Volt most két napom, és ezúttal nem lustálkodásra használtam, hanem roppant aktív és tudatos voltam. Most olyasmit csinálok, amit nem szoktam.
Beveszem a városomat.
Turista leszek Budapesten.
Sűrű lesz.
Lesz benne test, lélek, esztétikum, szocio és szellem.
Elmegyek olyan helyekre, ahová ritkán szoktam.
Jókat fogok enni, de inkább egyszerűeket.
Semmi laptop. Bővebben…
olvasóimnak, akik Skandináviában élnek
meg még a Mikinek
Voltam Koppenhágában, Malmőben, Turkuban. No- és ikea. Dizájn. Jólét. Tudom én, hogy a finnek mások.
Film.
Néhány döbbenetes skandináv alkotást láttam az utóbbi időben: A nimfomániást, A százéves ember…-t és Az eltűnés sorrendjébent. Skandináv filmklubban is egy s mást. Még izlandi filmet is. Bővebben…
A bejegyzés, amelyben le van írva az összetétel: sorswellness.
Volt idő, amikor érzelmi életem fordulatai valós időben voltak követhetőek a blogon. Mindent megírtam, mindent artikuláltam, mindenem felismerhető volt. Legalább a jelszavas posztokban.
Ezt nem tehetem többé, sokkal többen lettünk, ismeretlen rosszakarók lesnek, védem az életem szereplőit.
De ez most nagyon érdekes.
Húsz és fél éves koromban volt nekem az első, már nem kamaszkori szerelmem, akivel átléptük a Rubicont. Bővebben…
Cikk:
Nem gyerekjáték — A filmtörténet 10 halálos Lolitája
Tiltakozás:
http://www.peticiok.com/pedofiliamentes_magyar_narancsot
Fenyegetés:
http://www.peticiok.com/a/76560
Cikk:
Pedofilozó online petíciót fenyeget a Magyar Narancs
Komment:
…ez az itthoni közélet tényleg a jómódú fehér férfiak játszótere, puszi neked, liberalizmus, és ha valakinek ez nem tetszik, az minimum emancipunci.
Ezt pont tőletek nem vártuk volna, Narancs, le is mondom az előfizetésemet.
ÚJ, NŐGYŰLÖLETMENTES, FELELŐS, ÉRZÉKENY SAJTÓT AKAROK
Meghívtak ennek a filmnek a sajtóvetítésére, ez most kezdődött, hogy sajtótájékoztatóra meg ilyesmire hívnak mint bloggert. De elbénáztam, nem tűnt fel a levél alján a dátum, tizenharmadika, így huszonhatodikára, a bemutatóra készültem, az volt az első sorban. Mindegy, megnéztem így is, egyedül, mert Balázst túszul ejtette a családi karácsony.
Annyi híres amerikai meg brit lap adott neki öt csillagot, és hát benne van a szuggesztív Judi Dench. Bővebben…
Angol felirattal:
http://www.youtube.com/watch?v=4y_EG8RvyzA
Száz perc.
Először is, álljon itt a Dogma szabályzata: Bővebben…
Tegnap láttam egy filmet, A sikátorok szentje (The Saint Of Fort Washington) volt a címe, 1993-as, amerikai, megrázó volt, itt van trailer. Most egy másik blogger írását hoztam nektek, amely ehhez kapcsolódik. Eléggé fáradt vagyok, de írom a holnapit.
