portrék 1.: a törzsfőnök

Tegnap találkoztam a törzsfőnökkel. Nem térek magamhoz.

A törzsfőnök, az csupa anekdota, hőseposz, emlék. Mindig jelen van, a ház, a kert minden pontján. Mindent lát, mindenhez ért, mindent kezdeményez, megszerel, átlát, helyrehoz, de mindent. Süti a húst és az a hús meg van sütve. Húst sütni így kell, és ő csak tudja. Dinasztiákat alapít. Tudja, mi a munka tudja, mi a becsület, és tudja, hogy tudja. Szótlan és passzív leszel mellette, gondolatod sincs, azon kapod magad: nemzetben gondolkodsz, és pálinkát iszol, pedig nem is szereted.

Tulajdonképpen néha nem is rossz, ha helyetted kitalálják és megoldják az akármit, mert mondjuk fáradt vagy épp. Nekem nem esik nehezemre elfogadni ezt, sőt, lenyűgöz és hálával tölt el, kezdeményezek én eleget, dőlnék már hátra valakiben. De ha ő volt a királyfi, aki az efféle széles mozdulatával felemelt, kisegített, magához vett, és te annyira fiatal voltál, ha ez, amit oly nagy hévvel játszik, maga a férfiszerep, hogy ő mindig tudja és mindig megoldja, és soha nem kérdez, soha nem feltételezi, hogy te más vagy, mást gondolsz, mást szeretnél, mint ami az ő fejében van, egyáltalán: hogy van még a világ is, a képzelhetetlenül sokféle változó, és nem csak ő, az állandó, az nagyon durva, abba a nagy jóindulatba bele lehet pusztulni. És ha ez a párkapcsolat kerete, és ő a szervező, befolyásos, gondoskodó, és ennek kell a komplementerének lenni, a gondoskodást elfogadó nőnek, aki örül és hálás és felnéz rá és úgy jó neki pont, ha nemhogy nem érvényesül, de ki sem mondható, meg sem hallaná, aki te vagy, akkor nemsokára eszedbe sem jut már. Leszoksz önmagadról, nem marad belőled saját.

A törzsfőnök azért törzsfőnök, mert nemesen domináns szerepét a Rend írja elő: ilyen az igazi férfi, és a Rendnek csak hinni lehet, nem kérdezi az ember, hogy de hát az egyeztetés, az egyediség, a figyelem, a nyitottság, kölcsönösség, buziság. Ő nem kertel. Ő nagyvonalú, tevékeny, erős, határozott, és szeret téged. Mindig jót akar, igen, asztalra is csap, ha zaklatnak, úgy megveri, hogy foga nem marad. Életed szerelmét is akár. Hányan, de hányan gyengültünk el mellette, lettünk semmivé, mert ő úgy képzelte, éli, mondja, eldönti ő, ez a dolga, és valóban képtelen bennünket — bárki mást! — érzékelni. Annyira jót akar, és annyi mindent csinál, hogy elérzékenyülünk, és bűntudatosan kívánkozunk el mellőle. Házat épít — nekünk!

IMG_4114

Néha a törzsfőnök villámlik, mert haragos, mert valaki belenyúl a szoftverébe, és nem úgy mennek a dolgok, ahogy gondolta, ahogy, egyféleképp, őszerinte lehet, kell. Az akkor hiba. Meg is magyarázza. Elég hangos ilyenkor.

És néha megmutatja a tevékeny, oltalmazó, istenszerű lénye mögött a poklát. Hogy mindez a jótétemény és örök pezsgés és gondoskodás és erő, ez deficit, torzulás, inkompetencia, űrmagány. Hogy képtelen közel kerülni, a másikat ítélet nélkül érzékelni, meglátni, végighallgatni. Képtelen elgondolkodni, árnyalódni, változni, elfogadni, nyitni, spontánnak lenni, megrendülni. Az erő, mindig az erő, a szerep, az identitás, a súlyos fejdísz.

És ha lassan rájössz, mitől vagy e nagy jólétben is oly kedvetlen, ha neked ez az infantilizáló gondoskodás nem kell, ha mást szeretnél, ha nem akarsz kiszáradni, hanem eleven kölcsönhatásban lüktetnél a másikkal, ha a testedet is adnád, és nem megadnád, ha beszélgetnél, megrebbennél, örök magyarázatok helyett csak úgy úsznál a délután langyosságában, ha nem volnál racionális, sem semmilyen, csak úgy lógatnád a lábad, és ő megállna az ajtóban egy csípőfogóval a kezében, és rá kellene döbbennie, hogy az a sok jóindulat, az neked nem kell, mert neked semmi se jó, na, attól óvjon az Isten. Ilyenkor is erős. Nagyon erős, neked nem lehet szempontod. Érted haragszik, hogy felfogd végre, csak képzelődsz, gyártod a problémákat, a hülye barátnőid beszélték tele a fejed.

A törzsfőnök tragédiája, hogy ki se fejlődhet benne a nagy gáton állásban az, ami emberré avat, ami a félmosoly, a kósza gondolat, a megbocsátás, ami megnevettet, ami téged, pont téged akar. Önmagát akarja csak, nem ért semmit. Gyerekektől megérlelődve, harmincon túl, meg ha van időnk magunkra — dolgozik értünk, pénzt keres! — tudjuk csak nagyon sokára kimondani, hogy nem, nem, nem, hogy a jóindulat nem elég, és a gondoskodás nem is gondoskodás, hanem valami más.

Én inkább örülök, hogy nem volt ilyen apám.

208 thoughts on “portrék 1.: a törzsfőnök

  1. Döbbenetes jellemrajz. Nekem volt, vagyis van, ilyen Apám, annyi árnyalással, hogy ő nemcsak törzsfőnök hanem a Hős is, de ha megengedi magának, tud spontán lenni, és az nagyon jó. De az nem gyakori. Gyerekként elfogadtuk, szerettük és mind másként küzdöttünk vele. Ami az igazán szomorú, hogy a húgom felnőttként ugyanezt az infantilis gondoskodást választotta a férjében. A mintát értem, de rossz látni.

    Kedvelés

  2. zseniális! és igen, jó sorozat kezdődik, öröm lesz olvasni.
    nálam ez a karakter az idegesítő lúzer címet kapná. az igazi törzsfőnök számomra az, aki ezeket a kvalitásokat IS tudja, de ez csak az egyik féle működése, közben tud érzékeny is lenni, hanyatt is dőlni, önironikus lenni, egyenrangúan nevetni. aki mellett én is tudok törzsfőnök lenni időnként, nagyjából kiegyenlített arányban. aki tudja, élvezi és megéli az erejét, és ugyanígy a környezete erejét is, és kialakul a körtánc. na azok a fazonok levesznek a lábamról tulajdonképpen.

    ami miatt a posztbeli törzsfőnököt rettentő idegesítő lúzernek tartom az az, hogy jellemző helyzet: sütögetés, főnökúr pörög, villan a villa, fordul a hús. közben leül, sört kortyolgat. beszélgetés kezdődik. egójától elsápad a nap és ezt ő is tudja, ebben ül nagy elégedetten. utána elhangzik 1-2 érdeklődő kérdés a valódi hogylétéről érdeklődve, amitől a mágus összeomlik, nincs válasza, és ha sok sört ivott már előtte, akkor sírni is kezd. minősített esetben esetleg halálosan belezúg a kérdezőbe. és bennem meg dübörög az akkor már ki nem mondott kérdés és a düh, hogy “apafej, ha ilyen nagymenő vagy akkor a faszért nem tudod a saját szarodat rendbe rakni, és miért a partnered és a környezeted vérét szívod?”

    Kedvelés

    • oh, ez már inkább szánalmas, nem? az idegesítő lúzer minap nálunk volt vendégségben 😉 nagyon barátságos, nagyon nyitott (a saját véleményét visszatükrözők felé) nagyon érdeklődő (az őt érintő vagy érdeklő témákban), nagyon okos (közös vonás, ő tud mindent, mert tud és kész) nagyon egyenlő (de napokig a mikorleszkész kérdéssel téved csak a konyhába, tányér-pohár-kabát önjáró persze) nagyon követendő (nem kis hetvenkedés nagyon sok bezzegeléssel) és amitől igazán idegesítő, az a soha ki nem fogyó lelkesedése önmaga, saját élete és saját témái iránt (konkrét ezt többet ne hozd fel kérlek kérés ellenére is) és amitől számomra lúzer, hogy persze minden ötletéről kiderül, hogy miért nem lehet, miért hülyeség, minden témájáról, hogy valójában sekélyes és sokszor meghaladott már az álláspontja, szóval mert egy szimpla ablaktörlőlapát cseréjéből is vesztesként jön ki. szegény. mellette a nő egy lassan összeomló, hagyjál már felkiáltás.

