antifeminista? nőgyűlölő?

Ma a nőgyűlölet természetéről tűnődöm, mert nagyon meglepett a sok visszajelzés Török Monika blogján — azóta a legtöbbet törölte –, és azóta itt is, meg leginkább e-mailben. Egyre nagyobb a felelősségem a blogom hangulatával, az olvasók közérzetével kapcsolatban, ezért az ilyen hozzászólások beengedésével nem szennyezem a blogot, nem engedem okádóhellyé válni és nem akarom, hogy a békésen olvasni, beszélgetni vágyókat elriasszák a fenyegetőző, primitív és ordas megnyilvánulások. Ezért van moderáció, mert elképesztő mennyiségű mocsok is jön, viszont, hogy az íróik se szomorkodjanak, itt adok egy kis elemző bemutatót abból, hogy néhány férfi a marginális meggyőződéseivel micsoda dühvel esik nekem, látva, hogy határozottan érvelek, és emellett remekül vagyok, cseppet sem az a beteg lelkű, magányos, keserű és ronda “nősténysoviniszta”, amilyennek látni szeretnének, de leginkább azért, mert nyilvánvaló, hogy itt a blogon valami fontos történik.

Ne tudjuk be mindezt reflexszerűen a trollkodásnak, az internet szolgáltatta arctalanságnak: ők a nőkkel kapcsolatos írásaim miatt jelentek meg, attól dühösek, amellett ők férfiak, és a nemi különbségeket próbálják a maguk javára fordítani.

Köztük József, aki több néven próbálkozik rendületlenül: e-mailben, de ő tanácsadó, hozzászóló és felvilágosító is, jól felismerhető egyes nyelvi jelenségeiről, nem létező szavakat használ, kedvence a triumfalista.

Mit csinál tehát a lesből támadó ruhaszárít nőgyűlölő, aki értelmes párbeszéd helyett rám ront?

Lecsap

Észrevesz, olvas, azonnal betagoz a világképébe és rámszáll, mondja, mondja, provokál és nevetségessé próbál tenni mások előtt, holott a legelején tudhatta volna: nem érdekel, a koncepciózus vitának nincs értelme, sőt, nem is vita.

Nem érti, amit írok

Itt hosszan sorolhatnám a példákat, de a legfontosabbat emelem csak ki. A nőgyűlölő nem a nőket gyűlöli általában, nem azt jelenti, hogy homoszexuális — egyébként általában homofób (miközben a homoszexuálisoknak egy markáns csoportja ugyanúgy rosszul van a patriarchális fölénnyel fellépő férfiaktól). A nőgyűlölő azokat a nőket gyűlöli és rohanja le, akik nem illenek bele abba a modellbe, ahol ő az erős, okos, domináns, önrendelkezése csorbítatlan, illetve joga van a szexhez. Akik beleillenek, azokat imádja. Nőgyűlölő tehát a kontrolláló, hibáztató, számonkérő férfi — avagy nő.

Ha nőgyűlölő lennék, valószínűleg már rég férfiakkal élnék, mint valamelyik szomszédom.

Érvek helyett azonnal gyűlölködik

Valóban minden mérlegelés nélkül, ha rám fogják, megszimatolják, hogy alkalmas vagyok arra, hogy betuszkoljanak a gyűlölet feliratú dobozukba — márpedig az nem lehet üres! –, onnantól bordó köd, és teljesen mindegy, hogy mit mondok, mennyire türelmes vagyok, és még eltűnni sem lehet, jönnek utánam.

aljas beteg

Utópista, fantaszta, és beteg eszme, neked pedig minden szavad méreg, sátáni méreg.

Általánosít

A férfiak egyszerűek, és amit mondanak, azt úgy gondolják. A nők ellenben mindig belelátnak valamit, amit soha nem is gondol a férfi.
Persze a nők elvárják a gondolatolvasást is, ami néha működik, sok esetben viszont nem.
Mindezt úgy, hogy szeretem, és tisztelem a nőket. Az ellenkezőjét viszont ritkán tapasztalni.

Kontrollál

Az ilyen kommentelő, levélíró meg akarja magyarázni nekem a világot általában, a saját életemet, élményeimet, okokat keres, mintha eleve ő lenne a tudás birtokában. Szereti az arénahangulatot, s hogy ez mások előtt történik. Linkeket küld az ismerősöknek rögvest. Ő nem mást mond, nem ütköztet, hanem kinyilatkoztat, és soha nem kíváncsi. Le akar nyomni, hitelteleníteni, megsemmisíteni, hiszen én vagyok az ellenség: egy nő, aki nem azt mondja, amit ő helyesnek tart. Lefestették neki az ellenséget sokszor, s most örül, hogy rámtalált: hát ilyen! Nem, nem beteg az ilyen ember, ne tévedjünk el, csak megjeleníti, koncentrálja, ahogy a nőkkel bánni szokás, amennyiben nem engedelmesek.

Infantilizál

Lekezelően eltévedtnek, tudatlannak, elfogultnak neveznek, ez hasonló a kontrollhoz, de van benne jóindulatú paternalizmus is.

A férfihang című orgánumon pedig egyenesen nyivákoló leánygyermeknek titulálják a nőket, akik ellenérveket fogalmaznának meg, és trollketrecbe, a metaforikus szóhasználat szerint rácsos ágyba zárják őket, hogy a felnőttek nyugodtan beszélgethessenek. És olyanok vannak a trollketrecben, akik bátorkodnak megemlíteni, hogy talán a védekezésre való képtelenség is a nemi erőszak kritériuma, és nem kéne hosszan bizonygatni a nyomozáskor, hogy a nő mennyire ellenállt. Mert a feministákat beszéltetni kell, hogy leleplezzék saját hazugságaikat. Feminista, TEHÁT nem lehet igaza.

Személyeskedik

Bármit elárulok magamról, az ilyen férfi lecsap, átértelmezi, igazolja az indulatait vele: természetesen mindenért én, az elvakult feminizmusom (amit ők akasztottak a nyakamba) felelős. Így jár, aki feminista! Például, felmerül, ki miért van ott, én egyedül vagyok karácsony első napján — olvasóim tudják, miért, a gyerekek meg alszanak –, és akkor

Talán az nem működött hosszú távon, amit most is tettél.

De kutatják az összefüggéseket, és nem az én és az ő érveik között, hanem az én érveim és az életem között: aki ilyet mond, az biztos ilyen meg olyan. A legjóindulatúbb tipikus értelmezés szerint traumatizált vagyok, az a bajom, azért nézek mindent ebből a szemszögből. Hogy mitől lehet ekkora a szemszög, miért vannak ennyien a traumatizáltak, és ha már elhallgattatni nem tudják, miért velük és nem az agresszorral foglalkozik mindenki örökké, még a jóindulatúak is, arról nem tudunk meg semmit.

Betegnek nevez

Ami a hiteltelenítés újabb formája:

Némelyek fordítva vannak bekötve.

Valami nem oké a fejedben.

Te nem vagy normális.

Molesztál

Az elérhető nő akkor is izgalmas, ha feminista. Megnézegetik a blogját, fotóit, kamaszként vihogva a hason fekvős képen:

ez a te feneked? Hmmm, nem rossz.

— és bár feminista, reflexből ajánlatot tesznek neki. A blogon ketten, de e-mailben még vagy heten, ami megdöbbentő.

Most hogy ez a büntető jellegű “megbaszlak, hogy megtanuld” típusú (verbális) agresszió, amellyel Kukorelly is illetett még nyáron, csak voltam olyan elegáns, hogy nem emlegettem, vagy valóban beindultak, a vonzalmukat leplezik, mint a harmadikos fiúk, esetleg az általános szexhiány szólal meg bennük, amelynek mindegy, csak fitogtassa, hogy ő is, ő is!, azt nem tudom.

Megismernélek szívesen, de jelenleg foglalt is vagyok, és lehet, hogy kb. apád lehetnék. Bár manapság ez sem akadály. 😉

meg kellett néznem az arcodat, mielőtt válaszolok. És nem állnék le veled. Más a szépségről alkotott fogalmam.

Ejha. Szexuális célponttá tesszük a nőt, hogy ennél fogva megalázzuk. Az az érv, hogy nekem te nem kellenél. Hogy fel sem merült semmilyen szexuális jelleg, hogy nekem ő nemhogy nem kellene, hanem eszembe se jutott, hogy egyáltalán van ilyen kérdés, az nem számít. Ha ő azt akarja, lesz szexuális közeg, ha nem, akkor nem — a lényeg, hogy ő dönt. Holott a szexualitása bárkinek a legbelsőbb ügye, amit intelligens lény láthatatlannak kezel, rendkívüli tapintattal, hacsak nem hasított villám mindkettejükbe.

Nálunk a pornó is OK. Nézhetem a feneked. Amit írsz, kiteszel arra reagálhatok. Élj ezzel együtt.

Hoppá. Tehát, ha neki oké a pornó, mert anyut nem zavarja, akkor joga van molesztálni. A hűsége nem szenved csorbát, ilyesmivel ne is vádoljuk!

Megjegyzem, nekem is más a szépségről alkotott fogalmam, mint az arc, amit a tükörben látok, de kit érdekel ez? És az ő véleménye, az meg végképp…? Ronda vagy, nem lehet igazad? Egy szép nőnek vajon hinne? Igazad sincs, és még ronda is vagy, bezzeg az én barátnőm, aki egyetért velem, ő szép! Mi lehet ebben a logika? Jusson eszükbe Géza, a derék buszsofőr, aki addig udvarolt, amíg meg nem kértem, hogy álljon le, és akkor én lettem a lepukkant ribanc, és nekem sírta el, hogy még egy ilyen sem áll szóba vele.

Tudom, furcsa, ahogy ezeket taglalom, de olyan vagyok én, mint a biokémikus, aki a saját nyálát nézi a mikroszkóp alatt — nagyon érdekelnek az összefüggések.

Ó, ha lehetne csak beszélgetni. Napi idézetnek akartam, de ide való:

Minden férfi-nő kapcsolatban ott vibrál a nemiség

– de hát miért? Nem vagyunk állatok! És annyira unalmas és fárasztó… a már megint. Hogy vigyáznom kell, figyelnem kell. Én provokálok, azt mondják. Én! És mindez ráadásul a vonzó nőknek fenntartott privilégium, amely után a szőrös anyajeggyel megáldottak a nyálukat csorgatják: ún. tetszik a férfiaknak.