http://ka-steve.tumblr.com/post/67027677011/ez-otlet-szinten-jonak-tunik-bevalhat
Részlet:
…látni kell, hogy ha a cél (…) az, hogy a lakhatási nehézséggel küzdő emberek minél teljesebb életet éljenek, akkor a tömegszállások ezt egyáltalán nem segítik, sőt hátráltatják. És nem csak arról van szó, hogy én már akkor csökkent munkaképességűvé válok, ha rosszat álmodtam előző este, nekik pedig élősködőkkel fertőzött, hangzavarral, balhézásokkal, lopásokkal stb. zsúfolt helyeken kellene kipihenni magukat, hogy aztán képesek legyen olyan munkát végezni, ami finanszírozni képest az innen való kikerülésüket. Hanem ezek a szállók önmaguk akadályozzák a rehabilitációt. A beléptetés korai és szigorú rendje miatt (és mert a szállók nagy része belvárosból akár több mint egy óra alatt érhető el), nagyon kevés olyan munka van, amit szállóban lakva lehet csinálni. Emellett valamiért soha nem jut eszünkbe, hogy ha nekünk egy jól felszerelt lakásban, stabil anyagi háttérrel rengeteg időnket felemészti a mindennapi életünk menedzselése (főzés, mosás, fürdés alapból), akkor vajon mennyi időt és energiát igényel mindez ezek nélkül, nem beszélve az olyan extra dolgokról, mint a szállókon szükséges egészségügyi vizsgálatok miatti rendszeres rohangálás, egyéb bürokrácia, saját otthon nélkül mennyire valószínű (nagyon), hogy a nálunk szekrényben pihenő papírok és iratok valamelyike eltűnik, azaz pont akkor nincs meg, amikor kellene, azaz megint ügyintézés, amihez más olyan papírok kellenének, amit be sem tudnak szerezni, sorolhatnám. És akkor még csak arról beszélünk, hogy fizikailag túl tudnak-e élni ezek az emberek — arról nem, hogy lelkileg is túlélhető-e az életük. Nem titok, hogy gyakorlatilag nincs szabad páros szálló, azaz felejtsd el, hogy párkapcsolatod tudhat lenni, ugyanúgy, mint ahogy hiába az egyetlen társad mondjuk a kutyád, őt nem viheted be egy szállóba. Mozgássérült vagy esetleg? Rossz hírünk van, tolókocsival nehéz lépcsőzni, akadálymentesített szállóból meg nincs túlkínálat.
Nézzétek meg, és sírjatok és nevessetek! Tegnap ezt mutatta be Eve Ensler. Vagyis ennek a hosszabb verzióját.
És akkor ezt is (bocsánat, elszúrtam):
És még ezt:
(bocsánat, erős a Jacko-lobbi)
néz
Nézem a hegyek sörényét, vakítóan sárga most minden, nemsokára elpusztítják.
Néztem A remény paradicsomát — várod a borzalmat, mert tudod, mi minden történhet meg ott vagy bárhol, de borzalom nincs, a várás maga a borzalom.
Nézem a Mohácsiak Liliomfiját az Örkényben.
Nézem, mikor nézhetném Bocsárdi Hamletjét. Nem látok el odáig.
Kifulladásig nézem Godard-t hétfőn, a modern film kezdete, Belmondo nyolcvan éves.
ír
Blogot, csakis: metablog — a blog története és tapasztalatai –, pénzköltéshez való viszony, világnézeti evolúció, érzelmi éheztetés a házasságban, a biztonságos középen, érvelési stratégiák: minden normális ember.
Képeslapot fogaskerekűs bélyeggel régi barátnak.
Cikket (Anya és Apa magazin) iskolaügyben.
Regényt, szalad a fejében, wördbe és ökofüzetbe is átlátszó töltőtollal. Már megint hol van?
Négyeseket alá. Egyre csúnyább a szignó.
eszik
Én mondom: madársaláta, lazaccafatok, Globus majonéz, éppcsak lilahagyma, ropogós bagett. Nincs konyhánk épp.
A hét fénypontja: kacsamáj briósban fügelekvárral.
Manner citromos nápolyi.
Decens, fegyelmezetten szögletes flódni a Szamosban — ó, van-e még olyan túlcsorduló a Wesselényi utcában? Egy szerelmi válság oka, ürügye, jelképe, 2006-ban történt, azóta nem ettem.
Piros foltos zöld szőlő, CBA.
olvas
Alice Munro: Mennyi boldogság! Sok. Tömör. Nem jellemez, csak felvillant, azonnal érted, látod.
Magyar Narancsot.
Sándor Erzsi és Tomi könyvét: Szegény anyám, ha látnám.
Az Egy sziget lehetősége hűlt helyét — eltűnt a lakásban. Hollebecque.
AEG főzőlap használati utasítását.
vesz
Remittenda babaruhát a NUBUtól, letisztult, csodás, nagy az újszülöttforgalom.
Egy csajos, ezüst bicskát. Svájci. Jó, hogy.
Domaint: csakazolvassa.hu.
Építkezésről raklapot a konyhába polcnak.
Lila ESPRIT napszemüveget — Ausztriában eltört az ugyanolyan.
