pórusok mélye

Tegnap hökkentő részletek is előkerültek a beszélgetésben. Ehhez kapcsolódik, valami borzalmas, már írtam róla:

nézem az emberek kinézetét. A szemem nem jó, de a kontaktlencsém igen. És az orrom is.

Nézem bőrt, a pórusokat, a szemölcsöket, szőrszálakat, dudorokat, hajszálereket, árkokat, foltokat — addig nézem a bőrt, amíg be nem akad a szemem.

Mindent, benőtt körmöt, íveket, hegeket, roskadásokat, az évtizedek és a kínok nyomait. Azt, hogy nem szeret élni. Azt, hogy nem figyelt, azt, hogy sorsára hagyta.

Borzalmas, igen.

Akkor hát gyűlölöm önmagam. Magamat is nézem.

Magamat is nézem. Csodaszép? Hát, nem valami. De nem gyűlölöm. Nem, hiszen az én vagyok, és ez a valaki annyi mindent megélt, ennek ez jár, hogy ez ilyen. Én vagyok, aki néz.

Őket sem gyűlölöm, csak józanul, mint valami orvos, megállapítom, hogy az ott van.

És egy amnesztia van még: a szeretet. A nagyon mély, alapos, ismerős szeretet. Akkor nincs ott, vagy szépnek látom. Elfogult leszek.

78 thoughts on “pórusok mélye

  1. Létezik “pórusvakság”? Ha igen, nekem az van – tán a nagyon kifelé kívánkozó, dülledt és nedvedző pattanásoknál jön rám az inger, hogy adjak egy zsebkendőt vagy beküldjem a kozmetikába az illetőt. (Ilyenek néha rajtam is jönnek a tejtől, kakaótól … brrr utcáramennisejó olyankor)
    Nem látom meg a bibircsókot szőrrel a közepén, az elütő bőrszínt, vagy a szeplőket (utóbbit cukinak gondolom) – csak ha egy vizsla szemű felhívja rá a figyelmet, vagy ha a szőrös bibircsók puszi közben arcon bök. Ráncokat sem látok, talán a rinocérosz bőr szerűek néha megragadnak.

    Ha nem figyelek rá külön, nem állítok a fókuszon, nem látom az életkort sem.

    De mindenkinek emlékszem a szemszínére …

    • Én pl. jól látom a pórusokat. A tágakat és a “szépeket” is. Csak nem érdekel. Durva bőrhiba már zavar kicsit, “ragyás” arc például tényleg taszít.Pórus, pár pattanás, ránc sem. Sőt.

      • Ja, a szemszín. Fiam mondta a múltkoriban, hogy neki a szőke kékszemű lányok tetszenek. Hát nekem kb tökmindegy. Fontos a szem nekem is, de nem a színe. Mindegy, bármilyen színű lehet gyönyörű – és semmilyen is.

  2. Én pl a hajakat szoktam nézni, főleg a festést, kinek mennyire nőtt le. Mindezt úgy, hogy én nem is nagyon fésülködöm. Ezen kívül a seggeket nézem, férfin és nőn egyaránt, nem tudom biztosan, hogy miért.

    • Hm, lenövés. Most, hogy nekiálltam megőszülni, érdekes figyelni, ahogy odatéved a beszélgetőpartnereim tekintete. Egyelőre még csak szimpla lenövésnek tűnik, gondolom, igénytelennek tartanak, én meg nevetgélek belül, lesz ez még rosszabb is.

        • Nekem most kezdett, 33 vagyok. A fejtetőn néhány erős, vastag hófehér szál. De lehet, hogy ez mindenkinél változik, aszerint, milyen mértékben csökken a haj pigmenttartalma.

        • Változó, testvérem pl tincsenként őszült, először csak a frufruja és fokozatosan húzódott hátra. Nekem mindenhol elszórva van egy-egy ősz szál, lenövéskor úgy néz ki, mintha hintőporos lenne a hajam töve. Az magas nőként a mákom, hogy senki se lát rá a választékomra, úgyhogy ha zavarna se aggódnék. 😀

        • Ez úgy van, hogy én 20 éves korom óta őszülök, genetika. Tehát ami most nő, az már nagyon-nagyon fehér, és nagyon sok, nem csak szálak.

