valami történt

Tanulságos volt a robbanás. Soha nem történt még ilyen itt, sokkal kisebb léptékű, más jellegű volt eddig a blog. Röpült mindenféle a detonációban, ki tudja, hol áll meg.

Mi történt? Mi lesz a kislánnyal? Miért hallgat mindenki? Miért én írtam meg a történetet? Mi ez az összezárás? Miért az anyáról, az ő motivációiról beszélnek, miért köré konstruálnak krimit? Miért engem támadnak most szakmailag a belterjes újságírók, az apa barátai? Miféle ez az új nyilvánosság, mire alkalmas?

Úgy kerültem kapcsolatba az üggyel, hogy megkeresett egy civil szervezet, aztán egy jogász. Felvettem a kapcsolatot az anyával. Olvastam. Majdnem abbahagytam, mert nem tudtam, hogy volna jó, nem akartam bulvárt, nem kaptam elég jogi és újságírói segítséget, csak arra figyelmeztettek, hogy vigyázzak. Megtorpantam, lassú voltam. Minden kötőszót mérlegeltem. Minél több mindent olvastam, minél tovább forgattam a darabkákat, annál ismerősebb lett a logika. Az erőszak logikája, a mellébeszélésé. És szóltam.

Rengetegen olvasták a bejegyzést, majdnem annyi kattintás jött, amennyi a magyar lakosság másfél százaléka. A bejegyzést gondos előkészület után, körültekintően, vagy kétszáz dokumentum tanulmányozása után írtam. A célom nem a botrány volt, nem a figyelemkeltés és nem is visszavágás.

A célom az volt, hogy

  • megtörjük a titkot: megszólalhasson az anya is, legyen olyan nyilvánossága, amelyik nem fél, hanem támogatást nyújt,
  • ne hallgattassák el, ne övezzék nőellenes, relativizáló vádak, ne szedjék le a cikket,
  • sokan lássák, hogy a rendőrség még mindig nem gyanúsít — ez picike, de mégis létező nyomás rajtuk,
  • ne sajátíthassa ki az ügyet a szélsőjobb, csak mert a mérsékelt, szalonképes véleményformálók védik az emberüket és kötődéseiket,
  • látható legyen a közösség kontrollja a közszereplő fölött az olvasók aktivitása révén,
  • és ez az erő tartsa vissza a férfit a további ámokfutástól, erőszakos megnyilvánulásoktól.

Aki azt mondja, a másik felet is meg kell hallgatni, az ballagjon el a május 30-iki cikkéhez vallomásműfajt választó Vig Györgyhöz, és a hivatásos médián kezdje a számonkérést.

Születőben az újfajta, interaktív nyilvánosság. Közösségi, szabad, elképzelhetetlenül gyors és hatékony. Ez a nyilvánosság termelte ki az arab tavaszt, ennek az erőnek a megnyilvánulása a hatékony összefogás a hókatasztrófa idején, az Occupy Wall Street, a Wikileaks, az Átlátszó, az Anonymous és a FEMEN. Leáldozott a méregdrága, ezerfelé kötődő, hirdetőktől és főszerkesztői meg tulajdonosi irányelvtől-ízlésől-érdektől szorongatott nyomtatott sajtó napja, fogy az örökké panaszkodó, privilégiumait védő profi újságíróhad hatalma. Létezik valódi függetlenség.

Az új nyilvánosság világhírű fenegyereke, Julien Assange sem siet mikrofonnal a kezében, hogy megkérdezze a titkosszolgálatot, hogy jaj, ugye, nem is úgy volt, ja, jó, bocs. Tudom, hogy vicces a párhuzam, csak azért írom, mert vannak esetek, amikor az erővel, a pöffeszkedéssel, összefonódással szemben kell kiállni, és ez is olyan. Erősebbek vagyunk, mint hinnénk, többen vagyunk, mint hinnék.

Azért nem kérdeztem meg a másik felet, a “jóképű, de nyúzott, üldözött tekintetű férfit”, mert meglepetésként akartunk a tárgyalás előtt előállni a történettel, különben megfenyegethetett volna. Egyébként pontosan ismerem a sztoriját, nem csak Vig György cikkéből. Elmondta a tárgyalásokon ő maga is, amelyek jegyzőkönyvét olvastam. Tökéletesen összeállt a mentegetőzés, viszontvádaskodás ilyenkor szokásos logikája, és emellett az örökké dologi javakra és külsőségekre: nyaralásra, pénzre, lovaglásra, óvodai szereplésre, társasági életre, származásra hivatkozó érvelés.

Azért nem kérdeztem meg a másik felet, mert fenyegetőzik és zaklat többeket, akik tanúként és szakemberként vettek részt az ügyben.

Azért nem kérdeztem meg a másik felet, amiért a bűnügyi híradások sem kérdezik meg a gyanúsított verzióját — ugyan, mit mondhatna? Bosszúhadjárat, féltékenység, elmezavar… ez is benne van a bejegyzésben. Ez nem másik oldal, hanem lenyomás.

Nincs ember, aki ne lenne gyanúsított már ennyi minden után.

Azért nem kérdeztem meg, mert tényekre ügyelő, de szubjektív műfajt választottam, és ez itt az elfojtott, elhallgattatott női szemszög. “Az érem másik oldala”, amelyet oly gyakran szegeznek nekem, az nem más, mint maszatolás, szócsata, relativizálás, elhallgattatási kísérlet.

A legfontosabb azonban, hogy a férfinak nincsenek a birtokában olyan dokumentumok, amelyeket ne láttam volna, leszámítva egy vitatott hitelességű fotót, amelynek történetét ezért ki is hagytam a bejegyzésből.

A bejegyzés nem állítja, hogy tudja, mi történt, és nem állítja ezt az anya sem: szakkérdésnek tartja, és eldöntését az erre hivatottakra bízza, következetesen így fogalmaz a tárgyalásokon is. Soha a pedofil szót nem használta. A szakértők megfogalmazták a véleményüket, a gyanú alapos. Én azt teszem hozzá, hogy az anyával szemben a férfi verbálisan is erőszakos, irodalmi próbálkozásai pedig nőgyűlölőek.

