A tegnapi, hajléktalanproblémát taglaló írás nagy hatással volt rám, aztán még a film is. Beszélgettünk utána, és Miki, a filmklub vezetője most is elővette a feltétel nélküli alapjövedelem témáját, amúgy igen illően. Van ugyanis, hogy a zserbóreceptről, van, hogy Antonioniról jut eszébe.
De mit is jelent a feltétel nélküli alapjövedelem? Bővebben…
Nőszervezetek sajtóközleménye a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja alkalmából
2013. november 23.
November 25. a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. A Néma Tanúk felvonulással november 23-án idén is a párkapcsolati erőszak elmúlt 12 hónapjának halálos nőáldozataira emlékezünk. Tanúságot teszünk, hogy haláluk több nyomot hagyjon a közvélemény figyelmén, mint egy párszavas hír az újságok hátsó lapjain. Tanúságot teszünk egyúttal a (még) élő áldozatok, nők és gyerekek mellett, akiket ismerősök, családtagok, és főleg állami és önkormányzati intézmények, hatóságok némítanak el azzal, hogy
A bántalmazóktól mentes törvényhozást követelő női politikusokra kirótt pénzbüntetés az erőteljesen férfi többségű hatalom részéről nem értelmezhető másnak, mint az elhallgattatás egy formájának. Hogy bántalmazó politikusok maguk is dönthetnek ilyen pénzbüntetés kiszabásáról a felszólaló nőkkel szemben, szégyenteljessé teszi a Parlament egész működését, és nyilvánvaló célja és következménye a nők valóságának általános elhallgattatása.
A mindennapos és a társadalmi valóság összekapcsolódik: több női képviselő a nők elleni erőszak jogi szabályozásának kompromisszumok nélküli, emberi jogi megközelítését eredményezhetné; több döntéshozói pozícióban levő nő a nők mindennapos valóságát figyelembe vevő szakmapolitikai döntéseket hozna.
Jövőre új törvényhozást, új önkormányzati képviselőket, új Európai Parlamenti képviselőket választ Magyarország.
Ezzel a megemlékezéssel arra is kérjük a választópolgárokat, hogy kérjék számon a választásokon induló politikai pártokon: hogyan terveznek fellépni a nők és gyerekek elleni családon belüli és más helyeken előforduló erőszak ellen. Kérjék számon rajtuk a nők emberi jogainak érvényesítésére, előmozdítására irányuló terveiket! A nők elleni erőszak egyik formájának, a párkapcsolati erőszak megölt áldozatai emlékének adózva, és azért, hogy a jövőben ne legyenek halálos áldozatok.
NANE Egyesület PATENT Egyesület Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
www.nane.hu www.patent.org.hu www.noierdek.hu
Ennek érdekében követeljük:
1. Formális meghallgatás helyett érdemi civil egyeztetést, azaz a
törvénynek a civil javaslatok alapján való megszövegezését!
2. Ezzel összefüggésben a kormány haladéktalanul írja alá és tartsa be az áldozatok védelmét garantáló Isztambuli Egyezményt.
3. A kormány minden ponton, de különösen a nők elleni erőszak
vonatkozásában tartsa be a CEDAW ajánlásait.
Eddig csatlakozó civil szervezetek és személyek:
Nőkért Egyesület/nokert.hu
NANE
PATENT
Nők a Pályán
Nő az Esély Egyesület
Amnesty International Magyarország
Magyar Nők Szövetsége
Gerle Éva blogger, csakazolvassa
Kutyákat most is lehet hozni — komondornak külön örülünk!
Hozzatok transzparenseket — ezek a fenti követelésekhez kapcsolódjanak!
Pártpolitikai vonatkozású, valamint a rendezvény céljától eltérő tematikájú transzparenseket ne hozzatok, azokat a szervezőknek jogában áll elrakatni, illetve hajlandóság hiánya esetén a résztvevőt elküldeni. A rendezvényt ilyen vagy más módon megzavarót a szervezőknek jogukban áll a rendőrséggel eltávolíttatni.
Az esemény szervezés alatt áll, kisebb változások még lehetnek, figyeljétek a híreinket!
