mi más lehetnék

Mi a közös a tornatanári pofonban, a királyság mint államforma követelésében, a homofóbiában és a családon belüli erőszakban?

Ó, ez a mindig visszatérő szöveg, a közoktatás állapotainak egyébként jogos kritikája, hogy ma már a nagy szabadságban a fiataloknak mindent lehet, teljes a káosz, nincsenek értékek, nem tisztelik a tanárt, bezzeg a mi időnkben (megborzong, és jön a megszépítő nosztalgia), az a jóféle egyértelműség, nem lacafacáztak a tanárok, nem pofáztunk vissza. És az ordas megoldási javaslat: két pofon kéne most is, a szülő egyenesen felhatalmazza a tanárt: csak tegye helyre helyette is a gyereket nyugodtan.

A szülő rohan dolgozni, és amúgy igaza van: a gyereke pofozni való, mert annak nevelte (hagyta a tévé előtt): mindenért reklamáló, nyafogó, önállótlan, soha meg nem elégedő kis szörny, nulla becsület, együttérzés, egyenesség, felelősségvállalás, mert mindent a segge alá toltak, minden balhéját elsimították, hízelkedésre, puskázásra és mások hibáztatására szocializálták. A legkorszerűbb módszertannal felépített óráimon is kiderül: nem képesek együttműködni, csak rivalizálni.

Viszont a tanár nem pofozhat. És nagyon helyes, hogy nem pofozhat. Mondom én.

De nem. Nem volt az szadizmus! Akkor nem volt apelláta, egy pofon után mindenki tudta, hol a helye. Ketten ütöttek, és épp ez a kettő volt a legnépszerűbb tanár. Lecsapta az iskolakört? A Csopaki meg lecsapta a fejét. Többet nem csapta le.

Tesztkérdésem: te szeretnéd, ha a lányoddal is ezt csinálná valaki?

A Csopaki a lányokat soha nem bántotta!

Hoppá. Nekem van két fiam. Így lesz a tanári féllegális erőszakmonopóliumból beavatás. Férfi üt fiút, és ha a fiú erős, és férfi, és van hatalma, ő is üthet majd. Az ütés joga. Nem, ez nem erőszak! Ez rend! És rendnek kell lenni. Meg iskolakörnek. Manapság meg a fél osztály fel van mentve tesiből.

Ezt ma a bátyám mondta. Nekem, a tanárnak. Aki épp azt meséltem, hogy ma már óráról se küldünk ki gyereket, nem lehet, de már tizenöt éve, mert le lehet vezetni az alkotmányból — ó, de gyűlölik ezt, amikor azokra a jogokra hivatkozunk, amelyek őket is védik! –, hogy a diáknak nem csak kötelessége, hanem joga is az órán való részvétel, nem is beszélve a biztonságáért való felelősségről.

Alkotmány, haha. Jogok. Liberálisok. Duma. Csak rend, az nincs.

Csak nézek, és az agyamba tolul egy tucat érv, szempont: persze így elsikkad, hogy az a tanár szadista, pedofil, alkalmatlan, lusta. Ha csak ebből ért az a gyerek, az milyen pedagógiai világkép? És mi a cél? Hogy megértse a gyerek, ki az erősebb? Hogy lefussa a négy kört? Miért? Hogy ne merjen soha semmi mást csinálni, mint az összes többi? És — Stockholm-szindróma — egyenesen hálás legyen a pofonért?

Rend legyen! De mindenáron. Aki kilóg a rendből, a mi rendünkből, megérdemli a pofont.

Hogy lehet, hogy ilyen ajtó alá való faék, de mintegy tizenöt fokos az édestestvérem? E világnézet elől menekültem én, ez a családommal való konfliktusom alapja, és e menekülés dühe hajt ma is.

Ez a rendpárti, mórickás (“ahogy Móricka elképzeli”) világnézet a katonaság logikája. Ott rend volt! (A rendetlenek főbe lőtték magukat az éjjeli őrségben.) Az erő, a hatalom kritikátlan elismerése ez, hierarchia, uniformis; öngyilkossági tényező a másra vágyónak, más hajlamúnak, a forradalmárnak. Minden diktatúra, elnyomás melegágya, ha ilyen mentalitású emberekből áll a többségi társadalom.

Megkapták a pofont, elfogadták a tekintélyt, egyébként meg megvetik a puhányt, aki nem üt (vissza). Megvetjük az osztálybizalmit, a szakszervezetist, a liberális újságírókat és a filozófusokat, mert azok csak ügybuzognak és pofáznak: mi az erőben hiszünk. Csak oda vettek fel ugyanis.

