társkeresés címkéhez tartozó bejegyzések

akiknek senki nem ír vissza a tinderen

Közzétéve Szerző:
1

Male loneliness epidemic – ezt halálkomolyan taglalják újabban, éspedig úgy, mint korunk egyik legnagyobb társadalmi válságát. Mert ugye, fontos ügy nők egyenlősége, csak egy kicsit túltolták! Ezek a nagy emancipált nők újabban nem fekszenek le olyasvalakivel, aki nem tetszik nekik – micsoda világ!Sőt, szóba se állnak velük. Ezt panaszolják az örök magányra ítélt férfiak, akik nem tartoznak a “felső húsz százalékba” – mintha ez valami kikezdhetetlen tény lenne, éles vonal: hopp, te már a 21 százalékba tartozol, tehát nem kellesz! A másik típus azt hangoztatja, hogy minden nő hibás, amiért az az egy, (kettő, öt) dobta őket, vagy nem lett második randi, vagy lett, de nem akart velük lefeküdni.

Miért nem kellenek ezek a férfiak a nőknek? A férfiak szerint azért, mert nincs hatalmas kocsijuk, saját lakásuk, vastag bukszájuk. Netán alacsonyak, nem látványos a külsejük, szürkék, ducik, girnyók, nem jóképűek. Hiába reménykednek, nekik vissza se ír senki. Nemhogy válogathatnának!

Bővebben… →

miért akarsz társat találni? és miért nem sikerül?

Közzétéve Szerző:
3

Te is társat keresel?

Miért keresnek az emberek társat?

Hatalmas távolságra van egymástól az elképzelés (vágy, cél) és az eredmény. A harmonikus, tartós, érzelmeken alapuló kapcsolat – vagy épp a csak jól sikerült este, ahol senki nem csalódott, az sehol sincs.

Mi ennek a tanulsága?

Bővebben… →

a szerelemről, 2024 őszén

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Ha már negyven vagy, vagy több, szóval elmúlt a lázas ifjúság, és már tudod, ki vagy, jó szakmád van, kialakult életviteled, de egyedül élsz, esetleg egyedül nevelsz gyereket, és kigyógyulva a válás gyötrelmeiből most újra társra vágysz, akkor kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz.

Körülötted azt harsogják: még fiatal vagy, keress, járj nyitott szemmel! Meg aztán látod az ismerőseiden is: próbálkoznak a neten, randiznak.

Régen naiv voltam, és azt hittem, az ilyen emberek tényleg igazi kapcsolatra vágynak. Közelségre, bizalom, nevetésre. De az ismerkedés mint népszokás az egó diadala, ez a kor és ez a népszokás, hogy “ismerkednek”. Ezek az emberek szórakoznak a feszültséggel, az élménykereséssel, egymással és magukkal. Nem jön össze nekik semmi igazi, főleg anekdoták gyűlnek, lehet is fecsegni és szörnyülködni a barátnőkkel, és álvágányul kommentelni róla: igazából a másik lett a helyzet vesztese.

Van, akinek összejön egy-egy gyenge aktus is néhanap, én nem sajnálom tőle, de milyen élet ez?

Tinderről menni randira – ez soha nem spontán, mert előzetes spekulációkkal érkeztek, és egymást méregetitek a kávézóban. Mindenki fél, hogy pórul jár, nevetséges lesz: szélhámos az illető, ki akar használni, vagy nem viszonozza a kósza vonzalmat és megaláz. Akkor lehet rinyálni a ghostingon és a morzsázáson, mintha a párba állás már az örök szerelem ígéretét jelentett volna eleve. Bővebben… →

manapság lehetetlen ismerkedni

Közzétéve Szerző:
9

De miért kell…?

Ti értitek ezt?

Mindenki fent van, kipróbálom én is! – kiált fel az egyszeri sodródó, unatkozó, városi leány, avagy legény. Rohan a Tinderre (vagy akármire).

Ki ne szeretne bókokat, izgalmas üzeneteket kapni új, vonzó emberektől? Olyan csiklandós érzés!

Gondolja, az életében az űrt majd betölti a kellemes emberi kapcsolódás. Vagy csak egy-két estét. Legyen valami történés. Ha csak szex lesz, az is lehet jó. Sőt, lehet nagy szerelem, ismer ilyet is, két gyerekük lett…

Mint a filmeken, olyan randik lesznek. Borbárban, látványos folyópartokon, kis nyaralókban és a Maldív-szigeteken!

Pedig az űr szellemi, spirituális. Magányra az panaszkodik, aki bérért dolgozik, hajt, “egyről a kettőre jut”, de egyedül un már fogyasztani.