Álmomban a nőiségem nem téma fűnek-fának, nem közkincs. Álmomban ezerféle módon lehet beszélgetni a másikkal, utcán is, buszon is lehet nyugodtan ismerkedni, nincs mustrálgatás, húspiac, hajsza, az idősebb férfi nem bújik segítőkész köntösbe, hogy aztán játssza a kifosztottat, a szépségem nem zsigeri választ vált ki a másikból, ha mégis, az az ő szégyenlős magánügye marad, nem traktál vele, nem fordítja ellenem, és a szerelem ritkán, megdöbbentő módon egyszer csak ott van, sima, nem ragad.

Álmomban nem csak poros rózsaszín kapcsolat van, hanem orgonalila, gyöngyszürke, kobaltkék, pávakék, haragoszöld, halványsárga is, és nem zavarja sem a feleségeket, sem a férjeik álmát egyik sem.

Ezt nem értik, emberünk így érvel:

Megfosztanád az embert az emberi oldalától. Nem, egy meztelen test soha nem lesz mindenkinek közömbös. A szex sem, akkor sem ha munkatéma. Az aljasság az, hogy kiraksz egy képet egy citromról és beszólsz ha beindul a nyáltermelés. Biológia. Nem azonos ez azzal, hogy “jogos zaklatni egy miniszoknyás nőt” és nőgyűlölő bárki aki a képre reagál, ez csak a te fejedben keveredik. Magam nem szeretnék ilyen reakciókat, a mondanivalót tartom fontosnak. Ezért nem rakok ki képeket egyik esztétikus testrészemről sem. Mint kapcsolatban élő ember valójában a foglaltságomat azért jeleztem, mert az ember ezt egyértelművé akarja tenni.

Azért az sajátos egy világ, ha az véd meg a molesztálásról, hogy az ember leírja, hogy kapcsolatban él, “foglalt” (ezen is tűnődjünk el, a szón és amit magában foglal — mintha nem portyáznának netszerte kapcsolatban élők tömegei), vagy hogy nincs róla elérhető kép. Ilyesmi történik akkor is, amikor a közszereplőket mustrálgatják, hogy hogy néznek ki.

Ó, barátaim, akitől én valaha akartam valamit, az nem keverte össze mással. És én döntök, ebben is. Én nem molesztállak, ne molesztálj te sem.

Szerinte tehát általánosan emberi, hogy egy ismeretlen nő fotója láttán beindulnak bizonyos reakciók (és az is, hogy le is írja — hát mi közöm hozzá?), de a vége megint az, hogy ha szólok, ne gusztálgasson, akkor rám lehet borítani az egészet: rajta vagyok kapva, lám, ilyenek a nők, felkínálkoznak, aztán háborognak, ha valaki reagál, szegény férfiakat ismét tőrbe csalták (és jusson eszünkbe Minden Áron).

Erre mondom én, aki nem fogadom el a buta kereteiket, hogy ha ő azon a képen egy segget lát, egy szexuális segget, akkor az róla árulkodik, mert van azon minden, biciklizés, blogírás, lakásbelső és leginkább szerelem — az a férjem fotója, és kontextusa a blog, nem akadt fenn azon senki, de senki. Akit egy idegen segg képe így lázba hoz, hogy frankón meg is írja az illetőnek két alázás között, annak eléggé szegényes lehet a lelki meg a nemi élete.

Túlbecsüli a hatásomat

De ilyen ötvenes évek propagandaszínvonalon ám:

te népellenes uszító demagóg senki

meg akarod változtatni a világot, receptet is adtál arra vevő közönségnek, hogy hogyan. Kb. szikrát gyújtasz gázzal telt helyiségben.

Ha háborút indítasz, miért visítasz, ha te is kapsz belőle? Nem vagy te hős, csak egy alattomos uszító, megadod a rég várt önigazolást egyes nőknek, hogy ők aztán semmiről sem tehetnek, minden csak a gonosz elnyomó férje bűne, aztán félreállsz, ha szakad a család, te elegánsan vállat vonsz, a férfi hibája, dögöljön meg.

Megtisztelő, komolyan. Bár történne valami, még több változás a szavaim nyomán!

Rasszizmus

Ez meglepő, hogy fajvédő meg hungarista linkek jöttek, még Reina Nicolasa előtt, a jó képességű, fehér bőrű gyermekeinket kommentelte Józsefünk. Antifeminista, konzervatív, soviniszta, rasszista, neonáci… Kik lehetnek ezek? Van komoly átfedés a férfihanggal, érdekes, hogy ott előfordul a nyílt behódolás a Fidesznek, amely, mint írják, biztosan nem fog genderügyben butaságokat lépni, illetve Varga István szavait csak elferdítették. Hoffmann Rózsa hölgy, akinek erénye, hogy tiszteli Viktort, de bezzeg a nők jogaiért küzdő elempés meg a szoci képviselőnők, és általában mindenki, aki nem ért egyet, balliberális, ami persze szitokszó — az ember kimondja a mondatot a hajmeresztő írásokat olvasva, amit pedig nem akar kimondani, hogy hát ezért tartunk itt.

Mi a közös ezekben a nézetekben? A hierarchia, a múltba révedés, a tekintélytisztelet, a rendpártiság, egy kis keresztény szósszal. És a mérhetetlen tájékozatlanság, az öt négyzetméteres látókör, közben agresszív okoskodás, linkek, olvasmányajánlók, elhallgattatott elméletek csikorgó foggal.

Ha Pozsonyi Ádám lennék (ő is odatalált ám a facebookra az iszlámos férfihang-linkre!), ilyeneket írnék:

A jobboldali: a múlt.

A baloldali: a jövő.

A jobboldali: a dühös, felindult követelőzés az önérdekért.

A baloldali: a mérlegelő, kérdező, racionális, másokat tisztelő.

De hát nem vagyok én Pozsonyi Ádám, és ez is hülyeség, ha jólesne is, mert ez nem így működik, a bal- meg a jobboldal is ezerféle lehet, és attól függ, ki beszél: a színvonal is különböző. Amíg egyébként magukat liberálisnak meg jogvédőnek mondó közéleti személyiségek simán homofóbok vagy nőgyűlölők, addig a címkéknek semmi értelmük nincs.

Ha engem kérdeztek, hiszek a szolidaritásban, a társadalmi igazságosságban, pártolom mindazt, ami progresszív és humánus, a többit már megírtam itt. Egyébként tele vagyok ellentmondással én is, mert az ember összetett, és akit egyszínűre fakít az ideológia, az olyan ember is.

Én eztán más témákkal, közük személyes élményekkel jövök, hagyjuk a feszkót, nem akarom, hogy elijedjenek a békére vágyók. Török Monikával zárom le ezt a kis gyűjtést, mert jól szólt:

ki kérte, hogy olvassa a blogomat, ha nem tetszik? menjetek, oszt darvadozzatok a turulba.

50 thoughts on “antifeminista? nőgyűlölő?

  1. Tetszik, hogy te úgy „ex cathedra” megállapítod, hogy mely szavak léteznek, és melyek nem. Egykori magyartanárnőmre emlékeztetsz (archetipikus klimaxos komcsi szipirtyó volt), aki ugyanígy állapította meg egyes dolgozataim megfogalmazásába belekötve, hogy már pedig a magyar nyelvben szenvedő szerkezetet használni archaizmus, és tilos így fogalmazni. Hiába, én konzervatív őskövületként szeretem a passzívot, másrészt meg a liberális nyelvtudomány álláspontja szerint a nyelvészet nem lehet normativista, deskriptív, hanem csakis deskriptív. Amit pedig anyanyelvi használó használ, más ugyanilyen anyanyelvű személyek megértenek, azt nem lehet kihaltnak, archaikusnak vagy nemlétező nyelvi formának bélyegezni.

    De tényleg, a triumfalizmus, triumfalista kifjezések miért is nem léteznek? Ha rákeresel a Google-vel ezekre a szavakra kidob nem egy találatot. De ha már angol:

    http://en.wikipedia.org/wiki/Triumphalism

    A triumfalizmust abban az értelemben használtam, amikor érzelmileg felfokozott hangulatú stílusban írsz arról, hogy már pedig ez kész tény, így lesz és kész, „jön, jön”, győzelmünket megállítani nem lehet. A boxolók szoktak így beszélni a mérkőzés előtt, maguknak „szerényen” megelőlegezve a győzelmet, ő már bajnok, a másik pedig „nem is kérdés”, hogy „szét lesz ütve”.

    Te is triumfalista vagy: szeretsz ebben az érzelmi felfokozottságban lelkendezni, hogy „itt elindult valami”, a feminista világforradalom immár megállíthatatlan, egyre többen, egyre határozottabban, előre, előre, harcra fel! Szorgos népünk győzni fog! http://www.youtube.com/watch?v=38qs1F9nDA8 Ez a dicsőségesnek tűnő hangnem egyeseknek talán meggyőzően hat a gyengék számára, annál idegesítőbb azok számára, akik a hideg ráció talaján szeret(né)nek diskurálni.

    Bírálod a totalitárius ideológiákat, hogy magukon kívül nem ismerik el semmilyen világnézet legitimitását. De te miért nem vagy olyan szerény, hogy nem tekinted lejátszott meccsnek a kis világmegváltó mozgalmatok végső győzelmét? Miért kell elvitatni más nézetek létjogosultságát, és mindet felcímkézni valami lekezelő kifejezéssel (szexista, patriarchális, mittomén), vagy pedig konyhapszichologizálni (ez alatt azt értem, hogy ha valaki látszólag megértő, de leereszkedő stílusban arról értekezik, hogy a másik azért gondolkodik úgy ahogy, mert dühös, frusztrált, verte az apja, sikertelen az életben és hasonlók, ezzel elébe vágva annak, hogy érveit komolyan számba vegyék)… ?

    Kedvelés

  2. Egyébiránt megjegyzem a triumfalizmus, triumfalista, triumfáló kifejezéseket a magyar nyelven elsősorban (katolikus) egyházellenes éllel szokták használni, esetleg az egyházon belüli progresszivisták, liberálisok a konzervatívok ellenében. Itt a „triumfáló egyház” az, amely nem magát marcangolja, szégyenkezik a múlt és a jelen vélt és valós bűnei miatt (ismerjük ezeket inkvizíció, keresztes háború, pedofilpapok bla bla bla, a vallási viták „reductio ad Hitlerum”-ja), hanem felvállalja, hogy a kereszténység, azon belül is a katolicizmus egy „diadalmas világnézet” (Prohászkának volt egy ilyen című könyve: http://www.ppek.hu/k231.htm ), amely mivel Istentől, Krisztustól ered szükségképpen győzni fog, megváltoztatja, felemeli a világot, az egyház pedig megdicsőül. Továbbá a „triumfalista” kereszténység szokott beszélni az Egyház történelmi érdemeiről is (amit ma sokan elfelejtenek), úgymint a latin ábécé elterjesztése, egységes mértékegységes, írásbeliség, barbár népek civilizálása, a nyugati kultúra vívmányainak terjesztése, és kevésbé hajlamos megalázkodni a pogány világ előtt, akikről jól tudja, hogy ők nem az egyházon belüli szexuális visszaélések áldozatait sajnálják, nekik ez csak ürügy, hogy rugdalhassák az Egyházat, továbbá mert donatisták (ld. donatizmus).

