…”
          Ezek közül egyik sem férfiprivilégium.
          Nincs olyan, hogy egyszerűen “jobb”. Bizonyos dolgokban jobb, más dolgokban meg én vagyok a jobb. Nincs itt semmiféle lemaradás, csak egyes nők anakronisztikus ragaszkodása egyes önkényesen piedesztálra emelt sikeresség- ill. férfiasság-mércékhez.

        • de ember, a „nemes, a bátor, sikeres” hol azonos a „nálam nemesebb/bátrabb/sikeresebbel”? nem véletlenül vannak ott azok a jelecskék meg névmásocskák, hanem azért, mert a kettő mást jelent.
          ezek objektív tulajdonságok, amit akkor is felismersz valakiben, ha amúgy eszedbe se jutna nemiség-kontextusban tekinteni rá.

          szövegértés egyes, leülhet.

    • “maga a nő”: az öltözék legalább egy kicsit tükre a személyiségnek (az volna szerintem a “maga”), de hogy a szép láb, cici minek tükre, pláne a hangsúlyosan láthatóvá tett cici, láb??? A szép láb önmagában születésé, szerencséé, esetleg sporté, önfegyelemé, tetszeni akarásé, a kirakott testrészek pedig (szerintetek) a szexuális elérhetőségé.

      Ezért becsülendő, hogy a férfiak magát a nőt nézik. Remek. Bezzeg mi szívtelenek csak a rangot, pénzt, erről a gondolati körhintáról nem sikerült leszállni. Gratulálok. Nos, nekem szép láb nem jutott, neked meg rang és teljesítmény. De én nem sírok.

  22. Nem tudom, mennyire ontopic, látta valaki a FB-on keringő csodát A “magas-fenntartású” lányok pestise címen? Mondjam, hogy nők terjesztik?

    • Ha esetleg nem ismernétek, egy gyöngyszem:
      “Izsák tíz tevét küldött a leendő menyasszonyának, megrakodva ékszerekkel, arannyal, ezüsttel. ”
      Ez pozitív példa, a feleséget pénzért vásárló pasas.

        • Akkor te nem vagy tökéletes pasi egy “magas-fenntartású” lány számára. Bár, a tízezres első randi alapján azért majdnem tökéletes.

          • Abba Tibi beleszámolja a saját vacsoráját, a parkolási díjat, cipőamortizációt, a kieső munkaidő miatt elmaradt hasznot, a karóra kopását és az öltönytisztítást is fajlagosan, nem? Ebből a mentalitásból ez következik.

            Tibi, nem azért mondjuk, hogy bántsunk, csak te látod bele, nem kell érzékenykedni.

            • úgy van ezzel a tibi, hogy előre kalkulálja a költségeket. aztán ezután már ezt a költséget próbálja optimalizálni, null szaldóra kihozni.
              ha összejön a dugás a 15 ezres vacsi után (amiben benne van az ő vacsorája is, nem 50 %-ban mert a nő salátát majszol a faszi meg a 3000-es főételt eszi) akkor megérte, mert a piacon egy 15ezres dugás alsó kategóriának számít.

              megérte neki. megéri. fontos jól kijönni a dologból. ez végigkíséri.

              családja van. fizeti a gyerekei ruháit, kajáját, tanulását. aztán kér belőle vissza, majd annak idején. mert ez is csak így éri meg.

              szánalmas. azt gondolom, hogy ez egy rabság Tibi (és a hasonlóan gondolkodó férfi tömeg) életében. amennyiben kitörne az ostobasága által eszkábált börtönéből és dolgozna ezen (olvasás már nagy előre lépés, bár a szövegértés lassan fejlődik, de nincs reménytelen eset), akkor az út végén egy boldog párkapcsolat várna rá.

                • tömeges.
                  és vannak a látens képviselői. akik nagyon jó fejek, adnak, önzetlenül, évekig, mígnem egy csendes vasárnap délután kiszakad belőlük:
                  “faszomért fizetem évek óta a kajátokat, ha még azt sem várhatom el, hogy…”

                • Hogyne, a házasság értelme a férfi számára a legális nemi erőszak és milyen kár, hogy ezt is elvették tőlük (nincs már házastársi kötelesség, meg ugye a nőknek is van munkabérük, tehát nem kiszolgáltatottak). Szegény férfiaknak meg marad a szexuális frusztráltság, mert ma már csak a prostiktól vehetnek szexet, otthon a nő eldöntheti, hogy nem ad, ha neki nincs kedve. Milyen világ ez jaj!
                  Jól összefoglaltam?

            • Éva, ha figyelmesen elolvastad volna a hozzászólásimat, látnád azt, hogy én a Randi költségéről írtam, nem a nő költségéről. Természetesen ez a ktg. közös.
              A kettőnk költsége. Ha hiszed ha nem, hiába állok oda a benzinkúthoz szerelmes szemekkel, a benzint sajnos ki kell fizetnem. Sőt bármily hihetetlen; az étteremben sem állja helyettem a cechet a pincér, hiába nézünk rá áhítattal. Mozi szintúgy. És mondhattok bármit, az első randit illik a férfinak állnia. Az, hogy számszerűsítek, nem jelenti azt hogy sajnálom. Nem sajnálom. Ha így lenne, ne követném el ilyen sűrűn.