A lélekben gazdag ember magányosan is talál ámulatot. Túl a fogyasztáson: felfedezi a lelkes, isteni részét a világnak. Eleve is, mindig ezt tette. Ettől az űr nem sajog úgy. Így válik tartalmas és érdekes emberré, aki tud beszélgetni, és emiatt nem is magányos. Ennek alapja az intellektuális hajlam, az életöröm, az iskolázottság.

Materiálisék a sivár életükben joggal kérdik: csak ennyi az élet…?! Nekik a fogyasztás mellé kell a társ. Konzumpartner kell, szigorúan a korszellem szerint. Majd nézik a streaminget, beülnek a KFC-be, olcsón vesznek háztartási gépet – ez az élet. Ugyanígy ingatlant, kocsit, gyereket (komoly kapcsolat = nagyobb összegért fogyasztani). “Gyarapodnak, előre terveznek, összekapaszkodnak.”

Avagy, a másikat fogyasztják: az “ismerkedés” nagy része prostituált-ajánlkozás és keresés. Vizslatják, elég pénzes-e a jelentkező. Megfejtik ruháit, óráját. Frankón az egyik Borkai-féle leány, Kóté Csenge is panaszkodik a Threadsen, hogy tárgyakkal, más autójával pózolva gazdagabbnak mutatják magukat a férfiak ismerkedéskor, és ez ugyanolyan hazug trükk, mint a nőknél szűrők meg a push up!

Amikor megkérdezem, miért akarja ennyire tudni, mennyi pénze van az illetőnek, és neki miért nincs (ha már suba a subához), akkor azt írja, hogy neki sokan szoktak írni, ő válogat, nem tud annak a fejével gondolkodni, akinek félévente ír a szomszéd üzenetet, vigyorgó szmájli.

Nekem a szomszéd se. Nem keresek társat, nem is kerestem soha. Nem csetelek, legfeljebb annyit, hogy “hozz tejet”, “átutaltam az osztálypénzt”, “ügyes maci vagy”. Bővebben… →

incelek és femcelek

Közzétéve Szerző:
1

Mennyit sírnak a férfiak, ha nem kellenek a nőknek! Nem lehet ma már ismerkedni, minden molesztálásnak számít. Teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak a nők, felszínesek, nem írnak vissza a társkeresőn, csak az alfák kellenek nekik. Emberünk nem tehet róla, hogy ő nem olyan jóképű, miért nem a belső értékeket nézik, satöbbi. A nyomakodásuk nem értékes, nincs hiány belőle. Nincs nő, aki attól fél, hogy ne akadna olyan férfi, aki egy menetre elkapja.

Mert a férfiaknak a szex gyakran egótuning, agressziólevezetés, gyűlöletkifejezés, a nő megszégyenítése. A fasznak azon a végén lenni dicsőséges.

A nők meg ragaszkodnak hozzá, hogy a szex ne legyen megalázó, használós, mert abban egy nőnek semmi jó nincs. Fontos nekik, hogy a szexet övezze igazi, lelki, intim ragaszkodás. És erre jó okuk van. Egyrészt, a nők emberi lények. Másrészt, az életet ők viszik tovább: mindig mindenhol nők a normalitás fenntartói, ellenérdekeltek a rombolásban, agresszióban. Amelyben maguk is sérülékenyek mint gyengébbek, konkáv szervűek és teherbe ejthetők.

A nők azért nem kérnek az ilyen menetekből, mert az a félelmük (tapasztalatuk), hogy a szex nem érzékeny, nem kölcsönös. De ettől a legszebb nők is félnek.

Pedig nem csak incelek vannak. Nőben is van olyan, akinek nincs sikere a párkeresésben, és erre valami társadalmi léptékű magyarázatot szeretne, mert a világ nem lehet esetleges, kaotikus. Valakinek hibásnak kell lennie, ha nem kapja meg, ami jár. Kell lenni valami oknak, erről aztán lehet beszélgetni a sorstársakkal, közösségbe szerveződni, saját tanokat és zsargont alkotni – és stratégiát ellene! Bővebben… →

kell-e neked párkapcsolat?

Közzétéve Szerző:
11

Különféle élethelyzetekben vagyunk mi nők: van, aki ki rég kihűlt házasságban él, ki rövidebb, egymást váltó kapcsolatokban, ki nyáron ment férjhez másodszor, a végre-szerelméhez. Ki poliamoriában robbantotta életörömét, ki magányban, a munkájának él, vagy aszkézisben gyereknevel, de van olyan is, aki az alter kismamaság évei után most cipőnyalogatós fétisbulikat szervez, öröm és bevétel változó arányával.

Egyik élethelyzet sem szükségképpen fenékig tejfel. De azért vannak különböző zsírtartalmú tejfölök, ezt meg kell jegyezni.

