valami történt

Tanulságos volt a robbanás. Soha nem történt még ilyen itt, sokkal kisebb léptékű, más jellegű volt eddig a blog. Röpült mindenféle a detonációban, ki tudja, hol áll meg.

Mi történt? Mi lesz a kislánnyal? Miért hallgat mindenki? Miért én írtam meg a történetet? Mi ez az összezárás? Miért az anyáról, az ő motivációiról beszélnek, miért köré konstruálnak krimit? Miért engem támadnak most szakmailag a belterjes újságírók, az apa barátai? Miféle ez az új nyilvánosság, mire alkalmas?

Úgy kerültem kapcsolatba az üggyel, hogy megkeresett egy civil szervezet, aztán egy jogász. Felvettem a kapcsolatot az anyával. Olvastam. Majdnem abbahagytam, mert nem tudtam, hogy volna jó, nem akartam bulvárt, nem kaptam elég jogi és újságírói segítséget, csak arra figyelmeztettek, hogy vigyázzak. Megtorpantam, lassú voltam. Minden kötőszót mérlegeltem. Minél több mindent olvastam, minél tovább forgattam a darabkákat, annál ismerősebb lett a logika. Az erőszak logikája, a mellébeszélésé. És szóltam. Bővebben…

az internet ilyen

Arról, hogy például miben van felelősségünk, ha magunkat gondolkodó embernek tartjuk.

Az internet már csak ilyen. Névtelen, gyors, tömeges. Amúgy a sarokban kucorgó, rossz fogú okoskodók diadalmenete. A kommentelés az internet segglyuka. Jobb vigyázni. Láttuk, milyenek a trollok. Bővebben…

a kövér nők önfelmentése — frissítve

Egy teljesen ártatlan, “jé, mik vannak-típusú”, érdekességként tálalt litográfiasorozatra:

http://maria.blog.hu/2013/08/24/mire_buktak_a_pasik_50_eve (sajnos, időközben eltűnt a poszt, a lényeg, hogy kövérkés nők voltak ábrázolva erotikusan és viccesen, pl. összevetve egy liszteszsákkal)

a fütyizörejen sikerült ezt a fölényes, vádaskodó felháborodást produkálni: Bővebben…

hajtsd le a fejedet

Szabó Móninak

Olvasom a fácsén, hogy Anita Sarkeesian (amerikai-kanadai feminista blogger) videói alá miért nem lehet kommentelni. Hogy nem pont valami diskurzust kezdeményezne, hát, ebből így nem lesz semmi, észrevételezi egy férfi.

Én nem ismerem behatóan Anita Sarkeesian dolgait — láthatólag úgynevezett megosztó szereplője a társadalmi diskurzusnak, és kényelmetlen ügyekre mutat rá –, nem róla van most szó, nekem csak az a gyanús, ahogyan reagálnak rá. Ha nem unnánk már nagyon a szót, azt mondanánk: ez jelenség, írjuk hát le. Bővebben…

a bűnöst nem, csak a bűnét

Én roppantul keresztény családban nőttem fel, én értem, tisztelem ezt az egészet, de ha egy napig én leszek a belügyminiszter, igen csúnyán fogok azokkal bánni, akik ezt a címbeli, bölcsnek ható, lelkiismeretet megnyugtató szöveget szajkózzák, amelynek nagy lapulevele alatt megbújik az önjelölt ítélkezés.

Bővebben…

nincs is probléma!

pompás kommentek

Különösen a facebookon olvasom, de ide is leírják néha, hogy igazából nincs is probléma, egyenlőtlenség nem létezik, vagy nem úgy, ahogy mi látjuk, esetleg pont az a nemek viszonyában a probléma, hogy az öntudatos nők így hangoskodnak, túllőttek a célon. Mit akarunk még (figyelitek? mi akarunk, és a többiek, akiknél jog és hatalom van, ha nagyon ugrálunk, adnak belőle, és ez valami mesterséges fejlemény a természetes állapothoz képest. Érdekes, hiszen alapjogokról, minden emberi lényt megilletőekről van szó). Kész is a magyarázat: mivel ez az egész téma túlzás, a mi frusztrációnk csak, túlpörgettük magunkat, önigazolunk.

Egészen értelmes, jól érvelő férfiak írnak le ilyeneket: Bővebben…

azt mondja vujity tvrtko

Az úgy volt, hogy hazajöttünk Keneséről nappirítottan, kaotikusan, békatalpak, gumiállatok, száraz kenyér, moszattal borított telefon satöbb szanaszét, tej savanyú, illyt esmég üzembe helyezzük, mivel lejött velünk ő is kultikusan, volt is a csajokkal nagy kávézás, na, végül a gyerekek ráuszultak valami rajzfilmre, én meg szétcsaptam kölcsön botmixerrel némi tehéntúrót tejszínnel, vaníliával és agavésziruppal, és kúszok megérdemelt pihimre, nézem egyenlő szárú háromszögben, mi van a blogon, gmailben, facebookon

— az ilyen részletek, meg a szövegbeli személyes részletek arra szolgálnak, hogy ne lopják le az írásaimat se szó, se beszéd, mint tette legutóbb a Fővárosi Hírhatár —

, és a levelezőlistán jött a hír, hogy TomCat, vagyis a Tolvajkergetők vezeti a Vodafone Főállású Angyal pályázatát, Bővebben…

de akkor mit lehet tenni?

A nők nevelték őket is című bejegyzésre érkezett hozzászólás részlete:

Ezt nem ér így hagyni, tessék már valami fogódzót is adni, valami “Tíz dolog, amit föltétlenül meg kell tanítani a fiúknak”, vagy “Öt mondat, amit sose ejts ki előtte” ! Bővebben…

a férfihangról érkező olvasóimnak ajánlom

Találó videót hoztam nektek. Dézsa linkelte, ő a Drágám, hol a vacsorám? oldalán lelte. Annyira tömör.

