én az enyém, te a tied

Ma beszélgessünk arról, hogy mit gondolunk most, túl sok mindenen,

és mit gondoltunk még tiszta, őszinte és női szocializációnktól fojtogatott korunkban arról, ha egy férfinek, a mi társunknak

  • lánybarátja van,
  • az exszel találkozgat, levelez,
  • munkatársnőkkel, más csajokkal kávézik, ebédel, csapatépít, konferenciára megy, közös hobbit űz, bulizik,
  • nőket méreget, gúvad a szeme,
  • pornót néz,
  • beleszeret valakibe,
  • mással is kapcsolatba keveredik?

(Kerülöm a koncepciózus, a másikat úttörőbecsületszónak avagy egyenesen tulajdonnak tekintő, valamint a vulgáris szinonimákat is.)

(És most kivételesen igyekszem nem sugallni, nem állítani semmit. De kérdezek.)

Átéltük-e valamelyiket? Csaltak (hopp…)? Csaltak és csaltunk?

Mi a gond Az Én Kis Házastársam szent tehenének levágásával? Mit érzünk, és miért érezzük? Tudatában vagyunk-e, hogy miért, és hogy érezhetnénk, gondolhatnánk mást is?

IMG_9027

Honnan tudunk arról, ami történik? Gyanakszunk? Tudjuk: ők már csak ilyenek? Bizonyítékot találunk? Változásokat figyelünk meg rajta? Nem jön haza? Más mondja el? Elmeséli ő?

Milyen megtudni? Miért olyan?

Ő a miénk? Vagy a felelősség, az idő, a párkapcsolatba tett érzelmi munka volna közös, és azt sérti, ha valaki másfele is néz vagy jár? Az egyenlőtlen helyzet miatt nem korrekt ez: nekünk nincs terünk, lehetőségünk, képünk ugyanehhez?

Számít-e, hogy mi is pörgünk-e hasonló helyzetekben: munka, utazás, hobbi, avagy mi otthon szoptatunk és aggódunk, túlterheltek vagyunk?

Számít-e, hogy ő jobb külsejű, megnyerőbb, kapósabb, kelendőbb a másik nem körében?

Szeretnénk neki mi lenni az egyetlenek, a tökéletesek? Nagyon szerelmesek vagyunk? Félünk, elhagy?

Mi a baj a pornóval? Ő változatosságra vágyik? Miért nézi? Együtt nézzük?

Meséljetek, jó lesz.

237 thoughts on “én az enyém, te a tied

  1. Engem az is érdekelne, a fenti listából mit engednél meg magadnak (ha nő vagy), illetve mit tolerálna a társad.

    Én könnyen beszélek, mert a férjem egyiket sem csinálja a listáról, és egyszerűen olyan alkat, egyéniség, hogy nem gondolok róla semmi olyan akciót, amire féltékeny lehetnék. Oké, gyakran elutazik, de ezeken az utakon 95 százalék férfi kolléga veszi körül. Esélye sincs.
    A listáról nekem partnerem számára az 1-3 belefér, a 4-5. nem megcsalás, de valamilyen értelemben modortalanság a partnerrel szemben. A 6-7 már sértené a kapcsolat integritását, de adott esetben, hosszú kapcsolatban egy-egy ilyen megbocsátható.
    Magamról nem szeretnék beszélni, mert a férjem is olvassa a Csakazolvassát:-)

    Devorah vallomása kapcsán (kölcsönösen engedélyezett, nyíltan vállalt kisebb kalandok) elgondolkodtam. Kinek könnyebb félrelépni? Aki a kettő közül vonzó külsejű, és sokat forog társaságban, sok ismerőse van, sokat utazik. Ezek megkönnyítik a dolgot.
    A szülés, szoptatás nyilván nem kedvez a nő kalandkeresésének. De ha ettől eltekintünk, egy azonosan vonzó házaspárból a nőnek sokkal könnyebb szexuális kalandot keresnie. Vagy ez előítélet a részemről? Arra gondolok, egy férjes nőt, akivel nem kell hosszabb elkötelezettséget vállalni, sok férfi szívesen megdugna, de fordítva? Ez szexizmus?

    Kedvelés

    • nem szexizmus, de nem természetes.
      a szülés-szoptatásban mi akadályozza az embert, mire gondolsz? (jó leszámítva a szülés körüli pár hetet vagy hogy adott esetben nem különösebben fontos a szex abban az időszakban).

      Kedvelés

      • “a szülés-szoptatásban mi akadályozza az embert, mire gondolsz?” Nem tudom, hogy Bringasahegyen mire gondolt, de én gondolok valamit erről. Már több mint 6 éve itthon vagyok, 1 éves a negyedik gyerek. Minden időm és energiám felemésztik a gyerekek és a háztartás, nagyon kevés a segitség, igy eleve már az korlátozott, hogy gyerek nélkül elhagyjam a házat, ha néha vigyáz rájuk valaki, akkor mondjuk el tudom intézni a bevásárlást. Speciel én nem keresek kalandot, örülök, ha túlélem a hétköznapokat (mondjuk amúgy sem, mert nekem fér bele, nincs is rá igényem, és szeretem a tiszta dolgokat), szóval ha mégis valami különös oknál fogva kalandot keresnék max a hentes jöhetne szóba, mert ő az egyetlen férfi, akivel gyerek nélkül találkozom. És valóban kb hat hét alatt regenerálódik a szervezet szülés után, de a hormonok még sokáig nem elsősorban a szex felé lökdösnek, a kimerültségről nem is beszélve.

        Kedvelés

    • “azonosan vonzó házaspárból a nőnek sokkal könnyebb szexuális kalandot keresnie … egy férjes nőt, akivel nem kell hosszabb elkötelezettséget vállalni, sok férfi szívesen megdugna”
      Én ebben nem vagyok olyan biztos. Nem tartanak a férj bosszújától, a konfliktustól?
      Amúgy meg sokkal komplikáltabb egy nőnek időt keresni egy kalandra, főleg, ha már gyerekek is vannak. Ha dolgozik is és gyerek is van, akkor még nehezebb. Ugyan, mikor lenne rá alkalma?!

      Kedvelés

      • ha nem akarja eltitkolni a gyerekei elől, akkor nem annyira komplikált szerintem. persze egyszerre két-három nem önműködő gyerekkel minden komplikált:)

        Kedvelés

      • Hát nem tudom … a gyerekek, főleg a kicsik nem igen tudnak titkot tartani 🙂 Ha még sikerül is egy házas, gyerekes nőnek alkalmat keriteni rá, még mindig kell valaki aki bejön neki és épp akkor ráér :-).

        Kedvelés

      • amúgy erről eszembe jut egy történet a mostanábanokból: voltam szakmai konferencián, ahol fölszedtem egy gyönyörű és nagyon értelmes román arcot utolsó este. úgy alakult, hogy volt egy szabad napja Pesten mielőtt hazament, úgyhogy mondtam neki, hogy couchsufölhet nálam ha szeretne. aznap úgy alakult, hogy találkoztunk a Kicsilánnyal is, és egy nagyszerű napot töltöttünk együtt hárman (volt benne mindenféle jóféle szex is meg beszélgetés meg játszórér-móka meg minden).
        Szóval ilyen is van.

        Kedvelés

  2. Lánybarát sosem zavart, ismertem én is, én is mentem külön programra fiúbaráttal. A “kelendőség” nagyjából mindig egyenlő volt szerintem. Pornót néztünk együtt, röhögtünk rajta nagyokat. Ha nézi, hát egészségére. Mindig volt külön hobbi. Mindig volt bizalom, míg együtt voltunk.
    Mikor közölte évekkel ezelőtt, hogy ő már engem nem szeretne, mint nőt/feleséget, csak lakóközösség és közös gyereknevelés van, mindenki (már az a négy ember, aki olyan közel állt hozzám, hogy megosztottam vele a bánatom) elsőre azt kérdezte, hogy ugye, van valakije? És nem volt, és nincs azóta sem. Mikor nekem lett egy időre, annyira kívántam neki, hogy legyen, mert az jó… Ha lenne, talán nem lenne ilyen frusztrált, meg szeretem még annyira, hogy kívánom, legyen neki legalább jó. De nem. Ő nem akarja, hogy neki jó legyen. Zavarná a kötelességteljesítésben.
    Amíg szerelmes voltam, vagy legalábbis összekötött a mély, meleg szeretet meg a kicsi, ránk utalt gyerekek, teljesen biztos voltam benne, hogy eszébe sem jut más nő. Nekem se más férfi.

    Kedvelés

    • A poszthoz nem tudok hozzászólni, mert nem nagyon érint a téma, de itt megragadt valamin a szemem, és előre is bocsánat, hogy elterelek, de nagyon érdekel mások tapasztalata. Az hogy működik, hogy lakóközösség és közös gyereknevelés van, de párkapcsolat nincs? Azért kíváncsiskodom, dugom bele az orromat, mert nálunk jelenleg ez zajlik. Mehet ez hosszú távon, kicsi lakásba összezárva?

      Kedvelés

      • Nálunk nagyon hosszú ideje van így…nagyon rossz, pedig nem is olyan kicsi a lakás! Van három gyerek, meg 20 év a hátunk mögött….a férjem most csomagol… hát tudnék mesélni, mert nagyon benne vagyunk.

        Kedvelés

      • Jaj. Mesélj, ha van kedved, bár sejtem, nem foglalható össze négy mondatban. Én azt hiszem, ahhoz még fiatal vagyok, hogy ebbe temetkezzem, de a gyerekeknek nyilván jó, hogy van apa naponta. A boldogtalan anya nem jó nekik. Nem akar a férjem elmenni, neki nincs vesztenivalója. Csak nekem van. Viszont nincs előttem, hogy úgy legyen más férfi esetleg majd az életemben, hogy együtt élünk. Neki nem kell más nő, egy is sok volt.

        Kedvelés

      • Hát nem tudom, fenchurch68. Azért bonyolult dolgok ezek. Nekem volt egy ismerős pár, akik nyitott házasságban éltek, és úgymond megengedték egymásnak, hogy mással is legyenek (mármint szexuálisan), de minden alkalommal nagyon kiakadtak, szóval igazából nem működött, magukat is becsapták ezzel, hogy őket nem zavarja, és inkább abbahagyták. Ezen én is gondolkodtam, hogy tud-e működni, és hogy birtoklás-e, ha csak velem szexelhet, de ha intim kapcsolatba kerülsz valakivel, az mindig több, mint csak szex, és ennek az intimitásnak szerintem köztünk kellene maradnia. Nem tudom rendesen megmagyarázni, de belerondit a kapcsolatba. A listából nálunk van az, hogy férj exszel beszél vagy találkozik, de én is az enyémmel, én is az övével, ő is az enyémmel, mindkét exnek van családja, lezárt ügyek, szóval kavarás nem lehet belőle, mindkettőnknek van ellenkező nemű barátja és ismerőse, akik meg is maradnak ebben a szerepben, én eleve általában családostul találkozom velük, férj el tud menni egyedül, de nem jellemző.

        Kedvelés

  3. Zseniális a cím, istenkirálycsászárnő vagy!
    A férjem egyiket sem csinálja. Így csak tapasztalat nélkül mondhatom, hogy engem nem zavarna, azt hiszem. Ő nem a tulajdonom, bízom benne, hogy nem tesz olyat, amivel szándékosan bántana engem. Teljesen és tökéletesen megértem, hogy más nővel is szeretne együtt lenni, barátkozni, esetleg még a dolgaikat is összetenni. Semmi féltékenység nincs bennem. Ő szinte tökéletes férfi, és éppen ezért tökéletesen megértem, ha más nők is szeretnék őt. De mivel szinte tökéletes, így veszettül monogám is, tehát arról nem tudok nyilatkozni, hogy éles helyzetben is ilyen liberális lennék-e. Szerintem igen. 🙂

    Kedvelés

    • “A férjem egyiket sem csinálja. Így csak tapasztalat nélkül mondhatom, hogy engem nem zavarna, azt hiszem.”
      Enyém sem csinálja egyiket sem (azt hiszem), én mégis azt mondom, így tapasztalat nélkül, hogy zavarna az összes. És ez utóbbi is zavar (hogy miért) 😦

      Kedvelés

  4. Minthogy nem éltem, nem élek kapcsolatban, így csak teoretikus válaszom lehet, ami igazából nem is ér semmit, de azért leírom, ha már elkezdtem. Teoretikusan úgy gondolom, hogy az utolsó kettő pontig a kapcsolatunkba vetett hitemet nem veszélyeztetheti egyik sem. Pontosabban a “nőket méreget, gúvad a szeme” tudna sérteni, ha a tipikus húspiaci jelleggel történik, de azért, mert eleve sértő, méltatlan, velem se csinálja, nekem eredendően nem kell egy ilyen cöccögős. Azt viszont nyilván nem fogom elvárni, hogy ne lássa meg a többi embert, a többi nőt, ebben magamból indulok ki: én ha olyan szerelmes vagyok, mint a nagyágyú, akkor is meg tudom fogalmazni, hogy igen, X bazijó pasi és bejön nekem. Hisz ez csak a szem, és az én szememnél nincs sok mohóbb, ezzel semmi lecserélés-veszély nem jár, még a gondolat sem fogalmazódik meg. (Sarkítva: az ideális pasi eljön velem DepecheMode koncertre, és kedélyesen végigröhögi, ahogy csorog a nyálam a frontemberre :D)
    Az utolsó két pont meg igazából már nem is téma a kapcsolatban, mert az akkor már talán nincs is.

    Én nem bánom, ha jobb külsejű, megnyerőbb, okosabb, kelendőbb, satöbbi, sőt. Én ezt úgy hívom, hogy a rocksztár típusú pasikat szeretem, sajnos ez tendencia, hogy sorra olyan embereket látok meg, veszek észre, akik nagyon látványosan kiemelkedőek, s mint ilyen akiket látványosan nagyon sokan akarnak “megkapni”, “maguknak”. Furcsa ez, de nincs ilyen félelmem, hogy ha “túl jó pasi”, akkor aztán azt nem lehet “megtartani”, meg majd lecserél jobbra. (Ez így egy az egyben elhangzott egy ismerősömtől.) Ha egymást akarjuk – márpedig nyilván egymást akarjuk, ha nem, akkor nem vagyunk egy kapcsolatban – akkor ez egy nem létező lehetőség.
    Nyilván ebben a narratívában az az alaptézis, hogy igen, én vagyok az egyetlen, legalábbis a mi kettőnk (feltételezhetően magas) érzelmi-intellektuális összekapcsolódásának, a bevonódásunknak szintjén mindenképp. Az “alacsonyabb szintekről”, (de rossz ez így fogalmazva, szóval) egyszerűbben kósza félrekavarásokról nem tudok nyilatkozni, azt nagyon nem tudom felmérni, hogy hogyan élném meg. Bár alighanem elvárnám a társamtól azt az érzelmi intelligenciaszintet, hogy méltatlan semmiségekbe ne keveredjen (aka parancsolni a faroknak) – ha meg méltóba keveredik, ott komoly a baj.

    Az ő flörtöl és pörög – én kornyadozom az ingerszegény hullafáradtságtól élethelyzet annyira egyenlőtlen, hogy alighanem ott azért máshogy lennék huzalozva – de erről tényleg nem tudok nyilatkozni.

    És hogy mi baj a pornóval? Nekem semmi, vagy ha igen, akkor velem is, szerintem nézzük együtt.

    Kedvelés

  5. Én is beállok “az én férjem nem ilyen” sorba. Ő tényleg nem, de az előtte volt szerencsétlen kapcsolataimban saját bőrömön tapasztaltam meg, a fenti kérdés sort… Persze volt lány barát, meg ex, meg új lány barát. Aki annyira kedves, aranyos, és megértő, ” de csak a barátom, nem lehet ezt megérteni? “Aztán a végén minden helyzetben- asztalnál-ágynál- megértették egymást. Közbe én folyamatosan gyanakodtam, de mindig csak le volt hülyézve, féltékenyzve, idegbetegezve, hogy ilyet egyáltalán hogy gondolhatok. Mindent tagadott egészen addig, amíg rajta nem kaptam őket véletlenül. Ez a kapcsolat nagyon rossz, bántalmazó kapcsolat volt, amit visszanézve nem bánok, hogy vége lett. Sőt…. De akkor irtó rossz volt. Mert amíg nem voltam benne biztos, hogy itt mi alakul ki, annyira meggyőző volt időnként, hogy tényleg kezdtem elhinni, hogy egy eszement őrült vagyok. De kétség bennem volt végig. Amikor rájöttem, hogy megcsalt, akkor a lelkem darabokra szakadt, Ott álltam a nagy szerelmemmel a lelkemben (a mit úgyéreztem, hogy vérzik és cafatokban lóg) és közben a szerelemem tárgya már mással evett annál az asztalnál ahol előtte én voltam, mással bújt be abba az ágba amibe talán még az illatom is ot volt. Volt olyan, hogy amikor elmentem a lakás előtt és hallottam, hogy milyen vidáman beszélgetnek,akkor éreztem a világon először hgy lecserélhető és értéketelen vagyok.
    Szóval nekem azóta lánybarát, ex gyanús, nem szeretem. Az új lánybarátban benne van az újdonság izgalma, a friss ropogós teste, az exnél meg benne van ” káposzta melegítés ” lehetősége.

    Kedvelés

  6. …mi a megcsalás?
    A testi vagy a lelki…?
    A szex, a testiség… vagy az, ha a lelki ügyeit megbeszéli mással…?
    Pont erről beszélgettem egy meleg barátommal a minap…
    Aztán jött az A-HA “élmény”.
    Egyszer még a “hűségben elkövetett” 13 éves házasságom idején jött egy flört…
    Egy lélektárs… SMS… holdvilág-jeleléssel… MOSTgondolokRÁDdal…
    A túléléshez kellett…
    Másfél évre rá döbbentem meg… a lelki… az erősebb.
    nekem

    Kedvelés

  7. Nekem furcsa lenne őt csajok, nők társaságában látni (kivéve azokat, akikkel kapcsolatunk elejétől látom, főleg az én barátnőim). Nem szokott eljárni itthnról nélkülem és lány barátról sem tudok (attól még lehet, persze). Az exeit nem ismerem.
    Ha megcsalna, akkor valószinüleg mennie kellene, s bár baromira fájna, hogy “lecserélt”, szerintem még mindig jobb megtudni és lépni, mint hazugságban élni. Azért is jobb továbblépni szerintem, mert felbontja a köteléket, hogy mindenáron azon harcolj, hogy müködjön a dolog, mikor talán már esélye sincs.
    Terhesen és szoptatás alatt nagyon bezárva éreztem magam, tényleg nem sok esély van ilyenkor egy kalandra a nőnek. Féltékeny is voltam rá ez idő alatt, nem is egészen azért, mert feltételeztem, hogy megcsal, hanem a lehetőségért, hogy, ha akarja megteheti.

    Kedvelés

  8. …meg még ezt is ide – tudom, hogy megosztó és lehet, hogy Neked nem hiteles, de…

    “A gyávaságnak két szintje van. A nagyon-nagyon gyáva az csak fejben kefél félre. (…) Aki kevésbé gyáva, az gyakorlatban is megteszi. De mind a két csoport gyáva leülni a társával, és elmondani neki azt, hogy: “Szívem, észrevettem valaki mást. Nem történt még semmi sem. De beszéljük meg, miért van ez. Szerinted mi az, ami nem működik kettőnk között? És miért nem működik?” Azt gondolom, hogy a valódi emberi tartás mutatkozik meg az ilyen krízisekben.” (Csernus)

    …dejólenne…

    Kedvelés

    • Csernus feltételezi, hogy a monogámia alapvető. Mármint hogy ha valakivel jó, akkor nem veszünk észre mást. Nincs ebben egy jó adag szocializáció? A fiúk miért vesznek észre mást? Én miért veszek észre mást? A „monogám” nők miért nem vesznek észre mást akkor sem, ha szar a kapcsolat?

      (mmint nem tagadom a szerelem hatalmas erejét, meg hogy nagyon rá lehet pörögni ilyenkor egyetlen emberre, de én nem vagyok meggyőződve róla, hgy ez a késztetés hosszabb távon is ennyire alapvető.)