      Kedvelés

  3. az a legszebb, amikor a törzsfőnök valójában ostoba. exem apja pl. fájdalmas nézni, ahogy a körülötte lévők teszik, amit mond, kérdőjel nélkül, miközben hát buta a bácsi, mit szépítsük.

    Kedvelés

      • én már láttam ebből a típusból olyat, aki információs szempontból okos. régi barátom apukája, külkeres volt, jó szakember, bejárta a fél világot, komoly karrierje volt. sok dologról jó volt vele beszélgetni, de persze amiről fogalma nem volt, arról is megmondta a másiknak, akinek esetleg a szakmája volt, hogy mit kéne csinálni. mindent tudott, na.

        Kedvelés

      • Ó, ha okos, akkor az is egy fegyver a kezében. Lexikális tudást tud nyerni, nem is keveset! Bizony akkor semmi esélyed vele szemben, mert olyan betonbiztos lesz a világnézete és abba soha, semmi más bele nem fér többé, hogy soha nem lehet más véleményed, ha vele egy asztalnál ülsz. Az okossága is ilyen kockaszerű, bajszos, kérlelhetetlen.

        Kedvelés

      • Sikerült négy napot vendégségben töltenem a hétvégén egy ilyen törzsfőnök házában. Jó, hogy vége lett (lehet, hogy hálátlan típus vagyok? 😉 ), mert az ötödiken már biztosan nem úszta volna meg, hogy ne nyilazzam le 🙂
        Az utolsó este, kedélyes borozgatás közben megtudhattam, hogy az életem csődtömeg, a lányomé dettó, sőt gyakorlatilag mindenki más is egy nagy nulla. Mindehhez éltes kora és a rengeteg ezzel járó tapasztalat volt a nyomaték, ami ugye még az eredendőnél is hitelesebbé és megkérdőjelezhetetlenné teszi a véleményét. Na és persze ez védte meg attól is, hogy ne igyak én is direkt a rám erőltetett egynél egyetlen pohárkával többet, és nem tudomásul véve szeretett nagynéném könyörgő pillantásait ne osszam ki a pasit, de nagyon. Na meg hát egy vendégnek nem illik ilyesmit amúgy sem, főleg ha abban a kitüntetésben részesült, hogy a törzsfő wigwamjában és az asztala mellett időzhet.
        Szerencsére “csak” rokon, itthon ugyanis már nincsen törzsfőnök néhány éve 🙂 Ez utóbbival kapcsolatban akkor fogtam gyanút végképp, amikor szó szerint kitört belőle a mondat, mert a kamaszlányunk buliból történő hazatérési időpontjában nem értettünk egyet, és szerinte csakis az ő meglátása lehetett helyes. Elkeseredésében közölte: “Én azért vagyok itt, hogy Rend legyen!” És el is hitte magának, tényleg…
        Mi nem. Elárultuk. Szerinte. Én meg úgy vélem, hogy emberileg az egyetlen esélye volt, hogy végül elhagytam. Már semmi mást nem tehettem érte.
        A hétvége viszont felidézte bennem őt, és a többi hozzájuk hasonló törzsfőnököt is, akikkel szerencsém volt találkozni vagy a saját életemben, vagy más nőkéiben, akiknek az életébe bepillantást nyertem. És egyfolytában egyetlen szó jut eszembe. Az, amit sosem akartam tudni. A butaságuk.
        Igen, rettenetesen ostobák.

        Kedvelés

      • “Én meg úgy vélem, hogy emberileg az egyetlen esélye volt, hogy végül elhagytam. Már semmi mást nem tehettem érte.” ez zseniális.

        Kedvelés

      • Igazából nem sikerült élnie vele, és még mindig azt hiszi, hogy a világ többi része esküdött össze ellene 😦
        Az pedig különösen bosszantó a számára, hogy a fenti rendfenntartó attitűd hiánya ellenére is egészen jól megvagyunk azóta a lányokkal. És még csak a káosz sem uralkodott el. Sem közöttünk, sem bennünk 🙂

        Kedvelés

  4. Ilyenünk nem volt még idehaza – másmilyen az van, igazi pávakakas, remélem majd róla is szó lesz.
    Van ilyen ügyfelem viszont. Sokáig azt hittem, csak bántani akar, hogy micsoda egy szemét. Aztán rájöttem, hogy nem akar az bántani, csak ilyen. Sarkos, szekercével kifaragott jellem, akinek semmi nem lóghat túl a határain, mert akkor lecsap. Amikor ezt megértettem, megszeretett, hirtelen bevett a csapatába. Akkor már védelem alatt voltam, akkor már jószerivel bármit tehettem. Fura érzés volt, lassan, magamtól kihátráltam az érzelmi ordőrből, abból a fura szagú lelki erőtérből, ami képződött körülötte.

    Kedvelés

  5. Nagybátyám ilyen. Nagyon szeretem. Régen nem lehetett vele vitatkozni, de ez változott. Nagy veszteségekből állt talpra újra meg újra, csodálattal nézem, ahogy újraépíti magát, és közben egyre jobban figyel ránk, hallgat meg minket “fiatalokat”, kíváncsian merít ötleteinkből, úgy, hogy közben ő marad a serif, ahogy a fia hívja 🙂 Szerintem szépen öregszik, bölcsül, és egyre kevésbé túloz, egyre jobban figyel, apró részletekre is már többször, már téved néha, még késik is…

    Kedvelés

  6. Apósom például. Ezt a férfitípust utálom a leginkább, főleg minél esszenciálisabban törzsfőnök, annál inkább. Azonnal támad, ha nem tud valamit (de azt hazudja, hogy tudta), mindenhez ért, mindenben mindenkit lenyom. ÁÁÁÁ!

    Kedvelés

  7. Azta, ez nagyon pontos, és éles is.
    Baromi érdekes, mert éppen tegnap beszéltem hasonlóról a zembernek. Benne is van ilyen vonás, bár messze nem egy törzsfőnök-típus. Az érzéketlenség, a határokon túl való vakság viszont nagyon is jellemző. Szerencsére ő lassan kezdi érteni, mi ezzel a baj.

    Kedvelés

  8. A családban szerencsére nincs ilyen, de vendégségben már találkoztam én is hasonlóval. Ő az a válfaj, akiről Hirlando ír – az idegesítő lúzer, aki mindig mindent jobban tud, előad, pattog, minősít, de a felszín alatt egy csődtömeg, iszik, szét van esve, és csak a nagy szövege – meg a pia – tartja egyben. Nagyon szomorú látvány volt számomra, engem nem is annyira idegesített, mint szánalmat éreztem az illető és főként a családja iránt.

    Tapasztalatom szerint a törzsfőnök típusú férfinak nagyon szilárd elképzelése van mindenről: nem csak arról, hogy a világ milyen, illetve milyennek kéne lennie, de a saját családfői szerepéről is. Ő az irányító, a gazda, a kereső, aki a pénzt hozza, a családot eltartja, gondoskodik a gyerekek felneveléséről, taníttatásáról, ennek fejében ő határozza meg, mi a helyes, mi a helytelen (amíg az én kenyeremet eszed c. mondat etc.) Zsarnokság ez, persze, de olyan, ami a zsarnok részéről is kemény odaállást, munkát követel. A legsúlyosabb csapás az számára, ha külső-belső okok miatt nem tudja vinni ezt a szerepet – mert nem keres annyit, elveszíti a munkáját, vagy alapvetően a személyisége alkalmatlan arra a szerepre, amit ideálisnak tartana a saját maga számára. Csalódik önmagában, de ezt nem ismeri be, ez viszont nem azt hozza ki belőle, hogy magukba szálljon, elgondolkodjon, átértékelje az életét esetleg nyisson a családjuk felé, mivel teljesen képtelen az önreflexióra, fél és csak sémák mentén gondolkodik. A félelem és a bizonytalanság a lehető legrosszabbat hozza ki belőle, ekkor lesz csak igazán mérgező, ekkor kezd inni, erőszakoskodni.

    Ha belegondolok a nevelőapám és apósom mindketten visszafogott törzsfőnökök, de a pozitív fajtából. Bennük is megvan az a régimódi férfiminta, hogy a férfi a család érdekében agyondolgozza magát – meg azért mert igazából imád dolgozni, ez a tény. Felépíti a házat, olyan disznóólat, hogy sok embernek lakás se jut olyan, a kenyérsütő kemencét, műveli a szőlőt, taníttatja a gyerekeit és azon igyekszik, hogy minél több terhet levegyen a felesége válláról. De nem okoskodik, nem ugrál, nem hirdeti, hogy mindenben neki van igaza, nem terrorizálja a gyerekeit se a tágabb környezetét, mégis mindenki szereti és tiszteli. Kocsmába nem jár, nem dohányzik, de este egy pohár bor mellett szívesen elbeszélget, nem nagyon érdekli más dolga, a saját portáján söpröget. Nem a mai ideál, lelkizni nem szokott, egyszerű ember, aki egy egyszerű asszonyt tud boldoggá tenni – de az anyámat soha olyan boldognak nem láttam még, mint az utóbbi tíz évben, amióta egy ilyen férfi mellett él.