És ha gyanú mégsem igazolódik be, akkor sem tehetett mást az anya akkor januárban, mint hogy a kislány jelzéseire, szavára odafigyel és lép. Egyébként veszélyeztetné őt és még bűnsegéd is lenne. De, tegyük fel, ha csak közös fürdés volt az apával, semmi más, akkor sem okozott az anya ahhoz fogható kárt, mint amekkora annak a veszélye, hogy az apa bánthatja a gyereket. Bántotta az anyát is a múltban, illetve az azóta tanúsított erőszakos megnyilvánulásai is aggasztóak. Az egyetlen helyes döntést hozta az anya, és ahogy magyar rendőrségi és bírósági viszonyaink állnak, a küzdelme igen kockázatos, fárasztó, költséges, és évekig kell még rengeteg csapást elviselnie. Figyel a gyerekre, védi a biztonságát, és végigcsinálja — mást nem tehet, akkor sem, ha reménytelen az egész, és megint az erő meg a haverság győz. Teljesen irreleváns, hogy a barátoknak szimpatikus-e az anya, vagy mit tudnak a párkapcsolat korábbi eseményeiről. Most nem pletykálni kellene bennfentesen, hanem megérteni a helyzetet, a dolgok súlyát. Nem egyedi szerencsétlen történetnek látni mindezt, hanem érzékelni a rendszer sajátosságait benne.

Legyen bennünk annyi alázat, hogy elismerjük: hogy pontosan mi történt tavaly, azt nem fogjuk tudni rekonstruálni. Senki ne várjon nagy fordulatot, új bizonyítékot: a szexuális visszaélésről már tudjuk, amit tudunk, és azok a részletek szakértői véleményekben vannak leírva. Igen valószínűtlen, hogy a tavalyi történésekről újabb bizonyíték kerül elő. Ezek az ügyek ilyenek, és pont ezért veszélyesek. Egybehangzó szakértői vélemények sora áll előttünk, benne szagok, textúrák, szervek működésének leírása a kislánytól, és hogy az előadásmód “élet- és élményszerű, a betanítottság lehetősége nem merül fel”.

Meg van még egy keddi, apa által fizetett vélemény, amely formailag támadja az összes többit, és amelynek készítője a kislánnyal nem beszélt, vele készült hangfelvételt nem hallgatott, tehát ez szakvélemény a szakvéleményekről. Miután az apa kifogásolta a rendőrség által kirendelt, elismert szakértő szakvéleményét, amely alátámasztotta bűnösségét, új szakérőt rendelt ki a rendőrség, aki számára maga az apa fogalmazott meg kérdéseket, de ennek tartalmát nem ismerjük.

A rendőrség nyomozzon, és ne legyen elfogult — tudunk a hatmilliós támogatásról is –, és aztán az ügyészség és a bíróság is tegye a dolgát.

A jövő héten elmeszakértő vizsgálja — az anyát.

Többen kérdeztétek, hogy egy egykori eszdéeszes háttérembernek ugyan mitől van 2013-ban is ilyen hatalma. Ez így nagyon leegyszerűsítő, nem csak oldalak meg képviselők vannak, hanem üzletemberek, a média egyik oldalának véleményformálói, kulturális guruk, civil szervezetek politikával összefonódó szereplői is. Az apa hatalma nem pártpolitikai, és nem is számít, melyik párt háttérembere volt legtovább. Inkább összeköttetésekben, kulturális beágyazottságban, mások befolyásolásában és erőfitogtatásban, valamint a rendőrség pénzelésében rejlik ez a hatalom. Barátok és volt szerelmek szimpátiájában, kölcsönös szívességek évtizedes történetében és a mindent átitató nőgyűlöletben, amelyik eleve gyanakodva figyelte a sokkal fiatalabb, rendkívül szép nőt.

Hallgat a fővárosi értelmiség, hallgatnak a tényfeltáró újságírók, hallgatnak a jogvédők, mert az apa húsz éve jó barát, a mi kutyánk kölyke, ismerjük, és mindenki az anyára mutogat, akivel persze szóba sem állnak, álságos aggodalommal írják, hogy szegény, bajban van, és nem nézi a gyereket sem, ez féltékeny őrjöngés és bosszú, kezelni kellene. Annyira kiszámítható a reakció természete, hogy ásítás fogja el az embert.

Pedig ezek az emberek, akik ilyeneket írnak, ismerik, ismerhetnék a nők elleni rendszerszintű erőszak sajátosságait, az elkövetők tipikus manővereit, a gyermekbántalmazás iszonyatos látenciáját, az erős emberek védettségét, a hamis vád és a női bosszú mítoszát, amely megint csak a hallgatáshoz, eltussoláshoz asszisztál.

Azt mondják, úgy általában, persze, van ilyen, esetleírás meg valahol távol történik ilyen, csak közünk ne legyen hozzá. Van az a sok erőszaktevő valahol, de ez most nevesített eset, és lévén ismert, konkrét személyről szó, a tények ismerete nélkül ítélni hiba. Az nem derült ki, mik volnának ezek a tények, az viszont igen, hogy nem olvasták mindazt, amit én.

A nevet nem én írtam le ebben a levelezőlistás e-mail váltásban, hanem a férfi egyik pártfogója, mondván, nehogy besározódjon valaki fideszes, akik ellen anyáznak itt a blogon a kommentelők. Ha valaki talál ilyet, szóljon, mert kényesen válogattam a kommenteket, nem kerülhet ide akármi.

Aki felfedte a nevet, annak a neve is szerepel egyébként a szimpátialistán. Kézzel írt nyilatkozatokat vitt az apa csütörtökön a tárgyalásra: lám, kiállnak mellette a híres emberek.

A híres emberek szégyelljék magukat.

Minden eset konkrét ember, mindegyiknek van neve, és minden esetben szólni kell, és igen, ismerősünk is lehet, és mégis szólni kell, az nem érv, hogy “jóban vagyunk” meg “személyes érintettség”, az csak elfogultság.

Nagyon vegyes reakciókat kaptam tehát, és nagyon sok új kérdés merült fel. De a reakciók megmutatták világosan, kit mi mozgat, miért tartunk itt. Mit tehet egy okos, nem koldusszegény, tanult nő a pöffeszkedéssel szemben. Hogyan firtatják a viselkedése teljesen irreleváns részleteit.

Mit tehetnek vajon az igazán nyomorultak?

Hosszas vita zajlott az ügyről, elkötelezett jogvédő nők körében. Döbbenetemet paródiába fojtottam.

Úgy általában tudjuk, persze, hogy van ilyen, olvastam statisztikákat meg esetleírásokat, meg volt egy ilyen regény is, hát szörnyű, szegény gyerekek! Ott messze, valahol Csongrád megyében, igen, iszonyat, tenni kéne már valamit.

Az egyik professzor asszony a kecskeméti tanárképzőről mutatott be ilyen eseteket általánosan, ő megalapozta jobban, te olvastad a könyvét?

De azért egy konkrét személynél nem árt az óvatosság, mert a tények nem ítélhetők meg egy blogon.