    Ennyit arról, hogy a magyar nyelvben kik és milyen kontextusban szokták használni ezt a kifejezést: pont olyanok, akik neked bizonyára nagyon tetszenek. A liberálisok általában nem nagyon szokták szeretni, ha a saját logikájukkal verik meg őket, a saját kifejezéseiket ellenük használni olyan, mint a saját fegyverükkel legyőzni őket. De még mindig nem értem, hogy miért állítod, hogy ilyen szó nem is létezik? Önjelölt nyelvőr vagy?

    Kedvelés

  3. „bátorkodnak megemlíteni, hogy talán a védekezésre való képtelenség is a nemi erőszak kritériuma, és nem kéne hosszan bizonygatni a nyomozáskor, hogy a nő mennyire ellenállt.”

    Na oké. Ugye régen lehetett hivatkozni a bíróságon a nemi erőszakkal vádoltnak a(z állítólagos) sértett kétes erkölcsi életére. Ma már ezt sem lehet, mert megalázó a nőnek, OK, legyen. De tegyük fel azt a hipotetikus esetet, hogy egy nő megvádol valakit nemi erőszakkal. Szerintetek, feministák, szerint ilyenkor a hatóságoknak, a bíróságoknak bemondásra le kéne csukni a pasast, mert ugye „a nemi erőszaknak nem feltétele, hogy külsérelmi nyomok keletkezznek”, meg „nem feltétel, hogy a sértett ellenálljon”. Jó, legyen. De komolyan megkérdem: ha ezek a megbízható, objektív, utólag, a hatóság által ellenőrizhető támpontokat, bizonyítékokat NEM lehet használni, akkor mégis miféle bizonyítást szabadna a feministák szerint a bíróságnak elvárnia a nemi erőszakhoz. Abszolút semmilyet? Bemegy a nő, azt mondja, a szomszéd megerőszakolta. Nyomozni igazából felesleges, hiszen külsérelmi nyom nincs (de a feministák szerint nem szabad elvárni, hogy legyen), ellenállásra utaló SEMMI jel nincs (de a feministák szerint nem is szükséges, hogy legyen), tehát akkor…? Elég a bemondás? Kontroll, ellenőrzés SEMMI ne legyen? Tényleg? Vagy ha VALAMILYEN mégis lehetne, akkor szeretném hallani, hogy mik lennének elfogadhatóak? És mi a garancia a hamis vádra? Csak annyi, hogy a nők ilyet nem csinálnak, mert ők jók, és egy ilyen feminista egyenlősdis feminista utópiában ilyen SEMMIKÉPP nem történhetik, mert nők csak a patriarchátus elnyomó világa miatt válhatnak rosszá, mintegy kényszerből?

    Komolyan érdekelne a véleményed, szépen kérlek, ne térj ki a kérdés elől. Miféle bizonyítási eljárást szabadna lefolytatni szexuális erőszakkal kapcsolatos feljelentés esetén?

    Kedvelés

    • Ez olyan gyönyörű, hogy mégis beengedtem.

      “ma már ezt sem lehet” — miért lehetett valaha? mit vagy ezen így felháborodva? ha valakit megerőszakolnak, ki a kétes erkölcsű? nem az, aki potya szexet ügyeskedik ki, jelzésnek értelmezve a nő szinte bármijét? Azt, hogy mikor volt kihívó, magakellető a nő, mindig a férfiak és az ő érdekeiket szolgáló nők fogják megmondani, természetesen koncepciózusan. És kinek a szemében, mércéje szerint, igényére, kölcsönös örömére lett olyanná az a kétes erkölcsű nő? Kétes erkölcsű amit csinál? Mit Csinál? Promiszkuitásban él. Hát azok a férfiak, akiknek így is kell, miben élnek?Kik vették igénybe annak a nőnek — nevezzük így: — a kaphatóságát? Ez tehát egy kurva — de maga a kurvaság is férfiak igényére jött létre, mert ők akkora szexuális nyomorban élnek, a saját partnereikkel annyira nem elegendő, nem boldogító a szex, hogy hajlandóak érte fizetni. A pénz pedig túlnyomórészt más férfiak zsebében köt ki, a nő testén csak átfolyik.

      Nem érzed hihetetlenül képmutatónak egyáltalán a felvetést is?

      Majd jönnek a jogász olvasók, van bíró is köztük, és elmondják, mit tekint ma bizonyítéknak a bíróság. Én csak azt kérdezem: akinek örömteli, kölcsönös volt a közösülés, miért tenne feljelentést? Milyen paranoia van egyáltalán a kérdés mögött? Nemzetközi tanulmányok szerint a nemi erőszakok látenciája döbbenetes, mert a nők tömegesen nem mernek feljelentést tenni, a megalázó eljárástól és a férfi bosszújától félve, amíg így van, elég röhejes a hamis vádak miatt gyanakodni. A hamis feljelentések aránya pedig semmivel sem nagyobb, mint más bűncselekményeknél.

      Hagyjunk már fel ezzel a paranoid gyűlölködéssel: a nők nem gyűlölik a férfiakat, nem akarják őket bemocskolni, tönkretenni. Hogy a feljelentéseik, válásaik mégis ilyennek tűnnek egyesek szemében, az egyedül a sértett, gőgös férfipöffeszkedés, szembenézésre és önreflexióra való képtelenség miatt van. A férfihangon azt varrták egy nő nyakába, hogy a férje megölte a szeretőjét, utána meg öngyilkos lett, két férfi halála szárad a lelkén — hát mikor öl hasonló helyzetben egy nő??? Ki ölt és milyen vélt jogok meg sérelmek alapján? Miért vannak ennyire megdöbbenve az urak, hogy női hűtlenség is van?

      Persze jellemző, hogy nem a tolvajlásnál, rablásnál jut eszedbe elgondolkozni azon, hogy a károsult esetleg önként adta oda a pénzét, vagy egyenesen rátukmálta a másikra.

      Kedvelés

    • Ez a probléma szerintem nem érinti azokat a férfiakat, akik a nőket nem a másikként, nem-annyira-emberként, használati tárgyként, hanem teljes értékű emberként szemlélik. El kéne búcsúzni attól a szemlélettől, hogy vagyok én, meg a másik, a nagyon másmilyen “nő”.

      Kedvelés

  4. Nem válaszoltál a konkrét kérdésemre, nagyban kitértél (az első két kommentem meg nem engedted be a cenzúrán), a felvezetőnek szánt sorról írtál fél oldalt, pedig nem is az volt a lényeges ebben a momentumban. A kétes erkölcsre hivatkozás annyi volt, hogy a megvádolt ügyvédje hivatkozhatott arra, hogy mivel a feljelentést tevő Csámpás Rozi a falu „könnyű nője”, aki eddig csak annak nem volt meg, aki nem akarta, FELTHETŐLEG nem kellett megerőszakolni, kötélnek állhatott az nagy valószínűséggel is. Ez nem közvetlen bizonyíték volt, hanem valószínűsítés. De oké, legyen így, mert nem szép dolog. Legyen 1:0 oda, ámen.

    De térjünk vissza a kérdésre: a feministák mindig azt mondják, hogy ezt ne, azt ne, amazt na. Arra lennék kíváncsi, hogy akkor mit igen? Nem elég folyton csak ellenkezni, alternatívát is kell kínálni. Szóval azt már tudjuk, hogy mit ne, nem kellett újra felraknod a lemezt, az érveket is ismerem. Most már arra lennék kíváncsi, hogy mit tartanál kívánatosnak. Ha ez sem védekezés, amaz sem, akkor

    HOGYAN
    még egyszer megkérdezem
    HOGYAN

    lehet szerinted bizonyítani a szexuális erőszak megtörténtét vagy meg nem történtét? Sehogy? Bemondásos alapon történjék? Tehát az illet feljelentést tesz, egyszer elmondja a rendőrség, egyszer meg a rendőrség előtt, aztán ítéljék el az illetőt, SEMMI egyéb bizonyítási eszközt ne szabadjon igénybe venni? Komolyan kérdezem, légy szíves válaszolj érdemben.

    „A hamis feljelentések aránya pedig semmivel sem nagyobb, mint más bűncselekményeknél.”

    Ebből az következik, hogy ennek veszélyével ne is foglalkozzunk? Azzal, hogy azt mondtad, hogy „nem nagyobb az aránya”, ezzel együtt azt is ki mered mondani, hogy „tehát ennek veszélye elhanyagolható, nem kell vele foglalkozni”. Emlékezz: a halálbüntetés ellen pont azzal szoktak védekezni, hogy lehet, hogy egy ártatlan végeznek ki. Ennek is kicsi az esélye, de gondolom téged sem nyugtat meg a veszélye alacsony aránya.

    Most nem az érdekel, hogy fel tudod-e mondani a leckét arról, hogy a hímsoviniszták aránytalanabbul gyakran hozzák fel hamis nemi erőszak vád kérdését, az érdekel, hogy:

    1. Elismered-e, hogy van valósa veszélye, lehetőség annak, hogy valaki nemi erőszakkal hamisan vádol?
    2. Ha ez egy valós veszélyes, akkor érdemes ezzel foglalkozni VALAMILYEN módon? Vagy pedig nem számít, csak ami most van, az ne legyen, ami meg legyen helyette, azt nem kívánod megmondani, passzolod a kérdést.
    3. Ha esetleg van javaslatod, vagy tudomásod a feminista konszenzus javaslatáról, ha annak AZ ELMÉLETI LEHETŐSÉGÉT vizsgáljuk, hogy mégis van hamis nemi erőszak vád, akkor milyen bizonyítási eljárás legyen lehetséges az eljárásokban, ha mostaniak nem?

    Egyébként a hamis nemi erőszak vádnak van szakirodalma is. Konkrét kérdés: vajon ez MIND KIZÁRÓLAG CSAKIS hímsoviniszta elfogultság, vagy azért az elméleti LEHETŐSÉGÉT elismered annak, hogy ilyen egyáltalán létezhetik?

    http://en.wikipedia.org/wiki/False_accusation_of_rape

    http://en.wikipedia.org/wiki/False_allegation_of_child_sexual_abuse

    Kedvelés

  5. József, ez nem vita, én pedig azt moderálok, amit moderálandónak gondolok: téged a szemét, gyűlölködő megjegyzéseid és trollkodásod miatt, magyarázat az első bekezdésben. Itt kommentelni nem általános emberi jog, ne kérd számon rajtam. Most mondom: itt te többet nem kapsz szót, bármilyen jellemzőt írsz is.