    Kedvelés

  9. Az ilyen embereknek kicsi a komfortzónája és ha valaki nem feszegeti a korlátait, egyre kisebből mondja meg a tutit. Szerintem.
    Nekem is van egy-két ilyen törzsfőnököm. Apám, aki egyre inkább az, ahogy mi, a gyerekek már nem vagyunk ott, hogy rugalmasabbnak kelljen lennie. A másik egyre kevésbé törzsfőnök, ahogy a szülei korlátoltságát felváltotta az én kíváncsiságom és a gyerekek csikósága. Szerencsére már látja, mi a baj és nem letarolni akar, hanem megérteni. 🙂

    Kedvelés

  10. höhö, először azt hittem, itt az egy bizonyos rokonomról van szó. de ő sokkal árnyaltabb személyiség. alapvetően törzsfőnök, viszont nem az az öblöshangú,, pocakos alkesz, aki mindig tudja a faszát, amit ebből az írásból kiérzek. ellenben egy minimum 150 iq-ponttal rendelkező ember, aki bölcsészdoktor, borzalmas családból jött self-made man, kiváló vitázó, igazán igényes, igazán jóízlésű, és a külsejét tekintve klasszikus értelemben vett módon baromi jó csávó (george clooney, ilyesmi). ellenben tőle származnak a következő mondatok:
    -ez csak a te fejedben létezik.
    -vannak tények, és vannak vélemények, és amit én mondok, az tény.
    -(társaságban, feleségének, 300k-s keresetről beszélve, lesajnáló mosoly): mucika, amit te keresel, az zsebpénz.
    -(volt férj halála után két nappal): akkor döntsd el, hogy özvegy xy-né vagy, vagy az én feleségem.

    mióta elvált anyámtól, tök bírom egyébként, istenieket főz, jókat dumálunk, mindketten kisimultak. nők elleni erőszak-ellenes alapítványnak csinált reklámfilmeket. vitázni vele lehetetlen. alap megközelítés: én tudom, én racionálisan gondolkodom, te pedig érzelmi alapon közelíted ezt meg (illetve mindent). ő gondoskodott, nagyvonalú volt, sok pénzt keresett a családra, minden más zsebpénz, azért tudjuk, hogy van az. ő megmondta a faszát, mindig racionálisan, más nézőpontra minimum lesajnáló mosoly. ha komoly volt a tét, akkor kibaszott ijesztő is tudott lenni. nem húznék ujjat vele. félelmetes, amikor ez a fajta rejtett (nem is olyan rejtett) autoriter forma ekkora ésszel és ilyen műveltséggel párosul. részt vett valami rohadt bonyolult pszichológiai kísérletben, ahol kijött, hogy ő a problémamegoldó. mások pedig csak hisztiznek. anyád nem látja ezt át rendesen, erre kellek én. remélem, nem olvassa ezt, mert ami elmúlt, elmúlt, jóban vagyunk, de azért ez nem változott. meg van győződve róla most is, hogy ő teljesen helyesen lát mindent, anyám pedig azért nem akar találkozni vele, mert érzelmi alapon hiszti stb. ja, nem olvassa, mert ahhoz képest, hogy baromira egyenlőségpárti, és különben is alapítványos reklámfilm stb, ennek ellenére szerinte ez a blog fasisztoid módon kirekesztő a férfiakkal szemben, de hát ezt ismerjük már.

    Kedvelés

      • ne mondd, hogy meg vagy lepve. 🙂 de azért nem tudom, hogy ez már törzsfőnök-e vagy sem.

        Kedvelés

    • Egyetemeken gyakoriak a hasonló típusú férfiak, de például nagy cégeknél is, dolgoztam együtt ilyenekkel. Többek között arra is jó példák, hogy nem kell ahhoz műveletlennek lenni, hogy valaki szűklátókörű és agresszív legyen.

      Kedvelés

      • De még mennyire hogy! A volt kollégáim 70%-a ilyen férfi volt. Egy megpróbáltatás eggyel is, nem hogy többel.
        Na és amikor ezek indián gyűlnek és egymással értekeznek…. Na az a kemény pornó. 🙂

        Kedvelés

      • “Na és amikor ezek indián gyűlnek és egymással értekeznek…. Na az a kemény pornó. :)” ezen most jót röhögök 😀 😀 , és tényleg az!

        Kedvelés

      • De tényleg. A pipán kívül még a modern mai indián törzsfönök kiegészítök is megvannak, úgy mint tollak, amiket a márka egyértelmü láthatósága végett egymás elött mutogatnak, flip chart hegyek totemoszlopok gyanánt és a kinek milyen sátra van – kinek milyen szuperokos csúcstelefonja van. Hát uff-uff! 🙂

        Kedvelés

  11. Ez egy marha jó sorozat kezdete.
    Ó, van ilyen kapott rokon anyukám révén. Ő mindig jót akar, csak hát sajnos mindent jobban tud és én hajlamos vagyok elfelejteni, hogy rajta van a fejdísz. Így én őt erőszakos zsarnoknak látom, ő pedig engem önteltnek és makacsnak, aki másra nem hallgat. Indián neve Dörgő Szó. Indián nevem Villanó Szem. Kerüljük, e kettő összeakadását, mert a körbenálló szemlélők szenvednek súlyos sérüléseket. Az soha nem merül fel, hogy zsenge korom ellenére én totálisan más jellegű élettapasztalattal rendelkezem és hogy esetleg az alapján ha mondok valamit, akkor az rohadt biztosan úgy is van. Nem, az nem lehet! Ő a törzsfőnök és ő megmondta….

    Kedvelés

    • Az én apám egy józsefattila, zsenialitás nélkül, mentségeket kereső, pótcselekvő, nagyon sérült, komoly diagnózissal, erőszakos, tohonya, kaotikus, mindenbe belekapó, idegen, magához közel nem engedő, beszélgetés címén kioktató, de egy pillanatig sem téveszt meg, mert látod, milyen improduktív a létezése.

      Kedvelés

      • Az én apám nagyon hasonló volt, igaz, benne volt zsenialitás, és nem oktatott ki, de az egyenleg az sajnos ugyanez az improduktív létezés. Én mindig is szerettem volna törzsfőnök apát, és csak most jövök rá, hogy milyen szerencse, hogy ez a hiány mégsem űzött törzsfőnök pasik karjába – ettől a típustól legalább annyira irtózom, mint a józsefattiláktól. Nálunk szabad volt megkérdőjelezni a családfő mindenhatóságát, így azt hiszem, mégis sokat köszönhetek neki azon a téren, hogy kifejlődött a törzsfőnökökkel – és a mindennemű tekintéllyel és hatalommal – szembeni kritikai érzékem.

        Kedvelés

  12. Itt ül velem szemben. Irodatars, napi 8oran at osszezarva. Hivoszavai: bajusz, vadaszat, husleves delben, edes vorosboros kola, regen a vasmuben, minden, az egeszseges heteroszexualis feher csoporton kivuli ember fura, palvinbarbara, az Alfoldi muveletlen, hogy a viharba lett volna a Zistvannak naci tisztje, hat nem tanult ez tortenelmet?
    Egyszer arrol tartott eloadast, hogy minden mentalis beteget be kellene zarni, regen is olyan szepen (!) elmolyoltak a dilihazban, es nem zavartak senkit.

    Kedvelés

  13. Ezzel a fickóval nem lehet vitatkozni.
    Tisztelheted, felnézhetsz rá. Vagy elkerülöd.
    A véleményedet legfeljebb akkor hallgatja meg, ha olyat mutatsz fel,
    amit ő tekintélynek értelmez, ez nem is feltétlenül pénz, inkább pozíció, hatalom, befolyás.
    Akkor behódol.

    Kedvelés

  14. Barátnőm apósa ilyesmi. Harsány, nem juthatsz szóhoz mellette, és mindent, de a világon mindent jobban tud mindenkinél. Mindenről konkrét és sziklaszilárd véleménye van, a többiek mind hülyék. Az ellentmondást, az eltérő véleményt támadásnak véli, azonnal viszonttámad, csak mondja és mondja, meg sem hallja a másik felet. És persze csak ordítva tud beszélni. Amikor megismertem, a barátnőm férjének sok jellemvonását illetően mintha fáklyát gyújtottak volna a fejemben. Egyszerűen elviselhetetlen ember, ha az én apósom lenne, mostanra szerintem inkább elváltam volna, mint hogy találkoznom kelljen vele. Ugyanakkor sajnálom is, mert önmaga foglya, olyan régóta jár körbe-körbe a saját fejében, hogy már árkot koptatott maga alá, amiből már ki sem lát, és már soha nem is fog. Szomorú is ez.