        • 19 évesen (!!!) kezdtem őszülni – anyám nagyanyám is. kb 26 évesen már ha nem festettem volna a hajam, őszes lettem volna. 42 évesen teljesen ősz lennék már, ha nem festeném. De festem. Az ősz haj öregít, mindig zavart ez az adottságunk. 😦 Na ez pl nagyon zavar, ha ellen ellene varázsszer én tuti bevenném …

          • Szerintem nem öregít az ősz haj, pontosabban: nem az ősz haj öregít. Én csomó vagány, döbbenetes kisugárzású, csodaszép nőről láttam képet, akik igen, őszek is voltak.
            Nekem az az érdekes mostanában, hogy milyen szemüveg van rajtunk, hogy az őszet látjuk csúnyának, öregítőnek, közben meg voltak a történelemben és egyes országokban magasra tornyozott, fehér parókás időszakok, amikor a fehér haj totál mást jelentett: uralkodó osztályt, gazdagságot, kiváltságot.

            • Ősz hajról az jut eszembe, hogy amióta csak az eszem tudom, valahol mindig is rajongtam az öregeket, vagy akár a még csak idősödőket. Kerestem a társaságukat, nem hinném, hogy valami romantikáért, sejtettem én azt az azért, hogy a görbe hát, a dolgokat folyton elejtő vagy mellényúló kéz nem egy áhított állapot. Viszont ma is emlékszem a dédiim “öreg”hangjára, arra, hogy mekkora szemeket meresztettem mindig a már-már görcsbe hajlott ujjakra, meg a májfoltos kézfejre, amelyen mindig próbáltam simítgatni a ráncokat, amikor csak megfogtuk egymás kezét. Ugyanígy áhítattal néztem ahogy kibontja ősz és elgyengült haját, amit ugyanúgy hordott, mintha mi sem változott volna. Lehet ezért, de én a barázdákat, a ráncokat keresem, nézem ma is mindig megbűvölten, mindig más a rajzolatuk és soha nem ugyanannyira mélyek, sajátjaim se, pedig hát azért azok még gyerekcipőben járnak. Aztán láttam egészen közelről a barázdáikat már nem mozdulni, na az nehéz volt, nem hittem el.
              Ma egy nagymamám van és habár sok mindent nagyon eltérően észlelünk és látunk, s ez az idő múlásával egyre hangsúlyosabb, azt próbálom elcsomagolni magamnak, ahogy ő él az öregségben: ez is csak egy életforma, nem nyomorúság, nem csapás (pedig vannak nem is egyszerű bajai, nekem meg nincsenek illúzióim), de nem is mennyország (pedig még örülni is tud, más dolgának is). Nem idealizálom, csak jó látnom, hogy lehet öregnek lenni rettegés nélkül, nem szitkozódva-kotnyeleskedve, kompetensen és egyedül.

            • Kalüpszó, én egy ideje rászoktam arra, hogy keresem a kezdődő ráncokat a száj sarkában, hogy merre görbül. Ha fintorgós, elkerülöm az illetőt, a mosolygóráncokhoz meg közeledni próbálok.

            • Egyetértek. Ismerek egy nem ősz, de jól láthatóan őszülő nőt. Nem festi a haját (arcát sem). 6-8 évvel látszik fiatalabbnak a koránál. Mikor megláttam a lányaival, elcsodálkoztam, hogy mekkora korkülönbség van a két húgához képest. Hogy az anyjuk, az fel sem merült.

            • Kalüpszó, én is nagyon szeretem a ráncokat, mamámnak mindig voltak, mióta az eszemet tudom, sok és mély. Barázdákból állt az arca, és nagyon élt.
              Anyámnak szinte nincsenek is ráncai. Nem vagyunk jóban.
              Egy kis történet ősz hajról, szépségről, anyámról:
              kiskoromban pár évig pszichológushoz hordtak. Kedves, okos őszhajú néni volt már akkor is. Egyszer, emlékszem, ültem az ölében, és arról beszéltem neki, hogy ő szép, anyám meg csúnya. A néni visszakérdezett, hogy de hát miért, hiszen ő öreg, ősz, ráncos, anya meg fiatal, csinos, szép. Nem nagyon értettem, ez hogy jön oda.
              Anyámnak akkor épp herpesze volt. Gondoltam, ha már észérvekkel operálunk, ám legyen: rávágtam, hogy azért ő a szebb, mert anyámnak most csúnya a szája.

            • Fonixtoll, akkor mi van, ha mosolygos es fintorgos is van egyszerre? 🙂
              Amugy meg rancra fel! Mar akinek jolesik, en kedvelem a sajatjaimat, meg a nagyon mely homlokiakat, sot azokat igazan, legalabbis, egyelore, hozzateszem.