            • Szerintem itt valamit félreértetek. Magas fenntartású lánynak, városi szlengben “koktélkurvának” azokat a lányokat tartják, akik jellemzően gazdag pasikra nyomulnak rá, meghívatják magukat a bárban inni vagy vacsorázni, elvitetik magukat nyaralni, stb. ilyen, és ehhez hasonló módszerekkel tartatják fenn magukat a férfiakkal. Röviden megfogalmazva: sokba kerülnek az őket felszedő partnerüknek, és sokszor “le sem dolgozzák”. Angolból ered, “high maintenance girl”.
              Ez egy konkrét kategória.
              Nem szinonímája a hagyományos női szerepet elvető, férfiaknak nem behódoló, vagy nem házias, túlságosan nem kötődő, ún “macskanőknek” (nők lapjás hasonlattal élve).

      • Annyira nem néztem a kommenteket, de nyilván. A durva, hogy akinek a megosztását én láttam, az egy okos, önálló, markáns véleménnyel bíró nő. Még nem derült ki, hogy viccnek szánta-e, reménykedem.

    • Eleve, ha van is olyan csaj, aki így akar élni, miért kell minősítgetni? Én inkább annak drukkolok, hogy a) ne sok ilyen legyen, mert ez egyenlőtlenség, nagyon sok szarsághoz vezet mind egyéni, mind társadalmi szinten b) aki meg ilyen, az legalább fogjon ki értelmes gazdagcsávót, ne egy buta bunkó pénzeszsákot, vagy egy cezaromániás szararcot, aki kvázi “megvette”, és “azt csinál vele, amit akar”. Ha már. De a minősítgetés, ribancozás fullgáz és aki ezt teszi, az csak a lényeg fölött siklik el. Olyan, mintha nem lenne véleménye, mégis kellene valami zajt produkálnia…

  23. Kíváncsi lettem: ha van köztünk nagyon-nagyon szép, netán modellkülsejű, tegye félre a szerénységét, és írja már le, neki milyen az élete. Folyton beszólnak, udvarolnak neki? Vagy neki már nem mernek?

    • Én a terhesség előtt meglehetősen jó nőnek számítottam (amíg sikerült tartani a 60 kilót), a férjem előtt meg elég sok pasit elfogyasztottam.
      Ezek a tapasztalataim: viselkedéstől és öltözködéstől függetlenül is van egy szegmense a férfiaknak, akik automatikusan kurvának néznek, gusztálnak, tulajdonképpen egy dísz vagyok a pina körül számukra. Viszont csorog a nyáluk és nagyon udvarolnak. Egészen a visszautasításig, amikor is azon nyomban ótvar ribanccá avanzsálok, és útszéli kurva leszek, na meg tehén (kifejezetten vékony sose voltam, ez tény, de azért 60 kiló nem sok 165 centihez szerintem).

      Aztán van egy másik szegmens, amelyik retteg, köszönni sem mer, szemembe nézni pláne nem. Ezek amúgy általában értelmes pasik, érdekes módon.

      Ugyanis a nagyon ostobák egyáltalán nem veszik a lapot, azok nyomulnak szemérmetlenül, sokszoros lerázás után, akkor is, ha durva vagyok velük. Nem hiszik el, hogy nem kellenek. Ez is egy típus. Ez amúgy a füttyögős, “mondták már, hogy jó segged van?” – kategória. A legirritálóbb. Legmegvetendőbb. Olyan is volt, aki, miután férjhez mentem, és teherbe estem, a fészbukon (!), ahol a profilképemen 30 hetes terhes vagyok, írt üzenetet, hogy feküdjek le vele. (Hogy ezt hogy gondolta, az rejtély számomra.)

      Olyan, akit a gondolataim, intellektusom érdekelt, és mellesleg a külsőm is tetszett neki, nagyon kevés volt. Gyakorlatilag a férjemen kívül kettő, ezek hosszabb kapcsolatok lettek (bántalmazó kapcsolatok, ez is tény). Meg volt még egy ilyen, ő csak plátóian szeretett, szeret, de tiszteletben tart, figyelmeztetés nélkül is, elég volt egyszer nemet mondani.

      Általánosan az volt, hogy egy tárgynak tekintettek, egy dekorációnak, akivel meg lehet jelenni, az eszemnek csak azért örültek, mert így társaságban nem égtek be a haverok előtt, amúgy leszarták. Aki nem kapott meg, az jogot formált a gusztálásra, zaklatásra, lekurvázásra és sértegetésre is. Aki megkapott, az dicsekedett vele, természetesen.
      Olyan is volt, aki megkért (!), hadd terjeszthesse, hogy lefeküdtünk. Meg olyan is, aki arra kért meg, hogy hadd mondhassa a haverjainak, hogy ő dobott engem.

      Tehát a szép nő gyakorlatilag egy műtárgy.

      • Mi ez, hogy a nőre rá kell nyomulni? Minden nőre, sok nőre, egyszerre több nőre? Miért? És ez a férfias? Ez egódédelgetés? Anyu, szeress, jó vagyok? A szexuális késztetés ereje? A diadal vágya? Miért diadal? Miért csinálják? Miért agresszívek? MI EZ?