    Kedvelés

  15. Mintha leírtad volna a barátnőm apját. Kőkemény lesajnálás mindenki irányába, aki nem vidéki, nem magyar, és nem katolikus. Néha családi ebédek alatt próbáltam vele, ha nem is vitatkozni, de érvelni. Az a legszebb, hogy meg sem próbál mondani semmit, csak előveszi azt a cinikus lesajnáló vigyorát, és benyög valami egyet verő sablon ostobaságot. Persze hatalmas mellénye van, mert 50 évvel ezelőtt földjük volt, van egy rakás komplexusa, és alkalmazottként tekint a gyerekeire…és erre hallatlanul büszke.

    Kedvelés

  16. A kommenteket még nem olvastam, de megírtad apámat. Bár persze nem teljesen ilyen, de azért nagyon hasonlít. És mindig igaza van. Kategorikusan. Ez egy alapszabály.

    A gond az, hogy hiába nem akarom, én ezt a mintát kaptam és bejövős a kicsit infantilizáló gondoskodás is, ha sokkal több egyeztetés, megbeszélés és vitalehetőség társul hozzá, mint a klasszik törzsfőnök típusnál. Meg persze valódi beszélgetés, meg pillanatok, amikor elfeledkezik az egész szerepről.

    Nem tudom ez mennyire érthető… Szal a pasimmal a gondoskodás teljesen megvan, néha (gyakran) infantilizáló is, de a komoly döntéseket közösen hozzuk. Nálunk már inkább szerepjáték az, ami a szüleimnek még a valóság. És mivel szerepjáték időnként abbahagyjuk, és csak vagyunk.

    Kedvelés

  17. Ezt lehet, hogy már linkelte valaki a blogra, de most nagyon idevág:
    (hogy nem jutott egyből eszembe, és annyira frenetikus, hogy tegnap pont erről beszéltem a zembernek)

    Itt olvastam először:

    http://oroszlanosudvar.hu/2013/08/14/ferfiszerep-es-apaszerep-a-hatalomtol-a-gondoskodasig/

    de itt a teljes, ha jól látom (hú, ezt el kell olvasnom!):

    http://www.szil.info/uploads/documents/ferfiszerep_apaszerep.pdf

    (Még dézsa is idézte: http://dezsa.tumblr.com/post/47038834228/szil-peter-ferfiszerep-apaszerep-a-hatalomtol-a )

    “A gyerekbántalmazás a patriarchátusnak mint társadalmi rendnek és alapkultúrának az egyik legmélyebben gyökeredzőöröksége. Konkrét és egyben drámai megnyilvánulása annak, hogy a kultúránkban uralkodó apaszerep a személyes és társadalmi kapcsolatok patriarchális és szexista felfogásának terméke. Az ily módon létrejött „hagyományos” apafigura alapértékei a patriarchális társadalom hatalmi viszonyai folytán az egész kultúra úgynevezett pedagógiai értékeivé váltak. Ezek az értékek a „törvény”, a „tekintély” és a „távolság” – fizikai jelenlét mellett is –, nem pedig a gondoskodás. A gyerekbántalmazás tehát történelmi termék, amelyet az apaszerep különböző aspektusainak egymást felerősítő együttes hatása eredményezett.

    Az apaszerep a patriarchátus kialakulása során két tényezőből tevődött össze: egyrészt azokból az értékekből, amelyek a férfiak társadalmi nemi identitásából (tehát a biológiai nemhez kötött társadalmi szerepből) vezetődtek le, másrészt a férfiaknak a társadalmi munkamegosztásban betöltött pozíciójából. Ilyen módon a biológiai nemi identitásból fakadó apafunkció (tehát a megtermékenyítésre való képesség) elvált a társadalmi nemi identitástól.

    A nők esetében a megtermékenyülésre való reproduktív képesség és a társadalmi szerep egyforma súllyal esik latba a nőiesség meghatározásakor. Az apaság funkciója a patriarchális rend kialakulása során azonosult a mások felett uralkodás hatalmával.

    Ez, együtt az erőszakkal (amely a férfiszerep egyik alkotó eleme), megvetette az alapját annak, hogy az apa-gyerek kapcsolatot egymással szemben álló fogalmak (hatalom/alárendeltség, korlátok/beszűkülés, büntetés/engedelmesség) és ne egymást kiegészítő fogalmak (törékenység/védelem, függőség/gondoskodás, növekedés/támogatás) határozzák meg.

    A patriarchális társadalmi munkamegosztásban az utódok (és más függő személyek) gondozása a nők feladata. A szexista értékskálán a „női” szinonimájává vált a „megvetendő -nek”, az „alsóbbrendűnek” és a „méltóságon alulinak” (minden esetben a férfiak nézőpontja szerint). Következésképp a személyekről és a tárgyakról való gondoskodás a férfiassággal ellentétes, sőt azzal összeegyeztethetetlen tevékenységgé vált . ”

    (Kiemelés tőlem, remélem, sikerült.)

    Kedvelés

      • Rendkívül károsnak tartom, ennek az embernek a “munkásságát”.
        Ezek a fajta távolból eredő ,(őskor) messzikorból levezetett okoskodások maximum arra jók, hogy a még normális békés férfiak is megkérdőjelezzék saját magukat. De hogy a házasodási, gyermekvállalási kedvnek (férfirészről) nem tesz jót ez a töménytelen férfierőszak, gyerekbántalmazás, abban biztos vagyok. Ki a fene vágyik ilyen szerepre, vagy annak veszélyére, hogy így jellemzik? Egyetlen férfi sem.
        Szomorú hogy ezt ennyien igénylik. Rengeteg IGAZOLT jó szakember van ebben az országban; Csides Kata, Almási Kitti, Ranschburg Jenő, Rusz Edit, a teljesség igénye nélkül.
        Néha olvassunk tőlük is, megdöbbentő a különbség. Nekem volt szerencsém dr. Rusz Edithez évekkel ezelőtt. Egy fantasztikus nő, érett nyitott, van mögötte kellő tudás, tapasztalat, de ami a legfontosabb, érti amiről beszél, keveset ködöl, és alapos.

        Kedvelés

      • Rusz Edittől meg néha olyanokat olvasok, hogy a fülem is kettéáll (jó öreg patriarchális felfogás, természetesen).

        Kedvelés

      • Nem tudok a tiédre reagálni. Elég felnézni Rusz Edit honlapjára, egy kicsit olvasgatni, és máris látszik, hogy milyen rendszerben nevelkedett és tanult szegény.

        Kérdés-válasz rovat:
        Miért nincs hüvelyi orgazmusom?
        -Talán a klitorális orgazmus, vagyis a csiklón keresztül megélt kielégülés miatt blokkolódik a hüvelyi orgazmus.

        -Libidóhiányom van.
        -A háttérben akár nemi szerepzavar is állhat, például felcserélődnek a nemi szerepek.

        Hadd ne kelljen már beidéznem az összeset. Konkrét esetek, naná. Istenem.

        Kedvelés

      • Ja, R. E. nem szidja a nőket, természetesen. Nem csak azt nevezzük patriarchálisnak, ami a nőket nyíltan szidja.

        Kedvelés

      • Madáchnak sem kellett az akadémiai székfoglalóján kifejtenie a nézeteit, hogy kiderüljön, nőgyűlölő: elég elolvasni Az ember tragédiáját.

        Kedvelés

      • Akármikor belelapoztam a könyveibe, elöntött a tömény bűntudat, pedig évekkel ezelőtt még jó anyának tartottam magam. Őt meg jó szakembernek. Nyilván az is volt, de nagyon rosszat tett nekem, hogy olvasgattam, hogy és mit kéne csinálnom. Egyszer konkrétan a padlóra küldött, pedig tényleg nagyon igyekeztem. Azóta közelébe se megyek, ha könyvesboltba tévedek.

        Kedvelés

      • Gyöngyi. Nem a Szülők Könyvére gondoltam elsősorban, mivel azt nem is olvastam, tudom annak elég vegyes a megítélése. Igen, valóban némiképp férfipárti pszichológus. Inkább a párkapcsolati erőszak témában tett meglátásai miatt gondoltam, mint Szil Péter ellen párja, ahogy a többi szakembert is.
        Törzsfőnök mindig mindenhol terem, ahol közösség terem. Valaki élre áll. Régen a törzsfőnök tényleg Bölcs lehetett, mert senki nem élt még fele addig sem, mint ő. Valamit csak tudott. Ma pedig jobbára ügyeskedéssel, sumákolással lehet egy-egy alkalomra látszat törzsfőnökké válni.
        Jó múltkorában elhívtam 2 autószerelő “barátomat” segíteni. Hiba volt. Nem tudták egymás között eldönteni, melyikük a törzsfőnök. Alap dolgokon összevesztek, de a fejvakargatás az ment, mikor megkérdeztem; mivel tartozom… én nyilván nem lehettem törzsfőnök, én hívtam őket. Focit se nézek már, csak egyedül, vagy lánnyal. (minden szabályt hajlandó vagyok 1-szer elmagyarázni, a lest 2-szer). Férfiakkal nem lehet, mindegyik hangosan és jobban ért hozzá,mint én. legalábbis az környezetemben. Törzsfőnökök.
        Párkapcsolatokban sem mindig a férfi a Törzsfőnök. Abból lehet látni, hogy a nő dominál, hogy a férfinek feltett kérdést is ő válaszolja meg. (csak a jelen, és jövő idejű kérdéseket. A múlttal kapcsolatban szólhat a férfi)
        Nővéreméknél így van, és több ismerősömnél, ahol család is van… s az igazat megvallva elviselhetőbbek mint sok férfi Törzsfőnök, s egyenlőre működőképesnek, egészen életképesnek tűnik egy mikrokörnyezetben. Ellenben sok más törzzsel amit férfi vezet. Ez aztán gyenge konzekvencia lett, nem is rám vall.

