Kiknek írok én? Nőknek? Rég nem. Hatvanhét férfi tag van.
Ó, de szép volt, micsoda harmatos, naiv korszak a 2012–2015, amikor azt hittem, a nők mint olyanok az én közösségem, akiknek az üzenetem egésze szól. Nemük folytán, mindenképpen ők a megszólítandók, és ez a tagozódás legfontosabb: mi nők. Hiszen az élményünk közös: anyaság, szoptatás, konfliktus munka és anyaság között, testkép, verbális, gazdasági és fizikai erőszak, értetlen férjek, örömtelen vagy kicsikart szex, öregedés. Csupa magazintéma, könnyen lesz virális, önigazoló és a panaszkultúrába illeszthető, butítható és biztosítás- meg gyógyszerreklámokkal köríthető!
Ez tetszett meg sokaknak: wmn, Gumiszoba, Mérő Vera. Profitábilis biznisz az összevert áldozatokkal, a rákszűréssel meg a menstruációs szegénységgel parádézni.
ne parancsolgassatok felnőtt embereknek a személyes életükkel kapcsolatban, ne akarjatok bűntudatot kelteni és csúsztatásokkal győzködni, mert ki lesztek röhögve,
nem igaz, hogy a növényi (vagy túlnyomórészt növényi) étrend egészségesebb – ez sunyi hazugság, amelyet mögöttes (politikai, kultúrharcos) céllal sulykolnak, egészségre és klímára hivatkozva,
Miért írok ilyeneket? Mert az ájtatos, “független” média egyre áthatóbban, egyre sunyibban sulykolja az ideológiát, morális felkentséggel és “tudományos alapon”. Témái egymással összefüggenek, torzítják a tényeket és a jó élethez szükséges információk terjedését. Én pedig kimondom az elhallgatott tényeket.
A mostani cikkben már nem is leplezi a vegán propagandát, évek óta sejtettük, hogy erre tart, lassan ki foga mondani. Schwab doktor mesterséges sztározása sem véletlen ugyanitt.
Ennek is Ács Bori a szerzője, évek óta liszt, cukor, gyorskaja szerepel a témái között, de nem átall egészségről és környezetről papolni. Lehetőleg otthon csináld a krémest, a csipszet és a kekszet, matass vele sokat:
Írni fogok mindenféléről, amiket ígértem (a pedofíliáról), továbbá a szexmunkáról és a halálbüntetésről, meg a bűnügyekkel kapcsolatos össznépi kíváncsiságról. De most Menton városában vagyunk, úgynevezett vacatio maior (a minor Keszthelyen és Visegrádon volt), és a nyaralás bizony kemény meló. Folyamatosan egy légtérben lenni öten, az utolsó két napban négyen. Szülőként mindig figyelnünk kell: legyen reggeli, vacsora, fagyi, benzin, naptej és kenés, víz, meg jól beosztva az idő. igénye érvényesüljön, érzékenysége ne sérüljön, lábát ne törje föl a mediterrán élet. És ne csak én mosogassak az apartmanban. Fél napokat vagyunk a tengerparton.
A bérleményünk fent van a hegyen, ami nem magas összességében, de meredeken emelkedik az üdülőváros fölé. Nem akartunk még ennél is drágább, frekventált szállodát. Így is hónapokig nyögöm majd.
Ilyen az apartman egy része, és egy pihegő gyermek.
Ilyen a kilátás az ablakból:
Este érkeztünk, 23-án. 14 órát vezetett aznap a macim. Igaz, elmentünk Lőrincért, és aztán Juliért a Balaton-felvidékre (mert ő volt a művészetek Hölgye! és még mindig rajta van az össze napi karszalag!), de egyik nem volt nagy kitérő. A dugó volt fárasztó Szlovéniában, egyébként élveztem az olasz autópályán kapható, hihetetlen minőségű kávét és az egész élményt, hogy együtt a nagy csapat. A német autóiparnak egy komoly, nagy, kényelmes, önparkolásra képes csodáját kaptuk kölcsön az elmúlt hetekben. Kemény volt napközben, bedagadt a lábam, meg nagyon kellett figyelni, hogy ne aludjon be a Macim, kellő időben adni vizet, kávét,. megszólítani, hallgatni valamit. Olaszországnak az Alpokot érintő részén már csak ámultam.
