Azt kérdezi az olvasó, mi a legnehezebb ebben, hogy így egyedül. A kötelező aggódó kérdések kisiklanak rajtam, nem az a mi bajunk.
Elmúlt fölülünk az égbolt, ez a legnagyobb baj. Bővebben…
Azt kérdezi az olvasó, mi a legnehezebb ebben, hogy így egyedül. A kötelező aggódó kérdések kisiklanak rajtam, nem az a mi bajunk.
Elmúlt fölülünk az égbolt, ez a legnagyobb baj. Bővebben…
ma lett volna 60 éves (2018. augusztus 29.)
A bejegyzés időközben négyszeresére duzzadt — akit érdekelnek az igazán elképesztő részletek, fotókkal, amelyeket, bár nem szokásom, ezúttal leloptam, essen neki újra. Egyre döbbentebb vagyok. Azért meghallgattam egy Prince-számot is, a Creamet.
Nem, ő nem ember.
Csak belealudtam tegnap a gyerekaltatásba! Itt várt pedig a háromnegyed bejegyzés, a fejemben meg a további mondatok. Nyolckor ébredtem. Cuki volt egyébként a bújásuk, olyan mézízű. Hanyatt fekve diafilm. Hogy lehet kitisztítani a diavetítő lencséjét?
Egy gyakori félreértést oszlatnék el: Bővebben…
…s te messze vagy. Hangod befonja álmom…
Vendégposzt. Farkas Viki, a filmek, a külföldi lét és a blog remek ismerője osztja meg velünk a tapasztalatait.
Amikor szóba kerül a távkapcsolat, a saját tapasztalattal bíró beszélgetőpartnerek
általában kifejtik, hogy a távkapcsolat olyan párkapcsolat, ami nehéz, ezért és azért,
mert… Nekem lehet mondani: életem első szerelme is távkapcsolat volt a középiskola
alatt, igaz csak nagyjából hatvan kilométer és pár város választott el minket egymástól.
Régebben egyébként az volt a nem túl finom véleményem, hogy a távkapcsolat
nem párkapcsolat, hanem egy nagy sz@r. Bővebben…
Hivatalosan, kollektíve — és persze mechanikusan — emlegetjük és ünnepeljük azokat, akik megfordították a világot. A legradikálisabbakat, történelmi és irodalmi szereplőket, a múlt ködébe vesző Mucius Scaevolát, Jeanne d’Arcot, Morus Tamást, Dózsa Györgyöt, Dugovics Tituszt, Giordano Brunót, Bánk bánt, a lángszavú Petőfit, az aradi tizenhármat, az indulatos és nárcisztikus zsenit, Ady Endrét, Salkaházi Sárát, meg azt a fiúcskát, aki elrikkantotta magát: meztelen a király!, vagy a szelíd erős szavúakat: Martin Luther Kinget, John Lennont. Akiket kivégeztek, akik egyedül álltak a tömeg előtt, akik golyózáporban is felugrottak a barikádra, akik mertek következetesek lenni, akik kimondták mások helyett is, akiktől más irányt vett az emberiség sorsa. Bővebben…
Most zaklatott a blog, nem kerül ki naponta fél hatkor a bejegyzés: nagyon dolgozom máson, a reszelő csúnya sebet ejtett a blogírásban kardinális jobb mutatóujjamon, illetve Babadávid lázas.
Azért ma röviden: az árulkodás tabuja. Örülök, hogy ez a téma felmerült a tegnapi Civilek éjszakáján, ahol Molnár Gabriellával beszélgethettem, köszönöm neki és a szervezőknek!
Milyen erős bennünk A Pál utcai fiúk ethosza. Nemecsek, a kis halott a hős. Bővebben…
Én nem tudom, mi történt azon a százkilencvennyolcas buszon, senki sem tudja talán, aki ott volt, hős lehet a facebookon. Bővebben…
Milyen termékeny sorozat volt ez, jó volt sorozatban gondolkodni! Új év, új élet: folytatom ezt is. Az egyenlőtlenség formái sorozat nagyja a blogkönyvben is benne lesz mint — a visszajelzésekből ítélve — legébresztőbb, leghatásosabb darabok. (És nem lett végül. A blogger kommentárja 2016 májusában.)