        Kedvelés

      • Szendi Gábor is biztosan a kedvenced 😀
        A nevek, amiket felsoroltál, a pszichológia fekete könyvébe valók leginkább. Hiteltelenek, szakmaiatlanok, olcsók, kivéve Ranschburg, neki tényleg vannak érdemei. De még ő is kb bevallottan nőgyűlölő volt (erről könyvet is írt), bár nyilván ez a te számodra nem probléma.

        Kedvelés

      • Tibi, ez vicces, nem bírod a törzsfőnököket, ezért elkerülöd őket, mert lenyomhatnak, és inkább nőkkel nézel focit, akiknek nagylelkűen elmagyarázod egyszer a szabályokat, na jófejségképpen a lest kétszer??? Vajon miért? Hajjaj.

        Kedvelés

      • Ugyanezt Éva is elmondhatja például a fütyihangról érkező trollokról, akik között tudomásunk szerint kevés nő van: sokba’ vannak – mert az időt, amit Éva rájuk fordít, fordíthatná produktív munkára is; és rendkívül fárasztóak – ezen nincs mit magyarázni 😀 Tibi, te vagy tagja vagy ennek a csoportnak, vagy nem, ezt nem tudhatom, és nem is feltételezek semmit.
        Aki nem szereti a nőket, az ne foglalkozzon velük. Én sem szeretek pl. horgászni, és még sosem jártam horgászfórumon, hogy elmondjam, mennyire taszít a horgászat.

        Kedvelés

      • Szendi Gábort nem ismerem. Ranschburgot is csak azért tettem a sorba hogy növelje a nívót… Alapvetően a női pszichológusokat kedvelem. Jobban áll nekik.
        Sajnálom ha az jött le rólam, hogy nőgyűlölő vagyok. Mivel rendszerint nem a mondanivalómmal vitatkoztok, hanem a személyemmel, így súlytalannak érzem az egész vitát. Olvassatok bátran Szilt, Kuszingot, Müllert! Arra mindenképp jók, hogy igazolják; Nem ti hibáztatok, csak a férfi…

        Kedvelés

      • Zöldfűszál: (csak nem férek alád 😦 )
        “Én sem szeretek pl. horgászni, és még sosem jártam horgászfórumon,” – a horgászat szerintem is rém unalmas. Nem beszélve a különböző UV-s csalikról amik aztán egyenrangúvá teszik a hallal való “küzdelmet” Azt meg pláne nem értem mikor valaki 6-7 órás horgászverseny közvetítését nézi élőben, Tv-n. Azaz, ott szurkol, drukkol, nézi, ahogy mások ülnek és várják a kapást. Halottam olyanról, hogy egyesek még ventilátorokat is visznek a nappaliba, hogy szimulálják a szelet, amit a képernyőn látnak, természetesen gumicsizmában a feeling miatt. Nem köpöm le őket, de a nejüket megértem ha emiatt hisztisek. Fura. Ha ez a kikapcsolódásuk, milyenek lehetnek a szürke hétköznapok? Na tessék, a horgászokba is belerúgtam.
        “Ugyanezt Éva is elmondhatja például a fütyihangról érkező trollokról, akik között tudomásunk szerint kevés nő van” – Nyilván ez a Férfihang. Ahol egyébként több nő kommentel, cikkez mint férfi. Ez persze nem jelent semmit… ha indítanék egy blogot, amelynek az lenne a neve, hogy: MÁRPEDIG IDE NŐ NEM JÖHET, fél év után több női hozzászóló lenne mint férfi. Ugyanis Ti szarnátok erre, közösségi lények vagytok, nektek ne mondják meg… és különben is hogy gondolom, hogy nők nem! És ez így is van rendjén… maga a BLOG műfaj is egy női territórium, már-már privilégium. De mindettől függetlenül, egy emberből nem lehet egy közösséget megítélni, tízből sem. Ahogy 10 férfiből sem lehet a férfiakat lejellemezni. Sok hibánk, kudarcunk, bűnünk van… ez nem vitás. De talán érdemeink, jótetteink épp ugyanannyi. Hidd el, nem miattunk szar a világ!
        Egyáltalán ki dönti el azt, hogy ki a jó ember és ki nem? Én biztos nem.
        Hadd hozzak egy kézenfekvő példát! Roman Polanski. Durván 30 éve megerőszakolt egy 16 éves lányt az USA-ban. (nyilván Sharon Tate tragédiája is közrejátszott ebben) Azóta rendezett számtalan zseniális filmet, és mindenki zabálja, pedig, rég börtönben lenne a helye.
        Ez sosem ilyen fekete-fehér, szerintem. Ki jó, ki rossz, ki okos, ki buta.
        A tanárnők nettó százezerért nevelik a generációkat az életre, a brókerek sokmillióért adják a hátrányos pénzügyi termékeiket; tömegeket nyomorba döntve. Akkor most ki a hülye?
        A férfihang nem nőgyűlölő közösség, pusztán egy kezdeményezés, egy valaha indokolt, jó eszme elbúrjánzása, és sok emberellenes hazugság ellen. Nem vagyok tagja, időm sincs ilyenre, de megtisztelne ha ilyennel megkeresnének, annak ellenére, hogy nem érzek magamba elegendő affinitást, erőt erre. Persze nem vállalnám de jól esne. Nem szeretek elköteleződni semmilyen téren sem. Viszont őket becsülöm.
        Többnyire művelt, családos nők és férfiak munkája, igyekezete, egy abszolút igényes köntösben. Összezördülések, savazások elő-előfordulnak, mindkét irányba… ahol a vélemények ütköznek, ott ez el kell hogy férjen, de ezen fennakadni.. Nem tisztem őket méltatni védeni, főleg itt, megnézheti bárki.

        Kedvelés

      • “…érett nyitott, van mögötte kellő tudás, tapasztalat, de ami a legfontosabb, érti amiről beszél, keveset ködöl, és alapos.”
        Na, ez az, amit nem lehet rád fogni, te tibi.

        Kedvelés

      • tibi
        – augusztus 23, 2013 – 23:15 szerint:
        Zöldfűszál: (csak nem férek alád 😦 )

        Áhhhááá! Szóval itt kezdődött.

        Kedvelés

      • Cserkész-becsületszavamra, nem randiztam Tibivel, se bőrcipőben, se nélküle. (És a jövőben sem tervezem.)

        Kedvelés

      • A tibi meg ott zokog a sufniban, szegény, míg te megtagadod őt. Szépen vagyunk.

        Kedvelés

      • Hát, hiába… Veled nem versenyezhetünk.

        Mindig itt van? Ezt hogy csinálja? Hogy van ennyi ideje erre? Mért kell neki ez, mint a levegő? Neked sem árulja el?

        Kedvelés

      • Aszongya: minden jó blogra kell egy troll. Ő vállalja ezt a sanyarú szerepet. Mi lenne velem trollok nélkül? Meg aztán Laci sem maradhat kommentálatlan, valamint a japán nyelv.

        Kedvelés

      • Laci sose marad kommentálatlan.

        Rendezzünk egy blogtalálkozót, amin tibi a díszvendég. Arra én is elmegyek. 🙂

        Tibi majd állja a kőccségeket, utána meg nem lesz szeksz, pedagógiailag.

        Mi lenne veled trollok nélkül? 😀 Abba jobb bele se gondolni! Elborzasztó perspektíva.

        Kedvelés

      • “Ezt eddig legalább tizenhét olvasó mondta. Nagyon bizonygatták. A legjobb csajok. Mi van itt?”

        Ezt mire teccik érteni?

        Kedvelés

      • mit szolnatok ha meghivnank tibit a kovetkezo blogbulira amin en is ott leszek? annyit beszelunk rola, megerdemel egy koktelt.

        Kedvelés

      • Erre már én is gondoltam, de lefogadom tibi balgolyójába, hogy nem mer eljönni.