Közben béna bűnügyi podcasteket hallgattam kikapcsolódásképpen. Majd írok erről az élményről is, mert sok mindenen gondolkodom ennek kapcsán.
Az első teljes nap estéjén a városi sétából és kis fürdőzésünkből visszakapaszkodván a hegyre kíváncsiak lettünk, hova vezet a többkilométeres szerpentinünk, amely jelölten zsákutca. Négyszáz méter múlva egy házhoz ért az aszfalt, és ott már köves ösvény vezetett a hegyre. Acélhálókkal óvják a lakott részt a sziklaomlástól, elképesztő méretűek a sodronyok. Végül lett egy roppant kalandos hegymászás kemény terepen. Nem a táv, nem a magaslat, hanem a meredek, köves út volt a nehéz, elmozduló, élesre hasadt sziklákkal, rengeteg szúrós növénnyel. Útközben pedig megfigyeltük, hogy ruhadarabok vannak ázott állapotban a sziklákra rákövülve, és egyre több volt, mindenféle eldobált alsónadrágok, pólók, dzsekik. GoogleMapsen láttam, hogy pont az olasz határon vagyunk, és láttuk is az egykori határkerítést, némi szögesdróttal, rozsdás állapotban. Lényeg a lényeg, itt járnak át az olasz menekültközpontból tízesével, fel is van fújva az útvonal, és az ösvénynek a térkép szerint is az a neve, hogy A rongyok útja. Maci talált bevándorlási nyomtatványokat is széttépve.
Még az óváros volt döbbenet, sikátorokkal, fent a hegyen az elképesztően régi temetővel.
Juli fotózza a virágokat, én Julit, Gergő kettőnket, Lőrinc hármunkat és az egészet néző Dávidot.
Lőrincet 28-án elvittük Nizzába, mert hazarepült, ott megint elmentünk állatkertbe, vidrákat, axolotlt (?), krokodilt, emucsibéket, kengurukat csodáltunk. Visszafelé néztük a Cap Ferratot, szemerkélt az eső, de ez festői volt. Ez a francia Riviéra Rózsadombja, úgyszólván.
Ezt nem én fotóztam.
Ezt igen.
A legnagyobb élmény a családdal a harmónia. Nincs súrlódás, csak közös öröm, poénok és referenciák. Szóval úgy érzem, bármi történhet már, engem előre kárpótoltak mindenért. Itt nem bánom, hogy kövér vagyok, és egyébként 26-án futottam is egy tízest. Mely a tengernél végződött. Na, az volt még katarzis.
Ma megint szigorú leszek. A címbeli mondat jól hangzó, ártalmatlannak tűnő, ám súlyos tévedés az én normáim szerint. Általában ezzel nyugtatjuk magunkat, amikor nincs időnk (vagy kedvünk) valódi sporthoz, esetleg elillant a “megmutatom a Gerle Évának!” jellegű sportbuzgalom. Arra is alkalmas, hogy feltűnés nélkül visszatérj a korábbi lustaságba, esetleg megbélyegezz olyanokat, akik nem álltak le, nem ragozzák az edzést, csak fejlődnek.
Természetesen nem én írom elő, hogy mennyit eddz. Ez nem is érdekel. Én arról az érvről beszélek, hogy “mindegy, mit sportolsz, a fajta nem számít, csak valami legyen”. Az érveimre azért is érdemes hallgatni, arra mármint, ahogy ÁLTALÁBAN írok a dolgok logikájáról, mert le tudom írni azt a felszólító módú igét, hogy eddz.
Azt mondod, te elég aktív vagy? Jössz-mész, napi 8-10 ezer lépésed van, leviszed a kutyát és a szemetet, lift helyett lépcsőzöl, előbb kiszállsz a kocsiból, és sétálsz két sarkot? Az csak annyi, hogy nem haltál meg. Bővebben… →
Minél többet! Beszélj csak, a legjobb, ha érintett vagy, akkor sztár lehetsz!… Aztán jajgathatsz, hogy kritika ér! És írhatsz cikket arról is…
Másoknak megtetszik a siker, kedvük támad a tabutémában utazni, és akkor nekik is van a bú, baj, nyöször, különlegesség (minden tabu szomorú állapot!). NEKEM IS ROSSZ! RÁM IS FIGYELJETEK!