        • Biztos benne van a birtoklás, a rangsor a többi férfihez viszonyítva, az értékesség fitogtatása, miegymás. Megdöbbentem, mikor nemrég egy esküvőn sörözgetés közben beszélgettem a zenekar két tagjával a zenéjükről, meg hogy én milyet szeretek, és a beszélgetés fél perc alatt váltott az én külsőm méltatására, majd kétfelől kezdtek ölelgetni, én meg közben csak söröztem és zenéről beszéltem ( a józanság mondjuk egyik fél részéről sem volt maradéktalan). Ijesztő volt, és a durva az benne, hogy legalább három percig hagytam, mert nem esett le, hogy MI EZ.

        • Ez szerintem olyan, mintha látna egy érdekes tárgyat, vagy valami csillogó, értékes dolgot, és azt gondolja, hogy neki azt meg kell kapni.
          Igen, minden nőre, ha mindre nem is, csak 20 és 30 bmi index között, sok nőre, mindet nem lehet megdugni, de törekedni kell rá.

          Diadalvágy. Hogy neki ez is sikerült. Hogy ő ezt is. Neki jár, mert ő annyira jó pasi (ezt az érvelést figyeled? Valami valakinek azért jár, mert ő saját maga szerint valamilyen. Röhögnöm kell.). Mert hát hogy létezhet olyan, hogy nem dől minden nő az ágyamba, azonnal, nekem, aki alfahím vagyok, és a biológia, az evolúció, és nem ám kettes golfom van, hanem hárman bmw-m, és tudom ám, hogy te is akarod, nem bánod meg (ez a kedvenc dumám, a nem bánod meg).

      • ez fura, mert én fiatalkoromban a visszajelzésekből jellemzően azt kaptam, hogy szép vagyok (és 15 év fölött majdnem mindenki osztotta ezt, akire szemet vetettem), viszont nagyon ritka volt az ilyen, amit mondtál. én mondjuk sose voltam úgy jó nő, hogy „jó” és „nő” – mmint kb. semmilyen mainstream nőség nincs a megjelenésemben vagy a viselkedésemben: színes vagyok, szagos és közönséges. Valószínűleg ez a legtöbb ilyen díszpéldányt elijesztette ill. érdektelen voltam számukra és inkább olyanok vonzódtak hozzám, akiknek legalább nagy vonalakban nem ez a hozzáállásuk.
        Meg az is lehet, hogy más helyekről meg időből jövünk.

        • Nem hiszem, inkább az van, hogy én a szoknyás, magassarkús, klasszikus voltam, olyan ötvenes évekbeli öltözködési stílussal, na meg valóban könnyen kapható sokak számára
          Vicces, de az alapján sok mindent meg tudtam mondani a fasziról, hogy hogyan közeledett. A férjem pl soha nem mondta, hogy jó nő vagyok, ő úgy bókol, hogy szép, vagy gyönyörű.

          Van hatalmas különbség a kifejezések között is, igen. Én asszem ott nőttem fel, amikor rájöttem, hogy nem akarok “jó nő” lenni tovább, senkinek. Mázlim volt, mert pont ekkor találkoztam a férjemmel is.

            • Ezt nem tudom eldönteni még most sem. Igaz, hogy rettenetesen akartam tetszeni, meg hogy csodáljanak, emellett zavart és fájt, hogy _engem_ nem vesznek észre. Totál ambivalens volt a viszonyom saját magammal, meg a külsőmmel is. Volt, hogy imádtam, hogy szép vagyok, volt, hogy utáltam, meg olyan is volt, na a legrosszabb, amikor valami hibát fedeztem fel magamon, egy pattanás, két plusz kiló, bad-hair day, mittudomén, olyankor hisztériás rohamot tudtam kapni.

              Rabság is volt. Minden kirakatban meg kell nézni, hogy az összes hajszálad a helyén van-e. Hogy nem túl nagy-e a hasad. Hogy jó helyen van-e a passzé a ruhán. Makulátlanságot vársz el magadtól, és sikítasz, ha nem sikerül. Mintha bárkit is érdekelne, bárki is figyelné. Rabság és kín, máskor meg: hatalmam van, és az olyan édes. És nem veszed észre, hogy nincs neked hatalmad, ez csak egy illúzió, ők uralnak téged, nem te őket.

              Félig-meddig szerep volt.

              Ezt onnan tudom, hogy mióta megismertem a férjemet, és kvázi biztonságban (érzelmi és testi) érzem magam, megváltozott a stílusom is. Nem valamilyen nyomásra, hanem szinte teljesen észrevétlenül, magamtól változtattam. Ma már tizedannyi sminket sem használok, magassarkút csak alkalomra (azelőtt folyton olyanban jártam), fontosabb a kényelem (azelőtt nem érdekelt ez sem). Sokkal letisztultabb, áttekinthetőbb lettem, vagy nem is tudom. Jobban is érzem magam. Nem zavar, ha nem vagyok tökéletes.
              Nincs már az a szomjúság a csodálat iránt, de iszony sincsen ugyanettől, nem érdekel, ha nem tetszem, és nem érdekel az sem, ha beszólnak vagy füttyögnek. (Jó, hát most pont nem, mert terhes vagyok, de előtte.)
              A terhesség megvisel, a testem változása meg a hízás, nagyon, ennyi maradt még a régi hiúságból, meg egy kicsit az önmarcangolás, de már egyre biztosabb vagyok abban, hogy el fog múlni.