Das Leben der Anderen, színes, német filmdráma, 137 perc, 2006
Rendező: Florian Henckel von Donnersmarck
Forgatókönyvíró: Florian Henckel von Donnersmarck Bővebben…
Két hírem van, aztán rohanok szaunázni:
1. hétfőn, szeptember 30-án ismét Együtt jobb!, ezúttal A mások élete című német film (2006, rendezte Florian Henckel von Donnersmarck, akinek ez az első filmje), benne megrázó női sors.
A beszélgetés házigazdája FarkasViki.
Itt nézhetitek meg két részletben: http://www.youtube.com/watch?v=e5eI9fjArI8
és http://www.youtube.com/watch?v=hhLgQPdGz64
és itt egyben: http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/263102-A-Masok-Elete.html
2. És, juhé, blogest lesz (úgyis azt állítja a t. kommentelő, hogy mi havonta találkozunk),
helyszín: ugyanott, ahol a blogszületésnap volt,
időpont: október 24-én csütörtökön 5-től,
hangulat és tevékenységek: irodalmi jellegű, sztárvendéggel, aki elfogadta a meghívást, meg még eszem-iszom, illetve esztek-iszok, megkóstoljuk a tükör keretéül szolgáló banánokat, és lesznek diszkrét kuponok azoknak, akiknek nem fér bele anyagilag az ilyesmi, úgyhogy emiatt senki ne maradjon otthon!
A hely felfüggesztett kávékat is fogad.
Minden törzsolvasó velkám, írjatok e-mailt vagy facebookon, lassan, de biztosan válaszolok! És de örülök!
A film linkje még egyszer:
FarkasViki és ribizli bevezetője és kérdései. Bővebben…
Amikor másodszor álltam sorba két és fél órát a Mephistóra — Balázs elegánsan csak egyet –, és akkor is hiába (nagyon rossz volt, hogy így három hét alatt megnégyszereződött azoknak az előadásoknak a száma, amelyekre nem jutottam be életemben*, pedig felkészítettem magam jó előre, hogy nem sikerül, utólag pedig hálás is vagyok: jobb volt az utolsót látni, az színháztörténet volt), nos, akkor elmentünk, nem, ezúttal nem épphogy-medium bélszínt enni sillerrel (rozét akartak hozni!), hanem a Művész moziba, pestiesen. Bővebben…
Találó videót hoztam nektek. Dézsa linkelte, ő a Drágám, hol a vacsorám? oldalán lelte. Annyira tömör.
Bővebben…A fotó ehhez:
(A léggömbök fönt vannak.)
A videó pedig ehhez:
Mert nem tudjátok, mi a boa. Hát ez. A kilencvenes évek legjobb filmje, és nőeszménye: az abszolútum. Készülök, már egy asztal beszakadt. A gitárost és az ifjú Tarantino mestert külön ajánlom a figyelmetekbe, ők is jönnek.
A film- és könyvprojektet fél kettőkor kínomban együtt jobbnak neveztem el. Most jött el az ideje, együtt vagyunk, szeretünk pörögni, filmet nézni, olvasni.
Mától április 1-jéig A Magdolna-nővérek című, 2002-es ír filmet vesézzük ki, amely hihetetlen pontosan mutatja meg, hogyan is gondoljuk néhányan, hogy nem az egyes ember a felelős, hanem a rendszer, mert “szorítja, fogja, összenyomja / egyik dolog a másikát”.
cvd/hohorgász, aki a filmet is javasolta — és előtte nemrég a civil nők levelezőlistáján ajánlotta az egyik tag, köszönjük! — volt olyan kedves, és összeszedett néhány információt és érdekes linket annak, aki továbbolvasna. Íme (a csillagig):
A szinkronizált film:
http://www.youtube.com/watch?v=vteWwORSCi0
színes, feliratos, angol-ír filmdráma, 119 perc, 2002
Dolby Digital
rendező: Peter Mullan
forgatókönyvíró: Peter Mullan
operatőr: Nigel Willoughby
díszlettervező: Caroline Grebbell, Jean Kerr
jelmeztervező: Trisha Biggar
zene: Craig Armstrong
producer: Frances Higson
látványtervező: Mark Leese
vágó: Colin Monie
szereplők:
Nora-Jane Noone (Bernadette)
Anne-Marie Duff (Margaret)
Dorothy Duffy (Rose/Patricia)
Eileen Walsh (Crispina)
Geraldine McEwan (Bridget nővér)
Britta Smith (Katie)
Eithne McGuinness (Clementine nővér)
Frances Healy (Jude nővér)
Phyllis MacMahon (Augusta nővér)
Netes infók a filmről:
http://www.port.hu/a_magdolna_noverek_the_magdalene_sisters/pls/w/films.film_page?i_film_id=54137
http://bezzeganya.postr.hu/elnezest-kertek-a-magdolna-mosodak-aldozataitol
http://hetek.hu/hit_es_ertekek/200309/rabszolgak_a_zardaban.