      Kedvelés

      • És egyáltalán: mitől leszünk mi kevesebbek attól, hogy a másik valaki mással is lefekszik, vagy mást is szeret, fontos az életében? miért ilyen fontos ez?

        az időtényező az érthető, ha kevés a szabadidő, amit egymással tudnánk tölteni, akkor egy másik fontos személy az komoly versenytárs. de ebben az értelemben bármilyen nemközös hobbi, szakma vagy társaság is ilyen. de önmagában én nem látom azt, hogy mitől lesz rosszabb a tartalmas kapcsolatom valakivel, ha más emberrel is fenntartok ilyet?

        Kedvelés

      • nalam azert fontos mert az hogy szamithatok ra, nekem azt is jelenti hogy nem dug massal, nem szerelmes masba, hazajon, egyutt kepzeljuk el es eljuk az eletet. ebbe nekem nem fer bele egy harmadik.

        Kedvelés

      • “És egyáltalán: mitől leszünk mi kevesebbek attól, hogy a másik valaki mással is lefekszik, vagy mást is szeret, fontos az életében? miért ilyen fontos ez?”
        Én logikailag, meg mindenhogyan értelek téged, sőt egyetértek veled. Én mégis képtelen lennék (valószínűleg) ilyen “lazán” venni és fogalmam sincs miért. Talán önbizalomhiány vagy birtoklásvágy…fene tudja.

        Kedvelés

      • Szerintem ez is teljesen oké. Az őszinteség ott kezdődik, hogy magammal őszinte vagyok, mi fér bele és mi nem, és nem akarunk másmilyennek látszani, és szinte mindegy, hogy miért. Nem vagyunk egyformák.

        Kedvelés

      • A mi szocializációnkban a “mással is levés” mindig azt sugallja, hogy én vagyok kevés. Talán ezért is érzik az emberek sértőnek. Legtöbben azért és akkor keresnek mást, ha tényleg kevésnek érzik már a partnerüket.
        Ha a megközelítés lenne más, akkor nem volna ez ilyen fájdalmas. Egyik ember ilyen, másik olyan. Egyiktől ezt, másiktól azt kapom. Szeretni többet is lehet. A társ nem magántulajdon. Ilyen elvekkel lehet kezelni a fentebbi kérdéseket (bár akkor ezek már nem így lesznek kérdések). Tulajdonjogokkal nem nagyon.
        A pornó gáz. Aki rendszeresen pornóra élvez, annak a nőkhöz való viszonyulásvágya nem nekem tetsző.

        Kedvelés

      • Ez nem túl elterjedt szerintem, és elég bonyolult kérdés. Nagyon kevés az olyan pornográf termék, amelyik nőbarát, nekem van egy-két ilyen könyvem, persze angolul (Black lace sorozat, ha mond valakinek valamit), meg egyszer (!) láttam a tévében egy ilyen filmet. A mainstream, nagyon könnyen elérhető pornó az lényegében a nők elleni erőszakot ábrázolja jóváhagyó fomában, erre trenírozva a fogysztóit. Ha egy nő ezt a fajta pornót szereti, akkor érdemes elgondolkodnia a saját magához, a szexualitásához, a férfiakhoz fűződő viszonyáról. Már ha akar 🙂

        Kedvelés

      • “mitől leszünk mi kevesebbek” Például attól, hogy én szívtam és én jártam a nőgyógyászhoz az őáltala hazahozott fertőzésekkel (amikre az ő szervezete nem, vagy nem úgy reagált, mint az én érzékenyebb lelkem/testem). Máig elfog a düh, ha eszembe jut. Meg az is, ahogy a hátam mögött kibeszéltek (utólag olvastam egy részét), undorító volt mindenestül. És a másik nő, amikor a rólam hallott (nem is feltétlen igaz) információk alapján azt képzeli, hogy ő mennyivel jobb nálam, szerencsétlen buta liba, ha egyszer hallotta volna, hogy az ő háta mögött őróla hogy beszél… (Elvben tudom, hogy nem engem minősít, hogy valaki más mit gondol rólam, mégis zavar.)

        Ja és még egy, nem is annyira mellékes szál: amit a másik(ok)ra költött, az a családi kasszából hiányzott, és annyival kevesebb jutott nekem meg a közös gyerekeinknek.

        Kedvelés

      • annyira, de annyira egyetértek. Nekem ezért nem volt bajom a szeretői szereppel. De mivel sem a társadalom, sem a nők nem fogadják el, egyoldalúan alakult. Inkább kilépett, hogy ne legyen rajta “nyomás”. Számomra kifejezetten taszító ez a hatalmas egymás birtoklása, ami a mostani kapcsolatokra jellemző. Teljes megfojtás, utána válás, vagy keserves együtt-élés, mert nincs pénz lelépni. Nem csak a nők, a férfiak részéről is furi.

        Kedvelés

      • nekem az volt a bajom a szeretőséggel amikor volt hozzá szerencsém, hogy a másik nők jellemzően „hivatalos” nők voltak párkapcsolati elképzelésekkel meg mindennel, és ők soha nem engedtek volna meg maguknak ilyet. szóval most már nem mennék bele ilyenbe, és nagyon zavar, amikor ilyen sumákolós házasemberek bepróbálkoznak nálam.

        blogon írtam pont erről nemrég:
        http://vilaganyam.hu/2013/08/09/mono-log/

        Kedvelés

      • Nekem nem volna ezzel még mindig gondom, de a sumákolós nem fogja tudni kezelni. És az én szabadságomat se. Csak az a baj ezzel, hogy aki nem házas, az sem. Bár meg kell mondjam, a pasik jobban szembe tudnak nézni azzal, hogy a múltból esetleg értékeket akarsz megmenteni, és nem a dugás lehetőségét latolgatod, ha elmész akár ebédelni az ex-szel. Viszont a feleségek ebből semmit nem fogadnak el, holott,ha egyikünk se ismerné az adott pasit, akkor még barátnők is lehetnénk:-D

        Kedvelés

      • A monogámia nem késztetés, hanem gát, tilalom. A házasság társadalomszervező erő. A szerelem nem az. Ezt Jókai Anna írta egyébként a Tartozik, követel című realista regényében.

        Kedvelés

      • Ez sokkal jobban tetszik, mint Csernuse. Csernus gondolata eloiro, szukito, fekete-feher, az emberek (es a szerelem) soha nem azok. Szerintem Csernus itt nem ertett meg velemi alapvetoen fontosat 🙂

        Kedvelés

    • Én nem gondolom, hogy mondjuk húsz év házasság után valaminek rosszul kelljen működni ahhoz, hogy észrevegyek mást.
      El tudom képzelni, hogy egyszerűen csak másra vágyom, úgy, hogy egyébként elégedett vagyok az életemmel.

      (Személy szerint idegrohamot kapok Csernustól, ki nem állhatom, hogy a megszégyenítő, bűntudatkeltő agresszióját nem terápiás keretek között is zúdítja a jónépre. Rombol.)

      Kedvelés

  9. Jézusmária mennyi kérdés! 🙂
    Engem nem zavar, ha vannak lánybarátai. Nekem is vannak fiú barátaim, akikkel nagyon közeli és közvetlen a viszonyom. Ha azt mondta volna, hogy ez neki így nem kóser, akkor viszlát. Soha, semmi nem volt köztünk, borzalmasan fontos barátaim, mindig számíthattam rájuk. Ha úgy lenne valamelyikünknek ellenkező nemű barátja, akivel előtte volt testi kapcsolat, az mindkettőnket zavarna.
    Nem, ne találkozgasson az exszel. Én sem találkozgatom az exszel, egyikkel sem. Ezek nem több éves házasságok voltak, hanem ilyen-olyan kapcsolatok. Soha nem fogom megérteni mi a lófüttyöt kell kávézni az exszel, meg tudod, érdekel, hogy van. Nem a féltékenység miatt, hanem mert értelmetlennek tartom ezt a jópofizós mutyit, ha két ember szakít.
    Ha mással ebédel, dolgozik, csapatépít, konferenciára megy, engem nem érdekel. Mert én is ugyanezt teszem és ugyanilyen kötelező mulatságokra járok – nem önszántamból. Ha otthon lennék 2 gyermekünkkel, valószínüleg nem viselném jól, de semmi olyat nem látnék benne, amiben konkrétan kivetnivaló volna, azon kívül persze, hogy nekem nehézés szar egyedül otthon fürdetni/etetni, míg ő bowlingozik a kolléganőkkel vidéken és a Hey Macarena-t énekli a részeg kollégákkal.
    Nyílvánosan nőket méregetni és szemgúvasztani tahóság egyébként is, de ha mindezt úgy, hogy mellette vagyok? Hát én kiakadnék. Mert ezt jellemzően a “hűséget fogadtam, nem vakságot” hajtogató, joviális, hányinger férfiak teszik. Elmegy a picsába, ha így viselkedik.
    A pornó. Na ez érzékeny pont a számomra. Ha mondjuk egyszer-kétszer együtt nézzük az oké. Volt egy párkapcsolatom, ami nagyon bántalmazó volt és ott a ponrnónézés rendszeres volt. Nem tudtam úgy leülni a gép elé, hogy ne jött volna fel valami. Baromi idegesítő és hiába vagyok csinos és szép, nem kellett hozzá sok idő, hogy az önbizalmam a béka segge alatt legyen és előálljak a kérdéssel, hogy mégis, mi az, amit te nem kapsz meg itthon? Mi? szeretném tudni. Értelmes válasz nem volt, csak hogy ezt jó nézni. Nagyon megsemmisítő, tiszteletlen és megalázó volt az egész. Nem, ha együtt élünk és pár éves a kapcsolat, akkor ezt ne. Ha nagyon un, unom később, beleférhet egy mértékig, de nem így. Ez gusztustalan, primitív és lekezelő.
    A beleszeret valakibe, mással van kapcsolata, most kizárt, 10 év múlva meg nem tudom hogy élünk majd. Ahogy írtam, nem tartom kizártnak, de csak őszintén, megbeszélve, egymást tisztelve és nyíltan mehet. Különben fel is út, le is út.

    Kedvelés

    • maximálisan így gondolom mint te.
      és bizony, a fent felsorolt összest nyugodtan beszuszakolhatjuk egy bántalmazó kapcsolatba, mert ismerem azt amikor valaki ezeket szálanként, és direkte teszi, bántásból vagy megőrjítésből. és atyaisten de fáj. és a maradványaid, az önértékelésed a huzat sodorja majd ki a küszöb alatt(mire végez veled, és kimenekülsz)

      Kedvelés

    • Annyira örülök, hogy végre valaki le meri ezt írni ex-témában! Miközben mennyire kínos. Hiszen korlátozod a jogaiban! Annyi ideig magyarázták nekem, barátnőim is!, hogy én gondolom rosszul, én akarom őt korlátozni, én vagyok a rossz. Nem a szemétkedő, manipuláló ex, nem a bűntudat-vezérelte konfliktus kerülő pár, hanem én, aki issza a levét, és kapja bélyegeket: “féltékeny típus”, “ex-fóbiás”i Annyira nem érdekelne – az amúgy általam is értelmetlennek tartott – felszínes miújság?, ha eközben beletenne legalább ennyi energiát, hogy én “biztonságban” érezzem magam. Nem gyűrű, nem bunda, nem rózsaszirom,csak hogy mindenki a helyén legyen, vaknak is egyértelműen. (Pedig nem így kezdtem, csillogó szemmel, őszintén mondtam, hogy menjen csak, sikerült elérniük, hogy ne így érezzek és évek óta tüske, és probléma.)

      Kedvelés

      • Szia! Én egy olyan “ex” vagyok aki rendszeresen találkozik valakinek a párjával (tehát ez exemmel) és nem számításból és nem azért hogy bosszantsuk jelenlegi partnereinket, hanem azért mert együtt nőttünk fel tizennyolctól huszonhatig, és a legjobb barátokká váltunk, súlyosbítja a helyzetet hogy közösen vállalkozunk (a szakítás után hoztuk létre a dolgot). Ezt csak az értheti, aki már volt hasonlóban, kívülről mindenki osztja az észt hogy biztosan szerelmesek vagyunk látensen, meg tekintettel lehetnénk a jelenlegiekre, hát szegények mi lesz velük. Nos, amellett, hogy biztosítva vannak, hogy szeretve vannak és stb. részemről nem tudok elfogadni egy olyan kérést, hogy ne találkozzunk többet. mintha valaki a testvéremtől tiltana el. Szerencse, hogy ezt nem is kéri tőlem a párom.
        Szóval hiszitek vagy sem, elfogadjátok vagy sem, ilyen is van. Hadd határozzam meg én, kivel milyen viszonyban vagyok. Unom az állandó szemöldökfelhúzást és magyarázkodást.

        Kedvelés

      • Én pedig az az ex vagyok, aki többször is észhez térítette már a pasit, amikor az új barátnőjével tahón viselkedett, és elkövette ellene sorban azokat a bűnöket, amiket annak idején ellenem is. Ja, meg segítettem az exnek munkát keresni, ami már nagyon kellett, és amiből ugye mindannyian, tehát új barátnő és a közös gyerekek is profitálnak, és tényleg jó szívvel tettem.
        Új barátnő pedig mindennek ellenére első perctől tiltja tőlem a Pistit, miközben az egész baráti körben mindenki falaz a pasinak, amikor épp olyat csinál, amiért Klári haragudhat, és csak én szoktam kiállni Klári mellett. Ő persze ezt nem tudja, mert ahhoz, hogy megtudja, vagy árulkodnia kellene valakinek a Pistire, ilyen pedig nem lesz, vagy neki magának kellene vallania, ilyen sem lesz.
        Ja, és mióta elhagytam, nem akarunk egymástól semmit. (Az utolsó betűig így igaz, csak a nevek fiktívek.)
        Engem egyébként az exekkel való találkozás attól függően bánt vagy sem, hogy milyen az adott ex és milyen a viszonyuk. Van olyan, aki nem érdekel, és én is jóban vagyok vele, van, aki fáj.
        Fiú barátom több is van, belőlük nem engedek. Az exem legjobb barátnőjével meg azóta szintén legjobb barátnők lettünk, a szakításunk mit sem változtatott a helyzeten.

        Kedvelés

    • Az exhez közöm van. Emberileg is. Ami nem múlt el attól, hogy szakítottunk. Van, amelyik exszel szorosabb kapcsolatot tartunk (konkrétan az egyik legjobb barátom), van amelyikről csak örülök, ha hallok, és van akivel évente egyszer iszunk egy kávét és megbeszéljük kivel mi újság. Egyikről sem szoktam ábrándozni, egyikkel sem flörtölünk, soha egy sem állt elő még egy kétértelmű megjegyzéssel sem. Jó pasik, én is jó nő vagyok, na és? Beszélgetni szoktunk, mindenféléről. (Pl más valakivel úgy beszélni a szüleimről, hogy egy darabig nálunk lakott és jobban ismeri őket mint bármelyik barátnőm.) Szerintem az extől tiltani a férjetfeleséget stb nagyon furcsa dolog, az anyjától se tiltanám (különben is mi az hogy tiltani, kihisztizni esetleg, de az is betegesnek hangzik) még akkor se, ha gyanús lenne, hogy jobban szereti mint engem, és a végén én kerülök ki az életéből. Természetesen ha valaki az exnek kétértelmű sms-eket küldözget vagy édeskettesben el akar vele utazni valami romantikus szigetre, na az más. De az, hogy vannak ilyenek is, az kevéssé jogosítja fel az embert, hogy eltiltson valakit neki fontos emberektől.

      Kedvelés

      • Igen, ezért írtam, hogy a kétértelmű sms az gáz, de akkor nem az a probléma, hogy ex, nem? Ugyanúgy bármelyik kolleganő is, ha rebegteti a szempilláját. Tudtommal a munkahelyi kapcsolatok szoktak közbejönni, nem exek. Az én környékemen pár éve kezdtek sorban válni a barátok, és egyetlen esetben sem volt még az ex az ok. Hallottunk másba beleszeretésről, megcsalásról, azok közt sem volt még az ex. Nekem az az érzésem (persze nincs a zsebemben a statisztika se a bölcsek köve se), hogy ez olyasvalami amitől nagyon fél mindenki, nem pedig olyasvalami, ami tényleg annyira extrán veszélyes. Mint ahogy mindenki a repüléstől fél, és az autóban nem, pedig. Azt értem, hogy sokan nyitva tartják a szemüket egy ex vagy akár egy másnemű barát láttán, de elvárni, hogy ilyen ne is legyen, az nekem ijesztő.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy nem sikerült érthetően megfogalmaznom: a kétértelmű sms-eket éjfélkor küldözgető exet én is értem, hogy távol akarja látni a párjától az ember. Csak nem azért, mert ex.

        Kedvelés

      • Sziasztok.
        Ti nagyon másról beszéltek. Az én esetemben (és nem hiszem, hogy egyedül vagyok) olyan helyzetet teremtettek, ahol egyedül én és az én érzéseim/igényeim nem voltak tiszteletben tartva, én idióta meg még asszisztáltam is ehhez. Kímélve volt az ex, mert ordas bűntudata volt a páromnak, az ex meg ezt érezve ki is használta. Megalázó és méltatlan, anélkül, hogy megcsalásról szó lenne. Tele olyan helyzetekkel, amikor a nő rosszindulatából és a férfi vakságából,gyarlóságából én jöttem ki rosszul. Az elején kellett volna lelépnem. Akkor még én is ezt mondtam, és most is vallanám, hogy az emberi kötődés nem múlik el (habár saját részről tapasztalom), tehát maradjon egyfajta kapcsolat. Olyan, ami nem a miénkből vesz ki, el. (Ez végül tényleg átalakult, egy hellómiújsággá, nem egy üzlet/gyerek/hitel/akármi által összeláncolt kapcsolat.)
        De még egyszer, én arról beszélek, amikor nincsenek a határok világosan kijelölve és betartatva. Mindeközben más exekkel tudom, hogy gyakran beszél, de érdekes módon ők tudják a helyüket, nem-velem-van-a-baj! (és ez a lélekőrlő bizonygatás is: nemvelem…!)
        És lehet, hogy megköveztek ezért, mert nem elég felvilágosult, és a szavakat sem találom (egy napja keresem) de úgy érzem, hogy ha valamit elvárnak! tőlem, akkor ahhoz biztosítani kéne, hogy ne egy lelki megerőszakolásnak érezzem. Lenyomják a torkomon, belém erőszakolják, és el is várják, hogy ehhez mosolyogjak, És a megoldásokat csak én keresem. (És most fel merem tenni a kérdést: miért tapasztalok ilyen kevés nő szolidaritást? Ha én évekig azon voltam, hogy ez ne legyen ügy, akkor ő miért nem tesz a helyzetért?)
        Tudom, hogy találkoznak titokban. Már nem érdekel. Belefáradtam, hogy megoldásokat keressek, ha kérem, hogy ne, akkor titokban, ha kérem, hogy de,akkor ők nemsoha, de akkor is titokban. Már nem a biztonságérzetem sikít ilyenkor, hanem az önérzetem, hogy miért vernek át, miért ilyen gyáva, miért én vagyok annak nézve, ami nem vagyok?!
        Jah bocsánat, a sztorihoz hozzátartozik, hogy a férfi hazudott nekem a kapcsolat elején, a nő nyilvánvalóan megérezte, hogy már van valaki más, és én lettem a bűnbak. Ezért enged meg magának a nő ennyit, és igen, mérhetetlenül gyáva a férfi.
        Félreértés ne essék, nem a saját párkapcsolati problémáimat akarom itt teregetni, hanem sokakét. Azóta annyi férfin látom ezeket a jegyeket, a szívem fáj, hogy a nők mellettük is átélik mindezt. Lelki anál.
        Milyen önteltség mondatja velük,hogy szokd meg vagy szökj meg?!