Bajuszcic vendégposztja, de azért többször éreztem, hogy ezt én írtam, és felkiáltottam, míg olvastam. Lássuk, mi minden rejlik a sugárzó alkotó személyiség mélyén. Bővebben…
Automatizmusainkat, reflexeinket felülvizsgálni erőfeszítést igényel, a mítoszokkal, tündérmesékkel leszámolnunk egyenesen fájdalmas. Gondolkodó emberként még sincs más választásunk.
Én is szűkölök. Szeretnék illeszkedni, érthető lenni, nem mindig sok, bonyolult. Bővebben…
Ma beszélgessünk arról, hogy mit gondolunk most, túl sok mindenen,
és mit gondoltunk még tiszta, őszinte és női szocializációnktól fojtogatott korunkban arról, ha egy férfinek, a mi társunknak Bővebben…
Ez a hév, ez mindenkinek megvan? Bővebben…
Tegnap találkoztam a törzsfőnökkel. Nem térek magamhoz.
A törzsfőnök, az csupa anekdota, hőseposz, emlék. Mindig jelen van, a ház, a kert minden pontján. Mindent lát, mindenhez ért, mindent kezdeményez, megszerel, átlát, helyrehoz, de mindent. Süti a húst és az a hús meg van sütve. Húst sütni így kell, és ő csak tudja. Dinasztiákat alapít. Bővebben…
Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis jellegzetességeket. Hordjuk össze — nektek mi van? Bővebben…
Gumiszoba vendégposztja.
Adéllal (aka Gumiszoba) két hete Gödöllőn beszélgettünk erről — megdöbbentem, hogy egy dohányos tud így is beszélni róla, nem csak önfelmentve, önigazolva. Én nagyon, nagyon haragszom rájuk, még most is, hogy már az állomásokon is tilos. Egyszer, valakié tetszett, meg a csókja is úgy. De mivel én soha egy szálat se, nem tudnék erről jól írni (mint ahogy nem tudnék a külföldi létről meg az örökbefogadásról sem igazán, csajok, írjátok meg, felteszem!).
Adél vendégposztja, címét maga Anton Pavlovics adta, csak ő nem úgy értette.
A dohányzásról írok most azoknak, akik dohányoznak és azoknak, akik nem. Bővebben…
kinek is
Jaj istenem, túl nagy az énem,
az egész énem egy nagy én,
minden mondatom énnel kezdődik, Bővebben…
Emlékeztek, amikor még úgy tudtunk szerelmesnek lenni, mint az ágyú? De nem ám kölcsönösen. Az nem is érdekes.
Ragacsos a nyár, lassan fogy a frappé, a jég helyén vízfoltok a tejszínben. Írok, olvasom a régi naplóimat, turkálok az életemben: egy történetet keresek, amelyet elfelejtettem — egyszerűen nem tudom, mi lett azzal az emberrel. Bővebben…
Na, ezzel vagyunk még átitatva.
Olyan helyzetekben lágyulunk el, pontosabban: tudjuk, hogy illenék ellágyulnunk, amelyben meglepnek minket, és a meglepetésnek, a “nahát, ezt szervezted nekem titokban, te drága” elvárt reakciónak a lendületével vinnének bele valamibe, amit nem így kellene eldönteni. Arról van szó, hogy nem egyeztetéssel, nem kölcsönösen, nem egymás szemébe nézve történnek fontos döntések, hanem érzelmileg akarnak elsodorni, s talán pont azért, mert másképp nem a nekik kedvező választ adnánk, adtuk. Borzasztó erős az a hiedelem, hogy a nők ezt imádják. Bővebben…
Hát úgy általában a nők kevésbé vannak oda a szexért, de van köztük mégis, aki odavan, azért nem egyformák ők sem, izé, vannak ilyen tüzesebb típusok.
Na, meséljünk? Bővebben…
hát a blogíró is ember!
Jól vagyok. Túl mindenen, attól-annak ellenére-ahhoz képest: jól vagyok, igen, de hiszen tudjátok. Nem mondom többet. Éles minden falevél, amikor futom az erdőt, nemcsak megvan, jól is esik a tizenkettő. Hallom Jarrettben a tizenhatodokat és a kisujj moccanását, és orgazmusközeli állapotba kerülök a zsenialitás sodrásában. Bővebben…