Nem, ő egy nagyon intelligens ember, és a kislányát, ott volt, aki mesélte, felvitte a hullámvasútra is, de komolyan, a saját fülemmel hallottam, hogy a saját szemével látta. És vett neki vattacukrot, ez is biztos. Most gondolod, hogy felviszi a hullámvasútra, és aztán megtenné vele azt a vademberi szörnyűséget? Te ilyet láttál már? Nem, ezt nem tudom elképzelni. Te nem tudod, hogy megy ez. Egy bomlott elme spekulációja is lehet az egész, nem mondom, hogy az, de nem tudhatjuk, tegyük fel, meg van sértve, összefantáziál mindenfélét, tönkre akarja csak tenni a férfit, ilyen a Dallasban is volt.

Nem, hát te itt azt állítod, hogy ő volt, jó, nevet nem írtál, de nagyon sulykolod az elvet, hogy csak a férfiak lehetnek bűnösek, neked amúgy minden rendben a szexuális életeddel, vagy haragszol a világra valamiért? Én ezt ennyiből így nem tudom eldönteni, mennyire komoly ez, nekem ez kevés. Majd ha százszázalékos bizonyítékod van, videofelvétel, vagy láttad a saját szemeddel, tíz tanú egyidejűleg, tettenérés, majd akkor elismerem, ezek nagyon csúnya ügyek, az ilyen rabokat ki is készítik a fegyházban, gondolom, nem vennéd ezt a lelkedre, most gondold el, hogy mindez miattad, mert te becsvágyó blogger vagy, vagy mert puszta jóindulatból tartod a lelket az anyában, nem kell mindent rögtön elhinni, tudod, én már negyvennégy éve írok könyveket, szóval van már némi rálátásom, te meg csak most kezdted, jókat írsz egyébként, mi is a blogod címe, nem láttad a szemüvegem?

Nem árt az óvatosság, addig is, míg megnyugtató választ kapunk a rendőrségtől, miért ne találkozhatna az apukájával a gyerek, nem szabad megtagadni tőle, minden egészséges gyermeknek apjára és anyjára IS szüksége van, mindkét mintára, az erő és a lágyság, és lehetőleg harmónia, nem őrizgetni a haragot, megbeszélni a dolgokat, szeretet, megbocsátás, nem a kákán is csomót keresni, sok ilyen hamis vád születik bosszúból, te nem olvastad azt az elemzést.

Ez nem feminizmus, hogy csak az anya, mindig az anya, ő bezzeg ártatlan, ez rosszindulat, vannak nagyon rendes férfiak is, és szerintem ez a nő is biztos elkövetett már valamit, átment a piroson, vagy nem vallotta be május 20-ig az adót, szóval nem fekete-fehér ez sem szerintem, senki sem tökéletes. Legyen egyenlőség, tegyük fel akkor, hogy az anya is ugyanilyen eséllyel zaklathatta szegényt, meg persze az anya is. Miért, nem ti küzdötök az egyenlőségért? Az oda-vissza megy!

Ha összegyűjtötted az összes bizonyítékot, akkor nyisd ki a szád, addig az ártatlanság véDelme, hát neked se esne jól, ha most mindenféle légből kapott dokumentumokra hivatkozva tömegmészárlással vádolnálak egy nyilvános honlapon, teszem azt. Na, így esik az Ivánnak is.

Mindenki a celebeket szidja, te is folyton ilyen eseteket írsz, vagy várjál, nem te voltál? Nem olvasom a blogod, de akkor is, szerintem nem pontos, ahogy írsz, olyan bulvárosan csinálod, nekik sok az irigyük, szerintem ehhez neked a kompetenciád hiányzik, a szemüvegemet nem láttad? Én nagyon régóta ismerem őt, nagyon kedves ember.

Én újságíró vagyok, tagja voltam a MÚOSZnak, rovatvezető voltam a Mai Napnál annó, voltunk Macedóniában is, te ezt nem tudhatod.

Én meg tudnám ezt írni pont fordítva is, bármit kihoznék abból a szakértői jelentésből, ja, nem olvastam, nem azért, nem tudom, mi van benne, csak mondom, hogy akármiből akármit, rutinos vagyok.

Teljesen össze van törve az a szegény férfi. Teljesen. A gyerekét óvja, és az anyáért is aggódik!

Csak mert nő, nem hiszünk neki! A feminizmus nem ezt jelenti, hogy a nőket védjük elvtelenül! Hogy minden nőt! Hogy a férfit, ha haver, soha!

Amiket írsz, abból nekem nem rajzolódik ki az igazság, szerintem elhamarkodottan írod, hogy szakértői vélemények születtek, és ott se voltál, amikor ez történt, meg az állkapocstörés sem egészen… ja igen, az a másik ügy volt, sorry, arról a Flóra írt még tavaly, jó, nem akarlak bántani, csak olyan fiatalka vagy még, te nem tudod, ez hogy működik, szerintem ennyi infó alapján ez elképzelhetetlen, ki tudja, hát ki volt ott közülünk? Addig meg jobb hallgatni. Négy szakértői jelentés, na, annál több az öt, ötnél a hat, és nincs olyan szakértői jelentés, ami után ne lehetne még egyet készíteni, és azzal mondjuk az összes előzőt megcáfolni, de ezt könnyen beláthatod, nem?

Én láttam olyan látleletet is, amire krumplinyomdával volt a pecsét hamisítva, de becsszó, nem erre az esetre mondom, őket nem ismerem, de csak hogy van ilyen is, a teljesség kedvéért, az érem másik oldala.

Ez csak valami bosszú lehet, te, az Iván felkért keringőzni a szalagavatódon? Ott se volt? Értem. Ja, csak kérdezem.

Én jóban vagyok vele, húsz éve ismerem, többször söröztünk is, semmi ilyet nem tett, az arca sem olyan.

Szereti a virágokat. A népi bölcsességekben mindig mély igazság rejtőzik, te is megérted, ha olyan tapasztalt leszel, mint én. A szemüvegemet nem láttad?

mangalicák

74 thoughts on “valami történt

    • Igen, pont ezt linkeltem az eredeti posztban a PAS szindróma miatt, de nagyon jó, hogy kiemeled! Ezek az érvek egyébként, ahogy Regász Mária kommentjeit olvasom internetszerte, mind tőle jönnek, meg a külföldi számok is, hogy az apátlanul felnövők adják a nemtudomhány százalékát a rosszul végződő sorsoknak. Konzervek, előkaphatók.

      De itt is okulhatunk:
      http://www.kiskegyed.hu/szakerto/regasz-maria-29

      Kedvelés

      • láttam talán tavaly (?) a Dunán egy riportot, ott a volt feleséget vádolta a férfi pedofíliával (ill. a nő úgy fogalmazott, hogy “minket”, gondolom, volt új élettársa), amit aztán nem találtak bizonyítottnak, mégsem láthatta a gyerekeit. Ilyenkor mi van, az milyen szindróma?