          • Naja,
            orulok ,hogy pozitivan beszelsz az osz hajrol. En szuksegbol festem a hajam hogy eltakarjam az oszulest ,de tuladdonkeppen utalom a festett hajat.
            Mielott nem oszul;tem , soha nem festettem a hajam ,nem volt szimpatikus a dolog addig se.
            Szeretnek osz maradni de nem konnyu ,nincs hozza batorsagom. a fiam is csak 14 eves…Amikor meglattam az elso komolyabb rancokat az arcomon ( meg amikor 4-5 eves volt a gyerek) komolyan ledobbentem. En a gyerek miatt szorongok az oregedesemert…
            De mivel ugy sincs mit tenni ellene ugy dontottem hogy osz maradok ,eppen mostanaban konzultaltam sorstarsakkal hogy megtalaljam a modot ahogy eljussak az osz szinig es kozben esztetikus is legyen a hajszinem.

  3. Jozanul, mint egy orvos? ez ugy hangzik, mintha ez is a “szar az elet, de nemesebb szembenezni vele, mint hazudni!!” ideologia resze volna. Pedig szerintem a kerdes az, hogy a ferfiakat is ugyanugy nezed-e, vagy elhiszed, hogy nekik direkt jol all, hogy tizedannyit foglalkoznak magukkal, es meg sminket se hordanak, mig egy paran azt irtak tegnap, hogy ok anelkul felnek elhagyni a hazat… Mert ha az utobbi van, akkor kerdes, miert nem lehet ezt a nagylelkuseget kiterjeszteni nokre is. Nyilvan erre treniroz minket a media, es befolyik a szemunkon, ha elkerulnenk is, plusz amire eldonti az ember, h keruli, addigra mar beszivargott egy csomo.

    nekem nem tunik fel egyaltalan mas baja, talan nem is tokeletes a latasom, ennek a kellemetlen mellekhatasa, hogy nem emlekszem a mas bajara, a sajat borom neha meglep, es akkor gyozkodhetem magam, h ez normalis, ot centirol a mase se lenne (mindig) olyan jo… de ezzel egyutt is orulok, h legalabb ezt megusztam. de nem tettem erte semmit, csak szerencsem van, pont ezzel.

  4. Én ritkán figyelek fel erre, nem is nézem igazás, plusz rossz a szemem, nem hordom a szemüveget, jótékony pasztellvilágban élek. (Néha felveszem itthon, és megdöbbenek.) Nem szeretem a mostani szuper digitális gépeket, mert a legkisebb miteszert is anatómiai pontossággal látod a fényképen. Az én bőröm vegyes, miteszeres, de a felszíne nagyon száraz az arcomon. A megoldás sajnos nagyon drága, jó minőségű krémek. Nem mindig van rá pénzem, de ha igen, megveszem. A Clinique olaj kontrollos krémje nyáron egy megváltás, de néha használ egy kis Sudocrem is. Mindenesetre az “elérhető árú” arckrémekről azt gondolom, hogy többségük csak ámítás. Mindig sminkeltem, ez így vagyok én, sosem éreztem álcának. Azt hiszem, az a viselkedésen múlik.

    • “A megoldás sajnos nagyon drága, jó minőségű krémek.”
      Nem, nem, nem, a megoldás a tudatos vásárlás, utánaolvasás, a marketingcsapdák felismerése. Persze nyilván drága krémek közt is találhatsz neked valót, de nem szentírás, hogy csak ott. Én pár éve eltöltöttem legalább két hetet kutatómunkával a neten, de megtanultam, mi micsoda a krémekben, mi kell az én bőrömnek, és akkor már könnyebb jó krémet választani pénztárcabarát módon, ráadásul parabének és más mérgező anyagok nélkül.

      • Hát, én szerencsés helyzetben vagyok, könnyen hozzájutok a legjobb minőségű bioalapanyagokhoz és natúr kozmetikumokhoz is, de nyomába sem ér a Clinique cuccoknak. Amióta sminkben is áttértem erre a márkára 4 termékkel királylányt tudok varázsolni magamból a legrosszabb éjszakák után is, és a bőröm is nagyon hálás. Kevés márkára igaz, hogy nem véletlenül van agyonsztárolva, szerintem ez köztük van. Ám pofátlanul drága.
        (Ma csak ilyen elmélyült hozzászólásokra vagyok képes 🙂 )

  5. Én eléggé vaksi vagyok, de miután ezt meg az evészavarost elolvastam reggel, gyorsan felkentem egy adag alapozót, a metrón meg -a gyerekkel a hátamon- életveszélyesen próbáltam újragumizni a szélfútta hajamat.