    A kérdés, amit feltettél, értelmezhetetlen, mert az az alapja, hogy a szemét nők ellen be kell biztosítaniuk magukat a derék férfiaknak. Ez elég meghökkentő, hogy miközben milliószám zajlik a visszaélés a női testekkel, téged hosszú bekezdésekben pont ez foglalkoztat.

    Javasolnám, ha garanciát akarnak a nők szemétsége ellen, csak mély szeretetkapcsolatban szexeljenek a férfiak, soha senkivel ne erőszakoskodjanak, ez biztos védelem, és az antifeminista-fundamentalista állásponttal is egybeesik. Úgy nem lesz semmi kétely és probléma.

    Kedvelés

    • Nem baj, azért neked leírom, te így is elolvasod, a közönség meg majd elolvassa a férfihangon a mondandómat, gondolataimat témával kapcsolatban. Ha olyan triumfalistán akarnék fogalmazni, mint kegyed, akkor hozzátehetném, hogy ott majd jó sokan fogják, és húúú…

      Tehát egyszer elkönyveltél egyszer és mindenkorra gyűlölködő hímsovén alaknak, akinek kuss a neve, SEMMILYEN ellenvetési joga nincs és nem is lehet. LOL! Elismerhetném, hogy talán elvettem a sulykot, azonban jól ismerve a vitastílusodat, ez nálad nem olyan, mint a táncban: ha én bocsánatot kérek, akkor te is lépsz egyet hátra, mint a táncban illik méltányosnak lenni. Ez olyan kötélhúzás, ahol az egyik ha enged, akkor te már azt tekinted kiindulópontnak, és te egy tucatnyit sem engedsz.

      És ha más mondja ugyanezt? Az mondhatja? Szóval a személyem a bűn? Vagy ezt a gondolatot senkinek sem szabad itt megosztania, csak akkor osztod meg, ha utána lehurroghatod?

      Hozzászokhattam már, hogy a magukat liberálisnak gondolók a legnagyobb cenzorok. A rendes diktatúrában legalább ki van mondva egyenesen: mi vagyunk hatalmon, ez az uralkodó ideológia, csak helyeselni lehet és kuss a neved. A te eszméd képmutató és hazudik. Hazudik, mert azt mondja, hogy itt szólásszabadság van, gondolatszabadság, nincs központilag előírt ideológia (világnézeti semlegesség, stb.) aztán ha érdemben elütsz a kurzustól, már jön az, hogy ezt nem szabad kimondani.

      Mert gyűlöletbeszéd. Mert ez szexista. Rasszista, homofób, gyűlölködő, agresszív, tekintélyelvű.
      BLA BLA BLA BLA….

      Záporoznak a soha nem definiált jelzők, szitokszavak, bélyegek össze-vissza, a kurzus zakatol tovább, mint egy elszabadult gőzmozdony, aki ellentmond, azt kiírják a mainstreamből, kicenzúrázzák.

      Eddig oké, simán diktatúra, de miért kell a szabadságról papolni, ha egyszerűen ENNYIRE kilóg a lóláb? Százszor egyenesebb egy olyan ember, akit te nácinak meg mit tudom minek címkézel, mert ő nem keveredik ellentmondásba a SAJÁT (!!!) elveivel, ha a vele egyet nem értőket elhallgattatja, ugyanis ő veled, veletek ellentétben SOHA nem hazudta (!) azt, hogy ilyesmit ő nem csinálsz.

      És most nem csak TE kis magánblogodról beszélek (mondjuk ez alapján nem tudom milyen erkölcsi alapod van a férfihang moderációs elveit számon kérni, a tiéd talán kevésbé önkényesek?!), hanem az elvbarátaidról.

      Kedvelés

    • Ami pedig a kérdésedre írtál az a válasz kikerülése. Nem „szemét nőkről” beszéltem általában, csak amiről te is írtál itt https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/20/mert-az-nekik-is-jo-lenne/

      „Mindannyian gyarlók vagyunk, mindannyian szívesen heverésznénk nyugágyban koktélt szürcsölve, fiatal testektől körülvéve”

      Szóval elismerted, hogy „Mindannyian gyarlók vagyunk”. Oké, tehát nők is, ez eddig tiszta. Tehát teljesen MINDEGY az, hogy toposz-szerű-e vagy hímsovik szokták-e felvetni a hamis nemi erőszak lehetőségét egyes nők, ha egyszer LÉTEZHETIK ilyen. Szerinted már maga a kérdésfelvetés és gaz hímsovinizmus. De miért? Komolyan kérdem, miért nem szabad ilyet felvetni, ha szerinted mindannyian, férfiak és nők egyaránt gyarlók vagyunk.
      Hamis nemi erőszak vád nem csak (volt) partner ellenében fordulhat elő. Mi van, ha egy nő így akarja kitúrni a főnökét? Most ne azzal válaszolj, hogy ennek a lehetőségére gondolni is bűn, mert ezzel lesöpröd a kérdést.
      Én egyedül annak puszta LEHETŐSÉGÉRŐL beszéltem, hogy ilyen lehet. Márpedig lehet ilyen, mint ahogy volt is. Bosszú, irigység, kibabrálási szándék. Ha a jog nem vár el SEMMILYEN bizonyítást a feljelentőtől, akkor mi a garancia arra, hogy nem fog ilyen történni? Az, hogy a nők jó természetűek, és azt gondolni, hogy a nők is gyarlók (amit elvileg és implicite te is elismertél, gyakorlati következményeit már kevésbé voltál képes levonni), és egyesek közülük (egy szóval sem utaltam arra, hogy ez mennyire GYAKRAN fordulhat elő, egy is sok!) gyarlósukból fakadóan visszaélnének ezzel az eszközzel. Mert ez egy fegyver lenne, ha úgy kell értelmezni, mint ahogy a szavaidból kiolvastam: bizonyításra nem lenne lehetőség, hiszen az a valódi áldozatokra nézve megalázó, és a női nemről ÁLTALÁBAN ennek a lehetőségét feltételezni is hímsovinizmus.

      „az az alapja, hogy a szemét nők ellen be kell biztosítaniuk magukat a derék férfiaknak”

      Senki nem beszélt ÁLTALÁBAN véve „szemét nőkről” vagy „derék férfiakról”. Ezt te adtad a számba. Mivel a bíróság nem mindentudó, ezért csak bizonyítékokból indulhat ki. Tárgyi bizonyítékok, tanúvallomások, szakértői állásfoglalások, stb.

      Mindössze annyit kérdeztem, hogy mi az ami végül megmaradhatna bizonyítási eszköznek a vádlott kezében, ha NEADJISTEN MÉGIS hamis vádról van szó?

      Kedvelés

    • Továbbá te arról szoktál beszélni, hogy te az úgynevezett „fegyvereket” ellenzed, ami az egyik félnek hatalmi eszközöket, túlhatalmat biztosít, és visszaélésre kondicionál.
      Ugyanígy kérdem: az vajon nem „fegyver” lenne-e, hogy egy nő besétálhat egy rendőrségre, hogy

      „Jó napot kívánok Tóth Mária vagyok, a Kovács Lajos megerőszakolt.”

      És innentől fogva a Kovács Lajos azt se mondhatná, hogy bocsánat, sosem láttam ezt a nőt, mert a nőnek SEHOGY nem kéne bizonyítani az állítását, hiszen hogy is lehetne? A klasszikus bizonyítási módszerek ugye hímsoviniszták:

      1. Külsérelmi nyomok, zúzódások, szeméremtesten sérülések, hüvelyi sérülések: Ezt nem szabad vizsgálni, mert megalázó az orvosi vizsgálat, továbbá akkor is lehet nemi erőszak, ha a nő nem ellenállt, mert lehet félelmébe leblokkolt.

      2. Ondómaradvány a hüvelyben, vagy máshol: ezt vizsgálni megalázó, különben is óvszert használt a Lajos.

      3. Nem lehet arra se hivatkozni, hogy a Mária az aznapi buliban 2-3 férfival szexelt, vagy hogy egy notórius hazudozóként ismerik sokan hiszen ez is megalázó, ezt se szabad.

      DE KÖNYÖRGÖK: akkor mégis mi marad, ha minden bizonyítási eszközt kilőttünk? Ott lennél mondjuk te mint bíró, és van két ember: egy nő aki azt állítja, hogy megerőszakolták, és ennek alátámasztására nem is szükségeltetne a feminista jogalkotás miatt SEMMILYEN bizonyítási eszköz, hiszen az mind megalázó, patrihímsovén, stb. A férfi hiába tagadja, nem lehet keresztkérdéseket (cross-examination) feltenni a nőnek, ebből egyenesen következne az, hogy bármely férfit bemondásra börtönbe lehetne juttatni, elég csupán annyit mondani, hogy ő megerőszakolt.

      Ez tudod mit jelent? Hogy a jognak abból a vélelemből (praesumptio) kéne kiindulni, hogy a nő igazat mond, és a tanúvallomása eleve üti a férfiét. Olyan ez, mint a feudális jogban, hogy egy nemes tanúvallomása többet ér, mint a jobbágyé.

      Komolyan, végiggondoltad te ezt?

      Azt mondtad, hogy az egyoldalú „fegyverek” egy ember, ill. egyik nem kezében vezetnek visszaélésekhez. Szerinted „fegyvereket” adni csak a férfiak esetében vezetnek túlhatalomhoz?

      Kedvelés

    • Nem tudok neked válaszolni arra, mit gondolnak “a feministák”, nem ismerem “a” feminista álláspontot, biztosan több is van. Javaslom, ne feminista összegzésként olvasd a blogot, hanem olyan nő írásaiként, aki feminista. Tényleg nem vagyok szakember, de gondolom, ugyanúgy bizonyítják, mint a kényszerítést. Nem bemondásra megy, ne félj. Nem mindegy, hogy a rendszer maga alkalmas-e arra, hogy igazságtalanul büntesse a férfiakat (nem), vagy előfordul egy-egy tévedés. Gondolom, te minél több esetre próbálod ráfogni, hogy rágalom, bosszú. Holott az van a rendszerbe kódolva, hogy nem fogja bizonyíthatónak látni a nőt ért sérelmet, mert az igazságszolgáltatás ugyanúgy patriarchális (figyeled a létező melléknevet?), mint a világunkban minden más intézmény.