Bővebben…

mi nem tennénk ezt veletek

Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.

Ellenség lettem, ellenségek lettünk.

Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…

azért ezt ne

Hatásos ez a jegyzet, de… félálomban logikai hibát érzékelek. Így kezdődik:

Ami anyánk utolsó tolófájása és az utolsó kenet között van, az nemcsak felelősség-, hanem kockázatvállalás is. Hát hogyne, el lehet lézengeni, gyenge oldalszélben néhány uborkás szendviccsel is át lehet utazni a földi léten, elnyűni közben pár cipőt, nézelődni erre-arra. Meg lehet úszni komolyabb ütközések [nélkül], néhány halovány különbékével úgy, hogy közben tartósabb érzelmeket csak 20 dekánként veszünk ki a fagyasztóból. Helyt lehet állni – kell is –, más kérdés, hogy az emberi-erkölcsi-állampolgári és mindenféle kikezdhetetlenséget valaki majd megköszöni-e, ha a műsor a végéhez ér. Ugye nem… A mai ember az élettől ugyanis sokkal jobban fél, mint a haláltól.

Én nem akartam kommentálni a hegymászók halálát: most hallgatni kell, de legalábbis semmi harsánykodás, és azoknak sem ártana a csend, akik szerint Erőss Zsolt hős. Ezen az íráson megdöbbentem és elkedvetlenedtem. Nem szeretem az árnyalatlanságot. Tételmondat: a teljes, emelt fővel vállalható, valamirevaló emberi létezés, az élet, aminek tétje van, nem okvetlenül látványos, életveszélyes és méregdrága. Bővebben…

csalás nélkül, könnyedén

Sok-sok visszajelzés érkezik hozzám. Egyre többen értik, amiről ezen a blogon szó van, meg azt is, ahogyan. Sokan értitek lendülettel, és ez a lendület továbbvisz, ezért osztjátok meg, szóltok a rebbenő tekintetű barátnőnek, bonyolódtok e témákról vitába.

Mire jó ez a blog? Ha értjük, felismertük, így gondoljuk, sokan gondoljuk így, akkor mi legyen? Bővebben…

nem kapkodnak utána a férfiak

Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.

Van ez a koncepció, hogy aki ilyeneket ír, mint ez a blog, annak nem ám véleménye vagy sajátos látásmódja van, hanem csakis sértett és kudarcos nő lehet (“férfigyűlölő”). Én értem, mi mozgatja ezt a felvetést, és most igazán nem személyesen közelíteném meg, mert az eléggé vicces, ahogy ekkora sztár lettem, hogy az antifeminista férfiak elemeznek. Éppen öthónapos özvegy vagyok, amikor ezt a megállapítást teszi rólam a kommentelő:

Véleményem szerint az az oldal egy kapaszkodó számára. Ha jól olvastam özvegy és 3 gyereke van. Nem lehet könnyű neki egyedül, emberileg megértem a csalódottságát, valószínűleg a férfiak nem kapkodnak érte 3 gyerekkel, de ez is érthető (talán ez az elutasítás sokmindent megmagyarázhat…).

— ízléséhez és emberi nívójához ezúton gratulálok.

Én nem tudom, mit bírál itt a kedves kommentelő. Hogy én elutasítom a férfiakat? Vagy engem utasítanak el? Honnan veszi? Vagy hogy baj a három gyerek — kinek, milyen szempontból? Bizony, bárki magára maradhat a gyerekeivel, csak amikor nő marad, akkor általában nagyobb kompromisszumot kell kötnie, ha párkapcsolatot akar, pedig nem a nők szokták életvitelszerűen az új partnerre lőcsölni a régi gyerekeket. És ha nem akar párkapcsolatot? Bővebben…

az írástudók felelőssége

Oravecz Éva Csilla új cikke hatására teszem ki ezt a májusi írásomat a főoldalra.

Visszajelzés az értő, rendszeres olvasótól, aki újságíró, és akinek a cikkeit nem olvastam még.

Én kérlelhetetlen vagyok, vagyis inkább csak tisztán látok, ha ekkora méretekben nézzük a világot: rendszerekben. Az baj? Előre bocsánatodat kérem.

…gyakran ekézed az újságírókat, meg a segítő szakmásokat. Azt gondolod, hogy a “4 valami az akármi sikeres eléréséhez” és a “tuti tippek a 12 csillagjegyre” jellegű írásokban ők szívük roppantáig hisznek, ezzel kelnek és fekszenek? Mert nem. Bővebben…

de hát a nők is ellenzik!

Ez a kommentelő a miénk a jövő című, provokatívnak szánt írás alatt valami naiv hit folytán erőlteti, hogy ő itt szívesen volna látva, holott kritizálni, zavarba hozni és megtéríteni jött, de olyan érvekkel ám, hogy én miért idézem Kosztolányit, hiszen ő férfi, lám, lám, no és ezért ugyan nem ugrotta meg azt a szintet, hogy beengedjem, van mégis a kommentjében valami, ami elég gyakori érv, és amire most válaszolok, mert hirlando is rákérdezett, köszönet érte. Bővebben…

nem bírom a kritikát, hát nem bí-rom

2013. márciusi bejegyzés

nem az a bajom, hogy férfi vagy, bár hogy ennek ehhez a fölényes, minősítő viselkedéshez van-e köze, annak én komplett blogot szenteltem

Na, most volt egy s más, ez fontos. Bővebben…