  6. Én azt vettem észre magamon, hogy sem elsőre, sem többedszerre nem az emberek testi valóját, külsejét, pattanását egyebeit észlelem, hanem magát az egész embert egyben. Lehet, hogy ez azért van, mert nagyon rossz a látásom. Nehéz ezt megmagyarázni, hogy hogyan működik, de mintha az emberek valamiféle lenyomatot hagynának a tudatomban és az alapján dől el róluk az első benyomás, és később az alapján ismerem fel őket – de például azt nem tudnám megmondani, hogy milyen az arcformájuk. A szem az nekem is jobban megmarad.

    • A külsőt csak akkor látom, ha megragadott benne valami. Körülbelül a harmadik, negyedik találkozásnál szoktam megfigyelni alaposabban. Néha elcsodálkozom azon, hogy évek óta ismerem és eddig nem tűnt fel, hogy szeplős. De azt bármikor fel tudom idézni, hogy milyen érzéseket váltott ki a jelenléte. Érdekes.

  7. en nem emlekszem a reszletekre. arra emlekszem hogyha sugarzik, kihuzott derekkal jar, nem kenyszeredett a mosolya, felhotlenul nevet, plane kacag, es arra is emlkeszem ha gornyedten jar, igazgatja a ruhajat, eltakarja a szajat amikor mosolyog. es a szeretet nalam is eltorol mindent, en nem latom kovernek/tokasnak/csunya borunek akit mindenki annak lat ha o a legjobb baratnom/lanyom/ferjem, stb.

    • es a borom pl nagyon szep. ezt se tudtam, amig egy lakotarsam huszoneves koromban ram nem csodalkozott. es tenyleg. en mast figyeltem magamon.

  8. Egyszer huszonkevésen egy jobban sikerült buliban bevetődtem a mosdóba (a vetődés inkább jellemzi azt a mozgásformát, a spiccesen már régen túl), egész jól éreztem magam és ebben a mindegy mindegy állapotban magam elé morogtam a tükör előtt, hogy öcsém, miért nem tudtam eltenni a púdert, francba már.
    Erre a mellettem lévő lány kézmosást befejezvén visszanézett rám a tükörből és komoly arccal beszólt, hogy: “Minek az? jól nézel ki.” Néztem rá homályosan és gondolom bután, ellentmondást nem tűrő hangon megerősítette, hogy “teljesen jó vagy, fejezd már be. Menj és érezd jól magad.” És kiment.
    Szerintem ki is józanodtam picit. Ez egy olyan beszólás volt, aminek megfelelően egyrészt egy rinyaminyának tűntem fel, én meg azt gondoltam magamról, hogy rettentően laza volnék, de hát a laza, ebben a szituban az ez a csaj volt. Másrészt azért ez nem olyan lehurrogás volt, hogy menjek a sunyiba, hanem ellenkezőleg. Szót is fogadtam az illetődés után és jól éreztem magam. Utána nem találkoztam vele, de alakult vmi fogalmam a sisterhoodról, szal ezúton is köszi.
    Most, pattanásosabban (ha kamaszkorban nem, most miért??miért??) és mélyülő árkokkal tudom, hogy szép volt a bőröm, most sem nagyon vészes csak nem full sima. Vszeg nincsen erre objektív válasz, hogy mikor van az, hogy tényleg kell a púder, mert jól érezni magad és nem görcsölni pórusokon mindenkinek kellene, jó lenne, miért nem ez a should?
    Mindenesetre a görcs, hogy hol vagyunk a márványhoz képest, az elég mély és néha tragikomikus.
    Szeretem a Macskajajban azt a mondatot, amit a kifutó hajóról kiabál az egyik cigány: “Öreganyám, há’ leszarom a halált”