      Hogy mi lehet bizonyíték? Tanúvallomások, kimutatjható bódult állapot, orvosszakértői vélemény, a vallomás következetessége, a férfiú előélete. És informálisan ma is nézik a kétes erkölcsöt, mert nem képzik e téren megfelelően az igazságszolgáltatás dolgozóit, és ott is olvasd el a Rendszerbe zárva című tanulmányt.

      Click to access Rendszerbe_zarva.pdf

      Néha nem lehet bizonyítani, és akkor megússza az elkövető, esetleg még jó kis rágalmazási pert is indít.

      Csakhogy te azzal, hogy a bizonyíthatóságot kérdőjelezed meg, azt akarod sugallni, hogy nem is történt meg az erőszak, alaptalanul vádaskodnak a nők, hogy jól kitoljanak a férfival. Ezt sugallja a “mi óvja meg…?” kérdés. De ez nem ugyanaz a kérdés. És épp ez a baj, hogy rengeteg nemi erőszak és csbe bizonyíthatatlan, vagy a bizonyító fél gyengébb, kevesebb pénze van, retteg, és azt el sem ítélik. Pedig hinni kéne a nőknek, beszéltetni a őket, megismerni a jelenség természetét, és aszerint eljárni.

      És azért értelmetlen a felvetés, mert nem iga, hogy a nők bosszúért lihegő, ilyesmivel manipuláló Mindenki megtanulta Zsanett esetéből, de még a Damu Roland peréből is, mi lesz azzal, aki feljelentést tesz. Pedig az utóbbi végre példás volt, hogy mit tanácsos tennie. Olvass esetleg ezeknek utána, hogy ott hogy bizonyítottak. Az fontos elvi kérdés, hogy a házasságon, párkapcsolaton belüli nemi erőszakot mint tényállást elismeri-e a jog. Mert ha nem, az olyan színvonal, mint a kétes erkölcsre hivatkozás.

      Kedvelés

      • Te József, írj, amit gondolsz, de, ha képes vagy tiszteletben tartani a kérésemet, engem a férfihangon ne idézzél, érzékeny állapotban vagyok (gyász), és eléggé beazonosítható is, nem akarok több mocskot az életembe, így is elég munka az erőszakos eszmetársaid elleni védekezés.

        És nekem se idézzél fél mondatokat. “Mindannyian gyarlók vagyunk, mindannyian szívesen heverésznénk nyugágyban koktélt szürcsölve, fiatal testektől körülvéve — de ő megteheti.” Így van a mondat. Tehát van a késztetés, meg hogy megtehetjük-e, ami hatalmi kérdés. Egyébként kissé közhelyessé sarkítva írtam a vágyakról is, hogy szemléletes legyen.

        Kedvelés

      • Rendben van, nem foglak téged szó szerint idézni, ellenben a feminista álláspontot, gyakorlatokat, és jogszabálymódosítási javaslatokat szétszedem. Helyzetedről értesültem, igyekszem erre külön is tekintettel lenni.

        Akár hiszed, akár nem, nem mocskolni akarlak. Noha sok tekintetben nem értek vele egyet, érdemi párbeszédet kívántam veled folytatni. Igen, talán nálam is elszakadt a cérna, de hát én is gyarló vagyok. Persze ebből az „angry white male” képet láthatod, vagy hogy a saját önző érdekeimet védem.

        Az idézés valóban így teljes, azonban a fenti logika alapján épp a nők tehetnék meg azt, hogy gyarlóságukból fakadóan visszaélhessenek a feminizmus által kiharcolt jogi helyzettel. Erre nem sikerült érdemi választ kapnom, csak a kérdés lesöprését.

        Kedvelés

      • Köszönöm a belátásodat és a megváltozott hangot.

        Én nem írtam angry white male-ről, nem tudom, miért idézed úgy, mintha én mondtam volna. A triumfalista szó is azért zavar, mert nem értem (a tövet ismerem, amúgy komoly nyelvészmúlttal lettem magyartanár, és nyelvi szerkesztésből élek). Nem az én önmeghatározásom, hanem rám fogtad.

        Ha úgy érted, diadalmas, vérengző, a maga igazát egyetlen érvényesként beállító: nem. Tépelődő, kereső, önironikus, problémaérzékeny, kérdező. És néha, a diagnózis természetű írásokban a “végre” örömével tisztán beszélő — korábban nem volt szabad.

        Kérlek, tegyél azért, hogy mások se szítsák az indulatokat, ez nem lesz produktív vita, csak acsarkodás, feszültség.

        Azért kérlek erre, mert most zajlik a kommentek félreidézése a fé.rfihangon. Miszerint mi itt arról panaszkodunk, milyen unalmas az otthonlét.

        Hát nem. Idegőrlően, egyoldalúan túlterhelő, és kontrollált állapot, amit a harmincas, tehetséges nők tíz-tizenöt v családi élet után kevésbé viselnek jól. Addigra csalódtak a férjükben, akik nem úgy akarták, mint R. N. képzeli, hanem azt ígérték: együtt csinálják a gyerekezést. Minden második házasságban megcsalás, komoly válságok, nem kell nekik megmagyarázni, mit éreznek.

        A feminizmus különösebben nem harcolt ki semmit, amit mégis, az egy-két alapjog elvben (nem gondolom, hogy te ezeket, tehát hogy nőként is szavazhasson valaki, lehessen kutató, meg tudjon élni család nélkül is, lehessen orgazmusa stb., elutasítanád), a reflexek, beidegződések alig változtak. Ha valaki nem törődik azzal, mit gondolnak a hatalmasok (R. N.: apa, főnök, férj), azt nagyon megbüntetik. Itt és ma marginális eszme a feminizmus, előnyeit automatikusan élvezik, álláspontját ördögtől valónak vagy érdektelennek, kényelmetlennek tartják legintelligensebb közéleti emberek is. Hétszeres visszacsapás volt már, dúl a nők elleni erőszak, a szex elüzletiesítése, nyugaton a távol-keleti (és magyar) feleségexport cselédnek, ágyasnak. Reakcióként egy-egy változásra büntetést kaptunk, a fejekben alig is változott valami. Hagyományosak a nők — és boldogtalanok. Ne félj.

        Kedvelés

      • igazán, szívből meg vagyok rendülve. ha lenne gyomrom hozzá, kommentelnék oda, ahol nők, akik ugyanúgy hatalmasat csalódtak egy ostoba illúzióban, ugyanúgy átélték, mint én, kinevetik, bagatellizálják az érzéseimet, és a saját érzéseiket is.
        ahol azt tanácsolgatják egymásnak, hogy ne feküdj le haraggal, meg ne rinyálj, ha nem találja el a zoknival a szennyestartót, úgyis A TE HIBÁD, ha nem mutattad meg az elején elégszer.
        íme, az újabb welcome to the real word ráeszmélésem: a házasságok nagyja a gyerek(ek) után csúszik el, éspedig azért, mert bizony hatványozódnak a feladatok és lófaszt sem tudunk arról, hogyan kell kezelni az új helyzetet. mert minden fronton csak az nyomul a tudatunkba, hogy a család egységéért, meg szeretetből. ha miután egész nap se enni, se pisilni nem tudtál, mert kiságytól pelenkázóig, gyerektől-gyerekig, bolttól-játszótérig rohantál, és hazajön a férjed és azt találja mondani, hogy morzsás az asztal, nem azon fogsz tűnődni, hogy mi az a reakció, ami nem sérti az érzékeny férfi lelkét, hanem zsigerből azt fogod válaszolni, hogy akkor töröld le, ha nem tetszik, bazmeg. később az ágyban nem fogod vigasztalgatni, ha ezen bevágja a durcát, mert az utolsó villanás az ájulásszerű álom előtt az lesz az agyadban, hogy túl fáradt vagyok most ehhez és másfél óra múlva újra kelnem kell a kicsihez.

        és ez a rettenetes szóhasználat: harcolunk, kitartunk. ha meglátom valahol, hogy megint elmentek Bivalybasznádra megkoszorúzni egy turult, álmilitarista öltözékben, vonulgatással, meg zászlólengetéssel, mindig az jut eszembe, hogy micsoda időpazarlás. a hungaristák vajon miért nem szerveznek Szép Magyarország helytörténeti kirándulásokat családosoknak, ahonnan aztán önfeledt zsákbanfutási verseny képekkel szórják tele az internetet beszédek nem kellenek a programba)? miért nem tudnak az aktuális Mago zott Cs. eresznye koncert előtt összedobni egy Otthonsegítünk-höz hasonló alapítványt, ahol a fiatal, jóképességű, fehér férfiak heti pár órában mondjuk matematika, kémia, földrajz korrepetálást tarthatnának általános iskolásoknak, vagy tologathatnák a krendecet nagytakarításra képtelen idős néniknél, ha arra van szükség. ezzel tényleg hasznára válnának a társadalomnak, amelyiknek a lelki és egyéb egészségéért annyira komolyan aggódnak.

        amíg az életből olyan példákat tudok meríteni, hogy egy hivatásos katona, vagy egy a kinti élet stresszétől védelmező bróker nem tudja bepelenkázni a saját gyerekét, mert nem bírja elviselni a szarszagot, addig van létjogosultsága a feminizmusnak.

        Kedvelés

      • Azért, mert a tv nem adja le meg a Népszava vagy a Magyar Nemzet, ki mit olvas meg mit nem, még végeznek a hungaristák, gárdisták, stb. jótékonysági tevékenységet.