        Kedvelés

      • Na tibi, most osztán vagy gyüvöl, vagy úgy jársz, mint a macskám, akit 2 hete I. Töketlen Károlynak hínak.

        Kedvelés

      • Jaa, az más.

        Muszáj volt meggátolni a nem kívánt szaporulatot. Macskára nem lehet gumit húzni.

        Kedvelés

      • A drága kocsit kihagytad. Az se nem semmi egy nő szemében, valljuk be. Szinte létfontosságú párkapcsolati kellék.

        Kedvelés

      • Szerintem nincs drága kocsija, mert neki jó az olcsó is. Csak arra kellene, hogy a kiválasztott Hölgyet lenyűgözze vele, és azzal vigye vacsorázni.

        Kedvelés

      • Dehogy nincs, írta a bőrcipőnél, hogy valami fullos verdát kénytelen használni, mert az kell a nőknek, szeretett régi autójától meg kellett válnia emiatt.

        Tibi,tudsz te főzni?

        Kedvelés

      • Csak annyi, hogy azért nem randiznék vele, mert azzal nyűgözné le a partnerét, hogy ledob egy sirályt kaviccsal a lámpaoszlopról: ez az ingyenes tibirandi (a bőrcipő persze kell, hogy ne fagyjon le a lába így novemberben). Az opera pénzbe kerül, de én ott ragaszkodnék a saját jegyem kifizetéséhez. Ezzel viszont az a baj, hogy akkor nem teljesül, hogy ő fizetett mindent, és így nem várhat el cserébe semmit.

        Kedvelés

      • Én már ott elsápadtam, hogy sirályt ültetett a lámpaoszlopra a belvárosban, de lehet, hogy csak én tudom rosszul, hogy arra tájt nem jár sirály, majd Laci megmondi.

        Hát, úgy látom, szegény tibi pártában marad továbbra is. Bőrcipő ide vagy oda.

        Kedvelés

      • De. lehet a belvárosban sirály, főleg a Duna-parton, de beljebb is akár. Viszont nem nagyon szeret lámpaoszlopon egyensúlyozni, bár ha elég lapos a teteje, akár ott is előfordulhat.
        Pártában? Én eddig azt hittem, pasi.

        Kedvelés

      • Ne tessen kötözködni.
        Mit mondanak arra a férfiúra, aki a kutyának se kell?

        Kedvelés

      • Ha tunnám, nem kérdeztem volna.
        Te mondád, hogy pártában nem maradhat, mert azt csak nő tud. Akkor férfi mit?

        Kedvelés

      • Ja, közben sokmindent csináltam 😉
        Legény (agglegény) maradt, ezt mondják rá. Jellemző, hogy régen, mikor még volt párta, utána meg főkötő vagy legalábbis konty (korai mé-ég a konty nekem), akkor a nőkön azonnal lehetett látni, hogy hajadon-e (mert hajadonfőtt járt), vagy már asszony (azaz nem annyira szabad préda). A pasikon meg ez a változás legalábbis külsőleg azért nem volt ilyen látható messziről.

        Kedvelés

      • A hidakról lehet látni, hogy a Dunán sok sirály ringatózik békésen, és ha sodródtak pár tíz métert, visszarepülnek az eredeti helyükre, és folytatják.

        Kedvelés

      • Nem számolsz te a szuggesztív karórájával és a csak bájos lakónőjére váró, túlméretes lakással, amely egyelőre rideg legénylak, ám igazi ölelő fészekké, a belváros ékszerdobozává varázsolhatná egy gondos női kéz! Ellágyulnál te, ha ezeket élőben látnád.

        Kedvelés

      • Sajnos sosem fogom megtudni 😀 Kivéve, ha jön a blogtalálkozóra. De ha kiderül, hogy műbőr a cipő, lesírjuk az összes makeupunkat!

        Kedvelés

      • Eszembe jutott az évszázad ötlete!

        tibi, rendezz egy blogtalálkozót a kis ékszerdobozodban. Szomszédok meglátják, hogy özönlik be hozzád a sok jobbnál-jobb nő, még a karórádat is eldobhatod, akkora presztízsed leend.

        Na? Milyen okos hajnalka?

        Kedvelés

      • ok, veszek makeupot hogy legyen mit lesirni ha ugy alakul. vagy adjon mar valaki kolcson hat csak nem mehetek makeup nelkul

        Kedvelés

      • Pedig hát tibulsz itt önfeledten a bőrcipőillatban Hajnalkámmal meg Semesével, noha mód volna a világot megváltani is akár… Vajon mit érezhet az arany ember, aki itt olvas kitartóan a látókörét tovább szélesítendő, hogy újracsócsáljuk azt a pár morzsát, amit egykor vetett nekünk. Na de Hajnalkám legalább ellenállhatatlan, zsigeri élvezettel teszi ezt, de Te finnyázol. Hát hogy vagyol te szocializálva, édes lányom?

        Kedvelés

      • Hjajj lányok nem bírunk magunkkal, ennyire uborkaszezon van? Nem hiszem el, hogy nincs egy eldobott Legodarab a gyerekszobába amit fel kellene venni, egy széthordott félpár férfizokni aminek a párját esetleg meg kellene keresni, vasalatlan férfiing… akármi, ami lekötne titeket.
        Abban a pillanatban, ahogy belépnék az említett blogtalálkozóra, mindannyiunk számára világossá válna az a szomorú tény, hogy bizony az emberi klónozás tiltásának hátterében nem etikai okok vannak, hanem egy konkrét személy…

        Kedvelés

      • Bocs, Fűszál, de tibi alatt már nincs hely (vehehe), azért írom ide, de neki szánom:
        tibi, abba most nem kötök bele, mért tisztelted meg a lego darabot nagy kezdőbetűvel, majd máskor.
        Viszont üdvözlöm a mostani hozzászólásodat! Kiderült, hogy van humorod és nem vagy mindig savanyujóska. Csak így tovább! 🙂
        De!
        Ha az utolsó mondatodat meg tudnád úgy magyarázni, hogy én is értsem, az igen boldoggá tenne.
        Akkor most vehetjük úgy, hogy jössz a következő blogtalira? Vagy vegyük úgy, hogy te rendezed meg? Hm?

        Amúgy tényleg uborkaszezon van, sehol egy jó troll, te meg a komposztálóban. Nem élet ez így!

        Pályázatot hirdetek, lányok! Aki megérteti velem az ominózus mondatot, kap tőlem egy csomag bajor fahéjas mogyorót! A pályázat határideje 3 nap. Óra indul.
        (A pályázatban nem vehet részt tibi, valamint közeli hozzátartozója, beleértve a bőrcipőjét is.)

        Kedvelés

      • “maximum arra jók, hogy a még normális békés férfiak is megkérdőjelezzék saját magukat.” Az sosem árt, tibi! Legfeljebb felkiáltójel a válasz. De meg vagy bntva, amikor magadra kéne nézni. Miért féltek ennyire? Szaglik a bőrcipő? És mi ez a naiv hit, hogy a többség azért mégiscsak kedves, békés férfi? Én nagyon sok ilyen kedves férfit ismerek, aki tart a feleségétől, csak titokban csorgatja a nyálát a tizenhat éves szomszéd lányra, vagy próbálkozik is nála, és csak extra helyzetben, hajszoltan, válási szándék bejelentésekor lesz erőszakos és hibáztató. De akkor ugyanúgy. A bántalmazók nem gonoszok, és nem az a lényeg, mit tesz az egyes ember, hanem az a rendszer, ami ilyen sokakat lök ennyire hasonló reakciók, az önigazolás és a dühöngés felé, és nem például szakemberhez vagy meditálni vagy maratont futni vagy megtanulni kedvesebbnek és nyitottabbnak lenni.

        Kedvelés

  18. A törzsfőnök férfias hobbikat, sportokat, kedvteléseket űz. Férfibarátokkal.
    Horgászik, lovagol, vadászik vagy lő, grillezik persze, borszakért, vitorlázórepül, a sziklásban síel.
    Nő alulról ájultan csodálja.
    Túratársak alulról csodálják.
    Utána elmagyarázza, ez nem is volt nehéz. Bezzeg gleccseren.

    Kedvelés

    • A törzsfőnök szerint nincsen ebéd leves nélkül.
      Amibe harangszóra merül a kanál.
      Bizonyos típusok szeretik kedélyeskedve a felismerhetetlenségig megerőspaprikázni (macskapöcse) a nagy gonddal, figyelemmel elkészített ételt. Az úristenit, csak az igazi ami kétszer csíp, nem így van Petikém? Na, szisszentsünk rá gyorsan egy borsodit. Maradjál csak barátom, majd én. Judit! Hozzál már két sört!