Így lesz egyre több szenvedő, ám harsány ember.
Az ostobaságok… sorozat médiakritika, internetesvéleményformálás-kritika. Az eddigi darabjait most elláttam “ostobaságok” címkével, így olvashatod el őket:
…ez megmutatja, hogy hogyan keress más témákra a blogon. Igyekszem pontosan, széles körűen címkézni a bejegyzéseket, utólag is javítok, tökéletesítem a címkék rendszerét. Tegyük fel, válni akarsz. Tag = címke. Ha a hazassag szót (tehát ékezet nélkül) beírod az ostobasagok helyére, vagy a gyerekneveles, a vegan címkét, akkor előjönnek a témába vágó posztok. Olyan is van, hogy irodalom (ezek részben a saját irodalmi jellegű írásaim, részben elemzések művekről és az irodalom működéséről). És van legolvasottabb, meg legjobb címke is (inkább régebbiek, ma már nem írok annyira jókat – vagy a mércém emelkedett, és nincs kedvem nekem meghatározni, mi a legjobb).
Most jön a poszt.
Hát hiszen mindez tabu! Akkor feszegetni kell, nem? Essék, ez ikes ragozás, csak szó az ADHD-ról, a tudatos gyerektelenségről vagy a mellrákról! Ezek a cikkek segítenek, tabut törni hasznos, sőt, küldetés!
Régebben én is így gondoltam. Ha valamiről nem beszélnek, az baj, beszéljünk csak róla épp ezért! Hozzuk fényre, mert ezek FoNtOs TáRsAdAlmI pRoBlÉmÁk. Aki nem érintett, érzékenyedjen, az érintett pedig találkozhasson sorstársak történeteivel, tanácsokkal, újfajta kezelésekkel… Bővebben… →
Én nem vagyok szakember. Csak felhasználóként tájékozódtam és írtam meg a saját, partikuláris és spontánul kialakuló életmódváltásomat: hogyan találtam utakat, a hajlamaim szerinti megoldásokat. Ezt osztottam meg, viszont nem mostanában kezdem, hanem tíz éve – és ezekre a beszámolókra sokan lettek kíváncsiak. Mindez spontánul alakult: sem guruskodni, sem mozgalmat szervezni nem volt célom.
Edzeni akartam főleg és kipróbálni új utakat. Viszont én alkatilag képtelen vagyok beosztást követni, előírásokat betartani, külső tekintélynek szót fogadni, engedélyt kérni. Csak a szempontok a fontosak, azokról mesélek. Nem is bírom a gurukat.
Azért írok a doktorról, mert sokan kérdezték, szerintem ő “jókat mond-e”. Nem azért írok róla, mert majd én is megmondom, avagy én mondom meg helyette, hogyan kell élni.
Dr. Schwab gasztroenterológus belgyógyász, és például ilyeneket mond:
Nekem eleinte Schwab egy sima, egyelőre (átmenetileg) óvatos vegánnak tűnt, aki nem meri kategorikusan megtiltani a húst, de azért céloz rá. Ekként lett a nyurga, bringás doki ennek a médiának a kedvence: ők az avokádó lattét megvédik Viktortól, de aki kellően öntelt és középkorú, az sörözik és vastag húsokat grillez; borízű. A bringája elektromos (Szily – hogy nem szégyelli?). A munkamegosztás jegyében a kis szorgalmas női munkatársaik, a tetovált, furcsán alternatív zsurnállányok hajlandóak a marhafingtól és a klímától rettegni, etikus vegánkodni, nonmonogámiáról, tudatos gyerektelenségről hadoválni, elnevezési kényszerrel.
Ezt az értékrendet én nem kedvelem, mert művi, városi, ellentétes az élettel és nem egyenes: azért hangoztatják ezeket, mert baloskodnak, ami azt jelenti, hogy mímelik és érdekalapon csinálják a baloldaliságot (liberalizmust). Az életmódi döntéseiket ideológiailag hozzák. A klímarettegtetés is ennek eszköze (“Donald és Viktor nem csinálja, akkor mi igen”); a tücsökevésen, az alternatív fehérjéken ők nem gúnyolódnak, mert azon a disznóvágó fideszesek szoktak. Ugyanakkor szó nélkül hagyják a kapitalizmus lényegét, a túlfogyasztást, a természettől való eltávolodást, az áruk, élelmiszerek agyonfekldolgozását, a materializmust, a pornót (mert nem valódi baloldaliak).