    • Nem oktatok, nem beszólok, magánvélemény. A púder magánemberként tényleg sosem kell. Vannak emberek médiában, akiknek benne van a munkaköri leírása, hogy látszódjon a bőre minél tökéletesebbnek, nekik _kell_ a szerződésben előírtak teljesítéséhez.
      Én egy időben kényszeresen sminkeltem (igen, nagykamaszként), kicsivel később arra gondoltam, hogy dehát ez lááááátszik. Első blikkre csinos a csaj, de mielőtt pislognék egyet, már látom is a púdert, a szemceruzát, mostanra már a plasztikai beavatkozásokat is. Senkinek sincs _olyan_ piros szája a természetben, akkor mit is akarok elérni a rúzzsal?
      Rájöttem, hogy nem szeretem az arcom, másikat, szebbet akarok rajzolni helyette. Viszont arra is rájöttem, hogy sosem lesz elég. Mániákusan meg akartam műttetni az orrom, aztán nem tudom mi történt, de fejben már vagy a huszadik műtétnél tartottam, arccsont, áll, kollagénezett ajkak, húszévesen szemhéjkorrekciót latolgattam, aztán puffantam egy nagyot a ló túloldalán, szintén csak fejben. De akkor ugyanoda jutottam, hogy amíg belül nem rendezem a saját magamhoz való viszonyomat, a külső csinosítgatás nekem soha nem lesz elég. És ez akkora gigászi feladatnak látszott, hogy totálisan leblokkoltam és befordultam tőle.
      Átmentem gyűlölködőbe, prüszköltem és köpködtem, lefelszínesribiztem mindenkit, aki csak kicsit is csinos akart lenni. Én közben zsíros hajjal, pattanásosan, öt számmal nagyobb ruhákban jártam. Totál szerencse, hogy jött az info forradalom, megkaptam életem első email címét, és elkezdtem online közösségekbe járni, ahol nem látszott a külsőm és nem is érdekelt senkit. Lett egy baráti köröm. Egy idő után összejártunk bulizni meg programokra, de akkorra már elterjedt, hogy én tulképp okos, kreatív, humoros meg úgy általában érdekes vagyok, és ettől biztonságban éreztem magam. Kialakult a balansz, hogy hangulattól vagy alkalomtól függ, hogy sminkelek vagy sem.
      Mára már nincs is itthon púderem. Kíváncsiságból vettem egy színezett hidratálót, de mivel hidratálni is ritkán szoktam, valószínűleg hamarabb szárad be, minthogy elfogy. Az se zavar, ha más minden nap sminkel, se nem irigylem, se nem sajnálom. Még mindig nem értem teljesen, mire jó, de sokmindent nem értek a világban, amire magyarázatot keresek, a smink a fontossági listán elég alacsonyan van. Most csak szeretném jól érezni magam a bőrömben, és fennállásom óta még sosem voltam olyan közel a célhoz, mint e percben. És foggal-körömmel ragaszkodom az idáig összekuporgatott önbecslésemhez. Valahogy úgy érzem, ha újra megpróbálnék több hangsúlyt fektetni a külsőmre, visszacsúsznék a legyek-csinos-mindenáron poklába, azt meg nagyon nem akarom.

      • Nem látom az ellentétet, épp ez domborodik ki a sztoriból, ami egy pirinyó epizód az életemből, (egyébként k.ra nem sminkeltem, hétköznap soha, buliba az emlegetett alapozás -hehe- plusz szemspirál kombó, korábban írtam vhol, hogy anti-minden voltam, ráadásul csóró is az ilyesmikre, a púdert is tutira kaptam vkitől :)), hogy faszság az egész, nemcsak azért mert a púder minek, még ártalmas is meg a szépségipar, a természetesség és így tovább, hanem azért is mert inkább leszarom a pórusokat, meg fogok halni egyszer és a pattanás és társai nem túl lényegesek. Szóval a csaj csak kipöccintette belőlem a maradék rinyát, amit ráadásul nem is tudtam, hogy ott van. Meg hogy milyen jólesik, amikor azt mondják, hogy jó vagy. Mert csak, vagy és kész. Nekem ez jutott eszembe a pórusokról. (meg a márványszobros címlapfotók)
        Máshonnan meg nem érdemes nézni, én így vagyok vele de mindez csak E/1. Mást basztatni saját ízlésbeli (ill. internalizált konszumerizmusi) szempontokért meg tényleg minden csak nem sisterhood.

      • Mióta néha előfordulok olyan bulikban, ahol én vagyok a legidősebb, nem szoktam elmulasztani, hogy a mosdó tükrénél megdicsérjem a lányokat.
        (Nekem is volt ilyen élményem és sokat jelentett.)

      • Én azt hittem, hogy a púder csak nagyon régi filmekben fordul elő. Tényleg használnak még olyat?