          • Jaj, én attól kapok frászt, amikor azt mondja valaki, hogy szép a szemed, így a diszkóban. Meg a feltűnően korán kimondott “szeretlek”. Az sokkal többet jelentett nekem, amikor összebújva feküdtünk, és megkérdezte, mikor van a születésnapom.

      • “Olyan is volt, aki megkért (!), hadd terjeszthesse, hogy lefeküdtünk.”
        Engem kétszer kértek meg arra, had mutassanak be a barátaiknak mint a barátnőjüket. Vagyis ha a meleg barátomat is beleszámítom akkor hárman.

  24. Végigolvasva a kommenteket, eszembe jutott az egyik idevágó élményem:
    Orvosi egyetem, belgyógyászat gyakorlat, orvos (férfi) odakísér a beteg ágyához (idős férfi), hogyaszongya, “XY bácsi, hoztam egy szép kislányt, meg fogja vizsgálni”
    Ez nagyjából az egyetemi éveim esszenciája, sajnos.
    Nem igazán tudok erről a jó ízlés határain belül nyilatkozni, de teszek egy próbát:
    – “Hoztam”, “szép”, “kislányt” vö. itt most képzés folyik és én egy emberi lény vagyok, aki mellesleg felnőtt, a saját lábán közlekedik és nem minősíti szakmailag a kinézete (hogy a nemet már ne is említsem)
    – Ez olyan szépen összekacsintós férfidolog. Hoztam egy kislányt, hagy játszogasson itt és csináljon úgy, mint a nagyok, hát nem édes?
    – “Szép”, lehet gusztálgatni, meg még mosolyogjon is hálásan, hogy megjegyezték
    – Kb. eddig a mondatig vett a beteg is komolyan
    – Fordítva milyen lenne? Az is ilyen természetes? Pl. Mari néni, hoztam egy csinos kisfiút, meg fogja vizsgálni. (És figyelje meg, milyen jó segge van…)
    Mondhatok vagy tehetek akármit, amíg ez az alapállás, úgysem fog senki komolyan venni. Bicskanyitogató az egész.

    • és az milyen amikor az egyetemi tanszékvezető úr a beosztott oktatót lekatikámozza, a hím kollégát meg ledoktorkovácsozza, amire a tanársegéd nő visszajózsikámozza a drhabildebilt? tuti kikövezett út a tudományos pályán ugyebár, és meg sem áll az akadémiáig.

    • egyetemi folyosón, doktoranduszként 3 hónap dél-amerikai ösztöndíj után a nagytekintélyű professzor úr az élménybeszámolómra ennyit bírt kinyögni: nahát, én azt hittem magáról, hogy egy náiv kislány… az akkori barátom erre: remélem nem bizonyítottad be neki ott a folyosón, hogy nem vagy az?

  25. “…és sokan pont az abúzus vagy a rossz szex élménye miatt növesztenek hájat védelmül a világ és maguk közé.”
    Erről eszembe jutott egy kb. 15 évvel ezelőtti álmom egy részlete. Hosszú álom volt, rengeteg olyan szimbólummal, amikre azóta is emlékszem, és amiknek jó részét csak később értettem meg. Ez is egy fontos részlet belőle, de erről már álmomban is éreztem, hogy mit jelent: este van, megyek az utcán hazafelé, és látom, hogy a közelben egy csoport férfi álldogál. Nagyon rossz érzés, mert tudom, hogy valahogy el kell mennem melletük is, és minimum megjegyzéseket fognak tenni, vagy akár még rosszabb. Félek. Aztán a derekamra nézek és egy nagy puha, úszógumihoz hasonló valami van ott. És még álmomban is pontosan tudom, hogy ez fog megvédeni tőlük. Meg is védett, rám sem pillantottak és megúsztam gúnyos megjegyzések nélkül is 🙂
    Szóval gyakran tényleg így van, ahogyan írod. És ahányszor számottevő plusz kilókat sikerült begyűjtenem, mindig olyankor volt, amikor egy számomra nagyon fontos és szeretett férfi hosszú távú szóbeli megalázásai, bántásai, de minimum az ignorálása és a hallgatása keserítette az életemet, és inkább nem is akartam mellette nő lenni, mert pusztán önmagában ez is rettenetesen kiszolgáltatottá tett.