        Kedvelés

  1. Jesszus, ezek a reagálások….
    Mindenki hárít, miért is nem vagyok meglepve?
    Nem néznek szembe a dologgal, az olyan kényelmetlen….

    Az előbb részben újra elolvastam az NLC-s cikket. Hát tudod, a férfi mondatfűzése is meglehetősen elgondolkodtató, amennyiben az újságíró pontosan adta vissza a szövegét.
    Egy csomó dolog visszaköszön a korábbi bejegyzéseidből, ami a mesterre, a nem egyenjogú kapcsolatokra vonatkozik, de komolyan, mint egy állatorvosi ló…

    Kíváncsi lennék arra a családterápiára is, vajon miként viselkedett a terapeuta (vannak negatív tapasztalataim ilyesmiről), hogy az anya nem akart többet elmenni.

    Remélem, tényleg hasznos lesz az ilyen közösségi figyelem. És akkor más esetekben is lehetne alkalmazni. Végre lenne valami civil eszköz az ember kezében.

    Kedvelés

    • borzalmasan önleleplezőek ezek.
      Egy ügyfele:
      http://bontoperem.mindenkilapja.hu/html/18239516/render/tortenet

      “én is és a kiborult, könnyes szemű Bálint is hiába kérte az édesanyját, hogy legalább esténként jöjjön hozzá, de ez is hatástalan volt, felkerestem a kerületi gyámhivatalban XXX XXXX előadót, aki azt javasolta nekem, hogy ne várjak semmire, indítsam el a gyermekelhelyezési pert.”

      Majd a feleségnek írt levél: “Nem mondta el senki sem neked, hogy a legaljasabb dolog a gyermekkel zsarolni, a gyermeket fegyverként használni?”

      “Nem kell ahhoz pszichológusi diploma, hogy mi az oka, ha a gyermek “nem akar” menni, olvasd el a napi szinten ilyen problémákkal foglalkozó szakembert, Dr. Regász Máriát, hogy ennek 99 %-ban a gyermeket körülvevő közeg az oka, tehát éppen te és a szerelmed. Gondolod, hogy a szerelmed bűncselekményei után még lenne olyan gyermek, aki el merné mondani, hogy szeretne találkozni az apjával? A szerelmed megfélemlítette Bálintot és teszek róla, hogy ennek következménye legyen. Híres ember lesz a szerelmed.”

      “Klárika!

      A szerelmednek add át, hogy ne költsön egy forintot sem Bálintra és főképp ne “nevelje”!

      Add át neki, hogy önként takarodjon el a gyermekemtől minél hamarabb és végérvényesen!

      Megírtam már neked SMS-ben, hogy néhányan már szóltak, hogy mutassam meg nekik a szerelmedet és elbeszélgetnek vele. Nem rajtuk múlott, én mondtam nekik, hogy eddig mindent jogszerűen csináltam, ezután is úgy akarom.

      Viszont arról tudj Klári, hogy rövid időn belül az ország nyilvánossága elé fogom tárni a szerelmed kilétét, nevét és “arcát”. Gondolom tisztában vagy ennek az okával. A te kiléted a gyermek miatt nem kerül nyilvánosságra.

      Egyet garantálok neked Klári: Bálint nem fog a szerelmeddel élni, nem egy bűnözőnek vállaltam és neveltem a gyermekemet.”

      Kedvelés

      • Azon elgondolkodott vajon Iván holdudvara, hogy miért épp ezt a nőt választotta maga mellé ügyvédként? Az ártatlanul meghurcolt, finom, értelmiségi apuka.
        Ez a Regász önmagában annyira kínos.
        Kiskegyed, Fókusz, mint mérvadó orgánumok.
        Főszerkesztő úr, ez aztán az intellektuális mélyrepülés. Vagy pinceperspektíva stílusosabban.
        Csak nehogy véletlenül plágium vádja érjen részéről.:)

        Kedvelés

      • Igen, nekem is előjött az a fenti cikk, de nem akartam ide linkelni, volt egy érzésem, hogy szélsőjobbos az a hely (nem néztem meg alaposan, csak megakadt valamin a szemem, de nem tudom visszakeresni, hogy min).

        A plágiummal jó lesz vigyázni 🙂
        Bár az mainapság nem bűn, hanem erény.

        Kedvelés

      • kapcsolattartas.hu

        A legsúlyosabb sorozatgyilkosokról szóló esetek kapcsolattartási, vagy más családi problémákra vezethetőek vissza, mint Edmund Kemper esetében is, akinek szülei viharos házasságban éltek, és szétköltöztek, amikor kilenc éves lett. Négy évvel ezután elváltak, és neki nagyon hiányzott az igazi apja. Új otthonukban zsarnokoskodó anyja és testvérei állandóan ócsárolták őt, és amikor nagyobb lett, száműzték az alagsorba, mert úgy gondolták, hogy nem illendő a nővéreivel egy szobában laknia. … “Helyesnek tűnt azok után, amennyit ordibált és szemétkedett velem annyi éven át” – mondta Kemper a rendőröknek, miután megerőszakolta anyja lefejezett holttestét, kivágta a gégéjét, majd letuszkolta a szemétledobón.”

        Kedvelés

      • Nem, nem paródia.

        “Nem csak nők esnek áldozatául családon belüli erőszaknak, írja egy cseh hetilap. A Dél-Bohémiai Egyetem tanulmányát idéző cikk szerint csaknem ugyanannyi férfi szenved mint nő, igaz, jellemzően lelki terrortól. A nők leggyakrabban főztjükkel kínoznak.”

        “A férfiak kárára jellemzően nem fizikai erőszakot, hanem lelkit követnek el — csupán négy százalékukat érte fizikai bántalom. A leggyakoribb, hogy a nők elszakítják barátaitól a férfit, vagy a “konyhai terrort alkalmazzák, azaz olyan ételeket főznek, amit a férfi nem szeret. De az is gyakori, hogy szándékosan túl cukrosan és zsírosan főznek, hogy párjuk meghízzon.””

        “Ráadásul a nők gyakran nem is veszik észre, hogy kínozzák partnerüket, s hogy ezzel hatalmas lelki problémákat okoznak nekik. A tanulmány szerint a férfiak nem ritkán azért is sérülékenyebbek, mint a nők, mert voltaképpen senki sem segít nekik, nincs kihez fordulniuk, míg a nőknek több tucat lelkisegély-szervezet áll a rendelkezésére.

        “A nők az otthoni erőszakot nagyobb méretekben csak a második világháború után kezdték alkalmazni, párhuzamosan az emancipáció kibontakozásával. A férfiak még mindig nem ébredtek rá, mit jelent a nők új helyzete és nagyobb önállósága” – idézte a hetilap Eduard Bakalar pszichológust.”