Majd ha lesz egy estétek, kedves újságírók, amikor nem valami képernyőt bámultok, akkor megbeszéljük.
A médiának ebben a szegmensében lett sztár Schwab Richárd is.
Már vagy tíz éve a bél–agy kapcsolat, a bélflóra az egész világon a vezető téma az életmódtanácsadásban. Schwab Richárd ennek az irányzatnak a hazai arca, erről beszél a legtöbbet. Jó látni, hogy nem látványember a média új kedvence, és nem is ad el fura élelmiszereket, tornamódszert, hanem orvos (bár én a fehérköpeny-tiszteletet is kritikusan szemlélem).
Mindenesetre progresszív, okos, illetve médiaképes: nem kellemetlen hallgatni, nem lesz tőle rögtön dühös az ember.
Azt hangsúlyozza, hogy együnk sok feldolgozatlan zöldséget és legyen gazdag, eleven bélflóránk. Ez fontos, és ugyan alapvető információ, nagyon is kell sulykolni az átlag magyarnak. Minden jó, ami nem gyorskaja, pékáru, üldögélés, bonyolult recept.
Miről beszél még Shwab?
Ostorozza a túlfeldolgozott élelmiszereket, nagyon helyesen.
A vörös hús sem jó, a szalámi még kevésbé. A vörös húsra (négylábúaké) az étrendem kialakításában én úgy tekintek, mint a legmagasabb minőségű fehérje forrására. a tetejébe még ízletes is. Az elégséges és jól hasznosuló fehérje nagyon fontos, és általában keveset fogyasztunk belőle – ezt még nem hallottam Schwabtól.
Vas, B12 is a vörös húsban van, illetve ezekből szívódik fel jól. Ezt se mondja. Nőknek nagyon fontos a jód, a szelén, a vas! (Pajzsmirigy, rendszeres vérzés.)
A kalóriacsökkentés a hosszú élet titka – egyetértünk, főleg ahhoz képest sok az evés, amennyit a mai városi ember mozog.
Beszél még a túl sok szénhidrátról, vércukorról, cukorbetegségről. Ez fontos nekem is, rendszeresen mérem az ébredési vércukromat.
Hagyjunk ki néha étkezést, ne ugrasszuk fel az inzulint – szintén fontos. Időszakos böjt, hosszabb böjt, sokat taglaltam. Nincs terv, szabály, de általában úgy alakul mostanában is, hogy délelőtt csak kávézom.
Aludjunk eleget, cirkadián ritmus. Ne ragadjunk éjszakáig mesterséges ingerek előtt:
Ne igyunk alkoholt, keveset se, mondja még Schwab, mert árt a bélflórának, nincs biztonságos mennyisége. Igen. Én azért néha szoktam, helyzettől függ. Bulikban nem tartózkodom tőle, és/mert nem is vezetek. Ez havi egy-két alkalommal jelent két-öt egység alkoholt. Nem vitatom, hogy egészségtelen. Elfogadom, hogy káros, csak ilyen az életem. Schwab hangsúlyozza, hogy több tényező hat: egy elzsírosodott májú embernek a tetejébe az alkohol igazán nem hiányzik.
A doktor biciklizik is a városban – rokon lélek. Bringázni hasznos, könnyű. Önkénteskedünk is a lányommal. Önmagában a bringa nem elég sportnak, de a semminél több.
Miről nem beszél?
Az izommennyiség és annak megőrzése nekem hiányzik, nem hangsúlyozza a kemény sportot. Azt hiszem, főleg arról beszél, amiket ő csinál a saját életében.
Amikor én az izmokat hangsúlyozom, egyáltalán nem a kinézetről, látványos fotókról van szó: a pompás alak csak mellékhatás. Nem is fogyásról. Az ízületi bajok és a csontritkulás megelőzéseként, illetve a szarkopénia ellen, hosszú távon fontos a nagy arányú izomzat fenntartása, és ez melós, az egész életmódunk ellentétes vele. Szerintem a doktor nem komálja “a gyúrósokat”, de ezt meg kellene tőle kérdezni. Ti hallottátok őt az izomról beszélni?