Ma a nőgyűlölet természetéről tűnődöm, mert nagyon meglepett a sok visszajelzés Török Monika blogján — azóta a legtöbbet törölte –, és azóta itt is, meg leginkább e-mailben. Bővebben…
esküvői tanúmnak, szeretettel
Meglepődünk mindig, hogy egy-egy családban ekkora konfliktus lehet. Pont ők, akiknek szeretniük kellene egymást! Hát hogy lehet, hogy durvábban marják egymást, mint az idegenek? Évtizedekig, a sírig nem beszélnek egymással a testvérek, akik telekszomszédok is? Hárommillió forint örökségen összeveszni? A gyilkosságok többsége is családban történik, szörnyű. A család nem lecserélhető, nincs másik!
És a pici kritikus csoport! Amely szemben a főárammal, végre egymásra talált kedden, és elszántan harcolnak, aszketikusak, lobog bennük a hit, szerdán újabb lelkes tagok, és csütörtökön már kész a szakadás, a botrány: a Szalamandravadászok kiválnak a Gyíkevők közül (nem ám hüllő! kétéltű! te, Jani, ezek hüllőt zabálnak!). Civilek, felekezet, pici párt, alternatív szülés, hordozás-iskolák — egyre megy, ugyanúgy zajlik ez mindenhol. Bővebben…
Sokadszor olvasok hasonlókat. Mindig a Jók írják az ilyen kommenteket. Mindig erőteljesek, gúnyosak ezek a mondatok, mindig sztereotípiákon alapulnak, mindig “vesszen a libsi” — és (erkölcsi értelemben) sosincs igazuk. Bővebben…
2012. őszi bejegyzés
Itt, ahol élünk, a hegyoldalban, a népszerű kirándulóhelyen egy nagy bükkfa alá, paplanok és nejlonok közé úgy két hete bevackolta magát egy asszony. Bővebben…
… és mi isszuk a szavait, nyilván, hogy az állam a házasságot tartja fontosnak, ezért az élettársi kapcsolat ne a családjogi törvényrészben szerepeljen, hanem a kötelmi jogban. És hogy keresztény szempontból az együttélés szerepeltetése a törvényben “ránézésre is rossz, hogy olyan, mintha ez a két együttélési forma egyenlő lenne.” Mindenki úgy él, ahogy akar, de az állam a házasságot támogatja, a többi magánügy. Zárt ajtók mögött, ha kérhetem, felőlem csináljanak, amit akarnak, de ne lássam… Bővebben…
Nekem, és nem csak nekem nagyon elegem van már Hoffmann Rózsából. Meg is osztottam egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot a facebookon, a Hálózat a Tanszabadságért kérte ki magának, hogy Hoffmann Rózsa szerint „az előző évtizedben sulykolt nevelésfilozófia egyik rejtett csapdája az, hogy a pedagógus csupán tanítson, okítson, a többi nem az ő dolga.”
www.commmunity.eu/2012/10/11/aki-hazudik-ne-szonokoljon-erkolcsrol/
(Azért három m, mert Méltóságot Mindenkinek Mozgalom.)
A tesóm erre odaírja nekem: Bővebben…
Ez az érvelés ellepi a sajtót, a politikai életet. Hogy tudniillik: vannak gyerekek, akiknek meg kellene születniük, de sajnos nem születnek meg. Minden kutatás ezt mutatja: a magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint ahány végül megszületik. Hát ki fogja itt eltartani húsz, ötven év múlva az inaktívakat, kétezerötvenre alig hétmillióan leszünk, szörnyű.
Most ebből a politika nagy hazugságát emelném ki. Bővebben…
Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész.
Mi a közös a tornatanári pofonban, a királyság mint államforma követelésében, a homofóbiában és a családon belüli erőszakban? Bővebben…
Ezek itt a bögréim.
válasz Brigi kommentjére
Ebben a bejegyzésben következetesen használom a cigány melléknevet, illetve főnevet a számomra mesterkéltnek ható roma helyett. A szavakban a pontok pedig a rizikós keresőkifejezések elhárítására szolgálnak.
Ha most ugyanarról beszélünk (ki fog derülni, miről, türelem), akkor azért, barátaim, mert író-olvasó, dolgozó, családos, társadalmáért felelős középosztálybeli (és más nyalánkságok) polgárokként Bővebben…
Egyszer már linkeltem. Igen, fekete-fehér. Dühös. Liberális. Istentagadó. Irritáló. Van, aki szerint manipulátor.