        Kedvelés

      • Uramisten. Ezek szerint a csehek sem normálisabbak.
        Szóval a kajával kínozni lehet. Csehek csak gyomorból állnak?

        Dejó. Magyarországon a szexmegtagadással, Csehországban rossz kajával büntetnek a nők.

        Kedvelés

      • Egyébként túl a rengeteg manipuláción ez a látható élvezet, ahogy ez szerkesztgetve van, óra, reklám olvasói levelek… döbbenet. Buzgó,nőgyűlölő, informatikus apuk, akik szerint a házastársi hűség és a jó anyaság fedi egymást, aki a gyerekkel húzná vissza az anyát, akinek a gyermekelhelyezési per és tartásdíjkövetelés bosszúeszköz, és aki szerint aki nem ül a gyerek mellett, attól vegyék el.

        Kedvelés

      • “De, tegyük fel, ha csak közös fürdés volt az apával, semmi más, akkor sem okozott az anya ahhoz fogható kárt, mint amekkora annak a veszélye, hogy az apa bánthatja a gyereket.”
        hát az apát azért ez hazavághatja örökre. ez nem egy szimpla celeb által elkövetett gázolásos ügy, amit megpróbálnak eltussolni, azt’ vagy leüli, vagy nem. ez olyasféle kategória, amiből nincs hogyan tovább. ha kiderül, hogy igaz a dolog és megkapja a büntetését, utána sincs visszaút. ha mégse lenne igaz, neki akkor is annyi. akármekkora haver, akármennyi érdeme van, szerintem vannak társadalmilag megbocsáthatatlan bűnök. és itt már a gyanú árnyéka is bőven sok.

        Kedvelés

      • Nyilván ezért is van ez a nagy tiltakozás és cirkusz.
        Eleinte azt gondolhatta, hogy egy olyan alávetett nő, mint az anya, ellenkezés nélkül hagyja, történjen bármi a gyerekkel, utána meg az egója nem viselte el, hogy ŐT elhagyják, most pedig már megy a szekér a lejtőn, muszáj küzdenie a kislányért, ill. a hatalma bebizonyításáért.

        Igazában nem akarom azt gondolni, hogy a gyerek (mint “nő”) iránti leküzdhetetlen vágy mozgatja…

        Kedvelés

      • Egyet értünk, a fenét érdekli, mi lesz az apával, ne viselkedett volna bántalmazóan.
        Valóban a gyerek szemszögéből kellene vizsgálódnia a bíróságnak is.

        Kedvelés

      • Igen, láttam is és meglepődtem. Sose hittem volna, hogy valaki ilyen tartalommal hoz létre internetes felületet. Most nem látom, hogyan néz ki (totál teli van a C: meghajtóm, semmi rendszermentés nem lehetséges, így egy csomó funkció elérhetetlen, nem látszik a tartalmak egy része, stb. és nem tudom, mit töröljek, a fiam nem válaszolt még a levelemre), de majd megnézem.

        Az a rettenetes, hogy milyen sokan kutyába sem veszik a gyerekük érdekeit.
        Sajnos nők is vannak ilyenek, ez ad lehetőséget a Regász-féle hiénáknak.

        Éppen most néztem az egyik barátnőm fotóit. Ott 4 generáció él egymás közelében, és érdekes módon a dédmama és a két dédunoka (lányok, az egyik 16, a másik 6 éves) születésnapja egyszerre van (valójában van 1-2 nap differencia, de egyben tartják).
        A kisebbik unoka anyja nem tagja a családnak, és minden követ megmozgat, hogy kiemelje onnan a lányát és csak magának tarthassa. Ő neveli, amúgy óvónő, de a gyerekekhez való hozzáállása miatt már több oviból is elküldték, visszatérő vendégek a gyámügyön, és egyre-másra kapja a megrovásokat, amiért akadályozza a gyereket az apjával való kapcsolattartásban.
        Persze, ott is volt pszichológiai vizsgálat (mert igen, elővette az anya a molesztálási vádat…), meg családi fotók bemutatása, bírósági tárgyalás, egyebek.
        A fotókon látszik, hogy mennyire ragaszkodik az apjához a kislány, aki nem hajlandó lemondani a gyerekről, és a többi családtaggal is bizalomteljes a viszonya.

        Persze, az ember nem lát bele egy család életébe. De ez egy gyakorlatilag nőkből álló, összetartó család, nagyon sokat vannak együtt, egymás közelében is laknak (egy lakótelepen), kizárt, hogy ne venné valaki észre, ha a kislányt bármi baj érné vagy szorongani kezdene, félne az apjától, stb. Nagyon életvidám teremtés, évek óta (kb. 3) látom a fejlődését, feltűnt volna, ha megváltozik.

        Nagyon szomorú vagyok olyankor, ha azzal szembesülök, miként teszik tönkre (ill. próbálják meg) emberek a gyerekük életét.

        Kedvelés

      • JAj, ez a “jobb a békesség” meg “a gyerek érdeke”. És vajon azok a nők hogyan élnek, akik a “gyerek érdekét” szem előtt tartják, mert ők is ezt tartják fontosnak, meg a környezet is efelé nyomja őket? Akik nem kérnek vagyonmegosztást, mert jobb a békesség, aztán egész életükben nyomorognak. Ez a szöveg nagyon gyakran azért hangzik el, hogy ne merjenek a nők lázadni, maradjon a pokol a szép nappaliban, ne váljanak el, ne fizessen apu továbbra sem tartásdíjat, lógjon csak bele láthatás címen az ex életébe és a többi.

        A honlapkészítő, ejdetisztességes apa nyilvánvalóan az új kapcsolat ellen küzdött, nem a gyerek érdekéért. Micsoda etwas, hogy hetekig ő gondozta a gyereket — majd, nyilván a gyermeki érdeket szem előtt tartva kérte, hogy fosszák meg az anyát szülői felügyeleti jogától, és miután mégis a nő kapta a gyereket, mindezt hüppögést kiváltó szövegekben, névvel, fotókkal és primitívül aljas, bűncselekményekre utaló “olvasói levelek” kíséretében, fenyegetését beváltva kihányta az internetre, a gyermek nagyobb épülésére.

        Ha közelről megnézzük, nem is olyan érthetetlenek a nők fejcsóválást kiváltó döntései. Én néha a bosszút is tök jogosnak érzem, amennyi szart lenyeletnek velük. Van egy pont, amikor fontosabb a drasztikus kiállás, mint a békesség, amely hosszú távon öl.

        Kedvelés

      • Igen, teljesen igazad van. A bosszú sokszor jogos, csak ehhez nem a gyereket kéne felhasználni.