Az izomépítéshez és -megőrzéshez szükséges fehérjét be kell vinni. A növényi fehérje gyenge, nem teljes értékű, nem szívódik fel jól. Jaj, ne kezdjétek, hogy növényből is meg lehet oldani… ember nem komplettál, a vegánok se, mert bonyolult, nem finom, költséges. Erről se volt szó Schwab podcastjaiban (de egészítsetek ki, ha nem figyeltem). Növényt nem bírál a fehérje miatt.
Aki képes megenni annyi babot, lencsét, quinoát, amennyiben elegendő a fehérje, az 1. túl sok kalóriát visz be, és vele túl sok szénhidrátot, ami azt is jelenti, hogy SOHA nem fog beleférni a csoki, a datolya, a szőlő, 2. fingani fog, 3. a térfogat miatt nagy hasa lesz, kitágulnak a belei, 4. hiányérzete lesz, mert ezek nem finomak. De sok sikert!
Diana Ridgers instaoldaláról
Tekintélyes szénhidrát árán lesz meg a fingatós aligfehérje. Erre csak az állati élelmiszer a megoldás.
Nem számolgatok, de az álláspontom az, hogy a szénhidrát akkor is szénhidrát, ha zöldségből származik, és nem csak a cukor, a keményítő a gond. Mindből vércukor lesz. Nem jó a szénhidráttúlsúly, bármiből is legyen.
Szóval nekem a doktor túl növényi.
Szerintem kis térfogatú, kalóriasűrű ételekeket jó enni, mert nagyon nagy hasa lesz annak, aki agyonpakolja rosttal, nagy térfogattal. Ugyanakkor kell a zöld leveles zöldség és a keresztesvirágúak, naponta. Kéne erjesztett zöldségeket is enni, de én el szoktam felejteni.
Fehérjéből 2 gramm per sovány testtömegkilogramm kell naponta. Magas izomtömeggel ez elég sok állatevést jelent (140 gramm), és drága is. Alperes a blogján rendszeresen arról értekezik, hogy lazacot, staeket vacsorázik. (Viszont mennyi mindenre nem költünk!) Ne aggódj a vesém miatt, azt is nézetem, pompás.
Napi 6-8 tojás és állatból/húsból 25-40 deka egy étkezésre, a legegyszerűbb elkészítési módját választom (serpenyő, grill). Ma lazac volt. A hétvégén szarvaspörköltet ettem.
Ezekről nincs szó a doktornál. Nem lehet egészségtelen “a hús”, mert akkor az ember elemi biológiai szükségleteire nincs válasz. Az is egy álprobléma (Schobertnek ezt mondja is), hogy mindenből bió kéne. Sokan ezt kifogásként használják: ha a biozöldség drága, akkor oké a Tuc keksz dobozos-cukros kávéval tízóraira.
Nekem egy kicsit túl mesélős, ahogy Schwab fogalmaz. Én értem, csak nem sok a veleje. Szerintem amikor az InfoRádiónak beszélt a bélflóra gazdagításáról kb. két éve, ott a fűnyírás, fűtelepítés (baktériumtörzsek) metaforáit a műsorvezető sem értette.
Nem disszonáns hang tehát, csak hiányérzetem van. És nincsen benne semmi újdonság: itt a blogon a nyers zöldség, bélflóra, fermentálás, jó bacik tanítást rágtuk 2015-től, főleg Sue és Liv kommentelők szavait ittuk.
Nem vagyok orvos, sem tanácsadó. Mégis, aki jó életet, sportos testet, szép szövetarányokat akart, az itt és a könyvben már mindent megtalált.
Aki azóta se csinálja, annak nem új guru kell, hanem egy jó seggberúgás. Vagy anyagcserebetegség. Vagy engedje el a témát. Podcastoktól nem leszel egészséges.
Ne olvass! Itt se. Hanem eddz!
A szuperegészségről minden lényeges információ benne van a ketós könyvben. Több zöldséget eszünk térfogatra (de alacsony szénhidrátút), mint mást. Viszont sok zsírt eszünk, és elég fehérjét. Sokat mozgunk. Nekem a mozgás nagyobb hangsúlyú, nem csak városi bringa, és célom a magas izomtömeg megszerzése, megőrzése.