  26. Gondolom, mindent elmondtatok már a témáról, én csak egy dolgot ragadnék ki, ahol ezt írod: “a többségi személy”. Ez ugye nem számszerű többség, hanem hatalmi, ti. a férfiak. És ugyanígy a nők sem számszerűen vannak kisebbségben, hanem jogaikat tekintve.
    Egyébként egy kis sztorim is van ehhez a tekintet (gaze) kérdéskörhöz. Másfél hete elmentünk egy kisebb társasággal (6-8 nő) egy szórakozóhelyre, vegyesen 18 és 45 között. Két dolog tűnt föl. Az egyik, ami nem újdonság, hogy amint belép az ember, megpillantja a pultot/falat támasztó fazonokat, akik minden belépőt végigpásztáznak, illetve folyamatosan figyelik a táncolókat, hogy kire lehetne/kellene rányomulni. Nagy a tömeg, ennek ürügyén sörért menve útközben letapizzák annak a fenekét/egyebét, akinek úgy gondolják, sőt még pofátlanul rád is vigyorognak.
    A másik, hogy ez mennyire intézményesítve van. Nőknek ingyenes a belépés, férfiaknak viszont 1500 forint (itt konkrétan ennyi, de mindenhol hasonlóan működik). Ebből 1000 forint lefogyasztható. Mi következik ebből? 1) Kisanyám, én fizettem azért, hogy nézhesselek, te meg ingyen vagy itt, úgyhogy nyújtsál is valamit. 2) 500 forintos áron kapható egy dugás. Mert előbb-utóbb találnak maguknak egy elég részeg/naiv lányt, aki kapható/kényszeríthető. És mennyivel olcsóbb, mint egy profi, igaz, hogy “meg kell dolgozni” érte, pl. csevegni kell meg meghívni pár italra, bár “szerencsére” ehhez ott a lefogyasztható összeg.
    Oda is jött hozzánk egy pasas, követelte, hogy mindannyiunknak hozhasson valamit, nem akarta megérteni, hogy nem kell, ne vegyen meg egy itallal, és pláne nem fogadok el olyasmit, amit nem a szemem láttára nyitnak ki. Ketten mondtunk nemet, erre erősködött, hogy “tudom, hogy a nők szeretnek különlegesek lenni, de most már fejezzétek be, és mondjátok meg, mit kértek”.
    Ez a baj a nőkkel. Szeretnek különlegesek lenni, ahelyett, hogy tudnák, mit kell tenniük, és játszanák az elvárt szerepet.

  27. “Ez a baj a nőkkel. Szeretnek különlegesek lenni, ahelyett, hogy tudnák, mit kell tenniük, és játszanák az elvárt szerepet.”
    sőt, némelyik még gondolkodni sem átall. 😦

  28. Off – szolgálati kérdés: miért nem kapok értesítést a kommentekről, mint tegnap estig? Nem állítottam át semmit, pipa a kérek értesítést-nél, címem is rendben van, különben a hsz-em sem jelenne meg (de ellenőriztem is).

  29. Méltó finito a beszélgetéshez a ma reggeli. Hogy hogyan húznak bele a csőbe újra és újra.
    Vidéki kisváros. Nincs egy éve, hogy itt dolgozom, már ismernek, minden nap kétszer bicajozok át a városon. A kávézó teraszáról,ma kis üzletből rám köszönnek, tudják, ez itt Mary Poppins az otthonból. Cuki és otthonos. Férfiak, nők egyaránt kedvesek. Ez elaltatja a gyanakvást.
    Szóval tekerek reggel, majd megállok, mert igazítanom kell valamit. Az úton egy kisbusz halad, s egy 60 körüli pasi harsányan köszön és integet. Felnézek, visszaintek. Látom, kicsit távolabb lehúzódik, félreáll. Én felülök, elindulok, kicsit gyanakszom, de nem akarom hinni, hogy közöm van a megálláshoz. Majd elhajtok mellette (az út túloldalán ccka 30 méter van köztünk), odafordítom a fejem és meglátom a szemét. Akkor már tudom, hogy gond van. És kiabál: hova tetszik menni? Majd lassúba velem egy vonalban és még néz ki vigyorogva. Élet a városban, a pasi meg integet és ordít át az úton: Nagyon csinos tetszik lenni!
    Én égek, bosszankodok. Nekem gáz. És a harag, hogy b*meg, megint beszívtam, naív voltam, azt hittem, kedves ismerős, és nem! Ordít rám, mert megteheti, nyálaz össze, és merném csak mondani, hogy “anyád”, bizony engem szólna meg ez a békés kisváros. Az én szerepem ilyenkor a mosolygó félrenézés, belső boldogság.
    Rohadjanak meg az ilyenek.

      • angyali mosollyal, valami jéghideg árnyalattal a hangodban, amitől nem tudja pontosan, miért, de végigfut a hátán a hideg… háháhá, imádom ezt, látni kéne a képüket

  30. Lacinak írom, csak följebb már nem fért:

    “De miért van ekkora tétje a nőknél? Miért nem igaz visszafelé? Mert tényleg befolyásolja pl. a munkalehetőségeket? Vagy azért, mert sikerült (tudom, a férfiaknak, meg a patriarchális nőknek) elhitetni veletek, hogy a külsőtök annyira fontos? Párkapcsolaton kívül is? Tényleg kérdezem, meg tanakodom rajta.”