        Mondjuk én azon is meglepődtem pár hete, hogy van olyan szemceruza, ami nem ceruza, hanem olyan filctollszerű.

        • Gondolom, használnak, mert az Avon katalógus tele van vele. Azt mindig megveszem, mert parfümmániás vagyok, iszonyú érzékeny az orrom és folyton vadászom a jó illatokat. Amikor átlapozom a katalógust, mindig megkísért, hogy venni kéne valami jó kis rúzst, aztán belegondolok, hogy mennyit használnám, és lemondok róla.

    • Sisterhood rulez. Viszont kemény vagyok azokkal a csajokkal, akik más csajokat fikáznak 🙂 Megmondom őszintén nekem pl fájt az is, amikor a blogtalin a vendégre szóltak be néhányan, a külsejét illetőleg És nem azért, mert én amúgy őszintén azt gondoltam magamban, hogy tök szép.

      • Kicsit off, de észrevettétek, hogy amióta kitavaszodott, hogy megszépültek az emberek? A legnagyobb verőfényben járok haza ha HÉV-vel, eddig olvastam, de most egyszerűen nem tudom levenni a szemem az emberekről. (Na jó, nőkről, szép férfit ritkán látok, max. serdülés előtt álló fiúkat) Annyi szép vonás, vagy különleges arc van minden korosztályban.

        • Én azt szoktam észrevenni, ahogy egycsapásra elözönlik az utcákat és a város megtelik élettel 🙂 Ami meg a szépséget illeti, élethelyzetemből adódóan kevésbé elvontan közelítem meg ezt a kérdést, és maradjunk annyiban, én férfiakban is látok rengeteg kívánatosat 😀 (Amelybe, sietve leszögezem, általad említett korosztály nem tartozik bele :)) Jó csaj meg kevés van, igaz, én nem a ránk erőltetett szempontrendszer szerint értékelem őket, hanem nekem valóban a kisugárzás tűnik fel, egy merész ruhadarab, egy érdekes frizura, magabiztos mozgás….. Az meg ennyi lelkileg megnyomorított, klónozott külsejű nő között sajnos ritka mint a fehér holló.

        • Én tavasszal a színeknek szoktam örülni. Télen mindenki fekete meg szürke kabátban jár, mintha nem lenne elég depis így is az az évszak. Aztán jön egy kis napos idő, és egyből előkerülnek a tarka ruhák, imádom!

  9. Részemről könnyen kihalhatott volna az emberiség mert én nem tudtam elemezni a sok részletet amire pedig szükség lett volna ha célom lett volna.
    Ugy néztem magamra fiatal koromban mint egy lelki lényre anélkül hogy egyáltalán lett volna egy képem arról hogy kellene kinézzek..Az osztálytársaim igyekezetét öltözködési téren röhejesnek, tulzónak tartottam.
    Aztán az egyetemen meglepődtem az ottani lányokon akik minden téren nagyon fejlettek voltak-divat, smink és minden egyéb.
    Próbáltam én is bekapcsolódni – fejlődésem az öngyujtó használatával kezdődött mert az volt a sikk nem a gyufa.
    Először elfujtam de körülnéztem és szerencsére nem vették észre.
    Már volt annyi szemem ,hogy észrevettem az egyik lányon, hogy bár darabos de ápolja magát és bizony előnyére válik.
    Igaz akkor bakot lőttem ,mert a lány fiu volt 🙂 akit meglepetésnek beöltöztettek a fiuk a marciu 8-i bulira egy bentlakasi szobaban…
    Lassacskán tovább fejlesztett egy néhány jóakaróm akik közölték velem hogy mitől áll jol egy ruha. Szóval nekem nem adottságom a látás.
    De az alapelvekből néhányat felfogtam végül és időnként bevetettem őket.
    Férj fogáskor befektetés egy drága melltartó,nem push up mert azt joval kesőbb ismertem meg.
    Egy állásinterjun is jó alkalmazni néhány fogást azt is megjegyeztem.
    Nem is tudom, annyira öntudatlan vagyok. Ki tudja mi tetszik a ferjemnek? Szerimtem eleg szorakoztato vagyok csak igy szimplan, vagy mas a helyzet? Majd meglatom.

