rövid posztok hete 1.: miért NE menj “önismeretbe”

Már az idétlen rag is…! TerápiáBA mennek, tehát analógiásan önismeretBE is.

Úgy értve, hogy butus megmondókat követnek BE, gagyi sikerkönyveket vesznek netes trendek alapján, onnan “értik meg magukat”.

Nem valami pszichológuszseni ébreszti őket rá négy év alatt ötmillióért. Elmélyült gondolkodás sincs. Semmi önálló, fájdalmas folyamat. Minden kontent. Tucatemberek tucatproblémái: én is szuszogok álmomban, milyen pontosan írja!

Kész, tetszetős paneleket mondanak fel, “megértették magukat”. Továbbosztják kontentnek, élvezik a lájkokat.

Tele a facebook: a férfiak szexuális frusztrációja, ki a vonzó férfi, miért válnak el a nők, miért nem nősülnek a férfiak, miért élnek egyedül fiatal nők, és hogy akarnak-e gyereket (és miért nem).

Aki a neten okoskodik, az vagy a saját sztoriját meséli: akkor lesz tétje annak amit ír, és a mondataiban szenvedély. Vagy pedig hűvös kívülállóként: kócsok, mentorok, Angéla. Gyerektelen nevelési tanácsadók. Csóró pénzügyi szakértő. Ő tanulta ezt, van ilyen tudományág, “rálát”. Általában, elméletben beszél “jelenségekről”, ezt mondhatjuk.

De nem mondjuk.

Rendkívül ízléstelen azon háborogni, hogy miért szerelmes valaki más, “túl van ez hangsúlyozva”, miközben az illető nem élte meg soha. Öregasszonyként verni az asztalt az abortuszért, fiatal nők döntéseibe károgni, miért vállal gyereket. Kövéren-lustán aggódni azokon, akik túledzenek, szúrják magukat szemaglutiddal, anorexiásak. “Külső, józan szem?”

De a sajátélményesek is döbbenetesen torzítanak, elfogultan.

Mind önigazol. Magáról ír és magát keresi, védi mások szövegeiben. Ugrik, hogy őt elnyomják.

Bővebben…