Mennyi minden van ebben a konzervatív értékrendben. Éles különbségtétel a fiúk és a lányok között. A fiúk ütnek, a fiúkat ütik, a lányokat meg megbassza az erősebb, a lány ennek örül, de nem kérdezzük, időnként őt is megütjük, ha nem tudja, hol a helye.

Az efféle normatív megközelítés a homofóbia alapja is. A melegolimpia mint politikai tett nem más, mint hogy a melegek is szimbolikusan részt követelnek a sportdicsőségből, amelyet magához ragadott a heteroszexuális férfiak csoportja. Az erős, az ép számít, ő a jövő. Ezt a sok nyomorékot likvidálni kéne, ezek csak terhet jelentenek, ezt mondta a szavazókörben a bizottsági tagtársam, a jobbikos. (Icipici kislányt szült a negyvenkilós barátnője egy héttel később, hat hónapra.) Szociáldarwinizmus. Sportember. Küzdőszellem. Mindennapi testnevelés. Röhögünk a fűzőbe kényszerült osztálytárson, a szemüvegesen.

Hitek, hiedelmek. Annak tagadása, ami az első számú tény minden társadalomban: hogy ember sokféle van, és élni sokféleképpen lehet. Értékválság. Devalválódtak az értékek. Magyarság, Hősiesség. Tradíció, norma. Szent Korona. Boldogasszony.

Uramisten, ez mind ugyanaz. Az érv nem számít, a ráció smafu, a bírálat hazaárulás, nemzetietlenség, buzi-e vagy? Az érdemesek mi vagyunk, úgy kell élni, ahogy mi helyesnek gondoljuk: mi dolgozunk, gyereket nevelünk, értéket teremtünk, adót csalunk és feleséget. Ezen dohog, míg dugóban pöfög, az ambíciózus középosztály.

És ez a g.á.rdis.ták logikája. Rendnek kell lenni, az erősé a hatalom, és hogy rend legyen, elfogadható a koncepciózus egyenlőtlenség és az embertelenség is.

Soha ne higgyetek nekik: a bármi elleni tiltakozás joga az utolsó — alatta már a meztelen bőr van. Jobb… nem is jobb, az egyetlen lehetőség a kaotikus szabadság. Mi más lehetnék? Liberális vagyok.

faék; csak oda vették fel: sajnos, e két fordulatot Tóta W.-től loptam, de nevezhetjük intertextualitásnak is. Szege.di C.s.aná.dra írta, hogy azért nemzeti, mert csak oda vették fel.

26 thoughts on “mi más lehetnék

  1. Vicces egy pofontól eljutni a likvidálásig, ez a logika összemos pár dolgot. És van a gondolatmenetben egy pár csúsztatás.
    “a melegek is szimbolikusan részt követelnek a sportdicsőségből, amelyet magához ragadott a heteroszexuális férfiak csoportja.” WTF??? Hol írja elő a NOB, hogy csak heteroszexuális versenyzők indulhatnak? Mi az, hogy magához ragadta?
    “Hitek, hiedelmek. Annak tagadása, ami az első számú tény minden társadalomban: hogy ember sokféle van, és élni sokféleképpen lehet. Értékválság. Devalválódtak az értékek. Magyarság, Hősiesség. Tradíció, norma. Szent Korona. Boldogasszony.” Ez a bekezdés olyannyira összemos dolgokat (legalábbis a sugallat szintjén, mert a nyelvi formája nem ad sok esélyt az értelmezésre), hogy nehéz is vele mit kezdeni. Kb. a szabadelvű konzervatívoktól a szíriuszi kémekben hívőkig mindenkit egy kalap alá vesz. Ezt a véleményt leginkább liberálfasisztának lehet nevezni, az igazi liberálisok valószínűleg a szívükhöz kapnának.
    Szóval, kedves Szerző! Érdemes lenne utánanézni annak, mi is valójában a konzervativizmus, mit gondolnak a mai konzervatív fiatalok Magyarországon (kötelező olvasmány: http://mandiner.blog.hu/ ). Mert a konzervativizmusról (a “Mennyi minden van ebben a konzervatív értékrendben.” felütés olvastán kénytelen vagyok feltételezni, hogy róluk szól a cikk) ilyen sommás véleményt mondani, hogy úgy mondjam, a faékek világába visz…

    Kedvelés

    • Kedves Bálint! Üdv a blogon, csak az olvassa — olvasgass, értelmezz, ha nem értesz valamit, ne támadj, hanem kérdezz!

      Én is kiművelem magam, ígérem, ha segítesz. Sűrűn van módom a Mandineren olvasni és kérni, hogy ne lopják le a cikkeimet. Na, ott a második komment “liberális kurva”, másfél perccel a lopás közzététele után, pusztán a női név miatt.