Ír újságíró kutatta a témát, dokumentarista könyv magyarul:
http://moly.hu/konyvek/jack-holland-nogyulolet
http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/ugyvedek-harcolnak-a-magdolna-mosodak-aldozataiert/2011-06-06/3824
http://nol.hu/kulfold/20130208-a_magdolna-mosodak_szornyu_rejtelye
És a könyvről, Betlen Anna (egy kicsit le kell görgetni):
http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0712/07124.html
*
Ami a filmeket illeti, nem szakterületem, ezért most kevésbé szeretnék tanár lenni, csak néhány gondolatébresztő kérdést teszek fel, de nem azzal a céllal, hogy teljesítsétek. Lehet csak némán, teregetés közben gondolkodni rajta, vagy egészen figyelmen kívül hagyni. (Uramisten, többen írtátok tegnap, hogy “ki kellett mennem közben teregetni”.) Szóval ez nem kötelező feladat, csak az én felvetéseim, vagy elindítója lehet az egyik vagy több kérdés a beszélgetésnek.
Általában is biztatnék mindenkit az egész együttes nézelődés-olvasás alatt, tehát a most következő sok héten, hogy ne fogja vissza magát, ne igazodjon, ne féljen, írjon, amiről szeretne, illetve egymás kérdéseire, felvetéseire. Nincsen helyes válasz, egyetlen megoldás, minden szempont gazdagít, a filmekhez különben sem kell olyan szakértelem, mint az irodalomhoz. Na, jót nevettünk. Biztos, hogy nem lesz kínos csend, mert sokan lettünk, a törzskommentelők igen erősek érzékenységben, tudásban és intuícióban, és előbújtak a néma olvasók, meg még érkeztek is sokan, mert megpörgettem az egészet egy kis promoted storyval a fészen.
Két apró adalék, mert nem aludtam be a stáblistán, hanem az utolsó taktusig végignéztem:
A végén van a szöveg, hogy ‘entirely fictitious’, vagyis teljes egészében a képzelet szülötte a karakter, a cselekmény, de a Magdolna-nővérek intézménye létezett, hasonló tendenciákkal, és valóban 1996-ig. (Aki olvasta a — dokumentarista igényű és Betlen Anna kritikájából feltételezhetően a filmnél jóval durvább — regényt: van-e átfedés? Milyen művek és dokumentumok állnak még rendelkezésre, amelyekből összerakhatnánk a valóság mozaikjait?)
A másik, hogy ennek ellenére, tehát hogy — valószínűleg jogi védekezésként — azt állítják, a képzelet szülötte, az egyik apróbetű a Sex in a Cold Climate című dokumentumfilmet nevezi meg a film előzményének.
És eszembe jutott az Ördögsziget című norvég film (2010), amelyet tavaly láttunk még Jánossal moziban, és amely nagyon hasonló jellegű, csak fiúkkal, durva homoszexuális visszaéléssel és katarzisos vérengzős leszámolással. DE AZ LEGALÁBB AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT VOLT, ***SZAMEG.
És a kérdések:
1. A film nagyon tudatosan tartja vissza az információt a cselekmény idejéről. Mi ennek a célja? Melyik a legelső utalás a korra, mikor döbbenünk rá, hogy nem a harmincas években járunk? Vajon miért a filmnek azon a pontján árulják el ezt?
2. Megérdemelte a sorsát — mondja Katie holtteste fölött Bernadette. Érvelj mind amellett, hogy ez igaz, mind amellett, hogy nem!
3. Melyek az igazság pillanatai? Szedjük össze! Melyik a legnagyobb pillanat?
4. Mit szolgál, sugall a meztelen jelenet, a “játék”? Ne nyugodjunk meg egyszerű válasszal!
5. Gyűjtsük össze azokat a mozzanatokat, amelyekkel Bridget nővért “emberíti”, a pribéken túl árnyalt karakterré teszi a dramaturgia! Mi ennek a célja?