        Kedvelés

      • Ja most látlak, még nem igazodom ki itt az időrenden. Még nem is mindig pont oda rakom amit írok ahova kéne, úgy tűnik. Nem erre a konkrét esetre gondoltam, bár ez talán ki is derült a végére…

        Kedvelés

      • Nagyon érdekes, amit írsz, szerintem az az új barátnő, akiről kicsit följebb írtam az előbb, valami ehhez hasonlót érezhet, élhet(ett) át. Nem tudom pontosan, nálatok ez hogy van, de én pl sajnálom, hogy sosem volt/lesz módom beszélni vele, nekem ugyanis van egy olyan sejtésem, hogy a mi hármasunkban a férfi tehet arról, hogy az új barátnőnek rosszul esik a helyzetünk. Ha ő tisztázta volna a helyzetet az elején, és felnőtt módjára kezelte volna a dolgokat mindkettőnkkel, akkor sok keserűséget megspórolt volna mindkettőnknek.

        Kedvelés

      • Sajnálom, hogy nem te vagy az az ex:D
        Egyetértek, nem kéne ex-problémának lennie, ha érzőn-értőn, felnőttként az új ember tiszteletben tartásával csinálják.

        Kedvelés

      • /dita, az én sorsom nagyon hasonló a tiédhez, s engem sem köveztek meg a blogon, bár adósa vagyok az ittenieknek a nagy comingout-tal. mert az én kapcsolatom nem azért ment tönkre, mert nem létezett egyenlőség, megosztott zoknimosás, hanem mert eleve gyenge alapokra épült: hazugságokra, ámításra, játszmákra (amiket az elején nem is értettem), és most már egyre inkább úgy érzem, naivitásom nem hozható fel mentségül, mert jelek igenis voltak már nagyon az elején, csak a nagy szerelemben nem akartam észrevenni őket. penge ész helyett az érzelmek tompaságát választottam egy kis lelki támogatásért.

        Kedvelés

      • A mostani társamnak két exe van, mármint két olyan, aki papíron a felesége (volt). Az egyikkel én is jóban vagyok, a másikkal nagyon nem, ő gyűlöl engem, mert azt hiszi, miattam ment tönkre a házassága. Attól egy pillanatig sem félek, hogy bármelyik ex mint szexuális partner jönne be a képbe, ha ennek lenne esélye, akkor a társamnak nem jutott volna eszébe, hogy váltson és nem élne most velem. Azzal sincs semmi bajom, amikor az egyikkel találkozik és beszélget kettesben. A másik viszont a nagyon manipulatív fajta, és sok problémát okoz a kapcsolatunkban, szinte az összes problémát ő okozza. És sajnos nem kicsiket, olyannyira, hogy néha kezdek elgondolkodni azon, hogy mennyi ideig akarok még küzdeni az árnyékával. Csak persze nem ő a fő probléma, hanem az, hogy a társamnak nincs annyi esze, hogy ezeket a dolgokat kicsit is felfogja.

        Kedvelés

  10. Bevallom töredelmesen, amit magamnak is csak nemrégen vallottam be: én sem vagyok jobb a deákné vásznánál. Igenis, bár ez ellentétben áll az eddig magamról alkotott képpel, egy csomószor én is kettős mércével mérek, amit a másik részéről az illojalitás jelének tekintenék, azt én simán (ha máshogy nem, fejben) megcsinálom, mert “nincs abban semmi rossz”. Ugyanakkor menthetetlenül monogám vagyok 🙂 Talán éppen ezért. Ha valaki az én koromban egyedülálló (vérszingli, ahogy nemrégen tanultam :)), az már többnyire megtanulta, hogy ne csináljon hiúsági kérdést abból, hogy a másik mikor, kivel és mit csinál, mert vannak ennél fontosabb dolgok is az életben 😀
    Pornó: cvd, gyere elő, beszélj nekünk erről a témáról!
    És természetesen, azénférjemnemolyan.

    Kedvelés

    • Igen, cvd, A pornóról én is veled szeretnék értekezni!
      Kicsi off: én, amikor először hallottam életemben az animal porn kifejezést, akkor azt hittem, hogy ez egy olyan pornó, amiben az emberek különböző állatokat néznek, ahogy dugnak. 😀 Mit tudom én, kutyákat, meg orrszarvút, ilyesmi. Amúgy aranyos gyerek voltam.

      Kedvelés

      • Parancsoljatok velem, kedveseim, bár én nem vagyok nagy pornószakértő, csak figyelem az alakulását és csodálom a jogi hátterét. Most épp Észak Korea diktátora kapcsán került képbe a kezelésének eléggé szélsőséges volta.
        Ezt a filmet meg éppen nemrég láttam, nézzétek meg ti is, nagyon lájtossá festi a témát, majdhogynem romantikussá.

        Az állatpornó meg azért érdekes, mert az állatvédők eredményesebben védik tőle az állatokat a méltóságuk okán, mint az embereket az emberi méltóság okán, és ez azért nem semmi 🙂

        Hűség tekintetében mi mindig a teljes szabadságot adtuk meg a másiknak, míg a magunk részéről teljes hűséget adtunk neki. És ezzel mindketten így voltunk.
        Harmadik fél innen is, onnan is jelentkezett a kapcsolatunkba, illetve az exekkel is jó barátságot ápolunk – de ez ügyben sosem volt probléma.
        Magától is mindig megfelelően kezelte a dolgát az, akire tartozott, és ebbe nálunk akár még egy kimaradt éjszaka is beleférhet, elvégre felnőttek vagyunk és nem a másikéi.
        Amúgy elég olaszosan élünk, a lehető legapróbb dolgokon vérre menő vitákat szoktunk lezavarni, ám féltékenységi jelenetek sosem voltak.
        Rohadtul biztosak vagyunk a másikban, és ez jó.

        Kedvelés

      • Belenéztem a filmbe, egész kedvem lett a pornóiparhoz: nyereséges vállalkozás, fejlődő ipar, jegyzik a tőzsdén, sok embernek munkát és jó fizetést biztosít, a dolgozókat tisztelettel kezeli. Megélhetés, üzlet, márka, megbízhatóság. Többször hangzott el a “tisztelet” szó a filmben, mint egy szépkorúak gyűlésén. Agyam eldobom.

        Kedvelés

      • Hat ez most jol esett, koszi, spontan felrohogtem. En is hasonlo aranyos gyerek voltam, eleg keson ertettem meg pl “az
        olyan csinos, hogy allva a pisilnek utana a fiuk” kifejezest. Vmikor kamaszkoromban volt, amikor “megvilagosodtam” akkor meg azt nem ertettem, hogyan lehet ezt egy kave mellol odavetni, hogyhogy nem erzi senki, hogy ez megalazo, lanyt, not targykent kezelo, stb..

        Kedvelés

      • Ez hasonló ahhoz, mint amikor Antal Jószef halála után nyilatkozott egy nő ismerőse? volt munkatársa, hogy “olajat pisiltek utána a nők”. Na ezt azért hamarabb megértettem, de nem 14 évesen…Elég furcsa interjú volt, az biztos.

        Kedvelés

    • A mi házasságunkban ezek a kérdések azon a szűrőn keresztül merülnek fel, hogy eltöri-e a bizalmat kettőnk között az adott dolog, így mivel máshol vannak a határok nálam és a férjemnél bizalom kérdésében, lehet olyan dolog, ami nála belefér (így én megtehetem), nála viszont nem (ő nem teheti meg) és fordítva. Kívülről kettős mércének tűnhet. Ha valaki feszegeti ezeket a határokat, akkor a másik mindig nagyon határozottan kommunikálja ezt és ilyenkor a körülményekről szoktunk vitatkozni, de alapvetően a másik „eddig és ne tovább” típusú érzését nem kérdőjelezzük meg. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy csip-csup ügyekből nem lesz ilyen jellegű beszélgetés.

      Kedvelés

  11. Hát ugye. Szóval, én voltam csalva, egy fájdalmas, rossz kapcsolatban, fiatalon, nyomait ma is viselem. Lebukott, egy telefonnal, amibe olyan hangon szólt, ahogy addig csak hozzám. Minden azonnal tudtam, pár nappal később azt is, hogy ezt fél éve minden közös barát tudja, csak nekem nem szólt senki. Borzasztó volt, fájó, megalázó.
    Aztán eltelt pár év, tapasztaltam, értem, változtam, jött a férjem, meg a házasság, és bennem egy csomó félsz. Azt már tudtam, hogy én teljes életet akarok, és azt is, hogy a monogám nagy szerelmünk nem biztos, hogy ötven évig kitart majd. Hogy lehetnek kínzó hiányok, hogy jöhetnek új vágyak mindkettőnknek. Így lett ez sok-sok beszélgetés tárgya, és egy a konszenzus, amit Bringásahegyen említett.
    Hogy ha egyszer, reméljük minél messzebb eljön, hogy annyira kínzóan vágyunk másra, akkor legyen, de csak úgy, hogy senkit sem érjen hátrány, vagy a lehető legkevesebb. Nem hanyagoljuk érte a másikat, nem veszünk el a közös erőforrásokból. Valahogy vonjuk be a másikat, ne legyen sunyítás. Ha van kedv és beleegyezés, akkor hármasban, ha nincs, akkor valahogy máshogy. Ha csak ennyi hiányzik a másik teljességéhez, boldogságához, akkor nem gondolom, hogy jogom van megtagadni, ha vele akarom megosztani az életem. Ha más hiányok is vannak, azaz pontosabban egymás lényét se bírjuk már, és menekülés lenne ez a külső kapcsolódás, akkor persze más a helyzet.
    Ami miatt nagyon sokszor átrágtuk a kérdést, az az, hogy hogyan tudjuk biztosítani magunkat arról, hogy a férjünk/feleségünk nem él ezzel vissza. Aztán rájöttünk, hogy sehogy, csak a közös bizalom a megoldás, és az, hogy ennek a bizalomnak legyen alapja, lehetőleg hosszú, boldog évek formájában, hogy megtapasztaljuk, hogy a társunk tekintettel van ránk, érzékeny, és tudja visszafogni magát, nem él vissza ezzel a lehetőséggel, ha a helyzet nem alkalmas a nyitásra (betegség, kisgyerek, gyász, ilyesmikre gondolok).
    Egy szó mint száz, én nem a klasszikus nyitott házasság híve vagyok, hanem valamiféle magas szintű kooperációnak.

    Kedvelés

      • “ne legyen sunyítás” igen, a hazugság a legrosszabb az egészben, azzal végképp elveszik minden.

        Kedvelés

    • “Ha más hiányok is vannak, azaz pontosabban egymás lényét se bírjuk már, és menekülés lenne ez a külső kapcsolódás, akkor persze más a helyzet.” Igen! De jó, de pontos. És hiszen az a baj, hogy annyira félnek sokan (rengetegen!) kimondani, felismerni, hogy mi van, mit éreznek, más lenne jó, szembenézni a problémákkal, megoldást keresni… mindenki improduktív játszmákat folytat, magában dohog, elzárkózik, színjátékot játszik, túl későn jut döntésre, nem jut döntésre… csak a pótkapcsolat, a harmadik dinamitja robbantja ki ebből. A harmadik hajtóerőnek kell, ürügynek. Mert az tabu,és hogy onnan ne lehessen visszaút.

      Kedvelés

    • Mi az , hogy kínzó hiányok, meg kínzóan vágyunk másra? Tényleg ilyen fontos a szex? Tényleg olyan fontos és életbevágó kielégíteni a testi vágyakat, meg az újdonság iránti kíváncsiságot, hogy ezzel felrúgjuk egy pár régóta jól működő, intim szövetségét? Hát ennek a gondolatától is sírva fakadok.

      Kedvelés

      • Igen,fontos.
        Szövetség meg sokféle van. Ha monogámián alapul, akkor tényleg szabályszegés, felrúgás, de ha nem, nem.

        Kedvelés

      • Szerintem egy új kapcsolat vagy ágybabújás oka nem mindig a szexuális vágy. A szex, szerelem, újdonság iránti vágy, önbecsülés, tetszeni vágyás stb. egymással közlekedő edények.

        Egyszer külföldön éltünk, én otthon voltam pici gyerekkel, nem ismertem senkit, és a férjem két hétre elutazott. (Az én sztorijaim mindig úgy kezdődnek, hogy a férjem elutazik.) Nagyon féltem, nagyon magányos voltam, persze kibírom két hétig a férjem nélkül, de ebben a helyzetben ő volt az egyetlen felnőtt ember, akihez szóltam. És akkor éreztem, ha jön valaki és szól két kedves szót hozzám, én elgyengülök. Pedig nem volt gond a kapcsolattal, nem vágytam szexre meg kalandra, csak nagyon magányos voltam.
        Szerencsére nem jött senki, de az érzést nem felejtem el.

        Kedvelés

      • Nekem is van hímnemű barátom. Az emberek már csak olyanok, hogy barátkoznak egymással, és néha még azt se nézik, milyen nemű az illető 🙂

        Kedvelés

      • hogyne lenne. az elég szomorú, ha valaki másnemű csak akkor tudna érdekelni, ha dugni akarsz/akar vele/d. más kérdés, hogy sokhelyütt nincs meg ennek a „kultúrája”.

        Kedvelés

      • mégis valahogy a sorrend másképp alakul többnyire: érdekel persze, eleinte mint barát, tök mindegy, milyen nemű, aztán valahogy /majdnem/ mindig bekúszik a képbe a nemiség és a másik egyszercsak talán a semmiből, úgyis érdekes lesz

        Kedvelés

      • hát, ehhez az kell, hogy fizikailag vonzónak találd – nekem vannak olyan barátaim, akiket nem, vagy ők nem, pedig nagyon jó velük.
        a kultúrát arra értem, hogy ha olyan, egalitáránus közösség része vagy, ahol a kultúrához hozzá tartozik, hogy férfiak és nők sokat dolgoznak és szórakoznak együtt (mondjuk pl. egy egyesületben vagy családias munkahelyen – nekem a tolkieniták közül vannak ilyen tapasztalataim), ott nagyon könnyen kialakulhatnak barátságok olyan emberek között is, akik foglaltak vagy más a párjuk.
        például ha a csakazolvassás fiúk többen lennének, akkor itt is egy csomó fiú-lány barátság alakulhatna ki.

        szerintem ebben nagyon erős a szocializáció szerepe. ha úgy gondoljuk, hogy csak olyan emberekkel barátkozhatunk, akikhez vonzódunk vagy vonzódnunk kéne, akkor az így lesz.

        Kedvelés

      • egy nonemu baratja van, o gyakran jar hozzank es nem tudom kiverni a fejembol hogy ok esetleg dugnak is. ezzel egyutt szivesen latom nalunk a lanyt. a ferjemnel meg rakerdeztem, azt mondja nem dugnak. en nem lattam meg olyan ferfi no baratsagot ahol elobb utobb nem merul fel a szexualitas.

        Kedvelés

      • Én se láttam még. Nemcsak az enyéimben nem láttam ezt.
        Mau, vonzalom, vonzalom, sokféle … nem a nemi az, ami a másikhoz barátságért hajt, szóval igen vonzódsz, ezért érdekel a másik, de nem úgy hogyne, persze
        amikor pedig felüti a fejét a nemi – szerintem egyébként szinte szükségszerűen, jellemzően nem az elején, hanem a baráti egymásba merülést követően, de nem feltétlenül kölcsönösen, s nem is mindig azonos részről, persze inkább a hímoldalon – egyúttal porrá is zúzza a barátságot

        a valódi egalitárius közösségek igen ritkák, de azért azokra is erős és láthatatlan kontrollzablákat vet maga a közösség…. szóval van amiért ott egyszerűen nem éri meg engedni a neminek (is)

        Kedvelés

      • Tényleg sokszor belerondít a szexualitás, de van kivétel. Az egyik legjobb barátom például tíz éve az, és tizensok éve ismerjük egymást. Soha még csak kósza gondolat sem volt egyikünk részéről sem, egyszerűen nem vagyunk egymás számára vonzóak, pedig egyikünk vonzerejével sincs semmi gond. Még laktunk is egy légtérben, akkor sem volt semmi. A barátnője egy ideig gyanakodott, de pár év alatt jó barátnők lettünk.

        Kedvelés

      • Én sem láttam még olyat, hogy ne merülne fel, maximum olyat láttam, hogy felmerült a gondolat, de nem lett belőle semmi. Nekem van egy barátom több, mint húsz éve, kétszer volt olyan korszakunk, hogy bezavart a szexualitás gondolata. Az első esetben (még fiatalok és bőven egyedülállóak voltunk) három évnyi haragszomrád lett a következménye, a második esetben (már mindketten házasan és gyerekkel) megbeszéltük, hogy tartunk egy kis szünetet a kommunikációban. Aztán sikerült újrakezdenünk a kapcsolatot. Legtöbbször csak levelezünk, mivel másik országban él, mint én. Imádom benne, hogy akármekkora szünet után is ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk, és hogy azt érti a soraim között, amit oda gondoltam és vice versa. És tudom, hogy ha két évig nem ír semmit sem, akkor is gondol rám, ami jólesik, és én is gondolok rendszeresen őrá. Az ő felesége évekig aggódott miattam, amíg egyszer nem találkoztunk, és valahogy ettől megnyugodott. Az én férjem is addig aggódott, amíg meg nem látta, akkor viszont egyből biztos lett benne, hogy fizikailag nem az én esetem a srác, soha nem tudnék együtt élni vele. Mégis ezzel együtt felmerülnek a képzelődések bennem is.
        Másrészt ugyanezzel a férfival elmentem egyszer este táncolni egy klubba. Ha a társam tenne ilyet egy másik nővel, a rosszullét környékezne és nagyon féltékeny lennék. Engem meg elengedett a társam (ööö, mondjuk lehet, hogy magában ő sem örült, de annyira azért nem zavarta, hogy hangot is adjon a véleményének). Tulajdonképpen nekem ő a “legjobb barátnőm”, már csak azért is, mert nőnemű barátom nincs is egyáltalán.

        Kedvelés

      • MIért beszéltek erről a dologról úgy, mint ha csak kétféle viszonyulás létezne: a megtetszünk egymásnak és bújjunk.ágyba, vagy a de jó fej vagy, de hányok, ha rád nézek típusú. Mégis, mi van abban, hogy vonzódom valakihez, aki mellesleg a barátom? Muszáj mindenkivel lefeküdni, akit megkívánunk? És fordítva: muszáj megkívánnunk azt, aki a barátunk? Arról nem is beszélve, hogy a fantáziálásnak milyen nagyon sok szintje van. Rengeteg lehetőség és árnyalat, haladóknak.

        Kedvelés

      • Én igen, meglehetősen sokat. Nekem is vannak nőnemű barátaim, akikkel sosem fogunk dugni vélhetőleg (tudom, soha ne mondd, hogy soha, de azért a valószínűség erősen közelít a nullhoz). Viszont fordítva: a nemiség sem okvetlenül zúzza szét a barátságot, volt olyan exem, akivel egyértelműen baráti lett a kapcsolat szakítás után.

        Kedvelés

  12. Egyébként az első kérdések is nagyon izgalmasak. Én az új lánybarátokat fenntartással kezelem, különösen a független lányokat, tekintve, hogy nemrég én is az voltam, sok fiúhaverral, baráttal, akikkel azért rendesen benne volt a dugás a levegőben, még akkor is, ha mindketten tudtuk, hogy nem fog megtörténni. A férjemnek sok nő művészbarátja van, okosan intézte, mindenkivel összehozott, beszélgettünk. Több mint a felük elkopott, nem jelentkezett többet, amikor komollyá vált a kapcsolatunk, de a férjem szerint ezekért a barátságokért akkor nem kár.

    A munkahelyi barátkozás, kávézgatás az nehéz ügy, hiszen kivel barátkozik az ember? Az adott közösségből a legszimpatikusabbal, nem azzal, akitől viszolyog. Ez persze okot ad némi féltékenységre, de magamból kiindulva (csupa férfi közt dolgozom egyetlen fiatal nőként) ezek a “barátságok” kevés kivétellel szimpla pótlékok, jobb híján kapcsolatok, amik elhalnak, változnak. A külön hobbizás, csapatépítés, bulizás az nem esne jól, hangot is adnék neki.

    A nők méregetése számomra sértő, de nem azért, mert jelen vagyok, a jelenlétemben se, alapvetően primitívnek tartom, a másik intimszférájába való belemászásnak. Nézze meg alaposan, de diszkréten.