És mindez nem számít, Bővebben…
Ezúttal rávilágítok az érvelőszöveg-szerkesztés, ez itt mozgószabály, technikájára is
Bevezetés, személyes hangok, helyzetkép, amire az írás reagál, látszólag megértés tanúsítása
Kezdjük kedves fordulatommal e kis kávé mellé szánt nyugtalanítást: egészen értelmes emberek is ezt mondogatják. Amúgy jönnek-mennek a világban, remek szakemberek, szeretik a szép ruhákat, a színházat, adakoznak jó ügyekre, de a politika: nem, sőt: jaj, nem. Kislányként is átkapcsoltunk inkább a híradóról az emtívíre, ha apu pisilni ment.
(és ne felejtsük el: az országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának tagja!),
hogy bár ők nem nyúlnak az abortusztörvényhez, ne terjesszük már ki az abortuszt holmi tablettás megoldásra, mert az abortusz mint olyan rossz, a gyerekeknek meg kell születniük. Azaz azoknak a gyerekeknek, akik a frakcióvezető úr világnézetének és társadalmi állásának tetsző családokba érkeznek. Épp olyan családokba, amelyeknek van miből (információ, pénz) fogamzást gátolni, és mégis, ezek a nők is gyakran mennek abortuszra, nem furcsa…?
És a frakcióvezető úr, meg a pártja szilárd erkölcsi, világnézeti alapokon áll. Azt mondja. Csupa nyakkendős férfi. Egyiküknek sincs abortált gyereke nyilván.
Idézet az interjút közlő honlap kommentjeiből: Magyarországon nem az a probléma, hogy sok nemkívánt gyermek nem születik meg, hanem az, hogy sok KÍVÁNT gyermek nem születik meg.
Egy másik:
Akik éveken keresztül, félévenként járnak küretre, azokra ráfér egy kis fájdalom!!
Még rá is lehetne tenni egy “lapáttal”, hogy tanulja meg már végre, hogy a micsodáját kinek, mikor, miért és milyen körülmények között teszi oda!!!
Másik honlap: abortuszellenes vagyok, mivel nekem nehezen sikerült a második terhességem. Imádom a gyerekeket!
Az jó!
De hát miért mennek abortuszra a nők?
Nagyon fiatal voltam. Teljesen egyedül éreztem magam, senki nem állt mellettem.
A barátom megfenyegetett, hogy elhagy, ha nem vetetem el.
Szerető voltam, nagyon erős nyomást gyakoroltak rám, hogy ne tartsam meg a babát. Hogy neveltem volna föl?
A páromnak sem volt munkája akkor, én tanultam. Döntenem kellett: vagy éhen halok és lesz egy gyerekem, vagy befejezem a sulit, elhelyezkedem, és talán később lehet még gyerekünk. Lett is kettő.
Már mindent kipróbáltunk, a férjem nem bírja a gumit, de volt spirál és pesszárium, amit pedig nem is lehet kapni itthon, meg spermaölő hab. Négy gyerekünk fogant így. Már van három. Anyósoméknál lakunk. Hova szültem volna?
Alkalmi kapcsolatból fogant a gyerek, azt se tudom, hol él az apja.
A szexualitás mint olyan, késztetéseink és vágyaink adminisztratív eszközökkel nem befolyásolhatóak.
De amit teszünk, a szexuális viselkedésünket irányító meggyőződések, felhatalmazások, társadalmi hatalmi viszonyok, a felelősségvállalás már igen. Megfelelő intézkedésekkel és törvényekkel, azoknak szellemük szerinti alkalmazásával, szemléletformálással, az erős szociális háló jól képzett dolgozóinak munkája révén.
Ha lenne következménye a családon belüli erőszaknak vagy a szexuális zaklatásnak.
Ha nem csorgatná ennyire gátlástalanul a tizenévesekre a nyálát a sok negyvenes, ha nem lenne a csajozás teljesen legitim sport, ha nem lennénk ennyire elnézőek: férfiból van. De még kacsintunk is hozzá.
Ha nyíltan, szégyenkezés nélkül tudnánk beszélni a szexualitásról. A fiam osztálytársa megkérdezte az anyukáját (kilenc évesen!): azt mondták, izé, tényleg attól lesz a gyerek? És az anya azt mondta a kislánynak: nem, dehogy! Nem akartam belegázolni a lelkébe.