        Ha belegondolok, én is alapos bosszút álltam az exemen a sokéves nyomásért. Az egója máig nem küzdött meg azzal, hogy kitettem a szűrét.
        Nemrég hallottam vissza, hogy a mostani élettársa füle hallatára panaszkodott skype-on (na ezen igencsak meglepődtem, valósággal fóbiásan gyűlöli a számítógépet 🙂 ) a húgának, hogy nem válaszoltam azonnal valamelyik SMS-re…

        Kedvelés

      • Lehet ám, hogy félreértettél 🙂
        Én a gyerek érdekén nem azt értettem, hogy meg kell hunyászkodni, meg nyomorogni, a békesség kedvéért.
        Hanem azt, hogy ilyen gyerekelhelyezési vitákba ne menjenek bele, ne a gyereket használják fegyverként egymás ellen.

        Az általam felhozott példánál maradva a gyerek érdeke, hogy ismerhesse az apja családját IS, ahol szeretik, van egy idősebb unokatestvére, nagyija, dédnagyija (aki 90 éves és igen aktív néni). Az anyja részéről is van egy nagymama, de vele nem igazán tarja az anya a kapcsolatot, és nagypapi ott sincs (az anya is apa nélkül nőtt fel, ezt a példát óhajtja követni).

        Kedvelés

  2. Ha az anya hisz a lányának, és kimenekíti a helyzetből : akkor konfabulál, bosszúból tönkre karja tenni ezt a szegény embert, és egyébként ő sem tökéletes. Még az is lehet, hogy nem vallotta be május 20-ig az adót. (ez komolyan elhangzott, vagy csak érzékeltetsz valamit?)

    Ha nem tesz semmit , csak némán tűr, és 1 éven át tanúja a férje által elkövetett borzalmaknak, akkor egy szemétdombra való pária, akiben nem szólaltak meg az anyai ösztönök.
    MIÉRT?

    Kedvelés

  3. En akkoriban olvastam ezt a Vigh irast, bar nem jegyeztem meg, h tole szarmazik. Az viszont belegett a memoriamba (annyira, h meg nem tudtam, ez az a cikk, de a blogbejegyzest olvasva eszembe jutott, mennyire nem lepodnek meg, ha megis), hogy ilyen olcso, atlatszoan hazug sirankozast en meg az eletben nem olvastam. Buzlik belole a szemforgato alszentseg, es annyira egyoldalu, hogy az szinte mar parodia. Csodalkoztam, hogy barki is lekozol ilyen rossz irast. Hat igy mar ertem. Kar Vigh Gy-ert.

    Kedvelés

    • Na én is pont így.
      Olvastam a megjelenésekor – semmit nem tudva a sztoriról – és csak azt éreztem, hogy bűzlik a szöveg. Mióta ebben a lapban publikál, igazából egy cikke sem tetszett, de ez olyan volt, mintha valaki diktált volna.

      Kedvelés

      • Én már jóideje nem olvasom a Nők Lapját, túl nyálas lett, de ezt a cikket kivételesen olvastam, és teljesen elképedtem a szövegen. Nem is annyira a tartalmán, nem vontam kétségbe, elvégre honnan tudhatnám látatlanban, ki hazudik? És hát igen, láttam már olyant, hogy fegyvernek használták a szülők a gyereket.

        De a megszövegezés annyira fals, művi, szóval abszolút nem volt hiteles. Az író nevét meg sem jegyeztem, ahhoz nagyon sokszor kell valakinek jó cikkeket írnia, hogy vegyem erre a fáradságot 🙂

        Kedvelés

      • Pénzt nem adok ki ilyesmire, de ha a kezembe kerül a családi ebéd előtt, beleolvasok mindegyikbe, az összes fellelhető kiasasszonymagazinba. Sokat mesél a körülöttünk lévő világról.

        Kedvelés

      • Ilyenformán én is olvastam régebben pl. Cosmopolitant, Storyt, hasonlókat. De mór nincs, aki megvegye 🙂

        Annyira nem hiányzik.

        Kedvelés

      • En abbol gondoltam, h nem igaz a tortenet – bocsanat, de fejbol probalom osszefoglalni, nem vagyok hajlando ujra elolvasni -, hogy a ficko csak mondja, mondja, mondja, hogy o mennyire normalis, semmi, de semmi rosszat nem tett soha (vagy amit igen, az bagatell es felreertelmezett es rosszindulatuan torzitott), ezzel szemben a no egyre sulyosbodo hiszterikus megnyilvanulasokat produkal, _minden ok nelkul_ teljesen kifordulva onmagabol. Na, ez sehogy sem klappolt. Az jutott eszembe, nincs az a no, nincs az az anya, aki ok nelkul szelsosegekre ragadtatna magat. Olyan embert viszont sokat ismerek, akik nagyra meresztik a szemuket, es teatralisan “nem ertik”, mivel kergetik az oruletbe (szo szerint neha) a masikat. Azt is boritekolom, hogy ilyenkor a modszeres, durva terrorizalas valamilyen valtozataval allhatunk szemben (psziches, erzelmi, anyagi, fizikai bantalmazas), amirol minden lepereg. Foleg, ha csak a “hat en nem is ertem” forog a lemezjatszon, es nem az domborodik ki, hogy mennyit es hogyan probalt segiteni, ha valoban bajban volt a masik ember, es nem a lanya erdeket helyezi mindenek ele, hanem a sajat igenyeit.

        Kedvelés

      • Nos ravettem magam, elolvastam ujra sajnos. Velemenyem valtoztlan: van itt minden, csak eppen kohezio nincsen. O az artatlan, a teljesen az, a szimpatikus, a kenyerre kenheto, a megvezetett, akinek a terdet gonoszul lefejelte a neje, vagy valami ilyesmi baleset erte (kedves birosag, viccelek). A meno srac, akivel minden jol porog. Husz evvel elorebb (!) tart. Kapcsolatukban fole pozicionalja magat, es alig erzekeli az alarendeltseget, amit egyebkent is a lany ebresztett magaban, o erre nem adott okot, mert bar husz evvel elorebb tartott, azert a not a hozza meltoknak kijaro (bunk) nyers oszinteseggel kezelte. A lany viselkedese bosszu, ezt tudjuk tole, bar hogy miert eppen a bosszura vezeti vissza, mikor inditekot allitolag nem lat, azt sem ertem.
        Az egeszbol a legreszletesebb a felvezetes, amire semmi szukseg amugy (husz ev meg majerseg meg egyetem meg kislany meg fel ev utan eldontotte meg mifene), az ismerkedes honapjait koveto tiz evet nagyvonaluan skicceli (lany egyre feketebb, o egyre szentebb es eteribb), az allitolagos molesztalas tortenete pedig egy osszepacsmagolt semmi. A kislanyrol esik a legkevesebb szo a beszamolo soran, de akkor is mindig az erzelmi hataskeltes eszkoze.
        Varom en is a helyesbitest a NL reszerol, az anya verziojat kozreadva.