Enyhét és intenzívet is edzek. Életmódváltáshoz érdemes sokat, napi egy-két órát is.
A megállapodottaknak már elég heti kétszer fél óra magas pulzusú tevékenység, és mellé heti három-négy negyven perces kettes zónás mozgás. Ezen felül lehet a mozgásszervet is karban tartani: mozgástartományt növelni, nyújtani, tartást javítani.
Ha úgy élek, ahogy írtam, virulok. Annyira virulok, amennyire sikerül úgy élnem.
Az elmúlt éveimben bekonzervatívodtam: a letelepedett családos élet, a párkapcsolat hozott több evést, élvetegséget, lustább napokat, szabadidőnkben filmet, színházat. De mindkettőnknek fontos a sport, és szeretünk úgy kinézni, ahogy 2020-21-ben.
De szép is volt a fiatalság! Most egymást cukkoljuk, rugdossuk, együtt röhögjük ki magunkat, amikor egy Haagen-Dazs megint ránk veti magát. Aztán meg együtt futunk, túrázunk hosszút.
…a sportot életstílusként: átmozgatás otthoni súlyzózással, akrobatikai alapmozdulatok (A és B elemek) újratanulása, konditerem kis és nagy súllyal, kocogás és volt futás is, jelenleg 7 percesek, és úszás, 2016 ősze óta víz alá menős mellúszás (előtte nem tudtam betenni a fejem). És még többféle mozgás kísérletként. A sporttal töltött órákat tekintve messze legtöbb az izomépítő jellegű, kézsúlyzós edzés volt, a legtöbbször oldalemelést és guggolást végeztem, nagyrészt teremben, a járvány óta itthon.
A tizedik évfordulót egy félmaratontrióval ünnepeltük, Dávid az első váltótag, Juli a második és én futok be.
A három szakasz 8,3 km, 7 km és 5,8 km lett volna, de sajnos az élet nem ilyen egyszerű: Dávid futott 14,47-et, tehát bőven túlfutott a váltóponton, majdnem a két szakaszt futotta (830 m híján). Juli onnan futott végig, ő tehát késve indult (vagy húsz percet várta a tesóját), ő csip nélkül. De a csip haladt Dávidon, aki persze egyre lassult, végül megtalálta Gergőt, én is ott vettem át a csapatrajtszámot a csippel 14,47-nél.
A Macim még óvatos a kulcscsonttörése óta, ő az úgynevezett logisztikát intézte (a váltópontokhoz és -tól szállította a váltó tagjait). Tegnap megint egy baráti szülinapot ünnepeltünk, összesen hatféle itallal koccintva egy budai kertben, utána még nyolctól színház is volt, szóval nem voltam én se kipihent.
Ennek ellenére jóleső tempóban, 170-es pulzussal futok 7,46 km-t (bő másfél km-rel a váltópont előtt kezdek, Julival). Elég meleg lett a végére, de azért már őszies.
Megint a valódiság érzése, pedig nyáron háromszor mentem futni, nem vagyok formában (sőt, teljesen más izom-zsír aránnyal, de kb,. annyi vagyok, mint amikor kezdtem a folyamatot, ami NEM fogyókúra, hanem értékrendváltás és szabadidő-reform).
Közben találkoztam megint “úgy teszek, mintha sportolnék” és “gyűlölöm a sportot” emberekkel, ettől megint kedvem lett igazán és naponta edzeni (miután kimosolyogtam magam).
Ha van kedvetek rövidebb (vagy hosszabb) távhoz, októberben lesz a SPAR maraton, ez egy kétnapos rendezvény több távval, bőven van választék. Drukkolhatunk egymásnak és találkozhatunk utána egy kávéra is ennek kapcsán. Mindezt privátban beszéljük meg (teszek ki róla jelszavas posztot), egyébként szerintem, ti itt vagytok. Ez a link:
Az ügy egyik kirobbantója utólag válaszol az ellentmondásokra. Mindent megtettem, hogy jól olvasható legyen. Eleve is a leglényegbetörőbb, legtömörebb, de angolul van, és számítok arra, hogy az tesz bele erőfeszítést, akit érdekel, akit nem, az viszont nem ír véleményt. Aki ezt elolvasta, érti, és még mindig védelmezi a védhetetlent, azzal nagyon súlyos gondok vannak (befolyásolták).