    A pornó pedig nálam lakmuszpapír, ne nézzen pornót, és kész. De ne tiltásra ne nézze, hanem magától: egyszerűen nem tudnék olyan férfivel élni, aki kiszolgáltatott kelet-ázsiai lányok csoportos megbaszására izgul, vagy lovaspornóra, de még úgy általában a mainstream pornó elemeire se gerjedjen.

    Az erotikus film az más, bár őszintém szólva egyelőre még az sem merült fel. Egyébként a meztelen női testekre, képekre nem vagyok féltékeny, a férjem festő lévén elképesztő mennyiségű aktot rajzolt, és a jövőben is bármikor előfordulhat, hogy olyan testre van szüksége modellnek, aki más mint én.

    Kedvelés

    • Engem a házasságban nagyon zavar ez a ne-legyen-külön-program-elvárás. Értitek, úgy elvárás, hogy ha mondjuk a férjem megsértődik, ha én külön mennék kirándulni a munkatársakkal, akkor a külvilág őt támogatja, és megint én leszek a szemét feleség, aki minek mászkál el. Túl vagyunk ezen, de sok-sok évbe és több elrontott, gyomorgörccsel töltött külön kirándulásba került (hazaérkezéskor retorzióval és magyarázkodással), amelyeket nagyon sajnálok, mert elveszített alkalmak. Nem tartom fairnek azt az elvárást, hogy mindig csak egyetlen ember (a férjem) társaságában érezzem jól magam. A többségi időt így is vele töltöm és szeretek vele lenni, ráadásul végletesen otthonülő és kuckózós típus vagyok, de a világ nem csak a férjemből áll. Az ilyen monogámia nem kell.

      Kedvelés

  13. És az ex: ne találkozzon vele, ne beszélgessenek. Ha érdekli, ha kapcsolódna, akkor mellette a helye. Számomra ez teljesen más, mint a sima baráti kapcsolatok, ezer szál kötötte őket össze, ha már szétszakították, ne vegye fel újra a fonalat.

    Kedvelés

    • Tökre egyetértek veled egy csomó mindenben. Én nem is randizom olyan pasival, akiről kiderül, hogy rendszeresen pornót néz. Legjobb persze az lenne, ha kimunkált (lesújtó) véleménye lenne a dolgokról a jelöltnek, de ne várjunk lehetetlent, Elég ha csak megfogalmaz valamiféle homályos ellenérzést, én azzal már boldog vagyok.

      Kedvelés

      • Bár ezt nyilvánosan ritkán mondom el a miért mentél hozzá kérdésre, de a férjem lesújtó, felháborodó véleménye a pornóról nagyban hozzájárult a kapcsolatunk elmélyüléséhez.
        (de hülyén hangzik, de mégis.)

        Kedvelés

      • Nem hangzik hülyén. Az ilyesmi nagyon nagy piros pont, feltéve, hogy nem valami szenteskedő prüdériából származik, hanem mondjuk szexuális kulturáltságból és érzelmi intelligenciából.

        Kedvelés

      • Tényleg, ezt jó, hogy mondod. Mármint ha prüdériából nem néz valaki pornót, az a nemnézés szempontjából szuper, a jó szexuális élet szempontjából meg… problémás lehet.

        Kedvelés

      • Basszus, én még meg se kérdeztem a férjemet a sok év alatt, hogy néz-e…
        Szerintem egyik partneremtől se kérdeztem meg, és egyiknél se derült ki, hogy nézett volna, bár épp titokban tehették. Mindenesetre nem említették.

        Kedvelés

      • Én azt gondolom, ha nem lenne szó róla, akkor is észrevenném, mert tökre meglátszik a pasi szexuális viselkedésén, hozzáállásán. Hamar kiderül. De nem szeretek árnyékra vetődni, ezért inkább előre kiderítem 🙂

        Kedvelés

      • Most elgondolkodtam a paromon es hogy miket beszeltunk porno temaban. Es igen, nagyot dobbant a szivem, amikor azt mondta, o ugyan nem nez es miert. Nem nez pornot, mert szerinte iszonyuan primitiv, idetlen es csak a baszasrol szol. Hat mondom dragam, ez a porno, nemde? Igen de o inkabb olvas, mert sokkal jobban, izgalmasabban, erotikusabban tudja elkepzelni, mint ahogy az kinez egy pornofilmben, ami gaz, na. Szoval, az en pasim max pornot olvas szokoevente. De azt mondja az nem porno, hanem erotikus novellak es szazfele tipusu, stilusu van ezekbol es tok izgalmas kitalalni a dolgokat, a folytatast es magat az aktust, hogy hogyan zajlik. Ugyhogy neki a porno vegul is a fejeben van 😀

        Kedvelés

      • Férj se néz. Az előtte lévő két komoly párkapcsolatomban az egyikkel együtt néztünk néha, a másik egyedül, az szerintem gáz, főleg hogy sokat, és titokban csinálta, de mindig tudtam róla. Szóval van mindenféle tapasztalatom. Részemről nincs rá igényem. Egy ismerős nő panaszkodott nekem, hogy a férje állandóan pornót néz az interneten, és hogy milyen rossz, mert nem is figyel, úgy hagyja a gépet, amit a gyerekek is használnak, szóval több szempontból is kellemetlen. Én csak úgy megjegyeztem, hogy férj nem néz ilyesmit. Ő meg lesajnált, hogy milyen kis naiv vagyok, mert minden férfi néz. De hát észrevenném kémkedés nélkül is, nálunk a tévén nincs ilyesmi, közös számitógép van, amit amúgy férj alig használ (mondjuk tévét se nagyon néz), nem is szereti, csak praktikus dolgokat néz meg rajta, sosem ül itt órákig stb, de nem hitte el. Megkérdeztem férjet, hogy miért nem néz, azt mondta, nem érdekli, hülyeség. És hogy sosem látott egyet sem. Bizonyos dolgokban olyan tiszta vagy határozott, hogy amit nem tart jó dolognak, attól teljesen elhatárolódik. Pl. sosem próbálta ki a dohányzást (mondjuk azt én sem).

        Kedvelés

      • Szerintem exekből nagyon jó barát lehet. A szex-témakörök már lefutottak, de nyilván volt más is, közös érdeklődés, közös barátok, intellektuális hasonlóság. Az marad, a szerelem megy. Szerintem felnőttek között ez megoldható. Én is voltam exem esküvőjén, bemutatóján, gyerekének keresztelőjén, házibulijában.

        Kedvelés

      • Gyanítom, hogy kevés a rendes szakítás, van, hogy az egyik fél még szeretné, vagy szeretne valahogy revansot venni, különösen, ha nincs új társa, vagy “megmutatni”. Én nem szeretném ilyen kontextusban látni a párom.
        Nem tudom pontosan megfogalmazni, mondok egy konkrét példát, ami miatt rosszak a tapsztalataim.
        A férjem előttem levő barátnője, hiába telt el több mint egy év a szakításuk és az én képbe kerülésem között, sokáig még mindig úgy bizalmaskodott vele, mintha együtt lennének. Este tízkor telefon, hogy lefagyott a számítógépe, telefon, hogy elújságolja hová utazik, cinkos, összekacsintós beszédstílus. Az esküvőnk előtt érzelgős levél, hogy ő szerette a legjobba a világon, és milyen sokat adott neki, ezt ne felejtse el.
        A férjem meg egy béna ebből a szempont, mert _udvariasan_ rázza le. Ez az amiben rettenetesen nem értünk egyet: szerintem, ha valaki nem ért a szóból, erőteljesebben kell mondani. A férjem szerint pedig nem udvariasan szólni ahhoz, akivel előtte megosztotta az életét, önmaga szembeköpése.

        Szóval emiatt nem szeretem én az exek közelségét. Persze a férjemnek van nem egy olyan volt barátnője, aki azóta családja lett, vagy komoly társa, velük, ha összefutunk, beszélgetek minden gond nélkül, de ők jellemzően nem is keresik minden aprósággal a férjem.

        Kedvelés

    • “Ha érdekli, ha kapcsolódna, akkor mellette a helye” Ez elég jó gondolat, csak vannak az olyan bénák, mint én, akik korábbról származó, még kiskorú gyerekes pasival élnek együtt. Még úgy sem mondhatom neki, hogy ne beszéljen a gyerekek anyjával, hogy én magam a szintén korábbról származó gyerekeim apjával nem beszélek, mert a gyerekek szempontjából ez a rosszabb felállás.

      Kedvelés

  14. a férjem előtti meghatározó kapcsolatom tíz évig tartott a világ legkedvesebb, legfigyelmesebb pasijával. volt egy időszak, amikor kilenc fiatal lánnyal dolgozott egy irodában egyedüli pasiként. biztos vagyok benne, hogy nem csalt meg, csak a természetes figyelmessége és empátiája volt a bajok okozója. kedves üzeneteket hagyott a lányok asztalán, ha valamit meg kellett csinálniuk, vagy elintézniük, figyelmesen hallgatta őket és mosolyogni is tudott. a lányok többsége vagy egyedül volt, vagy pedig zűrös kapcsolatban. soha nem voltam féltékeny senkire sem, de voltak éjszakai telefonhívások kiborult kollegináktól, akik neki sírták el szerelmi bánatukat. ekkor kértem meg, hogy itt legyen elég. elhittem, hogy nem akart semmit tőlük, de a lányok félreértették a helyzetet és mindegyik személyesen érezte magát boldognak és kitüntetettnek, amiért valaki odafigyelt rájuk, valószínűleg úgy, ahogy a saját kedvesük sem.

    Kedvelés

  15. Tőlem a lánybarátok beleférnének, mert nekem is volt sok fiúhaverom, barátom, akikkel semmiféle intimebb kapcsolat nem volt. Nálunk inkább a ex tagadta, hogy ilyesmi (férfi-nő barátsága szex nélkül) egyáltalán lehetséges lenne.
    Munkatársakat meg nem maga választ az ember, kivéve, ha saját vállalkozása van, meg hát persze a főnök-beosztott kapcsolat, de mivel ilyen helyzetben nem voltam (ex sem, tekintve, hogy egy szobafestő aránylag ritkán tart titkárnőt 🙂 ), nem tudom 1000%-ig azt mondani, hogy egy dekoratív nő nem zavart volna.
    De úgy általában, visszatekintve az együtt eltöltött bő 20 évre, nem voltam féltékeny és eszembe sem jutott, hogy egyáltalán lehetne valakije.
    Néha tesztelgetett, mert amúgy féviccesen kérdezte, mit csinálnék, ha kiderülne, hogy van egy nője, akitől gyereke is született, és a csaj beteg, mi lenne a kisgyerekkel? Mondtam, mi lenne, felneveljük, mert a kicsi nem tehet semmiről. ÉS ezt komolyan is gondoltam.
    Egyébként nem, nem lett neki mástól gyereke 🙂 Barátnő(k) volt(ak), de diszkréten csinálta, valójában a legutóbbi ideig nem tudtam a létükről, viszont valahogy mégsem lepődtem meg…

    Már 7 éve külön élünk, én küldtem el, mert elegem lett a piszkatúrából (háztartás és fogyás miatt) és az egyre hatalmasodó “én jobban tudom, mi a jó neked” hozzáállásából, ami a korral jelent meg nála, és rosszul tűrtem világ életemben. Volt persze más is azért, pl. amolyan depressziós időszakai, amikor gyakorlatilag minden érdemi kommunikáció megszűnt közöttünk, nem mintha egyébként sok lett volna.

    Azóta szerencsére van élettársa. Eleinte nem volt, és hát eléggé rosszul viselte, hogy elküldtem, pláne, hogy akkor úgy nézett ki, bepasizok, ez nagyon hazavágta a férfibüszkeségét (nem a pasi miatt küldtem el, a pasi pont azért “lett”, mert kellett valami levezető szelep, akkorra már rémesen frusztrált voltam én is, de őt sem bírtam elviselni, így pár hónapi nyűglődés után szívlapát lett a vége 🙂 ), ezért még vagy 2-3 évig járt a nyakamra, és próbáltuk megbeszélni, mi és mikor, miért romlott el. Oltári veszekedések közepette, naná. Egy idő után már attól összeugrott a gyomrom, ha láttam, SMS érkezett a telómra, mert 99%-ban tőle jött.

    Nagyon-nagyon örülök az új csajnak (annyira nem új, talán 3-4 éve vannak együtt), találkoztam vele kb. 3 alkalommal, nagyon aranyos, kedves teremtés. Ahogy hallom, az ex sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vele, mint velem, aminek őszintén örülök, mert alapjában véve rendes ember. De azért persze kicsit piszkálja a csőröm, velem miért nem tudott úgy meglenni 🙂 Miközben tudom, ebben nekem is van szerepem, ha mással nem, a teljesen önjáró természetemmel, ami miatt valójában abszolút nem illettünk össze.

    És nem, nem kívánok összejárni velük. Az is zavar, ha idejön, beugrik valamiért, segíteni vagy hoz valamit, ha erre jár éppen, mert elképzelem, hogy engem mennyire bántana ez az élettársa helyében. Na jó, a nyugalomnak is örülök, senki nem kéri számon, hogy mikor csinálom már meg ezt vagy azt, nem kell lesni, a macska nem pisilt-e félre (az alom mellé, sajnos szokott), a kutyák nem hánytak-e egy sarokba észrevétlenül. Neki egyszerűen hatodik érzéke volt ezeket észre venni, én meg csak akkor láttam meg, ha véletlenül kis híján beleléptem…

    Kedvelés

  16. ezt a sok ne találkozzon az exével hozzászólást nem teljesen értem… illetőleg lehet, hogy a kérdés túl általános… nekem ez az ex-dolog inkább a közvetlen (pár) elődre tűnik értelmezhetőnek, nem?
    nekem van egy exem, akivel 2-3 havonta sörözünk, beszélgetünk.
    22 éve jártunk, még az egyetemen, aztán részben a közös szakmai érdeklődés miatt barátok maradtunk (nem túl közeli barátok, de azért barátok)

    Kedvelés

      • Nem is kell, valószínűleg én vagyok az idősebb, tekintve az itt kommentelők (becsült) átlagos életkorát.

        Kedvelés

      • Eddig is kedveltelek, na de most aztán!! 🙂 tényleg. És nem a korod, hanem a nyitottságod miatt. Korod és az ahhoz kapcsolódó szocializációdhoz képest most aztán pláne! Én 15 évvel kevesebbnek tippeltelek.

        Kedvelés

      • Igazán kedves vagy, köszönöm szépen 🙂

        Én mindig is kilógtam a korosztályomból, pl. 11 évesen olyasmiket is olvastam, mint Benedek István Aranyketrece, meg Boccaccio Dekameronja (ezt a szigorú szülői tiltás MIATT 😛 ), de ugyanakkor a Winetout és Vernét is, meg népmeséket.

        Aztán felnőve kezdtem egyre “fiatalosabb” lenni, és nem értettem, amikor korombeliek a korukra panaszkodtak. Konkrétan úgy nagyjából 35 éves voltam, amikor az egyik – talán 2 évvel idősebb – kolléganőm kérdezte döbbenten, hogy én nem érzem a koromat? Én még döbbentebben kérdeztem vissza, mit érezzek rajta? Éppenséggel egy nappal sem tűntem magamnak idősebbnek, mint főiskolás-egyetemista éveimben.

        Ez lényegében azóta sem változott, bár nyilvánvalóan nem igaz 🙂
        Legalábbis a tapasztalataim azóta tetemesen gyarapodtak.

        De a 15 év nagyjából rendben van, akik tényleg közelről ismernek, azok szerint is nyugodtan letagadhatnék ennyit, nem a külsőm szerint, hanem mentalitásban, nyitottságban.
        Jut eszembe, a fiam időnként kifogásolta is, hogy nem úgy viselkedem, mint egy szülő, mert komolytalankodtam, ilyesmi. Na jó, akkor ő kamasz volt 🙂 Én meg kinevettem ezzel a kifogásával 🙂

        Kedvelés

    • Én a férjemet onnan ismerem, hogy a barátnőm, akivel 20 éve járt, (aljas szándékkal, előre megfontoltan) elhozta egy buliba. Ezek után triplán vicces lenne, ha zavarna, hogy kapcsolatban voltak/vannak. De amúgy nem zavar a kicsit frissebb sem, sőt merem állítani, hogy az se zavarna, ha a közvetlenül előzővel találkozna. És ugyanígy nem zavarnak a lánybarátok se, meg a kolléganők se. Most elgondolkoztam az okokon, és olyanok jutottak eszembe, hogy
      – alapvetően olyan a kapcsolatunk, hogy el szoktuk mesélni egymásnak azt is, hogy mire gondoltunk egy szituációban
      – amikor azt mondja, hogy valamit lezárt, akkor elhiszem, hogy az úgy van
      – nekem se jut eszembe egyik exemről sem, hogy újra lehetne melegíteni
      – az viszont eszembe szokott jutni, hogy annyi melót raktam abba, hogy megismerjük egymást, tiszta pocsékolás ezt kidobni az ablakon
      – nekem is van egy csomó barátom, akikkel nem azért nem kavartunk eddig, mert hollywoodi akadályok álltak közénk, hanem mert nem akartunk
      – (tudtommal) még nem csaltak meg sose, viszont amikor egy pasim elgondolkozott valaki máson, akkor pontosan éreztem, hogy helyzet van, csak nem tudtam, hogy mi

      Nem tudom, hogy ugyanezt fogom-e gondolni 20 év házasság után is, de nagyon erősen remélem, hogy igen.

      Kedvelés

      • Érdekes, amit írsz. Extémában én úgy látom, nem szokás karakánul lezárni, ami elromlott, és utána megértési időt hagyni, kivárni, csak később esni újra szerelembe, ellenben össznépi sport egyiktől másikig futni, lebegni, kenődni a kapcsolatokban, nem tudni, mi van, egyik nap ezt, másik nap azt gondolni, érezni, egyiknek másikról sírni, másiknak egyikről, szemrebbenés nélkül mindkettőnek fájdalmat okozni, és ezt is inkább férfiak űzik, hatalmi alapon, mert még így se hagyják ott őket a pékbe. Több nőből rakják össze mindazt, amire vágynak. A Megértő, a Biztos Háttér, a Bohó, a Szexi, az Okos. És közben szenvednek, szenvelegnek, és meg kell őket érteni.

        Kedvelés

      • Nagyon egyetértek. És még az is van, hogy menthetetlenül naivak vagyunk ha mindig magunkból indulunk ki. Nagyon röhöghetnek rajtunk.

        Kedvelés

      • Hát nem tudom, ahogy itt a hozzászólásokat nézem, nem vagyUNK naivak, sokkal több az “exhez szólni se lehet, egyéb nőkhöz szoros felügyelet mellett” vélemény, mint az ellenkezője.
        Ami engem illet, lehet, hogy naiv vagyok, de nekem ez jó. Sokkal szívesebben vagyok naiv, mint élek ellenőrizve és ellenőrzés alatt, gyanakvásban, bizalmatlanságban.

        Kedvelés

      • A bizalom az egy döntés. Attól még észrevehetem a valóságot. Nem hiszek a naivitásban (ami NEM ugyanaz, mint a bizalmatlanság), nagyon-nagyon sok bajom származott már belőle.

        Kedvelés

      • Nem értek egyet, hogy ezt inkább csak a férfiak csinálják. Nők között is ugyanúgy van egyiktől a másikig rohanás, össze-vissza szenvedés, visszakacsintgatás. Nem is feltétlenül hatalmi okokból, hanem azért mert kutyanehéz legtöbbünknek egyedül megállnia a lábán, illetve nem pánikba esni hogy jajjörökreegyedülmaradunk. Szenvedésből és szenvelgésből sem tudnék győztest hirdetni férfiak és nők között. Persze lehet hogy a munkám miatt.

        Kedvelés

      • Egyetértek.
        Máshol már írtam, hogy ma nem tekintetik értéknek a gyász, a kapcsolat vége után senki sem akar két hónapig otthon szomorkodni, hanem gyerünk, bulizz, ugorj fejest az újba. Így törvényszerűek a kavarodások.
        Meg a kicsinyhitűség. Hogy nem lesz jobb. Vissza-visszamászás az elmúltba.