    Hú, hát a szépségkultusznak (szépségfasizmusnak) nagy szakirodalma van, csakazolvassa is többször foglalkozott ezzel. A lényeg, hogy igen, ekkora tétje van, a nőkbe kiskoruktól belenevelik, hogy kötelező jól kinézniük. Gondolj csak a népmesékre: a herceg/ szegény legény okos, furfangos, bátor, a lányoknak pedig általában egyetlen erényük van, az, hogy szépek. Ezen áll vagy bukik a sorsuk. Ha nem néznek ki jól, akkor nem veszi észre őket a herceg, nincs esélyük felemelkedésre, stb. Ez már önmagában is gond, de még nagyobb baj az, hogy az évszázadok során a női test soha sem volt új jó, ahogy van. fűzővel, csonkításokkal, egyéb eszközökkel próbálták “elfogadhatóbbá tenni”. Ha belegondolsz, ez ma is áll: egy nő, úgy, ahogy isten megteremtette, undorító. Szőrös, ráncos, esetleg bőrhibái is vannak, fúj. Ellenben egy férfi, ha teljesíti az alapvető higiéniai követelményeket (magyarul tiszta és nem büdös) illetve alkalomhoz illő ruhát vesz fel, gyakorlatilag bárhol megjelenhet.

    A munkalehetőségekhez: Igen, baromira számít sajnos. egy férfi munkavállaló esetében (persze a protekción túl) két dolog számít: a szaktudás és a megnyerő személyiség. A nőknél: szaktudás, megnyerő személyiség ÉS szép külső. A fontossági sorrend állástól függ.

    Sokat tudnék ezekről írni, de nem akarok belelendülni, mert elvinném a témát, és különben is, mások ezt már sokkal jobban és velősebben megfogalmazták.

    • Volt egy tanítványom egy cégnél, sugárzóan szép nő, modellalkat volt, könyvelésen dolgozott, nem volt még harminc. Egyszer elmesélte, hogy tétováztak, hogy felvegyék-e, és ebben nagy szerepe volt a külsejének: nem merték a csapatba “bedobni”, és hónapokig kellett bizonygatnia, hogy nem szőke liba. Javasolták neki, hogy szedje le a fészbukról a bikinis fotóit, amiket azért tett fel, mert szenvedélye a wakeboard.

  31. Na, most dobom el az agyam. Ezek a mai plus size modellek! Teljesen átlagos (szerintem inkább vékony) nők. A fütyizörej örülhet, hogy ezt nyomatják a nőknek!

  32. és az elismerések, az a sok melegszívű dicséret!! szíven és fejen ütött a tavalyi (10 éves) érettségi találkozón, hogy a társaság még mindig nem tette túl magát azon, hogy középiskola óta lefogytam (olyan 90 körül lehettem az elején, most vagyok tán 68-70). megemlítik, kiemelik, elismerően csettintenek, hogy Catherine, hátte milyen jól nézel ki, lefogytál, csinos vagy. és ezt meg kell köszönni, ennek örülni kell! ez teljesítmény, ez _a_ teljesítmény, az senkit nem érdekel, hogy nem volt mögötte elhatározás, fegyelem, sport, diéta, hanem az egyetem 3-4 olyan éve, amikor nem aludtam és nem is nagyon ettem, valamint közben és később két olyan mélyrepülés, amikor a kilóknak volt a legkisebb súlya, és soha többet olyat. és örülök, hogy jobban nézek ki, mert egyébként szerencsére tényleg, azaz: én jobban érzem magam, de ez nem tartozik másra, az én hájam az én magánügyem, és nem lesz arcomon őszinte a mosoly, amikor elismerő fejsimogatásokat oszt a környezet.

    • Az a szép, hogy ilyen lefogytál, csinos vagy megjegyzéseket tapasztalatom szerint nők mondnak egymásnak TÖBBSZÖR. Nekem az a rossz érzésem is volna, ha épp mondani akarnám, hogy ezzel jelzem: eddig szerintem dagadt voltál.

      • Gimiben volt nálunk négy nagy barátnő, egymás mellett/mögött ültek, folyton vihorásztak. És egyszer az egyikük megjegyezte társaságban, hogy ez az X. (aki nem volt jelen), tök jó nő lehetne, ha fogyna tíz kilót. A saját állítólagos barátnőjére. És ezen a fiúk hűltek el. Egyébként azóta X. tényleg fogyott, hogy mennyit, azt nem tudom, de ők már 11-12.-ben bőven fitneszterembe jártak.
        Ja, ez nem idevág, de én azt sem értettem, hogy miért csoda, hogy 9.-esként még nem szőrtelenítem a lábam. (Ma már ezt még korábban kezdik.) Az is igaz, hogy melltartót se nagyon hordok a mai napig, anyám mindig azt mondta, hogy attól csak lógni fog a mellem; de ne gondoljatok minket valami szőrös talpú jetiknek, a magunk módján csinosak vagyunk. Én azokat az anyákat nem értem, akik együtt mennek fodrászhoz, shoppingolni meg mellműtétre a tinilányukkal. Igaz, van, aki a kutyáját is fodrászhoz viszi, akkor min csodálkozom?!

        • “melltartót se nagyon hordok a mai napig, anyám mindig azt mondta, hogy attól csak lógni fog a mellem”. Ez egy mítosz, attól önmagban még nem erősödik a mellizom, ami a lógó mell leghatékonyabb megelőzője (az alkaton kívül).
          Hát persze, hogy a lányok mondanak ilyeneket, az ő fejük van tele a testtel kapcsolatos rémekkel.