  10. “Mást nem tudtam mondani, mint hogy “Máris lebarnultál”.
    — Mindig gyorsan barnulok — felelte.
    Az első különbség. Szorgalmasan tanulmányoztuk őket. Charlene lebarnult, én szeplős lettem. A hajunk barna, de az övé sötétebb. Az övé hullámos, az enyém bozontos. Én két-három centivel magasabb voltam, neki vastagabb volt a csuklója és a bokája. Az ő szeme inkább zöld, az enyém inkább kék. Fáradhatatlanul vizsgáltuk és rendszereztük a hátunkon lévő anyajegyeket és feltűnőbb foltokat, sőt megvizsgáltuk a második lábujjunk hosszát is (az enyém hosszabb volt, mit a nagyujjam, az övé rövidebb). Felsoroltunk minden betegséget és balesetet, amit eddig elszenvedtünk, és mindazt, amit a testünkben megműtöttek vagy amit eltávolítottak belőle. Mindkettőnknek kivették a manduláit — akkoriban ez bevett elővigyázatosság volt –, és mindketten átestünk a kanyarón és a szamárköhögésen, mumpszunk viszont nem volt. Nekem kihúzták egy szemfogamat, mert ránőtt a többi fogamra, neki az egyik körmén nem volt szabályos a hold, mert egyszer rácsapódott az ablak.”
    Alice Munro, akinek nincs egy rossz mondata, és Mesterházi Mónika ragyogóan fordítja: Gyerekjáték
    Mostanában reggelente a fényben Alice Munrót olvasok.

  11. Nem viselek el magamon semmiféle sminket, bár van az arcomon néhány szeplő. Nem járok kozmetikushoz és én sem kezelem a bőrömet. Viszont itt kicsivel az ötven előtt sincs ráncom ( se nem zavar, se büszke nem vagyok rá.) Nagy szemüveg és kalap vagy kendő mögé szoktam elbújni a nap és a tekintetek elől. Ha észreveszem, hogy valaki néz, inkább azonnal távozom. Nekem az arcfestés is ugyanolyan rejtőzködés lenne – így kényelmesebb. 🙂 Máson sose veszem észre se a bőr hibáit, se az alakra tehető kifogásokat, se férfin, se nőn. Vak vagyok az ilyesmire, ha meg az a téma valahol, hogy X vagy Y hogy néz ki, milyen kezelés/ műtét kéne neki, ott nekem nincs helyem. Cserébe sajnos önkéntelenül nagyon figyelek a hangra, hangszínre, beszédmódra és kiejtésre. 🙂 Igen, a páromnak gyönyörű hangja van…

  12. Nektek nincs olyan, hogy ugyanazt az embert egyszer szépnek másszor meg kifejezetten csúnyának látjátok? Én hangulatlátó vagyok, az éppen uralkodó érzelmeim szerint látom a velem szemben lévőket, ha szeretem az illetőt, nyilván kisebb amplitúdóval változik a befogadott kép, mint ha a héven ülve nézegetem az idegeneket, akikhez semmi nem köt. De nem a részleteket látom felnagyítva rossz hangulatomban sem, hanem az egészet, az összhatást. Vagy szép vagy csúnya emberek élnek ebben a városban, tőlük és az aktuális kinézetüktől teljesen függetlenül. Most hogy belegondolok, így vagyok valahogy saját magammal is.
    Ja, egy kis “non sisterhood” story: mesélem, hogy a rég nem látott társaságban mindenki úgy üdvözölt, hogy nem változtam semmit, pont úgy nézek ki, mint 20 évvel ezelőtt. Mire a kolleganő reakciója: neki ez gyanús lenne, hiszen azt is jelentheti, hogy már akkor is öregnek látszottam . Hm, jóindulat forever .

  13. Nektek nincs olyan, hogy ugyanazt az embert egyszer szépnek másszor meg kifejezetten csúnyának látjátok? Én hangulatlátó vagyok, az éppen uralkodó érzelmeim szerint látom a velem szemben lévőket, ha szeretem az illetőt, nyilván kisebb amplitúdóval változik a befogadott kép, mint ha a héven ülve nézegetem az idegeneket, akikhez semmi nem köt. De nem a részleteket látom felnagyítva rossz hangulatomban sem, hanem az egészet, az összhatást. Vagy szép vagy csúnya emberek élnek ebben a városban, tőlük és az aktuális kinézetüktől teljesen függetlenül. Most hogy belegondolok, így vagyok valahogy saját magammal is.
    Ja, egy kis “non sisterhood” story: mesélem, hogy a rég nem látott társaságban mindenki úgy üdvözölt, hogy nem változtam semmit, pont úgy nézek ki, mint 20 évvel ezelőtt. Mire a kolleganő reakciója: neki ez gyanús lenne, hiszen azt is jelentheti, hogy már akkor is öregnek látszottam . Hm, jóindulat forever .