        Kedvelés

      • Mindkét nemre jellemző, ám korántsem azonos okokból.
        Szerintem a nők őszintén szenvednek, mert komoly társat szeretnének, miközben egy csomó pasi nem ezt akarja nyújtani neki, csak azt.
        A férfiak pedig egyszerre több vasat akarnak a tűzben tartani, sehová sem igazán elköteleződni, nem őszintének lenni, kihasználni a helyzet adta lehetőségeket.
        Nagy általánosságban van ez így persze, ismét hozzáteszem,
        ami nem zárja ki, hogy konkrét esetekben fordított legyen a leosztás.

        Kedvelés

      • Nem tudom. Én inkább azt tapasztaltam, hogy a nők azok akik addig nem lépnek ki a kapcsolatból ameddig 100% nem tuti a másik. Mint mikor liánon leng Tarzan, addig nem engedi el az egyiket ameddig biztosan nem kapaszkodik a másikba. De ezt csak az én egyéni kínom, simán lehet hogy nem így van, vagy nekem rossza szemüvegem .

        Kedvelés

      • Nem, a nők sokfélék. Én pl akkor léptem ki, mikor már nagyon-nagyon rossz volt, sokáig húztam, és sose volt más, a más mindig hónapokkal utána jött.

        Kedvelés

      • Igen, a nők sokfélék, csakúgy, mint a férfiak. És nem is gondolom, hogy a társadalom másképp értékelné a dolgot, hiszen egy nőnek ugyebár evidens, hogy élete minden pillanatában szüksége van férfira, anélkül életképtelen, ergo tökre érthető, ha nem ugrik fejest a semmibe.

        Kedvelés

      • Nem tudom, az én saját méréseim egyáltalán nem ezt mutatják, sem azt, hogy nem szokás lezárni, sem azt, hogy a férfiak mérhetően többet szenvelegnének. Mondjuk én egyszerű lány vagyok, az esetek döntő többségében el tudom dönteni, hogy mit akarok, és azt képes vagyok kommunikálni is, ez a nyavalygás rettentő idegen tőlem. (Amikor agyaltam azon, hogy miért is vagyok egyedül olyan régóta, ez is rajta volt egyébként a listámon, hogy az intelligens és érzékeny férfiak elképesztő hányada konkrétan gerjed a hisztire. Mert az olyan izgis. Ha bonyolult.) És a barátaim között sem jellemző ez a forgatókönyv, mondjuk nyilván nem véletlenül ők a barátaim.

        Nagyon értem, amit itt sokan írnak, hogy hogy lehet ez a bántalmazás eszköze, de a személyes élményeket, gondolatokat kérdezted, és velem ez sose történt, fel sem merült (a nemannyira jó kapcsolataimban sem), hogy nekem kevésbé lehetne csapatépíteni menni, pasikkal barátkozni, neadjisten táncolni, mint a másiknak. A férjemre egy ideje gyanakszom, hogy ufó, de ő aztán mindenekfelett azon van, hogy éljek, akár van itthon csecsemő, akár nincs, igazából többet tuszkol ki a lakásból, mint amennyire nekem lenne igényem.

        És most megkérdeztem, hogy őt valaha zavarta-e, ha a nője másneműekkel barátkozik, és ugyanazt mondta, amit én, hogy fel se merült benne. (Neki velem ellentétben voltak 5-10 éves kapcsolatai is.) Meg hogy szerinte ez a racionális hozzáállás következménye, hogy nem éli (éljük) bele magunkat ilyen drámákba, hogy ahol a másik van, ott valaki biztos épp most mosolygott rá kedvesen, és jajistenem, ez szörnyű.

        Kedvelés

      • Tényleg igénylik a hisztit, de nem azért, mert férfiak, az emberek általában “kedvelik” a káoszt és a drámázást. A sérült személyiség ismertetőjele.

        Kedvelés

      • Sokszor puszta lustaságból húzgálják a döglött lovakat, meg mert gyávák ellenszegülni a szülői szónak, ami arra a vágányra tette őket.

        Kedvelés

    • Szerintem is sokféle ex létezik. Akikkel komoly kapcsolatom volt, nagyjából sikerült rendesen szétválni, és azért az, hogy valakivel sokáig együtt voltál, jelzi azt, hogy emberileg van némi közös. Szóval ha mindenki egyértelműen túllépett a múlton, szerintem simán kialakulhat egy barátságféle. Mi ismerjük egymás exeit, olyan is volt, van, hogy találkozunk velük, van, hogy együtt találkozunk az egyik exel, annyira egyértelmű az egész, mintha csak egy akármilyen ismerőssel találkoznánk. Lehet, hogy ez valakinek fura, de az élet úgy hozta, hogy a volt férjem közel lakik hozzánk az új családjával, a gyerekek egy oviba járnak, szóval mindenképpen találkoznánk, de volt egymáshoz átjárogatás is, és én nem az exhez mentem( annyira azért nem hiányzik, egyszer irtam itt róla, hogy elég gáz, de ez engem már nem érint, szerencsére), hanem az új feleséggel lettünk jóban.

      Kedvelés

  17. Ja, a pornó kimaradt, meg a guvasztás. Nem szokott guvasztani, nem bunkó. De azt azért néha tudta mondani, egyik-másik csaj milyen jól néz ki, de szigorúan csak négyszemközt. Úgy képzelte, majd versenyezni akarok velük, és elkezdek jobban adni magamra. háttööö, ezzel pont az ellenkezőjét érte el, mert én így működöm, ha tolna valamerre, mind a 4 lábamat megvetve ellenszegülök.

    Pornót előfordult, hogy néztünk, csak nem interneten, hanem műholdas német csatornán, annyira azok nem voltak durvák, úgy 15 éve kb. Nem nagyon értettem, mi bennük a pláne, tulképp csak kapcsolgatás közben kerültek elő, pont úgy, ahogy a balesetes klipek. Nagyjából úgy is néztük: “hogy mik vannak!!”-érzéssel.

    Kedvelés

  18. Nalam az szamit, hogy fogja fel: jogom van tudni, hol tart a kapcsolatunk.

    Tisztan jatszom, egyenes az utam. Nem csak lattatom, ki is mondom, amit gondolok. En ilyen vagyok, nem esik nehezemre. A ferjem elete csupa elfojtas, sok-sok latszat es lelkifurdalas. O nem kepes erre, mas lelki alkat. Kezdetben azt hittem, nyiltnak lenni egyszeru, alapvetes, barkinek megy. Hat nem, van, akinek nem megy. Egy hosszu kapcsolat sok, kulonbozo szakaszt megelhet. Keptelen vagyok a fenti kategoriakban gondolkodni. Mert nem az zavar, ha az exszel… Vagy mas no tarsasagaban jobban gondorodik a kacaja. A teljes listan tulvagyunk mar.

    Az szamit, barmily kulonos a torteneteim tukreben, hogy velem hogyan banik. Mikent kezel? Suket hulyenek, aki ugysem veszi eszre, vagy olyan hulyenek, aki eszreveszi, de kit erdekel, vagy lehet ket kapura jatszani, mindket helyen eloadva a szenvedo martirt?

    A baratok, exek nem zavarnak, csak akkor, ha kiderul, kizarolag akkor hivogatja oket, ha kiteszem a labam otthonrol par napra. Aztan letagadja. Egyebkent is, azok hulyek mind es hat mar egy mondatot sem lehetett valtani veluk… Ja.
    A kirekesztes, az zavar.

    A kollegak, kavek, treningek nem zavarnak, csak akkor, ha utolag kiderul, hogy minden intim titkomat tudjak, kibeszelnek es teljesen mas “lelki viszonyban” voltak, mint amit nekem lefestett. (Jo fej, szatmari parasztlany, nyilvan szoba sem allnek vele mas kozegben, de ebben a tarsasagban o a legertelmesebb, kivel beszelgetnek?)
    Az arulas, az zavar.

    Guvad a szeme. Pornot nez. Szerintem nem jellemzo, de addig nem nagyon erdekel, mig ezekkel nem hoz meltatlan helyzetbe.

    Kapcsolat, szerelem? Igy csinaltam: elutazott, osszejottek, aznap ejjel rajottem, delelott felhivtam, bevallotta, hazajott. Hirtelen tortent minden. Nem voltak elozmenyek, nagy vitak. Felelosseg nehezedett ra es kiugrott alola. Leultunk a diofa ala es megkerdeztem, hogy szerelmes-e. Mert az szent, akkor pakoljon es szia. Vagy kobor numera volt. Mit gondol? Mert azt nem varom ki, hogy hogyan alakul a ketejszakas kalandja. Nehogy ket szek kozul… Nana…

    Nem voltak tokei hozza, hogy oszinte legyen es valojaban nem is volt tisztaban magaval, szoval hiaba is vartam volna.

    Hazudozott mindkettonknek egy darabig, nem lett jo vege.

    Egyszer talalkoztam egy csunya es oreg hires emberrel, aki karizmatikus jelenseg volt, koruldongtak a nok. A Kiskoruton dolgoztam, fenykoromban, sokat setalt arra es fuzogetett: “jojjon fel hozzam, nincs otthon a felesegem.” Megis, milyen csajozos duma mar ez? “Nezze, en nagyon szeretem a felesegem, de magat nagyon megdugnam.” Onnantol imadtam a hulye fejet, bedolni ne tudtam, de legalabb tisztan, vilagosan beszelt es nem picsogott arrol, hogy milye rossz a hazassaga, nem traktalt a felesege kritikajaval. Komolyan, az ilyet becsulom.

    Kedvelés

  19. Pornót nem néz, nem szereti, én, bevallom, néha szoktam… 😀 Nőnemű barát nincs, pedig azzal semmi baj szerintem. Exekkel nem tart kapcsolatot, azt nem is tűrném, szerintem egészségtelen és gyanús is. Én sem exezek.
    Tervező munka, itthon dolgozik, ha kivitelezés van, akkor is elég kevés nővel találkozik, úgyhogy ez is kilőve.

    A nőket eleinte megnézte mellettem is, érdekes, észre sem vette magán, mondjuk nem is nyálcsorgatós-szemforgatós bámulás volt soha, csak egy röpke csekk. Jeleztem, hogy ezt nagyon nem tűröm, azonnal abbahagyta. Ha nem vagyok ott, úgyis csinálja, de ez nem gond, én is megnézem a vonzó férfiakat. Néha még flörtölök is, szerintem a férjem is, ezzel a világon semmi gond nincs.
    Egy röpke szemezés, egy mosoly, mire hazaértem, már el is felejtettem az arcát, nem lényeges az egész. Csak ott, akkor jóleső.

    Megcsalás? Az életemet, de még a gyerekemét is rá merném tenni, hogy eszébe sem jut. Még gondolatkísérlet szintjén sem. Azonkívül annyira nem tud hazudni, hogy azonnal észrevenném rajta.

    Még mindig tartom magam ahhoz, hogy ha esetleg bármelyikünk részéről előfordulna megcsalás a jövőben, és az komolytalan, futó hülyeség, akkor jobb, ha a másik nem tud róla. Nem látom értelmét ilyesmivel szétzúzni a kapcsolatot, ebből a szempontból Popperrel értek egyet.

    Mondjuk a pasi egy borgőzös céges bulin megdugja Mancikát a titkárságról a vécében. Hagyjuk most ennek a Mancikát érintő vonatkozásait. Másnap rohadt lelkiismeret-furdalása van. Nem bír a bűntudattal, feloldozást kell találnia, túl nagy a teher, ezért ezt a teljesen jelentéktelen, soha többé meg nem ismétlődő momentumot megosztja a feleségével: átteszi a terhet az ő vállára, bírjon el vele a nő. Ő meg megkönnyebbül, hiszen őszinte volt. Vár a bocsánatra, amit nagy eséllyel megkap, és el van felejtve.

    Nem, köszönöm, ebből nem kérnék. Számoljon el a lelkiismeretével egyedül, engem hagyjon ki, ne terheljen.

    Ezt kértem tőle az elején. Ne mondja el, ha ilyen van, én sem mondom el. Viszont, ha mégis kiderül, hogy megcsalt, én megbüntetem. Visszacsalok. Felveszem és végignézetem vele.
    Ennek a gondolatától is sokkot kapott. Komolyan gondolom egyébként, megtenném tényleg.

    Kedvelés

  20. Az exem volt egyébként olyan, hogy az összes exfeleségével tartotta a kapcsolatot, kivált a legutolsóval. Gyűlölt engem a nő, az exem soha nem állt ki mellettem, soha nem nyerhettem az exszel szemben. Semmiben. Folyton össze voltunk hasonlítva. És én így lehúztam öt évet.

    Kedvelés

    • Muszaj sztoriznom, ne haragudjatok, hogy kicsorbitom a komoly tema elet. Harom hazassagom volt, ilyen ferjhezmenos alkat vagyok. Normalis a viszony minden exszel (mar), sot, az elsonek a felesegevel jobb viszonyban vagyok mint vele. Raadasul nagyon hasonlitunk, tobbszor testvereknek neztek. (Mondtam is neki, hogy hogy lehet ekkora marha, cseberbol vederbe… Vett volna el egy sved sztyuardeszt inkabb…) szoval a harmadik hazassagkotes alkalmaval – szuk koru volt es ceremoniamentes – megjelentek. Az anyakonyvvezeto, vagyis helyi jegyzo azt hitte, hogy a hugom meg a ferje, es rabizta arra a ketmetes medvere, hogy segitsen majd a pezsgot felbontani. O meg orommel vallata a mokamester szerepet. Mindez a falusi kulturotthonban. A jegyzono ajtatosan szavalt valami Varnai Zseni verset, mart azt eleg volt kibirni, de kozben a hata mogott az egyes szamu birkozott a szovjetszkoje igrisztojeval es kozben pofakat vagva szorakoztatta a jelenlevoket. Majd illedelmesen felszolgalt. Eskuszom, a legnagyobb tortenelmi tragediakra gondoltam, hogy ne fulladjon botranyos rohogesbe az esemeny.

      Kedvelés

      • Te Irén, én nem tudtam ki az a Várnai Zseni, rágugliztam a szerelmes verseire és most sírok.
        Fenomenális! 🙂

        Kedvelés

      • Várnai Zseni… a cucilista óvodai és oskolai ünnepségek költőjeként őrzöm nevét.
        Érdekes, soha más Zseni nevű nőről azóta sem hallottam,
        pedig mecccsoda feminista revans volna, ha minden harmadik magyar lánynak ez lenne a neve:)
        Mindössze a Ladó utónévkönyvből emlékszem arra, hogy óvott a szerző:
        ne válasszunk a gyereknek az előnevével ellentmondásos utónevet,
        úgymint pölö Nyári Hóvirág és Tompa Zseni 🙂

        Kedvelés

  21. Szinte egyikkel sem lenne gond. A gúvadt szemmel igen, mert bunkóval nem szeretnék közösséget vállalni. Az utolsó kettővel is, lévén monogám kapcsolatban élünk, ami ebben az esetben megszűnne az lenni. A többi: simán. Még a volt barátnők is. Egy kapcsolat simán átalakulhat, persze magamból indulok ki.

    Kedvelés

  22. Akkor vallok én is.

    Azon kívül, hogy hatalmi kérdés (nekik készülnek a filmek, ők tehetik meg, nekik bocsánatos), és ez undorító, azért ma már nem törődnék annyira vele. Nem csüggenék azon, hogy de ugye, csak engem, és mi lenne, ha xy (álmanő) ideállna eléd, és szerelmet vallana. Hogy ugye, én vagyok az egy istened. Hogy gyógyítóan szeretsz. Mert én (milyen tipikus ez az önkéntes feddhetetlenség, hát kérik ők?) gondolatban sem, nem, másra rá sem.

    Nem nyaggattam ezzel sokat, de mindig bennem volt, és nem esett jól sem a közöny, sem a máshova nézés. És ahogy az évek telnek, meg sűrű az élet, sok a gyerek, egyre kopik az egymásra mondott nagy Igen.

    Akkor zavarja az embert a máshova nézés, ha lapos a kapcsolat, elfogyott a rajongás, a hév, ha nincs eléggé szeretve, ha nem oltár a szexualitás. Ha az illető — megírtam már — nem néz oda, amikor leveszem a melltartóm. Engem ez főbe kólintott. És napok óta legfeljebb az az atyás érintés, izzító nem. És ha emellett néz másokat, esetleg pornót, azon eléggé megütköztem.

    Holott a pornó nem más, mint kényelmes, kölcsönösséget kizáró extrém módosult tudatállapot, instant, gyors, gyerekes, tét nélküli. Téttel szexelni, bevonódni teljesen, sérülékennyé lenni, a másikat közel engedni a sok nyűgével, különbözőségével, hibájával, az a nehéz. A színésznő viszont őrá néz, biztosan mutatják a pináját közelről, nincs problémázás.

    Mindig akkor volt erős a vágy, ha távol voltunk. Akkor úgy szövődött, szerelmes levelek, kezdeti izzás. Aztán a hétköznapok pora megint.

    Ez azért elkeserítő.

    És biztos mert jó ideje nem bánt szerelem, gyerekesnek és érthetetlennek, felnőtthöz nem méltónak érzem ezt a csüggést. A másiktól várt igazolását a létezésnek. Belső bizonytalanság, én hiány van mögötte. És én mindemellett borzalmasan hiú is vagyok. Ő mint értem rajongó érdekel leginkább. Nem az, hogy neki jó legyen. Ne legyenek neki idegen istenei. Ma már nem csinálnám ezt.

    Kedvelés

    • Belső Bizonytalanság. mindig ezt a szegényt okolják.
      egészséges esetben – beszéljünk arról – csak okozatként kerül a levesbe, valamitől. és az érzések megingathatatlanok, nem vita tárgya. oka van. és mindig oka van.
      és “Ne legyenek neki idegen istenei.” vagy legyenek. de akkor járjon más templomba(viheti a gyertyáját is, a tüzét, meg a zokniját)

      Kedvelés

  23. Az első 3 (lánybarát, ex, munkatársnők) önmagában nem kéne, hogy probléma legyen. Egy párkapcsolatban élő nőnek is lehetnek férfi barátai, munkatársai, tarthatja a kapcsolatot az exével, mondjuk baráti szinten. Ha ettől több is van, akkor van probléma.

    A többi (más nőkre gúvad a szeme, pornót néz) a szexuális élet elégtelenségére, hiányára utaló jel.

    Ebből lesz aztán hosszútávon az utolsó 2 (beleszeret másvalakibe, mással is kapcsolatba keveredik).

    “Tudjuk: ők már csak ilyenek?”

    Ez nem helytálló. Bizonyos férfiak ilyenek, azokat szerintem el kell(ene) kerülni, mert házastársnak alkalmatlanok. A casanovák viszont mindig is közkedveltek a nők körében (igen, elsősorban a nők azok akik ajnározzák őket, nem a férfitársaik) de azt gondolni, hogy “majd a kedvemért megváltozik” szerintem butaság.

    “Ő a miénk?”

    Igen, “Ő a tiétek” és gondozni is kell, törődni vele, nem csak elvárni, meg kapni tőle dolgokat és ezt természetesnek venni. Ha a kapcsolat egyoldalú, a nő nem tesz bele semmit, az baj.
    Nyitott kapcsolatnál, ha mindkét félnek oké, akkor a nőnek is van tere, lehetősége másokkal is ismerkedni. Ha viszont nem ebben állapodtatok meg, szerintem a férfitől sem szabad eltűrni.

    “Számít-e, hogy ő jobb külsejű, megnyerőbb, kapósabb, kelendőbb a másik nem körében?”

    Számít. Mivel kaphat jobbat is, ezért előbb-utóbb kifelé fog kacsingatni a kapcsolatból. Tudom, hogy már uncsi vagyok ezzel, de igen, ti nők szerettek mindig “fölélőni” saját magatokhoz képest. Szerintem mindenki meg tudja becsülni a saját lehetőségeit, és ehhez mérten célszerű választani, nem pedig elhinni, hogy nektek a legjobb, legmenőbb is elérhető, és csak titeket akar. A férfiak ezt gyakran kihasználják, hitegetnek szerelemmel, közös jövővel, aztán egy-két kanyar lesz csak belőle, meg csalódás.

    “Mi a baj a pornóval? Ő változatosságra vágyik? Miért nézi? Együtt nézzük?”