          • Mindegy, őszintén szólva kényelmetlennek is tartom, de most ne kezdjetek el tippeket adni! 🙂 Megfelelő alkalomra persze kicsípem magam, meg nyilván azt sem szeretem, ha átlátszik, de alapesetben nem hordok. Tudom, majd meglátom szülés után…

    • Én egyszer megijedtem egyik ismerősömtől, mert nagy hájakat dobott le, olyan sovány lett, amilyen egyébként volt szülés előtt évekkel, csak nem sugárzott, mint akkor. Sejtettem, hogy gáz van, nem hajtott a soványságra. Mondtam neki, mennyire máshogy néz ki, jól van-e. Elkerekedett szemmel mondta, hogy én vagyok az első, aki nem dicsérem, hanem sejtem a szenvedést mögötte.

    • én meg örülök, ha megjegyzik, milyen sokat fogytam, mert én viszont megdolgoztam érte. szóval most nehogy az legyen, hogy nem merünk ilyet se mondani, mert ez sértő.

    • Nőktől (ha épp meg vagyok hízva): de jól nézel ki! Ugyanígy, ha le vagyok fogyva: beteg vagy? Csak egy valaki volt, aki észrevette, hogy sugárzom, amikor a váratlan szerelemtől hirtelen fogytam 20 kilót. De nem az alany (vagy inkább tárgy) volt az.

  33. Nekem sokadszori élményem, hogy egy ismerős-barátnő lefogy, amire büszke, ez rendben is van, de onnantól elkezdi osztani a többieket, akik nem fogytak le vagy szerinte kövérek, hogy de lusták, mozogni jó. Ez igaz is, csak miért akar minden lefogyott ember rögtön életmód-tanácsadó lenni? Miért nem elég, hogy örül magának és a teljesítményének, miért kell ehhez másokat fikázni?
    Egy példa: kismamák babákkal és mindenféle testalkatban. Honnan tudható, hogy kinek milyen a családi háttere, tud-e mozogni, szoptat-e még, attól fogy vagy hízik, vagy nem mer miatt fogyózni stb.? Miért gondolja azt valaki, hogy nem akar lefogyni? Hogy lusta? Vagy hogy biztosan nem tetszik magának?
    Egyébként meg persze, mozogjunk, legyünk egészségesek, nincs is ezen vita.

  34. Te szerencsétlen véglény, aki itt aljaskodsz: én nem akarok vékonynak látszani. Nem én akarok vékonynak látszani, ők akarnak vékony nőket. Arról írok, hogy nem vagyok tunya, amellyel a vaskos nőket, amilyen én is vagyok, vádolja a fütyihang. Nem érdekel, mit méricskélsz, leskelődsz itt.

    • Ja és súlyosan ostoba vagy, de még a magyartanárodtól is kérdeznék ezt-azt, ha azt hiszed, ez a bejegyzés arról szól, hogy én vékony vagyok, illetve hogy ez bármilyen érv lehet. Ha pedig számodra érv, az nagyon kínos, pont ezt a sötét méricskélést, fotólesést bírálja a bejegyzés, és akkor van az, ami a trollokkal, főleg ezzel a legszemetebb kegyeletsértő típussal (összeállt ám, ki vagy), hogy nem csak buta, aljas is. A fölénynek, írtam a maiban, soha nincs igaza. Kb. annyira releváns érv ez, mintha én meg azt mondanám, de a te nagyapád nem volt csillagász!

      Nem vagyok vékony, és nem akarok vékonynak tűnni, ez a te koncepciód vagy projekciód vagy elvárásod. Izmos vagyok, egészséges és jó állóképességű.

  35. És egy másik talányos komment: fejtsük meg együtt!
    Magyarul nem tud, meghackelte valaki, amit írt, vagy én vagyok fáradt?
    “Hát azért szívem butaságért és demagógiáért te sem mész a szomszédbe. Mellesleg nem igaz, hogy senki sem ért egyet vele, csak a legtöbben nem vesszük a fáradságot, hogy leálljunk egy buta feministával szócsatázni.”

      • szerintem arra célzott hogy nem igaz h senki se ellenkezik veled (csak nem állnak le vitázni – te írtál vmi hasonlót olvasónak) csak némileg félrefogalmazott

        • na. helyesírással ne minősítsünk már. főleg ne olyan hibákkal, amiket a népesség kétharmada elkövet (nem azért mert hülyék, hanem mert a) rosszul tanítják b) értelmetlen a szabályozás, a fáradság-fáradtság szó pl. az általam ismert nyelvhasználatban tök ugyanúgy hangzik, és a jelentés is közel áll, teljesen érthető, hogy minkenki keveri).
          amúgy helyesírással minősítgeteni pont olyan, mint azzal, hogy kövér-e. lehet, hogy azért nem tud helyesen írni, mert buta, de lehet hogy mert nem tanult meg kiskorában és most már nem tud vagy neki nem fontos az, hogy megtanuljon. nekem használható a helyesírásom, de csak azért, mert nagyon sokat olvastam kiskoromban. másnak meg barátai voltak vagy sportolt. a nyelvtanóra jellemzően szart sem ér. akkor most én verjem a nyálamat, hogy én mennyivel jobb vagyok náluk olyasmi miatt, ami semmilyen aktív erőfeszítésembe nem került?