      Nem “a” konzervatív értékrendben, hanem “ebben a konzervatív” értékrendben — hogy melyikben?, abban, amelyikről a cikk szól, és amelyben a hierarchia, a rend követelése vezet a múltba, a hőskultuszhoz, a keresztény állam, a királyság, a tanári pofon, a halálbüntetés követeléséig, a sportteljesítmények istenítéséig, a homofóbiáig és az uniformizálásig. Meglepően nagy a metszet a halmazok között, az én állításom pedig, hogy a rendpártiság a közös ok.

      A melegolimpia-rész olyan zöldes, ez azt jelenti, link mutat valahová. Olvasd el! Nem a NOB, hanem a melegolimpiaellenes hangok, csoportok és megmozdulás tiltja. Nem a melegek olimpián való részvételét, hanem a külön melegolimpiát.

      Egy kicsit lassabban, és akkor tudunk beszélgetni!

      Kedvelés

      • Szia!
        A Mandiner, mármint a hírportál része ezt csinálja: cikkeket idéz és visszalinkel rájuk. Gondolom le lehet tiltani a blogodat, de akkor visszalink sincs. Én inkább a blog részére gondoltam, ami egy konzervatív közösség sokszínűségét mutatja.
        Értem én, hogy a zöld az link, kösz, de nekem (amellett, hogy elolvastam a cikket) bőven elég, amit te írsz. Ha nem így gondolod, fogalmazz árnyaltabban, egy blogon nincs terjedelmi korlát.
        Nekem az egész írásodban az volt mélységesen bántó, hogy éppen te, aki mint liberális, próbálod demonstrálni, hogy sokoldalúan és empátiával szemléled a dolgokat, egy olyan konzervativizmus-képet vázolsz fel, amit mintha életlen baltával faragtak volna.
        Ha a szélsőjobbra gondoltál, akkor írd azt. Ha a gárdistákra, akkor azt. De kérlek, ne mosd össze az egészet a konzervativizmussal.
        Erről a “térfélről” nézve, amit írtál, éppen olyan leegyszerűsítő és bántó, mint amikor valaki azt írja, hogy minden zsidó liberális és minden liberális a “nemzet testét marcangolja”.

        Kedvelés

      • Én nem állítottam, hogy mindenkit tisztelek és elfogadok, ez valami tévedés. Például az intoleranciát sem, a maradiságot, az egyház világi hatalmi törekvéseit és még nagyon sok mindent nem áll módomban tiszteletben tartani (támogatni?).

        Nem, a Mandiner lelopta az engedélyem és a tudtom nélkül a cikkemet. Nem blogbejegyzést, hanem cikket. Tudom, hogy ezt csinálja. Törvénytelenül csinálja. El is kezdtek nyomozni utánam, kitették kommentben a személyes adataimat, és senki nem moderálta.

        Nem mostam össze semmit, pontosan arról írtam, amit felvezettem több bekezdésben. Ha ez érinti az identitásodat, értem, hogy sért. Nem, nem a szélsőségesekre gondoltam, hanem a rendpártiságra mint elvre, amely ennyire sokfelé vezet. És ennek a veszélyét konzervatívként is be lehet látni, persze csak ha akarod, ha érdekel, ha nem kötözködni jössz.

        Te pedig reagálhatsz, tényleg üdv, de zavar, hogy így gazdálkodsz az időmmel, hogy megmondod, mit kellett volna írnom. Én nem védekezem, mert az sok energiát vesz el, és írni szeretnék. Azért blog, mert azt követem, amit én gondolok. Nincsen olyan szabály, hogy erről meg arról is kell írnom, ha teljes képet akarok — egy glosszaszerű bejegyzés sosem teljes kép.

        És nem érdemes “ha á egyenlő bével, és bé egyenlő cével, akkor nyilván…” logikával, csak betű szerint olvasni sem, meg kell érteni a szerző szándékát kioktatás helyett.

        Kedvelés

  2. Tudod, mit hiányoltam kicsit, míg olvastam? Az ötszáz felkiáltójelet, amit a rendpártiak valahogy sosem felejtenek el használni. Ha őket olvasom, minden mondat ordít, dörög, dübörög, csak felkiáltójelek vannak, kérdőjelek sosem. Vagy ez csak az én ferdítésem?

    Kedvelés

    • Talán mert riasztónak érzed? Nem tudnak annyira magyarul a jobboldali sajtóban, ez a hipotézisem. Nyelvi eszközök helyett megy a hatásvadászat, kiabálás, transzparens-jelleg. Olvassunk el egy darab Révész Sándort és egy Bayer Zsoltot. De ezt már írtam.