    Nem értem, hogy ez miért ilyen központi téma nálad. A férfiak mind pornónézők? Én ezt se tudtam eddig. Nem hinném, hogy ez általános, vagy normális egy kapcsolatban élő férfitől. Szerintem az a baj vele, hogy akik pornón szocializálódtak, azoknak gépes a szexuális életük, tehát a nőnek nem lesz olyan jó vele. De ez csak feltételezés.

    Végül: Most megint le leszek oltva, hogy tanácsokat adok, meg kioktatlak. Nem célom egyik sem, csak ha már így, kérdések formájában tetted fel, gondoltam, megválaszolom amit tudok.

    Kedvelés

    • Szertünk fölélöni önmagunkhoz képest? De ha a férfi a miénk, akkor gondozni is kell, mint egy kis kertet? Hm. Vinnyogva röhögnék tudod, ha ezt nem halál komolyan írtad volna. Így csak szomorúan csóválom a fejem.

      Kedvelés

      • Elég sokszor volt itt téma az a tipikusnak mondható jelenség, hogy igénytelen külsejű férfiak ápolt, szexi, csinos nőre vágynak, nekik udvarolnak, a végén meg csodálkoznak, gyűlölködnek. Ha körbenézek az ismerőseim, barátaim között, 70%-ban kb azt látom, hogy a nők lőttek alá, kevésbé intelligens, ám együttműködő, kicsit elhízó, de párkapcsolatilag stabil férfiakat választottak.

        Kedvelés

      • Akkor, a formális logika mentén a pasik meg szeretnek alálőni önmagukhoz képest?
        No, ebből mi következik?

        Kedvelés

    • Igen, tele vagy előírással, kioktatással, normával. Ne haragudj, de ez a poszt a nőket kérdezte az élményeikről és érzéseiről, és nem arról, hogy mások szerint mi volna helyes, azt tudjuk rég, hogy az a helyes, ami nem zavarja a partner kényelmét, te meg olyan ostobaságokat írsz, hogy a nő nem tesz bele semmit, mintha ez általános volna (nem általános, hanem nőgyűlölő vád), vagy hogy a mások bámulása a szexuális élet elégtelenségére utal. Tényszerűen sem igaz, hanem azt gondolják, nekik jár a több, ők nem tudnak ellenállni, másrészt férfiszemszögű az egész. Mintha itt valami szintet, ami a férfinak jó, teljesítenünk kellene. És szóba sem kerül, hogy a nőnek hogy jó, vagy hogy neki nem kell annyi reszelés.

      Kérlek, hagyd abba. Nem leoltva vagy, elképesztő, amiket írsz.

      Kedvelés

      • Hát… a férjüket rendszeresen kielégítő, szerető, szexi nők mellett is nézelődnek azok a férjek, csak te nem veszed észre, olvasó. Mi meg igen. Elképesztő arányokban.

        Kedvelés

      • De miféle cél egy ennyire közös, kölcsönös projektben, mint házasság, szex az, hogy a férfi ki legyen elégítve, mert különben…? Mi van, ha a nő nem akar annyi szexet, vagy nem olyat, mint a torzul szocializált, pornóagyú férfiak? Mi lesz azokkal a nőkkel, akinek a kapcsolódás, intimitás, beszélgetés, tartalmas program hiányzik a kapcsolatukból? Oldják meg békésen barátnőkkel? Csak a szex a probléma? Miért a nők szorgalmazzák a közös nyaralást, színházbérletet, spirituálisabb, közösségibb tevékenységeket, és miért csak kegyeskedik ebbe belemenni a férj, jó esetben?

        Kedvelés

      • Próbáltam férfi szemszögből, onnan meg fontos, hogy ki legyek elégítve. Ha meg innen nézem, nekem is fontos, hogy ki legyek elégítve. Priority project, mindkét oldalról. Nincs vita, igazad van, nem csak a szex a probléma, nem is egyszerűsíteném erre.

        Kedvelés

      • Viszont nagyon kényelmes álláspont. A férfi minden cselekedetéért keressük az okot a partnerében. Ez meg, hogy a jobb külsejű férfit választó nő ne csodálkozzon mert tutira megcsalják, egészen elképesztő. Mintha csak ezen múlna. A csúnyák hűségesek, a szépek csalfák. Milyen egyszerű logika ez?

        Kedvelés

      • “A férfi minden cselekedetéért keressük az okot a partnerében.”

        Én ilyent megint nem írtam. De ok-okozati összefüggés mindig van, ha egy először rendes, együttműködő férfiből rideg, távolságtartó, feleségét kerülő lesz, az nem ok nélkül történik. Ugyanúgy, mint a nők sem ok nélkül “sárkányosodnak” el, hanem a partner miatt.
        Én úgy látom, hogy bizony, a nő is lehet hibás, nem csak a férfi. Már eleve a párválasztásnál is, sokszor olyan férfitől akarnak érzelmeket akiben nincs, mert inkább teljesítményorientált, vagy fordítva, az érzelmi beállítottságútól várnak olyan teljesítményt, mint a karrieristától. Aztán persze a férfi nem tud minden téren tökéletes lenni, akkor meg az baj.

        “Ez meg, hogy a jobb külsejű férfit választó nő ne csodálkozzon mert tutira megcsalják, egészen elképesztő.”

        Miért? Elég egyértelmű pedig. A férfinak nehéz megállni, hogy ha egy nő akarja őt, akkor ne történjen meg. Persze meg tudja, és meg is kell neki, ebben egyetértünk. Ha már kapcsolat, akkor nem hivatkozhat arra, hogy ez csak rád vonatkozik, de férfiként nekem szabad. Egy jóképű, más nők között is igencsak kelendő férfinek viszont sokkal nagyobb lesz a kísértés, hiszen attól még hogy megnősült, továbbra is tetszeni fog a többi nőnek is. Így aztán könnyen összejön, hogy amíg a párja nem a legjobb formáját hozza pl amikor terhes, vagy 10 év múltán az idő múlásával, akkor elcsábul valaki mással, esetleg szeretőt tart.
        Érdekes módon a férfiak ezt mindig átlátják, ezért is van hogy sokszor pont a “fullos” nők maradnak végül pár nélkül, mert hát ki akarna egy olyan nőt feleségnek, aki után állandóan csöpög a férfiak nyála, így aztán ha talál egy őnála jobbat, könnyen elcsábulhat. A nők viszont ezt nem veszik figyelembe, ők úgy hiszik, akinek az egész falu megvolt, majd pont őmellettük válik a hűséges férj mintaképévé. Tényleg megéri, hogy állandóan ezen kelljen izgulni, erre gondolni, hogy vajon nincs-e valaki más is neki? Hiszen kimaradozik, későn jön haza, és azelőtt is az összes barátnőm megvolt neki.

        “A csúnyák hűségesek, a szépek csalfák.”

        Ennyire azért nem egyértelmű, soha semmi nem az. Mindenesetre ha megnézed, pl. a színészeknél a legnagyobb a válások aránya, azok szinte nem is tudnak hosszabb ideig egy kapcsolatban maradni. A közemberek között viszont akik összeházasodnak, kb. 50% azért hosszabb távon is együtt marad.

        Kedvelés

      • Hahóóóó! Ó, de hiányoztatok! 🙂
        Kivéve egyolvasó hosszúnálishosszabb okfejtései, amik kb. olyanok nekem, mint egy seggbekuki szárazon. Tibi megvan még? Mondjátok, hogy igen! 😀

        Kedvelés

      • Egyolvasó jó helyen van,ha őtet olvastam, mindig rögtön szemet akartam mosni, mer összepiszkolt, mint mikor görikakapucolás közben véletlen kaksiba nyúltam,de a tibit azért sajnálom.

        Kedvelés

      • “Ne haragudj, de ez a poszt a nőket kérdezte az élményeikről és érzéseikről, és nem arról, hogy mások szerint mi volna helyes, azt tudjuk: az a helyes, ami nem zavarja a partner kényelmét”

        Szóval ez megint ilyen “összekacsintós női dolog”, amibe egy farokkal rendelkező ne okoskodjon bele. 😀
        Azt nem írtam, hogy ne zavarja a partnere “kényelmét”. Eleve milyen kényelmét? Ha egy férfi kényelemre vágyik, akkor nem él kapcsolatban és kész. Egy férfinak az a kényelem, ha azt csinálhatja amit akar, és nincsenek kötelezettségei mások felé.

        “te meg olyan ostobaságokat írsz, hogy a nő nem tesz bele semmit, mintha ez általános volna (nem általános, hanem nőgyűlölő vád), vagy hogy a mások bámulása a szexuális élet elégtelenségére utal.”

        Egyéb okok? Ha tegyük fel valaki olyannal él, akivel szexuálisan kielégült, jól érzi magát vele, mert sokat kap tőle érzelmi szinten is, pont azt, amire vágyik, akkor nem fog másokat vágyakozva bámulni, vagy másokkal flörtölni. Ez elég valószerűtlen lenne. Akkor van ilyen, ha elégedetlen azzal, ami otthon van, kielégületlen, frusztrált, többre/jobbra vágyik. Ennek hiányában miért tenné? Pl csak jobb híján ment bele a kapcsolatba, mert nem volt más lehetősége, de ő más típusú nőre vágyik, vagy mert muszáj volt, pl gyerek miatt. Tehát nem valódi kötődés a kapcsolat alapja, hanem kényszer.

        “Tényszerűen sem igaz, hanem azt gondolják, nekik jár a több, ők nem tudnak ellenállni, másrészt férfiszemszögű az egész.”

        De honnét tudod? Ezt így ki szokták nyilatkoztatni, vagy erre hivatkoznak mint “mentség”, hogy ez nekik jár, nem tudtak ellenállni? Ez csak olyan “magyarázom a bizonyítványom”-szerű jelenségnek tűnik. Eleve milyen érzésekkel kötődik a nőhöz egy ilyen férfi, aki ezzel jön? Okai is kell legyenek, és én azt keresem, nem pedig a magyarázatokat fogadom el.

        “Mintha itt valami szintet, ami a férfinak jó, teljesítenünk kellene. És szóba sem kerül, hogy a nőnek hogy jó, vagy hogy neki nem kell annyi reszelés.”

        Hát dehogynem. Te elég sokat írsz arról, hogy a nőknek mi a jó. 🙂 Én erről nem tudok írni. És igen, valamilyen szintet a nőnek is teljesíteni kell ahhoz, hogy egy kapcsolat olajozottan működjön.
        Sajnos úgy jön le a nézőpontod, mintha a férfiak automaták lennének, akiknek igényei, vágyai nem lehetnek, csak az lenne a feladatuk, kötelességük, hogy a nő és a gyerekek kényelmét biztosítsák, és örüljenek pusztán annak, hogy együtt lehetnek vele. Ez milyen kapcsolat már? Akkor mi van benne a férfinek? Automata, akinek csak kötelezettségei vannak, és ha már nem elég jó, akkor kuka? Pont ez a baj, hogy nagyon sok nő így áll hozzá. Aztán meg csodálkoznak, hogy a férfiak nem akarnak kötődni, együtt élni ilyen feltételek mellett. Egy kapcsolatnak a kölcsönösségről kellene szólnia, egymás igényeinek kielégítéséről, nem pedig csak a nőéről. Ha egyoldalú lesz a kapcsolat, akkor abból elhidegülés, kiábrándultság, frusztráltság, megcsalás lesz. Ennek a tünetei az általad gyakran felvázolt “morgós medve” férfikép, aki a pornót vagy a meccset nézi, kimaradozik otthonról, és otthon is igyekszik kerülni, nem meghallgatni a nőjét, mert megszokta már, hogy csak valami újabb igény, vagy elvárás lehet, amit akarhat tőle. Nem érzi már jól magát otthon.
        Képzeld bele magad fordítva. Te együtt élnél olyannal, aki csak elvár, követel, de úgy igazából nem ad semmit?
        “Nem kell annyi reszelés” is csak általánosságban igaz. A nőknek is kell, nagyon is, nem mondhatni, hogy elég lenne egy kis ölelés simogatás. Bizony elvárják, hogy a férfi mindig akarjon, tudjon és sokat, és akkor, amikor ők igénylik. És ha nem, akkor milyen férfi már az ilyen? Csak erről keveset beszélnek, mert a köztudatban negatív megítélés alá esik a női promiszkuitás. De attól még van. Legfeljebb az arányokról lehet beszélni, hogy a férfiak, mint hímek általában promiszkuisabbak.

        Kedvelés

      • Nem, nem összekacsintós női dolog, hanem szövegértés. A poszt a nőket kérdezte a hűtlenséggel kapcsolatos attitűdjükről. Nyugodtan meséljenek férfiak is, de ne fölényesen, hogy mit KELLENE a nőknek csinálni. Mehetsz olyan blogra, ahol a férfiakat kérdezik, de te mégis itt töltöd az idődet. Ja, mert itt van pörgés, itt érdekes az élet. Ez nem véletlen, úgyhogy ha már itt vagy, figyelj ide, ne öntsd ránk ugyanazt a bután hibáztató sztereotípiatömeget. Ergo. Ezek népszerűsítésére használod azt a nyilvánosságot, amelyik nem ezt akarja olvasni, mert ezt unásig ismeri. Te, több hétig vártunk, de nem tudsz kiszakadni a gépies, másokra mutogató, frusztrált beszédmódból.Ti valahogy azt képzelitek, ha egy nőt vállal valaki, akkor legyen baromi hálás, hozza a szintet, maradjon csöndben. Közbe tele a társadalmunk mentálisan és testileg is leépült, eltorzult személyiségű, kifacsart nőkkel. Ezt csinálja belőlük ez a szereposztás és ítélkezés, ami belőled is dől. És ami fel nem tételezi, hogy egyik nőt zavarja a férj exszel való kávézása, a másikat nem, az egyiknek a pornó fér bele, a másiknak a flört és mindegyik rendben lehet. Te elő akarod írni, milyenek legyenek a nők. Kérlek, ezt az attitűdöt és a magad sajnálatát hagyd abba.

        “a nőknek is teljesíteni kell” — sikítófrász, a kölcsönösnek tűnő mondat implikálja, hogy a férfiak amúgy hozzák a szintet, csak a nők nem. Hát hogyne.

        Nem, nem teljesíteni kell, hanem figyelni, nem örökké csak elvárni, nem ráhagyni minden melót és monotóniát, valamint engedni a másikat szabadnak lenni. És ez ellen pont ti tiltakoztok. Ha egy kicsit mozdulna a nő, olyan játszma- és manipulációtömeg húzza vissza a férfinak kényelmes rendbe, hogy az megdöbbentő. De erre nem figyelsz, ezt nem hallgatod meg. És itt ismétled az ugyanazt, állandó hangsúlyozásával annak, hogy egy férfinak a kapcsolat az nem kényelem, az kötelezettség ám! Mintha kegy lenne a nősülés.

        Nem igaz, hogy a nő csak elvár, csak kötelez. Az az igazság, hogy a szerepek várnak el mindenféle olyat, amitől nektek könnyű az élet (“létük sapiens vonásait nő biztosítja”), és még hozzá is teszik, hogy de hát egy nőnek öröm a szép terített asztal, az urát hazavárni, a gyerekkacaj és az a sok éjszakázás, vagy nem? Hát nem családra vágyott? Szeretetből! Hát nem szereti a férjét?

        Családra vágytuk, de nem tudtuk, hogy az össznépi automatizmus ilyenné teszi, hogy kizsigerel minket a sok magától értetődő feladat, és mindig neki lesz mentsége meg ő mehet el, őt kell megérteni, mert stresszes, beteg, fáradt. És a munkánk semmibe van véve, örök elégedetlenség tárgya, csak a hiánya tűik fel.

        Mindig azt kérdés, hogy miért ilyen elváróak és önzőek a férjek. És akkor erre mondod: de ti akartok házasodni meg gyereket! Nos, nem akarunk. És ha tudtuk volna, ha nem kábítottak volna tündérmesével, nem akartunk volna. Most meg ne kérdezd naivan, hogy milyen tündérmesék.

        Kedvelés

      • “Nyugodtan meséljenek férfiak is, de ne fölényesen, hogy mit KELLENE a nőknek csinálni.”

        De mi volt ebben a fölényes? Válaszoltam a kérdésekre. (úgy tudtam, hogy kapni fogok 🙂 így lenne ötösöm a lottón)

        “Mehetsz olyan blogra, ahol a férfiakat kérdezik, de te mégis itt töltöd az idődet.”

        Hát szeretek itt lenni. Már ez is baj? Érdekes témákat feszegetsz, és érdekes cikkeket írsz.

        “Ez nem véletlen, úgyhogy ha már itt vagy, figyelj ide, ne öntsd ránk ugyanazt a bután hibáztató sztereotípiatömeget.”

        Nem állt szándékomban bárkit is hibáztatni. Általánosságban írtam.

        “Közbe tele a társadalmunk mentálisan és testileg is leépült, eltorzult személyiségű, kifacsart nőkkel.”

        És férfiakkal is. Csak a teljesség kedvéért.

        “Te elő akarod írni, milyenek legyenek a nők.”

        Isten ments. Nem akarok én előírni senkinek semmit. Honnan jön ez? Tényleg ilyen “leuraló” stílusban írok?

        “sikítófrász, a kölcsönösnek tűnő mondat implikálja, hogy a férfiak amúgy hozzák a szintet, csak a nők nem. ”

        Na de ezt csak te tetted hozzá. 🙂 Én nem úgy írtam, hogy a férfiak mindig hozzák a szintet, és sohasem hibásak. Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.

        “Nem, nem teljesíteni kell, hanem figyelni, nem örökké csak elvárni, nem ráhagyni minden melót és monotóniát, valamint engedni a másikat szabadnak lenni. És ez ellen pont ti tiltakoztok. ”

        “Ti”? Én aztán biztosan nem.

        “És itt ismétled az ugyanazt, állandó hangsúlyozásával annak, hogy egy férfinak a kapcsolat az nem kényelem, az kötelezettség ám! Mintha kegy lenne a nősülés.”

        Hát mert ez így van. A férfinek is nagy áldozatot kell hoznia ezzel. Amúgy meg igen, ha már a nők akarnak többnyire házasságot, családot akkor kicsit szélsőséges, és hím soviniszta felfogással felfogható úgy is, hogy akkor a férfi “kegyet gyakorol”. 😀
        A férfiaknak nem kell a család, meg az ezzel járó kötelezettségek, ők sokkal jobban elvannak az alkalmi kapcsolatokkal felelősség, kötelezettség nélkül.

        “Az az igazság, hogy a szerepek várnak el mindenféle olyat, amitől nektek könnyű az élet (“létük sapiens vonásait nő biztosítja”), és még hozzá is teszik, hogy de hát egy nőnek öröm a szép terített asztal, az urát hazavárni, a gyerekkacaj és az a sok éjszakázás, vagy nem?”

        A “szerepek” rész az igaz, de a férfiak szerepe megint kimarad, ami pedig sokkal rosszabb mint a nőé: mások helyett is pénzt kell keresni. Márpedig ezt eléggé elvárják még ma is a nők, ugyanúgy mint régen. A női szerepet meg már kevésbé várják el. Már az én korosztályomban sem jellemző, hogy a nők házicselédek lennének a férjeik, barátaik mellett, hátmég a fiatalok között. Ez mondhatni, a 40 feletti férfiak elvárásrendszere, azok még így szocializálódtak.
        Egyébként meg ebben már a múltkor egyetértettünk, azt hittem, túltárgyaltuk. A háziasszony szerepet max akkor várhatja el a férfi, ha a nő egész nap otthon van. Egy főállásban dolgozó nőtől elvárni ezt szemétség.

        “Mindig azt kérdés, hogy miért ilyen elváróak és önzőek a férjek.”

        Hát de minden férj? Az én ismeretségi körömben öt ismerősöm közül max 1 ről tudom ezt feltételezni, hogy leuraló, elváró lehet otthon. A másik 4 mindig arról panaszkodik, hogy a felesége/barátnője ezt meg azt akarja, stb. Mivel ismerem a párjukat is, egyértelmű, hogy nem ők hordják otthon a nadrágot hanem a csaj. Az én kapcsolataimban is mindig így volt, soha nem dirigáltam, vártam el. Ezért olyan hihetetlen nekem, hogy ez ennyire általános lenne.