6. Mi tartja vissza Margaretet a nyitott kapuban?
7. Mit gondoltok Bernadette férfiakhoz való viszonyáról? Mi motiválja őt? Nem akarunk erkölcsileg ítélkezni, hanem meg szeretnénk érteni, mivel talán ő a főszereplő: milyen ő, miért ilyennek ábrázolják, miért az ő kezében van az oly fenyegető fallikus gyertyatartó a végén, és miért az ő arca és reakciója az utolsó képkocka, ez az egyháznak szánt felemelt mutatóujj.
8. A filmben van néhány szépséges, beszédes szimbólum, motívum, irodalmi toposz. Melyek ezek?
És ne feledjétek: itt és ebben az időben mindenki mélyen vallásos, de legalábbis bele van szocializálódva ebbe a miliőbe, amelyben a tiszteletes és a pap ab ovo tekintélyszemély.
Szabálytalan kritika, egyszerre Az ajtó című Szabó Magda-regényről és adaptációjáról, Szabó István filmjéről.
Úgy ismerem, úgy szeretem Szabó Magdát, mint önmagamat és úgy is van bajom vele, éppúgy. Rajtakapom folyton és elszégyellem magam. Bővebben…
Itt vártátok a jelszót, én meg leléptem moziba a fiammal (10 és fél). Mert mondja a férjem, hogy tök rég nem voltam sehol. Én meg a naggyal választok különprogramot, pedig nézhettem volna jó kis művészfilmet is, na, majd máskor.
Lehasítottunk a Kútvölgyi úton, vettünk egy palack ún. Varródániel-italt Bővebben…
2012-es éterősítés… ööö, milyen bájos!
S. F.: Milyen érzés énblog szerzőjeként ilyen hamar ekkora népszerűségre szert tenni? Bővebben…
Leszóltam én itt a drága barátnőimet. Én nagyon finnyás vagyok. Nem puskáztam sose, lisztet nem mérek, nem nézek receptet. Fejből sütök, néha fölveszek egy-egy izgalmas alapanyagot vagy készítési módot, de irtózom a receptektől, különösen a főzőműsoros életmódguruktól és a sztárbloggerektől. És nem is nagyon újítok: vanília, citrom, dió, bors, petrezselyem, tejszín, bacon, lazac, vaj, olíva, néhány zöldség, olasz tészták, viszlát. Aranygaluska, almás pite, túrós palacsinta. Rakott krumpli, tejszínes-gombás spagetti, szerecsendiós-négysajtos tagliatelle. Penne, tejszín, rokfort, spenót, lazac. Vagy canelloni, gorgonzola, dió. A makaróni a spagettibe, a farfalle a fussilibe szerelmes! Éjjel buli van a szekrényben. Cukorborsóleves. Rizsfelfújt arany mazsolával. Kókuszos tiramisu. Tárkonyos raguleves. Zöldbab baconnal átkötve, sajtszósszal, grillezett harcsával. Nyárs tengeri halakból. Lencsefőzelék. Lengyel karfiol. Serpenyős krumpli, füstölt sajt, tarja. Padlizsános lecsó, félig ratatouille. Zellercsipsz. Rántott babybell, félgömb rizshalom. Császármorzsa. És mindig még egy kis vaj: abból baj nem lehet. Ráspi borai! És száraz Martini. Kávé kotyogósban, fair trade, cukor nélkül, fele tejjel, egész nap.
A fogyókúráról meg olvasgasson a nénikém. Nem bonyolult: anyagcserét felnyomni (pajzsmirigytúlműködés! Isten felnyomta nekem. Élesíti az elmét, éberré tesz, pörgeti a rendszert. Igaz, magasan tartja a stresszszintet), aktív életet élni, cukorról lejönni. Aktív élet nem egyenlő erobikgyötrelemmel. Aktív élet: megszoptatod a csecsemőt, kimész a kertbe, megkapálod a mángoldot, biciklizel az oviig, elütöd az alpolgármestert, elsétálsz a boltig, hátizsákban hazahozod, kézzel mosogatsz, fát hasogatsz a sparheltbe, tévét nem nézel.