        Kedvelés

      • Harmincadik utoirat sajat magamhoz, de nem baj, mar ugyis mindenki az uj teman porog: milyen mar a cikkhez csatolt illusztracio, a szegeny kis emberket lobalo karkotos kez?! Azt a nemjojat neki! Fo a partatlansag!

        Kedvelés

    • Nekem pont az volt a döbbenetes (biztos naiv vagyok), hogy abban a lapban tudott így, féloldalasan megjelenni egy ilyen cikk, aminek – szerintem – pont a nők védelmére kellene kelnie..

      Kedvelés

      • Gondolom, pont ezzel kívánták hitelesíteni a férfi verzióját.
        Elvégre ha egy női lapban ilyesmi jelenik meg, akkor tutira csak a nő lehet a hibás tényleg.

        Kedvelés

      • Nem, hát a női lapok 90%-ban a férfiérdekek szócsövei a nők felé,
        ezt még nem vettétek észre??? A Femina pl. állandóan nőket aláz, celebnőket pellengérez, és szopni tanítja már ezredik szar cikkében a nőket.
        De a nyomtatott verziókban sincs szó másról,
        mint butító bulvárhírekről, külső megjelenésről, divatról, sminkről, hogyan főzz-takaríts-neveld a gyereket utasításokról, hogyan elégítsd ki a párod minden abszurd vágyát az ágyban, vag yén látom csak ezt ?
        Ezzel szemben láttatok már férfilapot ? Foci, sport, horgászat, kocsik, jótestű nők meztelenül,
        és semmi család, takarítás, gyereknevelés, főzés, nők kielégítése, hát ez nem férfiakat érdeklő téma, és nem is az ő feladatuk, mindez ki a bánatot érdekel?

        Kedvelés

      • En nem olvasok női lapokat (átállítódott a klavim, bocs) mar joideje *vigyor*
        igaz, férfilapokat se, csak IPM-et, Narancsot, 168orat, ES-t, Galaktikát. Meg a híreket online.

        Kedvelés

  4. Nem csak a női(?!) lap ténye, hanem V.Gy. személye is. Nem akarok bulvárkodni, nem ide tartozik, hogy ki-kivel, de egy olyan, ismert nővel él, aki többször beszélt interjúkban a korábbi (fizikailag is) bántalmazó kapcsolatáról. Egyszer talán épp a nl-ban.
    Hogy jön létre egy ilyen interjú? Kiosztják, megkeresik, jelentkezni lehet, gyufát húznak, cserébe helyettesítést kérnek?

    Kedvelés

      • Napok óta ezen az ügyön gondolkozom. Ma éjjel éppen azon, hogy ahogy a Facebookot fel lehet szólítani, hogy töröljön egy adatlapot, és eredménnyel lehet járni, miért ne lehetne ugyanezt tenni a Nők Lapjával? Mert ez a “Tönkretett apa” cikk nem az olvasói levelek között jelent meg, hanem a szerkesztőség támogatását élvezi azáltal, hogy van szerzője. Egyébként megkockáztatom, hogy az első bekezdésen kívül más nem volt szerkesztőségi tartalom, ez beküldött szöveg volt, amolyan kötelező VIP olvasói levél.
        Szóval én támogatnék egy tömeges Nők Lapja támadást! No, nem azt kérném tőlük, hogy az online verziót távolítsák el, de ha már NŐK lapja, akkor szólaltassák meg a másik felet is!!!

        Nekem abban a cikkben különösen átlátszó volt, ahogy az apa az anyára mutogat: ő akart gyereket, eldöntötte, és három hónap múlva már terhes is volt. Ha tudott a döntésről és a három hónapról, akkor ez az ő döntése is volt, nem?
        Az eltörött kar ügye is több, mint szép: az agresszív anya úgy kupán vágta a szegény, ártatlan, “magatehetetlen” apát, hogy eltört a keze. Megkapta méltó büntetését! Vajon nem volt egy vak komondoruk is???

        Köszönet, Éva, hogy felvállaltad ennek az ügynek a nyilvánosságra hozatalát!

        Kedvelés

    • “Mennyire érez sok férfi lehetetlennek egy kapcsolatot, amikor a hétköznapi együttélésbe beépült szubtilis kommunikációs formák (Luis Bonino kollégám “mikromacsóságoknak” nevezi őket) már nem elegendőek a nők feletti uralom fenntartására?”

      Mikromacsó, ez nagyon kifejező…

      Kedvelés

    • Grád A. tanított nekem elsőéves egyetemista koromban egy Pszichológia jogászoknak nevű tárgyat. Eléggé kilógott az oktatók közül, állandóan vicceskedett (témához kapcsolódva, nem elkalandozva) és úgy általában nagy hangsúlyt fektetett a jófejkedésre. Volt benne nem kevés elitizmus is, a második félévben már csak az “arra érdemesek” járhattak hozzá relatíve kevesen, aztán jöttek az extra programok (bíróság, ahová nagy szám volt akkor nekünk még bemenni, pláne egy bennfenntessel, jegybeírás nála, ilyesmik.) A csoportunkban (kb 15 fő) a “grádosok” külön klikk voltak akkoriban, nem kis arccal.

      Kedvelés

    • Hűbazz.
      “a szexualitás csaknem olyan alapvető emberi szükséglet (pszichológiai szakkifejezéssel “drive”), mint az evés vagy az alvás”

      “A probléma ráadásul többsíkú: nem vehető például egy kalap alá a csak egy kapcsolatban jelentkező, annak megromlásához köthető eseti fizikai erőszak azzal a jóval gyakoribb jelenséggel, amikor egy nőt az egymás után következő kapcsolataiban visszatérően bántalmaznak stb.”

      Van valami tippünk, hogy szerinte mindkét esetben ki a hibás?

      Az elején leszögezi, hogy soha nem ütött meg nőt és nagyra becsüli (az egykori, értem én) Morvai Krisztinát … WTF?

      Kedvelés

      • Őőőő. Nekem is szemet szúrt, itt (is).
        Valamiért kényszeresen szabadkoznak, hogy őőőők utttyan sooohhhaa, meg elhatárolóóódnak, és a fhhizikai erőszak – aminek pisi szaga van, így hát testi undort vált ki, fúj!-az uggyanmárkérem.
        Majd levezetik, hogyviszont! milyen esetekben megérthető: provokált, phookollátette, kérette magát, kiicshinált és flörtölt.
        Nekem már ettől a felvezető mentegetőzéstől gyanús valaki. Ő nem utálja a zsidókat, DE. Nincs baja a buzikkal, DE. Én kifelé teljesen PC vagyok, DE otthon nem.