    • Én is másként látok. Az a legfurcsább, amikor fotót nézek és olyankor nem látom az embert, csak a képet.
      Néha elcsodálkozom, hogy valaki igazából(?) nem is szép. Pedig de.

      • Ennek a bejegyzésnek a hatására tegnap tudatosan figyelve néztem az útitársaimat a BKV-n. Felfedeztem anyajegyet, bibircsókot, zsíros hajat, idétlen frizurát, szép cipőt, combra lógó hájat, pattanást. Azt hiszem a részletmentes látás nekem jobban esik.

  14. pórusok. nem bírom a fekete kupakosokat. mindent látok, de ezen kívül alig zavar vmi. kb. havonta egyszer sminkelek. a készletem beszárad. hétévenként lecserélem. pedig sokan mondják, hogy nagyon megdob a smink. a nagyon kicsi is. sokkal még nem próbálkoztam. de egyszer azt is kipróbálom (meg a profi fotóst).
    nem bírálok senkit, mert tudom, hogy mindenki úgy és annyira sminkel, amennyire jól érzi magát. hova jövök én bármilyen szubjektív megjegyzéssel!
    43 évesen megvásároltam életem első alapozóját: vichy (nem clinique!) kuncogva várom, mikor fogom használni. az állam bal oldalán levő anyajegyből mindig kihúzom azt a három sötét szőrszálat. néha kiszedetem a szemöldököm, de akkor is szép, ha természetes. úgyis lefele hajlanak a szálak benne.
    ősz hajszálak. egy éve figyelem: szálanként nőnek mindenütt, de még mindig elvétve a sok fekete göndör hajszálhoz képest. most úgy gondolom, nem fogok hajat festetni.
    ráncok. vannak szarkalábak, nevetők, homlokráncok és pici toka is (ilyenkor mindig eszembe jut fish az ally mcbeal-ből). szeretem őket. érett, szép rajzolatú arcom lett általuk. sosem voltam ennyire kibékülve a megjelenésemmel, mint most.

  15. Én vagyok az aki felkelés után tíz perccel félvakon, csukott szemmel is sminkel. Reggeli rutin, zuhany, hidratál, korrektor, alapozó, szemöldökpor, szemspirál, kényszervigyor, pír az almácskákra, fogmos majd ajakír. Hétvégén is, betegen is, drámák közt is, mindig.
    Alkalomra profin festem a szemet és kenem a rúzst, mindhalálig, és teszem mindezt galád becsapósan: alig látható a máz, de sokkal szebb vagyok.
    Inkább nem eszem, de a legjobb sminkszerek akkor is kellenek, kevés, de az üssön nagyot. Nekem megéri a macera, mert rosszul érzem magam nélküle, de vágyódva nézem a porcelánbőrű embereket, mert évi 3650 percet vesz el az életemből ez a függőség.

  16. Ennek a bejegyzésnek a hatására tegnap tudatosan figyelve néztem az útitársaimat a BKV-n. Felfedeztem anyajegyet, bibircsókot, zsíros hajat, idétlen frizurát, szép cipőt, combra lógó hájat, pattanást. Azt hiszem a részletmentes látás nekem jobban esik.

    • Tele vagyok anyajegyekkel, és mivel tornából felmentésem volt, kamaszként a strandon szembesültem vele először, hogy másoknak nincs vagy nem ennyi. Nekik az én anyajegyeim szépséghibák voltak, nekem az ő bőrük volt üres és unalmas. Engem talán ezért nem zavar se szeplő, se bibircsók, se ránc, mert nekem mind karakter ismertető jegyek. Meg én szeretek rajzolni, és modellek híján a mindennapi közlekedésből lopok vonásokat a grafikáimhoz.

  17. És olyat éltetek már át, hogy egy arcot annyira ismertek és (talán – vagy biztos) annyira szerettek, hogy már nem láttok meg rajta ilyeneket? Valójában semmit, csak az arcot, csak ŐT. Lehet barátnő, gyerek, társ. És nincs nézés, felmérés…, csak az, hogy létezik.
    (Ezt még senki sem értette meg, amikor elmondtam. Lehet, hogy el sem tudom mondani…)

  18. Visszajelzés: MINDEN érdekesebb | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s