          • Egyetértek. Helyesírás alapján nem minősítünk senkit, mert ez is a hátrányos megkülönböztetés egy fajtája. Sok mindentől függhet, hogy valaki mennyire ír helyesen. Ráadásul a “helyesen” itt azt jelenti, hogy A magyar helyesírás szabályai aktuális kiadásának megfelelően, ami nem szentírás, nem törvényileg kötelező, csak (és ezt sokan nem tudják) egy ajánlás.

  36. Visszajelzés: torz rettegés | csak az olvassa — én szóltam

  37. Furcsa azért, hogy a “kövér” jelző micsoda szitokszó lett.
    Úgy emlegetik a kövér nőket, mintha minimum bűnözők lennének.
    Aki kövér, az kövér, és kész, annyi, mint a hajszín, vagy a szemszín, ez nem bűn.
    Ugyanezt a diszkriminációt érzem dohányzóként.
    Jó ideje nem dohányzom, de bármikor vissza tudnék szokni, erős dohányos voltam, én dohányzó vagyok, és maradok is, aki pillanatnyilag “tiszta”, de cigifüggő vagyok, szivaroztam is.
    Csak otthon, egyedül, mert úgy néznének rám, mint a véres rongyra, ha bárhol szivaroznék, az meg nem kell, kösz!
    Ahogyan démonizálják a dohányzókat, az rémisztő.
    “Nem tudnék jó kapcsolatban lenni dohányzóval, mert jellemgyenge és nem tiszteli önmagát…” blabla…
    Nem kell akkor kapcsolatban lennünk, én nem sírok érte, csak elgondolkodtat.
    Trafik sötétített üveggel, hogy be ne lásson a gyerek?
    Mit árulnak bent, bombát?
    Az adja meg az értékem, hogy dohányzom-e?
    A kövér analógiával: attól ilyen-olyan, mert kövér?
    Gyenge, értéktelen, hibás, kudarcos?
    Miért kell írni erről, pláne, ha nem az eü. hatásokról szól a cikk, hanem arról, hogy a férfihangosoknak feláll-e egy kövér nőre, vagy sem.
    Ha nem, akkor nem, magánügy, pont, mint egy nő kövérsége.
    Végtelenül gusztustalannak tartom az ilyen méregetést.
    Mi köze hozzá?
    Bár a Férfihang…
    Mindegy is.
    80 %-ban arról szól, hogy miért rossz nekik, ezért természetesen a nők a hibásak, akik nem olyanok, ahogyan ők szeretnék, és hogy kéne visszaterelni őket abba a keretbe, hogy nekik jó legyen.
    Magukkal alig foglalkoznak, a nők életében kotorásznak csak.
    Nem kell ránézniük a kövér nőkre, aztán rendben is van.
    Sose fogom megérteni, miért van egyeseknek kényszere más döntéseibe mászni.

      • Igazán nem szeretem a cigifüstöt, nagyon nem. A dohányosok egy részének önzését is utálom (zárt térben, gyerekek között, mások étkezése közben rágyújtás, mondván, hogy az igazán el lehet viselni, nem törődve azzal, hogy másiknak elmegy pl. az étvágya, sértődés, ha az otthonomban nem gyújthat rá, mert én nem vagyok elfogadó; csikk szétszórása). Ugyanakkor teljesen elítélem azt az előírást pl. hogy munkahelyen csak a szabadban gyújthatnak rá. Esőben, fagyban is. Miért nem lehet zárt, szellőztetett szobát biztosítani (tudtommal nem lehet, a munkahelyemen lenne rá hely, a főnökség dohányzik, tehát meg is csinálták volna, nem pénz kérdés), ahonnan nem kerül a közös térbe a füst?

        • Mintha csak magam mondtam volna… : )
          A cigifüst zavar.
          Annál már csak az zavar jobban, mikor úgy érzem, valakikre hivatalosan kiadják a kilövési engedélyt; a sok uszulni vágyó meg veszi az adást, és uszulni kezd.

          • Azt gondolom, hogy a cigivel két lehetőség van: vagy alapból elvetendő, vagy nem, csak egyes velejárói (csikkdobálás, nemdohányzókra tekintettel nem levés). Utóbbi esetben csak ezeket kellene megakadályozni, büntetni. De a cigizz az esőben, hóban, az nem ez a kategória.
            Az első esetben megint nem ez a megoldás, hanem ha alapból elvetendő, akkor ugye be kellene tiltani, mint a többi kábítószert. Mondjuk a piával együtt, ha már következetesek vagyunk.

            • Épp ezért érzem úgy, hogy ami itten történik/történt, az egy lőhető csoport kijelölése.
              Igény, az van az ilyesmire, ugye.
              Mikuláscsomag ez a beszólós néniknek, kekec szomszédoknak, nem is beszélve a hivatalos egészségügyi megelőző programok elvi projektjeit tervező és felügyelő szervezetek fő- és alreferenseiről, meg azok kreatívmenedzsment-asszisztenseiről.

  38. Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s