        Kedvelés

  6. Maga a kérdésfelvetés, ha lecsupaszítva nézzük, szerintem érdekes. Nemrég tanúja voltam a következő jelenetnek: egy negyven körüli férfira, aki gyerekekkel foglalkozik, forgalmas helyen véletlenül belébotolva rárontott és rácsimpaszkodott annyi “gyereke”, ahány csak odafért, mert imádják, és megörültek neki, ő pedig zavarba jött, szabadkozott, nehogy félreértse valaki a helyzetet. Pár évvel ezelőtt beszélgettem sokat egy akkori ismerőssel, angol, tanár a saját országában. Rettegtek kettesben maradni diákokkal. Kínosan kerülték, hogy “kihúzzák a gyufát” a diákoknál, mert ha megvádolják őket, akár csak egy tekintet vagy félmondat miatt is, nem tudnak tenni semmit magukért. (Természetesen ne álljon jogában a tanárnak, hogy keresztülgyalogoljon a gyereken, de egy közösségben, amilyen az iskola is, a súrlódások elkerülhetetlenek, és ahogy a tekintélyelvű rendszerben a diák húzta be fülét-farkát, hogy mégis elkerülje, most tegye ugyanezt a tanár? Jó, hogy előbbinek már nem kell, de ettől automatikusan kell az utóbbinak kínosan kerülni az elkerülhetetlent? Hozzáteszem, a jogi hátteret nem ismerem, csak beszélgettünk, és elmesélte az élményeit, a helyzetet, a hétköznapjaikat, a hangulatot. Szubjektív volt, persze, de szerintem elgondolkodtató. Más kérdés, hogy nem jutottam sokra.)
    Teljesen egyetértek veled, nem, nem lehet az áldozat a hibás, és igen, biztos, hogy már csak azért sem kerül napvilágra az esetek jelentős része, mert az áldozat számára megalázó az egész procedúra. De mi van azokkal a helyzetekkel, ahol nem történt semmi, de egy gondatlanul megfogalmazott félmondat vagy egy helyzet, amely utólag nem védhető, eszközzé válhat valaki kezében? Itt most nem arra gondolok, hogy azzal vádol valaki hamisan egy másikat, hogy megerőszakolta, csak pl. arra, hogy közeledett, célzást tett, stb., a fent említett közegekben. Nehéz úgy fogalmazni, hogy az legyen, amire gondolok, csak remélhetem, hogy érted, értitek. Még csak nem is kell, hogy valóban megtörténjen, csak tegyük fel, elméletben, ahogy feltették a fent említett ismerőseim. Őszintén érdekel, nem tudom, hol az igazság, illetve hogy hogyan lehetne ez olyan, hogy az áldozat szólhasson, merhessen szólni, és azt büntesse a rendszer (a szó minden értelmében), aki bűnös, és közben ne legyenek ilyen helyzetek.
    Bocsánat, a hozzászólás egy részében eléggé elkanyarodtam, de ezen kezdtem gondolkodni, miközben olvastam az előző hozzászólást, és tényleg érdekel, mit gondoltok erről. Szerintem nem egyszerű a kérdés.

    Kedvelés

    • Éngem inkább az érdekelne, történik-e olyan valóban, hogy valakit igazságtalanul hurcolt meg egy diákja például, vagy az egész csak paranoid fantáziálás, az előjogok elvesztése felett érzett pánik. Voltam én is tanár Angliában, igen, elmondták a gyermekvédelmi törvény vonatkozó passzusait, nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy mire figyeljünk a gyerekekkel való érintkezéseink során, nem találtam benne az égvilágon semmi kivetni valót vagy kivitelezhetetlent. Semmi gond és probléma nem volt.

      Kedvelés

    • Nem értem, ha nem bűncselekményről van szó (nemi erőszak vagy pedofília, munkahelyi zaklatás — ezek ismérvei ki vannak dolgozva), miért kell objektív igazság, miért kell megítélni a résztvevőkön kívül bárki másnak, mi történt? Ha valaki zaklatónak, kellemetlennek érez egy helyzetet, legyen joga, módja otthagyni. Ez fontos. Az ő érzései döntenek, ki akarna igazságot tenni? Mivel vádolhatná a másikat? Nincs következménye, nincs per, önrendelkezés van, ha nem jó neki, kiszáll. Legyen ereje, módja, legitimitása kiszállni, és hadd döntse el, mi kellemetlen. Lehet, hogy a másik nem gondolja, hogy ő zaklató volt, na és? Nem értenek egyet. Nincs börtönbüntetés meg semmilyen szankció úgynézésért, megjegyzésekért, kellemetlenkedésért (ez is paranoia) és mindig annak kell elmenni, kiszállni, elköltözni, akinek rossz. Mehessen el az iskolából a molesztált gyerek, bármit is érez annak. Ha jogsértés, akkor meg a tanár menjen. Ne legyen már bármi kötelező ebben a legintimebb szférában: jó az, ami jólesik. (Hallom a rettegést, mert a nagyfiúk gyakran irtó bizonytalanok ám, a saját fel nem növésük, ügyetlenségük miatt kell sokszor az erőszak, amely garantálja, hogy különösebb készségek nélkül is megvan a nő. Hogy még ezt is elveszik tőlük, egy jól megvacsoráztatott, mosolygós, addig kedves nőnek nem kell majd utána le is feküdni a férfival???)

      Ha nem lenne ez az egész szextéma ennyire össznépi, nem tennének folyton megjegyzéseket, célzásokat, ajánlatokat, nem erről szólna minden vicceskedés, nem csorgatnák a nyálukat százmilliók a képernyő előtt kifordított ismeretlen nőket bámulva (a fiam facebookjához képest két kattintás a “brutálpornó, öt országban már betiltva” hirdetés, megalázott, zokogó, spermával összekent nők képével, akiknek fatörzsnyi fekete hímvesszők vannak a szájában), hanem megtartanánk a szexualitást ott, ahová való: az intim kapcsolatban, és lehetne viszonyulni szexmentesen is bárkihez, akkor nem volna itt semmi probléma. A visszaélésekért, amelyekről a fejlett jogrendszerű társadalmak tagjai beszélnek, az a felelős, hogy rengeteg ilyen eset volt, sokáig hallgatni kellett, és most robbant a dolog. Nekem inkább az a kérdésem, mert az a nagyobb gond (favágás-forgács viszony), hogy miért van ennyi eset, és közte ennyi eltussolt.

      Így működik minálunk, a magyarázkodás egészen hajmeresztő:
      http://magyarnarancs.hu/belpol/semmi-nem-tortent-82274

      Kedvelés

  7. Én személy szerint köszönöm, hogy feltehetően nagy munkával gyomlálod a kommenteket, mert egyrészt megvédesz a trolloktól, akikkel szemben azért néha nekem is elfogy a türelmem, humorom és flegmatizmusom, főleg, hogy ez egy mindennapos játszma, hogy én mondok valamit, ami szerintem igaz (érzelmi és/vagy eszmei síkon), mire öten hurrognak le és próbálnak visszagyömöszölni a ketrecembe. Rendkívül fárasztó, felörlő és traumatizáló mindez, és jó, hogy itt nem kell ettől tartanom. De várható, hogy ha ezt következetesen teszed, előbb-utóbb elszoknak innen a trollok és neked is nyugalmad lesz megint. Olvaslak.

    Kedvelés

  8. Én viszont tanultam kriminalisztákat, így hát tudom, hogy mik azok az eszközök, amiket fel szoktak használni a szexuális erőszak bizonyítására. Pontosan az amiket itt is leírtam.
    De elolvashatod magad is, itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Rape_investigation
    Ezek pontosan azok az eszközök, amikről beszéltem. Külsérelmi nyomok, nőgyógyászati vizsgálat, sérülések a hüvelyben és a szeméremtesten. Ondónyomok keresése a testen és a ruházaton. Vannak-e dulakodásra utaló nyomok (felborított bútorzat, szétszaggatott ruházat, stb.)
    Ezek pont azok a bizonyítási módszerek, amiért hangosan szoktak visítani: hímsoviniszta, megalázó, stb.
    A szomorú az, hogy nem nagyon van más.
    Maradna esetleg még a feljelentő-sértett kereszt-kérdésekkel, hazugságvizsgálókkal való letesztelése. A feministáknak ez sem tetszik, több országban már ezt se szbad ld. http://en.wikipedia.org/wiki/Rape_shield_law
    Tehát még egyszer mondom: ha kilőjük a „klasszikus”, hímsovinisztának címkézett bizonyítási módszereket, akkor CSAKIS A BEMONDÁS maradhat, semmi más.

    „Nem mindegy, hogy a rendszer maga alkalmas-e arra, hogy igazságtalanul büntesse a férfiakat (nem), vagy előfordul egy-egy tévedés.” – Ez a rendszer nagyon is alkalmas lenne a visszaélésre, és amivel vissza lehet élni, azzal vissza szoktak élni. Vagy szerinted már a puszta feltételezés is nőgyűlölet? A női nem garancia, hogy ha fegyvereket is adnak a kezébe nem fognak vele visszaélni?

    Mellesleg mi az, hogy „egy-egy tévedés”? Ezzel azt akarod mondani, hogy legyen csak így, garancia nem kell, az „egy-egy tévedés” pedig járulékos veszteség? Aki így járt, annak annyit mondanál, hogy „ez van haver” ? „Halálod mérföldkő lesz szülőföldünk felszabadításáért folyó szakadatlan küzdelmünk útján!” – ahogy a Brian életében mondták.

    „Gondolom, te minél több esetre próbálod ráfogni, hogy rágalom, bosszú.” – Nem, én nem esetekről, és nem számokról beszéltem, hanem a törvényekről, és a bizonyítási eljárás elveiről. Amiből következik a visszaélés lehetősége. Te erre konkrétan nem válaszolsz, csak terelsz: a feltételezés nőgyűlölet, ha lenne is ilyen, az olyan kevés (vagyis nem is kell vele törődni).

    Én itt arra voltam kíváncsi, hogy a te általad kívánatosnak tartott rendszerben mi a teendő ezzel a kérdéssel, mert az sejtettem, hogy a jelenlegit nem tartod jónak. Akkor illendő volna valamit mondani is rá, hogy mi volna szerinted helyénvaló. Vagy garancia nem kell, tényleg?

    „Hogy mi lehet bizonyíték? Tanúvallomások” – A hipotetikus esetben nincs tanúvallomás, mondjuk ketten buliztak, másnap a nő előáll azzal, hogy megerőszakolták.

    „kimutatható bódult állapot” – (Elgépelést javítottam, csak hogy én is kötekedjek picit :P) Öhm, abból, hogy a nő ittas/bódult volt, miért következik az, hogy megerőszakolták. Mondjuk két spicces ember szexel egyet, akkor miért a férfi az erőszaktevő? Ha az a kritérium, hogy „józanul nem feküdt volna le vele”, akkor sok nőt is el lehetne ítélni szexuális erőszakért, hiszen hány olyan eset volna, hogy a férfi egy csúnya nő mellett ébredt? Másrészt 24 óra múltán bőven nem mutatható ki a bódult állapot.

    „orvosszakértői vélemény” – Konkrétan? Nőgyógyászati vizsgálat? A nyugati feministák emiatt is szirénáznak! Mondogatják, hogy ezt nem szabad elvárni, hiszen milyen megalázó, másrészt meg úgyse feltétele a nemi szerveken bekövetkezett sérülések az erőszaknak (félelmében leblokkolt és hasonlók). Tehát ez is kiesik.

    „a vallomás következetessége” – Cross-examination? Vigyázz a nyugati feministák szerint ezt se szabad, erre vannak az úgy nevezet „rape shield” törvények. Ez is kiesik.

    „a férfiú előélete” – RAVASZ! Tehát a férfi előéletét szabad vizsgálni, a nőét meg nem? Másrészt mi van ha a férfiúnak nincsenek semmi szexuális erőszakkal kapcsolatos priusza?