Végre van sütőm, ósdi, gáz (az előző lakásban nem működött). Keverek, gyúrok, verek, kenek, sütök, mámorosan. Készül a konyha, kis sziget a háborgó tengeren. Szemléletet is váltottunk. Nem, nem bio minden, de tiszta, adalékanyagtól lehetőleg mentes, és mindenből a jó. Normális tejtermék, háztáji tojás, tanyasi csirke, korrekt lekvár, kilencven százalék fölötti hústartalmú virsli, ha egyáltalán. Sonka, amelynek összetétele: sertéscomb, só. Van ilyen, nem is okvetlenül drága, meg kell keresni. Inkább ritkán eszünk húst, de az normális legyen. És tengeri hal. Amikor érzem, hogy azért ez drága, felsorolom a tételeket: ez itten a kötelező felelősségbiztosítás ára két hétre. Ez egy autómosatás. Ez a hitelkártya éves díja…
Tegnap a nálunk családostul vendégeskedő poéta kisfiát inkább én szállítottam hazáig, mert az anyja még csak most szocializálódik a biciklin. A Költő utcán mentünk le, erdőmámor. Búcsú, utána a fiammal még “beugrottunk tejért-kenyérért”, és kijöttünk egy nagy csomag garnélarákkal.
Elég hedonista nap volt. János kapott egy mikiegeres pólót, illetve hát egy mikiegér-csontváz van rajta, na. Fülmerevítő csontokkal körben. Drága Jakab (2) felismeri így is, az első nemigazi lény, akit azonosított, Ikki volt. Nézi az apját, aztán felkiált, de azért egy kicsit tovább tart: Ikki!
(Frissítés: János kemény volt, ma bement a munkahelyére, az egyetemre benne.)
A teraszon nyomtuk a bulit, Zsófi hozott humuszt, bagett volt francia sajtokkal, magyar kolbásszal, rukkolával, koktélparadicsommal, dióval, szőlővel. Kávé, almás pite. A költő nem eszi meg az almásat, így ő kapott egy külön kis adag mákosat, véletlenül volt itthon mák. És persze vaníliaöntet. Van fényképem róla, ahogy eszi.
Eleredt az eső, bepakoltunk, és játszottuk két parti Aranyásókat. Elemében volt a fiam.
Akkor hazakísértük őket, és bevásároltunk. Esőnedves aszfalton surranó biciklikerék! Mim érzékeli? A fülem? Az egyensúlyközpontom? A lelkem? Útközben -jt végű igéket gyűjtöttünk. Jánosom kitámolyog a gyerekaltatásból, és látja ám, hogy hámozzuk éjnek évadján a szörnyű rózsaszín szerkezeteket. Majonézes ráksaláta, zsemle sós vajjal, medvehagyma.
Úgy szeretem a fiam. Tízéves, és olyan okos, ironikus, érzékeny.
És ugyanúgy ugrik, csattan mindenre, idegesítő zajra, fejhangú éneklésre, mint én.
Aztán én még pazar vacsorát rögtönöztem, hogy aszongya: főtt krumpli, fokhagymás tejföl, a maradék rukkola, paradicsom és öt-hét négyzetcentisre tépkedett serrano sonkadarabkák. Elvonultam a kisszobába, és megnéztem végre a Mullholland drive-ot, angolul, a gyakorlás kedvéért francia felirattal.
Azt mondja a cowboy, szemöldöktelen, szempillátlan, mozdulatlan arccal és hangsúllyal:
You will see me one more time if you do good. You will see me two more times if you do bad. Good night.
Egyrészt el vagyok varázsolva. Az embernek kedve támad heroinozni. Másrészt eszembe jut a Twin Peaks, ami akkoriban, amikor a tévében adták, borzasztóan idegesített, és ez az egész miliő, a hatás jól azonosítható eszközei (az ugráló kép is az-e vagy a lemez karcos? ez a jó Lynchben, hogy ezt nem tudjuk eldönteni) nagyon csiklandozzák a paródiaérzékemet. Kék doboz? Szőrös arcú csávó? És ha ez ember így nézi, már dupla feneke van, és nem tud benne lenni.
De azért féltem. Az ágyban fekvő rémnél és a spanyol lokálbeli jelenetnél jobban már csak az én házi filmemtől… attól, hogy mindjárt felsír Jakab, és akkor pause holnap estig, mehetek visszaaltatni.
csak az olvassa. én szóltam 