Ha felismernénk, szomszéd, osztályfőnök és szakember, ki van válsághelyzetben, ki titkol valamit.
Ha lenne valóban erős szexuális felvilágosítás, és a fogamzásgátlás hatékony, olcsó és mindenki számára elérhető lenne.
Ha nem kurvázna több százezer férfi és nem tartana szeretőt millió.
Ha nem lehetne így kibújni a tartásdíjfizetés alól.
Ha a nagy szerelemben egy pöttyet eszünkbe jutna mindennek összefüggése az utódnemzéssel.
Ha nem lenne ilyen irgalmatlanul nehéz és egyszemélyes, idegőrlő csip-csup teendők végeláthatatlan sora a gyereknevelés, tömérdek szégyen és bűntudat forrása, mert az eszményített anyaság kőbunkóként sújt az amúgy is roskadozó nőkre.
Ha megtisztelnénk a szülést a lényegének kibontakozni hagyásával.
Ha nem mindenki az áldozatokra (a nemi erőszak, a prostitúció, a párkapcsolati erőszak áldozataira) koncentrálna, hogy ők mit miért tettek, és persze sajnos, a férfiak természetüknél fogva poligámok.
Ha megkérdeznénk a prostituáltak klienseit: nektek miért nem elég a feleségetek?
Ha ott lenne az abortusznál az apa is, ha őneki is a bizottság meg a műtős szemébe kellene néznie.
Ha nem lennének tömegek, akik ma sem tudják, hogy nemet mondhatnak, sőt, azt sem, mitől lesz a gyerek.
Ha nem lenne ekkora szégyen a lányanyaság.
Ha nagyobb lenne a társadalmi mobilitás.
Ha több lenne és színvonalas a bölcsőde, az óvoda.
Ha nem lenne ilyen cudar a lakáshelyzet.
Akkor nem lenne ennyi abortusz. És akkor, ha ezt mind megtettük, lenne erkölcsi alapunk ostorozni másokat. De akkor nem tennénk mégse. Viszont ezek az öltönyös, hűséges kereszténydemokraták nem nagyon szólaltak fel a már megszületett gyermekek védelmében. Az abortusz ellen is csak akkor, ha tablettával végeznék. Ki érti ezt?
Mert nem úgy van, hogy egyesek, azok a felelőtlen abortuszra menők, azok…! Bezzeg mi, családanyák! Aki abortuszra ment fiatalon, abból később családanya lesz. Sokszor ugyanazon férfi feleségeként. Az ő tágítással tönkretett méhszája a tíz-tizenkét hetes magzat kierőszakolása után hogyan fogja megtartani a következő magzatot? És mit tehet erről az a gyerek? Ez felelős népegészségügyileg, kedves frakcióvezető úr?
Ha a férfiak poligámok, márpedig azok, és nem azért, mert eredendően azok, hanem mert megtehetik, akkor itt-ott, családon kívül meg fog foganni jó néhány gyerek, még fogamzásgátlás mellett is. És nagy részük nem fog megszületni. Hallottak már ilyenről, képviselő urak? Netán át is éltek ilyesmit?
“Az iskolázatlan rétegek adják tovább a gyermekeiknek az ő sajátos kultúrájukat”: értjük, ez az ordas eszme nagyon elegáns megfogalmazása. Vagyunk mi, szaporodásra, a kultúránk továbbörökítésére érdemes középosztálybeliek, és vannak ők, akikről tudni sem akarunk. Mit tett Ön az oktatás felzárkóztató szerepének erősítése érdekében? Hogy ők már ne azt a kultúrát örökítsék tovább? Hogy a lent levők ne csússzanak még lejjebb? Ma nincs veszítenivalójuk, nem érti? Őket nem vitték a szüleik Firenzébe. Őnekik az ebéd is merész ábránd. Őnáluk egy tizenöt éves nem okvetlen tudja, mitől lesz a gyerek. Ez nem kultúra, ez az esély hiánya, kitaszítottság. Önök mit tettek, hogy ez ne így legyen? És hogy a (mindenhol) önfeledten párzó emberek gyerekei megszülethessenek, és méltón fel is nőhessenek?
Frakcióvezető úr, emberség egyes, őszinteség egyes, leülhet.
csak az olvassa. én szóltam 