    „És informálisan ma is nézik a kétes erkölcsöt” – De most az általad elképzelted feminista utópia büntető –eljárásáról beszélünk, másrészt több országban betiltották, hogy a bíróságon a vádlott ügyvédje ezt a kérdést felhozza.

    „Csakhogy te azzal, hogy a bizonyíthatóságot kérdőjelezed meg” – Igen, tudod az ún. jogállamban alapelve az ártatlanság vélelme, vagyis hogy mindenki ártatlannak tekintendő, mindaddig míg egy szabályos bírósági eljárásban BE NEM BIZONYOSODIK ennek ellenkezője. Ez egy jogállami alapelv, továbbá: IN DUBIO PRO REO – kétség (bizonyíthatatlanág) esetén az alperes (vádlott) javára kell dönteni.

    „azt akarod sugallni, hogy nem is történt meg az erőszak, alaptalanul vádaskodnak a nők, hogy jól kitoljanak a férfival.” – Én nem „sugalltam” semmit, csak azt, hogy amennyiben a törvényeket a feministák lobbijának eredményképp ekként változtatnák meg, az ahhoz vezetne, hogy ilyen visszaélések előfordulhatnának, és erre SEMMIFÉLE garancia nem lenne, csak a nők vélelmezett jó természete. Szerinted akinek ez nem elég garancia, és olyan ósdi elvekhez köti magát, mint az ártatlanság vélelme, az hímsoviniszta. És még egyszer: az nem válasz, hogy kevés ilyen lenne, egy ártatlan elítélt is sok!

    „És épp ez a baj, hogy rengeteg nemi erőszak és csbe bizonyíthatatlan” – Rendben, de ebből nem következik az, hogy legyen úgy, hogy nem is kell bizonyítást lefolytatni, és bemondásos alapon börtönözzünk be férfiakat. Az ártatlanság vélelmének és az „in dubio pro reo” elvét nem lehet feladni. A felvilágosodás korában azt mondták a liberálisok, hogy inkább ússza meg 99 bűnös, mint hogy egy ártatlan bűnhődjék. Te azt mondod, hogy szenvedjen 99 ártatlan, nehogy 1 is megússza.

    „Pedig hinni kéne a nőknek” – Ez az amit mondtam. Mint a feudalizmus idején a nemesek tanúvallomása ütötte a jobbágyét, te azt tartanád helyesnek, hogy ha egy nő ilyennel előáll, akkor egyszerűen „hinni kell neki”. Oké, és komolyan kérdezem: MI VAN HA mégis hazudik? Hiszen más garancia, bizonyíthatóság szerinted nem kéne. Nekem nem elég a kérdés lesöprés annyival, hogy a kérdésfelvetésemet gonosznak bélyegzed.

    Damu Rolandot egyébként lecsukták, egyébként meg olvastak, hogy „mi volt ott”. Ahogy ott bizonyítani próbált a védőügyvéd, azt a feministák szerint nem szabadna, tehát semmi sem marad.

    „Az fontos elvi kérdés, hogy a házasságon, párkapcsolaton belüli nemi erőszakot mint tényállást elismeri-e a jog.” – Már rég elismeri, itt már nem azon van az elvi kérdés. Hanem, hogy milyen bizonyítási lehetőségeket lehet felhasználni a bizonyítás és az ellenbizonyítás során. A feministák szerint gyakorlatilg minden kiesik.

    Kedvelés

    • Ki visít? Én nem visítok, hogy megalázó, ez a szó tök sértő, lekezelő.

      Nem értek hozzá, nem vagyok szakember, nincs erről tapasztalatom, csak néhány nagyon durva történeteket ismerek. Te túlbecsülöd a hatásomat, kompetenciámat, azért mondod, hogy valamit felelnem kell. Alaposan felelni nem tudok, Bándy Katát, egyetlen bejegyzést leszámítva nem írtam nemi erőszakról (és különösen nem a jogi kezeléséről, hanem a társadalmi értelmezéséről), csak kicsikart szexről és a verbális zaklatásról, az is egy dokumentumfilm-ismertető volt (szép válasz az iszlámos férfihang-cikkre, bár nem annak íródott). Egyáltalán nem én mondom mindenre, hogy nem, ez is tévedés, ezt is rámerőltetted — az anti-előtag nem zavar a ti protest-eszmétekben?
      Nem az a baj, hogy ondónyomot keresnek, hanem hogy fölöslegesen meséltetik újra meg újra és traumatizálják másodlagosan az áldozatot megalázó körülmények között hozzá nem értők. De ismerős mesélte például, hogy nyáron nagyon is emberiek voltak vele, van, ahol nem olyan pokoli.

      Én nem hamis ítéletekről, hanem hamis feljelentésekről beszéltem. Ők nem olyan áldozatok, mint akiket tömlöcbe vetnek ártatlanul, simán lehet, hogy nem találnak bizonyítékot, sőt, talán a valós esetekben sem mindig szoktak.

      Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mi történt azokban az esetekben, amelyekben hamis a feljelentés, csak a koncepciónk fog irányítani a vélelmeinkben. De semmi kirívó nincs pont ennél a bűncselekménytípusnál, ami a hamis feljelentéseket illeti, éppen a látencia a hatalmas — ez viszont kirívó. Figyelj arra, amit mondok, ne kend rám, amit másoktól hallottál: én annyit mondok, a tendencia mindenesetre nem az, hogy boldog-boldogtalan vádaskodik alaptalanul és bosszúból, és hullanak a férfiak, mint a legyek, hanem az, hogy sokszoros a látencia, és roppant bátornak kell lenni a nemi erőszak után a feljelentőnek, mert nagyon kemény, ami rá vár. Olvass eseteket a megeroszakoltak.blog.hu-n, talán empatikusabb leszel. És ha elítéled az erőszaktevőket (de tényleg), akkor tudunk egyáltalán a nulláról beszélgetni kezdeni, addig igenis vad nőgyűlölet az egész felvetés, mert nem ez a probléma, nem férfiak szenvednek nők kíméletlenségétől tömegesen, nem náluk van a hatalom, nem is lesz, nem ez a cél egyébként.

      Kedvelés

  9. Azt gondolom, hogy a gusztustalan beszédmód, hozzászólás nem csak a feminista, meleg stb blogok velejárója, hanem szinte bárhol lehet mocskos stílussal találkozni egy idő után. Lehet egyet nem érteni, de attól még tisztelni illenék a másikat.
    Ma volt egy röpke bejátszás a pécsi erőszak ügyvédjével, s azt éreztem, hogy az ügyvéd hölgy azt sugallja, hogy szegény kislány aktív részese volt a dolognak.Majd aztán kiderül, hogy a terhelt olyan orgazmust okozott neki, hogy belehalt. Persze, az ügyvédnek dolga annyi enyhítő körülményt találni amennyit csak tud, de ne adjuk ezt le napközben a tv-ben.

    Másik dolog, ami furcsa volt számomra, hogy részt vettem egy évzáró bulin, ahol 12-14 év körüli kislányok (sportolók) is részt vettek, s meg kellett kérdeznem az edzőket, idősebb sportolókat, szülőket, hogyan gondolják, hogy hozzáérnek a lányokhoz, ölelgetik őket. Hazaköltözvén vidékre, igen sűrűn találkozom olyan női megnyilatkozással, hogy milyen cselekedetekre ragadtatják magukat a férfiak velük szemben. Egyszerűen nem hittük el, de napról napra saját szemmel látom, hogy amiről írsz igen is élő probléma.

    Hajrá csajok!

    Kedvelés

  10. É, nincs kedved írni egy regényt? Amiben az olvasó mindenféle lehurrogási szándék nélkül tudna könnyen azonosulni a szereplővel, érezni azt a tehetetlen dühöt, ami esetleg olyankor is elönti, amikor tulajdonképp “nem történt semmi”?

    Kedvelés

  11. Az agyam kettészakad, hogy itt a kedves hozzászólónak az a szíve legnagyobb fájdalma, hogy valakit jogtalanul megvádolnak.
    Az valahogy nem fáj neki fele ennyire sem, hogy gyerekek, nők millióit erőszakolják meg világszerte fizikailag vagy “csak” verbálisan, gyerekeket rabolnak és adnak el mindenféle ocsmány gazembernek, és ez a rendszer vígan fennáll a mai napig, burjánzik a mélyben, amiről az “emberek” nagy része nem is gondolja, mennyire valóságos, ha a tévében látja.
    Végtelenül szomorú.
    De nem akarok ezen leállni, nagyon fontos dolog alakul itten, a fejekben, egyre több emberben, és ez csodálatos, nagyon jó, előrevivő.

    Kedvelés

  12. Csak meredek magam elé. “A Férfihang.hu egy antifeminista férfimagazin, de nagyon fontos, hogy nők is olvassák, mert a feminizmus minket is támad, nekünk is árt, nem csak a férfiaknak. Ráadásul a mi nevünkben! És nem mellesleg végre nem csak nőktől kapunk tanácsokat, milyennek kéne lennünk, hanem férfiaktól…”

    Kedvelés

  13. József, József, undorítóan és bután átfogalmaztad, amit én írtam. Honnan veszed a bátorságot, hogy felcímkézz, radikális feministának nevezz egy dühödt közegben? Miért varrod a nyakamba az összes feminista diskurzus-változatot, amiről csak olvastál? Én mondtam, hogy ehhez nem értek, te erőszakoltad ezt a “vitát”, megtettél szakértőnek, és röhögsz a markodba, hogy passzolom a kérdést, lám, erre sem tudok válaszolni… Mindjárt kikérdezlek hátihordozásból, aztán majd kipellengérezlek, hogy lám, az antifeminista férfiak azt sem tudják, mi az a hordozás…

    Kedvelés

    • Nem fogalmaztam át az álláspontodat. A “radikális feminista” bélyeget szerintem neked sem kéne elvitatni magadtól. De ha nem tetszik mondhatom, hogy ez a radikálisság az én értékítéletem, több más feministával lefolytatott vita után szabad így értékelnem.

      A hátihordozásos hasonlatod azért rossz, mert sem én, sem a férfijogi vagy antifeminista mozgalom nem akar törvényt hozatni a hátihordozásba való állami beleszólásról.

      Nagyon jogos a konklúzió: valaki a nemi erőszakkal kapcsolatos jogszabályok és joggyakorlat megváltoztatására törekszik, de épképzláb megoldási javaslata nincs, csak tiltakozik, hogy “ne így legyen”.

      “Én mondtam, hogy ehhez nem értek” – Miután megszorongattalak a konkrét kérdéssel, AZ UTÁN kénytelen-kelletlen vallottad ezt be. Erre mondja a netes szleng, hogy epic fail.