A másik fontos megjegyzésem a poszt elején: a párkapcsolat és annak stabilitása, meghittsége, teljessége nem csak az egyéni döntésen múlik, sőt, szerintem főleg nem azon. Akarok, nem akarok, könnyedet akarok, elköteleződést akarok, csak szexet, csakis családot… ezt lehet gondolni, de nem tudod levenni a polcról.

A fogyasztói szemléletről van szó, megint. Van egy csomó érvelés (és ember), amellyel/akikkel én nem tudok mit kezdeni, és ennek oka az, hogy nem tisztelik a nagy dolgokat. Bővebben… →

gondoltam, megkérdem

Közzétéve Szerző:
16

Te mire használod a szexualitásodat? A hajlandóságodat?

És ezt nem valláserkölcsileg kérdem ám, hogy család, monogámia, szaporodás, hűség. Semmi kedvem moralizálni ezügyben.

De ugye a teljes emberhez méltó, visszaéléstől, ferdeségtől mentes szex célja, lényege a kölcsönös vágy és öröm… nagyon esetleg szeretetkifejezés, a kötődés megerősítése, ha az előzőek hiányoznak – és ezt mint konszenzust kezelem. Pontosabban, el se tudom képzelni, de annyira, hogy kognitíve erőszakolom magamra azt, hogy létezik olyan ember, aki egy kicsit is kulturált meg vannak emberi kapcsolatai, érzelmi élete, és nem így van vele.

Ez az – vágy és öröm –, ami nem működik traumatizált nőkben, akiknek erőszak-vagy visszaélésemlékük vagy gyerekkoruk annyira borzasztó, hogy idegenkednek a férfitesttől, az aktustól, a kötődéstől. Nem működik házasságba száradt, már-huszonhat-éve-együtt-vagyunk embereknél sem, ahol úgy kell kivitelezni az aktust, pro forma, és közben mindenki másról fantáziál, vagy semmiről. Bővebben… →

mószerolják a sportot

Közzétéve Szerző:
192

Hol a hiba az érvelésben? Törzsolvasóim jól tudják. Bővebben… →

társra vágyom

Közzétéve Szerző:
40

Én a 2013-as blogévre úgy emlékszem vissza, hogy akkor még minden hepi volt. Messze volt még a Nagy Szervezkedés és Vihar. Én magam alig kommenteltem, csak rövideket, egymással kapcsolódtak a hozzászólók, bizalom volt. Nem ment el még senki kedve, nem kellett félnem, hogy valaki megbántódik, közös fíling volt, termékeny dialógusok, az akadékoskodókat meg kiröhögtük.

Megszépítő messzeség! Újraolvastam ezt a posztot, nem rossz amúgy:

kellene neked egy férfi

És a kommenteket is. Hát, volt ellentét már akkor is. Bővebben… →

shit teszt – kibővítve

Közzétéve Szerző:
184

Keresőbarát cím, jobb lenne valami szellemes. A kíváncsi rosszindulatúak (élükön Kozmáék, automatizált kattintásokkal, lejáratási céllal, 2014 óta) alaposan beágyaztak a keresőbe: fáradhatatlanságuk jóvoltából sokan találnak ide, és köztük vannak azok is, akik aztán örömmel olvasnak. Ilyen ez az internet.

Gyakran előfordul, hogy én csak ironizálok, bírálok valamit, de előrébb sorol az algoritmus, mint az eredeti helyet. Szóval, ha már így alakult, egyre relevánsabb címeket adok, és örülök, ha erre a mostani címre (kifejezésre) is megjelenek.

Döntsük tovább a mítoszokat, amelyekkel a szexlabirintusban bolyongó, gyanakvó férfiak magyarázzák a kudarcaikat, a természetes egyenlőtlenség dogmáját és a misztikus, érthetetlen, avagy számító nőket. Már volt szó arról, miért hülyeség

az evolúciós rizsa (ez például, ha rákattintasz, példa a nem releváns címre),

az elvárt szex (ez is),

a rendes fiú mítosza és a felszínes nő (ez ugyanaz a link),

a barátzóna,

a szeret, csak nem tudja kimutatni,

a nyakra-főre, divatból elváló nők,

a rossz fiúk iránti vonzalmunk és a béta férfi (második része itt).

Tudjuk, hogy jó lenne a nő, jó lenne csajozni, de ilyen tévképzetekkel nem fog menni.

Másrészt meg érthetetlen, miért keveredik a mélyen lelki, szeretetteli, intim történetekbe, amely az emberi szexualitás volna, lehetne, ennyi bosszúvágy, hatalmaskodás, gyűlölet, lenézés, bántás, csikorgás.

Ma a shit teszt jön.

Hogy ezmiez? Bővebben… →