        “És ha tudtuk volna, ha nem kábítottak volna tündérmesével, nem akartunk volna.”

        Pont ez az. A tündérmesék hercege, aki majd kihúzza szegény hófehérkét a csávából. Ez a baj, hogy erre vagytok szocializálva. Aztán csodálkoztok, hogy ilyen patriarchális szempontoknak megfelelő “herceg” meg elvárja, hogy jó hófehérkeként mossátok az ő gatyáját a hét törpéjével együtt.

        Kedvelés

      • “Hát szeretek itt lenni. Már ez is baj? Érdekes témákat feszegetsz, és érdekes cikkeket írsz.”

        Az a baj, hogy olyan vagy, mint az egyszer parasztember az állatkertben a zsiráfnál: “Márpedig ilyen állat nincs!”

        Hetek óta olvasol itt, mégsem értesz semmit az egészből, bizonygatod a magad “igazát”, képtelen vagy az önreflexióra és teljesen vak arra, hogy a világ nem feltétlenül olyan, mint amit te átéltél. Én elhiszem, hogy vannak olyan nők, akikről te írsz (“felfelé törekvés”, elvárások stb.), de hogy a nagy többség nem úgy működik, ahogy te gondolod, az teljesen biztos.
        Nem különc vagy, csak szeretnéd hinni magadról, hogy nálad a bölcsek köve, pedig…

        Kedvelés

      • “A férfiaknak nem kell a család, meg az ezzel járó kötelezettségek, ők sokkal jobban elvannak az alkalmi kapcsolatokkal felelősség, kötelezettség nélkül.” Én nő vagyok – gondolom, az Anikóból azért gyanús, de azért leirom, hátha ezt sem érted. Ezt a mondatot a férfiak nevében kikérem magamnak és nekik is. Az, hogy neked nem kell a család a felelősség, és a kötelezettség, attól még vannak felnőtt férfiak, akiknek igenis kell. Még sok ponton felszaladt a szemöldököm, de túl drága az időm, hogy minddel egyenként foglalkozzak. Azért még eggyel mégis: “szóval ez megint ilyen “összekacsintós női dolog”, amibe egy farokkal rendelkező ne okoskodjon bele. :D” – de hozzászólhat, ha a saját élményeidet irod, azt hogy neked mi fér bele, mi a tapsztalatod, nem azt, hogy nekünk mi férjen bele.

        Kedvelés

      • Szerintem a ferfi akkor sem varhatja el a notol a hazimunkat, ha egesz nap otthon van…. Nalunk az csinalja, akinek tobb ideje van, aki tortenetesen en vagyok epp, de semmifele szamonkeres nincs..nem is lehetne..a penzkeresesrol..a ferfiak tobbsege sajnos nem tudja megkeresni a masik helyett is a penzt,,..

        Kedvelés

      • Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.
        Igen, a férfiak is sokszor hibásak. De a nők is.

        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.
        De a nők is.

        mások helyett is pénzt kell keresni

        öt ismerősöm közül max 1 ről tudom ezt feltételezni, hogy leuraló, elváró lehet otthon. A másik 4 mindig arról panaszkodik, hogy a felesége/barátnője ezt meg azt akarja

        Az én kapcsolataimban is mindig így volt, soha nem dirigáltam, vártam el. Ezért olyan hihetetlen nekem, hogy ez ennyire általános lenne.

        Aztán csodálkoztok

        nem bírom tovább

        Kedvelés

      • lol. De ez az egész miért olyan felháborító?
        A nőnek nincs felelőssége még a 21. században sem? Miért mindig mindenért a férfi a hibás? Mondjuk az iszlamista országokban, ahol x tevéért megveszik a nőt és semmi beleszólása, döntési joga nincs semmiben, ott elfogadom, hogy a nőnek nem lehet felelőssége, hanem a férfi felel érte, hogy minden jól menjen.

        De itt nálunk? Ha nem is te, de már mások leírták itt:

        “Még az a jó, hogy itt a nők többsége önálló, döntéseket hozni és gondolkodni képes felnőtt ember”

        Akkor? A döntéssel, önállósággal, szabadsággal FELELŐSSÉG is jár. Régen más volt a helyzet, mert a nők nem rendelkezhettek ezekkel, a férfiak privilégiuma volt. Aztán elirigyeltétek a férfiaktól az önállóságot, szabadságot. Meg is kaptátok. De a felelősség valahogy még mind a mai napig nincs, mert az nektek nem kell. Törvényileg is így van, ha a nő felelőtlen, és ez miatt bajba kerül, akkor majd az állambácsi megvédi, vagy kiveri egy férfiből az eltartásának a költségeit. Ha a férfi felelőtlen, akkor utcára kerül, anyagi csődbe megy.
        Ha a nő döntésének, gondolkozásmódjának valami negatív következménye van, azért még mindig a hülye férfi lesz a hibás. Kapcsolatban is, azon kívül is. Miért? Mit tehetünk mi annak érdekében, hogy ne hozzatok rossz döntéseket, vagy következetesen gondolkozzatok? Semmit. Azt csináltok, amit akartok. Akkor azt sem várhajátok el, hogy a ti rossz döntéseitekért mi vállaljunk felelősséget. Nagylányok vagytok már. 🙂 Tervezni kell, gondolkozni, és hideg fejjel döntéseket hozni. Nem pedig csak sodródni, “majd csak lesz valahogy” “majd csak segít valaki ha már így alakult” szemlélettel. Ez annyira jellemző a nőkre.
        Ez is egyenlőtlenség, csak ez fel sem merül, mert nem a nőket érinti, hanem a férfiakat.

        A másik meg az, hogy ugyan önállóak vagytok, és saját keresettel, vagyonnal rendelkeztek, de azért az anyagi támogatás elvárását megtartottátok. Mire föl? Ha egyszer ugyanolyan képességekkel rendelkeztek mint mi, akkor miért is kéne nekünk támogatni benneteket? Ez is hihetetlenül frusztráló jelenség.
        Ha fordítva belegondolsz, mondjuk te lennél a férfi, akkor téged is igencsak zavarna, hogy az nélkül nem is nagyon létesíthetsz kapcsolatot ellenkező neművel, hogy valamilyen formában ne várjon anyagi támogatást is.

        És én ezt a két dolgot látom az általad felvázolt nőket leuraló egyenlőtlenség kiindulópontjának. Ha a férfinak nagyobb felelősséget kell vállalnia (mert ugye olyanokat választotok, aki azt sugallja magáról hogy ő képes rá), akkor ebből következően a nő feletti kontroll igénye is megnő. Hiszen ő kockáztatja a vagyonát, életvitelét, és nem szeretné, ha a nő ezt elkótyavetyélné. Ebből alakul ki a hétköznapi hímsovinizmus. Az anyagi függetlenséget meg azért tartom kulcsfontosságúnak, mert ez képes biztosítani az önállóságot, és azt, hogy ne kerülhess kiszolgáltatott helyzetbe, ne függjél mások jóindulatától.

        Ezen a két téren szerintem igenis kéne fejlődni még a nőknek. Legalábbis azoknak, akiknek ebben lemaradásuk van. Persze vannak komoly és teljesen önálló életvitelű nők, akik valóban elég jól és ügyesen rendezik az életüket, a férfiakra támaszkodás nélkül is. De az a baj, hogy ez még egyáltalán nem a többség. A többség sajnos megrekedt ebben az átmeneti állapotban, hogy jogaim azok vannak, de felelősségem nincs, az a férfié. És ilyen elvek mentén keresnek kapcsolatot.

        Párkapcsolatra visszatérve még: A férfi is érző lény, ha ezt ugyan nem is mutathatja a nemi szerepe miatt, de ugyanúgy rosszul esnek neki dolgok, ugyanúgy vannak vágyai, ugyanúgy igényli a szabadságot és ugyanúgy utálja a korlátozást, és a rendszeres elvárásokat. Ezért amilyen viselkedés, hozzáállás neked rosszul esik, az a férfinak is rosszul fog esni. És ezt a hibát gyakran elkövetitek, hogy a férfi érzései nem számítanak. Lehet, hogy jobb lenne, ha a férfi egy programozható robot lenne, akibe betöltenéd a megfelelő szoftvert, amiben meg vannak adva az elvárt viselkedési paraméterek, de ez nem így van. Mi sem tudunk korlátlanul és kizárólagosan alkalmazkodni, nem tudunk tökéletesek lenni. A párkapcsolat csak akkor lehet jó, ha MINDKÉT fél alkalmazkodik, és tiszteletben tartja a másik vágyait és életmódját. Nem korlátoz, nem vár el többet a másiktól mint saját magától. Ez szerintem az egyenlőség. Ha mindig csak egyik fél lesz a bűnbak mindenért, akkor az egy egyenlőtlen, rossz kapcsolat. Nincs meg a kölcsönösség, nem tudják megbeszélni egymással a problémáikat.

        Kedvelés

      • “Aztán elirigyeltétek a férfiaktól az önállóságot, szabadságot. Meg is kaptátok. De a felelősség valahogy még mind a mai napig nincs, mert az nektek nem kell.”

        “A többség sajnos megrekedt ebben az átmeneti állapotban, hogy jogaim azok vannak, de felelősségem nincs, az a férfié.”

        Mekkora suttyó, paranoid, gyűlölködő, hazug nőgyűlölő vagy te. Milyen naiv voltam. Mintha a nők csak követelnének a férfiaktól, és egy fillért sem keresnének. Mintha nem pont fordítva lenne ezer meg ezer helyzetben. Mintha a nő csak nyaggatná a férfit, a maga kényelme, ügye lenne család, otthon, gyerek. Mintha egyáltalán megpróbálnátok alkalmazkodni, nem csak valami olyasmit, amit annak gondoltok. Mintha figyelnétek, nem a buta automatizmusokat követnétek. És nekem jogom van ilyeneket írni, mert én őszinte vagyok és önmagam, és nem manipulálok, és magas nívó vagyok. És baromira elegem van. És állítom: még az általanm gondoltnál is siralmasabb a helyzet.

        Mintha nem olvastál volna itt, mintha nem is jutna eszedbe, hogy egy kicsit más a férfi “szabadságvágya” meg hogy mi esik neki rosszul, mert ez az egész (figyelj:) HATALMI kérdés.

        Az nem lehet, hogy te rossz adottságú, nem túl művelt, nem különösebben izgalmas partner vagy, lusta és ambíciótlan, és az az oka a keserűségednek, hogy sokkal jobb nőket akartál? Vagy mivel, miért vádolsz itt minket?

        Szar szembenézni, tudom. Nem fogsz tudni válaszolni.

        Kedvelés

      • Ebből lehetne írni egy Belga-számot. tényleg, nyomnak valami alapot hozzá, aztán végig ezt. Kliphez lennének ötleteim.

        Kedvelés

      • “Ebből lehetne írni egy Belga-számot. tényleg, nyomnak valami alapot hozzá, aztán végig ezt. Kliphez lennének ötleteim.”
        Elég lenne egy könnyű kis egyszerű melódia verklin előadva 🙂

        Kedvelés

      • Hát azért “központi”, mert nálad elég gyakran feltűnik ez a pornónéző csalfa férfi -kép. Már nem az első posztod, amiben ez megjelenik. Azon különösen jót röhögtem (remélem nem haragszol), hogy “nézzék együtt”. Elképzeltem, ahogy Mr. és Mrs. (mint a tv műsor) egymás mellett fekszenek, és együtt nézik a pornót, vagy a férfi nőket nézeget egy újságban, a nő meg férfiakat egy másikban, de egymáshoz még véletlenül sem nyúlnak. Csak azért van az egész, hogy a gyerekek családban nőjenek fel, vagy a rokonok ne szövegeljenek. Ez milyen sivár már? Én ilyen kapcsolatot biztosan nem akarnék.

        Kedvelés

      • Mennyire nincs fantáziád! Nevelőapám meg anyám együtt nézték a Sat1-en a szexfilmeket, amiket halkan ugyan, de hallottam, utána meg nevelőapám lihegését. Együtt nézték, egymáshoz nyúltak.

        Kedvelés

      • 1979-be? Azóta már lefolyt egy kis víz a Dunán. Ha ismernétek a férfit, vagy csak igényetek lenne rá, hogy megismerjétek; tudnátok, ez a férfinek nem jó. Nekem, a volt párom minden hónapba vett egy pornó dvd-t, hogy együtt nézzük meg. És soha, de soha nem élveztem a közös pornófilm nézést, leginkább bealudtam. Vagy Ő, vagy a Pornó! (bármennyire is hihetetlen a férfinak, a pornó, egy intim elfoglaltság, nem szívesen vonja be a párját, nem egészséges.) Ezt ne erőltessük! Akkor már inkább tiltsuk!

        Kedvelés

      • Bruhha!
        Kevés emberismereted és tudatosságod (és érzékenységed stb stb) ellenére eszméletlen magabiztosan mondod a tutit. Ezt gyakoroltad? (Ne válaszolj, költői kérdés.)

        Még az a jó, hogy itt a nők többsége önálló, döntéseket hozni és gondolkodni képes felnőtt ember, úgyhogy nincs szüksége egyiknek se a zseniális tanácsaidra.

        Kedvelés

      • Tibi, Tibi, milyen fiatal lehetsz. A német csatornák, általában másmilyen csatornák a rendszerváltás után jöttek be hozzánk. ’79-beN én még csak 2 éves voltam, nem emlékeznék rá ilyen élesen, meg az M1 se sugárzott Jürgenspriccét. Szerintem nem sok különbség van a nyolcvanas évek végén nézett szexfilm meg a mostani pornófilmek nézése között. Mit befolyásol itt a vízmennyiség, ami lefolyt a Dunán? Van, aki magányosan rejszol rá, és van, aki étvágygerjesztőnek használja. Én ismerek férfiakat, azt nem mondanám, hogy A Férfit, de hidd el, van, akinek jó, és van, akinek zavaró. Bocs, de szerintem nem te vagy A Férfi, hanem egy férfi, akinek ilyen a preferenciája. Aki ilyenekkel töltötte a kamaszkorát vagy magányos óráit, nyilván szét akarja választani a majomcsapdát a valódi szextől. Nem kell erőltetni, senki nem sugalmazott ilyet. Én például szarul érezném magam, de van olyan nő, aki nem. Azért, mert nem én vagyok A Nő.

        Kedvelés

      • Na, itt a tibi, megnyugodtam. 😀 De milyen ééédi még mindig! “Vagy Ő, vagy a Pornó!” Jájj, hát idehalok! Te tibi! Most akkor a Ő is nagyŐvel, meg a Pornó is nagyPvel??? Mesélj!

        Kedvelés

      • Cris256
        A barátnőm szép és tiszta – a pornó mocskos és gusztustalan.
        A barátnőmet szeretgetem, cirógatom – a pornó durva, és erőszakos.
        A barátnőmbe otthon vagyok – a pornót külsőleg szemlélem.
        A barátnőmmel sokszor bénázok – a pornó vérprofi és nincs apelláta.
        A barátnőm kérhet, elutasíthat – a pornószínésznő kőkeményen teljesít. Stb.

        Ezeket a kontrasztokat észre kell tudni venni.Tudom, az itt kommentelő jámbor kedves férfiak nem néznek pornót, csak én, a galád. Pont ezért hidd el a férfi kettőssége; nem elbagatellizálható tényező!
        Valamennyit értek a férfiakhoz, illetve a pornóhoz! Röviden és nyersen; a nők akkor kezdenek az anál fele nyitni, amikor a férfiak már a meleg pornót is unják.
        Kettejük szexualitása között 25-30 év eltérés van…..

        Kedvelés

      • Olvasónak: “Ha a férfinak nagyobb felelősséget kell vállalnia (mert ugye olyanokat választotok, aki azt sugallja magáról hogy ő képes rá), akkor ebből következően a nő feletti kontroll igénye is megnő. Hiszen ő kockáztatja a vagyonát, életvitelét, és nem szeretné, ha a nő ezt elkótyavetyélné. Ebből alakul ki a hétköznapi hímsovinizmus. Az anyagi függetlenséget meg azért tartom kulcsfontosságúnak, mert ez képes biztosítani az önállóságot, ”
        Megint elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam, mit irogatsz ide. Hány éves is vagy? 30? Ha jól emlékszem. Ennyi idősen már illene átlátni az élet legalapvetőbb összefüggéseit. Vegyünk egy olyan családot, ahol gyerekek vannak, mint nálunk – ez az élethelyzet elég gyakori. Kezdjük a végével. Mégis hogy a fenébe (ide csúnyábbat akartam irni) lehetnék anyagilag független, ha itthon kell vigyáznom a gyerekekre? Légy szives, oktass már ki, hogy mégis mit csináljak? Ja , persze illett volna gazdag családba születnem, ahonnan elegendő pénzt öröklök. Sajnos, ezt elbénáztam. A másik. Úgy gondolod, hogy pénzt keresni nagyobb felelősség mint gyereket nevelni? Éltem egyedül, évekig, albérletben, minden külső segitség nélkül, és képzeld, sikerült megoldanom, hogy ne halljak éhen. Amúgy egész jól belejöttem. Most nem kapok fizetést, csak gyest, de a mostani munkám sokkal-sokkal nehezebb, mint bármelyik, amiért fizetést kaptam. És nem vállalok felelősséget? Ha nem vigyázok elég jól a gyerekeimre, akár meg is halhatnak, ha “csak” a nevelésüket rontom el, akkor szorongóak, boldogtalanok, érzelmileg sérültek (és még sok más egyéb) lehetnek. Ha nem figyelek oda, hogy be legyen fizetve a villanyszámla, kikapcsolják az áramot stb, stb. És ez most nem azt jelenti, hogy én nem értem meg azt a családapát, aki fél, hogy elveszti az állását, vagy nem tudja fizetni az egyetemet, vagy még nehezebb helyzetben – a fizetése nem lesz elég elegendő ételre. Igen, van rajtuk is van teher. És látom, hogy a te agyadban a pénz egyenlő a hatalommal, de az én fogalmamiban nem, a családban főleg nem. Na és ezt a részt már végképp nem tudom értelmezni: “Hiszen ő kockáztatja a vagyonát, életvitelét, és nem szeretné, ha a nő ezt elkótyavetyélné. “

        Kedvelés

      • De a tibit is??? 😦 Hát elvonási tünetei lesznek szegénynek!

        És betartotta? Még nem tudom, csak itt tartok időben, ma kezdtem újra olvasni…izgi…kiderül majd.

        Pedig annyira cukkancs volt, mindig felvidított.

        Kedvelés

      • Mázlista, ha neki még zene is szól. 🙂 Nekem hiányzik. Hüpphüpp… Nem engeded vissza? Ő tudja, hogy nem látjuk?

        Kedvelés

      • Ő is azt látja, amit ti, hogy nincsenek itt a hozzászólásai. Sokszor kértem, álljon le, mert nincs végtelen türelem, húsz új esély — meg is ígérte, de szenvedélybetegnek tűnik.

        Kedvelés

    • A kérdés az volt, kinek mi a SAJÁT tapasztalata, véleménye. Erre te megint másokat elemezgetsz, nekik adsz kéretlen tanácsokat, miközben egy árva mondatot sem írsz a témához magadról, a saját élményeidről. Például ne azt vedd górcső alá, másnak mi a baja a pornóval, hanem mond el te szoktál-e pornót nézni vagy zavar-e ha a párod nézi? És így tovább…

      Kedvelés

      • Azért ide teszi, mert előtte írt más rá, arra is válaszoltak, azt az alá teszi, összességében időrendben teszi fel. A keret színe és a vonalak segítenek,vagy ha többen válaszoltak, utaljatok vissza a kommentelő nevére vagy a komment tartalmára!

        Kedvelés

      • Engem nem zavarna, ha megválaszolnák és leírnák, mik lennének a saját érzéseik. A saját életükre vonatkozó véleményük közzététele rendben van, nekem nem gond, ha meg szeretnék osztani velünk azt, ők mit gondolnak erről, esetleg ők mit tennének. Na, de ez a “majd én jól megmondom, hogyan kellene érezniük a nőknek, megspékelve egy tanácsadási kényszerrel” szörnyű.