      Kedvelés

      • Ezt a kétszer csípet ezt hányszor hallottam azon a szörnyű helyen! Egyszerűen kiborítóak. Igaza van Évának, amikor azt írja, hogy az eredetiség kizárja, hogy törzsfőnök váljon a sápadtarcúból.
        Egyébként szerintem nem is rosszindulatból csinálják, ezek afféle small talkok, semmitmondó bratyizás egymás között, a lényeg, hogy oldódjon a hangulat. A csajokat is beveszik, persze csak a jó fejeket, akik tudnak magukon is nevetni… Mennyit feszengtem én a konyhában az ilyen bableveses meg befőttesüvegből teátivó vicces fiúk társaságában.

        Kedvelés

      • A rendes asszonyon van mit fogni. Nézd a Juditot, no ez nem olyan elöl deszka-hátul léc, hogy egy kisebbfajta fasz se férjen bele… No. Ennek oszt van minden, ahol kell, alul-felül, már ha érted, mire gondolok. Jól kell őket tartani, azt meghálálják. Le kell rendezni, akkor nem akadékoskodnak. Igaz-e, Judit? Meg kell neki adni a magáét minden este, jó keményen, azt szeretik, nem a maszatolást. Tudod-e Petikém, mér válnak el az asszonyok? Mer nincsenek rendesen megizélve, azér. Igaz, Judit? Oszt magadhoz tértél-e tegnap este óta? (kacsint) Na adjad azt a sört. Látod, Petikém, jól megabrakolt asszony örömmel hozza a sört is. Nem értetek ti a nőkhöz.

        Kedvelés

      • nagyon jók vagytok! szétröhögöm magam 😀 😀 😀 …most már.
        közben pedig tényleg ilyen a törzsfőnök, szinte szó szerint (sírva röhögök), hogy égett a pofám amikor a szexuális életünket pálinkázás közben, a grill mellett beszélte meg nővel, férfivel, aki hajlandó volt meghallgatni és helyeselni neki és még nekem is igazolni kellett volna az ő “nagyságát és képességeit és az én elégedettségemet”. Utána meg én voltam a bunkó, aki nem tud viselkedni, mert rendszeresen egyedül hagytam a bagázsával együtt.

        Kedvelés

      • sajnos ez még fokozható! amikor már alig működött a kapcsolatunk, és pálinkázós, borozós grillpartikat tartott, témából kifogyva, sokszor került terítékre a házaséletünk, tanácskérésnek álcázva, hogy na ti mit gondoltok? a vége mindig az lett, hogy tudom ám, hogy én jól csinálom, mindent megadok az asszonynak, senki nem tudja úgy kielégíteni, mint én, mégse jó neki semmi, élhetetlen, frigid p.csa.

        azért tényleg fergeteges a humorotok! jó volt rajta nevetni 😀 😀 😀

        Kedvelés

      • Amúgy, törzsfőnöknek van sokzsebes fakult gyepzöld mellénye, ami mindenhez jó, fát vágni, pörköltet kavarni, névadóra menni. Birkenstock is dukál, mer’ a német nem hülye!

        Kedvelés

      • “Maradjál csak barátom, majd én. Judit! Hozzál már két sört!”
        😀 Óriási! 😀

        Kedvelés

  19. Én is ismerek ilyet, öreget is, fiatalt is. Legutóbb, mikor osztálykirándulni voltunk egy lovastanyán, ilyen volt a tulaj. Kőkemény vállalkozó, nyomul, csinálja, a lovastanya hobbi neki, de megtudtam, mikor van a legjobb bevétel, mely minisztériumokkal van összeköttetésben, melyik gyereke mit dolgozik a családi vállalkozásban. Majd jött a felesége, második, szexi, határozott, karrierista nő. Na, vele tudtam beszélgetni, mert arra reagált, amit mondtam. A törzsfőnök egyszerűen meg se hallja, ha mondasz valamit, szinte csak a kérdő mondatokkal tud valamit kezdeni, azokkal is csak akkor, ha rá vonatkoznak. Őt csodálni kell, dicsérni, amit elért, és további kérdéseket feltenni. A környezete rajong érte, többnyire nőkkel dolgoztat, leosztja a feladatokat, és bezsebeli a jutalmat: az elismerő, dicsérő pillantásokat és mondatokat. Etet-itat, gondoskodik, de mindegy, ki vagy ott, az a lényeged, hogy neki legyél ott, mert szerintem az ilyen ember egyedül kiszáradna. Mindig kell neki társaság.
    A másik egy négygyerekes apuka, komoly karrierrel, mindig ő a társaság középpontja, akárhova megy, rá figyelni kell. vagy a gyerekeire, büszkeségeire. Közben meg szerethető ember lenne, mert okos, figyelmes is tudna lenni, tényleg lehetne vele beszélgetni, csak közben folyton lábujjhegyen nyilatkozol, mert tudod, hogy a helytelen mondatok elítéltetnek. Őt sajnálom, mert melegszívű, kedves, nyitott ember lehetne, ha nem érezné folyton szükségét a főnökségnek.
    (Beugrott Verena Kast “eredetileg pozitív apakomplexusú férfi”-ja is.)

    Egyszer volt egy interjú a nemzeti tévében Magyar Gáborral, nekem ő tűnt ilyennek, orvosi karrierestül, jurtástul, lovastul, gyerekestül. Aztán látom, hogy már el is váltak:

    http://www.femina.hu/hazai_sztar/papadimitriu_athina_parja_vallomas

    Kedvelés

    • Ez a típusú férfi egyébként nem is áll meg sehol máshol a lábán, csak a saját közegében, a törzsben. Ismeretlen közegben először hőbörög, majd szűköl kicsit, esetleg bután néz, és végül segítség híján hazakullog. Ám ez nem akadályozza meg abban, hogy a magyar határon belépve meggusztálja a sellkúton a magyarjányok seggét, fejébe csapja a fejdíszt és visszaüljön a wigwamjába, és beszámoljon, milyen hülyék is ezek ott, inkább hazajött.

      Kedvelés

    • Hát amúgy is épp írni akartam: anyósom. Vagy hogy hívják az anyóst a válóper után? Megmagyarázta nekem – mert ugye ő tudja, ő az idősebb – hogy milyen családi házban lakni. Igaz, hogy ő 20 évvel töltött többet NEM családi házban, mint én családiban, de ő tudta jobban. Mindent jobban tud, gyereket nevelni pláne. Mert ő felnevelt egy gyereket. Igaz, ő is látja, hogy a lánya személyiségzavaros – ami köztudomásúlag a nevelés “eredménye”, ezt ő maga is mondta -, de ért hozzá.

      Kedvelés

      • OFF, de a nagymamám mindig büszke volt rá, hogy apám soha nem úgy mutatta be őt, hogy az anyósom, hanem a feleségem édesanyja. Szerintem is menő.

        Kedvelés

      • Anyósom maga mutatott be engem annak idején úgy, hogy a VŐM. Szóval akkor mehet vissza az anyósozás, de egyébként is, milyen hosszú lenne, hogy a volt feleségem édesanyja. 😉 Igazából a pontos megfogalmazás a gyerekeim nagyanyja lenne, ez mutatja be korrektül a viszonyunkat.

        Kedvelés

      • Oké, de anyósodtól ugyanúgy elfogadták, támogatták ezt a viselkedést családi és társadalmi szinten? Csüngtek a szavain és nem érezték agresszívnak, elnyomónak? Elfogadták, hogy tényleg mindenhez ért, és akár ismeretlenek vagy felületes ismerősök is behódoltak neki? Mert egy nő esettében ezt nagyon nehezen tudom elképzelni, és ez is a törzsfőnök imidzs része.

        Kedvelés

      • A lánya sokáig elfogadta (mit tehetett volna?) Aztán nem, még másik országba is költözött – az anyja utánament.
        Elvált, jöttek-mentek a pasik, általában fiatalabbak, akik anyát kerestek benne. Most is ilyesmi kapcsolatban él, egy élhetetlen pasival. Abban igazad van, hogy tartósan nem sok férfi viselte el, de volt olyan, akit ő hagyott ott.

        Kedvelés

  20. Ami a legjobban irritál a törzsfőnökökben, hogy keresztülnéznek rajtam, mint egy üres befőttes üvegen. Fiatal is meg nő is, nem lehet véleménye, sőt, nem is létezik. Őket csak hallgatni lehet nagyon megtisztelve, ha épp kinyilatkoztatnak.
    Rettentő nehéz lehet ilyen típusú közeli rokonnal, nekem még a távoli is feszegeti a tűrőképességem határait.