      Kedvelés

  3. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: csak az olvassa

  5. Visszajelzés: antifeminista? nőgyűlölő? | csak az olvassa

  6. Visszajelzés: miénk a jövő | csak az olvassa

  7. Ezt csak most láttam, hogy címlapon van. Nekem durva élmény volt, mikor a húgom mesélte, hogy az egyik srác gyengébben teljesített, mire a tesitanár óra végén plusz egy kört futtatott a fiúkkal, és csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy ezt most az X. Y. miatt futjátok. Majd ezek után az öltözőben X. Y.-t többen lefogták, egy meg ütötte (ez is milyen gyáva dolog), és a húgom azt állította, hogy a tesitanár tudott róla, hogy ez lesz/ez történt.
    És ezt is úgy bírom, hogy a tanárok eszközként használják az ilyen verőlegényeket, illetve ugyanígy a vezetőség meg a tesitanárt. Nem láttátok az Egy becsületbeli ügy című filmet (Jack Nicholson, Tom Cruise, Demi Moore), amikor elmagyarázzák, hogy mi az a “megrendszabályozás”? Hát nem ez megy minden (gólya)táborban, öltözőben, államvizsgán és még ki tudja, hol?

    Kedvelés

  8. A hányinger kerülget, amikor előjönnek az emlékek az ‘ilyen tanári pofonoktól.’ és nem a pofon a lényeg, hanem utána a teljes magadra hagyottság, a megtapasztalás, hogy mindenki cserben hagy, akinek védenie kellene téged. Csak egy emlék most részletesen, a legmarkánsabb. Nyári tábor a Duna partján. Kb. 12 éves voltam. Szobánkba bejön egy tanár, utasít valamire jogtalanul, nem teszem meg. Kirángat a szobából, szerez valahonnan egy kötelet és az udvaron a karjaimat hátrafeszítve kikötöz egy fához. Arikulátlanul ordít velem hogy mit képzelek, ha ő azt mondja ugorjak, meg kérjek tőle bocsánatot, én meg álok ott szemben vele, a fához kötözve, moccanni sem képesen és dacosan a szemébe nézve hangtalanul ordítom bent hogy nem, így nem, engem nem, soha! És valamikor aztán jön másik felnőtt(ek), és kiszabadít, és az ügynek semmi következménye nem lesz, elfojtják, elnémítják aki szólna, a tanárok egy emberként fognak össze a másik tanár mellett, legfeljebb hallkan kap egy ejnye bejnyét, én pedig ott állok, akik a család barátai, senki nem fogja a pártomat, senki nem cirkuszol, hogy ezt mégis hogy merte, senki nem kérdez meg, hogy én jól vagyok-e, hogy hogy élem ezt meg, “menjél játszani!”. Azt már ennyi idő után nem tudom, anyámat tájékozatták-e egyáltalán, de én biztos mondtam neki, és bár gyerekkoromban mindig úgy éreztem hogy ilyenekben melletem állt, de azt tudom, hogy nem ment utána, nem csapott az asztalra, és innen visszanézve most már ez is olyan felemás nekem……

    Kedvelés

  9. “Férfi üt fiút, és ha a fiú erős, és férfi, és van hatalma, ő is üthet majd. Az ütés joga. Nem, ez nem erőszak! Ez rend! És rendnek kell lenni.”
    Azt régebben is tudtam, hogy a bántalmazott fiúgyerekek nagy számban válnak maguk is bántalmazóvá, de nem értettem a miértjét. Nekem az lett volna a logikus, hogy ha valaki átélte milyen iszonyú érzés ha verik, ő ezt nem akarhatja másnak. Aztán olvastam egy kisfiúról (akit időnként nagyon elvert az apja), hogy ő nagyon fél mikor az apja ordítva keresi a lakásban és ahogy rettegve bújik a fotel mögött, arra szokott gondolni, egyszer ő is lesz felnőtt és erős és akkor majd ő fogja ütni…
    Na, akkor egy csapásra megértettem hogyan is működik ez…

    Kedvelés

    • Csináltak ilyen kísérletet, hogy a gyerekeknek levetítették, hogy a nevelő, aki előtte jó viszonyt alakított ki velük, egy bizonyos bábut üt. Utána pedig odatették azt a bábut a gyerekek közé, és sokan szintén elkezdték ütni. Illetve asszem, volt egy ilyen társadalmi célú hirdetés is, hogy az apa ordított az anyával, az anya a gyerekkel, a gyerek meg a babájával.

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.