Kicseréltem a képernyőfelvételeket, de ugyanaz a szöveg, laptopról másoltam, végre szép, egységes (telefonról nem volt szép).
Egy kiś rövidítésszótár:
A DSD azt jelenti, hogy differences in sex development:
…is a group of rare conditions involving genes, hormones and reproductive organs, including genitals. It means a person’s sex development is different to most other people’s.
A két szövetség neve: IOC = NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság és IBA (International Boxing Association), Kremlev ez utóbbinak az orosz vezetője. CAS: Court of Arbitration for Sport, a visszaélések fellebbviteli, szövetségek feletti fóruma Lousanne-ban.
Nulla. A sportág neve magyarul ökölvívás, ha mégis a bokszszinonimát használjuk, azt nem x-szel, hanem ksz-szel írjuk. Ezt csak úgy mondom, a régi értékek védelmében, mert halálosan idegesít, hogy írásból élő megszólalók sem figyelnek erre. Az x egy nagyon ritka, magyarra nem jellemző betű.
Nulla per á. Aki öklözésnek, kesztyűzésnek mondja az ökölvívást, attól egyéb gazemberség is kitelik.
Jöjjenek az érdemi állítások tehát:
Egy. A nemet (sex) nem érdemes maszatolni. Tényleg leírta a Kele János (24.hu), hogy
Ha egy országot arra nevelnek, abba hergelnek bele, hogy az „anya nő, az apa férfi”, hogy két biológiai nem létezik, minden más „nyugati agybaj, abnormalitás, eszeveszett baromság”, akkor egy ilyen helyzetben a közvélemény elsöprő többsége egyszerűen képtelen lesz disztingválni.
Ez egyszerűen szánalmas intellektuálisan. Aki azzal jön, hogy hergelés az egyértelmű tény (két nem van); azzal, hogy disztingválni kell, árnyalatokat látni, “ez nem ilyen egyszerű”, mert a tudomány, a szakértők, a ritka, köztes állapotok, velük mi lesz… ők mind maszatolnak. Nem kedvelem a szót, de: gázlángoznak, azaz emberek egyértelmű, józan igazságát akarják összezavarni rossz szándékkal (akkor is, ha nincsenek tudatában, hogy mire használja őket az ideológia). Az árnyaló, okoskodó, empátiát követelő megszólaló szándékosan ködösít, zilál. Ez azért gond, mert a zavarban, ködben beosonnak a visszaélők, elérik, hogy senki ne merjen hinni a valóságérzékelésének, és a vége az, hogy megszűnhet a valódi női sport több sportágban.
Kettő: a női sport mint kitörési lehetőség csak az esélyegyenlőség védelme mellett létezik. A sportban nagy pénzek vannak, ezért lehet nők kiemelkedési esélye a versenyzői karrier. Az LMBT-érzékenyítés, emberek érzelmi zsarolása ellenben kitűnő lehetőség arra, hogy középszerű férfiak beleüljenek nőknek járó lehetőségekbe, mert testi előnyeik vannak a nőkkel szemben, vagy kvótáknál a csiribiri voltuk védi és teszi bírálhatatlanná őket (“inklúzió”). Irreleváns, hogy Khelif nem tehet az állapotáról, és nőnek hitte magát.
Kérdés érkezett e-mailben, amelyre a blogger válaszol rovatban kezdtem írni, de a terjedelem miatt ez önálló és nyilvános poszt lett.
Kérdés:
Néhány hete lábra kapott a hír, hogy jövő januártól kötelezővé tesznek több szűrővizsgálatot is (újakat, merthogy eddig is voltak kötelezőek), nagy összegű (húszezertől akár ötmillió forintig), ismétlődő (amíg az illető részt nem vesz) pénzbírság terhe mellett, és olyan rémisztgetések is vannak, hogy ezt majd leveszik a bankszámláról, ráterhelik lakásra, autóra stb., ha valaki továbbra sem vesz részt és nem fizeti ki a büntetést.
…Egy másik területe a szigorúságnak az étkezésünk.