      “te erőszakoltad ezt a “vitát”” – Öhm, a témát te dobtad be a posztban magában, én csak reagáltam rá. Egyébként fontos témafeltevés, mert a nyugati feministák láthatóan szeretik a nemi erőszak kérdését átpolitizálni, politikai issue-vá emelni egy szimpla krimináltudományi kérdést.

      Kedvelés

      • Nem érted, hogy én nem vitatkoztam veled? “Én csak reagáltam rá” – milyen jellemző ez a torz ítélet, és csak én tudom, mi mindent írtál még. Többször is jeleztem, hogy az egész, amit itt művelsz, nem kedvemre való, és nem értek a nemi erőszakhoz, ne engem kérdezz, én nem harcolok, lobbizok, tüntetek az ügyben, nem emeltem semmit politikai issue-vá, nem írtam a témáról. Te provokáltál, neked volt vitatkozókedved, te tulajdonítottál nekem olyasmit a feministák mindig” rohamaidban, amit nem írtam, te erősködtél itt napokig, hogy összeszedhess egy gyűlölködő és primitív bejegyzésre valót, te akartál bélyeget sütni. Én nem kérek a bélyegeidből, mert a hozzászólásaidból már kiderült, hogy rossz szándékú és buta vagy, amellett szépen kértelek, hogy engem ne dobj be oda. Ott sem az antifeminizmus zavar, még csak nem is a magyarul nem tudó szerzők, hanem csakis a képmutató, arrogáns, pozsonyiádámos butaság. Pont az, amiből nem kérünk se a blogon, se az olvasmányainkban, se az életünkben. És téged nem érdekelnek az itteni bejegyzések, te csak azért vagy itt és jársz vissza, mert mindenhol máshol levegőnek néznek, és valami nagyon feszül benned.

        Kísérteties hasonlóság: a feminista honlapok ugyanúgy levegőnek néznek, ahogy az erőszakos férfiakat a lassan tudatossá váló nők, és ugyanúgy csapsz le a kicsit is nyitott blogra, mint amazok arra a néhány nőre, aki nem küldi el őket azonnal a búsba, és aztán őket büntetitek, mert az agressziót valahová tenni kell. Semmi mást nem akarsz, mint erőszakos önigazolással hajtogatni valamit, amire senki nem kíváncsi, képzelt ellenféllel vitatkozni. Ez jó tanulság nekem, itt több ilyen nem lesz.

        Nincs a posztban nemi erőszakról szó, hanem a kíméletlen, gúnyos, agresszív “trollketrecről”, a kommunikációtok vitatható megnyilvánulásairól. Nektek ő a troll? Vitasd meg vele a témát, itt ne erősködj. Nekünk még te sem minden hozzászólásoddal voltál troll.

        Ezen a blogon nem feminista tételeket fogalmazunk meg, nem eszméket harsogunk, nem a törvénykezést, gazdasági összefüggéseket vitatjuk — megteszik ezt mások, máshol. Ez a blog (családos) nők életéről, napi valóságáról szól, kisebb részben a társadalmi egyenlőségről, leginkább pedig az én életemről, élményeimről. Legfőbb erénye az őszinteség, célja pedig a hatalmaskodó hazugság elleni küzdelem mindenben, a szépségeszménytől a biciklizésen át a házimunkáig. Senkit nem provokálunk, nem akarunk lecsapni, megbüntetni, nem kell tőle idegesnek lenned. Olvasd el a tudnivalókat, mert nem tetted, valamit kerestél és megtalálni véltél, ami nincs itt.

        Kedvelés

      • Idézném egy kedves-okos barát-munkatársnőmet:
        nem lehetne, hogy a másokat paranoiáikkal bántalmazókkal végre törődjenek a családjaik, orvosaik, esetleg gyógyszerészeik és ne keressenek újra?

        Kedvelés

      • Ja és aki megszorongatott bárkit, az a szülészorvos volt, a fejedet, fogóval, barátom. Itt provokálsz, erőszakoskodsz, próbálsz sarokba szorítani, lecsapsz, diadalmat érzel — tényleg döbbenet, senki nem kíváncsi rád.

        Kedvelés

  14. A feministák szerint szexuális erőszakról van szó akkor is, amikor két fiatal, akik mindketten spicces állapotban vannak, lefekszenek egymással.
    de buta vagy te, istenem, ahogy végig magaddal vitatkozol, teljesen önkényesen
    de jó tanulság volt

    Kedvelés

  15. alapvető hozzáállásbeli különbséget szemléltet a hungarista terminológia. nem, köszönöm, én nem akarok harcolni a férjemmel, küzdeni a házasságomért, nem akarom elverni a port rajta az elmúlt évekért. ÉN EGYÜTT AKAROK VELE ÉLNI, mindkettők örömére és megelégedettségére. amúgy egy tök jó pasi, sok humorral, inspiráló ötletekkel és nagy adag kedvességgel. ezért mentem hozzá. és elismerem, hogy mindketten tőlünk telhető teljes erőbedobással csináltunk azt ez idő alatt, amiről azt gondoltuk, hogy a feladatunk.
    azonban a legjobb szándékok ellenére, mégis befuccsolt a klasszikus életmodell. (vö: a pokolba vezető út jó szándékkal stb.) és nem nagyon van a kezünkben olyan eszköztár, amivel ezt kezelni tudjuk. most próbálkozunk valami mással.

    Kedvelés

    • és igen, azt gondolom, hogy ez egy súlyosan elhallgatott téma, és beszélni kell róla, sokszor, újra meg újra. ezért mesélek én is itt magamról. hátha sokakhoz eljut. az nem megoldás, hogy rejtegetjük egymás elől a boldogtalanságunkat.

      Kedvelés

  16. Most már igazán ne oktass minket, József, ne akarj engem meghatározni. Nem kapsz több szót, a blog bezárult előtted. Hazug, koncepciózus és gyenge, amit írsz, nem jó szándékú, nem építő, csak feszültségkeltő. Ti azzal töltitek az időtök jelentős részét a dé betűs nagyszerű kollégával (titeket meg a menyasszonyt olvastam), hogy arctalanul, nagyon kevés személyes elemmel, több néven kommenteltek, vadásszátok a nagy női összeesküvés nyomait, cikkeit, lecsaptok egy-egy valakire, aki volt olyan gyanútlan, hogy nem moderált ki mindenestül a legelején, egyébként nem is akar veletek vitázni, és ha nem akar, akkor jön az ellenséges “persze, kikerülöd a kérdést!”, “még ezt sem tudod megválaszolni!”, aztán a szavait dühödt gyűlölettel kiforgatva odadobjátok a tizenöt fős olvasótáborotoknak. Nem én kezdtem veletek párbeszédet, és nem én ragadtam magamhoz a minősítés, gúny és lerohanás jogát, én nem akarok tőletek semmit, nem hozzátok viszonyítom magam.

    Soha nem tudunk meg semmit a ti harcaitokról, életetekről, kapcsolatokról. Nem hiteles. Anti-, ez jó előtag, kifejező. Aki valamely eszme tagadásra építi fel internetes munkásságát, miközben nem érti az egészet, csak a számára gyűlöletes megnyilvánulásokat ragadja ki és veszi definíciónak, az megérdemli azt a közérzetet és színvonalat, ami ezzel jár.

    Béke veled!

    Kedvelés

  17. Éva, te hogy bírod ezt a sok sz…t? Beleolvastam itt a kommentekbe, meg – tudom, hülye vagyok – beleolvastam a ferfihang-ba is, és totál elment az életkedvem. Pedig a férjem (yenoee) mondta, hogy ne tegyem, és megint milyen igaza volt!
    Miért gondolják úgy egyesek, főleg férfiak, például ez a József is, hogy neked válaszolnod kell? Nem kell. Ha valakivel nincs kedvünk beszélgetni, akkor avval nem beszélgetünk és kész – nem? Még ha normális hangnemben, normálisan beszél(ne), akkor sem. Ha meg nem normális hangnemet vesz fel, általánosít, vádol, akkor mi a francnak kell megindokolni, hogy miért nem beszélgetünk vele?
    Szóval hajrá-hajrá, jó a blog meg minden, de kéne az a csodapirula, amivel ilyen szinten függetleníteni tudod a hangulatodat a pocskondiázóktól. Én újságot írok, és ahányszor átküldöm lektorálni a cikket, előtte mindig kicsit izgulok, hogy na, mit fog szólni hozzá a riportalany? Mikor kijön az újság, 10 “jaj, de jó, remek!” telefonhívásra jön egy vagy kettő “hát, nekem erről tök más a véleményem” vagy “nem volt elég alapos/mély/meggyőző” vélemény, és engem sajna jobban befolyásol az az egy-kettő, mint a másik tíz. Hogy kell így felülemelkedni a “kritikán”, amennyiben tudod, hogy nem igaz?
    De ugyanígy, engem bánt az a kevés hülyeség is, ami mégis átjön a szűrésen, pedig a tízszeresét kaphatod. Túlfejlett igazságérzetem van. Nem mindig kifizetődő.

    Kedvelés

    • Azzal írjuk a blogot. Most a leleplezős cikk óta igencsak megerősödtem. Olyan reakciók jöttek, amelyek révén az emberek erőszakkal és erővel kapcsolatos attitűdjét még inkább megismerhettem. Minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő. Ennél a januári posztnál még nagyon naiv voltam. Hiszek a saját jó szándékomban, tisztességemben, nem piszkálok és lesek másokat, nagyon figyelek, nem is most kezdtem, és ez a tudat megvéd sok mindentől.

      Ha kellően okos vagy és átlátod a kritizáló érdekeit, ami miatt nem tetszik neki, akkor mosolyoghatsz. Ha nincs ilyen érdek, lehet igaza is, abból lehet tanulni, de az is lehet, hogy ha a fejed tetejére állsz, annál jobban akkor sem lehetett megírni, mert nem csak rajtad múlik, ennyi idő, adat, lehetőség volt.

      Nagyon szeretek írni, elememben érzem magam egyrészt a gondolataim-szavaim sodrásában, másrészt ezen a jó kis ismerős felületen, olvasók között, és ennek a lendülete röpít úgy, hogy hozzájuk sem ér a lábujjam hegye sem. Természetesnek veszem az áskálódást, az irigységet is, a támadásokat is, és ami ennyire kicsinyes, az mulattat is. Tudom, hogy ami itt létrejött, az nagy, erős, és sok mindent megér. Illetve teljesen független vagyok, nem szól rám szerkesztő, szabályzat, hirdető. Ez nagyon felszabadító. Te milyen területen dolgozol?

      Kedvelés

  18. Visszajelzés: torz rettegés | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.