    Kedvelés

    • és ha velem volt problémája, mindenkivel megbeszélte csak velem nem, mert én azt nem értem (wtf!), ha én mondtam valami információt az addig nem volt hiteles, míg egy másik törzsfőnök meg nem erősítette, de ha egy másik törzsfőnök hülyeséget mondott és felhívtam rá a figyelmét akkor én hol értek már ehhez, ne okoskodjak állandóan, viszont ha nem szóltam valamiről (mélyen a szemébe nézve, hogy hallod és érted is amit mondok? fogsz rá emlékezni?), és emiatt hátrány ért minket, akkor meg már nem volt sapkám

      Kedvelés

    • Apósom egyik öccse igazi nagybetűs Törzsfőnök, és pont az általad leírt az egyik legjellemzőbb tulajdonsága… Velem szemben erősen gyakorolja is. Mármint én konkrétan nem tudok vele kommunikálni, mert tőlem azt sem fogadja el, ha egyetértek vele. Egyszerűen nem reagál, ha szólok hozzá, vagy max úgy válaszol, hogy másnak mondja, mintha az szólt volna hozzá. Mindezt azért (gondolom én), mert fiatal nő vagyok, aki nem vérrokona. Felvilágosult szülők lányaként annyira utálom, hogy nem tudok vele egy légtérben megmaradni. Jellemző sztori: az esküvő előtt a férjemmel egy darabig anyósoméknál laktunk, amikor AFERI (így, ebben a formában) látogatóba jött. Meglepetésszerűen érkezett, az volt a szerencsénk, hogy éppen házon kívül tartózkodtunk, és mikor hazaértünk, anyósom fogadott kezét tördelve az előszobában (a konyhaablakból figyelte, hogy mikor jövünk, mert pont rálátni a kapura). Suttogva elmondta, hogy itt AFERI, ő igazából hivatalosan csak wc-re jött ki, úgyhogy vissza is kell mennie, majd száját összeszorítva, hősies önfeláldozással visszamasírozott a konyhába, ahol azt mondta, csak a férjem jött meg, én valamikor nagyon késő este érkezem. A férjem utánament, míg én lábujjhegyen felosontam az emeletre. Édes szíveim szó szerint feláldozták magukat értem ❤

      Kedvelés

  21. Végigolvastam a kommenteket. A nagybátyám nem ilyen, iszonyú szörnyetegekről írtok. Sajnos példákat én is tudnék felhozni, de úgy érzem elég sok ez így is. 😦 Sajnálom, hogy ennyi fájdalom jön fel, és jó olvasni, hogy tudtok rajta nevetni. Köszönöm, hogy megosztottátok.

    Kedvelés

  22. Nagyapám ilyen, MINDENHEZ ért. Apám is, de ő bunkóbb változat. Nagyapám sem ért mindenhez abból, amiről azt gondolja igen, de apám…Nagyon hatalmaskodóak tudnak lenni, velem nem, mert nem hagyom, és nem is hagytam soha, legalábbis verbálisan nem. Amikor gyerek voltam sajnos Apám erejével nem tudtam mit kezdeni…Hagyjuk. Sajnos anyukám sem. Milyen jó, hogy külön élnek már! Anya olyan jól megerősödött lelkileg.
    Szóval hatalmaskodóak. Szerencsére már Apám is csak verbálisan, nem velem, bár próbálkoznak, de Nagymamámmal nagyon…Családi beszélgetések alkalmával, ha megszólal nagymamám 10-ből 9-szer nem tudja elmondani, amit gondol, mert félbeszakítják. Hát persze, hogy ettől felforr az agyvizem. Elkezdem mondogatni: “Rózsa mama elkezdett mondani valamit…”, “Be szeretné fejezni!”
    A múltkor is, amikor otthon voltam, meglátogattam őket, ugyanez volt. Nagymamám elkezdett mesélni valamit, apám közbeszólt, mondtam neki, hogy mamám beszélt, ha nem vette volna észre, mamám végigmondta a történetet, majd ezután apám megjegyezte, hogy ő is ezt szerette volna mondani. Én meg mondtam, hogy mint látod, nagymamám is végig tudta mesélni a dolgot…Persze ezt úgy, hogy érezze mekkora bunkó. Sajnos nem érzi.

    Kedvelés

  23. Törzsfőnökünk válik, lelépett az a szemét kurva, és most csajozni kell. Nagy baj ez így ötven felé, de rengeteg az elvált kollegina, hátha nem kell rájuk annyit költeni. Telefonbeszélgetés következik:
    -Hát szia Mártikám! Nem felejtettelek ám, gondoltam megkérdezem hogy vagy. Jól ugye, örülök.(…) Hát hétvégén, a lecsófesztiválon micsoda buli volt! Sajnálhatod, hogy kihagytad, nagy főzés volt, sok régi melós a vasműből, meg utcabál. Ez kell a népnek, oldbojsz koncert, nem ám mindenféle csilivili trendi zenekar, mint a vágtázóhalottkémek, hanem jó kis retrózene, igazi zenészekkel. És mondjad drága szoktál itt Budapesten szórakozni menni? Nem? Hát ezt be kell pótolni, Voltam itt a haverokkal a zöldpardonba, van ugyan belépő, de ki lehet fizetni, jó áron van sör, meg mindenféle jó kis avantgard zenekarok. Hogy inkább dizsini szeretsz? Jó is az drága, én is szeretem. Mondja a fiam, hogy van itt egy hely a Lenin körúton, nyitáskor olcsó a koktél, meghívlak egyre, ha jó kislány leszel. He-he. Na jó, kettőre. Na most komolyan, eljössz?

    A csilivili vágtázó halottkémeknél és az avantgard zenekarnál beborultam az asztalom alá.
    Komolyan hiányozni fog a kolléga.

    Kedvelés

  24. Nagyon szetetem olvasni a soraidat. Böngészek, figyelek, gondolkodom. Ez meg az én apámról szól. Csak ő még piált is, és a kocsmában lazított. Mert hát ugye, megérdemelte a rengeteg munka után, akkoris, ha két hete nem láttuk (kamionsofőr). Egyébként 8 éve már, hogy belehalt ebbe. Nagyon szomorú volt, és szenvedett ettől amúgy. Nagyon lehet ettől szenvedni, mert az álarc és a fejdísz nagyon nehéz….

    Kedvelés

      • Ó,tudom… 🙂 Alkohol- és játékszenvedély- beteg terápiában dolgoztam…miért is ne? 😀 Társfüggőség, drogok, miegymás. 🙂 Ismerem, szerencsére magamat is elkezdtem megismerni. Minnesota- modell. A megmenekülés. Számomra legalábbis.

        Kedvelés

      • Minnesota: én az “eredetit” nyüvöm (AA). Őőő nem pontosan értem, te magad is függő vagy, így kerültél a terápia másik oldalára? És miért múlt idő?

        Kedvelés

      • Ebben kezdtem el dolgozni, az első melóhelyem volt. A 28napos program. Azóta már rengeteg változás volt… Aztán kénytelen voltam elkezdeni dolgozni magamon… Ráismertem saját függőségeimre. Én acás vagyok, de befigyelt a pia és cigi, társfüggés. Most itthon vagyok a fiammal. Egy évig voltam ambuláns helyen a minnesota után. Átpakoltak. Nem bántam, mert akkor kezdték el igazán szétverni. Most a mai napozás, magamra figyelés van. Nehéz egyedül, de feltankoltam a programból. Olvasokis rengeteget. Kell a gondolkodás is. Lehet, hogy ismerlek amugy? 🙂 Van pár ismerős az AA-ban. Szeretem a közösséget, a józanságot. 😉

        Kedvelés

      • Ja, a múlt idő átmeneti a fiad miatt, jól értem?
        Nem hiszem, hogy ismersz, keveset járok pesti AA gyűlésekre, bár országoson voltam. Az ACA is lehetne nekem szóló, az apám is alkoholista volt. de miért csinálod egyedül, írod, hogy olykor elő is fordulsz AA-ban, miért nem jársz nyílt gyűlésekre rendszeresen, plusz az ACA-ba?

        Kedvelés

      • Ebben kezdtem el dolgozni, az első melóhelyem volt. A 28napos program. Azóta már rengeteg változás volt… Aztán kénytelen voltam elkezdeni dolgozni magamon… Ráismertem saját függőségeimre. Én acás vagyok, de befigyelt a pia és cigi, társfüggés. Most itthon vagyok a fiammal. Egy évig voltam ambuláns helyen a minnesota után. Átpakoltak. Nem bántam, mert akkor kezdték el igazán szétverni. Most a mai napozás, magamra figyelés van. Nehéz egyedül, de feltankoltam a programból. Olvasokis rengeteget. Kell a gondolkodás is. Lehet, hogy ismerlek amugy? 🙂 Van pár ismerős az AA-ban. Szeretem a közösséget, a józanságot. 😉

        Kedvelés

      • Rendellenesen működő (szenvedélybeteg) családban felnőtt gyermek. Felnőtt gyermek…érted?! 🙂

        Kedvelés

  25. Visszajelzés: portrék 6.: a nagyon okos elsőgyerekes anya | csak az olvassa — én szóltam

  26. Visszajelzés: portrék 13.: aki kínjában fölényeskedik | csak az olvassa — én szóltam

  27. Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.