Kezdetben volt a diéta: grammok, makrók, korlátok, és a cél a fogyás vagy a tünetmentesség volt, mindenki ezeket a tanácsokat, szakértelmet kereste. Aztán, mivel az önkorlátozást nehéznek tartották, nem volt rá kereslet, jöttek az új idők: a body positivity, a kalandor-dietetikusok. Az elhízott, féldepressziós, lusta és önámító tömeg igénye megszülte az intuitív étkezés nevű, szörnyűséges csúsztatást.
Kérdés, van-e bajod, akarsz-e valamit.
Ha nincs bajod: egyszerűen egyél kevesebbet. Mindig jobb döntés a kevesebb, viszont élőbb (őstermelői piacon kapható) élelmiszer.
Ha van bajod, akkor meg vedd komolyan, ne magyarázd meg a silány ételt. Senki nem kíváncsi a kifogásokra. De kommentmezőben vádaskodnak, hogy mindenki mást mond, többféle irányzat van, és nem tudnak dönteni, de még le is húzzák őket. Ne adj pénzt “szakértőknek”. Neked kell tudnod, döntened, és neked lesz jó. Bővebben… →
A kemény munka érdem, annak meg elismerés jár! De nem?
Ez egy típus: aki azt hiszi, a folyamat számít. Az számít, hogy mennyi munkát, jó szándékot tett bele, hibátlanul végezte-e, elcsüggedt-e időnként, és minden a saját erőfeszítéséből ment-e, vagy szerencséje volt, netán segítséget kapott. Ömlik a sok mém, hogy az út a fontos, nem a cél. Ha nem is éred el a célodat, a folyamat akkor is formált!
Persze a bukásnak van tanulsága… azoknak, akik majd nyerni szeretnének. “Az út a fontos”, ilyet a kudarcosok mondanak, a túlérzékeny önvigasztalgatók, hogy úgy tűnjön, azért ők is valakik.
A kudarc nem lesz eredmény attól, hogy sokat dolgoztál, és attól sem, hogy nagyon akartad a sikert. A veszteség nem tud építő téma lenni. Annak ellenére, hogy a katarzis épp az értékvesztés láttán érzett megrendülés és bánat. “Rossz neki, de legalább hőseis, elvhű.” De ez nem teszi sikerré a bukást. A hétköznapi életben biztosan nem. És Sziszüphosz is egy idióta. Amit csinál, az neki a büntetése. Ahogy a Danaidáknak is.
Ez a bajom a traumaírással, meg a “rákedukációval”, amelyet ráadásul válogatottan tehetségtelen szerzők művelnek tömegesen. Hogy úgy állítják be, mintha a baj, a bánat, a csapás érdem, sőt, siker lenne. Hiszen ezek által lettek híresek!
Én soha nem állítottam be eredménynek a veszteséget, viszont képes voltam magas minőségben írni róla. De abban én is hittem, hogy ha nagy a feladat, akkor a fáradozásom és az indíttatás minősége (tisztasága) számít erkölcsileg. Hogy például egy nehéz gyerekkel mennyit küszködök. Ha sokat, akkor jó ember vagyok. Vagy egy vizsgára mennyit tanulok. És ha úgy se sikerül, akkor az a vizsga nagyon nehéz volt.
Vagy igazságtalan.
Pedig akármennyit tanulok, készülök, ha nem vagyok odavaló, akkor hülyeség volt belekezdeni. Pontosabban, azt remélni, hogy a fáradozásaimért cserébe majd felvesznek. (Velem ez történt.)
Minden bíbelődés, toporgás, elveszés a részletekben csak gyakorlás. Jót tesz, ha újraírom százszor is az étlepot, hogy szép legyen. És előtte ezerszer írtam újra száz másikat. Így lett ilyen következetes a kézírásom. De ha jönne valaki, aki különösebb gyakorlás nélkül tud tetszetős kalligráfiát, akkor mit számít, ki mennyit gyakorlolt?
Teszem hozzá, a vizsga és a teljesítmény elbírálása legyen tisztességes (mi már most tudjuk, kinek és miért húzzák fel a pontszámát, ezt meg is mondták). És azt is megjegyzem, hogy én magam soha nem csaltam, nem puskáztam, nem tudtam erre ráállni. Cikinek éreztem – így neveltek.
Ma már tudom, hogy nem a beleölt munka számít. Sőt: dehogyis, nem az számít. Bővebben… →
csak az olvassa. én szóltam 