        Létrehozhatnánk egy ún. “DE szabályt”: ha egy kardinális kérdésnél, esetleg a mentegetőzés után, de bejön a képbe a DE, utána lehet-e ignorálni az illetőt? Mondjuk popzenét hallgatni fejben(Thriller/Locomotion/Szomorú szamuráj), míg ő, a szerelemre kényszerítő hangját méltóztatik hallatni. (Esküszöm, hogy nem csak kifejezés, de bizonyos férfiak tényleg szerelmi viszonyban állnak a hangjukkal).
        Érzelmi kötődés esetén, jó eséllyel szükséges őket visszarángatni az origóba (aka”Az előtte lévő perceket és ezeket a köröket úgysem lehet megúszn, talán utána lehet valamire jutni.i”)

        Kedvelés

  5. Nagyon tetszik a poszt.

    Ez nagyon vicces:
    “tudod, én már negyvennégy éve írok könyveket”

    “ártatlanság véDelme”, ez komoly? A vérliberális vén rókák?

    Ha egy kis (bár nyilván fontos) megjegyzésem ha lehet, építő kritikaként értve persze… arról nem vagyok meggyőződve, hogy a rendőrség meg a szakvélemények volt a lehető legjobb lépés – Julian Assange se a rendőrséget hívta… – viszont a nagyon kevés egyáltalán ép ésszel elképzelhető lépés egyike volt, miközben a környezet elvárta volna, hogy inkább ne tegyen semmit.

    Aztán ha majd egyszer nagyon ráérünk, elnyugodtak a kedélyeink… a komment további részét áthelyeztem ide:
    https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/09/16/egyutt-jobb-9-weores-sandor-fairy-spring-iv/#comment-46459
    Nagyon érdekes beszélgetés!
    csakazolvassa

    Kedvelés

    • Igen, teljesen igazad van.
      Pontosan az volna leginkább a megoldás, ha valóban be lehetne tartatni a távol tartási határozatokat, elvenni a szülői felügyelet jogát, meg hasonlók.

      Kedvelés

    • Erről már egyszer beszélgettünk a blogon – Szita Bence ügye kapcsán-, hogy börtön, meg majd ott jól megkapja a magáét az illető. Nem gondolom, hogy a börtönben az elkövető meglincselése lenne az igazságszolgáltatás. Aki, ezt akarja, az nem érti hogy kellene működnie a törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás hármas pillérének.
      Igen, vonják meg a szülői felügyeleti jogát. Azt gondolom, hogy azért, amit csinált, börtön jár, nem pedig felfüggesztett. És nem azért mert nekem, vagy másnak ez esne jól, hanem mert nagyon súlyos bűntett egy kisgyerek megrontása/molesztálása.

      Kedvelés

      • Csak azt jelzem, hogy nem vizionálom én, ahogy négy tetovált bankrabló kúrja hátulról, nincs bennem ilyen, sőt, az efféle indulatokat visszásnak és aggasztónak tartom. Nélkülözhetetlennek ennyit tartok, a többit mérlegelje a t. bíróság.

        Kedvelés

      • Én azt gondolom, hogy gyermekmolesztálásért a felfüggesztett édeskevés. Ha azt nem nem veszem figyelembe, hogy a fizikai erőfölény, és a gyermek lelkének milyensége hogyan teszi lehetővé azt, hogy ne tudjon a molesztált gyermek védekezni, akkor is ott van az egész életre, tehát életfogytig kiható érzelmi és mentális rombolás, amit akár csak egyetlen molesztálás okoz. Ehhez képest a felfüggesztett semmi. Akkor meg főleg semmi, hogy ha ez a példa, hogy ha erre apellál a molesztáló: hm…kapok max pár év felfüggesztettet….nem nagy ügy….A büntetésnek nem csak az a célja, hogy bosszúból azt kívánjuk, öt kigyúrt figura erőszakolja meg a cellában édesapát. Hanem visszatartó ereje kell, hogy legyen. Én nem gondolom, hogy X év felfüggesztett visszatartó erőt képvisel. Bár ebben az esetben még azon is meglepődnék, ha apuka egyáltalán valamilyen elmarasztalásban részesülne. Akármikor.

        Kedvelés

      • Nem felfüggesztettről beszélünk.
        Elég sokféle büntetési mód létezik, a technika ebben is fejlődik.
        Lehetne pl. olyan karperecet is alkalmazni, ami folyamatosan jelzi a helyzetét. Ennek a segítségével lehetne időben és helyileg korlátozni a szabad mozgását. Lehetne lakhelyelhagyási tilalmat elrendelni, vagy akár skarlát betűt a ruhájára varrni, vagy a homlokára szégyenbélyeget sütni, kasztráló injekciót beadni, végeredményben nem csak a korlátlan szabadság vs. fegyház választék van.

        Arról nem is beszélve, hogy a börtönből előbb-utóbb kiengedik, és akkor ugyanott vagyunk, meg kell tőle védeni a társadalmat. Valami olyan megoldás kell, ami nagyjából véglegesnek mondható.

        A lényeg az, hogy ne árthasson sem a saját gyerekének, sem másnak.

        Kedvelés

      • Utánanéztem, a szemérem elleni erőszak (amelyet az új Btk. már szexuális erőszaknak hív, de a büntetési tételek nem változtak) alapesetének büntetési tétele kettő-nyolc év, a minősített eseté 5-10, a duplán minősítetté (12 év alatti és nevelése/felügyelete/gondozása/gyógykezelése alatt álló személy sérelmére) 5-15 év.

        Megrontásként (ami bűncselekménycsokor, és az életkori aszimmetria a lényege, közte rábírás is szerepel) és vérfertőzésként nem lehet ugyanezt még plusz értékelni, utóbbi (vérrokonok egymás közt) büntetése három évig terjedő.

        A július 1-től hatályos új Btk-ban megrontás szó nincs már CTRL+F szerint.

        Ha hülyeséget írok, jogászok, javítsatok.

        Kedvelés

  6. És, ha jól láttam Kuruc infó repült rá. Nem szeretem őket, nagyon nem, de ez esetben minden nyilvánosság valamilyen szinten hasznos.Már azért is, mert legalább le lehet írni a nevét.

    Kedvelés

      • Persze itt én sem fogom, de legalább ott leírták. Egyébként abban nagyon igazad volt, hogy ez az alak nem köthető egyik oldalhoz sem…inkább egy réteghez, ami pártok és kormányok fölött, és mögött áll , hézagmentes konglomerátumot alkotva az alvilággaz, az egyházakkal, és úgy általában a közélettel…ez undorító.

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.