        Kedvelés

      • Egyetértünk, de saját élményről őszinte, önreflexióra képes (nem pedig nőhibáztató módon) vallomást még egyiküktől sem olvastam, nem is fogok. És már nagyon unom ezt a stílust, fáradságot nem kímélve osztja az észt, mondja a baromságait, rettentő manipulatív módon beállítva a valóságtartalmat sokszor nélkülöző gondolatait az Egy Igazságnak.

        Kedvelés

      • Hát de így magamról mit írjak? Az nem lenne “általában igaz” a férfiakra, mert én elég különc vagyok. Az első 3 az nekem is elfogadható. Nem értem, miért lenne probléma egy kapcsolatban, ha vannak női ismerőseim is? Vannak. Ezért nem fogok minddel összeveszni, csak nehogy a szegény párom féltékeny legyen rájuk. Az ilyen féltékenységi paranoia nagyon idegesítő tud lenni. És az exemmel is szoktam találkozni. Mivel nem haraggal váltunk el, így van amikor felhív, hogy beszélgessünk, vagy tanácsot kér. Ez miért lenne gond? Nem jelenti azt, hogy össze is fekszünk. Csak a barátság maradt.
        Ráadásul fordítva mit szólnál hozzá? Mindig így is meg kell nézni ahhoz, hogy lásd mit érez a másik. Ha mondjuk a férfi akarná, hogy koptasd le az összes férfi ismerősödet miatta. Aztán meg a nőiket is, mert csak telebeszélik a fejedet. Ez már a bántalmazó kapcsolat előszobája a szakirodalom szerint is.

        A többit meg én nem csináltam, nem csaltam sose, nem is kerestem rá az alkalmat. Úgyhogy rám az a rész nem igaz. Azok a férfiak tudnák hitelesen megválaszolni, akikre igen.

        Kedvelés

      • “magamról mit írjak?”
        “Nem értem, miért lenne probléma egy kapcsolatban, ha vannak női ismerőseim is? Vannak.”

        megint nem magadról írtál, hanem a nővel szembeni elvárásaidról
        magyarázkodás, hibáztatás, vádak, saját szempont for ever
        ha neki egy manipulatív ex probléma lenne, értenéd-e vajon?

        Kedvelés

      • Magamról? Hogy én mennyire vagyok féltékeny típus? Hát én egyáltalán nem vagyok az. De nekem mindkét tartós kapcsolatom laza együttélés volt. Így nem nagyon ellenőrizgettük egymást, vagy féltékenykedtünk. Úgy voltam vele, hogy amíg szeret, addig úgyis hazajön hozzám, ha meg valaki más jobban tetszik neki, akkor úgysem tudom meggyőzni, hogy én vagyok a jobb. Nem is szerettem volna harcolni. Egyedül is el tudja dönteni, hogy mit akar.

        Viszont más férfiak, főként ha a házasság, gyerek, vagyon bezavar, akkor az látszik, hogy azok nem ilyenek, hanem akkor elég féltékenyek tudnak lenni.

        “ha neki egy manipulatív ex probléma lenne, értenéd-e vajon?”

        Ha tényleg erről lenne szó, akkor érteném. De miért kéne azt feltételezni, hogy az ex feltétlenül manipulatív? Az én esetemben az exnek volt már barátja, tehát nem arról volt szó, hogy vissza akar szerezni.

        Kedvelés

  24. Nálunk:
    – ellentétes nemű barátaink voltak, lehetnének, de kikoptak az évek során
    – az exek nincsenek a képben, az enyém egy darabig próbálkozott, leépítettem.
    – kollégákkal kávézni, ebédelni lehet, munkahelyi szervezésű buli, kötelező csapatépítés az nem választás kérdése, de az nem jelenti azt, hogy mindent szabad
    – pornót együtt néztünk egy darabig, ahogy egyre durvult a nőalázás, úgy maradt el a filmezés
    – más nőket nem méreget, nem gusztál, mert kultúrember 🙂
    – közös megállapodás alapján mással randizni, kapcsolatba keveredni tilos, mert tiszteletlenség a másikkal szemben. Ha legyűrhetetlennek tűnő vonzalom kezd kialakulni, akkor az bejelentendő és egyben a házasság végét is jelenti, megcsalás nincs.
    Belátom, szögletes.

    Kedvelés

      • szimpatikus. ugyanezt vallom. egyszer azt álmodtam, hogy másba lett szerelmes, ráadásul a hátam mögött és nem egyenesen, és konkrétan éreztem az álmom közben, hogy megszakadt a szívem. hihetetlenül fájdalmas volt. mindenkiből kinézek bármit, de belőle nem, ezt meg főleg nem.

        Kedvelés

      • Ezt az érzést ismerem, abból az időből, amikor csaltak. :-/ Talán ezért is lettem kocka a következő kapcsolatban ezügyben.

        Kedvelés

  25. „Appassionata

    Akkor rájött, hogy az a furcsa gombóc a torkában, a remegés a combjában és a fülében zakatoló szívdobogás jelenti az életet. Sok-sok éve nem érezte már ezt, azt hitte, a nyugalom jelenti a boldogságot. Az, hogy nem kell heves érzelmeket átélni, kiegyensúlyozottan boldogok a napok, nézi a szép gyerekeit, ahogy játszanak, hallgatja a csacsogásukat, néha kicsit kiabál velük – ez az érzelmi maximum – és nem kell félni a kézremegéstől, ha megszólal a telefon, nem kell repülni és mélyre zuhanni, csak ülnek a napos kertben, sok nyugalom, kevés vita, le lehet így élni az életet. Jó pár éve élt már így, és csak nagy ritkán moccant meg az agya valamelyik hátsó zugában a gondolat, hogy örökké azért mégse. Hogy lehet, hogy nem ez az élet, hogy az talán mégis valami olyasmi, amibe beleszakad a szív, amitől izzad a tenyér, amitől remeg a comb, elakad a lélegzet. Szerette a férjét, azzal a mély szeretettel, amit hosszú évek, sok közös élmény, türelem és elfogadás alakított ki benne, és soha nem gondolta, hogy ezt az erős köteléket fel lehetne, fel kellene cserélni valami pillanatnyi őrületre, valami bizonytalanra, beláthatatlan és sötét útra a jól ismertet és beláthatót. Ült az autóban – rövid és boldog magány, egyedül, gyerekek nélkül (korábban sosem gondolta volna, hogy így felértékelődhetnek üresnek és feleslegesnek hitt félórák, zavartalan takarítás, egy kávé anélkül, hogy meg kellene szólalni), élvezte, hogy senkinek nem kell a rendelkezésére álljon, vezet, repülnek hátra a fák. Bekapcsolta a rádiót – nem kell gyerekzenét hallgatni, énekelni, mondókákat mondani – várta, hogy a elsodorja a zene. Cecilia Bartoli hangja betöltötte az autót, elnyomta a motorzajt, eltűnt a Megyeri-híd, csak Vivaldi volt és az el-elkapott mondatok az áradó zenéből – “ogni diletto é scoglio”, “tutta la vita é un mar” – hát mégis veszi még hasznát a nyelvtudásnak azon kívül is, hogy olaszul tanítja számolni a lányait. És akkor elkezdte megérteni. Kimondani magában azt, amit tulajdonképpen mindig is tudott. Nem lehet ebben a langyosságban leélni az életet. Jeges borzongás kell és izzó vulkán, földrengés és tengeri vihar, érezni kell újra az életet, szenvedni is akár, vállalni, hogy nem, neki nem jelentheti a csak a nyugalom a boldogságot. Hirtelen elkezdte érezni a testét – szép, karcsú és feszes, nem hagyott sok nyomot rajta a két gyerek – érezni, hogy ahogy a szíve pumpálja a vért, ahogy megfeszülnek a combjában az izmok, az erőt a kezeiben, túlcsorduló életerőt az egész testében. Amikor felhangzott az Appassionata, már-már extázisban volt, a zene vitte előre, repült, és már nem voltak kérdések. Vállalni kell, igen, meg kell tenni, le kell lépni arról az útról, amin sok-sok éve jár, bele kell menni az ismeretlenbe. Van még két órája, csak vacsorára ígérte magát haza. Kanyargott az erdei út, zúgott a füle, az egész testében érezte a szívverését. Amikor megállt a férfi háza előtt, nem volt már benne semmi bizonytalanság, semmi félelem. Nem az számít, hogy bele tud-e nézni a tükörbe vagy a férje szemébe. Az sem számít, tud-e aludni majd, és nem érdekli, vezet-e vissza ösvény az eddig járt útra. Rálép hát a járatlanra, a sötétre, és ahogy megteszi az első lépéseket, rájön, hogy évek óta ezeket a pillanatokat várta. Nem ideges, nincs zavarban, erős és határozott, érzi a mellei feszességét, a dereka körvonalait, a tüzet a tekintetében. Él, megint él. Nem a férfi számít, nem a kaland, nem a hűtlenség. Nem akar megbántani senkit, megfelelni sem akar senkinek. A férfi érti ezt, mindent ért, pedig eddig néhány összevillanó tekintetet és felületes beszélgetést leszámítva semmi nem volt korábban köztük. Végre csak ő maga számít, végre mer önző lenni, felismerni és beismerni a vágyait. A férfi megcsókolja, és nem, nem szakad rá a mennyezet, nem érzi sem magát árulónak, sem erkölcstelennek, egyszerűen csak szabadnak.

    A,
    Aztán hirtelen eszébe jutnak a lányai. Hogy mégsem lehet így, nem teheti, ő feleség és anya, boldog, szereti a férje, nem rúghat fel mindent egy pillanatnyi őrületért, azért, hogy néhány percre újraéljen rég elfelejtett érzéseket. Nem rombolhatja le néhány mozdulattal azt, amit hosszú évek alatt felépített, nem áldozhatja fel az elkövetkező évek langymeleg nyugalmát ezért a rövid izzásért. Elköszön a férfitől, és lassuló, bizonytalan léptekkel felmegy a lépcsőn. Hazafelé nem hallgat zenét.

    B,
    A férfi hevesen szorítja magához. Szerelemről nincs szó, csak mindent elsöprő kölcsönös vonzalomról, kíváncsiságról, és talán mindkettejük számára bizonyítási vágyról is – önmaguk felé elsősorban. A nő érezni akarja, hogy megteheti és meg tudja tenni, érezni akarja, hogy szabad. A férfi érezni akarja, hogy mágneses vonzereje még mindig hat a nőkre, erre a nőre is, aki eddig a pillanatig elérhetetlennek, tabunak tűnt a szemében. Némán, de vadul szeretkeznek, a nő a tiltott gyümölcs édességének sosem tapasztalt mámorával adja át magát a férfinak. Fejében felhangszik az Appassionata lüktető, sodró dallama. Az autóban nem kapcsolja be a rádiót, de szeretkezés képei az Beethoven ütemeire kavarognak a fejében, leállíthatatlanul. Vacsorára hazaér, ahogy ígérte.

    Melyik, édes Istenem, melyik? Melyiket írja az élet?”

    Kedvelés

    • lektűr. mindenesetre szívdobogást kaptam
      van egy olyan novella is, amiben az író(nő) beleszeret a buszsofőrbe. úgy kezdődik hogy a kezébe a kormányon, egy hülye pillanat és máris rápumpálja szívét.

      Kedvelés

    • az én életem a b-t írta. vagy én írtam így. csakhogy a titok kiderült, óriási fájdalmakat okoztam ezzel a gyerekeim apjának. próbáltuk újjáépíteni, nem megy. most akkor a káosz bennem, mint soha. mennék, futnék, már azon az áron is, hogy mi lesz a gyerekekkel, hogy fog hiányozni nekik az apjuk, már bármi áron mennék, mert most olyan nagyon szabad akarok lenni, hogy ne kelljen senkinek megmondanom, hová megyek és mikor jövök és kivel vagyok.
      próbáltuk a “közösen élünk”et, de csak lakóközösségben, de ez egyáltalán nem válik be, úgy tűnik, egyre többet bánt, sérteget, valószínűleg azért, mert nem tud belenyugodni, hogy nekem már nem jó vele, nem akarom újra megpróbálni felépíteni a közös életünket.
      feszter, mesélhetnél, hogyan oldottátok meg, hátha tanulnék belőle, mert ami most van, az elviselhetetlen.

      Kedvelés

      • Együttélés: gyerekeim anyjával próbáltuk majd egy évig. Elején még azzal, hogy hátha helyre tudjuk hozni a házasságunkat. A lényeg, hogy ronda veszekedések után még rondább módon mentünk szét. Ehhez képest több mint kulturált volt a válásunk, meg tényleg külön élve egész jól megvagyunk egymással. Innen nézve iszonyú rossz ötlet volt az egy fedél alatt élés.

        Kedvelés

      • de miért nincs normális egymás mellett élésre esély? olyan jól hangzik, a gyerekek minden nap látnának mindkettőnket, nem kellene senkinek költözni, elég nagy a lakásunk is hozzá. mégis lassan mindketten megőrülünk.

        Kedvelés

      • Hát nem tudom, miért váltatok, legalábbis ágytól, mi azért, mert egymás agyára mentünk. Ebben az ágyváltás nem hozott változást. Illetve nagyjából leírtad: hát a ti esetetekben is az, hogy naponta szembesül, hogy megvagy nélküle – hogy ezt miért nem bírja elviselni, mert még szeret, vagy mert bántja az egoját, vagy … az lényegtelen -, épp elég arra, hogy szar legyen neki, és ez még akkor is piszkálódásra sarkall, ha az ember viszonylag bölcs vagy mi. Ráadásul ő még sértett, sértődött is.
        Mi ezt a dolgot eredetileg úgy oldottuk meg, hogy 10 percre költöztem. Gyerekek életében meglehetősen részt vettem.

        Kedvelés

  26. Es akkor kis faziskesessel a kerdesek masodik fele. Hosszu lesz, bocs.

    Onnan tudtam, hogy valami nem stimmel, hogy ment a pusmus baratokkal, gondosan orzott telefon, stb. Utana meg eleg volt direktben rakerdezni, hogy most az van-e hogy? Nem megcsalas feltetlenul, de hazudozas, arulas, kiadas. Nem gondoltam, hogy o ilyen es hat istenem. Csak olyan szerelmes voltam, hogy nem birtam felfogni. O nem ilyen, nem, nem! Ez el fog mulni. Hat nem mult. Csak en voltam egyre rosszabbul. Onbizalmam nem maradt egy szal se. A porno is segitett ebben sokat, hurra! Nem hittem el mar neki azt se, ha ehes. En hazajottem erte kulfoldrol, gyuru (ahogy az olyan romantikusban le van irva) es amugy semmi, semmi – a lany, en, le van stippistoppolva, azt csa. Rajtam csak az elmebaj hatalmasodott el. Telefont nezni, en, akitol hetekre el lehet utazni ha jol vagyok, biztonsagos kapcsolatban? Egy ebren toltott remalom volt. Es mindig talaltam valamit, mindig sirtam es miutan nem birtam tovabb, eljottem.

    “Ő a miénk? Vagy a felelősség, az idő, a párkapcsolatba tett érzelmi munka volna közös, és azt sérti, ha valaki másfele is néz vagy jár?”
    Igen, a kozos eroforrasokbol von el, az en eromet szivja, hat dogoljon meg. gyuru- en mindent letettem, cserebe az volt, hogy de hat en vallaltalak. Hat, igy visszagondolva: se most, se regen nem volt nagy kunszt engem vallalni. csak akkor, megnyomoritottan elhittem, hogy az.
    Es hogy szamit-e hogy jobb kulseju? Nem. A barataim a fejuket fogtak, hogy en igy osszetorve valaki alatt, aki ilyen kulsoleg. En meg mar az atyauristennek se hittem el, hogy szep vagyok.

    “Szeretnénk neki mi lenni az egyetlenek, a tökéletesek? Nagyon szerelmesek vagyunk? Félünk, elhagy?”
    Szerettem volna ha viszontszeret. Es nem a maga modjan, ahogy a kornyezet nyomatta, hogy hat o ilyen, igy szeret, el kell fogadni. Nem, engem nem igy kell szeretni. Nagyon szerelmes voltam es beledoglottem az elhagyasaba, de tudtam hogy muszaj, mert kivereztem mar, nem volt tovabb.
    Soha tobbe ilyen egyenlotlenseget ne. Nem elnem tul.

    Kedvelés

    • ezt én csak egyszer kóstoltam, az őrjítési technika magától az egoördögtől (ha olvastad a szavakkal verve- evans patricia) és atyaisten de fájdalmas! azonnal köpd ki!

      Kedvelés

  27. Hmmmm…
    Lánybarát van, ismerem és kedvelem, amúgy csak írásban tartják mostanság a kapcsolatot. Nekem is volt fiúbarát, semmit nem szólt miatta, pedig néha már szinte vártam volna, olyan mély szóbeli kommunikáció volt köztünk a sráccal…
    Munkatársakkal van egy havonta estébe húzódó buli, engem nem zavar… nem ezen fog múlni.
    Más nőket nem méreget a jelenlétemben.
    Pornó van, és az összes kérdés közül ez idegesít és zavar leginkább. Mert sokat beszélgettünk már erről. És nem, nem, és nem érti, miért zavar. Pedig oly sokszor próbáltam már, mondtam így, mondtam úgy… szerinte én vagyok szűk látókörű, mert manapság mennyi nő néz pornót, és nekik miért nincs bajuk ezzel. Ááááá, lövi az egekbe az amúgy alacsonyka vérnyomásomat ez a téma, annyira irtózom ettől az iparágtól.
    Tudtommal még nem keveredett mással kapcsolatba eddigi kilenc évünk alatt. Ha megtudnám, valószínűleg véglegesen törne a bizalmam.
    Holott amúgy az öt év alatt született három gyermekkel együtt élve én sem vagyok éppen egy szexistennő… hormonok ugye, plusz az éjszakázás, én szülések után elég sokáig páfrány vagyok. Azt hiszem, most egy pár évig nem kéne szülni. 🙂

    Kedvelés

  28. Nem szeretek erről a témáról barátokkal-ismerősökkel, csak a férjjel beszélni, mert úgyis mindig az a vége, hogy a nőt (engem) biztosítanak arról, hogy az ördög nem alszik, ami a nőneműekkel való kapcsolatokat illeti, úgyis lesz valami, mindenkit előbb-utóbb megcsalnak stb. Na most én tudom, hogy a férjem nem ilyen. Ha meg akarna csalni, előbb szólna, hogy valami van. Persze erre is gúnyos nézés lenne a válasz, hiszen dehogy ismerem én a férfiakat. A férfiakat nem is, a férjemet igen. Azt is tudom, hogy nálam nem fér bele a nyitott kapcsolat semmilyen fokon.
    Felkínálkozó nő persze volt már, mostanában meg a gyerek egyes barátainak anyukáiról gondolok időnként csúnyákat — alaphelyzet: klasszikusan leterhelt anyuka, férjem meg egy empatikus, kedves, feminista pasi, akivel az előbbiek okán nagyon jól lehet a világon mindenről beszélni, olyasmikről is, amikről más férfiakkal sosem.
    Én viszont nehezen viselem, ha egy ilyen figyelemre meg normális (meg még ki tudja, mire) kiéhezett anyuka beszélgetés címszóval rendszeresen rabolja a közös családi időt, míg én itthon küzdök a csecsemővel. De ha nem küzdenék vele, akkor is, ne a mi kontónkra éljen szociális életet, beszélgessen többet a férjével, oldja meg.

    Kedvelés

  29. “Egy férfinak az a kényelem, ha azt csinálhatja amit akar, és nincsenek kötelezettségei mások felé.” Hát köszi, kedves “egyolvasó”. Ezek szerint a nők és férfiak között nincs különbség, mert a nőnek is így (lenne) kényelmes. Miről is vitázunk akkor?

    Kedvelés

  30. az ellenkező nemű barátokkal önmagában nincs gond. azzal van gond, ha az ellenkező nemű “legjobb baráttal” egész nap levelezik/chatel a munkahelyén, és elkezd vele olyasmiket megosztani, amit nekem nem mond el.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.